Történelem | Tanulmányok, esszék » A visegrádi királyi palota régészeti feltárásairól

1 A visegrádi királyi palota régészeti feltárásairól A város elhelyezkedése Visegrád a Dunakanyar s egyben az ország legnagyobb forgalmú, táji, természeti és történelmi látnivalókban leggazdagabb üdülő- és kirándulóhelyeinek egyike. A 2200 lakosú község a Dunazug-hegység északkeleti szögletében, a Visegrádi-hegységnek a Dunára néző hegyei (Várhegy, 328 m) alatt fekszik, Nagymarossal szemközt, a Duna Áttörésének legszebb, legfestőibb pontján. Jelentőségét, látogatottságát sokban növeli a fővároshoz való közelsége, kitűnő megközelíthetősége. 2 3 Visegrád történelme A környék már a történelmi őskorban is lakott volt. A Csuka-patak partján őskori edényeket, a kőbánya mellett vaskori temetőt, urnasírokat tártak fel, a Fellegvár területén pedig vaskori telepeket találtak. 453-ban Attila hun birodalma volt itt A római korban a mai Visegrád területén volt Pannónia tartomány északkeleti

csücskének egyik fontos hadállása; a római erőd (Limes) a IV század elején épült a mai Sibrik-dombon Később a rómaiak megerősítették az itteni határvonalat, mert ez volt a legveszélyeztetettebb terület a barbár betörések miatt. Emellett vízvezetékrendszert építettek (Aqua Eductus) Egy évszázaddal későbbről már a népvándorlás korának gót, gepida, hun, avar leleteit tárták fel Visegrád területén. A IX században szlávok vándoroltak a környékre, lakótelepüknek egyes nyomait megtalálták a kutatások során I. István idején királyi várbirtok és megyeszékhely volt Visegrád 1241-ben a tatárok kifosztották a várat, de mikor értesültek róla, hogy a vezérük meghalt, kivonultak Magyarországról A király visszatért Visegrádra, és felajánlotta a lányát az Istennek, ha a tatárokat a továbbiakban nem fosztogatnak hazánkban. Ígéretéhez híven lányát, Margit hercegnőt az egyik dominikátus kolostorba küldte. Róla

nevezték el később a Margit-szigetet A király ösztönözni akarta az embereket a védővonal kiépítésére, ezért falrendszert építtetett, ami egyben sóvámhely is volt. Az ott beszedett vámból származott a király jelentős bevétele A tatárjárás után IV. Béla felesége, a visegrádi andezithegy tetején 1250-1258 között várat építtetett Ennek romjai ma is láthatók a hegy tetején 1301-ben kihalt az Árpád-ház, és az új uralkodó az Anjou-házból Károly Róbert lett. Az Anjouk idején, XIV. században emelkedett országos, sőt nemzetközi jelentőségre Károly Róbert a fellegvár alatt, 1320 körül megépíttette a királyi palotát, és pár év múlva már Visegrád lett az udvartartás állandó székhelye. A lépcsőzetesen, 5 szinten elhelyezett, szabályos alaprajzú palota három nagyobb egységre oszlik: a Mátyás-palotára, a kápolnára és a Beatrixpalotára. A helységeket Károly Róbert korában díszes cserépkályhákkal fűtöttek,

mert a kandalló a nagy termeket nem tudta volna kifűteni A király pénzverő műhelyt is építtetett, ahol ezüstpénzt vertek. Az ehhez szükséges ezüstöt pedig a körmöci bányából vitték Visegrádra Bizonyítható, hogy a pénzhamisítás már abban az időben is létezett, hiszen a régészek találtak a valódi ezüstérmék mellett ezüstözötteket is. Ebben a palotában történt az az emlékezetes merénylet, amelyek az Anjoukkal szemben az egyik akkori főúr, Zách Felicián kísérelt meg 1330-ban a királyi család ellen. Károly Róbert felismerte, hogy szükség van az európai álla- 4 mokkal való összefogásra, ezért Magyarország külföldi kapcsolatait házasságával erősítette meg. Jelentős nemzetközi események is fűződnek Visegrádhoz; a magyar király itt fogadta a hozzá küldött külföldi követeket, 1335 őszén itt találkoztak Közép-Európa uralkodói. (A vendéglátó Károly Róbert magyar király, János cseh és Kázmér

