Történelem | Középiskola » Szabó Krisztián - Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc

AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC  A fontosabb események történeti áttekintése Összeállította: Szabó Krisztián 1996. Szabó Krisztián Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc A forradalomhoz vezető út 1953. március 5-én meghalt Sztálin Helyét Hruscsov foglalta el Június közepén a magyar vezetés, élén Rákosival a Szovjetunióba utazott, ahol igen jelentős lépésként önkritika gyakorlása után egy lazább diktatúra kialakítására kaptak utasítást. Ennek keretei között 1953 július 4-én Nagy Imre lett az ország miniszterelnöke. A megalakult új kormány komoly reformokat hirdetett: a kuláklista eltörlését, a termelőszövetkezetekből való kilépés engedélyezését, az internálótáborok felszámolását, a koncepciós perek felülvizsgálatát kívánta megvalósítani E politika természetesen élesen szemben állt Rákosi elveivel, így azonnal nyílt támadást indítottak Nagy Imre és politikája ellen.

Az új kormányzási stílus számos kedvező hatást hozott: emelkedett az életszínvonal, fejlődött a mezőgazdaság és a könnyűipar, erősödött a törvényesség, nagyobb önállóságot kaptak az állami szervek. A harc tovább erősödött a két tábor között. Rákosi mellett állt a minisztériumok többsége, Nagy Imre bázisát a parasztság, az értelmiség és a művészek alkották. 1955. január 8-án Rákosiék ismét a Szovjetunióba utaztak, ahol a szovjet vezetés szintén támadta Nagy Imre politikáját Véleményük szerint a kormány lépéseiben "jobboldali hibák" fedezhetők fel Nagy Imre nem volt hajlandó belátni ezeket, kitartott programja mellett Rákosi három lépésben mérte csapását a kormányfőre: 1. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének (MDP KV) 1955 március 2-4-i ülése olyan határozatot fogadott el, amely kimondta, hogy „fő veszélyt a Nagy Imre által képviselt jobboldali, antimarxista, pártellenes,

opportunista nézetek” jelentenek. Rákosiék ismét a nehézipart fejlesztették. Nagy Imre ellenállt, le akart mondani, de ezt Rákosi nem fogadta el, ő mindenáron a teljes megalázásra törekedett. 2. Majd 1955 április 14-én a KV megfosztotta Nagyot minden tisztségétől (miniszterelnökség, KV, PB tagság, egyetemi katedra, akadémiai tagság). 3. Végül 1955 decemberének végén kizárták a pártból Nagy után a miniszterelnök Hegedűs András lett. Ezzel párhuzamosan felerősödött a reformmozgalom a pártban. A reformerek lettek később a forradalom előkészítői, ám ekkor még nem alkottak szervezett csoportot. 1955 őszén ellenzéki újságírók nyíltan felléptek, tiltakoztak a politika ellen. Ez volt az úgynevezett író-memorandum Irodalmi, kulturális témák mögé rejtett tiszteletteljes, de határozott hangnemű tiltakozó írást juttattak el a KV-nek Rákosiékból azonban óriási felháborodást és kímélet2 Szabó Krisztián Az

1956-os magyar forradalom és szabadságharc len megtorlási szándékot váltott ki. Jelentős művészek, írók megbélyegzése, elhallgattatása következett ezután A reformmozgalom és a pártellenzék a mélypontra került Az SZKP XX. kongresszusán 1956 márciusában Hruscsov nyilvánosságra hozta Sztálin szörnyű bűneinek egy részét és határozott leszámolást követelt a sztálinista ideológiával. A magyar pártellenzéknek erőt adva az Rákosi eltávolítása érdekében döntő rohamra indult. 1956 közepén egy egész ország várta lemondását. A szovjet vezetés viszont megerősíti Rákosi pozícióját, nem akarja, hogy meggyengüljön az MDP ellenálló képessége. A reformmozgalom legjelentősebb fóruma ekkor az 1954-ben alakult Petőfi Kör volt. 1956. július 18-án szovjet utasításra mégis lemondott Rákosi, akit azonnal a Szovjetunióba vittek, és helyébe Gerő Ernő került. A KV titkárának Kádár Jánost választották 1956

