Ezoterika | Tanulmányok, esszék » Gondolatok a jógáról Vaisnava felfogás szerint Bhaktivinoda Thákur nyomán

Gondolatok a jógáról Vaisnava felfogás szerint Bhaktivinoda Thákur nyomán Manapság az egész nyugati világban nagyon népszerű a „jóga”, és sokan azt gondolják, hogy már mindent tudnak róla, amit tudni érdemes. És ez nem véletlen, mert a jóga titkos tudományból olyan szellemi ösvénnyé vált, amelyen többé-kevésbé békés egyetértésben haladhatnak egymás mellett azok, akik valamit keresnek – hogy mit is? Erre nagyon sokféle választ fogunk kapni, de nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy a keresők mindannyian elégedetlenek. Csak az elégedetlen ember vállalkozik arra, hogy elinduljon egy ismeretlen, esetleg veszélyes úton. Csak a mély és tartós elégedetlenség késztethet bennünket arra, hogy keressünk – és lehet, hogy nem is használunk olyan nagy szavakat, mint az élet értelme, az igazság, a beteljesülés vagy az önmegvalósítás. De nem is kell nagy filozófusoknak lennünk ahhoz, hogy belássuk, milyen kevés az, ami

van: mennyire korlátozott, bizonytalan és múlandó. Magától értetődő, hogy azt keressük, ami végtelen, biztos és örök, hiszen ez felel meg az igazi természetünknek. A Bhagavad-gítá, India ősrégi szentírása azt mondja, hogy négyféle ember indul el ezen a nagy felfedezőúton: a szenvedő, a gazdagságra vágyó, a kíváncsi és a bölcs. Megint csak nem kell nagy filozófusoknak lennünk ahhoz, hogy belássuk, valamennyien szenvedünk: a szenvedés a mi világunk elválaszthatatlan része, bele van építve. Ahogyan a víz sem létezik nedvesség nélkül, szenvedés nélkül nem létezik ez az anyagi világ sem. Szenved az, akinek valami hiányzik, de ugyanúgy szenved az is, aki már megkapta azt, amire vágyott: többnyire ekkor jön rá, hogy tulajdonképpen nem is azt akarta, hanem valami mást. De ha egy pillanatra elégedett is, rögtön felmerül benne a félelem, hogy valaki elveheti tőle azt, amit olyan nehezen szerzett meg, és hogyan lehetne boldog

az, aki retteg? Előbb-utóbb valóban el fogja veszíteni minden kincsét, az ismereteit, a hírnevét, a rokoni és baráti kapcsolatait, ha máskor nem, akkor az élete végén, és hogyne szenvedne az, aki tudja, hogy minden el fog múlni? Mi a szenvedés oka? Buddha nagyon egyszerű választ adott erre a kérdésre. A szenvedés oka a megszületés: aki nem születik meg, az nem is szenved. Igen ám, de mi legyen azokkal, akik már megszülettek? Őket nem annyira a szenvedés oka érdekli, hanem a kivezető út. Meg lehet-e szabadulni a szenvedéstől, és ha igen, hogyan? A világ minden részében elhangzik ez a kérdés, és nagyon sokan gondolják úgy, hogy megtalálták a választ: gondolkodók, vallásalapítók, reformerek, politikusok, gazdasági szakértők, és gyakorlatilag mindenki. Néhány évvel ezelőtt volt egy angol sláger, ez volt a címe: Everybody wants to teach the world. Mindenki tanítani akarja a világot És ez igaz Gondoljuk csak el: mindenkinek van

valami módszere, mindenki pontosan megmondja nekünk, hogy mit csináljunk, hogy elérjük a céljainkat. És alapvetően a céljaink is négyfélék: az egyéni vagy szubjektív boldogság, amit leginkább a szerelemben vélünk megtalálni; a gazdasági fejlődés; a törvényes rend és az ideálisan megszervezett társadalom; valamint, amikor már mindezekből kiábrándultunk, a felszabadulás. Mindenki tanítani akarja a világot. Itt két probléma merül fel Először is, miféle iskola az, ahol csak tanítók vannak, mindenki a katedrát célozza meg, a padokba senki sem akar beülni. Másodszor, ha már ennyi tanító van, és ennyifélét tanítanak, hogyan válasszunk közülük? Kihez forduljunk, ha valóban meg akarunk szabadulni a szenvedéstől? Kitől érdemes tanulni? Gondoljuk el, hogy nagyon szomjasak vagyunk. Van itt egy folyó, ahonnan ihatnánk Honnan fogunk vizet meríteni? Talán a folyó torkolatánál, ahol a víz már tele van mindenféle

szennyeződéssel? Vagy egy kicsit feljebb, éppen ott, ahol egy nagy vegyi üzem szennyvize festi sötét színűre? Még feljebb, ahol ugyan már nincsenek vegyi üzemek, de egy egész elefántcsorda kavarja fel az iszapot? Nem, mindannyian tudjuk, hol akarunk vizet inni: a forrás közelében, egyenesen a tiszta forrásból. Onnan, ahol a víz már olyan tiszta, mint a kristály, tökéletesen eloltja a szomjúságot, de annyira édes, hogy újra meg újra meg akarjuk kóstolni. Néha csak lebegünk benne, máskor egészen alábukunk, de soha nem tudunk betelni ezzel a kristálytiszta vízzel. Valaki azt mondhatja erre, ilyen kristálytiszta víz, ilyen forrás nincs is ezen a földön. És ez igaz. A forrást nem a földön kell keresnünk De addig is szomjasak vagyunk, amíg keressük az élet vizét, és miért ne menjünk olyan közel ehhez a forráshoz, amennyire csak lehet. Ez a forrás India. Itt nem arról van szó, hogy India valami különleges, kiváltságos helyzetű

ország lenne, vagy hogy kisajátítaná magának az igazságot. Egyszerűen csak arról van szó, hogy jobban megőrizte a hagyományokat. Tiszteletben tartotta a tanításokat, amelyeket a lelki tanítómesterek ősidők óta tovább adnak tanítványaiknak, megszakítatlan láncban. Semmit nem tesznek hozzá, és nem vesznek el belőle semmit. Ugyanazt mondják el, amit a saját tanítójuktól hallottak, és a tanítójuk sem állított mást, mint amit a gurujától hallott. Már most, ha ezt a tanítványi láncot visszafelé követjük, el kell jutnunk a tudás forrásához. A tudás forrása, mi az? Vagy inkább, ki az? Sokan nem fogják szívesen megnevezni, mindenféle elvont fogalmat keresnek, például abszolútum, abszolút igazság, kozmikus erő, univerzális intelligencia vagy a forma nélküli Egy. Lesznek olyanok is, akik neveket sorolnak, talán megszemélyesített tulajdonságokat, mint az Igazságos, a Könyörületes, a Legbölcsebb, a Teremtő, vagy a Seregek

Ura. De ezek a megkerülő megoldások nem segítenek: az energiákat vissza kell vezetni a forrásukig, a tulajdonságokat addig a személyig, aki azokat a tulajdonságokat megnyilvánítja. Isten nélkül nem lesz sem eredmény, sem célba érés, sem megvalósítás. És ezzel egyértelművé válik az is, hogy kitől kell tanulnunk: attól, aki a legközelebb áll Istenhez, aki az Ő képviselője. Aki éppen olyan tisztán adja tovább a forrás vizét, ahogyan maga kapta. Valaki megint közbevetheti, ez rendben van, de hiszen számos út van. Tegyük fel, hogy el sem hagyjuk Indiát: hat filozófiai rendszerük van, és mindegyiket hitelesnek mondják. Njája, Mimámszá, Vaisésika, Szánkhja, Jóga és Védánta – melyiket szeressem? Melyik szentírásból merítsem a bölcsességet, a négy Védából, az Upanisádokból, a Puránákból, a Tantrákból? Nem is beszélve arról a sok bölcsről, tanítóról, filozófusról, vallásalapítóról, és isteni inkarnációról,

akik szintén India szent földjén jelentek meg. Miért van ez a sokféleség? És ha végső soron mindennek ugyanaz a forrása, nem lehetséges, hogy ez a sokféle út és ösvény mind ugyanoda vezet? A sokféleség azért létezik, mert mi magunk akarjuk. Soha nem vagyunk elégedettek egyetlen úttal. Mindig felvetődik bennünk a kérdés, nem lehetne másként, valami más módon? Isten pedig ősidőktől fogva teljesíti az élőlények vágyait. Megadja ezeket a különféle utakat: tessék, válassz. Ezek az utak valóban különfélék, ezért nem is vezetnek ugyanoda Na persze, lehet, hogy egy ideig közösen vagy párhuzamosan haladnak. Ha például itt Budapesten eldöntjük, hogy Londonba repülünk, de aztán mégis a bécsi gépre szállunk, akkor valamivel közelebb kerültünk az úticélunkhoz. Bécs valamivel közelebb van Londonhoz, mint Budapest, de még nem maga a cél. Szerencsére mindegyik úton vannak útjelző táblák És általában el is vezetnek oda,

amit megígértek, leszámítva persze azt az eshetőséget, hogy a rengeteg sok narancssárga ruhás, fehér leples, bozontos hajú, kopasz, világias életet élő és aszkéta között akadhat egy-két csaló is. Ez tulajdonképpen szükségszerű Mindig voltak és vannak olyanok, akik csalókat választanak. Mundus vult decipi, ergo decipiatur A világ csalást akar, és aki ezt akarja, az meg is fogja kapni. Ez a mondás nem a régi rómaiak vagy a görögök találmánya, de kétség kívül frappáns megfogalmazás. India filozófiai rendszerei közül a nyugati világban a jóga vált a legnépszerűbbé. A Védánta a gondolkodók elitjének a vadászterülete, de a jógáról már mindenki tud mindent. Próbáljuk ki Elég egy kis körkérdés a barátaink és az ismerőseink között. Magabiztos válaszokat fogunk kapni, amelyekből kialakul a nagyvárosi jóga-klub képe: valahol az aerobik és a fitness-center között. A jóga-klub az a hely, ahova elmegyünk hetente

egyszer vagy kétszer, elvégezzük a tornagyakorlatokat, mindegyiknek nagyon jól hangzó neve van: napüdvözlet, lótuszülés, szöcske-állás és hasonlók. Még azt is megtanuljuk, hogy tudatosan kell lélegzeni Nemcsak egyszerűen be és ki, hanem tudatosan be, tudatosan ki – na ugye, hogy ez mindjárt más? És ennek fejében számtalan ígéretet kapunk: fiatalság, egészség, hajlékonyság, hozzá még egykét rendkívüli erő is, legalább egy-kettő a nyolc sziddhi közül: végtelenül kicsivé és könnyűvé, végtelenül naggyá és súlyossá válni, uralom a tárgyak és az élőlények felett, teremtő erő és minden kívánság azonnali beteljesülése. Legalább egy kis levitáció, legalább egy marék hamut tudjuk teremteni a tenyerünkben. Ez a jóga: a fizikai gyakorlatok és azok közvetlen, anyagi eredménye, ezért járunk a jóga-klubba, ezért gyakorlunk otthon, reggel és este tíz perc pránájama, egy kis szöcske-állás, közben persze mindent

megtanulunk a csakrákról és a kundaliniről, mert ez olyan jól hangzik. Valóban ez a jóga? A jóga szónak többféle jelentése van. Az egyik az iga, angolul yoke, ami nemcsak egy újabb példa a nyelvek rokonságára, hanem azt is megmutatja, hogy a jóga, mint módszer, nem más, mint leigázás, ellenőrzés, uralom az anyagi világ egy része, a saját testünk felett. A másik jelentés kapcsolat. Az, aki megszerezte a teste feletti uralmat, tovább léphet, megvalósíthatja a jóga voltaképpeni célját, ezt a kapcsolatot az anyagon túlival, a transzcendenciával. Mivel kapcsolatról van szó, magától értetődik, hogy ez a transzcendencia egy személy – ugyan miféle kapcsolatunk lehetne elvont fogalmakkal? Az is magától értetődik, hogy ez a személy nemcsak a transzcendens világban nyilvánul meg, különben fogalmunk sem lehetne a létezéséről vagy nem tudnánk megközelíteni. A Bhagavad-gítá azt mondja, hogy ez a személy benne van a világban, minden

egyes atomban, de énjének egy parányi töredéke is elegendő ahhoz, hogy a világot áthassa és fenntartsa. Egyszerre van benne a világban és a világon kívül. Ezt csak paradoxonokkal tudjuk megfogalmazni A Sri Isopanisad 5 mantrája például ezt mondja: ez a személy jár is, meg nem is. Távol van, de ugyanakkor nagyon közel A földön, a magunkhoz hasonló lények között nem ismerünk ilyen személyt. Az, aki valamennyi tulajdonságot egyesít magában, és ugyanakkor azok felett áll, nem lehet más, mint a Legfelsőbb Lény, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akit India hiteles szentírásai, a védikus írások Bhagavánnak vagy Krisnának neveznek. A jóga kapcsolat az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Kapcsolat: nem elmerülés, semmivé válás, nem a személyiség elvesztése. Kapcsolat a lélek legszemélyesebb hajlandóságainak és vágyainak megfelelően A gyakorlati életben a jóga is sokféle: sokféle jóga-ösvény van, és az élőlény

ezeknek a legszemélyesebb hajlandóságainak és vágyainak megfelelően választ közülük. A Bhagavadgítá leírja a legfontosabb jógákat: karma jóga (önzetlen vagy Krisna-tudatos cselekvés), dhjána-jóga (uralom az elme és az érzékek felett, a meditáció segítségével), buddhi-jóga (transzcendentális tudás), astanga jóga (a nyolc részből álló jógafolyamat, amelyet a 6. fejezet részletez), visva-rúpa vagy virát-purusa (az egyetemes forma látása) és így tovább. Ezek mind hiteles jóga-folyamatok, de a Bhagavad-gítának mégsem az a végkövetkeztetése, hogy minden út ugyanoda vezet, teljesen mindegy, hogy melyiket választod. Nem, Krisna, aki a Bhagavad-gítá tanításait elmondta, pontosan közli velünk azt is, hogy melyik ösvénynek mi az értéke. Elmondja az előnyöket, a hátrányokat és a veszélyeket És legvégül, amikor már mindent elmondott, nagyon alaposan és nagyon részletesen, azt sem tartja titokban, hogy melyik

„jógát”, pontosabban melyik út követését javasolja. Ez a bhakti-jóga, a szeretet és az odaadás útja: „Gondolj mindig Rám, légy az Én hívem. Imádj Engem, és ajánld tiszteletedet Énelőttem, s így kétségtelenül el fogsz jutni Hozzám Add fel a vallás minden változatát és hódolj meg egyedül Énelőttem. Én megszabadítlak minden bűnös visszahatástól, ne félj” Csak egyetlen jóga-ösvényről nem beszél Krisna, és éppen ez az, amit a jóga-klubokban gyakorolnak: a hatha jóga. Ez nagyon érdekes a nyugati világban, egymás után jelennek meg a szakkönyvek, egymás után indulnak a tanfolyamok; de Indiában még csak meg sem kellett említeni. Ez az összes többi jóga-ösvény alapja, előfeltétele, amit az akkori Indiában valóban mindenki ismert, sőt még azt is tudták, hogy ez csak az alap, az előfeltétel, de nem maga a cél. És teljesen rendben van, hogy nekünk itt a nyugaton ezzel is foglalkoznunk kell, sőt néha nagyon sokat

kell foglalkoznunk, mert nekünk egészen más a neveltetésünk, a kulturális hátterünk, a tudatunk, minden. Sőt sokszor még az elme és az érzékek feletti uralom gyakorlásával sem kezdhetjük, hiszen többnyire ezekkel azonosítjuk magunkat. Nem könnyű uralkodni az elme és az érzékek felett. Ardzsuna, akivel Krisna ezeket a jógatanításokat közölte, elég hamar közbevetette a maga kifogását: „Ó Krisna, én úgy látom, hogy könnyebb megállítani a szelet, mint szabályozni az elmét, amely nyugtalan, fegyelmezetlen, csökönyös és hihetetlenül erős.” Ez valóban így van, de mégsem lehetetlen Az elmén és az érzékeken lehet uralkodni, nyugodtan, fegyelmezetten, következetesen, és bizonyos értelemben erőszakkal – ezt jelenti ez a szó, hatha: erőszak. Az elme minden szabályozási kísérletet erőszakként fog megélni; olyan a természete, hogy lázad az irányítás ellen. És mégis irányítani kell, ahogyan azt sem engedhetjük, hogy a

kocsit elragadják az eléje befogott lovak. A hatha jóga gyakorlatainak tehát megvan a létjogosultságuk, bár a cél elérésére más módszerek is vannak. Ha viszont ezt az utat választjuk, nem helyes, ha a légzés- és egyéb gyakorlatokat kiszakítjuk az összefüggésből, megpróbáljuk kiemelni a keretei közül. Ha csak a pránájamát és az ászanákat gyakoroljuk, ez olyan, mintha egy könyv nyolc fejezete közül csak kettőt olvasnánk el. Tudomásul kell vennünk, hogy a pránájama és az ászanák beletartoznak az astanga jóga, a nyolcfokú jóga rendszerébe. Ezeket az elemeket a helyükre kell tenni. A gyakorlásnak csak akkor van értelme, csak akkor fog elvezetni a végcélhoz, amit Krisna megígér a Bhagavad-gítában, ha mind a nyolc elemre kiterjed. A következőkben ezeket az elemeket aszerint vizsgáljuk meg, ahogyan azokat Bhaktivinoda Thákur, a 19. század nagy bengáli vaisnava tudósa leírta, abban a könyvében, amelynek címe Prema Pradipa.