lengyel király, Károly morva őrgróf, Wittelsbach Henrik bajor és Rudolf szász herceg.) Károly Róbert észrevette, hogy a Magyarországon keresztül haladó kereskedők megpróbálják elkerülni a vámot, ezért írt egy szerződést, miszerint a kereskedőknek csak Magyarországon kelljen fizetni, a környező európai országokban pedig nem, így azoknak csupán Bécset kellett elkerülniük. A királyi udvar közelsége ide vonzotta a főnemeseket, főurakat, gazdag főpapokat is, és Visegrád nagy ütemben épült ki. A palota rétegében és méretében is változott. Nagy Lajos a már meglévő pénzverdéhez egy új épületegyüttest építtetett. Emellett a hegyről a csapadék lehordta a földet, ezáltal a lenti rész feltöltődött. 5 1370-ben Visegrádon kereste fel Nagy Lajost a lengyel rendek küldöttsége, hogy meghívja Lengyelország trónjára. Itt őrizték a koronázási ünnepségek után a lengyel koronát is Albert özvegye Kottaner Ilona nevű

udvarhölgyével a magyar koronát innen lopatta Bécsbe (1440). Visegrád második fénykora Mátyás király uralkodása idején következett be. Hatalmas építkezéseket kezdett a várban (csakúgy, mint Zsigmond király), és különösen második házasságkötése után igazi reneszánsz fénnyel és pompával újíttatta meg, bővítette ki a Duna-parti palotát. Ebben az időben falaztatta be a régi falkutakat, helyettük vörös márvány kutakat készíttetett (Ezek később, a török időkben megsemmisültek) A palota hátulsó részébe sziklatermet építtetett, amit raktározásra használtak Fali csorgókutakat készíttetett A Salamontorony ma keresztháló-boltozatos kerengő folyosója is Mátyás idejében készült A falakra keleti szőnyegeket tetetett, később pedig ezek helyén kárpitot utánozó falfestmények készültek. A gótikus ablakok és ajtók csúcsívei, az udvar reneszánsz kútja (mely a velenceihez hasonló), a reneszánsz loggia is ekkor

készült A csorgókútból szökőkutat építtetett Mátyás, ami nagy előrelépés volt. Ezt a palotafalban húzódó ólomcsövön keresztül érkező nagy nyomású víz táplálta. Erről a kútról szól Oláh Miklós egyik műve is Némelyik kúton Mátyást dicsőítő szövegek olvashatók (a Matias Corvinus Rex felirat is megtalálható), és az ő címere látható, amelyeket ő készíttetett magának. Utána Visegrád fénye hanyatlani kezdett Újabb építkezések már nem kezdődtek, a meglevő épületek gondozását is elhanyagolták Buda elfoglalása után a törökök Visegrád környékét is szorongatni kezdték, és 1543-ban a város és a Fellegvár török kézre került. A XVI-XVII század fordulóján több ízben is gazdát cserélt a vár A harcok során az erődítményt és környékét igen súlyos károk érték, többször kifosztották 1684ben űzték ki végleg a törököt Visegrádról 6 7 8 A XVIII. század elején Visegrád várát

csakúgy, mint számos magyar várat, a császári hadvezetőség felrobbantotta, hogy a nemzeti függetlenségi mozgalmak támaszpontjává ne lehessen. A XVIII század első felében német telepesek érkeztek az elnéptelenedett vidékre Az új Visegrádot a királyi palota köveiből építették fel ezekben az évtizedekben, mintegy kőbányának használva a reneszánsz kori pompás palotákat, csak a hegyről a csapadék által lesodort talaj alatt maradtak meg szerencsés módon egyes részeik. A visegrádi romok feltárására az első kísérleteket a múlt század hetvenes éveiben tették. Az ott talált edényeket rekunstruálás során gipsszel egészítették ki, így egyértelműen látszik, hogy melyik rész az eredeti, és melyik a pótlás Előkerültek az ásatásokkor dobókockák, kőtáblára festett malomjáték, és egy pár korcsolya is. Magáról a királyi palotáról azonban még 1930 körül is alig tudott valamit a műemlékvédelem. A feltárási