szeptemberében elkerülhetetlenné vált a rendszer kommunista áldozatainak rehabilitálása és a Nagy Imre-kérdés rendezése. Ennek hatására Nagy Imre "csendben" visszakapta párttagságát, de Rajk László családja nyilvános temetést és erkölcsi jóvátételt követelt Ezt október 6-án Gerő és Kádár nélkül megtartották. Ezen a délutánon lezajlott az első rendszerellenes diáktüntetés a Batthyány-emlékmécsesnél Tulajdonképpen ezt a napot tekintjük a forradalom nyitányának! 1956. október 16-án, Szegeden egyetemi hallgatók megalakították a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szervezetét, a MEFESZ-t, amihez valamennyi szegedi egyetem és főiskola csatlakozott. Megfogalmazták követeléseiket, terjesztették, hirdették programjukat A forradalom eseményei 1956. október 23-án délután mintegy 200 ezer ember vonult békés tüntetőként Budapest utcáira, de a hatalom fegyveres erőszakkal próbálta fenntartani a

"rendet" Ennek hatására este a Rádió előtt fegyveres összecsapásra került sor. Ezzel megkezdődött a fegyveres felkelés Este 9 órakor Nagy Imre Parlamentnél tüntető tömeg előtt elmondta beszédét, ami roppant visszafogott és határozatlan volt. A térről csalódottan és dühösen távoztak a tüntetők Gerő a szovjet vezetéshez fordult, kérve őket, avatkozzanak be fegyveresen. Megkezdődött tehát a felkelés fegyveres leverésének részletes kidolgozása. A miniszterelnök ismét Nagy Imre lett. Másnap, 24-én hajnalban elrendelték a gyülekezési és kijárási tilalmat, statáriumot léptettek életbe, és bejelentették, hogy a szovjet csapatok beavatkozását kérték. A szovjet csapatok 23-áról 24-ére virradó éjjel jelentek meg. Kezdetben nem volt parancs támadó fellépésre. Október 28-ig a szovjet vezetés politikai megoldást keresett! A szovjetek 24-én visszafoglalták a Rádiót. 3 Szabó Krisztián Az 1956-os magyar

forradalom és szabadságharc Eközben a felkelők kiépítettek néhány jelentős bázist. Ilyen központi hely volt a Corvin köz, a Széna tér, a Móricz Zsigmond körtér, a Baross tér és a Tűzoltó utca. A Szegeden megfogalmazott „egyetemi 16 pontért” harcolt az ország. Nagy Imre megpróbálta politikai úton rendezni a helyzetet Bejelentette, hogy aki leteszi a fegyvert, azzal szemben nem alkalmazzák a statáriumot. Mindez azonban hatástalan volt Október 24-étől kezdve vidéken is tüntetések kezdődtek, helyi bizottságok alakultak. E napon, Budapesten megalakult az első munkástanács, amelyet országszerte számos követett. Az ország kettészakadt. Az egyik ágat képviselték a forradalmi szervezetek, munkástanácsok, felkelők és az őket támogató lakosság, velük szemben állt a budapesti hatalmi központ. Október 25-én Gerő helyett Kádár lett a párt vezetője. A Katonai Bizottságot uraló sztálinisták az erőszak alkalmazásától

remélték a megoldást, így a jelentős kulcspontokon (általában épületek tetején) felállították a karhatalmi egységeket Innen történtek aztán meg a sortüzek eldördülései 25-én a Parlament előtt, majd a következő napokban Győrött, Miskolcon, Zalaegerszegen, Esztergomban, Mosonmagyaróváron, Kecskeméten. Tiszakécskén repülős támadást intéztek Csak a fővárosi sortűznek mintegy száz halálos áldozata volt. A támadások hatására a felkelők ÁVH-sokat lincseltek meg. Október 26-27-én a szovjet csapatok tüzérségi és légi támadást terveztek a Corvin köz ellen, ám ez ekkor meghiúsult, amiben jelentős szerepe volt Nagy Imrének. Nagy ekkor már az események hatására ráébredt arra, hogy semmiféle kibontakozás nem lehetséges a népi követelések elfogadása nélkül, így tárgyalásokat kezdett a felkelőkkel. A szovjet nagykövetségen folytatott, máig tisztázatlan tartalmú tárgyalások után, október 28-án meghirdette a