Bhaktivinoda Thákur 1838. szeptember 2-án született egy gazdag vaisnava családban, és a Kedáranátha Datta nevet kapta. Már fiatal korában érdeklődni kezdett a lelki élet iránt Mély és meghatározó benyomást gyakorolt rá a nagyapja, Rádzsavallabha Datta, aki egész életében gyakorolta a jógát. Azt híresztelték róla, hogy természetfeletti lényekkel áll kapcsolatban, akiktől minden kérdésre megkaphatja a választ, különösen azokra, amelyek a jövőre vonatkoznak. Idős korában, a védikus elveknek megfelelően visszavonult egy magányos helyre, hogy aszkétaként éljen. Bhaktivinoda Thákur számára ő volt az első guru; az ő áldásával látogatta végig a szent helyeket. Mégsem lett belőle híres jógi, és valószínűleg azért nem, mert kormánytisztviselőként abba a végtelenül szerencsés helyzetbe került, hogy éppen Dzsagannáth Puriba helyezték. Azt a feladatot kapta, hogy az Úr Dzsagannáth nagy templomának gazdasági

ügyeit és elszámolásait ellenőrizze. Ebben a városban, ennek a templomnak a közelében töltötte élete utolsó harmadát Sri Csaitanja Maháprabhu, a nagy szent és tanító, aki néhány száz évvel azelőtt csodálatos lendületet adott a bengáli vaisnavizmus fellendülésének. Számtalanszor megfordult ebben a templomban, hogy lássa a múrtikat, extatikusan énekeljen és táncoljon előttük. Ez a város, a genius loci még sokkal kevésbé fogékony szellemeket is megérint és magával ragad. Bhaktivinoda Thákur, akkor még Kedarnátha Datta, hamarosan nemcsak az angol kormány felé jelentette a pénzügyeket, hanem az Úr Dzsagannáth, az Úr Balarám és Srimati Szubhadrá magasztos társaságához fordult, az elszámolásokat először is velük beszélte meg és hagyatta jóvá. Közben megkezdte azt a szerteágazó irodalmi tevékenységet, amelyet élete végéig nem szakított meg, és amelynek eredményeként páratlan életművet hagyott ránk: filozófiai

műveket, gyönyörű költeményeket, szakcikkeket. Kiadta a Bhágavata Puránát a saját fordításában, Visvanátha Csakravarti Thákur kommentárjával; valamint olyan jelentős műveket, mint a Sri Csaitanja-Siksámrta (Az Úr Csaitanja nektári tanításai), Dzsaiva Dharma (Az élőlények örökreszóló kötelessége), Harináma Csintámani (Az Úr szent nevének minden kívánságot teljesítő ékköve), Bhadzsana-rahaszja (A bizalmas odaadó imádat), Srimad-Bhágavatárka-maricsimálá és még sok más. Nappal a kormány szolgálatában dolgozott, és csak éjjel jutott ideje az írásra, de soha nem fáradt el, sőt közben még arra is szakított időt, hogy beutazza az Úr Csaitanja életével kapcsolatos szent helyeket. Személyesen gyűjtött pénzt egy kalkuttai templom építéséhez, és szakadatlanul prédikált. Élete végén, több állomáshely után ismét Puriba költözött. Meglepetésként tűnhet, hogy viszonylag későn, csak 70 éves korában lépett

be a lemondott életrendbe, vagyis szannjásza avatást kért és kapott lelki tanítómesterétől, Sri Dzsagannátha dásza Bábádzsitól. Ez a nagy lélek egyetlen pillanatra sem érezte magát kvalifikáltnak arra, hogy egészen Krisna szolgálatának szentelje az életét, és egyáltalán nem üres frázisok, amikor ilyen verssorokat ír le: „Ó Gópinátha, materialista gazember vagyok, mindig kéjvággyal tele. Nincs semmi jó tulajdonságom Semmit sem tudok az odaadó szolgálatról. Értelmem gyenge, és az illúzió vermébe zuhantam Nincs sem erőm, sem tiszta tudásom, ez az anyagi test teljesen megkötözött. Ki lenne gonoszabb nálam?” (Gópinátha) „Megátalkodott bűnös vagyok, aki mindig nagy bajt s aggodalmat okozott másoknak. Sohasem haboztam, ha saját érdekemben akár bűnös tetteket kellett is elkövetnem. Szívemben nyoma sem volt a könyörületnek, csakis önző érdekeimmel törődtem, s mindig bánatos voltam, ha másokat örvendezni láttam.

Úgy hazudok, mint a vízfolyás, s mások nyomorúsága nagy gyönyörűséget nyújt nekem.” (Ámára dzsibam szadá pápe rata) „Csekélyebb vagyok a fűszálnál. Csak annyit érek, amennyi a Te kegyelmed” (Gurudeva! Krpá-bindu-dijá) „Az odaadás szikráját is nélkülözve, felvilágosultság híján miféle segítségre számíthatok most? Csak is Terád, Uram, az elesettek jó barátjára! Én igazán nagyon elesett vagyok, a leghitványabb ember.” (Suno mor duhkhor káhini) 1910-ben bezárkózott szobájába, és tökéletes szamádhiban maradt, állandóan az Úr örök kedvteléseire koncentrálva. 1914-ben távozott el a bolygóról, ugyanazon a napon, amelyen egykor Sri Csaitanja Maháprabhu egyik örök társa, Sri Gadádhara. Bár tökéletes vaisnava vagy suddha-bhakta volt, akinek életét teljesen kitöltötte az, hogy az Úr kedvteléseit tanulmányozta, énekelte és elragadtatottságában átélte, írásaiban számos korabeli társadalmi

jelenséggel és eseménnyel foglalkozott, és minden alkalmat megragadott arra, hogy tanítson. Az astánga, illetve ezzel kapcsolatosan a hatha jógával többek között a Prema Pradipa (Az isteni szeretet lámpása) című könyvében foglalkozik, amelyet végtelen szerénységében regénynek nevez. A következőkben elolvashatjuk, mi volt a mondanivalója ennek a kivételes személyiségnek a jóga e két ösvényéről. A 19. századi Indiában az olvasóközönség még nagyjából értette, hogy miről van szó; nekünk sajnos már szükségünk van néhány kiegészítésre, hogy a téma közelebb kerüljön hozzánk. A kiegészítések ellenére nyilvánvaló, hogy Bhaktivinoda Thákur írása úgy ahogy van, önmagában is tökéletes, és egyedül a mi szerencsétlenségünk, hogy néhány kiegészítő magyarázatra rászorulunk. * A Prema Pradipa cselekménye szerint egy Pandita dásza Bábádzsinak nevezett nagy bölcs él Vrndávanában. Mindenféle rendű és rangú

ember felkeresi, vannak, akik tanulni akarnak tőle, mások egyszerűen csak kíváncsiak. Ő mindenkit egyforma szeretettel fogad, és végtelen bölcsességéből mindenkinek éppen annyit ajándékoz, amennyit az a maga szintjén be tud fogadni. Egy alkalommal, amikor az astánga- (nyolcfokú) jógáról van szó, Pandita dásza Bábádzsi röviden összefoglalja a véleményét, és mindjárt megemlíti a veszélyeket: „Jama, nijama, ászana, pránájama, pratjáhára, dhjána, dháraná és szamádhi – ezek az astángajóga elemei. Igaz, hogy ezekkel a gyakorlatokkal el lehet érni a békét, de néha valakin még eközben is erőt vehet a kéjvágy és a kapzsiság. Akkor a béke elérése helyett lehet, hogy egy ideig a misztikus jóga eredményeit (a sziddhiket vagy pszichikai erőket) élvezi, mielőtt végleg elbukna. De az Úr Krisna odaadó szolgálatában nem kell félni az oda nem illő gyümölcsöktől, mert Krisna szolgái bizonyosan elérik a békét.” Jama:

kényszer vagy fegyelem, tilalmak. Nijama: betartás, a belső vagy lelki élettel kapcsolatos erkölcsi előírások. Ászana: ülésmód Pránájama: uralom az életáram (prána) felett a lélegzés segítségével. Pratjáhára: az érzékek visszavonása a külvilágtól Dháraná: koncentráció. Dhjána: elmélyedés vagy meditáció Szamádhi: megvalósítás vagy felszabadulás. Ezeket a fogalmakat Bhaktivinoda Thákur a Kre 2 században élt Patandzsali Jóga-szútrái alapján sorolja fel, és Pandita dász Bábádzsi nevében a vaisnava filozófia szerint fogja magyarázni. Még meg kell jegyezni, hogy Bhaktivinoda Thákur a pránájama szót nem használja, hanem helyette következetesen az eredetileg légzésszünetet jelentő kumbhakáról beszél. És most ott kapcsolódunk be a regény cselekményébe, ahol a szereplők vitatkozni kezdenek a jóga értékéről. Amikor egy jógi felveti, hogy a jóga magasabbrendű, mint az arcsana (az Úr Krisna templomi imádata), az

egybegyűltek azt kérik, döntsék el ezt a kérdést Éppen egy astánga-jógi is ott volt Pandita dásza Bábádzsi társaságában. Bár Vaisnava volt, a pránájama hosszas gyakorlása után elérte a tökéletességet. Ennek eredményeképpen nagyobb fontosságot tulajdonított az astánga-jógának, mint a bhakti kilenc folyamatának. Így szólt, Premadásza Bábádzsi kijelentésével kissé elégedetlenül, „Bábádzsi! Ne hagyd figyelmen kívül a jóga-sásztrákat. A jógik felhagyhatnak az evéssel és az alvással, és nagyon hosszú ideig élhetnek. Tudod-e olyan komolyan végezni az odaadó szolgálatot, mint ők? Ezért tudnod kellene, hogy a jóga magasabbrendű, mint az arcsana.” Bhakti: szeretet és odaadás Isten iránt, az élőlények természetes hajlama. Az anyagi életben többé-kevésbé rejtett, de megnyilvánulhat spontán módon, Isten kegyéből, vagy felébreszthető tudatos gyakorlással, egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt.

Az emberi élet célja, hogy helyreálljon a szeretetteljes kapcsolat a lélek és a Legfelsőbb Lélek, az élőlény és az Úr Krisna között. A bhakti kilenc folyamata vagy a gyakorlás elemei a következők: 1. sravanam, a szent nevek és tanítások, az Úr Krisna formájáról, tulajdonságairól, környezetéről és kedvteléseiről szóló leírások meghallgatása a hiteles szentírások alapján, 2. kírtanam, a hallottak elismétlése, 3. visnoh szmaranam, megemlékezés az Úrról, 4. páda-szevanam, a lábakkal végzett szolgálat, pl templomba járni, részt venni a zarándoklatokon, 5. arcsanam, templomi imádat, 6. vandanam, imák mondása 7. dászjam, az Úr szolgálata, 8. szakhjam, baráti kapcsolat, 9. átma-nivedanam, az a tudatállapot, amelyben a testünket, elménket, értelmünket, és mindent, ami a tulajdonunkban van, csak az Úr Krisna szolgálatában használunk fel., (Srimad Bhágavatam 7.524, beszélgetés Prahlád Mahárádzs Hiranjakasipu között)