munkálatokat a sűrű bozótos területen 1934 után kezdték meg s azóta a palota középső részét kibontották a föld alól, napvilágra kerültek Magyarország legnagyobb arányú gótikus és reneszánsz kori műemlékének megmaradt részei. A palota pusztulása A palota és ezzel együtt Visegrád többi emlékének további sorsa a XVI. század elejétől hanyatlásnak indult Mátyás halála után rövid ideig fia, Corvin János lakott benne II Ulászló (1490-1516) uralkodása alatt a Visegrádon őrzött koronaékszerek révén a koronaőrök birtokolták. Továbbfejlesztéséről már nincs adat, amit az ország s az uralkodó anyagi helyzete indokol. A berendezést lassan széthordták, az udvarokat díszítő szobrok, kutak karbantartás hiányában lassan elpusztultak. Így érthető az a tény is, hogy a Herkules-kút tányérját feltárás alkalmával az egyik, a díszudvarral szomszédos terem sarkában összetört állapotban, gondosan elraktározva

találták meg; talán a palota egyik gondnoka – a jobb gazdasági helyzet, az ország sorsának javulása és a helyreállítás reményében – hordatta ide. A XVI. század közepéig a Visegrád birtokáért vívott sok harc sem kímélte az emlékeket A lassú pusztulást a törökök végleges hatalomra jutása után az egész várost elemésztő tűzvész tetézte be 1543-ban. 1587-ben Lubenau német utazó leírása szerint falai között már kecskék legelésztek. A nagy, tömegében csak igen gyéren lakott, tetőzet nélküli rom pusztulását a természeti erők is 9 siettették. A jól megkonstruált vízelvezető rendszert és a palotát – a karbantartás hiánya miatt – a hegyről lezúduló víztömegek hordaléka lassan feltöltötte. A XVIII. század elején Bél Mátyás: Notitia Hungariae című könyvének egyik ábrája szerint a királyi palota helyén még többemeletes rom található. A teljes pusztulás a község 1700 körül meginduló

fejlődésével függ össze. A török és a császári csapatok által teljesen feldúlt, nagyon gyéren lakott vidékre bajor származású telepeseket hoztak, akik széthordták Visegrád és a környék újonnan felépülő falvainak építkezéseihez az egykori város és palota rommaradványait. Erre példa, hogy 1890-ben a Szentendrei-sziget csúcsán levő Kisoroszi község plébániatemplomának falából bontottak ki egy Mátyás címerével díszített nagyméretű mészkő faragványt, mely az1942. évi feltárás alkalmával a kápolna területén napvilágra került konzolok szerves tartozékának bizonyult. A község újkori településtörténeti adatai azt bizonyítják, hogy a XVIII. század elején a palota helyének és történetének emléke még élő valóság volt. Csak ezzel magyarázható, hogy az óbudai koronauradalom visegrádi gazdasági egységeinek központja és dézsmaszedő háza az egykori királyi lak rommezejére települt. XVIII századi

tervrajzok tanúsága szerint az északi szárny legépebb falmaradványát, egy emeletes épületszakaszt, az uradalom magtárává, közelében pedig az egykori földszint XIV. századi teremsorát dézsmapincévé alakították át Az épületek, romok szétbontása is bizonyos tervszerűséggel történhetett, esetleg a kincstár hasznára. Az ásatások bizonyítják, hogy a pusztítás igen alapos volt Lebontották a palota egykori emeleteit, ezért ránk csak azok a földszinti épületrészek s szoborművek maradtak, melyeket a bontási törmelék teljesen befedett. Az épületek helyét elegyengették, kiosztották házhelyeknek, s az új lakosok a hegyre felnyúló meredek oldalakon gyümölcsösöket telepítettek. A palota feltárása A XIX. század közepén meginduló kutatómunka nyomát sem találta a leírásokból ismert, pompájáról híres, hatalmas épületcsoportnak Ezért egyesek a negatívumok alapján a palota egykori létét a mesék, a hízelgő udvaroncok

