Gazdasági Ismeretek | Vállalkozási ismeretek » Út a sikeres vállalkozás-tanításhoz, módszerek a vállakozói szemlélet fejlesztéséhez

Út a sikeres vállalkozás-tanításhoz (Módszerek a vállalkozói szemlélet fejlesztéséhez) Készült a PHARE HU0105-03 számú projekt keretében Eger, 2004. Út a sikeres vállalkozás-tanításhoz (Módszerek a vállalkozói szemlélet fejlesztéséhez) Írta és szerkesztette: Kádek István A mű Hollóné Kacsó Erzsébet, Kovács Éva és Dr. Soós Béla anyagainak felhasználásával készült A kötetben szemelvények kerülnek közlésre a Vezetéstudomány és az Új Pedagógiai Szemle című folyóiratokból Lektor: Zám Éva közgazdaságtudományok kandidátusa Műszaki szerkesztő: Tóth Krisztina Készült: BVB Nyomda és Kiadó Kft., Eger Ügyvezető: Budavári Sándor Eszterházy Károly Főiskola Gazdaságtudományi Intézet Eger, 2004. 2 Tartalomjegyzék ELŐSZÓ.5 I. ELEMZÉSI ESZKÖZÖK, MÓDSZEREK, TECHNIKÁK 7 1. Kész arra, hogy vállalkozó legyen? 7 1.1 Kérdőív 7 1.2 Összegző lap 9 1.3 Az egyes kategóriák áttekintése10 1.4

Önértékelési kérdőív12 2. A sikeres vállalkozás alapja: a jó ötlet 13 3. Esettanulmány – diák változat15 3.1 A vállalkozás kezdeti tőkeszükséglete15 3.2 Üzleti számítások16 3.3 A vállalkozás eredményének meghatározása 18 3.4 Az esettanulmány folytatása 20 4. Esettanulmány – a feladat megoldása, elméleti tanulságok 23 4.1 Az adatok értelmezése, a tőkeszükséglet meghatározása 23 4.2 Az üzleti számítások és ezek elméleti háttere24 II. A VÁLLALKOZÁS TANÍTÁS MÓDSZERTANA 31 1. Bevezető 31 2. A vállalkozói ismeretek oktatásának kialakulása Magyarországon a 90-es években 32 2.1 A vállalkozói szektor térnyerése 32 2.2 A vállalkozási ismeretek oktatásának kezdetei 33 2.3 A vállalkozás-oktatás alapvető módszereinek összehasonlítása 34 2.4 Viták a vállalkozói ismeretek és készségek fejlesztésének irányairól35 2.5 A vállalkozói képzés fejlesztésének néhány feladata37 3. A vállalkozói

készségfejlesztést megalapozó gazdasági oktatás tananyagtartalmainak körülhatárolása .39 3.1 Egy lehetséges tematika40 3.2 Ajánlható oktatási segédanyagok43 4. A gazdasági fogalmak kialakítását és a gazdálkodói érzék és képesség megalapozását szolgáló konkrét módszerek .43 4.1 A módszerek kiválasztását befolyásoló szempontok 43 4.2 Gazdasági játékok 45 4.3 Gazdasági társasjátékok 48 4.4 Az életközeliség biztosításának lehetőségei 51 4.5 A számítógépes technika bevonása 55 5. Vállalkozási képességfejlesztést célzó ifjúsági- és gyermekmozgalmak Magyarországon 58 5.1 JUNIOR ACHIEVEMENT 59 5.2 YOUNG ENTERPRISE61 5.3 4H-MOZGALOM 62 6. Külföldi és hazai példák a vállalkozásoktatásra 63 6.1 Bauer Béla: A vállalkozásoktatás és a vállalkozói tanácsadás hatékonysága 63 6.2 Szomor Tamás: Gazdasági, üzleti ismeretek oktatása, a vállalkozói értékek megjelenítése a közoktatásban.73 3 4

ELŐSZÓ Ez a könyv egy kísérleti projekt keretében készült. A Phare által támogatott projekt célja az, hogy tanár kollégáink felkészülését segítsük a gazdasági-vállalkozási szemléletformálás és képességfejlesztés feladatainak megoldására. A könyv szerkesztőjének szándéka az volt, hogy egyrészt az olvasók (a tanár kollégák) számára adjon önvizsgálati, gyakorlási és képességfejlesztési lehetőséget, másrészt pedig a tanítványok vállalkozói szemléletének erősítéséhez nyújtson módszertani tanácsokat. Ennek megfelelően a könyv két részből áll: az első rész teszteket, technikákat, az üzleti számításokat gyakoroltató egyszerű példákat tartalmaz. A második rész módszertani tanári „kézikönyv” kíván lenni, módszertani alapelvek felsorolásával, a szemléletformálásban alkalmazható eszközök-lehetőségek számbavételével, hazai és külföldi oktatási példák bemutatásával. A könyv

műfajilag sajátos „keverék”: a munkafüzet, a tanári kézikönyv és a szöveggyűjtemény sajátos ötvözete. Az első rész hasonlít inkább munkafüzetre Itt található egy olyan teszt, amely megmutatja: a kitöltő adottságai, jelenlegi beállítottsága révén mennyire „kész” arra, hogy vállalkozói szerepben jelenjen meg? Mit kellene személyiség-vonásaiban, ismeret-rendszerében fejlesztenie ahhoz, hogy vállalkozói attitűdje erősödjön? Ezután az ötletgyűjtési módszerek és technikák kerülnek szóba (joggal, hiszen a sikeres vállalkozás alapja a jó ötlet!), majd egy konstruált eset-példa következik, mely alkalmas az egyszerű üzleti számítások gyakoroltatására. Ez először kitöltendő feladatlapok formájában jelenik meg (ebben a formában tanítványaink elé is tárhatjuk), majd ugyanennek a feladatnak a megoldott, és tanári instrukciókkal ellátott változata következik. A könyv második része a vállalkozás tanítás

módszertanának fontosabb kérdéseit taglalja, majd pedig szemelvények következnek a Vezetéstudomány és az Új Pedagógiai Szemle c. folyóiratokból A kiválasztott cikkek a gazdálkodási ismeretek tanításának és a vállalkozói képesség-fejlesztésnek a hazai és külföldi megoldásait tekintik át. Reméljük, hogy e tankönyv használható lesz a vállalkozás-oktatást segítő kurzus foglalkozásain, de azután is. Akkor is, amikor a kollégák már hazatértek, és saját iskolájukban végzik a gazdasági szemléletformálást, tanulóik vállalkozói képességeinek fejlesztését. Talán tudnak belőle a majdani hétköznapokon is használható és egyénileg továbbfejleszthető módszertani ötleteket meríteni. Kérjük a kollégákat, nyilatkozzanak a könyv használhatóságáról! Adjanak ötleteket a könyv bővítéséhez, fejlesztéséhez! Javaslataikkal, tanácsaikkal váljanak társszerzőinkké, hozzunk létre közösen egy valóban jól

hasznosítható módszertani segédanyagot! Jó munkát, jó gyakorlást és eredményes vállalkozói képzést kíván: a szerkesztő Eger, 2004. január 5 6 I. ELEMZÉSI ESZKÖZÖK, MÓDSZEREK, TECHNIKÁK 1. Kész arra, hogy vállalkozó legyen? 1.1 Kérdőív Ezt a kérdőívet abból a célból állítottuk össze, hogy kitöltőjének segítsen minél többet megtudni önmagáról a vállalkozások sikeres indításához, és működtetéséhez szükséges tulajdonságok szempontjából. Amennyiben a feltett kérdésre igennel tud válaszolni, akkor az „IGEN” feliratú oszlopba tegyen jelet! Ha válasza nemleges a feltett kérdésre, akkor tegyen jelet a „NEM” feliratú oszlopba! Lehetőleg ne hagyjon ki egy kérdést sem! IGEN 2. Megbeszéléseken mindig igyekszik tisztázni magának a mások által elmondottakat? Írásban jól ki tudta fejezni magát az iskolás évei alatt? 3. Hisz a szerencsében? 4. Könnyen tud veszíteni? 5. Általában alszik

egyet, amikor hazatér a munkából? 6. Volt már eladósodva, vagy járt már közel ahhoz, hogy eladósodjék? 1. Előfordul, hogy olyasvalamit fogadtatnak el Önnel, amit igazából nem akar? Az eddigi üzleti pályafutása alatt volt az Ön környezetében valaki, akinek 8. elfogadta a javaslatait, tanácsait? 9. Általában akciótervet készít, mielőtt belekezdene valamilyen új vállalkozásba? 10. Rendszerint dolgozik a hétvégéken? 7. 11. Képes egyszerre sok dologgal foglalkozni? 12. Amikor belefog valamibe, általában látja a kimenetelét is? 13. Amikor egyedül van a véleményével egy csoportban, igyekszik meggyőzni a többieket annak helyességéről? 14. A problémákat döntéshozatali lehetőségeknek tekinti? 15. Végez Ön karitatív tevékenységet? 16. Érdeklődik a szakterületén kívül eső irodalom iránt is? 17. Igyekszik igazodni a beszélgetőpartnere beszédstílusához, szókincséhez? 7 NEM 18. Általában hamarabb szeret

megérkezni a repülőterekre, pályaudvarokra, mint hogy „éppen elérje” a repülőt, vonatot? Befolyásolja Önt, hogy vajon a barátai, rokonai szerint sikeres lesz-e 19. független vállalkozóként? 20. Tud figyelni mások mondanivalójára? 21. Ha hirtelen változással találja szembe magát a tervhez képest, képes újragondolni a helyzetet és gyors döntéssel új akciótervet foganatosítani? 22. Szereti, ha változatos a munkája? 23. Kerüli az olyan döntéseket, amelyek következményei sérthetnek másokat? 24. Általában figyel mások véleményére, akik idősebbek és tapasztaltabbak Önnél? 25. Részt vett valamilyen kurzuson, tréningen az elmúlt 3 évben, amely segítséget nyújt a munkájához? 26. Tanulmányozza a munkájához kapcsolódó szakirodalmat? 27. Ön hisz abban, hogyha elsőre nem sikerül valami, újra és újra meg kell próbálnia? 28. Aggódik az adósságai, hitelei miatt? 29. A nap végén mindig maradnak befejezetlen dolgai

másnapra? 30. Beszélt valaha is arról másokkal, hogy saját vállalkozásba fogna? 31. Tett valaha valamit a családja akarata ellenére? 32. Amikor belekezd egy feladatba, minden másról megfeledkezik? 33. Rendszerint megteszi, amire kérik? 34. Megérti a könyvelési alapszabályokat? 35. Van a családjában, rokonságában vállalkozó? 36. Akikkel kapcsolatba kerül, azokat rendszerint kedvesnek, barátságosnak találja? 37. A kedve aszerint változik, hogy éppen kivel foglalkozik? 38. Ön szerint igaz, hogy „az idő pénz”? 39. Határozottan kiáll döntései, véleménye mellett? 40. Képes eligazodni egy pénzügyi jelentésen? 41. Üléseken, beszélgetések során tett javaslatait általában elfogadják? 42. Fontos Önnek, hogy mindig tudja, honnan lesz biztos jövedelme a jövőben? 43. Keresi a korábbiaknál nagyobb felelősséggel járó helyzeteket? 8 44. Jól viseli az Önre nehezedő nyomást a munkájában? 45. Általában elfogadja felettesei

véleményét és aszerint cselekszik? 46. Jobban szeret készpénzzel fizetni, mint egyéb fizetőeszközzel? 47. Megpróbál hozzáolvasni, másoktól információt gyűjteni új ötleteihez? 48. Voltak független vállalkozásai gyerekként? 49. Mielőtt elalszik este, átgondolja mit fog tenni a következő nap? 50. Megpróbálja hasznosítani az Önt ért kritikát? 1.2 Összegző lap Kérdés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. Válasz I I N N N N N I I I I I I I I I I I N I I I N I I Kategória C C F E I O B L A I J A B D H M C D F C K K K L M Kérdés 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. Válasz I I N I I I I N I I I N I I I I N I I N N I I I N Kategória M E G A L G I H N Q B B O F N H J H I S G M S A F Hasonlítsa össze a válaszait az összegző lapon megadott válaszokkal! Karikázza be azoknak a válaszoknak a sorszámát, amelyek esetében

megegyező választ adott! Jelölje „X”-szel azokat, amelyek esetében az Ön válasza nem egyezik meg az összegző lapon találhatóval! Hogy megkapja az eredményét, számolja össze a bekarikázott válaszokat, amit osszon el ötvennel, majd az így kapott számot szorozza meg százzal. Amennyiben a kapott érték 60% vagy annál kevesebb, érdemes elgondolkodnia azon, hogy vajon jelenlegi üzlete megfelel-e Önnek. Minél magasabb a kapott érték, annál valószínűbb, hogy közel áll Önhöz a vállalkozói szerep. 9 1.3 Az egyes kategóriák áttekintése A kategória: célkijelölés és kitartás Nagyon fontos a vállalkozók számára, hogy képesek legyenek világos célokat kitűzni, amelyek elég nagyok és valódi kihívást jelentenek, de egyszerre reálisak és elérhetők is. Szükség van elkötelezettségre a hosszú távú, jövőbeni tervekhez. A sikerhez elengedhetetlen a vállalkozó elhatározottsága, hogy a kitűzött célt eléri, akár

személyes lemondások árán is. Kérdések: 9., 12, 29, 49 B kategória: emberi kapcsolatok A sikeres vállalkozónak tudnia kell eladni. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozónak rendelkeznie kell azzal a képességgel, hogy meggyőzzön másokat, milyen irányba mozduljanak el. Ez nehezen megvalósítható, ha a vállalkozó nem tud hatékonyan emberi kapcsolatokat kialakítani. Az olyan tulajdonságok, mint beszédkészség, együttműködési képesség vagy tapintat, mind nagyon fontos minden üzleti vállalkozás esetében, de különösen így van ez a kisvállalkozásoknál. Kérdések: 1., 2, 17, 20 C kategória: kommunikációs képesség A szóbeli, írásbeli érthetőség és készség fontos a vállalkozó esetében. A képesség az ötletek, elképzelések továbbítására, megértetésére, elfogadtatására mások felé nagyon fontos minden üzleti vállalkozás esetében, de különösen így van ez a kisvállalkozásoknál. Kérdések: 1., 2, 17, 20 D kategória:

verseny az önként vállalt színvonallal A reálisan magasra állított mérce és az eléréséért folytatott küzdelem meghatározó eleme a sikeres vállalkozói létnek. Általában a célokat a vállalkozások tulajdonosai tűzik ki, és a működtetők hajtják végre. A kisvállalkozás gyakran csak egy személyre számíthat, aki mindkét feladatot ellátja egyszerre. Nincs tehát más, akit hibáztatni lehet az esetleges kudarcért. Kérdések: 14., 18 E kategória: kudarcok kezelése A dolgok ritkán mennek tökéletesen az induló kisvállalkozásnál. Ezért fontos, hogy a vállalkozó képes legyen tanulni az általa elkövetett hibákból, mintegy jobban megérteni, vajon hogyan kerülje el ugyanazt a hibát legközelebb. Kérdések: 4., 27 F kategória: önbizalom és hit az önállóságban A vállalkozónak bíznia kell a képességeiben, hogy meg tudja valósítani az általa meghatározott célokat. Valamint hinnie kell abban, hogy a siker vagy a kudarc a

vállalkozó által kontrollálható, s nem pusztán szerencse dolga. Kérdések: 3., 19, 39, 50 G kategória: józan kockázatvállalás Mindenfajta üzleti vállalkozás hordoz bizonyos mértékű kockázatot magában. A vállalkozónak tehát hajlamosnak kell lennie olyan józan, elfogadható mértékű kockázatvállalásra, amely kihívást jelent, de valódi esélyt is ad a sikerre. Kérdések: 28., 31, 46 H kategória: kezdeményezés és személyes felelősségvállalás Nincs a vállalkozó mögött senki, hogy döntsön helyette, hogy megmondja, mi legyen a következő lépés. A siker fontos összetevője, hogy a vállalkozó képes legyen a vezető (menedzser) szerepet is felvállalni. Kérdések: 15., 33, 41, 43 I kategória: vezetési és energiaszint A vállalkozás működtetése kemény munka. A vállalkozónak képesnek kell lennie hosszú munkanapokat végigdolgozni a normálisnál kevesebb alvással. Az életerő, jó egészség és kitartás nagy szerepet játszik

mindebben. Kérdések: 5., 10, 32, 44 10 J kategória: tolerancia Minden kisvállalkozás számos, csak a vállalkozó által megoldható krízisen megy keresztül. Ezért a vállalkozóknak együtt kell tudniuk élni bizonyos mértékű munka- és karrierbizonytalansággal, valamint képesnek kell lenniük egyszerre több dologgal is foglalkozni. Kérdések: 11., 42 K kategória: gondolkodás Ahhoz, hogy valaki sikeres önálló vállalkozóvá válhasson, eredeti gondolkodásra, kreativitásra van szüksége, s arra, hogy a helyzeteket, amelyekbe kerül, kritikusan tudja értékelni. Problémamegoldó képességének szerepe megkérdőjelezhetetlen, különösen ha alkalmazni képes a vállalkozó a rá nehezedő nyomás alatt is. Kérdések: 21., 22, 23 L kategória: külső források alkalmazása A vállalkozónak ki kell kérnie mások véleményét is annak érdekében, hogy kontrollálhassa tevékenységét, javíthassa döntései színvonalát. Ez egyfajta orientáció a

tapasztalatok elmélyítésére, valamint támogatás szerzésére a célok megvalósításához. Kérdések: 8., 24, 30 M kategória: technikai, szakmai ismeretek Veszélyes lehet, ha valaki olyan területre merészkedik, amelyen nincsenek ismeretei. Ha a vállalkozó nem rendelkezik a szükséges ismeretekkel, akkor önképzés útján el kell sajátítania őket, munkát vállalva egy hasonló profilú cégnél, franchise vásárlással, szakmai tudással rendelkező partner megnyerésével vagy szakember alkalmazásával. Néhány ezek közül veszélyes lehet, hiszen kiszolgáltatottá teszi a vállalkozót. Kérdések: 16., 25, 26, 47 N kategória: érzék a számokhoz A vállalkozásokat egy sor számviteli kimutatással értékelik. A vállalkozónak nem kell szakértőnek lenni, hogy megértse ezeket, de nem is szabad, hogy a számok megijesszék. Előbb vagy utóbb számokra alapozott döntéseket is hoznia kell a vállalkozónak. Minél inkább megérti a számok mögöttes