Jóga: a hat indiai filozófiai rendszer egyike. A szó egyik jelentése iga (angolul yoke, németül Joch), a másik kapcsolat a Legfelsőbb Lélekkel. Célja, hogy a gyakorló elérje azt a pontot, amelyen megérti azonosságát, mint szellemi lélek, Isten szolgája, és ezt nemcsak tudja, hanem ennek megfelelően cselekszik. A kapcsolat természete a jóga egyes ösvényein különböző; megvalósulhat az önzetlen cselekvésben, a tudásban, a finom erők feletti uralom elsajátításában, stb. A legfontosabb ösvényeket, valamint magát az alapul szolgáló filozófiát a Bhagavad-gítában találjuk, a gyakorlatokat a sásztrákban. Jóga-sásztrák: A jógával kapcsolatos szent könyvek, amelyek közül a legfontosabbak: Patandzsali Jóga-szútrái, Vjászától a Jóga-bhásja, Hathajóga-pradipiká, Jóga-csintámani, Siva-szamhitá, Gheranda-szamhitá, Góraksa-sziddhánta-szamgraha, Jóga-Vasisztha. A Vaisnavák természettől fogva nem hajlanak a vitatkozásra. De

egyiküknek sem tetszett, hogy a jógi lekicsinyli az odaadó szolgálat fontosságát a jóga gyakorlásához képest. Meg sem tudtak szólalni. A jógi viszont szinte sértve érezte magát, és Pandita dásza Bábádzsitól kérte a döntést. Pandita dásza Bábádzsi megállapítja, hogy az odaadó szolgálat sokkal jobb, mint a jóga Először Pandita dásza Bábádzsinak sem volt kedve vitatkozni, de amikor a jógi többször is biztosította arról, hogy elfogadja a következtetését, Bábádzsi beszélni kezdett. „Minden jógagyakorlat és odaadó szolgálat egyetlen célja Bhagaván, akit valamennyi élőlény imád. Az élőlények alapvetően két kategóriára oszlanak – az egyik tiszta, a másik feltételekhez kötött. Tiszta élőlény az, akinek nincs anyagi kapcsolata, míg a feltételekhez kötött ragaszkodik az anyaghoz. A szádhaka bizonyosan feltételekhez kötött lélek, a tiszta lénynek viszont nincs mit gyakorolnia. A feltételekhez kötött és a

tiszta élőlények közötti alapvető különbség, hogy az utóbbi a természetes helyzetében van. Minden cselekedete lelki, és a természete tiszta extázis. A feltételekhez kötött élőlényt megkötözi az anyagi természet, és anyagi jellegű kötelességeket vállal, amelyek tulajdonságai vegyesek, anyagiak és lelkiek. Felszabadulásnak azt nevezzük, amikor a személy lemond az anyagi jellegű kötelességekről, és tiszta kötelességeket vállal. A lélek természetes cselekvése a tiszta szeretet, amit nem lehet megkülönböztetni a felszabadulástól. A jóga gyakorlásával keresett felszabadulás ugyanaz, mint az odaadó szolgálattal elért Istenszeretet. Mindkettőnek ugyanaz a végeredménye Ezért ábrázolják a szentírások a legkiválóbb bhaktát, Sukadevát nagy jóginak, a legkiválóbb jógit, Mahádevát pedig nagy bhaktának. A jóga és az odaadó szolgálat közötti legfontosabb különbség: aki szigorúan gyakorolja a jógát, és a hamis

azonosításokkal felhagyva eléri a szamádhit, visszajut eredeti helyzetébe – vagyis felébred a prema. De ott van a félelem, hogy ebben a hosszú folyamatban a szádhakát lenyűgözik a jelentéktelen mellékhatások, és elbukik, mielőtt elérné a legvégső célt. Másrészt viszont, az odaadó szolgálatban csak a premáról van szó. Az odaadó szolgálat nem más, mint az Istenszeretet tudománya Amikor minden cselekedet a legvégső eredményre irányul, haszontalan eredményektől nem lehet félni. Az eszköz a cél, és a cél az eszköz. Ezért az odaadó szolgálat könnyebb, mint a jóga gyakorlása, és minden tekintetben el kell fogadni.” Bhagaván: aki minden fenséggel vagy gazdagsággal teljes, az Úr Krisna neve a Bhagavadgítában. Hat fenséget különböztetünk meg: az Úr Krisna a leggazdagabb, a leghíresebb, a leghatalmasabb, a legszebb, a legbölcsebb és a leginkább lemondott. (Visnu Purána 6574) Szádhaka: gyakorló, a jóga gyakorlója.

Sukadeva: a bölcs Vjászadéva fia, tökéletes lelki tanítómester, aki már születése előtt felszabadult lélek volt (Brahma-vaivarta Purána), ezért nem vonatkoztak rá a társadalmi élet kötöttségei. Szadhu volt, az Úr Krisna tiszta híve, aki állandóan a világot járta és tanított, „csupán annyi időt töltött a családosok ajtaja előtt, amennyi egy tehén megfejéséhez elegendő, és ezt is csak azért tette, hogy megszentelje a házat” (SB 1.48) A Srimad Bhágavatamnak nevezett szentírást, apjától hallotta, és úgy adta tovább, hogy mindenki megértse. Mahádéva: szó szerint nagy fénylő lény, Siva egyik neve. Bár a déva szót fénylő lénynek vagy félistennek fordítjuk, Siva több mint félisten, és nem a közönséges élőlények egyike, hanem az ÚrKrisnának egy olyan kiterjedése, aki kapcsolatban áll az anyagi természettel, és az a feladata, hogy azt a nagy időciklusok végén elpusztítsa. A jelenlegi nagy időciklusban

kimagasló személyiség szerepét játssza, aki a világteremtő Brahmá két szemöldöke közötti pontból születik meg, lakhelye az anyagi világon túli Kailász-hegy, ahol hatalmas misztikus erőkkel rendelkező félistenek, kinnarák, gandharvák és apszarák társaságában él feleségével, Parvatíval és fiaival, Kártikéjával és Ganesával. Jógésvara vagyis a jóga ura, akit aszkétikus gyakorlatokkal nagyon könnyű elégedetté tenni. Prema: Istenszeretet A jóga ösvénye alacsonyabbrendű „Az anyagi természet feletti, jógagyakorlatokkal elért uralom csak ideiglenes eredmény. Lehet, hogy ebben a helyzetben a legvégső eredmény még nagyon messze van, és időről időre akadályok mutatkoznak. A jóga ösvényén minden lépésnél van egy akadály Először, a jama és nijama gyakorlása során felébred a vallásosság, és e jelentéktelen eredmény elérése miatt a személyt vallásos érzületűnek kezdik ismerni, bár még kísérletet sem

tett arra, hogy elérje a premát. Másodszor, az ászana és pránájama hosszas gyakorlása alatt hosszú és betegségektől mentes életre tesz szert a légzés ellenőrzésével. De ha még mindig nem áll kapcsolatban a premával, hosszú, betegségmentes élete a bajok forrásává válik. Harmadszor, bár a pratjáhárával eléri az érzékek feletti uralmat, amennyiben a prema hiányzik, ezt száraz vagy jelentéktelen lemondásnak hívják. Ennek az az oka, hogy a legvégső cél elérésénél az élvezet és a lemondás ugyanazzal az eredménnyel jár. A haszontalan lemondás csak kőszívűvé tesz Negyedszer, a dhjána, dháraná és szamádhi gyakorlása alatt, ha meg is szűntek az anyagi gondolatok, a prema felébredése nélkül az élőlény elveszti egyéniségét. Az ’én vagyok Brahman’ nem ébreszti fel a tiszta szeretetet, és csak a létezés megsemmisüléséhez vezet. Arra kérlek ezért, hogy gondold meg: a jóga legvégső célja kiváló, de az

ösvény tele van nehézségekkel. Te Vaisnava is vagy, meg jógi is, ezért elfogultság nélkül megértheted a szavaimat.” Vallásosság, religiosity: A vaisnava filozófia szerint a külsőleges cselekményekben, a hagyomány által ugyan megszentelt, de az emberek által többnyire már alig értett vallásosság, a társadalmi kötelességből végzett hitgyakorlás alacsony fokozat, amelyen túl kell lépni. A mindenkori körülményeknek megfelelően változó társadalmi kötelességek (dharma) helyébe az élőlény örökre szóló kötelességét (szanátana dharma) állítja, ami a szeretettel és odaadással végzett szolgálat. ’Én vagyok Brahman’, aham brahmászmi: valódi azonosságunk alaptétele. Az élőlény nem a látható vagy anyagi test, hanem a szellemi lélek; ez a felismerés még nem a legmagasabb rendű megvalósítás, de az első lépés az oda vezető úton. Pandita dásza Bábádzsi még be sem fejezte a mondanivalóját, máris minden Vaisnava

felkiáltott, „Szadhu! Szadhu!” Jógi Bábádzsinak tetszik ugyan, mégis azt állítja, hogy az érzékek feletti uralmat illetően a jóga hasznosabb, mint az odaadó szolgálat Jógi Bábádzsi szólt, „Bábádzsi, a következtetésed kiváló, és csak egyetlen dolgot szeretnék mondani. Mielőtt a jógát megtanultam, megfelelően gyakoroltam az odaadó szolgálat kilenc folyamatát, a hallással és az énekléssel kezdve. De őszintén megmondom, hogy bármit tettem, mindig az érzékkielégítést kerestem. Nem tudtam megszabadítani a szívemet a hamis azonosulásoktól, ahogyan a szerelmes raszával kapcsolatos Vaisnava utasítások leírják. A szerelmes raszát csak azután tudtam megízlelni, hogy pratjáhárát gyakoroltam, és most már nem vágyom az érzékkielégítésre. Egészen megváltozott a természetem A pránájamának is van helye az arcsana ösvényén, ezért úgy érzem, hogy a pratjáhára gyakorlása is benne van a bhakti-jógában. Ezért

gondolom, hogy a jóga gyakorlása szükséges” Rasza: íz vagy édesség, amelynek tapasztalása vagy átélése a lélek számára vonzóvá teszi örök kapcsolatát az Úr Krsnával. A fő vagy közvetlen raszák: 1 sánta vagy semlegesség, pl az astánga-jógik esetében, 2. dászja vagy szolgálat, pla Vrsnik tapasztalata, akik kb 5000 évvel ezelőtt ugyanazon a helyen jelentek meg, ahol az Úr Krisna, 3. szakhja vagy barátság, a pl. a pásztorfiúk tapasztalata, akik aktív részt vettek a kedvteléseiben, 4 vátszalja vagy szülői viszony, 5. mádhurja vagy szerelmes kapcsolat Vrndával pásztorleányaival, ez a kapcsolat lehet szambhoga (együttlét) vagy vipralambha (elválás). Az anyagi életben felmerülő érzésekkel szemben a raszában minden örömet okoz, még a látszólagos szenvedés is. Száraz spekulációval vagy gyakorlással a szádhaka bizonyosan el fog bukni, ha a bhakti elemeit úgy használja, mint az érzék kielégítésért végzett

gyümölcsöző szertartásokat Jógi Bábádzsi szavai hallatán Pandita dásza Bábádzsi egy kicsit elgondolkodott. Aztán beszélni kezdett, „Bábádzsi, te áldott vagy, mert nem felejtetted el a rasza-tattvát a pratjáhára gyakorlása során. Sokan buknak el száraz spekuláció és száraz gyakorlatok következtében, mert a lélek természeténél fogva extázissal teljes, és a szárazságot nem tudja becsülni. A lélek mindig szerelmes vagy ragaszkodó, ezért a feltételekhez kötött, megfelelő helyzetéből elbukó lélek egy másik, alacsonyabbrendű tárgyba szeret bele, vagy ahhoz kezd ragaszkodni. Ennélfogva alig lehet önmagában elégedett, és eluralkodik az anyagi érzék kielégítés. Amikor a lélek, aki az érzékek ura, megvalósítja örök raszáját, felébred természetes, spontán vonzódása, az anyagi ragaszkodása pedig csökken. Az odaadó szolgálat ösvénye az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránti szeretetről szól. Ezen az úton

természetes módon egyre kevesebb a törekvés az érzékek kielégítésére, amint a transzcendentális ragaszkodás megerősödik. Úgy érzem, amikor az odaadó szolgálatot elkezdted, nem társulhattál valódi szadhukkal. Végezted a bhakti kilenc folyamatát, de csak úgy, mintha azok száraz vagy önző, gyümölcsöző szertartások lennének. Ezért nem élvezhettél még egy csekélyke transzcendentális extázist sem. Gondolom, ezért sóvárogtál egyre jobban az érzékkielégítésre Ilyen esetben lehet, hogy hasznos a jóga gyakorlása. A gyakorló bhaktának szüksége van a bhakták társaságára, hogy a bhakti-raszában gyönyörködhessen. Akkor, mégha mindenfajta anyagi érzékkielégítést élvez is, ez az élvezet nem vált ki még több élvezet utáni sóvárgást. Az érzéki élvezet a fő oka annak, hogy egy bhakta lemond az anyagi élvezet vágyáról.” Rasza-tattva: a raszák osztályozásának, felkeltésének és ébrentartásának tudománya;

ugyanakkor a minden tudomány feletti közvetlen átélés, extatikus boldogság. Miután ezeket a szavakat meghallgatta, a Vaisnava jógi így szólt, „Bábádzsi, erről nem tudtam. El fogok jönni este, hogy minden kétségemtől megszabaduljak” A történet szerint jógink három látogatót kap Kalkuttából, akik egyike, Mallik Mahásaja azzal a határozott céllal érkezik, hogy megtanulja tőle a jóga tudományát. Érdekes személyiség, aki fiatal korában ateista volt, később mély benyomást gyakorolt rá a keresztény neveltetés és a Brahmo Szamádzs nevű szervezet, amelynek az volt a célja, hogy a hindu vallást „modernizálja” és a társadalmat angol mintára alakítsa át. „Modern” gondolkodása azonban nem tartotta vissza attól, hogy fel ne keressen különböző tanítókat, akik olyan tárgyakat tanítottak, mint demonológia, tisztánlátás és mezmerizmus (amely szerint az élőlények gyógyításra felhasználható mágneses erőkkel

rendelkeznek). Mallik Mahásaja elárulja, hogy tulajdonképpen a misztikus erők vagy sziddhik érdeklik, például azzal dicsekszik, hogy gondolata erejével meg tudja idézni a halottakat, üzeneteket kap távoli helyekről (valószínűleg a finom anyag birodalmából, amelyet mi többnyire asztrálvilág néven ismerünk). Most abban a reményben jött el Vrndávanba, hogy még több természetfeletti erőre tehet szert. Ez bizony nem a legtisztább indíték, és valóban, Jógi Bábádzsi attól fél, el fog bukni a materialista társulás miatt Amikor Jógi Bábádzsi meghallgatta Mallik Bábu imáját, megdöbbent, örült is, neki is búsult. „Bábudzsi, én visszavonultan élek, és nincs sok kapcsolatom a világi élettel. Azelőtt egy barlangban éltem Badrikásramában, és a kumbhakát gyakorolva egy évig alig ettem. Váratlanul Vjásza nagy szent fiával, Sukadevával találkoztam, aki azt mondta nekem, hogy térjek vissza Vradzsába. Azóta kissé világias

gondolkodású lettem a Vradzsavaszik társaságában. De azért nem lakom együtt olyanokkal, akik rendkívül ragaszkodnak az anyagi élethez. Eddig azt látom, hogy a te ruhád, étkezési szokásaid és társaid olyanok, mint a rendkívül világias gondolkodású embereké. Ez aggaszt engem; ha világias gondolkodású emberekkel társulok, lehet, hogy el fogok bukni a jóga útján.” Badrikásrama: szent hely a Himálajában. Kumbhaka: légzésszünet, Bhaktivinoda Thákura szóhasználatában a kumbhaka gyakorlása ugyanaz, mint a pránájama. Mivel mindannyian lélegzünk, azt gondoljuk, hogy ennél semmi sem lehet természetesebb, hiszen ösztönös tevékenység, független az emberi akarattól. Azt gondoljuk, hogy a természet maga tudja a legjobban, hogyan kell lélegeznünk, és mindenféle szabályozás felesleges, sőt egyenesen káros. Az astánga-jógik számára viszont, akik közé odaszámítanak a hatha-jógik is, alapkérdés, hogy éppen azokat a cselekvéseket

szabályozzák, amelyek ösztönöseknek vagy az akarattól függetleneknek számítanak. A légzés fázisai közül a szünet a legkevésbé „természetes”, ezért a szabályozást ennél kell kezdeni. A légzésszünet szabályozása radikálisan befolyásolja a légzés másik két fázisát, a be- és a kilégzést is. Vradzsa: Vrndávan és Mathurá környéke, ahol kb. 5000 évvel ezelőtt az Úr Krisna fiatalkori kedvteléseit élvezte. Mallik Mahásaja teljesen megbízik Jógi Bábádzsiban. Elfogadja minden feltételét, csakhogy hat hónapon át tanulhassa tőle a jógát. Mallik Bábu kérdéseire válaszolva Jógi Bábádzsi összehasonlítja a rádzsa-jógát a hathajógával Amikor mindenki elcsendesedett, Mallik Mahásaja folytatta a beszédet, „Bábádzsi Mahásaja! Kérlek, magyarázd el a rádzsa-jógát.” „Legyen”, mondta Jógi Bábádzsi, és beszélni kezdett. „A filozófusok és a Purána-tudósok által gyakorolt jógát nevezik rádzsa-jógának.