költeményeinek világába utalták. A visegrádi várrendszer műemlékvédelmi munkáit irányító, településtörténetét legjobban ismerő kutatók azonban nem nyugodtak bele a történészek kényelmes álláspontjába, ha- 10 nem szorgos munkával keresték a teljesen eltűnt királyi palotát. Schulek János építészmérnök kutatásait 1934. Szilveszter napján siker koronázta Felismerte és azonosította a Fő utca 27 szám alatti ház kertjében álló öreg támfal boltozatindítását az Oláh Miklós leírásában szereplő palota egyes részleteivel. Az itt megindított ásatás fényesen igazolta őt, mert az első kutatóárok a kápolna falmaradványait hozta napvilágra 1945-ig feltárásra került a III. teraszon a királyi lakosztály teremsora, kibontották a földtakaró alól a kápolna szentélyét, teljes egészében feltárták a II. terasz díszudvarát, a kerengőfolyosót, és a Herkules-kút aránylag ép vörösmárvány töredékeit Az

1948-tól újra induló kutatómunka a már feltárt részek konzerválásával kezdődött, s fő feladatának az egész terület történetének tisztázását, a palota kiterjedésének meghatározását s az újonnan feltárt részek folyamatos konzerválását tekintette. 1949-ben befejeződött a kápolna teljes feltárása, 1950-ben pedig megkezdődött az I teraszon a fogadóudvar kibontása 1952-1955-ben a IV. teraszon a fürdőt és az oroszlánkutas udvart tárták fel, gyönyörű vörösmárvány kúttöredékével. 1957-1959-ben az V teraszon a 150 méteres vízvezetékszakasz teljes kiásása és az egész feltárt terület konzerválása történt meg A királynői palota területén 1950-1951-ben a 24 méter széles főlépcső indításának és a háromszintes épület nagy kiterjedésű maradványainak feltárása kezdődött meg. Az egykor többemeletes palota a XVI. századtól kezdve olyan nagymértékben pusztult, hogy a teljes helyreállítás, kiépítés a

hitelesség veszélyeztetése nélkül nem lehetséges Éppen ezért a feltárt emlékek bemutatása rommező formájában történik. Az egykori királyi palota esetében is a magyar műemlékvédelmi gyakorlatban bevált helyreállítási elv került alkalmazásra, azaz csak a tudományosan igazolható, teljesen hiteles részeket állították helyre. Az udvarokat díszítő szoborművek, kutak rekonstrukcióját a helyszínen másolatok képviselik, az eredeti töredékeket pedig a visegrádi Mátyás király Múzeum őrzi. A kiegészítések, pótlások az eredetitől eltérő építőanyagok felhasználásával készülnek, hogy mindenki felismerhesse, mi az eredeti és mi az, amit a jelenkor hozzáadott. Így készült nemcsak a gótikus hálóboltozatos folyosó helyreállítása, hanem minden nyílászáró szerkezet – ablak, ajtókeret – kiegészítése is. A helyreállítási munka első szakaszában a falak lefedése és a lepusztult falfelületek kiegészítése

téglából készült. Újabban ezek pótlására is követ alkalmaznak, mivel a kő tartósabb és esztétikusabb hatású A régi és új falfelületek közötti különbséget fagyálló anyaggal, az eredetitől eltérő megdolgozással, falrakásmóddal és téglából készült választósorok közbeiktatásával jelzik. 11 A Herkules-kút A tégla alakú medencealapokat finoman tagolt lábazat és párkány, felül pedig volutapárból alakított oromdísz zárja le. Külső oldalán középen mélyített mezőben gyümölcskötegekből, szalag- és gyöngyfüzérekből kialakított díszítmények között, tojásdad formájú címerpajzsok ékesítik. Az egyik pajzsban a kétfarkú cseh oroszlán ágaskodik, mert 1469-től Mátyás már cseh király volt. A másik címerpajzsban koronás, ágaskodó, jobb első mancsában koronát tartó oroszlán, a besztercei grófi címer van kifaragva, mert 1463-tól Mátyás az erdélyi Beszterce város grófja volt. A harmadik lapot