értelmét, annál jobb döntéseket hozhat. Kérdések: 34., 40 O kategória: érzék a pénzhez A vállalkozónak tisztában kell lennie azzal, hogy a pénz fontos tényezője a vállalkozás működtetésének. Meg kell tanulnia respektálni a pénzt, és meg kell tanulnia, hogy hogyan használja fel a siker érdekében. Kérdések: 6., 38 Q kategória: családi háttér A siker gyakran a család, a barátok, a rokonok támogatásán, segítő erőfeszítésein múlik. Kérdés: 35. S kategória: a függetlenség A legtöbb esetben azoknak, akik nagyon vállalkozóvá akarnak válni, gondot okoz, hogy másnak dolgoznak. Úgy érzik, a legtöbb főnök fele olyan fontos, mint ahogy mutatja, emellett a munka igen hamar unalmassá válik számukra. Az ifjúkori pénzszerző munkák emléke gyakran segít kialakítani az önfoglalkoztatás eszményét az emberekben. Kérdések: 45., 48 11 1.4 Önértékelési kérdőív 1. Milyen személyes gyengeségeket fedezett fel a kérdőív

válaszainak vizsgálatakor? 2. Úgy érzi, hogy ezen gyengeségek ellenére jó vállalkozó válna Önből? 3. Hogyan javíthatna hátrányosabb készségein? 4. Milyen erősségeire mutat rá a kérdőív? 5. Az erősségei kompenzálják a gyengeségeit? 6. Az Ön életvitele megfelel a vállalkozói karrier kihívásainak? 12 2. A sikeres vállalkozás alapja: a jó ötlet Bármely egyéni, vagy személyes közreműködésen alapuló társas vállalkozás megkezdése előtt fontos annak vizsgálata, hogy a vállalkozni szándékozó rendelkezik-e a vállalkozáshoz szükséges képességekkel, ismeretekkel. (A vállalkozáshoz szükséges képességeket, ismereteket korábban már sorra vettük.) A vállalkozási folyamat a lehetőségek felismerésével és értékelésével kezdődik. Egy jó lehetőséget felismerni és értékelni nagyon nehéz feladat. A legtöbb jó üzleti lehetőség nem hirtelen adódik, hanem inkább annak következménye, hogy a vállalkozó

éberen figyel a kínálkozó alkalmakra, és bizonyos esetekben különféle eljárásokat alkalmaz a lehetőségek feltárására. A vállalkozási ötletek származhatnak számos különféle meglévő forrásból, de új ötletek alkothatók különböző ötletgyűjtési módszerek révén is. Az ötletek leggyakoribb forrásai – A fogyasztók A vállalkozók növekvő figyelmet fordítanak a fogyasztóra, arra aki az új termék vagy szolgáltatásötlet középpontjában áll. Ez történhet úgy, hogy társaságban figyelik az elejtett óhajokat (odafigyelnek a fogyasztó „bárcsak lenne” kifejezéssel kezdődő mondataira), problémákat, panaszokat, vagy úgy, hogy szervezetten biztosítják a lehetőséget a fogyasztóknak a véleményük kifejtésére. – A forgalmazási csatornák A forgalmazásban dolgozók – a kereskedők – jól ismerik a piaci igényeket, ezért gyakran támadnak javaslataik egészen új termékekre. – A működő vállalkozások A

lehetséges versenytársak által kínált termékek és szolgáltatások megfigyelése és elemzése rávezet arra, hogy hogyan lehet ezeket a már piacon lévő termékeket és szolgáltatásokat tökéletesíteni. Ez kiindulópont lehet egy új vállalkozás alapításához Ötletgyűjtési módszerek A leggyakrabban alkalmazott, legismertebb – fogyasztócentrikus, kreativitást serkentő és problémamegoldó módszer: az ötletbörze. Az ötletbörze vagy ötletroham (brainstorming) a probléma megfogalmazásával kezdődik, amely nem lehet túl általános (ez nagymértékben szétszórná a megoldására születő ötleteket), sem túl leszűkített (ez korlátozná a lehetséges válaszokat). Amint a problémát megfogalmazták, kiválasztanak 6-12 személyt úgy, hogy az ismeretek széles tartományát képviselők legyenek. A csoport egyetlen tagja sem lehet a problématerület elismert szakértője. A módszer alkalmazásakor be kell tartani négy általános szabályt:

− Nem szabad bíráló vagy rosszalló megjegyzéseket tenni. − Bátorítani kell a gondolatok szabad szárnyalását, minél vadabb az ötlet, annál jobb. − Sok ötletet kell összegyűjteni. Minél több az ötlet, annál nagyobb a valószínűsége, hogy jó elképzelések is lesznek közöttük. − Bátorítani kell az ötletkombinációkat és az ötletek továbbfejlesztését. Mások ötletét fel lehet használni arra, hogy abból még újabb ötletek szülessenek. 13 Az ötleteket elemezni, értékelni kell! A vállalkozói folyamatban az ötletek – a lehetőségek – értékelése döntő elem. Az ötletek elemzése, értékelése a következőkre terjed ki elsősorban: − az ötlet mennyire épít valóságos és még kielégítetlen piaci szükségletekre? − a megnevezett tevékenységi körben megjelentek-e már versenytársak és mit „tudnak”? − az ötlet kb. milyen értéknagyságú egyszeri tőkebefektetést igényel, és annak megtérülése

milyen hosszú időn belül várható? Természetesen nem pontos számításokra van szükség. Az ötletek a fenti szempontok szerint három csoportba oszthatók: − megvalósítható, − továbbgondolásra érdemes, − nem célszerű vele a továbbiakban foglalkozni. A vállalkozási ötletnek, lehetőségnek összhangban kell lennie a vállalkozó személyes szakmai tapasztalataival és céljaival. Ez a tényező döntő ahhoz, hogy a vállalkozó minden szükséges időt és energiát képes legyen a vállalkozás sikere érdekében mozgósítani. Az olyan vállalkozások, amelyek nem a tevékenységük tartalmával, csupán haszonszerzési céllal kötődnek a tulajdonosaikhoz, nem lesznek igazán hosszú életűek. Soroljon fel öt olyan ötletet egy új üzleti vállalkozáshoz, amely az utóbbi időben keltette fel a figyelmét! Gondolja át, és írja az ötletek mellé, hogy milyen módon jutottak tudomására ezek az ötletek.

14 3. Esettanulmány – diák változat Az alábbiakban bemutatandó esettanulmányt Hollóné dr. Kacsó Erzsébet dolgozta ki, eredeti forrása: AGORA – Alapozó gazdaságtan oktató rendszerező anyag (közgazdaságtan kezdőknek); Eger, EKF Líceum Kiadó, 2002. 77-83 oldal 3.1 A vállalkozás kezdeti tőkeszükséglete A következő esettanulmány feldolgozása révén megismerkedhetünk a vállalkozás tervezésével, kezdeti tőkeszükségletének meghatározásával. A kitalált példa segítségével – a későbbiekben – a vállalkozáshoz szükséges pénzügyi számításokba is betekinthetünk. Tételezzük fel, hogy 3 diák (egyikük nagykorú, főiskolás)

„Öko-pakk" kkt. néven egy egyedi kivitelezésű, papíros anyagú bevásárlótasak készítő vállalkozást kíván létrehozni. Fejenként 40 eFt-tal rendelkeznek. A papírtáska rekeszes (a vásárolt dolgok elkülönítésére alkalmas), valamint kívánság szerint egyedi – kézi festésű – feliratokkal látható el. Vállalkozási ötletüket a piacon tesztelték. Elsősorban kis élelmiszerboltok és zöldség-, gyümölcselárusítók érdeklődtek a termék iránt. Ezek a boltok törzsvásárlóikat kívánták egyedi kivitelezésű, figyelemfelkeltő feliratozású, többször felhasználható, bevásárló táskákkal megajándékozni. A felmérésük alapján az első évben – főleg a boltok megrendelési szándékára alapozva, de egyéni vásárlókra is számítva – kb. 4000 papírtáska adható el Becslésük szerint három hónap alatt 1000 db terméket képesek előállítani és eladni. (Bevételre, tehát csak három hónap elteltével

számíthatnak először.) Induláshoz vásároltak egy papírvágó gépet 90000 forintért, és néhány kiváló minőségű ecsetet, körzőt 4000 forintért. A papírvágó eszköz elhasználódási ideje 6 év, az ecsetek 1 év alatt kopnak el. A „műhelyt" – egyelőre – egyikük lakásának padlásszobájában rendezik be, amelynek a rezsijét (villany, fűtés, telefon) fizetniük kell. Rezsi címén havi átlagban 2000 forintos kiadásra számítanak. Reklámra negyedévenként 2000 forintot kívánnak fordítani, a biztosítás évi 4000 forintba kerül. Számításaik szerint: egy papírtáska anyagköltsége 20 forint, a ragasztó, festék 10 forint táskánként. A vállalkozó diákok főként tervezéssel, rajzolással, a táskák festésével kívánnak foglalkozni. Kalkulációjuk szerint egy táskára jutó munkadíj kb. 30 forint (Értelemszerűen a munkabért megegyezés szerint a teljesítmények arányában osztják el.) A manuális munkák

elvégzésére (ragasztás, szállítás stb.) egy alkalmazottat foglalkoztatnának, aki munkájáért havi 2000 forintot kapna. Az egyéb kiadásokra (postaköltség, javítás stb) negyedévente 1000 Ft-ot kalkuláltak. Határozzuk meg a kezdeti tőkeszükségletet! (A számításokat megkönnyíti a következő munkavezérlő lap. Ne feledkezzetek meg arról, hogy árbevétel először csak 3 hónap után jelentkezik.) 15 − − „Állótőke" (Befektetett eszközökre fordított pénzösszeg): ∼ papírvágó gép „Forgótőke" (Forgóeszközökre fordított pénzösszeg) Alap- és segédanyagok ∼ ecsetek, írószerek ∼ anyagok (alapanyag 3 hónapra, ) ∼ ragasztó, festék (segédanyagok, 3 hó.-ra ) Készpénz: ∼ vállalkozók munkabérére ∼ alkalmazott bérére ∼ rezsire ∼ reklámra ∼ biztosításra ∼ egyéb kiadásokra (postaköltség, javítás, stb.) ÖSSZESEN:

(Megjegyzés: a kalkuláció leegyszerűsített, a bérek járulékaival nem számoltunk.) A vállalkozás kezdeti tőkeszükséglete: 170000,A meglévő források: (3 fő x 40000 Ft/fő) 120000,Forráshiány: 170000 – 120000 = 50000,Külső forrás: kedvezményes banki kölcsön, melyet 2 év alatt kell visszafizetni. Fontos tudnivaló: A kölcsön kamata elszámolható költségként, de a kölcsönt az eredményből (nyereségből) kell visszafizetni. Példánkban: feltételezzük, hogy az első évi (igen kedvezményes) hitelkamat 5000 forint lesz, az első évben az eredményből törlesztendő összeg 25000,- Ft. 3.2 Üzleti számítások A következőkben rendkívül izgalmas kérdésekre kell válaszokat adnunk: − Lesz-e a vállalkozásnak nyeresége? − A nyereségből visszafizethető-e a külső ideiglenes forrás (például a hitel)? − Mennyit kell termelni, illetve értékesíteni a

piacon, hogy ne legyen veszteség? − Mekkora a vállalkozásba befektetett tőke jövedelmezősége, illetve mennyi idő alatt térül meg a vállalkozásba belefektetett pénzösszeg? Próbálkozzunk meg, az előző vállalkozási példa adatait alapul véve az első két kérdés önálló megválaszolásával. Készítsünk egy egyszerű kalkulációt a vállalkozás első évi nyereségének kiszámítására! A számításokhoz szükséges kiegészítő adatok és információk: − a papírtáskákat előzetes becslések szerint 90 forintért tudják eladni darabonként, − éves szintre (12 hónapra) átszámított adatokkal kell dolgoznunk, − ne feledkezzünk meg arról, hogy van olyan tőkeelem (példánkban a papírvágó gép) amely nem használódik el egy év alatt (ezért éves költségként példánkban csak 1/6-a számolható el), − ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a vállalkozás beindításához idegen forrást is igénybe vettünk – adott esetben

bankhitelt –, ennek a kamatterhe költségelem! 16 A nyereség meghatározásához segítséget nyújt az alábbi séma. Töltsük ki az előző példa alapján a megfelelő adatokkal a hiányzó rovatokat: Árbevétel (értékesített mennyiség x egységár) Költségek − anyagköltség: ∼ ecsetek ∼ alapanyag ∼ segédanyagok ANYAGKÖLTSÉG ÖSSZESEN: (+) 124000,- − munkabérek: ∼ vállalkozók bére ∼ alkalmazott bére MUNKABÉREK ÖSSZESEN 144000,- − − amortizáció: (gép kopása: 90000 Ft: 6 év) az üzletmenettel kapcsolatos további költségek: ∼ felvett hitelek kamata ∼ rezsi ∼ reklám ∼ biztosítás ∼ egyéb kiadások AZ ÜZLETMENETTEL KAPCSOLATOS KÖLTSÉGEK ÖSSZESEN KÖLTSÉGEK ÖSSZESEN EREDMÉNY (ÁRBEVÉTEL – KÖLTSÉGEK) 15000, (–) A vállalkozás tehát

számításaink szerint az első évben pozitív eredménnyel, azaz nyereséggel zár. Látható, hogy az első évben elérhető nyereségből az első évi hiteltörlesztés is fedezhető, sőt, a vállalkozóknak saját célokra felhasználható nyereségük is marad. Határozzuk meg a szabad rendelkezésű nyereség összegét! Az első évi nyereség: Első évi hiteltörlesztés Az első évi nyereségből a vállalkozók által felhasználható (+) 32000,(–) 25000,(+) 7000,- Érdemes elgondolkodni azon, hogy ha Ti lennétek a vállalkozók, mit tennétek a nyereséggel? (Gondoljatok a lehetséges döntések hosszabb távú következményeire is!)

