Ezoterika | Tanulmányok, esszék » Kövesi Péter - Netvörk

Alapadatok

Év, oldalszám:2004, 2 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:28

Feltöltve:2012. szeptember 01.

Méret:58 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Netvörk Régen látott ismerős van a vonal másik végén, és feltétlenül szeretne találkozni velem. Többet nem mond, legfeljebb azt, hogy nagyon fontos ügyről van szó. Végigfut az emlékezetemen, ugyan milyen fontos közös ügyünk lehet? Talán valami régi, be nem tartott ígéret? Esetleg magánügy, amiről nem lehet telefonban beszélni? Nem jut eszembe ilyen, de hátha egy közös ismerős. Megígérem hát, hogy ott leszek (Csak pénzt ne kérjen, mert akkor rossz helyen kopogtat!) Fennakad a szemem, amikor befut a barátunk, akit legutóbb még kopott farmerben, elnyúlt pulóverben láttam. Kifogástalan menedzser- (értsd drága, és a márkajelzést jól látható helyen mutató) öltöny, nyakkendő. Breitling – mondja lazán, amikor megakad a tekintetem a mandzsetta alól kivillanó óracsodán. Ilyen úriember lett? (Biztosan nem kölcsönkérni akar) Elkapja egyre tágabbra nyíló tekintetemet, és már mondja is: hát igen, sokat változott a világ,

amióta nem találkoztunk, és nem akar dicsekedni, de megtalálta a számítását. Összejön pár milka havonta, - annak idején alkalmazottként ugyanúgy tengődött ő is, mint más - ráadásul olyan egyszerűen, hogy nem is hinném. Éppen ezért hívott is ide, hogy egy nagyszerű lehetőséget ajánljon az életem megváltoztatására. (Micsoda önzetlenség!) Legelőször is elegáns, vaskos dosszié kerül elő a diplomatatáskából. Cégünk New York-i székháza - bök rá a legelső képre. (Érdekes, nem látok cégfeliratot, emblémát, ilyesmit Rákérdezek, legyint, hogy lényegtelen.) A további képeken minimum negyvennyolc foggal mosolygó igazgatók, menedzserek, titkárnők. Mindenki boldog, valóságos földi paradicsom Hiába, ez Ámerika. Azután számokkal teleírt oldalak kezdődnek és ismerősöm fellelkesülten magyarázza a számoszlopokat, ilyen és ilyen kategóriában ennyi és ennyi havi jövedelemre lehet számítani. Zsonglőrködik a számokkal,

százezrek, milliók kerülnek elő, mint nyuszi a cilinderből. Zúg a fejem, ezt legfeljebb Soros György tudná követni, és egy-egy pillanatra már a fehér Bentley-ben érzem magam. Teszek néhány erőtlen kísérletet, hogy levegővétel közben rákérdezzek, árulja el, egyáltalán miről van szó, milyen munkával lehet ennyi pénzt keresni? Ám ő nem hagyja magát, amíg szám van a lapon. Azért csak megkérdezem, melyik ez a fantasztikus csodacég. A válaszban nevet nem hallok ugyan, de megtudom, hogy mind az öt kontinensen jelen vannak, több mint nyolcezerötszáz irodát (bocsánat, központot és alközpontot) működtetnek, munkatársaik száma tavaly volt kétszázharmincötezerhatszáznegyvenkettő és huszonnyolc, világszínvonalon álló termékcsaládjuk van. Rákérdezek: ezek szerint valami eladásról, termékforgalmazásról van szó? Szinte felháborodottan tiltakozik: Ez nem holmi ügynökösködés, itt nem kell házalni - ez menedzsment,