felül koronával ékesített, négyelt mezőben a magyarcseh címer, s ezek között középen az ágon ülő holló, a Hunyadi-család címerállata díszíti A negyedik, erősen töredékes – a múzeumban őrzött – táblán a Hunyadiak ágon álló hollóját reneszánsz megfogalmazásban faragta ki az egyik művész. A címereket körülölelő füzérkötegekben a gyümölcsök között gránátalma, naspolya, körte, barack, mandula, mogyoró, mákfej és borsó, paprikaszerű gyümölcs, makk és búzakalász díszítik. Az egykor nyolcszögű medencéből, az alépítményen ma is megfigyelhető formaképzés tanúsága szerint íves vonalú, hatszögű talapzat emelkedett. Ezt a feltárt leletek alapján valószínűleg tömött, vaskos gyümölcsfüzér-kötegeket tartó három gyermekalak díszítette. Az egyik ránk maradt puttófej töredékessége ellenére is a visegrádi reneszánsz szobrászati leletek legszebb darabja. A három kis puttó kariatidaszerűen

hátán hordta a szökőkút 2,35 méteres – több, mint 80 töredékből összeállított –, vörösmárványból faragott tálját. A tál peremét nyolc csorgó tagolta, belseje dísztelen A kerengőfolyosó A monumentális hatású szökőkút körüli udvar négy oldalán ülőpadsorhoz simuló hálóboltozattal fedett kerengőfolyosót, az emeleten pedig reneszánsz formaképzésű nyitott loggiát építtetett Mátyás király. A folyosó felmenő falai teljes egészében sajnos sehol sem maradtak ránk Az épületmaradványok a hegy felől a keleti oldalon a legépebbek. Itt még a XIV század derekán – a palotaépítkezés második periódusában – épített folyosó részletei is megmaradtak: 12 például a 3-3 ülőpadkával ellátott félköríves ikerfülke, s ezek között középen egy, a sziklába vájt pincébe nyíló, félköríves zárású ajtó. A feltárásakor itt eredeti helyükön kerültek elő a késő gótikus boltozat csavart díszű

vállkövei, a boltozatindítások és a homlokívek. A boltozat bordás szerkezete, e felett, az emeleten megépített loggia korlátjának darabjai pedig a folyosó vörös színű, nagy méretű, négyzetes tégla burkolatú, XV. századi járószintjén feküdtek összetörve A leletek tanúsága szerint a folyosót a két hosszabb oldalon 7-7, a két rövidebb oldalon 4-4 szakaszú boltozat fedte, innen az udvarba oldalanként 1-1 díszes kő keretelésű ajtó és 4-4, illetve 3-3 csúcsíves zárású, gazdagon tagolt kőkeretű ablak nyílott. A boltozat egyik homlokívébe vésett évszám szerint a kerengőfolyosó 1484-ben épült. Az alaprajz, a boltozat szerkezeti megoldása, a díszítmények formaképzése sok rokonságok mutat a XV. század végi késő gótikus egyházi építészet magyarországi emlékeivel, s a Mátyás kori királyi és egyházi építkezéseken működő kőfaragó műhelyek szoros kapcsolatait bizonyítja. A kerengőből a Duna felőli oldalon

lépcső indult az első emeletre, illetve a III. teraszra A legépebben maradt – a hegy felőli – folyosószakaszon a feltáráskor nagy mennyiségben előkerült szerkezeti darabok, faragványok felhasználásával anastylosis készült. Újjáépült a kerengőboltozat nyolc szakasza és e felett az emeleti loggia reneszánsz bábos korlátja is. A teljesen elpusztult tartófalak téglából épültek újjá, színezve, a lezuhant faragott kőrészleteket pedig eredeti helyükre építették vissza, ahol azt az értelmezés megkívánta, a kőfaragványokat műkővel egészítették ki A kerengőfolyosóval övezett bensőséges térhatású, méretben és díszítésben harmonikus udvar Mátyás királynak és környezetének, tudósainak, művészeinek, vendégeinek is kedvelt tartózkodási helye lehetett. Nem tévedünk, ha úgy tartjuk, hogy az Oláh Miklós által is említett győzelmi ünnepségek alkalmával éppen itt, az udvart díszítő mitológiai jelképes