Foglaljuk össze – közösen – a nyereség alakulását meghatározó tényezőket, a nyereség kiszámításának módját! (A szöveg hiányzó részeit – a korábban kiszámított példa általánosítható részeit felhasználva – Ti magatok írjátok.) 17 3.3 A vállalkozás eredményének meghatározása Az üzleti vállalkozás alapvető céljaként a nyereség elérését jelöltük meg. Azt is hangsúlyoztuk, hogy a vállalkozás - hosszú távon - csak akkor tud nyereségre szert tenni, ha olyan termékeket (szolgáltatásokat) termel, amelyek megfelelnek a fogyasztók igényeinek, és a piacon hajlandók és képesek megvásárolni azokat. Ha a vállalkozó a termékeit el tudja adni, árbevételre tesz szert. Árbevétel (bevétel) – az adott időszakban – megtermelt és értékesített termékek (szolgáltatások) értéke. Az árbevétel

alapvetően két tényezőtől függ: - az eladott termék (vagy szolgáltatás) mennyiségétől, - a termék (szolgáltatás) egységárától. Kiszámítása a következőképpen történik: Bevétel = x A termékek (szolgáltatások) előállításához – a kibocsátáshoz – a vállalkozó erőforrásokat használ fel, tehát a bevétel megszerzése érdekében a vállalkozónak költségei merülnek fel. Költség: a termeléshez felhasznált erőforrások pénzben kifejezett értéke. Más megfogalmazásban: a termelés (szolgáltatás) érdekében felmerült összes ráfordítást jelenti. A költségek rendkívül sokfélék, többféleképpen csoportosíthatók. (Mi eddig a számviteli előírások szerinti csoportosítást használtuk, a költségnemek szerinti bontást alkalmaztuk, ennek alapján soroltuk fel az egyes költségfajtákat. Soroljuk fel a költségeket jellegzetes fajtáik szerint, és emeljünk ki példákat az eddig tanultak alapján!)

Költségfajták – számviteli előírások – szerint: − anyagköltség (anyagi jellegű ráfordítások) például: − bérköltség (személyi jellegű ráfordítások: bér és járulékai) például: − értékcsökkenés (amortizáció: gépek, berendezések, épületek kopása) például: − egyéb, az üzletmenettel kapcsolatos költségek például: 18 A vállalkozás eredményét (nyereségét vagy veszteségét) – összefoglalva – tehát a következő tényezők alakítják: (Pótold a hiányzó feliratokat!) X – Bevétel Eredmény (±) (+) (–) A vállalkozás eredménye negatív is lehet, ezt veszteségnek nevezzük. A vállalkozás környezetében bekövetkező változások – mint korábban említettük – kedvező

lehetőségeken kívül veszélyeket is jelenthetnek a vállalkozás számára. Különböző kedvezőtlen tényezők együttes hatása miatt elképzelhető, hogy a vállalkozás nem képes termékeiből az előre tervezett mennyiséget eladni, vagy a tervezettnél alacsonyabb áron kénytelen értékesíteni. Lehetőség szerint e tényezőkből fakadó veszteségeket el kell kerülni Ehhez előre ismerni kell, hogy legalább mekkora árbevételre kell szert tennie a vállalkozásnak ahhoz, hogy az összes költségét fedezni tudja. Fontos tehát az ún fedezeti pont ismerete Fedezeti pont ott van, ahol az árbevétel az összes költségre fedezetet nyújt. Másképpen: ahol az árbevétel és az összes költség különbsége nulla. (Árbevétel – költségek = 0) A fedezeti pont elérése esetén a vállalkozásnak nincs nyeresége, de vesztesége sem. Térjünk vissza az árbevételt meghatározó tényezőkre: termelt/értékesített mennyiség és az egységár.

Tételezzük fel, hogy az előre eltervezett egységáron kevesebbet sikerül értékesíteni. Kíváncsiak vagyunk arra, hogy hány darab terméket kell termelni és eladni ahhoz, hogy a vállalkozás ne legyen veszteséges. A kevesebb termék termelése (eladása) alacsonyabb árbevételt eredményez, ugyanakkor kevesebb költséggel jár. Vajon valamennyi költségfajta csökken a termelés csökkenésének hatására? (Gondoljunk arra, hogy például a helység bérleti díja csökken, ha kevesebb terméket termelünk benne?) A válasz egyértelmű: nem. Vannak a költségek között olyanok, amelyek – meghatározott kereteken belül – állandóak, és vannak olyanok, amelyek együtt változnak a termelés (értékesítés) mennyiségének alakulásával. Ahhoz hogy a fedezeti pontot meghatározhassuk, a felmerült költségeket más szempont szerint kell csoportosítanunk. 19 A termék, szolgáltatás mennyiségéhez való viszonya alapján a költségek lehetnek: −

állandó (fix) költségek (amelyek nem függnek a termelés, értékesítés mennyiségétől), és − változó költségek (amelyek – mint ahogyan a megnevezés is utal rá – változnak a termelés, illetve az értékesítés mennyiségének változásával együtt). Az állandó és a változó költségek elhatárolása nem minden esetben egyértelmű. Mindig a konkrét körülményeket mérlegelve végezhető el az elhatárolás. Ítéljük meg, hogy a munkabérköltség állandó, vagy változó költségnek minősül-e? (A döntéshez vegyük figyelembe a példában szereplő munkabérfajtákat!) − a vállalkozók bére: − az alkalmazott bére: A példában az alkalmazottal havi fix fizetésben állapodtak meg, de adott esetben a termelés mennyiségétől függő bérezés is előfordulhatott volna. A gyakorlatban a termelésben közvetlenül résztvevők bére

általában változó költségnek minősül, az adminisztratív dolgozók bére állandó költségelem. 3.4 Az esettanulmány folytatása Állapítsuk meg együtt a példabeli vállalkozás állandó és változó költségeit! A konkrét adatokat írjátok a megfelelő költségelemek mellé! (Néhány esetben összevonást, egyszerűsítést végeztünk. A dőlt betűs részek a tipikus állandó és változó költségelemek kiemelését szolgálják.) Állandó költségek: ∼ amortizáció ∼ az üzletmenettel kapcsolatos költségek ∼ az anyagköltségek egy része (itt. ecsetek, stb) ∼ munkabérköltségek egy része (itt: alkalmazott bére) állandó költségek összesen: 88000,- Változó költségek: ∼ anyagköltségek egy része (alapanyag, segédanyag) ∼ munkabérköltségek egy része (itt: vállalkozók bére) változó költségek összesen: 240000,- A fedezeti mennyiséget – vagyis azt

a termelendő illetve értékesítendő mennyiséget, amit feltétlenül el kell adni az előre kikalkulált egységáron ahhoz, hogy a vállalkozás ne legyen veszteséges –, a következő képlettel határozhatjuk meg: Fedezeti mennyiség = Összes állandó költség Egységár – Egy termékre jutó változó költség Számítsuk ki a példánkban szereplő vállalkozás fedezeti pontját. (Azt a mennyiséget, amit feltétlenül el kell adnia ahhoz, hogy ne legyen vesztesége.) 20 Először gyűjtsük össze a szükséges adatokat! − Összes állandó költség: 88000,- forint − Egységár. 90 Ft/db − Termékegységre jutó változó költség (Ft/db): 30 Ft/db + 30 Ft/db = 60 Ft/db(!) Végezzük el a szükséges számítást: Fedezeti mennyiség = 88000,90 – 60 = 2933,33 db (felfelé kerekítve! 2934 db) Ez azt jelenti, hogy 2934 db terméket el kell adnia a vállalkozónak ahhoz, hogy ne legyen veszteséges. (Vagyis: nyereségre csak akkor tesz szert, ha

2934 darabnál több terméket tud egy évben értékesíteni.) Elképzelhető, hogy a vállalkozás az első évben értékesíteni kívánt valamennyi termékét (4000 db) el tudná adni, ha alacsonyabb áron kínálná a termékeit. Határozd meg, mennyi lehet az a legalacsonyabb egységár, amely mellett az árbevétele fedezné az összes költségeit! (A számítást fejben is elvégezheted, de segíthet a korábban együtt végzett levezetés, azzal a különbséggel, hogy ez esetben az egységár a keresett adat.) A fedezeti pont eléréséhez alkalmazható legalacsonyabb egységár:.Ft/db Bizonyítás:

Ha a példabeli vállalkozás csak a fedezeti pontnak megfelelő árbevételt képes elérni, számolnia kell azzal, hogy a felvett hitelét nem tudja törleszteni. (A hitel kamatát a költségek között elszámoltuk!) Milyen cselekvési lehetőségei lehetnek ebben az esetben a vállalkozásnak? Írd le ezzel kapcsolatos gondolataidat!

21 Az utolsó üzleti számításunk a vállalkozásba befektetett tőke megtérülésére vonatkozik. Valójában a vállalkozással kapcsolatban felmerülő legelső kérdés az, hogy érdemes-e a vállalkozásba tőkét befektetni? Mekkora a befektetés jövedelmezősége? Magasabb-e a vállalkozással elérhető haszon, mint más befektetés haszna? Többféle mutatót alkalmazhatunk a befektetés jövedelmezőségének kiszámításához. A legtöbb esetben - a kezdő vállalkozók - két tényezőt vesznek figyelembe: ⇒ a nyereséget és ⇒ a kezdeti tőkebefektetést. A vállalkozás jövedelmezősége = Nyereség / Kezdeti tőkebefektetés Példánkban: 32000,- Ft / 170000,- Ft = 0,1882 azaz 18,82% Megéri-e ilyen haszonráta mellett vállalkozni? A kérdést az dönti el, hogy létezik-e ennél jövedelmezőbb befektetés adott időszakban. (Ne hagyjuk ki a számításból, hogy a példában a saját tőkére jutó haszon magasabb szintű, hiszen

az idegen tőkéért csak 10%-ot kell fizetni!) Mennyi idő alatt térül meg a nyereségből a kezdeti tőkebefektetés? A válasz könnyen megadható, ha az előző mutató reciprokát írjuk fel: Megtérülési idő: Kezdeti tőkebefektetés (Ft) / Nyereség (Ft/év) Példánkban: 170000 Ft / 32000 Ft/év = 5,31 év. Értelemszerűen minél alacsonyabb a megtérülési idő, annál kedvezőbb a befektetésünk. 22 4. Esettanulmány – a feladat megoldása, elméleti tanulságok Az esettanulmány alábbiakban bemutatandó kidolgozott tanári útmutatásokkal ellátott változatát Hollóné dr. Kacsó Erzsébet készítette, eredeti fellelési helye: ÚT AZ AGÓRÁRA – Tanári útmutató az „Alapozó gazdaságtan ” című munkatankönyvhöz. Eger, EKF Líceum Kiadó, 2002 34-41 oldal 4.1 Az adatok értelmezése, a tőkeszükséglet meghatározása Az elméleti anyag megerősítését szolgálja egy általunk készített erősen egyszerűsített „vállalkozási

esettanulmány”. A kezdeti tőkeszükséglet meghatározására valójában egy számításokat igénylő feladatot készítettünk, amelyet tovább folytatunk, az üzleti számítások elvégzéshez is felhasználunk. Előzetes magyarázatot követően – részletekben – házi feladatként feladható, vagy órai csoportmunkaként is megoldható a munkavezérlő-lappal ellátott feladat. A számítások megkezdése előtt azt kell külön kiemelni, hogy a vállalkozáshoz a „forgótőkét” is előre kell biztosítani arra az időszakra, ameddig nem számíthatunk a bevétel beérkezésére. A feladat megoldása a következő: Határozzuk meg a kezdeti tőkeszükségletet! (A számításokat megkönnyíti a következő munkavezérlő lap. Ne feledkezzetek meg arról, hogy árbevétel először csak három hónap után jelentkezik!) − − „Állótőke" (Befektetett eszközökre fordított pénzösszeg): ∼ papírvágó gép „Forgótőke" (Forgóeszközökre

fordított pénzösszeg) Alap- és segédanyagok ∼ ecsetek, írószerek ∼ anyagok (alapanyag 3 hónapra, 1000 db x 20 Ft/db) ∼ ragasztó, festék (segédanyagok, 3 hó.-ra 1000 db x 10 Ft/db) Készpénz: ∼ vállalkozók munkabérére (1000 db x 30 Ft/db) ∼ alkalmazott bérére (2000 Ft/fő x 3 hó) ∼ rezsire (2000 Ft/hó x 3 hó) ∼ reklámra (2000 Ft/negyedév) ∼ biztosításra (4000 Ft/év: 4) ∼ egyéb kiadásokra (postaköltség, javítás, stb.) ÖSSZESEN: 90000,- 4000,20000.100003000060006000200010001000- 34000,- 46000,170000.- (Megjegyzés: a kalkuláció leegyszerűsített, a bérek járulékaival nem számoltunk.) A vállalkozás kezdeti tőkeszükséglete: 170000,A meglévő források: (3 fő x 40000 Ft/fő) 120000,Forráshiány: 170000 – 120000 = 50000,Külső forrás: kedvezményes banki kölcsön, melyet 2 év alatt kell visszafizetni. Fontos tudnivaló: A kölcsön kamata elszámolható költségként, de a kölcsönt az eredményből

(nyereségből) kell visszafizetni. Példánkban: feltételezzük, hogy az első évi (igen kedvezményes) hitelkamat 5000 forint lesz, az első évben az eredményből törlesztendő összeg 25000,- Ft. 23 4.2 Az üzleti számítások és ezek elméleti háttere Üzleti számításokra nemcsak a vállalkozás beindításakor, hanem a vállalkozás működtetése során folyamatosan szükség van. Utalhatunk arra, hogy a vállalkozónak a naptári év lezárásakor kötelező megállapítania az eredményét, ezért végzünk mi is éves szintű kalkulációt. Az üzleti számítások széles skálájából csak néhányat emeltünk ki: − a nyereség kiszámítását (ehhez kiegészítésként hozzávettük annak eldöntését, hogy elegendő-e a nyereség a bevont ideiglenes forrás – példánkban a hitel – aktuális részének a visszafizetésére), − a fedezeti pont meghatározását (ehhez szükséges az állandó és változó költségek elhatárolása), − a

jövedelmezőség és megtérülési idő (fordított mutatók!) megállapítását. Az előző példát folytatva, a közölt információkat felhasználva válaszolunk a munkatankönyvben feltett kérdésekre. (A munkavezérlő-lap mutatja a szükséges lépéseket, a fogalmak pontosítását, a szükséges magyarázatokat utólag adjuk. Támaszkodunk a tanulók meglévő ismereteire.) Határozzuk meg, hogy lesz-e a vállalkozónak nyeresége, és vissza tudja-e fizetni a felvett hitelt? Árbevétel (értékesített mennyiség x egységár) (+) Költségek − anyagköltség: ∼ ecsetek ∼ alapanyag (4000 db x 20 Ft/db) ∼ segédanyagok (4000 db x 10 Ft/db) ANYAGKÖLTSÉG ÖSSZESEN: − − − 360000.- 4000.8000040000124000,- munkabérek: ∼ vállalkozók bére (4000 db x 30 Ft/db) ∼ alkalmazott bére (2000 Ft/hó x 12 hó) MUNKABÉREK ÖSSZESEN: 120000.24000144000,- amortizáció: (gép kopása: 90000 Ft: 6 év) az üzletmenettel kapcsolatos további költségek: ∼

felvett hitelek kamata ∼ rezsi (2000 Ft/hó x 12 hó) ∼ reklám (2000 Ft/n.év x 4 név) ∼ biztosítás (4000 Ft/év) ∼ egyéb kiadások (1000 Ft/n.év x 4 név) AZ ÜZLETMENETTEL KAPCSOLATOS KÖLTSÉGEK ÖSSZESEN KÖLTSÉGEK ÖSSZESEN EREDMÉNY (ÁRBEVÉTEL – KÖLTSÉGEK) 24 15000.50002400080004000400045000(–) 328000(+) 32000- A vállalkozás tehát számításaink szerint az első évben pozitív eredménnyel, azaz nyereséggel zár. Látható, hogy az első évben elérhető nyereségből az első évi hiteltörlesztés is fedezhető, sőt, a vállalkozóknak saját célokra felhasználható nyereségük is marad. Határozzuk meg a szabad rendelkezésű nyereség összegét! Az első évi nyereség: Első évi hiteltörlesztés: Az első évi nyereségből a vállalkozók által felhasználható (+) (–) (+) 32000,25000,7000,- Ezt a nyereséget a vállalkozó kiveheti a vállalkozásból, elfogyaszthatja, de akkor számolnia kell azzal, hogy a vállalkozását