tűzszünetet Rádióbeszédet intézett a néphez, melyben jelezte, hogy a kormány a követelések egy részét elfogadja, és tárgyalásokat kezdenek a szovjet csapatok Budapestről való kivonásáról. Ennek hallatán a MDP vezető szervei mélyen felháborodtak Ekkor már elnökségi tag volt Kádár János, Münnich Ferenc és Szántó Zoltán is Az ÁVH megszűnt, Gerő és társai a Szovjetunióba menekültek. A szovjet csapatok harcba lépése a sztálinista rendszer elleni felkelést nemzeti függetlenségi harccá változtatta. Újabb követelések jelentek meg: a szovjet csapatok azonnali kivonása, a Varsói Szerződésből való kilépés, a semlegesség megteremtése. Október 30-án Nagy Imre bejelentette az egypártrendszer megszűnését. Megalakult a Forradalmi Karhatalmi Bizottság, élén Király Bélával. Még ezen a napon feloszlott az MDP és másnap, október 31-én megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt, az MSZMP. Széles, nemzeti alapon indultak

tárgyalások, de a lakosság továbbra is bizalmatlan maradt. 30án, a Köztársaság téren a pártbizottság rendőr egyenruhába öltöztetett ávós őrsége letartóztatott néhány, az épületet átkutatni szándékozó fegyverest Az újabb érkezőkre rálőttek Harc indult a pártházért, a honvédségi páncélosok átálltak a felkelők oldalára, a harc győzelemmel ért véget, a magu- 4 Szabó Krisztián Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kat megadó védők közül a felkelők sokat meglincseltek, lemészároltak, holttestüket megcsonkították. Október 31-én tárgyalásokat kezdtek a Varsói Szerződésből való kilépésről. Még 30-án a szovjet vezetés nyilatkozatot tett közzé, melyben elismerte a sztálini korszaknak a szövetséges országokkal szemben elkövetett hibáit, viszont döntés született a magyar forradalom katonai leveréséről, és megkezdődtek az előkészületek. Mindez idő alatt az USA a világháborús kockázat

miatt a passzív szemlélő politikát választotta, és ezt közölte is több ízben a szovjet vezetéssel. Október 31-én megindult a szovjet csapatok bevonulása az országba. Mindeközben folyt a belső rend helyreállításának folyamata, pártok szerveződtek. November 1-én a Nagy-kormány kimondta a Varsói Szerződésből való kilépést. Lassan megindult a romok eltakarítása, és a tömegközlekedés. A szovjet vezetés megtévesztő lépésre szánta el magát. Megkezdődtek 3-án délelőtt a tárgyalások a szovjet csapatkivonásról a Parlamentben Átalakult a kormány is Az új kabinetbe bekerült Kádár János is, ám még ezen a napon változott Kádár politikája, öncélúan a forradalom elárulását választotta. November 4-én hajnalban megindult a szovjet egységek általános támadása és egyidejűleg bejelentették a Szolnokon megalakult ellenkormány létrejöttét. Nagy Imre a letartóztatás elől a jugoszláv nagykövetségre menekült. A szovjet

csapatok 4-én óriási erővel támadtak, tankokkal, ágyúkkal lőtték a fővárost és a felkelőket, s ezzel néhány nap alatt leverték a magyar forradalmat. A kegyetlen megtorlástól tartva december végéig közel 200 ezer ember diszszidált külföldre A forradalom utáni hónapok eseményei, megtorlások November 7-én a néhány napja megalakult Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, élén Kádár Jánossal a fővárosba érkezett, és átvették a hatalmat. Engedményekkel próbálták a népet maguk mellé állítani. November 7-ét munkanappá nyilvánították, hivatalos címer a Kossuth-címer lett, 815 %-os béremelésről döntöttek, a gyermektelenségi adót eltörölték Nagy Imre a jugoszláv nagykövetségen, fogságban várt sorsának alakulására. Többszöri felszólítás ellenére sem mondott le, és nem ismerte el a Kádár kormányt November 22-én este Nagy Imrééket a mátyásföldi szovjet KGB-bázisra, majd másnap a romániai Sznagovba