kútból folyt felváltva a fehér és a vörös bor, de az ünnepélyes környezet arra utal, hogy a csendesebb hétköznapokon is itt, a palota középpontjában hullámzott az élet legjobban. 13 Csatornatelep A sziklaudvarnak megfelelően a Duna felé is épült egy udvar. A kettő között keskeny épületszárny volt: itt helyezték el az épületek központi szennyvíz ülepítőjét, amelynek alját szabályosra faragott kövekből teknőszerűen alakították ki Ide torkollottak a hegyről, valamint az emeletekről a csatornák és a szennyvízvezetékek, és ide futott be a palota gravitációs vízvezetékének túlfolyója is. A vezeték az udvar alatt azonban már boltozottan haladt a Dunáig, melynek 25 méter hosszúságban feltárt szakasza ma is járható. Gazdasági épültetek, borospincék Az udvar körül elhelyezett technikai, egészségügyi és gazdasági rendeltetésű épületek azt bizonyítják, hogy itt észak felé a palota egyik

épületcsoportjának szélét ismertük meg. Észak felé a hegyoldal lejtősíkjának még csak részletekben ismert rétegei arról tanúskodnak, hogy kisebb zöldterület után újabb épületcsoport következett. Az udvartól 100 méterre nagy, boltozott pinceszerű épületrendszer található, ennek félkörös lezárású, gótikus kőkeretét az 1479-es évszám díszíti. E külső udvar környékén a régészeti kutatások még folynak A királynői palota (III. terasz) A kápolnától délre feküdt a királynői palota, melynek feltárása során kitűnt, hogy ez is legalább három teraszon épült, mégpedig az Anjou királyok alatt, tehát a XIV. század folyamán, inkább a század második felében. A fürdő (IV. terasz) Felhágva a lépcsőn, a legfelső, IV. teraszra jutunk, melyet a sziklavonulat két részre oszt Balra, szűk folyosó vezet a fürdőhöz, melynek két helyiségét és a fűtőszerkezetet sikerült feltárni Két kemence, kőből épített

víztároló és ehhez vezető kővályús vízvezeték került elő. A ke- 14 mencék tűztere fölé kőrácsot építettek, amelyre patakkavicsokat helyeztek. A lángok által felmelegített kavicsok hosszú ideig tartották a meleget. Az egyik helyiség a szaunafürdő izzasztókamrája volt, itt a száraz melegben a test izzadását, a vérkeringés fokozását nyírfa seprűzéssel segítették elő, a másik szobában valószínűleg fakádakban, hideg vízben történt a fürdés A király magánkertje A bejárattól jobbra háromszög alakú terasz terül el, melynek teljes kiképzését csak részben lehetett a leletek alapján helyreállítani. Főfalát ma műkő kváderekből rakott fal alkotja, amely eredetileg aligha lehetett ilyen egyszerű és dísz nélküli. Valószínűleg a szép csigás fejezetű oszlopok által tartott, nyitott pergola ezt a teret keretezte, s így a kitekintés a visegrádi tájra, a szemben fekvő Maros (ma Nagymaros) községre, főként

gótikus templomtornyára aligha volt a maihoz hasonlóan szabad. A palota vízvezetékrendszere Az oroszlános kút, illetve elődje és az alsó díszudvar délnyugati sarkában állott kútház, a Herkules-kút egyaránt arra utal, hogy a palotát a kor színvonalán álló vízvezetékrendszer hálózta be. Ennek maradványait a most ismertetett terasz felett megtaláltuk, s nyomait délre nagy távolságban követni lehet. Ma még nem tudjuk, hogy egy azóta eltűnt forrás segítségével működött-e vagy – amire a budai, esztergomi vízszolgáltatási-rendszer mutat példát – a patak energiáját felhasználva emelték fel a vizet a kellő magasságba, hogy a palotát és a szökőkutakat vízzel ellássa. 15 Felhasznált források: Révai Kislexikon Magyarország útikönyv Magyarország múzeumai Héjj Miklós: A visegrádi királyi palota www.visegradhu weboldal