csak a megkezdett szinten folytathatja. Dönthet úgy is, hogy a nyeresége egészét visszaforgatja, újra befekteti, ezzel a vállalkozását bővítheti. (Kezdő vállalkozás esetében az utóbbi megoldás célszerűbb.) Eddig az árbevétel, költség és nyereség fogalmakat nem definiáltuk, a tanulók mindennapi ismereteire és némi tanári segítségre alapozva használtuk. Közülük a költségek kategóriája igényel részletesebb magyarázatot. Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a költségeket többféle szempontból lehet csoportosítani. Mi csak kétféle csoportosítást alkalmazunk: a költség fajtánkénti bontást, valamint a termék/szolgáltatás mennyiségéhez való viszonya szerinti csoportosítást. Az előző a számviteli nyilvántartásokban használatos, az utóbbi az elemzésekhez (lásd: a közölt fedezeti pont elemzés) jobban használható. A vállalkozás eredményét a tanuló életkori sajátosságaihoz igazodva a lehető legegyszerűbb módon

határoztuk meg: árbevétel - költségek = eredmény (nyereség, vagy veszteség). Az eredmény alakulását alkotó tényezőket és kapcsolódásukat összefoglaló ábra (kiegészített formában) a következő: Termelés/értékesítés mennyisége Egységár X – Bevétel Összköltség Eredmény (±) Nyereség (+) Veszteség (–) A fedezeti pont meghatározása rendkívül fontos ahhoz, hogy a vállalkozó előre felmérje kedvezőtlen piaci helyzetben a cselekvési lehetőségeinek a határát. Kedvezőtlen piaci helyzetben arra kell törekednie, hogy ne legyen vesztesége: az árbevétel fedezze a költségeket. A fedezeti pont – definíciószerűen – ott van, ahol az árbevétel éppen fedezi az összes költséget (árbevétel – összes költség = 0). A fedezeti pont elemzés kiváló alkalom arra, hogy megvilágítsuk az árbevétel, a költségek és az eredmény kapcsolatát. (Némi ismétlésre, a tanult kategóriák tartalmának újragondolására

szükség van.) 25 Lehetséges megközelítés a következő: − Induljunk ki az árbevételt alakító tényezőkből: mennyiség és egységár. − Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy kedvezőtlen piaci helyzetben arra kell felkészülni, hogy − vagy kevesebbet tud értékesíteni a vállalkozó az előre kalkulált egységáron, − vagy el tudja adni a tervezett termékmennyiséget, de alacsonyabb egységáron. − Az első esetben a vállalkozónak azt kell felmérnie, hogy mennyit kell legalább termelnie és értékesítenie ahhoz, hogy ne legyen vesztesége, tehát a fedezeti mennyiség meghatározása a feladat. (A közölt példa erre vonatkozik) − A második esetben a vállalkozónak azt kell megállapítania, hogy mennyire csökkentheti az egységárat ahhoz, hogy a költségeket fedező árbevételt biztosítsa, tehát a költségeket fedező egységárat kell kiszámítania, adott termékmennyiség értékesítését feltételezve. (A tanulóknak szánt feladat

ennek a „legalacsonyabb árnak" a meghatározását célozza, amely az összefüggések ismeretében nem lesz nehéz.) − Jelezzük, hogy elsősorban a fedezeti mennyiség meghatározására koncentrálunk. A fő probléma az, hogy ha a termelt (értékesített) termékek mennyisége csökken, a költségek egy része ezzel nem egyenes arányban csökken. Ezért a felmerült költségeket – az eddig megismerthez képest – új szempont szerint, a termelés mennyiségéhez való viszonya alapján kell csoportosítani. − A termék (szolgáltatás) mennyiségéhez való viszonya alapján a költségek lehetnek: állandó és változó költségek. − Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy az eddig felmerült költségeket – ugyanazon költséghalmazt – ez esetben más szempontból csoportosítjuk. (Újra áttekinthetjük a jellegzetes költségtételeket, a költségfajták szerinti bontást.) − Jelezzük a tanulóinknak, hogy vannak tipikus állandó és változó

költségek, de az egyes költségtételek besorolása csak a konkrét esetet ismerve dönthető el. (Erre utaltunk a tanulóknak szánt szövegben is.) − Érdemes kiemelni, tudatosítani, hogy tipikus állandó költségnek minősülnek: az amortizáció, és az üzletmenettel kapcsolatos költségek köre (hitelek kamata, rezsi, reklám, biztosítás, bérleti díjak), tipikus változó költségek: az anyag és a munkabérköltségek. − Mutassuk be a költségek állandó és változó részre bontását a már ismert esettanulmány példáján. (A munkavezérlő-lap segítségével a tanulók önállóan, vagy csoportosan oldhatják meg a feladatot. A feladatban a költségek megosztását állandó és változó részekre differenciáltan közelítettük meg – ez némi nehézséget jelenthet –, de jeleztük az egyes tételek helyét.) A feladat megoldása a következő: Állandó költségek: − amortizáció − az üzletmenettel kapcsolatos költségek − az

anyagköltségek egy része (itt. ecsetek, stb) − munkabérköltségek egy része (itt: alkalmazott bére) állandó költségek összesen: Változó költségek: − anyagköltségek egy része (alapanyag, segédanyag) − munkabérköltségek egy része (itt: vállalkozók bére) változó költségek összesen: 26 15000,45000,4000,24000,88000,120000,120000,240000,- Megjegyzés: Jól látható, hogy az állandó és változó költségek együttes összege: 328000 forint, amely megegyezik a korábban kiszámított összes költséggel, tehát a vállalkozásban felmerült költségeket osztottuk fel más szempontból. A fedezeti mennyiség kiszámítása a fedezeti pont tartalmának ismeretében nem nehéz. A fontos összefüggések ismétlését, megértését szolgálja a fedezeti mennyiség kiszámításához alkalmazott képlet levezetése. A csoport érdeklődésétől és a haladási tempónktól függően foglalkozzunk a matematikai háttérrel. A lényeges

közgazdasági összefüggéseket azonban ki kell emelni: − Fedezeti pont ott van, ahol az árbevétel fedezi az összes költséget. (árbevétel = összköltség) − Az árbevétel alapvetően két tényezőtől függ: a termelt/értékesített termékmennyiségtől és az egységártól (árbevétel = termékmennyiség x egységár) − Az összköltség – a termelés mennyiségéhez való viszonya alapján – két csoportra bontható: állandó költség és változó költség. (összköltség = állandó költség + változó költség) − Az állandó költség nem változik, a változó költség változik a termelés mennyiségével. (Az elnevezések szemléletesen jelzik a termelés mennyiségével összefüggő viselkedésüket. Megjegyezzük, hogy az állandó költségek csak egy adott kapacitást feltételezve állandóak. Gondoljunk arra például, hogy a termelés esetleges megkétszereződése esetén nagyobb helység bérletére, több fűtésre, világításra

stb. van szükség. A változó költségek sem feltétlenül csak lineárisan növekednek a termelés mennyiségével összefüggésben. Növekedhetnek progresszíven és degresszíven is, erre kiváló példák lehetnek a teljesítménybérezés különböző változatai. Ezekre a pontosításokra elegendő csak utalnunk. Ne feledjük: az alapvető közgazdasági tartalmak, kapcsolatok felismertetése a cél!) Ezen összefüggések ismeretében folytathatjuk a korábbi feladatot, kiszámíthatjuk a fedezeti mennyiséget. Fedezeti mennyiség = Összes állandó költség Egységár – Egy termékre jutó változó költség Ez a képlet pillanatnyilag a „levegőben lóg”. Érdemes a levezetésével is megismertetni az érdeklődő tanulókat. Ehhez a fedezeti pontról tanult összefüggés felidézésére, és némi matematikai tudásra, nevezeten az egyenletátrendezéssel kapcsolatos ismeretekre van szükség. Kiindulás: Fedezeti pont: Árbevétel – Összköltség = 0

Átrendezve Árbevétel = Összköltség A kategóriák kifejtve: Mennyiség x Egységár = Összes állandó költség + Összes változó költség A változó költség kategóriája részletesebben is felírható: Mennyiség x Egységár = Összes állandó költség + (Mennyiség x egy termékre eső változó költség) A közgazdasági kategóriák helyett alkalmazzunk a továbbiakban betűjeleket! 27 Jelölések: Mennyiség: Egységár: Állandó költség (összes): Változó költség (egy termékre eső): Q (quantum) p (price) C (constans) vagy FC (fixed cost) v (variabilis) vagy VC (variable cost) A korábbi összefüggés betűjelekkel: Q x p = C + (Q x v) A képlet átrendezve a fedezeti mennyiségre: (Q x p) – (Q x v) = C Q x (p – v) =C Q = C/ p – v Gyűjtsük össze a szükséges adatokat: − Összes állandó költség: 88000,- forint − Egységár: 90 Ft/db − Termékegységre jutó változó költség (Ft/db): 30 Ft/db + 30 Ft/db = 60 Ft/db(!) (Egy

termékre jutó anyagköltség: 120000 Ft: 4000 db = 30 Ft/db. Egy termékre jutó munkabér költség: 120000 Ft: 4000 db = 30 Ft/db. Tehát 1 termékre jutó változó költségek: 60 Ft/db. Vagy: 1 termékre eső változó költség: 240000 Ft: 4000 db = 60 Ft / db) Végezzük el a szükséges számítást: Fedezeti mennyiség = 88000 Ft 90 Ft/db – 60 Ft /db = 2933,33 db. (felfelé kerekítve! 2934 db) Ez azt jelenti, hogy 2934 db terméket el kell adnia a vállalkozónak ahhoz, hogy ne legyen veszteséges. A fedezeti pont grafikusan is ábrázolható. (Ha úgy ítéljük meg, a tanulókkal együtt rajzolva, vagy az itt közölt ábrát fóliára másolva szemléletesebbé tehetjük a tanult ismereteket. Az ábra elkészítésekor a példa adatait használtuk fel.) A grafikon alapján látható, hogy a fedezeti pont az összes költséget jelző egyenes és az árbevételt jelző egyenes metszéspontjában van. 28 400 350 ÁRBEVÉTEL 300 ÖSSZ-KÖLTSÉG 250 VÁLTOZÓ

KÖLTSÉG 200 150 100 ÁLLANDÓ KÖLTSÉG 50 0 0 1000 2000 3000 4000 Elképzelhető, hogy a tanulók érdeklődnek aziránt is, hogy hogyan történik a fedezeti pont meghatározása akkor, ha a vállalkozás többféle terméket állít elő, vagy szolgáltatást végez (ezen esetekben a fedezeti mennyiség, a „darabszám” nem határozható meg). Mutassunk rá arra, hogy ilyenkor a fedezeti pont eléréséhez szükséges árbevétel meghatározása a feladat. Mennyi árbevételt kell elérni ahhoz, hogy fedezze a költségeket? Fedezeti érték = állandó költségek 1 – egységnyi árbevételre jutó változó költség A költségekre fedezetet nyújtó egységár meghatározása a korábban feltárt összefüggések ismeretében, vagy matematikailag a fedezeti mennyiség meghatározására alkalmazott képlet átrendezésével lehetséges. Lényeg változatlanul az, hogy az összes költségnek meg kell térülnie az árbevételből. Adott – ismert –

termékmennyiséget feltételezve, az egységárnak egyenlőnek kell lennie a termékegységre eső összes költséggel. A példában az összes költség 328000 Ft, a 4000 db termék eladásával számolva a termékegységre jutó költség: 328000 Ft: 4000 Ft/db = 82 Ft/db. Tehát 82 forint lehet az a legalacsonyabb ár, (a nyereséget is tartalmazó kalkulált 90 Ft/db helyett) amelyen kínálhatja a vállalkozó a termékeit. Ezt a megoldást – azaz éppen a költségeket fedező árat – hosszútávon nem célszerű alkalmaznia. Ezt a problémakört (a rövid távú és hosszú távú cselekvés mérlegelését) érinti a tanulóknak feltett, hiteltörlesztéssel kapcsolatos kérdés is. Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy kezdő vállalkozás esetében a feltett kérdés „költői”. A gyakorlatban ugyanis legtöbb esetben a kezdő vállalkozónak olyan hitelkonstrukciót biztosítanak, amely bizonyos ideig nem teszi szükségessé a felvett hitel törlesztését, csak a

kamatok fizetését. Tehát úgynevezett „türelmi időt" biztosítanak a számára. A külső környezeti feltételek kedvezőtlen alakulása, valamint ezekre nem időben és nem megfelelő módon történő reagálás a későbbiek során is előidézhet olyan helyzetet, hogy adott időszakban a vállalkozónak nincs nyeresége, vagy esetleg vesztesége keletkezik. Ha csak átmeneti nehézségekről van szó, és van kilátás a vállalkozás nyereségessé tételére, akkor a vállalkozó a következő megoldások közül választhat: 29 − kérheti a hitelezőtől a fizetés halasztását (ilyenkor késedelmi kamattal kell számolnia), vagy − más forrásból újabb hitelt vehet fel (ilyenkor számolni kell a túlzott mértékű eladósodás veszélyével), vagy − több saját forrást vonhat be a vállalkozásába (esetleg más vagyontárgyát - a háztartás vagyonát képező dolgot: értékpapírt, autót, végszükségben lakását- forgathatja be a

vállalkozásba), vagy − tőkéstársakat von be a vállalkozásba (ez esetben többnyire le kell mondania az önálló irányításáról) Az üzleti számításokat két egyszerű pénzügyi mutatóval zárjuk: megnézzük mekkora a befektetés jövedelmezősége (hozamrátája) és megtérülési ideje. (A két mutató között szoros kapcsolat van: egymás reciprokai.) E mutatók két alapvető – bármely befektetéssel kapcsolatban szinte elsőkként feltett – kérdésre adnak számszerű választ. - Mekkora a befektetetés – példánkban a kezdeti tőkebefektetés – hozama (hozamrátája)? Erre a kérdésre ad választ az úgynevezett jövedelmezőségi mutató, amely alapjában olyan, mint más befektetések esetében megismert hozammutató. (Utaljunk arra, hogy a hozamot nem abszolút adatokkal szoktuk kifejezni, hanem a befektetések jobb összehasonlíthatósága végett ráta formájában, azaz viszonyítjuk a nyereséget a befektetett összeghez.) A mutató

képlete és a példabeli vállalkozásra kiszámított mértéke a következő: A vállalkozás jövedelmezősége = Nyereség / Kezdeti tőkebefektetés Példánkban: 32000,-Ft / 170000,-Ft = 0,1882 azaz 18,82% Ne feledjük el kihangsúlyozni: a kiszámított mutató önmagában semmit nem ér. Csak más befektetések hasonló mutatóival összevetve lehet megítélni, hogy megfelelő, magas vagy alacsony ez a jövedelmezőség. Ennek alapján dönthető el, hogy az adott vagy másfajta vállalkozásba helyezzük a pénzünket, vagy egyéb befektetési formát válasszunk. - Mennyi idő múlva térül meg a befektetett pénzünk? (Ez a leggyakrabban felmerülő másik kérdés). A pontos választ a megtérülési idő kiszámításával adhatjuk meg Ez a mutató – mint már említettük – a jövedelmezőségi mutató fordítottja. A mutató képlete és a példabeli vállalkozásra kiszámított nagysága a következő: Megtérülési idő: Kezdeti tőkebefektetés (Ft) /