A tantrikus panditák által előírt jóga neve hatha-jóga. A hatha-jóga nekem kevéssé tetszik, mert akadály a Vaisnavizmus gyakorlásában. A hatha-jógát a sákta és saiva tantrák, valamint az ezek alapján írt művek, a Hatha-jóga pradipiká és a Jóga-csintámani tárgyalják. Ezek közül az írások közül a Siva-szamhitát és a Gheranda-szamhitát tartom a legjobbnak. Amikor Kásiban voltam, ezeket az írásokat tanulmányoztam, részben gyakoroltam is, de végül beláttam, hogy a jógarendszer csak a testnek hasznos. Nem könnyű elérni a szamádhit ezzel a folyamattal” Rádzsa-jóga: a Patandzsali által leírt, „klasszikus” jógarendszer. Tantrikus: a Tantráknak nevezett szentírások követője. A Tantrák filozófiája nem egységes, és csak nagy általánosságban emelhetjük ki a következő közös jellemzőket: a Véda tekintélyének megkérdőjelezése, a védikus társadalmi rendszer fellazítása, szoros kapcsolat mindenféle

nem-brahmanikus, más országbeli, sőt törzsi kultúrákkal, a gyakorlat túlhangsúlyozása az elmélethez képest, szimbolikus vagy kódolt nyelv használata. Sajnos ez a felsorolás önmagában nagyon keveset mond, mert figyelmen kívül hagyja a motivációt, ami viszont az egyes tantrikus iskoláktól függően változó. Ismét csak nagy általánosságban mondhatjuk el, hogy két fő irányzat van, az úgynevezett jobboldali és a baloldali ösvény; a jobboldali ösvény vagy daksinamarg pozitív motiváltságú és gyakorlatilag megfelel a vallásos gondolkodás természetes fejlődésének. A baloldali ösvényen vagy vámmargon viszont sokszor találkozunk szélsőséges jelenségekkel, amelyek az egész tantrizmust rossz hírbe keverték: kétséges, visszaélésektől nem mentes, a lelki élet szempontjából kifejezetten káros gyakorlatok vagy szokások ezek, többnyire úgynevezett titkos tanítások és avatások alapján. Bhaktivinoda Thákur tárgyilagos hangú

leírása valószínűsíti, hogy itt nem erről a baloldali ösvényről, még kevésbé nem ennek túlzásairól van szó. Ezt az is alátámasztja, hogy a hatha-jógát végső soron a Gheranda-szamhitá alapján osztályozza; eszerint ebben a szövegösszefüggésben tantrikus panditák alatt a jóga olyan tanítómestereit érthetjük, akik – a fenti nagyon általános jellemvonásokon túlmenően – kizárólag a testi folyamatok szabályozásával kívánnak befolyást gyakorolni arra, ami a transzcendencia világába tartozik. A vaisnava filozófia elismeri, hogy a testi folyamatok szabályozása, a szabályozott életmód elősegíti a lelki élet kibontakozását, de önmagában véve ez még nem a lelki élet, és a traszcendens célok eléréséhez felül kell emelkedni mindenen, ami az anyagi világba tartozik A hatha-jóga csak mint előkészület fogadható el, amint kizárólagos céllá válik, éppen ezt a felülemelkedést akadályozza meg Sákta és saiva

tantrák: A Saktí vagy nagy anyaistennő, illetve Siva imádatával foglalkozó Irodalom. Gheranda-Szamhitá: Gheranda bengáli jógamester és tanítvány, Csandakápáli közötti beszélgetés hét részben, amelyek a következő témákkal foglalkoznak: a fizikai test, ászanák vagy alapvető testtartások, mudrák vagy kiegészítő testtartások, pratjáhára, pránájama, meditáció és felszabadulás. Kási: Benaresz, ma ismert nevén Váránaszi. A hatha-jóga tudományának elemzése „Röviden ez a hatha-jóga tudománya: (A) Az élőlény kegyes és nem kegyes cselekedetei folytán kap egy héjat a test formájában. A héjban levő élőlény karmája szerint születik és hal meg. (B) Ez a héj olyan, mint a kiégetetlen edény, de még a kiégetés után sem hasznos. Mindig fennáll a veszély az anyagi létezés óceánjában. A hatha-jóga ezt a héjat tűzzel tisztítja meg. (C) Hétféle testi tisztulás van: 1. sodhana, vagy tisztulás a hat cselekedettel 2.

3. 4. 5. 6. 7. drdhíkarana, vagy erőssé válás az ászanák gyakorlásával szthiríkarana, vagy rendíthetetlenné válás a mudrák gyakorlásával dhairja, vagy közönyössé válás a pratjáhára gyakorlásával lághava, vagy könnyűvé válás a pránájama által pratjaksa, vagy közvetlen észlelés a dhjána által, és nirliptíkarana, vagy megszabadulás a világi ragaszkodástól a szamádhi által. (C1) A megtisztulás hat cselekvése: (1) dhauti, (2) vaszti, (3) neti, (4) laulikí, (5) trátaka, és (6) kapála-bháti – ezzel a hat cselekvéssel tisztul meg a test. 1. a dhauti vagy megtisztítás négyféle: a. antar-dhauti, vagy belső tisztítás – vátaszára, levegővel; váriszára, vízzel; bahiszára és bahiskrti, szintén levegővel; ez az antar-dhauti négy formája b. danta-dhauti, vagy a fogak megtisztítása – danta-múla, a fog gyökerei; dzsihvá-múla, a nyelv töve; karna-randhra-dvaja, a fülek; és kapála-randhra, a homloküreg

megtisztítása; ezt az ötféle dhautit ismerik danta-dhauti néven c. hrd-dhauti, vagy a szív megtisztítása – danda-dvárá, növényi szárral; vamanadvárá, hányással; és vasztra-dvárá, textillel; ez a háromféle hrd-dhauti d. mala-dhauti, vagy a végbél megtisztítása – danda, növényi szárral vagy gyökérrel; anguli, ujjal; és dzsala-dvárá, vízzel A következőkben elolvashatjuk a Gheranda-Szamhitá magyarázó verseit, adott esetben néhány, más jógi mesterektől származó kiegészítésekkel. Belső tisztítás: A belső tisztítás négyféle: vátaszára, váriszára, vahni- (vagy agni-) hara és baniskrita. (GS 1.14) Belső tisztítás levegővel (vátaszára): Szádból formálj varjúcsőrt (ez az úgynevezett káki-mudrá), és nagyon lassan idd a levegőt; mozgasd a hasat, majd szorítsd ki a levegőt a végbelen keresztül. A vátaszárát szigorúan titokban kell tartani. Megszabadítja a testet a tisztátalanságoktól, elűz mindenféle

betegséget, és felszítja az emésztés tüzét. (GS 115-16) Idd a levegőt: ez alatt azt érti, hogy a levegőnek nem a tüdőbe, hanem a száj szívó és nyelő mozgásával a nyelőcsőbe kell bejutnia. Ide tartozó gyakorlatok még a bhasztriká vagy fújtató légzés, a „p” vagy phat, illetve a hálégzés. Belső tisztítás vízzel (váriszára): Töltsd meg a torkodat vízzel, és lassan idd meg. Mozgasd a vizet a hasadban, majd szorítsd ki a végbelen át. A váriszárát szigorúan titokban kell tartani. Megtisztítja a testet Gondos végrehajtásával az ember isteni (tökéletesen egészséges) testet nyer. (GS 117-18) A javaslat az, hogy nem közönséges, hanem sós vizet kell inni. A víz mozgatása egymás után legalább tízszer elvégzett uddijána bandhát jelent. Belső tisztítás tűzzel (vahnihara, agnihara vagy agniszára): Húzd be a köldöködet száz alkalommal annyira, hogy (belülről) érintkezzen a hátgerinccel. Ez az agniszára-dhauti,

amely sikert hoz a jógában. Megszünteti a gyomorbetegségeket, és felszítja az emésztés tüzét. Ezt a tisztítást szigorúan titokban kell tartani. Még a félistenek is nehezen tudják elvégezni Mégis csak ennek végrehajtása biztosítja az isteni (tökéletesen egészséges) testet. (GS 12021) Külső tisztítás (bahiskrta dhauti): Szádból formált varjúcsőrt, töltsd meg a gyomrod levegővel. Tartsd benn másfél órán át, majd szorítsd ki a végbélen át. Ezt a tisztítás szigorúan titokban kell tartani, és soha nem szabad beszélni róla. Ezután köldökig érő vízben ereszd ki a végbelet, és mindaddig mosd a kezeiddel, ameddig tiszta nem lesz. Miután megmostad, ismét húzd vissza a testedbe (GS 122-23) Ezt a négy gyakorlatot a következő sorrendben kell végrehajtani: uddijána – agniszára – váriszára – vátaszára. Danta-dhauti: Tisztítsd meg a fogak gyökereit katechu-porral vagy agyaggal (illetve timsóval), amíg tiszták nem

lesznek. Dugd a torkodba három ujjadat (mutató-, középső- és gyűrűsujj), és dörzsöld lassan a nyelv tövét. Ilyen módon távolítsd el a lepedéket (GS 127) Dörzsöld be a nyelvet friss vajjal, és húzogasd (hogy hosszabb legyen); húzd a hegyénél fogva vasfogóval. (GS 130) Mutató- és gyűrűsujjaddal dörzsöld a két fülnyílást. Ezzel az állandó gyakorlással hallod meg a belső hangot (náda). (GS 133) Jobb hüvelykeddel dörzsöld a halántékod. Ez a gyakorlat eltávolítja a váladékot Az ideg megtisztul, és létrejön az isteni látás (tisztánlátás). Naponta kell gyakorolni, felébredés után, evés után és a nap végén. (GS 134-35) Egyéb javaslatok: A jógik a fogak tisztítására kis faágakat vagy gyökérdarabokat is használnak, amelyek az ínyt is erősítik. Nyelvüket a körmükkel, ezüstből, vörös- vagy sárgarézből készült eszközökkel kaparják le. Az orrukat sós víz felszívásával illetve az orrlyukon

keresztülvezetett puha zsinórral; a nyelőcsövet sima, enyhén hajlított rudacskával tisztítják A szív megtisztítása (hrd-dhauti): Danda-dvárá vagy danda-dhauti: Dugj a torkodba banán- vagy sárga gyömbérszárat, nádszálat, mozgasd lassan, majd ismét húzd ki. Ezen a módon lehet eltávolítani a nyálkát vagy váladékot, az epét és minden egyéb folyadékot a szájon át. Ez a szív-dhauti biztosan meggyógyítja a szívbetegségeket (GS 137) Bár a hrd szó szivet jelent, a hatha-jógik ez alatt az egész szívtájékot, a mellkast és a gyomrot értik. Vamana-dvárá vagy vamana-dhauti: Evés után a bölcs ember megtölti a torkát vízzel, majd egy ideig felfelé tekint, és a vizet hányás útján ismét kiadja. Ezzel az állandó gyakorlással távolítja el a nyálkát és az epét (GS 1.38) Evés után: a bhódzsana szó evést és az evés élvezetét is jelenti; vagyis a gyakorlatot nem közvetlenül evés után kell elvégezni (hiszen akkor semmi

értelme nem lenne az étkezésnek), hanem miután az emésztés végbement. Vasztra-dvárá vagy vászo-dhauti: Nyelj le lassan egy vékony, négy ujjnyi széles textilcsíkot, aztán húzd ki. Ezt nevezik vászodhautinak Ettől elmúlik a krónikus gyomorhurut, láz, lépgyulladás, lepra és az epebaj; napról napra egészségesebb, erősebb leszel, és jobban érzed magad. (GS 140-41) Más hatha jógik javaslatai: a gyakorlatot kora reggel, éhgyomorra kell végezni, különben a textil elakad, és nehézségeket okozhat a kihúzásnál. A vékony textilt, pl gézt langyos vízbe kell meríteni és kicsavarni. Először csak pár centimétert nyelünk le, és néhány másodpercig tartjuk benn, lassan és fokozatosan jutunk el öt percig. Az anyagot nem szabad golyóvá gyúrni és úgy lenyelni. A kihúzásnál legyünk különösen óvatosak; gyakorlottakkal is előfordulhat, hogy a gézcsíkot el kell vágniuk, a bent maradt darabot pedig hashajtók alkalmazásával

távolítják el Mala dhauti vagy múla-sodhana, a végbél megtisztítása: A végbelet alaposan mosd meg sárga gyömbérgyökér vagy a középső ujjad segítségével és vízzel. Ezzel megakadályozod a székrekedést és a rossz emésztést Ez (a gyakorlat) szépséget és növekedést vált ki, valamint felszítja az emésztés tüzét. (GS 143-44) 2. vaszti, a has megtisztítása, ez kétféle: a. dzsala-vaszti, vagy köldökig érő vízben ülve behúzni, vagy b. suska-vaszti, szárazon behúzni Vaszti beöntést jelent. A szárazon végzett „beöntésnél” az izmokat tudatosan kell mozgatni, ugyanazon a módon, ahogyan azok a beöntés hatására reagálnak. A dzsala-vasztit köldökig vízben, guggolva végezd, a végbél összehúzásával és elernyesztésével. Ez kiküszöböli a húgy- és emésztőrendszeri betegségeket, megszünteti a felfúvódást, a testedet aláveted a saját akaratodnak, és az olyan (szép) lesz, mint a szerelem istene. (GS 146-47)