hálózatépítés, netvörking, multilevölmarketing-szisztem, a legújabb trendek szerint! Szemlátomást érzi, még nem vagyok kellően elbűvölve, ezért hangnemet vált. Kérdi, meg vagyok-e elégedve a jelenlegi életszínvonalammal? Naná, hogy nem, ki mondhatja el ezt ma magáról, hacsak nem szerepel a száz leggazdagabb magyarról szóló kiadványban? Hát persze, hogy szeretnék kevesebb munkával több pénzt keresni, anyagi biztonságot teremteni magamnak öreg napjaimra, a családomnak meg hosszú távra. Márpedig náluk ez vár, ráadásul semmilyen plusz megterhelést sem jelent, sokkal több lesz a szabadidőm (ez bizony rám férne), napi néhány óránál nem vesz több időt igénybe, és ahogyan engem ismer, könnyedén haladnék a plusz százalékokat jelentő ranglétrán, hamarosan ezrek dolgoznának alattam és megkapnám a gyémánt-fokozatot, sőt egy-két év alatt területi igazgató lennék. Rengeteg barátot szereznék és sok emberen tudnék

segíteni. Mert őt is boldoggá teszi, mennyivel tartalmasabb lett az élete, mióta ezt csinálja. Mielőtt újra rákérdeznék (ismét eredménytelenül), bökje már ki, melyik cégről van szó, még felvillantja egy amerikai továbbképzés és a hawaii jutalomüdülés lehetőségét is. Aztán jön a következő csali: Szeretnék-e tenni valamit magam és a családom egészségéért? Mert termékcsaládjaik kifejezetten az egészséges életmódot szolgálják. Erősítik az immunrendszert és az aranyértől a rákig minden betegségre jók. Az elveket voltaképp már az ősi egyiptomiak is ismerték, de ez persze huszonegyedik századi technológia, amit a NASA szupertitkos laboratóriumában kísérleteztek ki. Az csak természetes, hogy minden minimum száz százalékosan természetes, vegyszermentes és környezetkímélő, mert ez is a cég filozófiájának része. (Ezek szerint ilyen is van nekik!) Sőt, szívükön viselik a munkatársaik fejlődését is,

rendszeresen tartanak nekik üzletszervezési, eredményességi és személyiségfejlesztő tréningeket. (Még mindig nem tudom, miről beszél, és egyre bizonyosabbá válik bennem, hogy személyiségfejlesztés címén valami agymosásban vehetett részt szegény.) Hamarosan megkapom a kegyelemdöfést: barátunk hangja megtelik érzelemmel, akár a falusi plébánosé, amikor az üdvözült lelkek paradicsombéli gyönyöreiről beszél, mélyen a szemembe néz, majd elárulja: Ezt az egész hatalmas és virágzó szervezetet pedig nem más mozgatja, mint a pozitív gondolkodás, az emberiség önzetlen szolgálata és a szeretet (végig nagybetűvel természetesen)! Úgy látszik, ezekből nekem kevesebb jutott (nem vettem részt a tréningeken), mert itt felállok (eddig fél óra telt el), és ha úri neveltetésem nem akadályozna, kirúgnám a vigécet (sajnos nekem csak az marad, bármennyire is gyémántfokozatú területi igazgató őkelme), mint macskát nagydolgozni. Meg

kell állapítanom, a derék négylábú hamarabb meg szokta érteni, mit akarok. Ehelyett halaszthatatlan tennivalóimra való tekintettel, sűrű elnézések közepette veszem a kabátomat és az ajtó felé araszolok. Ebből végre megérti a helyzetet Összepakolja a dossziéit, kezembe nyomja a névjegyét, hogy gondolkodjak a dolgon, és feltétlen hívjam fel. Nem venné a lelkére, hogy éppen én, egy régi barát, aki pont erre született, szalassza el élete nagy lehetőségét. Alig hiszem, hogy megszabadultam tőle Immár sohasem fogom megtudni, mibe nem szerveztek be. Egy tanács sorstársaimnak, hiszen kis országunkban még legalább nyolc és fél millióan a beszervezés előtt állnak: okosabb, ha már az első telefonnál megkérdezzük, mit akar és milyen céget képvisel az illető. Ha nem mondja meg, el se menjünk, vagy ha mégis, vágjuk ki, vigyük magunkkal, és mutassuk fel ezt a cikket. Így a beszervezőnek sem kell strapálnia magát, hogy végigmondja

az egészet, mindketten megspórolunk egy félórát, szükség esetén pedig az előző bekezdést (már ami a macskát említi) nyugodtan tekintsük követendő példának