Nyereség (Ft/év) Példánkban: 170000 Ft / 32000 Ft/év = 5,31 év. Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy − értelemszerűen az a kedvező, ha rövidebb idő alatt térül meg a befektetett pénz, tehát a megítéléshez ez esetben is ismerni kell más befektetések megtérülési idejét, valamint − a más befektetésekhez viszonyítva jövedelmezőbb befektetésnek a megtérülési ideje is kedvezőbb. 30 II. A VÁLLALKOZÁS TANÍTÁS MÓDSZERTANA Mottó „Kinek a dolga a felkészítés a vállalkozás világára? - Nagyon sok mindenkinek a dolga. Jómagam azok közé tartozom, akik azt gondolják, hogy a nevelés, a szocializáció egyaránt tartozik a családra, az iskolára, a kortárs csoportokra és persze a tömegkommunikációra. Ezek mindegyikének fontos feladata van a gazdasági kultúra terjesztésében. De az iskola az, ahol a leginkább szervezetten kellene foglalkozni a gazdaság világának problémáival. fontosnak tartom, hogy a mindennapi gazdasági

valósághoz vigye közelebb a gyerekeket az iskola. - A pedagógusok zöme vajmi keveset tud a vállalkozás természetéről, az esetleges buktatókról, a vállalkozás világának sajátos filozófiájáról. Természetesen, erről legkevésbé maguk a pedagógusok tehetnek.” (Részlet Chikán Attila nyilatkozatából.) 1. Bevezető A vállalkozási (és tágabban: a gazdálkodási) ismeretek oktatásában ma már rendelkezünk saját, magyarországi tapasztalatokkal. A rendszerváltás óta eltelt közel másfél évtized során számos iskola innovatív pedagógusai kezdtek ígéretes oktatási kísérleteket a gazdasági fogalmak és összefüggések gyakorlatorientált oktatására. Így a továbbiakban korántsem csak saját gondolataim és tapasztalataim leírására, közreadására törekszem. Támaszkodom pedagógus-kollégák és szakértők közreadott tapasztalataira. Szirmai Péter tanulmányát – kissé átszerkesztve – szinte teljes terjedelmében

beépítettem a fejezet anyagába (Szirmai Péter: Vállalkozásoktatás és helyreállítási periódus – Vezetéstudomány, 2002/1. sz, 12-20 oldalak) Az egyik alfejezetben pedig szemelvényeket közlök az Új Pedagógiai Szemle témánkkal kapcsolatos írásaiból. Mit tartalmaz ez a fejezet? A gazdasági ismeretek oktatásában és a vállalkozói készségfejlesztésben alkalmazható módszerek leírását, természetesen, de nem csak ezt! A kifejezetten módszertani jellegű megjegyzéseken túl, illetve ezek mellett a vállalkozás-oktatás jellegéről vallott felfogásomat. Már itt előrebocsátom: véleményem szerint a vállalkozásoktatás nem korlátozódhat a vállalkozás menedzselésével kapcsolatos ismeretek átadására, és a döntési képesség fejlesztésére. A vállalkozások nem légüres térben működnek Be kell mutatni azt a piacgazdasági „terepet” és makrogazdasági „közeget”, amelyben a mai magyar vállalkozások léteznek. Ebből

következik, hogy röviden fel kell vázolnom annak az ismeretanyagnak a tematikáját, amely – véleményem szerint – átfogja a fent vázolt gazdasági folyamatokat és feltételeket. Mindezeken túlmenően konkrét bel- és külföldi példákat is szeretnék mutatni a sikeres vállalkozás-oktatásra. (Ez lesz az előbb már jelzett szemelvény-összeállítás) Természetesen, mindez csak kiinduló ötlet-gyűjtemény. A kollégák ebből azt és úgy vesznek át, ami saját koncepciójuknak, személyiségüknek, habitusuknak leginkább megfelel. És kiegészítik majd saját ötleteikkel, módszereikkel. A régi mondás itt is igaz: az utat mindenkinek magának kell megtalálnia 31 2. A vállalkozói ismeretek oktatásának kialakulása Magyarországon a 90es években 2.1 A vállalkozói szektor térnyerése 2.11 A magánvállalkozói szektor létrejötte 1988-tól 1994-ig A nyolcvanas évek végének vállalkozói fellendülése nem volt minden előzmény nélküli.

Ismeretes, hogy 1982-től engedélyezett volt Magyarországon a gmk-k, vgmk-k, ipari szövetkezeti szakcsoportok, kisszövetkezetek alapítása, s így 1988-ban, amikor a Parlament elfogadta a ’88. évi VI törvényt a gazdasági társaságokról, már több, mint 30 000 társas vállalkozás működött Magyarországon. Sőt, sokan tudják azt is, hogy már a ’82-es rendeletcsomag, a ’80-as évek eleji vállalkozói boom-nak is fellelhetjük előzményeit, hiszen a hetvenes években mind elterjedtebb lett Magyarországon a második gazdaság (árnyékgazdaság, szürke gazdaság, informális szektor stb. – bizonyára nem véletlen, hogy ily gazdag szinonimatára van e jelenségcsoportnak), azaz a szocialista nagyvállalatok mellett ténylegesen vállalkozói aktivitást megtestesítő tevékenységek széles spektruma. Sőt szemben a korszak legtöbb más szocialista országával, Romániától az NDK-n keresztül Oroszországig, Magyarországon a magánszektor az egyéni

vállalkozás képében soha nem volt teljesen tiltott és megszűntetett. A ’60-as évektől jellemzővé vált a mezőgazdaságban a nagyüzemek mellett, azokat kiegészítve, sőt a nagyüzemi termelésbe integrálódva, a háztáji gazdaság. Mégis, a vállalkozó, a maszek, sokáig a csaló, az ügyeskedő, a munka nélkül jövedelmet szerző, élősködő szinonimája volt. 2.12 Extenzív kiterjedés a 90-es évek első felében, majd áttérés a vállalkozás-fejlődés intenzív szakaszára 1988-ban a társas vállalkozások száma már kereken 30.000 volt A gazdasági társaságokról szóló törvény és a politikai rendszerváltozás hatására 1991-re ez a szám megduplázódott, 60.000-re nőtt, ’92-re ismét duplázódott 120000-re, 2 év alatt ’94-re ismét megduplázódott 240.000-re Ugyanezen idő alatt közel 100000-ről mintegy 700000-re nőtt a regisztrált egyéni vállalkozások száma. E robbanásszerű, és jó néhány fejlett piacgazdaságban is

megirigyelhető számszerű növekedés annál is furcsább, mert ugyanezen időszakban a magyar gazdaság teljesítménye hatalmas krízisen ment keresztül, 30-40 százalékkal csökkent a gazdaság, különösen a mezőgazdaság teljesítménye. A piaci szereplők számának ugrásszerű növekedése tehát a piaci teljesítmény radikális visszaesésének idején következett be. Ezt a dinamikát joggal nevezhetjük a magyar „kisvállalkozói csodá”-nak, annak tudatában, hogy e görbe a ’90-es évek közepétől lelapult, és a ’90-es évek végén annak ellenére sem vett új lendületet, hogy közben a gazdasági teljesítmény, a GDP mutatója ismét fellendült. E jelenségnek feltehetően több, jelen tanulmányban nem elemezhető oka is van, amelyek közül témánk szempontjából egy különösen kiemelésre méltó: 1994-ben a vállalkozások fejlődésének extenzív szakasza vége ért, és ezt egy intenzív fejlődési szakasz váltotta fel. A gazdasági és

politikai vezetés meglehetősen lassan reagált e nyilvánvaló szakaszváltásra. Az elsősorban a munkaerőpiaci eszközökkel operáló vállalkozásfejlesztési politika még jó 32 ideig az új vállalkozások létrejöttét próbálta segíteni, és csak lassan, időbeli késéssel került előtérbe a követelmény: az intenzív szakaszban a cél nem a vállalkozások számának mindenáron való növelése, hanem a meglévő vállalkozások túlélési esélyeinek, működési feltételeinek, fejlődésének piackonform támogatása. Említésre érdemes az a gondolkodásbeli korlát is, amely különösen a gazdaság irányító szervezeteinél tapasztalható, hogy a támogatás kifejezést gyakran pénzügyi osztogatás szinonimájának képzelik el. A nyugat-európai piacgazdaságok tapasztalata ugyanakkor – annál is inkább, mert az intenzív fejlődésre való áttérés ott már évekkel, évtizedekkel előbb megtörtént – sokkal inkább helyzetbehozás, a

képzésbeli támogatás, a hozzáférhető, de visszterhes hitelekkel történő támogatás, mintsem a vissza nem térítendő forrásokból történő gyámolítás. Különösen lényeges ez Magyarországon, ahol több, mint egy generáción keresztül nemcsak a magánvállalkozások szorultak kritikus mértékben vissza, de a vállalkozói képzés is. 2.2 A vállalkozási ismeretek oktatásának kezdetei Érthető, hogy az 1990-es változásokat követően mind nagyobb igény jelent meg olyan ismeretek oktatására, amelyek a magánvállalkozás perspektívájában segítik a pályakezdő fiatalokat. (A 90-es évek elején persze még sokkal inkább beszélhettünk várható reményekről, fejlődési tendenciák előrelátásáról, mintsem napi praktikus szükségletről, hiszen ekkoriban hozzávetőleg 50-60 000 társas-, és közel 2-300.000 egyéni vállalkozás volt Magyarországon) A gazdaság szerkezetét ekkor még az állami nagyvállalatok dominanciája jellemezte,

bár kétségtelen a nagyvállalatok láthatóan csőd felé tántorogtak. Az ekkor kialakuló és bevezetett vállalkozásoktató programok még döntően nem a hazai tapasztalatok általánosítását tartalmazták (kellő tapasztalatok híján nem is támaszkodhattak ezekre), hanem elsősorban nyugatról (ezen belül is elsősorban Amerikából és Angliából) importált módszerekre szorítkoztak. Ezeket a ’90-es évek elején meggyökeresedő vállalkozásoktatási tananyagokat markáns gyakorlatorientáció jellemezte. Alkalmazkodva az iskolai képzés sajátosságaihoz, vagy létező, működő sikeres vállalkozások gyakolratával ismertették meg a fiatalokat, vagy szimulált vállalkozások alapításával próbálták bevezetni a tanulókat a vállalkozói lét rejtelmeibe. Ezt az időszakot gyors és látványos felfutás jellemezte az oktatható tananyagok választékában is, miközben megjelentek az első hazai kezdeményezések is elsősorban a vállalkozói

készségek megismertetésére, az üzleti tervezés alapjainak elsajátítására, illetve a vállalkozói gondolkodásba való bevezetésre. A ’90-es évek közepétől e bázisra építve már hirdethetők lettek a szakmai tanulmányi versenyek, amelyek mind több iskolára terjedtek ki, bár a díjazottak köre továbbra is elsősorban néhány élen járó iskola diákjaira szűkült. Két vállalkozói képző módszer gyökeresedett meg és emelkedett ki a gazdag kínálatból: a Young Enterprise és a Junior Acihevement, mindkettő a szimulált vállalkozások megalapítását tartotta szem előtt. A szimulált vállalkozásoknak, mint oktatási módszernek, vannak kétségtelen előnyei és vannak hátrányai, összehasonlítva a valós vállalkozásokkal. Jóllehet az összehasonlítás nem minden tekintetben jogos, hiszen a legelső lényegi ismérv, hogy bizonyos életkor alatt (18 év) saját vállalkozás alapítására nincs jogi lehetőség, és ezek a nem valós

vállalkozások döntően iskolai keretekben 18 év alatti fiatalok körében zajlanak. * * Ebben a szövegösszefüggésben „szimulált”-nak tekintik a diákok vállalkozását akkor is, ha az korlátozottan, például a karácsonyi vagy a húsvéti vásárra felkészülve, folytat termelő és értékesítő tevékenységet. Valós vállalkozásról csak akkor van szó, ha az felnőttek közreműködésével, jogilag rendezett módon működik, és folyamatosan végez termelő vagy szolgáltató tevékenységet. 33 2.3 A vállalkozás-oktatás alapvető módszereinek összehasonlítása A vállalkozói ismeretek oktatásának 3 lehetséges módszerét Szomor Tamás tanulmányának felhasználásával foglalhatjuk össze. Tanári előadás Előny Hátrány Kiválóan tervezhető és lebonyolítható. Az előadó diktálja a témát, nincs eltérés. Jól mérhető, értékelhető az iskolában megszokott módon. Kevés pluszköltséggel jár. Szimulált vállalkozás

Előny Hátrány Valódi vállalkozás Előny Hátrány Erős tanulói motiváció érhető el. Nehezen tervezhető és kézbentartható. Egyes képességek erősen fejleszthetők. Igen nagy felelősség van a tanáron. A vállalkozói képzést besorolja a „szokásos tantárgyak” rendszerébe. Nehéz fenntartani a diákok érdeklődését. Megfelelő rugalmasság mellett tervezhető. Jó módszerek alkalmazásával játékossá tehető. A vásárokra koncentrálva kampányszerűvé válik. A diákok számára nem elég életszagú, művinek látják. Szinte kizárólag ismeretekre és nem készségekre koncentrál. Nehéz a valóban „illetékes szakemberek” megtalálása. A megtanult ismereteket a diákok gyorsan elfelejtik. Sokféle képesség kifejlesztésére alkalmas. A teljesítmény Valódi pl. iskolai iskolai keretek között igényeket is nehezen mérhető. kielégíthet. Relatíve költségkímélő. A vállalkozói felelősség leértékelődik a

szimuláció által. Ritkán elég a rendelkezésre álló 45 perces óra. Jól illeszkedik az iskolai órák megszokott rendjéhez. Tanárnak, diáknak Úszni nem lehet csak egyaránt megszokott. könyvből megtanulni. Jobban kézbentartható, mint a valódi vállalkozás. A profitorientáció a tanulás rovására mehet. Jogilag élő, rendezett. Rendkívül nagy pluszterhet ró diákra, tanárra egyaránt. Iskolán túl is folytatható. A magyar jogrendbe nehezen illeszthető. Olyan, mint az úszás, Sokkal inkább függ a A vállalkozói mentőövvel és tanuló hozzáállásától felelősség közvetlen, parafamellénnyel. az eredmény. néha zsebbevágó. Sok tekintetben „kilóg” az iskolai rendből. Amint a táblázatból is érzékelhető, a vállalkozói oktatás módszertani és részben tartalmi tapasztalatai napjainkra kellő mértékben rendelkezésre állnak. Ennek belátása azért is különösen fontos, mert a magyar gazdaság vállalkozói

fejlődésének, a vállalkozások további térhódításának kulcsa a képzés. 1994 után az extenzív szakasz lezárult, amit az is jelez, hogy 2001-ben Magyarországon kb. csak 10%-kal több vállalkozás van, mint az előző évtized közepén volt. A „burkológörbe” e területen is a vállalkozni szándékozók és a vállalkozásra képesek száma által determinált. Ez a szám a gazdaság fejlődésével már csak azért is lelapuló tendenciát fog mutatni, mert a fejlődéssel párhuzamosan telítődik a piac és mind nagyobb követelményeknek kell megfelelnie egy-egy újonnan bejövő cégnek ahhoz, hogy teret nyerjen a piacon. (Ez az állítás igaz mind a tőke-követelményekre, mind a humán erőforrással szemben támasztott követelményekre. A ’90-es évek elején, amikor a gazdaság még a hiánygazdaság jegyeit viselte magán, gyakran elegendő volt néhány forintos beruházás ahhoz, hogy egy cég elinduljon, és bevételeiből teremtse meg azokat a

forrásokat, amelyek a stabil piaci jelenléthez, térnyeréshez szükségesek. Ma már az akkor elindult és mára révbe ért cégekkel is versenyeznie kell annak, aki új vállalkozást alapít.) Jó néhány piacon ez a fejlődés, a „belépési küszöb” emelkedése rendeletileg is szabályozott, gondoljunk például az idegenforgalmi, turisztikai vállalkozásokra, amelyek között a ’90-es évek elején még olyan is volt, amely telefonnal sem rendelkezett, kizárólag a tulajdonos elszántsága volt az üzlet bázisa. Ma már új cég alapításhoz a piacon több millió forint szükséges a kötelező technikai feltételek biztosítása és az előírt biztosítékok, kauciók letétele végett. 34 A képzés fontosságára még egy körülmény hívja fel a figyelmet, és ez az európai integráció közelgő határideje. A csatlakozás hatalmas kihívást fog jelenteni a magyar vállalkozók számára, és tevékenységenként, piaconként különböző lesz, hogy

elsősorban előnyös oldalait élvezik-e majd (például és különösképp a kibővülő piac előnyeit), vagy mint fenyegetettséget élik meg (elsősorban mint tőkeerős, fejlett nyugati partner kíméletlen versenyét). Az azonban vitathatatlan, hogy a csatlakozás után még inkább megemelkedik a piaci hatásokkal determinált belépési küszöb, hiszen a már bent lévő versenytársak olyan nemzetek vállalkozásai, melyeknél e fejlődés nem 10, hanem 100 éves múltra tekinthet vissza. A történelmi tapasztalatok hiányából következő versenyhátrányt képzéssel csökkenthetjük, illetve más megközelítésben, a vállalkozói – és a vállalkozói tevékenységhez kapcsolódó – szakmai, menedzseri és más képzések színvonala fogja meghatározni a mainál is egyértelműbben a gazdaság fejlődési lehetőségeit. Magyarország hitetetlen gyorsan, 5-10 év alatt hozott be fél évszázados lemaradást a vállalkozói ismeretanyagok, képzések

meghonosításában. Ez a gyorsaság együtt járt a hasonlóképp látványos vállalkozói boom-mal, a gazdaság piaci, vállalkozói átalakulásával. A vállalkozói ismeretek oktatása, e képzés fejlesztése a gazdaság távlati fejlődésének kulcskérdése, és meggyőződésünk szerint a tartalmi és módszertani feltételek adottak ahhoz, hogy a továbblépést megtegyük. 2.4 Viták a vállalkozói ismeretek és készségek fejlesztésének irányairól Napjainkra három markáns irányzat rajzolható fel a vállalkozói ismeretek fejlesztési követelményeivel kapcsolatban. A. Generalista megközelítés A generalista megközelítés abból indul ki, hogy a vállalkozói ismeretek a piacgazdaság állampolgári ismeretei. Emlékezetes, hogy Magyarországon a ’80-as években a középiskolákban bevezettek egy olyan tantárgyat, melynek neve „állampolgári ismeretek” volt, és funkciója, feladata az volt, hogy a paternalista szocializmus állampolgárait (azaz