Nyújtott lábbal ülj le a földre, hajolj előre, lassan mozgasd a beleidet, majd váltakozva húzd össze és ernyeszd el a végbéltájékod. (Suska-vaszti, GS 148) 3. neti, fonalat bevezetni az orrlyukakba és kivezetni a szájon át; a fonal hossza a hüvelykujj hegyétől a kinyújtott kisujj hegyéig tartó távolság 4. laulikí, a fej gyors ingatása az egyik oldalról a másikra A Gheranda-Szamhitá laulikínak vagy naulinak a hasizmok mozgatását nevezi. Heves rángatással mozgasd a hasad majd az egyik, majd a másik oldalra. Ez minden betegséget megszüntet, és felszítja az emésztés tüzét. (GS 152) Ez az egyetlen vers meglehetősen sommásan intézi el a nauli nevű hasizomtornagyakorlatcsoportot, amelynek különböző formái vannak: daksina nauli (a jobb oldali hasizom külön megfeszítése), vámán nauli (bal oldali hasizom megfeszítése), nauli madhjama (a két oldal egyidejű megfeszítése), nauli krijá (a hasizmok ritmikus megfeszítése és

elernyesztése), laulikí mudra (a hasizmok mozgatása a csípő megmozdítása nélkül), de ide tartozik az uddijána bandha (hasbehúzás) is, amely tulajdonképpen a nauli előgyakorlata. Mindegyik erősen csökkenti a hasűri nyomást, serkenti a bélműködést, tisztítja a beleket és ellene hat a zsírlerakódásnak. 5. trátaka, pislogás nélkül egy pontra meredni, amíg a szem el nem kezd könnyezni Pislogás nélkül nézz egy kis pontra, amíg a szem el nem kezd könnyezni. A bölcsek ezt nevezik trátakának. Ezzel a gyakorlással biztosan eléred a sámbhavi-mudrát (belső látás, látás a harmadik szemmel). A szembetegségek megszűnnek, és isteni látóképességre teszel szert (GS 153-54) A hatha-jógik a legkülönfélébb hatásokat tulajdonítják a trátakának, az akarat egyszerű megacélozásától a tökéletes felszabadulásig (nirvikalpa-szamádhi). Vannak, akik a fizikai látóképesség javítására használják, hogy eldobhassák a szemüvegüket,

mások tisztánlátású vagy mágikus erők elnyerésében reménykednek. A „pont” lehet egy szemmagasságban, a falon elhelyezett fekete kör, a napkorong ábrázolása az OM szótaggal, olajmécses vagy gyertya lángja, sőt maga a nap is (kora reggel vagy naplementekor, amikor a fénye még nem annyira vakító). Azt javasolják, hogy a nézést állítsuk be végtelenre, mintha a tárgyon keresztül akarnánk tekinteni. Gyakoroljuk naponta 5-10 percig, összesen hat hónapon keresztül. 6. kapála-bháti vagy bhála-bháti, belélegzés az egyik orrlyukon, kilélegzés a másikon keresztül, ez háromféle: a. avjutkrama b. vjutkrama, és c. sítkrama Avjutkrama vagy váma-krama Légezz be a bal, és ki a jobb orrlyukon; majd a jobb orrlyukon be és a balon ki. Se a be- se a kilégzés ne történjen hevesen. Ez a gyakorlat megszünteti a nyálkahártya megbetegedését. (GS 156-57) Vjutkrama: Mindkét orrlyukon át szívj fel vizet, majd engedd ki a szádon. Kitartó

gyakorlással megszünteted az orrnyálkahártya megbetegedését. (GS 158) Ennél a gyakorlatnál langyos, kissé sós vizet és nagyon nagy óvatosságot (fokozatosságot) ajánlanak. Sítkrama: „Sít” hangot hallatva szívd be a vizet a szádon, és engedd ki az orrlyukakon. Ez a gyakorlat olyanná tesz téged, mint a szerelem istene. Nem fogsz megöregedni, és nem leszel lázas. A nyálkahártya betegségei eltűnnek, a tested engedelmeskedik az akaratodnak. (GS 159-60) (C2) Erőssé válás az ászanák gyakorlásával: 32-féle ászanát javasolnak. Az ászanát a test megtisztítása után gyakorolják, hogy az megerősödjön. Ez a hatha-jóga második folyamata Sziddhászana, padmászana, bhadrászana, muktászana, vadzsrászana, szvasztikászana, szimhászana, gomukhászana, virászana, dhanurászana, mrtászana, guptászana, matszjászana, matszjágrászana, goraksászana, pascsimottászana, utkatászana, szankatászana, majurászana, kukkutászana, kurmászana,

uttána kurmászana, mandukászana, uttána mandukászana, vrksászana, garudászana, vrsászana, salabhászana, makarászana, ustrászana, bhudzsangászana és jógászana. Bármelyiket lehet gyakorolni. Ma a nyugati jógaiskolák szinte kizárólag az ászanákra koncentrálnak. A fenti felosztásból megállapíthatjuk, mi az ászanák valódi fontossága. 1. Sziddhászana, „tökéletes póz” Ülj az egyik sarkadra, tedd a másik láb bokáját a nemi szerv fölé, állad szorítsd a mellkashoz. Maradj mozdulatlan, uralkodj érzékeiden, és nézz az orrod tövére (koncentrálj a szemöldökök közötti helyre). Ez a sziddhászana, amely kinyitja a felszabadulás (móksa) kapuját (GS 27) 2. Padmászana, „lótusz póz” Tedd a jobb lábfejed a bal lágyékra, a bal lábfejed a jobb lágyékra, karjaidat tedd keresztbe a hátad mögött, és fogd meg a lábaid nagyujját. Állad szorítsd a mellkashoz, és nézz az orrod tövére. Ez a padmászana, amely lassan elűz minden

betegséget (GS 28) 3. Bhadrászana, „szerencsés póz” Tedd a két bokádat keresztbe a gát alatt, karjaidat tedd keresztbe a hátad mögött, és fogd meg a lábaid nagyujját. Miközben a dzsálandhara-mudrát végzed (állad szorítsd a mellkashoz), nézz az orr tövére. Ez a bhadrászana, amely minden betegséget meggyógyít. (GS 29-10) Térdelő helyzet, amelynél a jógi kissé hátradőlve támaszkodik. 4. Muktászana, „szabad póz” Tedd bal bokádat a végbélhez, a jobb bokát efölé; fejed, nyakad és tested tartsd egyenesen. Ez a muktászana, amely sikert (sziddhi) ígér. (GS 211 Nagyon hasonló a szvasztikászanához. 5. Vadzsrászana, „gyémánt póz” Feszítsd meg a combjaidat (hogy olyan kemények legyenek, mint a gyémánt), és tedd a lábfejeidet a végbél két oldalára. Ez a vadzsrászana, amely sikert (sziddhi) ad a jógiknak (GS 2.12) 6. Szvasztikászana, „napkereszt póz” Talpak a térdek és combok között, egyenes testtel ülni, ez a

napkereszt ülés. (GS 213) Abban különbözik a sziddhászanától, hogy itt mindkét lábfej látszik. 7. Szimhászana, „oroszlán póz” Tedd a két bokádat keresztbe a gát alatt, felfelé fordított talpakkal, kezek a padlón tartott térdeken. Nyisd ki a szádat, miközben dzsálandhara mudrát végzel és az orr tövére nézel. Ez a szimhászana, amely mindenféle betegséget elűz. (GS 214-15) Mások szerint nem a bokákat, hanem a lábakat kell keresztezni, és a nyelvet jól ki kell ölteni. 8. Gomukhászana, „tehénszáj póz” Térdelj le, ülj egyenesen és tartsd stabilan a tested; ez a gomukhászana, amely úgy néz ki, mint a tehén szája. (GS 216) Ez kissé hiányos leírás. A kiinduló póz a matszjendrászana, az egyik kart alulról emelve, a másikat felülről leengedve a két kéznek össze kell érni. A póz csak hátulnézetben emlékeztet a térdelésre. 9. Vírászana „hős póz” Tedd az egyik lábfejed a másik combodra, a másik lábfejed

alulra – ez a vírászana. (Féllótusz, GS 217) 10. Dhanurászana,”íj póz”, „bölcső” Feküdj hasra nyújtott lábakkal, nyúlj hátra és fogd meg a lábujjaidat, a testet íjként feszítsd meg – ez a dhanurászana. (GS 218) 11. Mritászana, „halott póz” Feküdj laposan a földön, mint a halott, ez a mritászana (vagy szavászana). Elveszi a fáradságot, és megnyugtatja a tudatot (csitta). (GS 219) 12. Guptászana, „rejtett póz” Lábfejeket a térd és comb közé tenni és így elrejteni, lábfejek a végbél alatt, ez a guptászana. (GS 2.20) 13. Matszjászana, „hal póz” Lótuszülésben dőlj hátra és homoríts, a könyököd kerüljön a fejed alá. Ez a matszjászana, a betegségek elűzője. (GS 221) A hozzátartozó ábrán azt látjuk, hogy a jógi kezeivel lábujjait érinti. 14. Matszjendrászana, „halkirály póz” Has behúzva, hát egyenesen, erőlködés nélkül ülve hajlítsd be a bal lábad, és tedd a lábfejed a jobb térdre.

Helyezd rá a jobb könyököd, arcod nyugtasd a jobb kezedben, pillantásodat irányítsd a szemöldökök közötti helyre. Ezt nevezik matszjendrászanának (GS 222-23) Pontosabb leírás: A bal lábad helyzete, mint a törökülésnél, a másikat emeld fel térdben behajlítva, és tedd le a földre a fekvő térd mellé, kívülre. Bal kezeddel fogd meg Fejeddel és törzseddel fordulj az ellenkező irányba. 15. Góraksászana, „Góraksa (egy híres jógi neve) póz” Felfelé fordított talpaidat a combok és a térdek között tartva gondosan fedd le a bokáidat felfelé fordított kézfejekkel. Húzd be a nyakadat, és nézz az orr tövére. Ez a góraksászana, amely a jóginak tökéletességet (sziddhiket) ad. (GS 214-25) Az ábrán a jógi talpai összeérnek. 16. Pascsimottászana, „nyújtott hát póz” A padlón ülve nyújtsd előre a lábaidat, homlokod helyezd a térdedre, kezeddel fogd meg a lábujjaidat. Ez a pascsimottászana (GS 226) 17. Utkatászana,

„különleges póz” Lábujjaid maradjanak a padlón, sarkad emeld fel, ülj le a sarkaidra. Ezt nevezik utkatászanának. (GS 227) Guggolás; vagy egy másik változat szerint, mintha széken ülnénk, de szék nélkül. 18. Szankatászana „fonott póz” Állj a padlón a bal lábadon, a jobb lábad fond a bal köré, és mindkét kezed tedd a térdedre. Ez a szankatászana. (GS 228) Az ábrán a jógi a kezeit a combján tartja. 19. Majúrászana, „páva póz” Támaszkodj tenyereddel a földre, tedd a két könyököd a köldökhöz, és hirtelen emeld fel a lábaidat a levegőbe – ezt a pózt nevezik majúrászanának. Teljesen elégeti a rossz vagy túl bőséges táplálékot, felszítja az emésztés tüzét, még a mérget is megemészti; hamarosan elűz minden olyan betegséget, mint pl. a krónikus gyomorhurut, láz, testnedv zavarok – ilyen ez a felséges majúrászana. (GS 229-30) Csak a kiinduló helyzetet nem említi: hasonfekvésből emeljük fel a

lábakat, és közben csak a tenyereken tartjuk magunkat. Mások szerint térdelésből előrehajlás, homlok a padlón, ezután következik a lábak felemelése. A két könyök minden esetben végig a köldöktájnál marad 20. Kukkutászana, „kakas póz” Lótuszülésben ülve dugd a karjaidat (könyökig) a térd és a felsőcomb közé, és emeld fel a testet, a könyökre támaszkodva – ez a kukkutászana. (GS 231) Az ábrán a jógi lótuszülésben ül, kezeit átdugja a combja és a vádlija között, tenyereit leteszi a földre, majd a testét felemeli és csak a tenyereire támaszkodik. Más leírások ezt a pózt utthita padmászanának nevezik. 21. Kúrmászana, „teknős póz” Tedd a bokáid keresztbe a gát alatt, a fejed, nyakad és törzsed tartsd egyenesen – ezt nevezik kúrmászanának. (GS 232) Érthetőbben, térdelés keresztbetett lábakkal. 22. Uttána-kúrmakászana, „egyenes teknős póz” Kukkutászanában fogd meg a nyakad mindkét kézzel –

ez az egyenes, teknőshöz hasonló póz az uttána-kúrmakászana. (GS 233) Ennél a jógi persze nem a tenyerére támaszkodik, hanem a keresztcsontján ül, felhúzott térdei csaknem vállmagasságba kerülnek. Sok mozgásszabadságot nem enged ez a póz, ezért sokkal kifejezőbb a másik neve: garbhászana, „mag vagy magzat póz”. Más változat: a jógi az állát a kezeibe támasztja. 23. Mandukászana, „béka póz” Talpak hátrafelé, a nagyujjak érintkeznek, térdek előre – így kell elvégezni a mandukászanát. (GS 2.34) Térdelés szétterpesztett lábakkal, nem a sarkakon, hanem azok előtt a padlón ülve. 24. Uttána-mandukászana, „egyenes béka póz” Maradj béka-pózban, tartsd a fejed a könyökkel, tartsd a fejed a könyökeiden, és egyenesedj fel (homoríts), mint a béka – ez az uttána-mandukászana. (GS 235) 25. Vrksászana, „fa póz” Tedd a jobb lábad a bal comb belső oldalára, és így állj a padlón, mint egy fa. Ezt ismerik

vrksászanának. (GS 236) Tenyerek a mellkas előtt összetéve. 26. Garudászana, „sas póz” Lábszáraiddal nehezedj a padlóra, törzs a két térd között, kezeidet tedd a térdeidre – ez a garudászana. (GS 237) Az ábrán a jógi szankatászanában, „fonott pózban” áll, az egyetlen különbség, hogy karjait is összefonja, és oldalt, fejmagasságig emeli. 27. Vrisászana, „bika póz” Jobb sarok a végbélnél, a másik lábad tedd át keresztben a bal oldalra, és érintsd meg a padlót – ez a vrisászana. (GS 238) Mint a matszsjendrászana, de az átvetett láb feje hátrafelé áll, a kezek a padlón támaszkodnak. 28. Salabhászana, „sáska póz” Feküdj hasra, kezek mellmagasságban, tenyereddel támaszkodj a padlóra és a lábaidat emeld a levegőbe – ezt a pózt nevezik sáskának a nagy bölcsek. (GS 239) Más változat szerint a fejet-mellkast is meg kell emelni. 29. Makarászana, „tengeri szörny vagy cápa póz” Feküdj hasra, mellkas

a padlón, lábak nyújtva, mindkét kezeddel tartsd a fejed – ez a makarászana, amely fokozza a test emésztési tüzét. (GS 240) 30. Ustrászana, „teve póz” Feküdj hasra, lábaid hajlítsd be, emeld és közelítsd a hátad felé, a lábfejeket fogd meg a kezeddel. A hasat és a szájat feszítsd meg elég erősen – ez a pózt nevezik az aszkéták ustrászanának. (GS 241) Mások szerint egyfajta híd-állás, ahol a könyök is, a térd is a földön van. Az általunk hídnak nevezett gyakorlat neve csakrászana, ezt itt nem említik. 31. Bhudzsangászana, „kobra póz” Tested köldöktől lábujjig nyugodjon a padlón, tenyereidet a földön tartva emeld fel a fejedet, mint egy kígyó. Ez tartósan fokozza a testben az emésztés tüzét, kiküszöböl mindenféle betegséget. A bhudzsangászana gyakorlásával felébred a kígyó-istennő (Kundaliní). (GS 241-43) Nemcsak a fejet, hanem az egész felsőtestet fel kell emelni, de a testsúlyt nem a karok tartják,

hanem az altest. A könyök mindig kissé behajlítva marad 32. Jógászana, „jóga póz” Fordítsd lábfejeidet felfelé, helyezd a térdeidre, tedd rájuk a kezeidet, felfelé fordított tenyérrel. Lélegezz be és nézz az orr tövére. Ez a jógászana, ebben a testhelyzetben gyakorolnak a jógik (GS 2.44-45) Az ábrán a jógi lótuszülésben ül, és kissé hátravetett kezeire támaszkodik. Mások szerint lótuszülésben teljesen előre kell hajolni, homlok a padlón. A fentiekből azt a fontos következtetést vonhatjuk le, hogy a gyakorlatok leírása – talán szándékosan – homályos és hiányos. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy az ászanákat könyvből meg lehet tanulni. Feltűnő még, hogy teljesen hiányoznak olyan alap-gyakorlatok, mint a viparita-karani vagy fordított állás, a szirsászana vagy fejenállás és a szarvángászana vagy gyertya. A gyakorlatok célja a legtöbb esetben nagyon is anyagi: egészség, jó emésztés, relaxáció,