szállították családjukkal együtt. Akik ellen per indult 1957 tavaszán, azokat hazahozták, ám a család csak a halálos ítélet végrehajtása után, 1958 őszén térhetett haza 5 Szabó Krisztián Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc November 14-én megalakult a Nagy-budapesti Központi Munkástanács (KMT). Tárgyalásokat kezdtek a kormánnyal a munkástanácsok országos szervezetének kiépítéséről, a szovjet csapatok kivonásáról és a sztrájkjogról, ám ezeket az igényeket Kádár nem fogadta el November 19-én megindult a munka az országban. 21-én a szovjet tankok megakadályozták az országos Munkástanács megalakulását, ezért 22-23-án 48 órás sztrájkot tartottak a munkások. November utolsó napjaiban egyre fokozódtak a letartóztatások, a KMT tagjai közül is sokat elvittek, így felmerült annak a gondolata, hogy az egész országra kiterjedő tiltakozó sztrájkot szervezzenek. A december 8-i ülésen a sztrájk

időpontjává december 11-12-ét jelölték ki Ezen az ülésen értesültek a salgótarjáni bányászokra nyitott sortűzről. Az egész forradalom talán legvéresebb epizódja volt ez A kormány december 11-én betiltotta a KMT-t, tagjait letartóztatták és egyre nyíltabban a teljes munkástanács rendszer felszámolására törekedtek. Bevezették a statáriumot, amely azonnali ítéletet és halálbüntetést írt elő bizonyos bűncselekményekre. Mindezek ellenére a 11-12-ére hirdetett országos sztrájkot megtartották Tüntetési hullám vonult végig az országon, az üzemeken, a szovjet csapatok elfoglaltak több gyárat. Mindezek hatására 1957 januárjában a sztrájkra is kihirdették a statárium halálbüntetését. A munkástanácsok feloszlottak, de a dolgozók tovább folytatták a sztrájkokat, amelyeket a szovjet csapatok vertek le tankokkal, majd tömeges letartóztatás kezdődött. 1957-ben fokozatosan visszaállt az állami és pártellenőrzés a

gyárakban, és megalakult a közvetlen pártirányítás alatt álló SZOT. A magyar események világszerte nagy visszhangot váltottak ki. Lengyelországban pénzt gyűjtöttek a magyarok megsegítésére, Londonban szimpátiatüntetés zajlott, Rómában diákok tüntettek a szovjet nagykövetség előtt. De ezek sem állították meg a kormány megtorlás-sorozatát, mely során 1958. június 16-án kivégezték Nagy Imrét, a forradalom miniszterelnökét, majd számtalan magyart, aki az igaz célért harcolt Évtizedekkel a forradalom után. 1988 tavaszán megalakult Budapesten a Történelmi Igazságtétel Bizottsága, melynek tagjai jórészt a mártírok hozzátartozói, a megtorlás szenvedő alanyai, írók, művészek voltak, többek között Göncz Árpád, Darvas Iván, Mécs Imre, Mensáros László, Nagy Erzsébet (Nagy Imre leánya), Maléter Pálné. 1988. június 16-án, Budapesten, a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában, a kivégzettek jeltelen

sírjainál, majd a Batthyány-örökmécsesnél megemlékező tüntetés zajlott le, követelve a hősök tisztességes eltemetését, rehabilitálását. A tüntetést a rendőrség verte szét, és sok személyt bevittek a rendőrségre, köztük Demszky Gábort is. 6 Szabó Krisztián Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 1989 januárjában Pozsgay Imre bejelentette, hogy 1956 nem ellenforradalom, hanem népfelkelés volt. Ez csaknem az állampárt szakadásához vezetett, hisz ezzel annak vezetőjének, Kádár Jánosnak, 1956-os szereplését alapjában kérdőjelezte meg A rendszerváltozás eseményei között került sor 1989. június 16-án, 33 évvel a forradalom után, a hősök méltó temetésére. Ez az aktus vált a Kádár-rendszer, s az egész szovjet tömb öszszeomlásának fordulópontjává és szimbólumává Az 1947 óta először 1990-ben demokratikusan megválasztott országgyűlés első ülésén, 1990. május 2-án törvénybe iktatta 1956

emlékét. Ez a dokumentum az 1990 évi XXVIII törvény 40 évvel a forradalom után, még ma sem teljesen ismert annak minden részlete, és sokakban élnek még a kommunista rendszer által 1956-ról alkotott, és kötelezővé tett nézetek. Fontos, hogy megismerjük, és tisztán lássuk ‘56 eseményeit, értékeit, hisz jövőnk csak a múlt értékeinek ismerete, megmentése révén építhető. 7 Szabó Krisztián Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc A jegyzet AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM című könyv, és az 56 SAJTÓJA című kiadvány alapján készült 1996. június 26-27-én, a forradalom 40. évfordulója alkalmából. 8