államosított polgárait, alattvalóit) megfelelő alattvalói ismeretekkel vértezze fel. E tárgy keretében megtanulhatták a tanulók, hogyan kell folyamodniuk különböző juttatásokért, hogyan épül fel az államszervezet, és miért méltó feltétlen tiszteletre az állam. Ma nyilvánvalóan nem ilyen állampolgári ismeretekre van szükség, miként az is nyilvánvaló, hogy ma is szükség van olyan ismeretek átadására, amelyek a diákokat a társadalmi viszonyokban való eligazodásban segítik. Ezek egyik lényegi megközelítése lehet – a generalista megközelítés szerint – a vállalkozói ismeretek kérdésköre. E megközelítésben az elvárás, hogy a diák ismerje a gazdasági összefüggéseket, tudjon (és kívánjon) újságot olvasni, és amikor olvas, tudja, hogy mit jelent az, hogy kft. vagy rt, mikor beszélünk inflációról vagy éppen csúszó leértékelésről, milyen összefüggések határozzák meg a társadalmi rétegek helyzetét

(tulajdonosok, tulajdon nélküliek, önállóak vagy munkavállalók stb.) vagy mit értünk azon, hogy XY cég csődeljárást kért maga ellen stb. A generalista megközelítés is – miként a többi is – érték töltetű. A vállalkozói ismeretek oktatásának állampolgári ismeretként való felfogása is abból indul ki, hogy a polgár, a 35 független, önálló, azaz vállalkozó szemüvegén át látja, láttatja a társadalmat a diákokkal. E témakörben olyan közgazdasági (mikro- és makrogazdasági), üzleti, vállalkozási alapismeretek elsajátítása szükséges, amelyek nem azt ígérik, hogy birtokukban vállalkozóvá lehet bárki, hanem oktatási, pedagógiai céljuk az, hogy a növendékek megismerjék és megértsék a piacgazdaság felépítését, működési mechanizmusát. B. Specialista megközelítés Az előzőektől jelentős mértékben eltér mind célcsoportjában, mind pedagógiai céljában az a megközelítés, amely ma leginkább

jellemző a vállalkozásoktatásban, s amely a közgazdasági szakmacsoport tantárgyává teszi a vállalkozói ismereteket. Ekkor a feladat, hogy a diák képes legyen megérteni egy vállalkozás mérlegét, netán segítséggel közreműködni e mérleg összeállításában, tudja, hogy milyen alapvető dokumentumok szükségesek egy-egy vállalkozás megalapításához és működtetéséhez, asszisztensi szinten képes legyen segíteni a vállalkozót munkájában. Ebben a megközelítésben is félrevezető lenne azonban, ha a diákoknak azt ígérnénk, hogy ők a kurzusok végeztével vállalkozók lesznek. (Ha jól tanítják e tananyagokat, a diákok maguktól is megértik, milyen feltételekkel rendelkeznek, és milyenek hiányoznak a tényleges vállalkozói léthez. Fontos azonban a szülői várakozások lehűtése, nehogy – miként erre iskolák nagyon gyakran számítanak és apellálnak – azért rohamozzák az iskolát, hogy gyermeküknek biztos vállalkozói

egzisztenciát teremtsenek a képzés segítésével.) A ma kidolgozás alatt lévő ismeretanyagok sajnos nem kellően orientálnak az itt felvázolt dilemma tekintetében, és mind a két megközelítésből tartalmaznak valamit. Elsősorban ebben a megközelítésben jelent problémát a tananyagok különböző szintjeinek meghatározása. Ma még meglehetősen nagy átfedés tapasztalható a középiskolai, a felsőfokú, az akkreditált felsőfokú és az egyetemi, főiskolai tananyagok között. E bizonytalanságok egy része a magyar oktatási rendszer bizonytalanságait tükrözi, hiszen nemcsak a vállalkozóképző tananyagok tekintetében, hanem más közgazdasági ismeretek esetében is tapasztalható ilyen átfedés. Jóllehet a nemzetközi szakirodalomban meglehetősen nagy számban találhatók felhasználható tananyagok, tanmenetek, tankönyvek, ezek azonban az előbb vázolt dilemma megoldásában vajmi keveset segítenek, tekintettel arra, hogy különböző

országok eltérő oktatási rendszerei elérő tananyagtartalmakat is jelentenek. Találhatunk tehát olyan főiskolai jegyzetet, amely a magyar középiskolai tananyagnak felel meg, és az is nagyon gyakori, hogy hasonló vagy azonos ismeretanyagok más és más cím alatt találhatók különböző egyetemi jegyzetekben. (Így például jelentős átfedés található a Vállalkozások gazdaságtana, Vállalkozások menedzsmentje, Vállalkozástan, Vállalkozások pénzügyei stb. tananyagok között) C. Professzionalista megközelítés Az eddig felsoroltaktól eltér az iskolarendszeren kívüli, elsősorban tréning jellegű vállalkozói képzések palettája. Ezeknek a szakmai kurzusoknak alapvető céljuk, hogy a résztvevők a vállalkozó életében fontos készségeket vagy ismereteket elsajátítsák, legyen szó üzleti tervezésről, ügyvitelről, marketingről, humán erőforrás menedzsmentről, számvitelről stb. Ezekre a kurzusokra olyan hallgatók jelentkezése

kívánatos, akik eleve motiváltak az adott ismeret elsajátításában, munkájukhoz, pontosabban vállalkozói (vagy vállalkozót segítő) tevékenységükhöz szükségük van az adott ismeretekre. 36 A professzionalista megközelítés, amely a vállalkozást szakmának tekinti, és ekként reagál arra a piaci kihívásra, amit a vállalkozói boom jelentett az elmúlt évtizedben, olyan nyomást gyakorolt a jogalkotóra, hogy gombamód szaporodtak el, a még elnevezésükben is nehezen megkülönböztethető „vállalkozói ügyintéző”, „vállalkozók gazdasági ügyintézője”, „vállalkozói asszisztens” stb. bejegyzett szakmák Bár a különböző iskolai és iskolarendszeren kívüli képzések áttekinthetetlen burjánzását joggal érheti kritika, mégis valószínűsíthető, miként a piac fejlődése hozta létre e jelenséget, úgy a piac további fejlődése fog „rendet vágni”, azaz előbb-utóbb a résztvevők fogják jelenlétükkel vagy

távolmaradásukkal „akkreditálni” egyik vagy másik képzőintézményt, egyik vagy másik képzési típust. Természetesen különösen az egyes fejezetcímek tekintetében lehetnek átfedések a különböző célú tananyagok között, de biztos, hogy rosszul fogják fel célcsoportjukat, pedagógiai megközelítésüket az adott kurzusok, ha ez az átfedés túlontúl nagy. Saját álláspontom a generalista megközelítéshez áll közel. Meggyőződésem, hogy a gazdasági alapismeretek, az alapvető gazdálkodói érzék és képesség birtoklása mai piacgazdasági világunkban az általános műveltség része, s mint ilyen, minden fiatal számára hozzáférhető kell, hogy legyen! Ugyanakkor azonban a vállalkozások világa iránt érdeklődők számára meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy kicsit részletesebben, nagyobb szakmaisággal közelítsék az üzleti vállalkozások működtetésének kérdéseit. Ebből következően – felfogásom szerint –

minden tizenéves fiatalt meg kell ismertetni a gazdaság alapvető kérdéseivel, leglényegesebb alapfogalmaival, az érdeklődőknek pedig a diákvállalkozások lehetőségét is felhasználva meg kell adni a vállalkozói készségek kialakításának, megalapozásának lehetőségét. 2.5 A vállalkozói képzés fejlesztésének néhány feladata • Biztosítani kell a vállalkozói képzés humán erőforrás feltételeit, ami legalább három feladat végrehajtását jelenti: o A Közgazdaságtudományi Egyetemen a tanárképzésben lehetővé kell tenni nappali tagozatos hallgatók számára a „vállalkozásoktató közgazdász tanár” szakosodást; o Lehetővé kell tenni a tanárok számára a kreditrendszerű képzés keretei között a vállalkozásoktató tanárrá történő átképződést és továbbképzést, megkülönböztetve a beiskolázottak között a közgazdasági tanári oklevéllel rendelkezőket, és az egyéb tanárokat. o A tanárképzésben, így

például a tanárképző főiskolákon, erősíteni kellene a vállalkozói ismeretek oktatását, illetve ezen a szinten is biztosítani az erre vállalkozó hallgatók számára a vállalkozói ismeretek oktatása irányába történő szakosodást. 37 • A vállalkozói ismeretek oktatásának fejlődése – bár alapvetően fontos a minisztérium támogató magatartása –, csakis szerves fejlődés eredménye lehet. Így legalább négy kölcsönhatást érdemes kiemelni: o Szerves kapcsolat, kölcsönhatás a vállalkozások, vállalkozók és a vállalkozást tanulók között. Csak az a vállalkozásoktató program érheti el célját, lehet sikeres, amely a hallgatókat, a diákokat különböző formában „összehozza” a vállalkozókkal. Ma is számtalan megoldása van már e problémának, van, ahol vállalkozók mennek el iskolákba, van például a Junior Achievement Programban a BOOM Program, van, ahol szponzor vállalkozások jelennek meg, van, ahol a

gyerekeket kiküldik esettanulmányok megírására a környékükön fellelhető vállalkozókhoz, van, ahol az elérhető vállalkozó szülőket mozgósítják stb. Nem kell totálisan új dolgokat kitalálni, de tudatosítani kell az oktató közösségekben, hogy a vállalkozók beengedése az iskola falai közé, nem valamiféle nyűg, avagy a belső rend fellazítása, hanem igenis kívánatos a diákok jövője szempontjából. (Itt most nem térnék ki részletesen arra, hogy hasonló kölcsönkapcsolatok hasznosak lehetnek nem kizárólag a témánkul választott vállalkozói ismereteket tanuló diákok számára, hanem az iskola más tanulócsoportjai számára is.) o Kölcsönhatás a vállalkozást oktató tanárok között. Szerves fejlődésről csak akkor beszélhetünk, ha az egyes, önmagukban elszigetelt műhelyek egymással kapcsolatba kerülnek. Ennek érdekében évente rendszeresen meg kell tartani a vállalkozást oktató tanárok országos

tapasztalatcseréjét (ez az esemény köthető valamilyen más rendezvényhez, akár a szakmai tanulmányi versenyhez, akár valamilyen továbbképzéshez, de mindenképp biztosítani kell, hogy maguk a résztvevők adjanak egymásnak számot tapasztalataikról, sikereikről, problémáikról). Az évi egyszeri alkalom a tapasztalatcserére, bár fontos, de nyilvánvalóan nem elégséges. Folyóiratot kellene alapítani, amelyből a tanárok folyamatosan megismerhetnék egymás tevékenységét, a célravezető bel- és külföldi eljárásokat, ötleteket, kicserélhetnék gondolataikat. Egy hasonló folyóirat, különösen kezdetben, nem kellene, hogy túlontúl díszes formában jelenjen meg, sőt, megfontolandó, hogy kell-e egyáltalán papíros anyagban is rendelkezésre állnia, vagy eleve internetes találkozóhelyként definiáljuk. Ez utóbbi esetben az erre a feladatra felhatalmazott közvetítőszervezet – például a JA, vagy az YE – egy központi szervert

működtetne, amelyhez jelszóval kapcsolódhatnának a vállalkozásoktató intézmények, de megfelelő szabályok mellett, mindenféle cenzúra nélkül tehetnék fel saját anyagaikat a közös honlapra. o Kölcsönhatás a vállalkozást tanuló diákok között. Valószínűleg internetes formában, de lehet, hogy más módon is, lehetővé kellene tenni, hogy a diákvállalkozások rendszeresen kicserélhessék tapasztalataikat. Talán érdemes volna egy évben egyszer olyan országos seregszemlét tartani, ahol egyik szekcióként a tanárok, másik szekcióként azonban a diákok cserélnék ki tapasztalataikat. Szinte természetes az ötlet: egy-egy ilyen rendezvény egyben országos vásár is lehet, hiszen a tapasztalatok kicserélése egyben a termékek cseréjének a színtere is lehet. 38 o Kapcsolódások hasonló nemzetközi szervezetekhez, illetve tapasztalatokhoz. A fiatalok számára különösen meghatározó élmény egy-egy nemzetközi rendezvény, és

pedagógiailag is különösen fontos, hogy az egységesülő Európában kellő kitekintéssel rendelkező fiatalok kerüljenek ki az iskolapadokból. Léteznek az itthon már bejáratott nemzetközi vonalakon túl (mint például a JA és az YE) más ifjúsági vállalkozói kamarák, szervezetek stb., amelyekkel meg kellene találni a kapcsolatot, hogy közös akciókat, rendezvényeket lehessen lebonyolítani. 3. A vállalkozói készségfejlesztést megalapozó gazdasági oktatás tananyagtartalmainak körülhatárolása Az eddigiekből kitűnhetett, hogy a vállalkozás-oktatás céljaként nem vállalkozási menedzserek képzését képzeljük el. Természetesen, fontos törekvés a vállalkozás alapítási feltételeinek, illetve működésének megmutatása, de ezzel együtt általános tájékozódási lehetőséget kellene nyújtanunk tizenéves tanulóinknak, hogy képesek legyenek eligazodni a mai piacgazdasági világban. E kettős feladat szorosan összefügg

egymással A vállalkozások működése ugyanis nem érthető meg környezetük és kapcsolatrendszerük áttekintése nélkül. Ez utóbbi feladatok pedig feltételezik egy átfogó kép felvázolását a gazdaság működéséről, alapvető összefüggéseiről. A vállalkozások működésének értelmezéséhez tehát ismerni kell: - - a gazdálkodási tevékenység szükségességét, motívumait; azt a „terepet”, ahol a vállalkozás működik (vagyis a piac alapvető tényezőit, és a piaci kapcsolatok univerzális közvetítő eszközét, a pénzt); a partnereket, és a felőlük érkező hatásokat (a partnerek közé sorolva a beszállítók és a versenytársak mellett a háztartásokat, mint végső fogyasztókat és munkaerőszolgáltatókat, valamint az államot is); a tágabb, makrogazdasági és nemzetközi „környezetet”; és a vállalkozások működésének környezeti, ökológiai hatásait. Az eddigiekből az a következtetés adódik, hogy a