valamint az anyagi élvezetek fokozására szolgáló „magasabbrendű” (vagyis finom anyagi, pszichikai) erők megszerzése. Ennek semmi köze a lelki fejlődéshez vagy megvalósításhoz. A természetfeletti erők növelése több hatalmat és ennek megfelelően teljesebb érzékkielégítést tesz lehetővé, de a világ számára nem hasznos, és nem fogja létrehozni a tökéletes társadalmat. Nincs szó a csakrákról sem. Ez a tanítás eredetileg az ugyancsak tantrikus eredetű kundalinijóga része, és csak az elmúlt száz évben került be a hatha jóga fogalomkörébe (C3) Rendíthetetlenné válás a mudrák által: Az ászanák gyakorlásával a test megerősödik, ezután a mudrák végzésével válik rendíthetetlenné. A számos mudrá közül mindig és mindenütt 25-öt javasolnak Ezek a mahámudrá, nabhomudrá, uddijana, dzsálandhara, múlabandha, mahábandha, mahávedha, khecsari, viparitakarani, jonimudrá, vadzsroli, sakticsálani, tádági, mánduki,

sámbhavi, adhovagy pancsadháraná, unmani, vaisvánari, vájavi, nabhodháraná, asvini, pásini, káki, mátangi és bhudzsangini. Mindegyik mudrának megvan a maga haszna A mudrák kiegészítő testhelyzetek vagy gyakorlatok. A szó jelentése: „pecsét”, „lezárás”, „misztérium”. Siva azt ígéri, hogy a mudrák ismeretével lehet elérni a legnagyobb sikert (valamennyi pszichikai erőt). „Szigorúan titokban kell tartani, nem szabad elmondani senkinek. Olyan örömet szereznek a jógiknak, ami még a Marutok számára is nehezen elérhető.” Mivel a Marutok a légmozgás vagy a vihar irányító félistenei, nem egészen világos, hogyan kerülnek a képbe. A Gheranda Szamhitá csak 21-et ír le A legfontosabbak a következők: Mahámudrá, „nagy pecsét” Nagyon gondosan szorítsd bal sarkadat a végbélhez, nyújtsd ki a jobb lábad, és fogd meg lábujjaid mindkét kezeddel. (GS 36) Nabhomudrá, „mennyei pecsét” Bárhol legyen is a jógi, bármit

csináljon, a nyelvét mindig tartsa vagy emelje felfelé, és mindig tartsa bent a lélegzetet. Ez a nabhomudrá, a jógik betegségeinek elűzője (GS 39) A kiegészítő magyarázat szerint ez azt jelenti, hogy tegye a nyelvét a szájpadláshoz. Uddijána-bandha, „felrepülés pecsét” Húzd be a hasad a köldök alatt és felett, felfelé emelve: ezáltal a „nagy madár” feltartóztathatatlanul felrepül. Ez az uddijána olyan, mint a halál elefántját megölő oroszlán (GS 3.10) Dzsálandhara-bandha, „nektármegtartó pecsét” Torkod összeszorítva helyezd állad a mellkasra. Ezzel zárod (áthidalod) a 16 ádhárát Ez a nagy dzsálandhara mudra legyőzi a halált. (GS 312) A Gheranda Szamhitá nem sorolja fel az ádhárákat. Még csak azt sem árulja el, hogy maga a szó mit jelent.(Szótári jelentése: támasz) Sivát követő hatha-jógik szerint a koncentráció erejéről van szó, amivel szinte korlátlan uralom alatt tarthatjuk a durva és a finom anyagi

testet. Nem egyértelmű, hogy mit koncentrálunk: egyesek szerint a lélegzetet, mások szerint az életerőt, a pillantást, a gondolatokat, az akaratot. Az úgynevezett magyarázat ezeket a fogalmakat vegyesen és szinte ötletszerűen használja, amivel persze nem magyaráz meg semmit. Néhány példa, csak hogy valami képet kapjunk arról, mik lehetnek a rejtélyes ádhárák: koncentráció az OM mantrával a köldökre – uralom a kozmikus hang (náda) felett, a prána rögzítése a szívben – fényjelenségek, tekintet rögzítése az orr tövére (gondolatban) – a légzés leáll, de a jógi légzés nélkül is tovább él, a levegő (léget) ráirányítása a homlokra – uralom a tobozmirigy felett, amelyet „harmadik szemnek” neveznek, stb. Sakticsálani mudra, „az isteni energia felébresztésének pecsétje” A sakticsálanit ne meztelenül gyakorold, hanem ágyékkötőt viselve, egy titokban tartott házban. Az ágyékkötő legyen egy könyök

hosszú és négy ujjnyi széles, puha, vékony és vakítóan fehér színű. Kösd az övedre Kend be a tested hamuval, sziddhászanában ülve szívd be a pránát a két orrlyukon, kösd össze határozottan az apánával (az anusban uralkodó pránával). Lassan húzd össze az anust az asvini-mudrá segítségével, míg az apána erőszakkal be nem hatol a szusumná-csatornába és meg nem mutatkozik. Ha a légzést leállítod (kumbhaka), a kígyó-istennő úgy érzi, hogy megfullad, ezért elindul a felfelé vezető úton. (GS 352-56) Egyszerűbben: sziddhászanában ülve, a hasizmok valamint az anus ritmikus összehúzása és elernyesztése, erőteljes be- és kilégzésekkel. A leírás szerint az asvini mudra végzése nem különbözik a sakticsálanitól illetve a vasztitól (a has megtisztítása). A leghíresebb mudra a khecsari vagy „égenjáró pecsét”, amiről ezt írja a Gheranda Szamhitá: Vágd át a nyelv alatti izmot, a nyelvet kend be friss vajjal,

állandóan mozgasd és húzd egy vasfogóval. Kitartó gyakorlással a nyelv hosszú lesz, és amikor eléri a szemöldökök közötti pontot, beáll a khecsari. Lassanként told le a nyelved a torkodba. Amikor a nyelv bejutott a koponyaüregbe és a tekintet a szemöldökök közötti pontra irányul, létrejött a khecsari mudra. Nincs többé sem ájulás, sem éhség, sem szomjúság, sem fáradtság, sem betegség, sem öregség, sem halál. A jógi isteni (sugárzó) testet kap (GS 325-28 A jógi a khecsari mudra segítségével emelkedik fel a levegőbe (levitáció), leállítja a pulzus működését, teljesen vagy egy meghatározott helyen, pl. az egyik csuklójánál, eltemetteti magát, és akár hat hónap után is élve jön elő. Képes behatolni mások testébe – például egy Usanasz nevű jógamesterről írják, hogy behatolt Kuverának, a gazdagság félistenének a testébe, és ezáltal minden kincs ura lett (Mahábhárata XII.290,12) Vidura aszkéta a

halálakor elhagyja fatörzsnek támasztott testét, és átköltözik Judhisthíra király testébe, aki így szerzi meg az aszkéta erényeit (Mahábhárata XV. 26,26-29) Patandzsali és a „klasszikus” jóga összes képviselője haszontalannak sőt veszélyesnek tartja ezeket a csodálatos erőket, de hiába, Bhaktivinoda Thákur könyvének lelkes jóga-gyakorlója, Mallik Mahásaja is éppen ezek után sóvárog. Felmerülhet a kérdés, hogy bölcs vaisnava oktatója, Jógi Bábádzsi miért tanítja meg erre a veszélyes technikára. A következő pontban megkapjuk a választ ”A mudrák végzésével a test rendíthetetlenné válik” – tökéletes, tudatos uralom alá kerül. Ez az, ami beletartozik a hatha jóga tananyagába. Ha aztán a tanítvány minden óva intés ellenére elindul a veszélyes úton, legalább tudja, hogy milyen visszahatásokkal kell számolnia. (C4) Közönyössé válás a pratjáhára által: A mudrák végzésével a test

rendíthetetlenné, majd a pratjáhárával zavartalanná válik. Pratjáhárának nevezik, amikor az elme fokozatosan visszahúzódik az érzékek tárgyaitól, és egyensúlyban marad. (C5) A pránájama gyakorlója könnyűvé válik, az idegei megtisztulnak, ezután tovább haladhat a kumbhaka, dhjána, dháraná és szamádhi felé. A pratjáhára végzésével az elme uralom alá kerül, és a test zavartalanná válik. Ezután a pránájama gyakorlása könnyűvé teszi a testet. A pránájama gyakorlásához figyelembe kell venni a helyet és az időt. Bizonyos szabályok vannak az evéssel kapcsolatban Ezeket már a kezdéskor mind tudni kell. Először az idegeket kell megtisztítani A kumbhakát az idegek megtisztítása után gyakorolják. Kb 3 hónap kell az idegek megtisztításához A kumbhaka nyolc fajtája: szahita, szúrjabhedi, udváji vagy uddzsáji, sítali vagy szítali, bhasztriká, bhrámari, múrccshá és kevali. Aki a recsakát, púrakát és kumbhakát

rendszeresen gyakorolja, eljut a kevala-kumbhaka szintre. Amikor a gyakorló a pránájama által könnyűvé vált, áttérhet a dhjánára, aztán a dháranára és végül a szamádhira. Ezt részletesen elmagyarázom a maga idejében Már említettük, hogy Bhaktivinoda Thákur a kumbhaka és a pránájama szavakat egymással felcserélhetően használja. Hasonló megállapításra jutott Indiában a Poona melletti, lonavlai kutatóintézet, amelynek az a célja, hogy a jóga-rendszer állításait és gyakorlati eredményeit, de elsősorban a légzésgyakorlatok biológiai hatásait nyugati módszerekkel igazolja. Meghatározásuk szerint a „pránájama a légzés során tartott szünetet jelenti”. A kumbhaka nyolc fajtája tehát nem a légzésszünet fajtáit, hanem sajátos, sokszor „tisztító”-nak nevezett légzésgyakorlatokat jelent. A legfontosabbak: Udváji vagy uddzsáji légzés: belégzés a jobb orrlyukon, benntartás, kilégzés a bal orrlyukon, szünet –

belégzés a bal orrlyukon, benntartás, kilégzés a jobb orrlyukon, szünet; egy sorozatban legfeljebb tízszer. Sítali vagy szítali: kilégzés az orron át. Öltsd ki a nyelved, formáld hosszirányú csatornává, és ezen át szívd be a levegőt. Hűsítő hatású Bhasztriká vagy fújtató légzés, amelynek többféle technikája van. Ezek mindegyikében közös, hogy a kilégzéskb. 10 rövid szakaszban, fújtató mozgással történik A belégzés történhet keresztirányban, mint az udvájinál. A Gheranda Szamhitá technikája: Áramoltasd a levegőt be és ki a két orrlyukadon keresztül, ahogyan a kovács fújtatója állandóan működik. Miután húsz alkalommal így tettél, tartsd benn a légzetet. A benntartás befejezése után légezz ki az előírt módon. A bölcs egymás után háromszor gyakorolja ezt a bhasztriká-kumbhakát. Nincsenek sem betegségei, sem fájdalmai, és minden nap egészséges. (GS 575-77) Bhrámari vagy méh-szerű (zümmögő)

légzés: Éjfél után és ott, ahol más élőlények nem ütnek zajt, a jógi mindkét kezével fogja be a füleit, vegyen mély lélegzetet, és tartsa benn a levegőt. Jobb fülében kellemes belső hangokat fog hallani: előbb mintha tücsök ciripelne, aztán mintha fuvola szólna. Aztán viharfelhő, dob, méh, harang, sárgaréz gong, trombita, harsona, mrdanga-dob, dundubhi-dob és egyéb hangokat hall. Ezek a hangok állandó gyakorlással az anáhata- (szó szerint meg nem szólaltatott) hangból keletkeznek. Ebben a hangban van a visszhang A visszhangban fény van, a tudat behatol ebbe a fénybe és felbomlik. Ez Visnu legmagasabb székhelye. A bhrámari-kumbhakában elért siker elhozza a felszabadulást (GS 578-82) Bár a Gheranda-Szamhitá Visnut említi, meg kell jegyezni, hogy filozófiája egyáltalán nem egyezik a Vaisnava felfogással. A hang- és fényjelenségek valódiak, reprodukálhatóak, de a lelki élet szempontjából nincs semmi jelentőségük. A

fény is létezik, de semmiképpen sem nevezhető legmagasabbnak, hiszen jelenség lévén, van egy forrása, a fényforrás, amely meghatározásánál fogva magasabbrendű kell legyen, mint az, amit létrehoz. A tudat behatolhat ebbe a fénybe, átmenetileg megelégedhet azzal, hogy annak forrását nem kutatja, de nem szűnik meg, legfeljebb egy időre inaktívvá válik. Mivel természeténél fogva aktív és személyes kapcsolatokra törekszik, a puszta fény (amit a buddhisták igen jellemzően ürességnek neveznek) nem fogja sokáig kielégíteni, és képességeinek vagy hajlandóságainak megfelelően vagy tovább akarja folytatni a kutatást, a fény forrása vagyis az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányában, vagy visszatér az anyagi világba, ahol kiélheti aktivitását és ismét személyes kapcsolatokat létesíthet. Mindkét esetben csak rövidebb-hosszabb kirándulást tett a fénybe, és hogyan nevezhetnénk felszabadulásnak azt, ami időleges? A vaisnava

a hang- és fényjelenségekkel való foglalkozást, valamint a fényvilágba tett kirándulást pusztán időveszteségnek tekinti, ami hátráltatja abban, hogy elérje az igazi célját, visszakerüljön örök helyzetébe, az örök kapcsolatba az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, Sri Krsnával, akinek még Visnu is csak alárendelt része. Szabályok az evéssel kapcsolatban: a hatha jóga gyakorlásához hozzátartozik a vegetáriánus étkezés, sőt még azon belül is vannak bizonyos megkötések. A Gheranda Szamhitá szerint kerülni kell a nagyon keserű, csípős, savanyú, sós és sült ételeket, egyes tejtermékeket, alkoholt, a túlérett (erjedt) gyümölcsöket, a hagymát és a fokhagymát. Számos szabállyal nem tudunk mit kezdeni, és ez nem is fontos, mert nálunk se nem termelnek, se nem árusítanak kulattha-babot, kapitthát, kantha-bilvát, lakucsát és hasonlókat. Fontos és elfogadható útmutatások: A gyomrot félig tiszta, édes és nem túl

fűszeres, jóízű és kellemes étellel kell megtölteni – ezt nevezik mértékletes étrendnek (mitáhára). A gyomor felét táplálékkal, egy negyedét vízzel kell megtölteni. A fennmaradó negyedet üresen kell hagyni a gázok képződéséhez. (GS 521-22) A jógi mindent kerüljön, ami nehezen emészthető, rossz vagy romlott, egy éjszakán át állott vagy túl forró. (GS 530) A Bhagavad-gítá ide vonatkozó tanításai: Nem lehet jógi az, aki túl sokat vagy túl keveset eszik vagy alszik. Akinek evése, alvása, pihenése és munkája szabályozott, az a jóga gyakorlásával minden anyagi fájdalmat képes megszüntetni. (BG 616-17) A jóság minőségében élők olyan ételeket kedvelnek, amelyek meghosszabbítják az életet, tisztító hatásúak, egészségessé, boldoggá és elégedetté tesznek. Az ilyen ételek lédúsak, zsírosak (tejet vagy növényi zsiradékot tartalmaznak), táplálóak, és örömmel töltik el a szívet. A túlságosan keserű,