diákvállalkozások résztvevőinek elméleti ismereteit is gyarapítanunk kell, mégpedig nem csak a vállalkozások működésének gazdálkodási-jogi oldaláról, hanem ennél tágabb tematikával. Mégpedig oly módon, hogy ez a tematika ne csak mikroökonómiai és marketing ismereteket foglaljon magába, hanem alapvető makroökonómiai elemeket és a nemzetközi közgazdaságtan alapfogalmait és elemi szintű integrációs (Európai Uniós) ismereteket. Véleményem szerint a generalista megközelítésű, hatékony vállalkozás-oktatás két pillérre épül: 1. mindenekelőtt a diákvállalkozás működésére, ahol a tevékenykedve tanulás elve valósul meg, a résztvevők tapasztalati úton sajátítják el a vállalkozás alapításának és vállalkozói működés megszervezésének legfontosabb elemeit, 2. mindez ki kell, hogy egészüljön elméletibb jellegű képzéssel Ez a képzés az előbb kifejtettek értelmében szélesebb tematikájú, nemcsak alapvető

marketing ismereteket és elemi üzleti számításokat foglal magában. Ugyanakkor ez a képzés is gyakorlatorientált, tehát nem a szó szoros értelmében vett, hagyományos tantermi képzés, hanem olyan tananyag-feldolgozás, melynek során a résztvevők változatos módszertani repertoár alkalmazásával, játékos formában, ahol lehet szituációs feladatokon, kooperatív csoporttevékenységeken keresztül ismerkednek a tágabb gazdasági összefüggésekkel. A továbbiakban ez utóbbihoz igyekszünk felvázolni egy lehetséges tematikát. 39 3.1 Egy lehetséges tematika Az alábbi tematika témakörei egy gazdasági alapkurzus szokásos témái. Ha bármi kimarad belőle, úgy már nem lesz teljes és átfogó a gazdaságról adott kép. Az egyes témák kifejtésének részletezettsége és mélysége azonban nagyon eltérő lehet a konkrét célok és a rendelkezésre álló feltételek függvényében. A témakörök: * A gazdálkodás szükségessége. A témakör

központi eleme a közgazdaságtan alapvető problémájának, a szűkösségnek a megmutatása. Annak az ellentmondásnak az érzékeltetése, ami az állandóan bővülő szükségletek, és az ezekhez képest mindig korlátozottan rendelkezésre álló erőforrások között fennáll. Lényegében ez az a probléma, ami a gazdálkodási tevékenységet, ezt az álladó elemző, mérlegelő, döntéshozatali tevékenységet kikényszeríti. A témakör természetesen tartalmazza a közgazdaságtan legfontosabb kiinduló alapfogalmait (szükségletek, anyagi javak, szolgáltatások, szabad javak, gazdasági javak, termelés, termelési tényezők, munkamegosztás, helyettesítés). Részletesebb, mélyebb kifejtés esetén a termelési lehetőségek határgörbéjének megmutatása, és a gazdasági rendszerek rövid jellemzése és összehasonlítása is elvégezhető a témakör feldolgozásának keretében. * A piac működésének elemzése. Itt mutathatók be a piacgazdaság

alapvető működési feltételei (magántulajdonon alapuló gazdasági önállóság, a piaci szereplők racionális, érdekkövető magatartása, a verseny és a kooperáció sajátos összefonódása). A keresleti és a kínálati oldal elemzése, valamint a piac egyensúlyi és egyensúlytalansági állapotainak bemutatása. Fontos azt megérttetni, hogy a piac egy önszabályozó és árszabályozó mechanizmus, amely képes a teljesen „automatikus” működésre. A piaci működés fontos eleme a verseny. Meg kell mutatni a tökéletes versenypiac működésének jellemzőit, de a verseny korlátozódásának folyamatát, és ennek következményeit is. A piac nem csak árupiacot jelent A termelési tényezőknek is kialakulnak a piacai. E témakör „szerves tartozéka” a pénz említése, lényegének és a gazdaságban betöltött szerepeinek (az úgynevezett pénzfunkcióknak) a megmutatása. Ha lehetőségünk van rá, a pénz-témát több irányban is bővíthetjük.

Sok érdekességet rejt magában a történelmi időben való kalandozás (pénztörténeti visszatekintés), és hasznos ismereteket ad a mai pénzügyi rendszer egyes elemeivel való ismerkedés (bankrendszer, pénzintézetek, pénzintézeti szolgáltatások). * A makrogazdasági szemléletet, látásmódot alapozhatjuk meg a gazdaság főszereplőinek, alapvető szektorainak (háztartások, vállalkozások, állam, külföld), és a közöttük lévő jövedelemáramlási kapcsolatoknak az áttekintésével. Ez egy egyszerű ábra, az ún makrogazdasági jövedelem-körforgás ábra felvázolásával és részletes elemzésével megtehető. * A háztartások gazdaságban betöltött szerepének, gazdálkodási jellemzőinek áttekintése a vállalkozások működésének megértése szempontjából is nagyon fontos. A háztartás ugyanis vásárlóként, fogyasztóként, de munkaerő-szolgáltatóként is kapcsolódik a vállalkozásokhoz. Fontos vizsgálni a fogyasztói döntést

befolyásoló tényezőket (ezen belül a következőket: szükségletek; hasznosság - haszon maximalizálási törekvés; a csökkenő élvezetek elve; az azonos szintű szükséglet-kielégítésre törekvés elve; az ár és a jövedelem kereslet-befolyásoló hatása). 40 A háztartás, mint mondottuk, a munkaerő-reprodukció (a munkavégző képesség folyamatos és generációs újratermelésének) színtere is. Ezzel kapcsolatban megjelenik a humán tőke fogalma is. Ez utóbbit a kialakított képesség-potenciál és a megfelelő egészségi állapot együtteseként szokás értelmezni. Így e fogalom kapcsán nagy hangsúlyt kaphat a képzés és az egészséges életmód szerepe is! * A témák sorában természetesen a vállalkozás is megjelenik. A diákvállalkozások résztvevői saját vállalkozásuk megalapítása és menedzselése közben az idetartozó elméleti ismereteket is megszerzik. Minden bizonnyal szóba kerül a vállalkozási tevékenység célja; a

sikeres vállalkozó személyiségjegyei. Saját vállalkozásuk alapításáról gondolkodva a vállalkozások formáit is áttekintik majd. Meghatározzák profiljukat, behatárolják piaci célcsoportjukat. Készítenek (egyszerűsített formában) üzleti tervet Meghatározzák a szükséges forrásokat, kialakítják marketing-stratégiájukat. Mindezeket fogalmi szinten is rendszerezik, és megismerkednek az alapvető üzleti számításokkal. A mindennapi tevékenység és az elméleti összefüggések megtanulása során, valamint üzletemberekkel találkozva minden bizonnyal megértik a legfontosabbat, azt, hogy a vállalkozás sikerességének és kudarcának melyek lehetnek a fő okai. * Fontos az állami költségvetés gazdasági kapcsolatait is áttekinteni. Itt az adózás alapfogalmainak megtanulásáról, valamint az állami feladat-ellátásról, lényegében a költségvetési bevételek felhasználásának fő irányairól van szó. Meg kell mutatni, hogy milyen

gazdasági feladatai vannak a kormányzatnak egy modern piacgazdaságban. Láttatni kell azokat a határokat is, melyeket az állami beavatkozás, szerepvállalás nem léphet át a gazdasági szereplők kellő önállóságának, vállalkozási szabadságának csorbítatlansága érdekében. * A vállalkozások működésére a makrogazdaság állapota, problémái döntő hatást gyakorolnak. Ezért egy mégoly rövid gazdasági tananyag sem nélkülözheti az alapvető makrogazdasági problémák áttekintését. Ezek: az infláció és a munkanélküliség kérdésköre. A fogalmi tisztázáson túl mindkét probléma esetében meg kell mutatni a kiváltó okokat, típusokat. Meg kell mutatni a kezelési eszközöket, lehetőségeket is Mégpedig két oldalról. Egyfelől a kormányzat oldaláról: milyen eszközökkel képes a kormányzati gazdaságpolitika, valamint a regionális irányítás (megyei önkormányzatok, kamarák, területfejlesztő irodák, munkaügyi központok

és kirendeltségek) kezelni ezeket a problémákat. De legalább ennyire fontos a másik oldal megmutatása is: az egyes gazdasági szereplők (a háztartások és vállalkozások) milyen védekező stratégiákat tudnak kialakítani, hogy a negatív hatásokat tompíthassák?! Itt ismét előtérbe kerülnek a vállalkozások: mit tehetnek a munkanélküliség csökkentéséért? Melyek azok a mai konstrukciók, amelyek ösztönzik-támogatják a munkahelyteremtést, a tartósan munkanélküliek foglalkoztatását? Hogyan válhat egy munkanélküli önfoglalkoztatóvá, illetve sikeres vállalkozóvá? Milyen pénzügyi és egyéb konstrukciók segítik ebben? A vállalkozási tevékenység élénkülése milyen regionális gazdasági hatásokat tud generálni? * Az előző témakör szerves folytatásaként érdemes a gazdaságpolitikával önálló témaként is foglalkozni. A megcélzott korosztály (tinédzser tanulóink) esetlegesen vállalkozókként, de hamarosan

választójogukat gyakorló állampolgárokként kapcsolatba kerülnek a különböző pártok gazdaságpolitikai ígéreteivel, és a kormányzat napi gazdaságpolitikai gyakorlatával. Ezért fontos, hogy a gazdaságpolitikát képesek legyenek gazdaságfejlesztési cél- és eszközrendszerként értelmezni. Értsék meg, hogy a 41 gazdaságpolitikai célok (gazdasági növekedés, magasabb szintű foglalkoztatottság, az infláció mérséklése, a gazdaság kiegyensúlyozottságának biztosítása) esetenként korlátozzák egymást, mert többé-kevésbé ellentmondó hatásúak. Vegyék észre azt is: a gazdaságpolitikai eszközök kiválasztása és eredményes alkalmazása azért rendkívül nehéz, mert soha nem csak a szándékolt, elvárt pozitív hatást váltják ki, hanem (éppúgy, mint a gyógyszerek) mindig nemkívánatos mellékhatásokat is generálnak. Legalább röviden kerüljön szóba, hogy ezeknek az eszközöknek a két fő csoportját a fiskális

(költségvetési), és a monetáris (pénzügyi) eszközök alkotják. E témakör keretében helyet kell kapniuk az aktualitásoknak. El kell végezni a makrogazdaság helyzetelemzését, rá kell mutatni a kritikus pontokra, meg kell jelölni a legfontosabb gazdaságpolitikai feladatokat. A tanulók aktivitására, gyűjtő, információelemző és rendszerző munkájukra is támaszkodva kell mindezt elvégezni Jelenleg érdemes egy, az EU Bizottsága által kért dokumentumot, a Nemzeti Fejlesztési Tervet közösen áttanulmányozni. E dokumentum a magyar gazdaság SWOT-analízisét megadva jelöli ki a fejlesztés stratégiai céljait, és az alkalmazandó fő eszközöket. Itt ismét „visszacsatolhatunk” a vállalkozási kéréskörhöz: elemezni lehet, ténylegesen érvényesül-e a kormányzat „vállalkozás-barát” gazdaságpolitikai hozzáállása?! * Önálló témakör keretében célszerű foglalkozni a gazdálkodás környezeti (ökológiai) hatásaival. Meg kell

ismertetni a tanulókat az externális hatások fogalmával, csoportosításukkal. Részletesebben célszerű foglalkozni az üzemi méretű gazdasági tevékenység környezeti hatásaival, és a negatív externális hatások kezelési eszközeivel. Szóba kell kerülnie az uniós csatlakozás révén szigorodó környezetvédelmi előírásoknak is. Vegyék észre tanulóink: mindez komoly hatást gyakorol a vállalkozásokra, azok költségszínvonalára, versenyképességük alakulására. Noha e téma keretében a környezet-gazdaságtani problémák mikroszintű vonatkozásai állnak az előtérben, nem mellőzhető a globális hatások áttekintése sem. Az ökológiai megfontolásokat a gyerekek saját diákvállalkozásuk tevékenységében is érvényesítsék! * A külgazdasági kapcsolatok elemzése egy modern közgazdasági tananyag fontos fejezete. E témakörön belül a következő főbb kérdések áttekintése javasolható: - a nemzetközi gazdasági kapcsolatok főbb

formái - a külkereskedelem; a külkereskedelemből származó előnyök - a nemzetközi pénzügyek - nemzetközi gazdasági szervezetek (az IMF, a Világbank és a WTO) - a nemzetközi gazdasági integráció; az Európai Unió Ha a témakör feldolgozására csak nagyon kevés idő áll rendelkezésre, akkor legalább az első és az ötödik résztéma feldolgozását kell elvégezni. Az EU-val kapcsolatban három mozzanat kerüljön kiemelésre: 1. a fejlődéstörténet (az 1950-es évek elejétől napjainkig); 2. az integrációnak a maastrichti elvek alapján való továbbfejlesztése (különös tekintettel a közös pénz – az € – bevezetésének gazdasági hatásaira); 3. Magyarország EU-hoz történő csatlakozásának várható hatásai. Itt ismét kiemelendő a vállalkozási szférára gyakorolt hatás: hogyan érinti a csatlakozás a magyar KKV szektort? Melyek az előre prognosztizálható pozitív és negatív hatások? A versenyképesség megtartásának

illetve javításának melyek a legfontosabb feladatai? A diákvállalkozásban szerzett gyakorlati tapasztalatok, és a fenti tematika által vezérelt gazdasági alapismereti tanulmányok megalapozzák a résztvevők gazdasági látásmódját. Képessé válnak a gazdasági információk értelmezésére és rendszerezésére, és annak eldöntésére: reális alternatíva-e számukra a vállalkozói létforma? 42 3.2 Ajánlható oktatási segédanyagok Nagyon lényeges kérdés, hogy az itt vázolt témakörök áttekintését milyen tankönyvre, oktatási segédanyagra támaszkodva tehetjük meg? Kézenfekvőnek tűnne az a válasz, hogy használjuk a közgazdasági szakközépiskolák elméleti közgazdaságtani (mikro- és makroökonómiai) tankönyveit. Noha ezek nagyon szakszerű, kiérlelt, kipróbált tananyagok, mégsem felelnek meg célunknak. Itt ugyanis más a célcsoport, és más a megvalósítandó oktatási-képességfejlesztési törekvés. Itt nem

professzionális szakmai tanulmányokról, hanem az általános műveltség keretei közé illesztett gazdasági szemléletformálásról van szó. A résztvevők pedig nem közgazdasági szakközépiskolások (A közgazdasági szakközépiskolákban működő diákvállalkozások résztvevőinek nyilvánvalóan nincs szükségük a feni tematikájú gazdaságelméleti alapozásra, hiszen ők a szakmai tantárgyak kertében széleskörű közgazdasági felkészítést kapnak.) De találhatók a mi kritériumainknak megfelelő tananyagok is. Itt kettőt ajánlunk ezek közül Az első a Junior Achievement tananyaga: Alkalmazott közgazdaságtan (Gazdasági és vállalkozási ismeretek) Tankönyv a középiskolák számára (A tankönyvhöz munkafüzet is kapcsolódik.) Második ajánlat: AGORA – Alapozó Gazdaságtan Oktató Rendszerező Anyag (Közgazdaságtan kezdőknek – munkatankönyv, melyhez tanári útmutató kapcsolódik) EKF Líceum Kiadó, Eger, 2002. Az elsőként