túl savanyú, sós, erős, csípős, száraz és égető ételt a szenvedély kötőerejében élők kedvelik. Az ilyen ételek boldogtalanságot, szenvedést és betegséget okoznak. A sötétség kötőerejében lévők az olyan ételeket szeretik, amit a fogyasztás előtt több, mint három órával főztek, ami ízetlen, romlott és rothadó, valamint maradékokból és tisztátalan alapanygaokból készült. (BG 178-10) A Magyarországon évtizedek óta népszerű Yesudián a teljesen kezdőknek természetes, egyszerű, vegyes kosztot javasol, elnézi egy kevés hús és tojás fogyasztását, a hagymát és a fokhagymát betegségek megelőzése céljából hasznosnak tartja. Hangsúlyozza, hogy az étel mennyisége mindig álljon arányban a szükségletekkel; valamint hogy lassan és koncentráltan együnk és mindent alaposan rágjunk meg. Záró megjegyzések a hatha-jógáról Ha valaki ezen a módon gyakorolja a hatha-jógát, sok csodálatos dolgot megtehet. Az

eredmények láttán ezt el lehet hinni. A tantrikusok más véleményen vannak a jóga részeit illetően. Például a Niruttara-tantra 4 fejezete ezt mondja, ásanam pránasamrodhah pratháháras ca dháraná dhyánam samádhiretáni yogángáni vadanti sad ’A jóga hat része az ászana, pránájáma, pratjáhára, dháraná, dhjána és szamádhi.’ Bár Dattátreja és mások más véleményen vannak, a hatha-jóga eredete csaknem mindenki szerint ugyanaz. Engem nem tett elégedetté a hatha-jóga gyakorlása, mert a mudrák gyakorlásával olyan sok erőt lehet szerezni, hogy a gyakorló nem képes haladni. Különösen a dhauti, neti stb. hat cselekvését olyan nehéz elvégezni, hogy gyakran fennáll a halál veszélye, amennyiben nincs a közelben a guru. Amikor Kásiból Badrikásramába mentem, egy rádzsa-jógi nagyon kegyesen megtanította nekem a rádzsa-jógát. Azóta felhagytam a hatha-jógával” Niruttara-tantra: „legfelsőbb vagy legutóbbi szent könyv” a

jógáról Dattátreja: Májávádi filozófus és jógi, akinek összesen egy írása maradt ránk, Avadhut Gítá címen. Egyesek szerint kb 3000 évvel ezelőtt élt, a mai Bombay környékén; mások úgy tudják, hogy halhatatlan, ma is él és tanít a Himalájában. Jógi Bábádzsi elmagyarázza a rádzsa-jógát – a rádzsa-jóga nyolc folyamata Másnap korán reggel felkeltek, elvégezték a reggeli kötelességeiket, és leültek a pancsavati alatt. Mallik Mahásaja a rádzsa-jóga felől érdeklődött, és Bábádzsi magyarázni kezdett, „A rádzsajóga fő folyamata a szamádhi. Ahhoz, hogy a szamádhit el lehessen érni, előbb a jamát kell gyakorolni, aztán a nijamát, aztán az ászanát, a pránájamát, a pratjáhárát, a dhjánát, majd a dháranát. Ezeket a folyamatokat kell gyakorolni Ha azonban a szádhaka kiváló jellemű, vallásos és tiszta, akkor az ászanával kezdi. Ha a jelleme hibás, vagy tisztátalan mleccsha szokásai vannak, akkor minden

bizonnyal a jamát és a nijamát kell gyakorolnia. A jóga rendszer filozófiája benne van Patandzsali sásztrájában. Patandzsali megállapításai alapján fogom elmagyarázni a rádzsa-jógát. „Azt mondja, yama-niyama-pránáyáma-pratyáháradháraná-dhyána-samadhayo ’stávangáni (Pd. 229) (1) jama, (2) nijama, (3) ászana, (4) pránájáma, (5) pratjáhára, (6) dháraná, (7) dhyána, és (8) szamádhi – ez a rádzsa-jóga nyolc folyamata. (1) Ötféle jama – például erőszaknélküliség és igazmondás ahimsá-satyásteya-brahmacaryáparigrahá yamáh (Pd. 330) (A) Ahimsá, erőszaknélküliség; (B) szatja, igazmondás; (C) aszteja, tartózkodás a lopástól; (D) brahmácsárja, cölibátus; és (E) aparigrahá, mentesség a birtoklástól – ez az öt a jama. Az erőszakosságról fokozatosan le kell mondani (A) a más élőlények megölésére irányuló vágyat himszának nevezik. A Javanáknak, de a tamo-guna vagy radzso-guna befolyása alatt álló

árjáknak is ahimszát kell gyakorolniuk, mielőtt megkapnák a jóga tanításait. (B) A hazudozóknak az igazmondást kell gyakorolniuk. (C) Aszteját azok gyakoroljanak, akik mások vagyonát ellopják. (D) A nemi élet kedvelőinek tartózkodniuk kell ettől a szokástól. (E) A mások vagyonát kívánók győzzék le ezt a vágyat. Jama: szó szerint fegyelem, kényszer. Ahimszá: azt is megkívánja, hogy ne okozzunk szükségtelen szenvedést az élőlényeknek. Ezzel kapcsolatos Patandzsali következő megjegyzése: „A még be nem következett szenvedésnek kell elejét venni.” (2,16) A másik dolog, hogy az ahimszát nem tudjuk tökéletesen betartani addig, ameddig fizikai testben vagyunk, hiszen ennek fenntartása nem lehetséges más élőlények elpusztítása nélkül. Ezért nem is lehet megvalósítani a buddhizmus javaslatát – „hagyj fel minden cselekvéssel”. Javanák: A Mahábháratában szereplő Jajáti és Turvaszu királyok leszármazottai,

ksatriják, akik elfordultak a védikus kultúrától, utódaik a mai Török- és Görögország területén élő népek. A mai nyelvhasználatban javana sokszor csak civilizálatlan, barbár népeket jelent Tamo-guna: sötétség vagy tudatlanság Radzso-guna: szenvedély Brahmacsárja: a teljes cölibátus parancsa csak a tanulókra, idős emberekre valamint azokra vonatkozik, akik ilyen fogadalmat tettek. Mások számára megengedett a nemi élet, a házasságon belül, és bizonyos korlátozásokkal. Aparigraha: szó szerint meg-nem-ragadás. A jóginak is lehetnek személyes használati tárgyai, amelyek technikailag a tulajdonában vannak, de nem ez az akadály, hanem a túlzott ragaszkodás. (2) Ötféle nijama – például tisztaság és elégedettség sauca-santosa-tapah-svádhyáyesvara-pranidháni niyamáh (Pd. 252) „Saucsa, tisztaság; szantosa, elégedettség; tapa, önsanyargatás; szvádhjája, védikus tanulmányok; és isvara-pranidhána, meditáció a

Legfelsőbb Úron – ez az öt a nijama.” A testet tisztán kell tartani. Tanuljátok meg elégedettségben tartani az elmét Tanuljatok meg eltűrni minden nehézséget. Ha valaki sok bűnt követett el, tanulja meg a megbánását Szerezzen tudást a védikus irodalom tanulmányozásával. Tanulja meg, hogyan rögzítse az elméjét az Úron. Nijama: betartandó szabályok. Tapa vagy tapasz: a hőt, forróságot jelentő „tap” szóból. A jógafolklór nagyon sok aszkétikus gyakorlatot ír le. Beszámolnak olyan jógikról, akik szöges ágyakon fekszenek, naphosszat egy lábon állnak, karjukat az ég felé emelik, a forró nap hevében tüzeket gyújtanak maguk körül, teljes mozdulatlanságban meditálnak, hogy még a madarak is fészket raknak a hajukban. A komolyan és eltökélten végzett aszkézis soha nem lesz eredménytelen, de az igazi értékét az dönti el, hogy milyen célra irányul. A Srimad Bhágavatam, India egyik ősrégi szentírása elmondja, hogy

egykor a démonok királya, Hiranjakasipu ezen a módon nyerte el a világhatalmat. Nagy jógi volt, és vállalkozott a legszélsőségesebb cselekedetekre is: lábujjhegyre állt, karjait a magasba emelte, tekintetét az égre koncentrálta. Olyan hosszú ideig maradt ebben a helyzetben, hogy közben a testét teljesen elborította a fű és a bambusz, a hangyák pedig teljesen lerágták a bőrét és a húsát. Misztikus erejénél fogva pusztán a csontjai között mozgatta az életet jelentő energiát. Fejéből lángok csaptak ki, a tűz és a füst elárasztotta az összes bolygót. Ezt a sok megpróbáltatást és halálos veszélyt viszont csak azért vállalta, hogy megszerezze az anyagi világ feletti uralmat – amit idővel el is vesztett, hiszen az anyagi világban semmi sem örök. (3) A harminckétféle ászana közül – padmászana és szvasztikászana (tatra) sthira-sukhamásanam (Pd. 246) A rádzsa-jógában is elfogadják mindazokat az ászanákat, amelyeket a

hatha-jóga leírásánál említettem. A rádzsa-jóga legfontosabb ászanái a padmászana és a szvasztikászana Például a padmászanát így írják le: urvoru-parivinyasya samyak pádatale ubhe atigusthau ca nivadhniyát hastábhyám vyutkramát tathá „Mindkét lábfej talpait a combokra helyezni, és a nagylábujjakat megfogni a kezekkel (ezt nevezik padmászanának).” A szvasztikászanát ezekkel a szavakkal írják le: jánúrvorantare yogi krtvá pádatale ubhe rjukáyah samásinah svastikam tat pracaksyate „A talpakat a térd és a comb közé tenni, és egyenesen ülni; ezt hívják szvasztikászánának.” (4) Pránájama – tökéletesség a recsaka, púraka és kumbhaka által tasmin sati svása-prasvásayor gativicchedah pránáyamah (Pd. 249) „Az ászanák elsajátítása után pránájamát kell gyakorolni a beszívott és kibocsátott levegő mozgatása és leállítása formájában.” Recsakának vagy szvászának nevezzük, amikor a levegőt

kilégezzük az orrlyukakon keresztül. Amikor a levegőt az orrlyukakon keresztül belégezzük, annak neve púraka vagy praszvasza. Amikor a levegőt benntartjuk, az a kumbhaka. A recsaka, púraka és kumbhaka által lehet tökéletessé válni a pránájamában Azoknak, akik tökéletessé váltak a jamában és nijamában, valamint elsajátították az ászanákat, pránájamát kell gyakorolniuk. Pránájama: uralom a prána felett. A sásztrák alapján nehéz eldönteni, hogy mi ez a prána Patandzsalinál ez a szó csak egyszer fordul elő: praccshárdanavidháranabhján csa pránaszja, „a prána kilégzésével és benntartásával” (1.34); ezek a szavak egy korábbi gondolatmenetet folytatnak, amelyben az elmeműködés lecsillapításáról vagy kikapcsolásáról van szó. A Gheranda Szamhitában a prána egyszerűen levegőt jelent; más szerzőknél a levegő valamelyik elemét, életlégzetet, életáramot, misztikus energiát, amit a levegőből kell „kivonni”.

A pránát leírják úgy is, mint a légzés és egyéb vegetatív folyamatok alatt keletkező szervérzetek (interoceptív érzések) összességét vagy „vegetatív tudatot”, ami persze egyáltalán nem magyarázza meg, hogyan lehet az egyik szervben keletkezett érzését, pl. fájdalmat, teltséget stb. átirányítani egy másik szervbe – nem is beszélve arról, hogy a pusztán a durva anyagi, fizikai testben elvégzett átirányítások hogyan gyakorolhatnának befolyást a transzcendenciára. Logikusabban hangzik az a felfogás is, amely szerint prána az, ami életben tartja a testet; a lélegzés során a jógi az energiát nem kívülről veszi fel, hanem tudatosan irányítja, a mindenkori céljainak megfelelően. A Srimad Bhágavatam egyértelműen kijelenti, hogy a prána a szívben jön létre (SB 3.69), valamint Rudra (Siva) egyik lakhelye (SB 3.1211) Tízféle prána van, a tulajdonképpeni prána székhelye a szív, az apánáé a végbél, a szamánáé a

köldök, az udánáé a mellkas, a vjána az egész testben szabadon mozog, a nága a szem, száj stb. nyitását teszi lehetővé, a krikara az étvágyat fokozza, a kúrma az összehúzódást, a devadatta a relaxációt, a dhananydzsaja a fenntartást segíti. Az astanga (rádzsa) jóga csak az első öttel foglalkozik. Ha megfigyeljük ezek áramlását, azt fogjuk találni, hogy éppen ellentétes a levegőével. Az áramlás meghatározott csatornákban történik, amelyek száma összesen 350.000 Ezek közül 72000 ilyen csatorna vagy nadi „fontos” Két fővezetékről ágaznak le. Az egyik mindig nyitott, ide tartozik az ídá (baloldali vagy holdvezeték) és a pingalá (a jobboldali vagy napvezeték); a másik a többnyire zárt szusumná vagy a gerincoszlopban haladó, középső csatorna, amelyhez az csakrák vagy energiaközpontok csatlakoznak. Számos kísérlet történt arra, hogy a nadikat és csakrákat kapcsolatba hozzák, sőt azonosítsák a fizikai test egyes

szerveivel. Az ídában és a pingalában a gerincvezeték szenzorikus illetve motorikus traktusát látják, a csakrákban különféle szerveket. Példa kedvéért, az egyik ilyen azonosítási kísérlet: Erőközpont neve Szahaszrára, „ezerszirmú” Ágjá, „parancs” Visuddha, „tisztaság” Plexus vagy egyéb szerv agykéreg ciliáris idegfonat garat Mirigy tobozmirigy agyalapi mirigy pajzsmirigy Anáhata „meg nem zendített” szívfonat Manipura „ékszerváros” napfonat Szvádhisthána, „saját teremtés helye” bélfonat Muládhára, „gyökér-támasz” keresztcsonti fonat csecsemőmirigy hasnyálmirigy mellékvese nemi mirigyek Egy másik felosztás: Erőközpont neve Szahaszrára Ágjá Visuddha Anáhata Manipura Szvádhisthána Muládhára Helye a testben koponyatető, agyi idegköteg medulla plexus, tobozmirigy, két szemöldök közötti pont nyaki idegköteg, torok szív napfonat, köldök gyomor alatti idegköteg, lép vagy nemi szervek

végbélnyílás és nemi szervek között, gerincoszlop alján Eleme valamennyi Színe arany vagy fehér kék vagy fehér éter levegő tűz víz lila szürke vagy zöld vörös világoskék föld sárga Ahány könyvet olvasunk, annyi a felosztás. Sok értelme nincs, mert a csakrák és csakravezetékek helye nem a durva anyagi test, hanem a nyugaton asztráltestnek nevezett finomtest. Normál esetben láthatatlanok, és jelentős leegyszerűsítés, amikor azt képzeljük, hogy pl. a manipura csakrát azzal befolyásoljuk, hogy nyomást gyakorlunk a napfonatra Púraka (más néven svásza és prasvásza): belégzés. Lassan és megfontoltan kell végezni, hogy a levegő teljesen kitöltse a tüdőt és ott felhalmozódjon. Időtartama az egyes gyakorlatoktól függően változó, normál légzésnél legalább 5 mp, ideálisan 1o mp. A púraka legyen egyenletes, és végződjön csendesen. Recsaka (más néven praccshardana): kilégzés, szintén lassú, hosszú és

megszakítás nélküli folyamattal (kivéve egy-két speciális gyakorlatot). Cél a kilélegzésre fordított idő meghosszabbítása, hogy az elhasznált levegő teljesen kiürüljön a tüdőből. A jógi általában lassítani kívánja a lélegzési folyamatot, mivel a fizikai test élettartamát nem években, hanem a be- és kilégzések számában méri. „A természetes kilégzés hosszának rövidülésével az élettartam meghosszabbodik” (GS 5.88,) vagyis a test addig „él”, pontosabban a lélek addig tartózkodik a testben, amíg el nem érte az előírt számot; vagyis minél lassabb a lélegzés folyamata, annál több év kell az előírás teljesítéséhez. Nem tartozik a mesék világába, ha azt halljuk vagy olvassuk, hogy egyes jógik két, sőt több száz évig élnek; bár az nem derül ki, hogy ezzel mi a céljuk, a források adósok maradnak az indokolással. Kumbhaka: a belégzett levegő benntartása, légzésszünet. Leginkább erre a fázisra

koncentrál a jógi, és amikor azt olvassuk, hogy regényszereplőnk, Mallik Mahásaja a kumbhakát gyakorolja, fordítsuk magunkban nyugodtan pránájamának. A gyakorlás négyféle lehet attól függően, hogy mikor történik a légzésszünet: 1. báhja kumbhaka: alapos kilégzés után 2. ábhjantara kumbhaka: mély belégzés után 3. kevala kumbhaka: bármikor, amikor a gyakorló akarja - a. a szünet azonnal végrehajtható - b. a légzésszünetet több be- és kilégzés előzi meg A Hathajóga-pradipiká nyolcféle kumbhakát sorol fel, a különbség a be- és kilégzések technikájában van. A technika fontos eleme, hogy az egyes fázisok milyen időegységen át tartanak, és az időegységek (mátrá) számolása hogyan történik. Egy időegység lehet 1. egy szemvillanás, 2. egy rövid magánhangzó vagy mantra kiejtése, 3. tálavakára: amennyi idő ahhoz kell, hogy a gyakorló háromszor megérintse a térdét, és utána egyszer tapsoljon, 4. normál

légzéshez szükséges idő, 5. amennyi idő az OM szótag kiejtéséhez kell, stb Egyszerű kumbhaka gyakorlat, a teljesség kedvéért: A belélegzett levegő visszatartása 30 mpig vagy 30 szívdobbanásig, dzsálandhara bandhában (lehajtott fej, hogy az áll a szegycsonthoz szoruljon, az orrot be is lehet fogni, a mellkasban túlnyomás uralkodik). A jógik azt javasolják, hogy soha ne gyakoroljuk a kumbhakát dzsálandhara bandha nélkül; ez már csak azért is jó, hogy a fül meg ne sérüljön a belső nyomás miatt. A nyugati orvostudomány nincs magas véleménnyel a kumbhakáról. Azt mondják, hogy a levegő benntartásakor a tüdő átszellőzése is leáll. A tüdőhólyagok oxigéntelítettsége fokozatosan csökken, a széndioxid-tartalom pedig megnövekszik. A gázcsere elégtelensége bágyadttá, közönyössé tesz, és hosszútávon súlyos zavarokhoz, pl. megzavart agyműködéshez vezet. Az oxigénhiány végső soron hallucinációkat vált ki; ezzel

magyarázzák a klinikai halálban átélt élményeket. Ez a magyarázat persze semmit sem mond arról, hogy az oxigénhiány az összes lehetséges, végtelen számú képsor közül miért ezt vagy azt a képsort indítja el. Három szabály a pránájama gyakorlásában: (A) a helyre vonatkozóan, (B) az időre vonatkozóan, és (C) a számra vonatkozóan (sa tu) báhyábhyantara-stambhavrttir desa-kálasankhyábhih paridrsto dirgha-súksmah (Pd. 250) „A pránájama gyakorlásában a levegő belégzése, kilégzése és benntartása során van néhány szabály a helyre, időre és számra vonatkozóan.” (A) A helyre vonatkozó szabályok a következők: A szádhakának szent, sima, zavartalan helyre kell vonulnia, ahol a test, elme és értelem nyugalomban maradhatnak. A szádhaka őzbőrrel és finom anyaggal letakart kusafű ülőhelyen gyakorolja a pránájamát. A közelben legyen tiszta víztartály A szoba legyen tiszta és a levegő egészséges. Legyen a közelben

könnyen megkapható, könnyű étel, amelyet a szádhaka kedvel. Kígyók, állatok és szúnyogok ne zavarjanak A hely ne legyen a szülőföldjétől messze, de ne is legyen a saját házában. (B) Az időre vonatkozó szabályok a következők: Pránájama gyakorlására a legalkalmasabb a tél kezdete vagy vége. A pránájamát reggel, délben, délután és késő éjjel is nagyon szépen lehet gyakorolni. Sem üres gyomorral, sem közvetlenül evés után nem szabad végezni. A szádhaka fogyasszon könnyű ételt Tilos a részegítő ital, hús és hal, ugyanígy a (túlságosan) savanyú, száraz, sós és fűszeres ételek. Időről időre kissé édes és zsíros ételeket kell fogyasztani, különösen édes rizst. Minden rendellenes cselekvés tilos, például a kora reggeli fürdő és a késő éjszakai evés. (C) A számot illető szabályok a következők: A szádhaka ülő helyzetben, gondolatban 16szor énekelje a bídzsa-mantrát, miközben az ídá vagy

csandra idegen keresztül belégez. Mialatt ezt a levegőt benn tartja, ismételje a mantrát 64-szer Ezután 32 ismétlésen át légezzen ki. Ezt követően a szúrjának vagy pingalának nevezett ideghez tartozó orrlyukon keresztül légezzen be, és a mantrát 16-szor ismételje, tartsa benn a levegőt 64 ütemen át, majd légezzen ki az ídán keresztül, 32 ismétléssel. Most az ídán át légezzen be, és a benntartás után légezzen ki a pingalán keresztül, a mantrát pedig ugyanúgy ismételje, mint eddig. Ennek háromszori elvégzése a pránájama egy mátrája vagy egysége. A bal orrlyuk neve ídá vagy csandra, és a jobboldalit pingalának vagy szúrjának hívják. A hely neve, ahova a benntartott levegő kerül, a szusumná (szó szerint: a benntartás üregét szusumnának nevezik). Más vélemények szerint először recsakát kell végezni. Az eredmény mindkét esetben ugyanaz Bídzsa: valaminek a magja vagy lényege; bídzsa-mantra az a koncentrált,

többnyire egy szótagnak megfelelő hang, amely a koncentráció tárgyát, jelen esetben a csakrákat vagy erőközpontokat stimulálja. Az elemek, illetve az öt alsó csakra mag-mantrái, a Gheranda Szamhitá szerint: A föld-elem sárga színű, négyszögletes, Brahmával áll kapcsolatban, és a Lam szótaggal kell megszilárdítani aki állandóan így gyakorol, tökéletes lényként él a földön és még a halál felett is uralkodik. (GS 370-71 A szépséges víz-elem hold- vagy kagylóformájú, jázmin-fehér, mindig Visnuval és a Vam nektár-szótaggal kapcsolatos ez a gyakorlat elűzi az elviselhetetlen kínokat ismerője még a félelmetesen mély vízben sem pusztul el. (GS 372-73 A köldökben található tűz-elem háromszögletű, lángvörös, a Ram szótaggal és Rudrával áll kapcsolatban, sikert (sziddhi) ad elűzi a szörnyű halálfélelmet. Ha a gyakorló lobogó lánggal égő tűzbe kerülne is, ezzel a mantrával életben marad. (GS 375-76) Az

emelkedett, szattvikus levegő-elem füstszínű, mint a szemkenőcs, a Jam szótaggal és Ísvarával kapcsolatos elűzi az öregedést és a halált a gyakorló képes lesz a levegőben járni. (GS 377-78) Az éter-elem a legtisztább tengervíz színében fénylik, a Ham szótaggal és Szadásivával kapcsolatos megnyitja a felszabadulás kapuját. (GS 380) A mantrákat és a gyakorlatokat szigorúan titokban kell tartani, „különben elvesztik a hatásukat”. Más szerzők sokféle bídzsa-mantrát javasolnak, pl. a muládhára csakrát a Vam, Sam és Szam, a szvádhisthánát a Bam, Bham, Mam, Jam, Ram, Lam, a manipurát a Kam, Kham, Gam, Gham, Ngam, Csam, Csham, Dzsam, Dzsham, Njam, Tam, Tham szótagok befolyásolják. A pránájamában a kumbhakát azáltal végezzük el, hogy a ’mátrával’ megtisztítjuk az idegeket A pránájama 1-12 mátrájának gyakorlásával megvan egy adhama-mátrá. Ha valaki 16 mátrát el tud végezni, az a madhjama-mátrá. Húsz mátrá

gyakorlásával uttama-mátrát végzett Mindegyik mátrát ötször kell végezni - reggel, délben, délután, szürkület után és éjfélkor. Mátrá: ütem vagy időegység, lásd fent. Adhama: legalsó, legkevesebb; madhjama: közepes; uttama: legtöbb, maximális. Három hónapi ilyen gyakorlás után az idegek megtisztulnak. Az idegek megtisztulásával teljessé válik a pránájama negyedik része, a kevala-kumbhaka. Patandzsali kijelentette: báhyábhyantara-visayáksepi caturthah (Pd. 251) „A pránájamát recsaka és púraka nélkül végzik a negyedik kumbhakában (melynek neve kevala).” A kumbhaka helyes végzésének két nagy gyümölcse van. Először is, az elmét kevésbé burkolja be a külső észlelés. Másodszor, az elme alkalmassá válik a dháranára (5) Pratjáhára svavisayásamprayoge cittasya svarúpánukára ivendriyánám pratyáhárah (Pd.254) „Amikor az érzékek nem irányulnak teljesen a nekik megfelelő érzéktárgyakra, hanem belső

uralom alatt állnak, és az érzékek tárgyait csak felszínesen érintik, azt pratjáhárának nevezik.” Amikor valaki azt gyakorolja, hogyan fokozatosan önmagában lásson, annak neve a szemek pratjáhárája. Hasonlóan, ha már valamennyi érzéket visszavont, az elme fokozatosan irányítás alá kerül, és az érzékkielégítés utáni sóvárgás csökken. Csak a szádhaka tapasztalhatja, hogy ez hogyan történik. Nekem nagyon hasznos volt, hogy ezt a rendszert gyakoroltam (6) Dháraná desa bandhas cittasya dháraná (Pd. 31) „Dháranának nevezik, amikor az elme megszilárdul egy adott helyen, ami lehet pl. a köldök vagy az orr.” A dháraná végső eredménye a dhjána segítségével és a szamádhi felébredésével kapható meg. De a dháraná gyakorlása során nagyon sok erőt szerzel Nem hiszem, hogy ezeket itt fel kellene sorolni. Tudni kell, hogy azok, akik a végső igazságot keresik, nem törekednek ezekre az erőkre. Bár nagyon sok erő van jelen a

dháraná gyakorlása során, a Vaisnavák ezeket nem fogadják el. Amit a jóga filozófusai dháranának neveznek, azt a hathajógában mudráknak hívják (7) Dhjána tatra pratyayaikatánatá-dhyánam (Pd. 32) „Azon a helyen, ahol a dháranát végzik, a djána harmóniáját dhjánának hívják.” Például, amikor a dháranát Krisna lótuszvirág lábaira rögzítik, a harmonikus tudás vagy meggyőződés azon állapotának neve csarana-dhjána, vagy meditáció az Úr lótuszvirág lábain. A háborítatlan dhjána nem lehetséges, ha a dháranát nem rögzítik. (8) Szamádhi – a rádzsa-jógában az élvezheti a premát, aki a rádzsa-jógát a szamádhi állapotában gyakorolja tad evártha mátra-nirbhásam svarúpa-súnyam iva samádhih (Pd. 33) „Amikor a dháraná által megszerzett tárgy megnyilvánult marad a dhjánában, de úgy tűnik, mintha nem lenne azonossága, azt az állapotot nevezik szamádhinak.” Azok az imperszonalisták, akik a szamádhit

elérik, már nem észlelik a visesának vagy változatosságnak nevezett tulajdonságot. Ezt a fajta szamádhit lehet elérni a hatha-jóga utolsó szakaszában. A rádzsa-jóga szamádhijában az anyagi természeten túli igazság valósul meg Ebben az állapotban lehet megízlelni a tiszta szeretetet. Ezt nem lehet szavakkal elmondani Csak akkor értheted meg, ha elérted. Nem lehet szavakban kifejezni annál többet, mint amennyit eddig tanítottam.” Mallik Mahásaja nagyon vágyik arra, hogy megtanulja a rádzsa-jógát Ennyit mondott el Jógi Bábádzsi, és ekkor elhallgatott. A magyarázat során Mallik Mahásaja leírta mindegyik téma rövid összefoglalását. Amikor Bábádzsi a szamádhihoz ért, lábaihoz borult, és kérlelte: „Prabhu! Légy kegyes a te szolgádhoz, tanítsd meg nekem a jóga gyakorlását. A te szent lábaidnál adom el az életemet” Bábádzsi felemelte Mallik Mahásaját, megölelte, és így szólt, „A jógát egyedül kell gyakorolni. Ma

este elkezdheted” Ez nagyon fontos utasítás. A jóga elméletét meg lehet tanulni, de semmi sem helyettesítheti a tényleges gyakorlást. Ezzel kapcsolatosan az Úr Krisna ezeket a tanításokat közli a Bhagavad-gítában: „A jóga gyakorlásához az embernek egy magányos helyre kell vonulnia. Terítsen kusa-szénát a földre, azt pedig takarja le őzbőrrel és egy puha ruhadarabbal. Az ülés ne legyen se túl magas, se túl alacsony, és szent helyen álljon. Ezután a jógi vegyen fel rajta egy szilárd ülőhelyzetet, és gyakorolja a jógát, hogy elméje, érzékei és cselekedetei szabályozásával, valamint az elme egy pontra rögzítésével megtisztítsa a szívét. Testét, nyakát és fejét tartsa egyenes vonalban, és szemét rendíthetetlenül szögezze az orra tövére. Így – nyugodt és legyőzött elmével, a félelemtől megszabadulva, a nemi élvezetről teljesen lemondva – szívében Rajtam meditáljon, és Engem tegyen élete végső céljának.

A test, az elme és a tettek állandó irányítását gyakorló misztikus transzcendentalista szabályozott elméjével, az anyagi létezést megszüntetve eljut Isten birodalmába (Krisna hajlékába). (BG 611-15) Ez azt jelenti, hogy a jóga hiteles út vagy filozófiai rendszer, és az elért eredmények mindenkor megfelelnek a gyakorlás komolyságának. Az astanga (rádzsa) jóga gyakorlója is elérheti a legfelsőbb célt. Bhaktivinoda Thákur mégis azt mondja, hogy „a jóga ösvénye alacsonyabbrendű”. Regényének másik két szereplője, Naren és Anand úgy döntenek, hogy nem kínozzák magukat a vesződséges gyakorlatokkal, hanem egy másik utat választanak. Lehet, hogy ez nem is tudatos választás, csak elfogadják Pandita dász Bábádzsi és Jógi Bábádzsi vezetését? Csak engedik, hogy tapasztalt guruk vezessék őket? A valóságban persze ez a „csak” a legnehezebb. De ehhez el kell olvasni az egész regényt http://govindananda.mdohu/