ajánlott tankönyv részletesebb, a benne megjelenített tananyag feldolgozása több időt igényel. A másodikként ajánlott tankönyv egyszerűbb szövegezésű, bármely 15-16 éves korcsoportban heti 1 órában feldolgozható. A gyerekek felkészültsége, tanulási motiváltsága, a rendelkezésre álló órakeret és a tanár szakmai háttérismereteinek függvényében történhet meg a választás. 4. A gazdasági fogalmak kialakítását és a gazdálkodói érzék és képesség megalapozását szolgáló konkrét módszerek 4.1 A módszerek kiválasztását befolyásoló szempontok A gazdálkodási gondolkodásmód kialakítása, az üzleti érzék- és a vállalkozói képességfejlesztés különböző módszerekkel történhet. Mielőtt ezek közül néhányat bemutatnánk, érdemes átgondolni azokat a körülményeket, amelyek befolyásolják az eredményesen alkalmazható módszerek kiválasztását. Melyek ezek a figyelembe veendő körülmények? Mindenekelőtt a

szóban forgó gyermekcsoportba tartozók életkora. Mindenféle oktatásnál alapvető kérdés ez. A közgazdasági területen tematikai határvonal az életkor Nem arról van szó, hogy bizonyos életkor alatt egyáltalán nem lehet gazdasági kérdésekről ismereteket rögzíteni. Az óvodában is lehet „boltost” játszani (nagyon szeretik a kisgyerekek) – s mindennek komoly gyakorlati jelentősége, a reális élethelyzetekre felkészítő szerepe van. Már kisiskoláskorban felvillanthatók azok a gazdasági fogalmak, amelyek konkrétek, s ezért képszerűen megragadhatók, de az absztrakciós készséget kívánó makrotémák, valamint komolyabb üzleti-gazdasági számítások csak 14-15 éves kortól, a komplexebb 43 gazdaságpolitikai összefüggések pedig csak 17-18 éves korban. A bonyolultabb számítások ugyanis matematikai átlátó képességet és felkészültséget igényelnek, a gazdaságpolitikai témák pedig aggregált mutatók értelmezési

képességét. Ez utóbbiak képszerűen nem megragadhatók, konkrét példákkal nem szemléltethető fogalmak és összefüggések. Az életkori különbözőségek természetesen eltérő mentalitást is takarnak. Az általános iskolások a játékokat, vetélkedőket nagyon kedvelik. Szituációs játékokra még a középiskolások is rávehetők, de elutasítanak mindent, amit „gyerekesnek” ítélnek. A módszerek kiválasztása szempontjából nagyon lényeges körülmény az a „tantárgyi közeg”, amely a gazdasági szakkör vagy diákvállalkozás „hátterét” adja a vizsgált iskolában. Teljesen eltérő szituáció, ha csak a diákvállalkozáshoz kapcsolódóan foglalkoznak rendszerezetten gazdasági kérdésekkel, közgazdasági fogalmak és összefüggések elsajátításával, illetve ha az iskola tantárgyainak egész sora a közgazdasági tartalmakat és összefüggéseket közvetít. Vagyis döntő kérdés, hogy a diákvállalkozás menedzselése során

előkerülő tartalmak mennyiben kapcsolódhatnak össze más tantárgyak tartalmaival, fogalmi apparátusaival? Valamennyire mindenképpen, hiszen még az úgynevezett közismereti tantárgyak is hordoznak gazdasági tartalmakat (különösen a történelem, földrajz, technika tantárgyak). De természetesen, minőségileg eltér ettől az a kapcsolatrendszer, amikor a közgazdasági szakközépiskolában a diákvállalkozási tevékenységet korábban megismert pénzügyi vagy statisztikai fogalmakra, esetleg „hivatalos” tantárgyi keretben tanult marketing ismeretekre lehet építeni. Ha a diákvállalkozás nem közgazdasági jellegű szakképző iskolában működik, különösen nagy hangsúlyt kap a tevékenység egészében a motiválás. A tanulók figyelmének a gazdaságra és önmagukra irányítása (vegyék észre: mindenki -a fiatalok, iskolások is!gazdasági szereplő!). A vállalkozási tevékenység izgalmas, érdekes oldalainak megmutatása, de annak

tudatosítása is, hogy vállalkozni felelősség, önmagukkal, családjukkal, beszállítóikkal, vevőikkel szembeni felelősség is! A diákvállalkozási tevékenységhez kisebb-nagyobb mértékben mindig kapcsolódik elméleti jellegű feldolgozás is. Ennek során a gazdasági fogalmak tartalmát nagyon érthetően, magyarázó példákkal együtt kell kifejteni, a bonyolult szakmai fogalmazást kerülni kell. A közgazdasági szemléletformálás során nagyon fontos az elméleti és a gyakorlati vonatkozások megfelelő összekapcsolása. A diákvállalkozás eleve ezt a célt szolgálja: a gazdasági élet eleven valóságát behozni az iskolába, persze nem a maga összes kockázatával, hanem egyszerűbb, átláthatóbb és védettebb módon. De el kell menni az „igazi” gyakorlathoz is! Nos, az ismét az iskola jellegétől függő kérdés, hogy a gyakorlattal való kapcsolattartás intézményesített, rendszeres lehetősége adott-e, vagy sem. Ahol kötelező szakmai

gyakorlatok vannak (lásd például a kereskedelmi- és vendéglátó szakközép- és szakiskolákat) a gyakorlati élettel való kapcsolattartás eleve adott. Kiterjedt partnerkapcsolati hálózattal rendelkező iskola külföldi látogatásokra is el tudja juttatni tanulóit. Más a helyzet egy általános iskolában vagy gimnáziumban. A tanár szervező- és kapcsolatépítő tevékenységén itt több múlik Vendég-meghívások, tanulmányi séták (piaci séta, bevásárlóközpont, kisvállalkozás meglátogatása), kirándulások hasznosan szolgálhatják a gyakorlati tapasztalatok szerzését, de ezek előkészítése és lebonyolítása időigényes. Megfelelő feladatokkal a meglévő tapasztalatok is „előhívhatók”: megfigyelések végeztetése, gyűjtőmunka, szülők, ismerős felnőttek véleményének kérése, interjú-készíttetés, stb. A meglévő adottságok, feltételek is nagy szerepet játszanak az alkalmazható módszerek behatárolásában. Itt meg

kell különböztetni az objektív és a szubjektív feltételrendszert Ami az objektív feltételeket illeti, itt nem csak a korszerű oktatástechnológiai eszközrendszerek meglétéről van szó. Kezdjük egyszerűbb tényezőkkel Vannak-e például a gazdasági 44 fogalmak megértetéséhez központilag kidolgozott, igénybe vehető taneszközök? Vannak-e az iskolai könyvtárban közgazdasági szótárak, lexikonok? Vannak-e közgazdasági témájú könyvek, adattárak, elérhetők-e közgazdasági hetilapok (HVG, Figyelő)? Milyen az iskola eszköz-ellátottsága (magnó, videó-lejátszó, számítógép, multimédiás eszközrendszer, internetelérhetőség, sokszorosítási lehetőség van-e)? Az eszközök léte azonban önmagában még semmit nem garantál. Bemutatható médiumok, futtatható programok, alkalmazható anyagok is szükségesek, számítástechnikai szakszavakat használva azt mondhatjuk tehát: nemcsak a hardver-oldal, hanem a szoftverek léte is

fontos! Ezek az objektív korlátok, persze, tágíthatók. A módszer-választásnál tehát az éppen elérhető és mozgósítható feltételek döntő szerepet játszanak. De a behatároló tényezők, feltételek sorában a szubjektív korlátok, adottságok is fontosak. Itt az oktatás személyi tényezőjéről, a pedagógusról van szó. Az ő oktatástechnikai felkészültsége, továbbá módszertani kultúrája meghatározó faktor. De van még egy nagyon fontos szubjektív tényező. Vállalja-e a pedagógus azt a munka-többletet, amit részben a szükséges szakmai-vállalkozói ismeretek és tapasztalat megszerzése, részben pedig az újszerű módszerek elsajátítása, és alkalmazásuk előkészítése megkíván? 4.2 Gazdasági játékok Itt most először olyan játékokat mutatunk be, amelyek 13-14 éves gyerekek kreativitását és együttműködési készségét fejlesztik, s ezáltal megalapozzák vállalkozói szemléletüket. E játékok során a fő cél az

önbizalom erősítése, csapat-munka végeztetése, s egy sor olyan fontos mozzanat tudatosítása, amik a vállalkozási szemlélet kialakításához nélkülözhetetlenek. A játékok során a gyerekek tapasztalni fogják, hogy az erőforrások korlátozottak, az ezekhez való hozzájutás költséges. Az erőforrásokat megfelelően kell kombinálni. A jó minőségű termeléshez megfelelő „szakértelem” is kell, a termelési profil meghatározása alapos körültekintést igényel. A játékok azzal a tanulsággal is szolgálnak: az életben változnak a körülmények és a feltételek, a változásokhoz rugalmasan alkalmazkodni kell. Az alkalmazkodás, a változtatási képesség a vállalkozás fontos siker-tényezője A következőkben négy egyszerű vállalkozási játékot mutatunk be Kovács Éva tanárnő játék-gyűjteményéből. A tanárnő Miskolcon, a Bulgárföldi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában tanít. Kezdeményezésére ott már

a 90-es évek közepétől bevezették a gazdálkodási alapismeretek tantárgyi keretben történő oktatását a 7. és a 8 évfolyamokon E sorok szerzőjének módja volt több alkalommal is látogatást tennie ebben az iskolában, tanúja lehetett az itt bemutatandó módszerek beválásának. Az oktatás kis létszámú (15-18 fős) csoportokban folyt, a gyerekek 4-5 fős csapatokban tevékenykedtek, többnyire verseny-szituációban. A tanórákat több alkalommal is tömbösítették, tehát a heti két óra összefüggően, egy foglalkozás keretében került felhasználásra. Ez a megnyújtott időkeret jó lehetőséget adott a játékok (adott esetben hosszabb játékok) végigjátszására, és arra is, hogy a tanulságokat azonnal levonják, a tapasztalatok rögzítésre is kerülhessenek. 4.21 Gazdasági játék I Minden csapatnak termékeket kell gyártania. A termékek a következők lehetnek: papírlapból hajtogatott csákó, repülő és hajó. A gyártott termékek

különböző értékűek A piac képviselői (a felvásárlók) csak a megfelelő minőségű, vagyis megfelelően pontosan hajtogatott termékeket veszik át, minőségi kifogás esetén az ár csökken. Minden csapat önállón döntheti el, hogy milyen terméket gyárt. (Gyárthatják mindhárom fajtát is!) A termeléshez szükséges eszközöket a csapatok játékpénzért vásárolják meg. Induló tőkéhez a gyártás kezdete előtt, elméleti feladatok megoldásával lehetett jutni. Mivel a csapatok nem egyformán szerepelnek, eltérő lehet később a rendelkezésre álló tőkéjük, s így a 45 megvásárolható eszközök mennyisége is. Játék közben a csapatok egymással is kereskedhetnek, eszközöket, anyagokat egymástól is lehet vásárolni. A játék közben – a való élethez hasonlóan – változnak a feltételek. Módosulnak az árak, de változhatnak a keresett termékek jellemzői is (a felvásárló bejelentheti, hogy csákóra már nem tart

igényt, de a jó repülési tulajdonságokkal rendelkező papír-repülőért az eddigi ár másfélszeresét is hajlandó megadni).A csapatoknak tehát arra is figyelniük kell, hogy „raktárukban” ne halmozzanak fel túl sok eladásra váró terméket, mert ezek eladhatatlannak is bizonyulhatnak. A leadott termékekért a csapatok játékpénzt kapnak, amelyet ismételten visszaforgathatnak, vásárolhatnak érte alapanyagot. A vetélkedőt az a csapat (vállalkozás) nyeri, amelyik a legtöbb nyereséget tudta a játék során realizálni. A játékpénz egysége: bugi Árlista: Fehér papír 100 bugi/lap Ceruza 50 bugi/db Olló 100 bugi/db Vonalzó 50 bugi/db A játék menete során később piros papírt is be lehet szerezni, 200 bugi/lap áron. A késztermékek átvételi árai: Fehér csákó Fehér repülő Fehér hajó Piros csákó Piros repülő Piros hajó 200 bugi 300 bugi 350 bugi 400 bugi 500 bugi 550 bugi 4.22 Gazdasági játék II Ez az első játék kicsit

módosított változata. Most más termékeket kell gyártania a vállalkozó csapatoknak: mértani síkidomokat, előre pontosan megadott paraméterekkel (14*7-es téglalap, 7*7-es négyzet, 10cm sugarú kör, 7cm-es befogókkal rendelkező derékszögű háromszög). Csak a pontosan lemért, kivágott síkidomok adhatók el! Az egyéb feltételek teljesen hasonlóak az első feladatban megadottakhoz, azzal a különbséggel, hogy most eszközöket bérelni is lehet egymástól. Az eszközök árai: Papírlap Körző Vonalzó Ceruza Olló 200 bugi 300 bugi 300 bugi 200 bugi 400 bugi Késztermék-árak: Téglalap Négyzet Kör Háromszög 300 bugi 200 bugi 500 bugi 150 bugi 46 4.23 Gazdasági játék III Ez a feladat eltér az eddigiektől. Ez nem csak csoportban, egyénileg is megoldható Itt egy kicsit számolni és tervezni kell! Nagy szükség van a kreatív ötletekre. Képzeld el, hogy vállalkozó vagy, és mütyürkék gyártásával foglalkozol. A mütyürkék

előállításának egy hónapra eső költségei a következők: Helyiségbérlet 500 fabatka Összes bérköltség, járulékaival 700 fabatka Reklám 30 fabatka Anyagköltség 230 fabatka Szállítási költség 60 fabatka Rezsi (energia, telefon, stb.) költségek80 fabatka Egy hónapban 800 db mütyürkét vagy képes előállítani. Feladat: - Határozd meg azt az árat, ami mellett árbevételed éppen fedezi a felmerült költségeket! - Találj a mütyürkének egy konkrét formát, vagyis határozd meg, hogy mit is termelsz valójában! - Adj nevet a vállalkozásnak! - Reklámozd termékedet! - Tervezz emblémát! - Találj ki szlogent! 4.24 Gazdasági játék IV Ebben a játékban ismét célszerű csoportokat szerepeltetni. A tanulók kézhez kapják az iskola környékének vázlatos térképét. A térképen minden fontosabb középület, szolgáltató- és kereskedelmi egység fel van tüntetve. Az iskola közelében van a térképen egy megjelölt hely A feladat: ezen

a helyen kell egy elképzelt vállalkozást indítani. Meg kell indokolni a döntést. Ki kell tölteni a térképhez tartozó feladatlapot Ezen az alábbi kérdések szerepelnek: 1. Mi lesz a vállalkozásotok tevékenységi köre? Mivel fogtok foglalkozni? 2. Mi indokolja választásotokat? 3. Milyen épületre (üzem, üzlet vagy/és iroda) lesz szükségetek? 4. Milyen bútorokra, felszerelési tárgyakra, eszközökre lesz szükségetek a vállalkozáshoz? (Pl.: asztal, szék, fogas, íróasztal, pénztárgép, pultok, stb) 5. Fontos-e, hogy hol van a telephely (iroda)? Miért igen, vagy miért nem? Indokoljatok! 6. Milyen alkalmazottakra lesz szükségetek? Mit kell tudniuk? Milyen tulajdonságokkal kell rendelkezniük? Ez a feladat a vállalkozás telephely-választásának, és a vállalkozás-indítás feltételeinek az átgondolására készteti a 13-14 éves „ifjú vállalkozókat”. Egyben kialakítja bennük az arra való törekvést, hogy a vállalkozással kapcsolatos

ötleteiket mindig vessék alá realitásvizsgálatnak. Hangsúlyossá válik az is: nem csak a tárgyi feltételek, hanem a személyi tényezők is fontosak. Nem mindent magának a vállalkozónak kell tudnia De az nagyon fontos, hogy legyen képes jól kiválogatni a munkatársakat. Nagyon fontos az alkalmazottak felkészültsége, de egyéb tulajdonságaik is, mint lojalitásuk, kreativitásuk, együttműködő- és kommunikatív képességeik. 47 4.25 Néhány tanulság A fenti játékos feladatokkal természetesen még csak a kezdő lépések történnek meg a vállalkozások világa felé. De nagyon fontosak ezek a meginduláshoz Érdemes lehet mindegyik feladatot megcsináltatni ugyanazzal a gyermek-csoporttal. Az első két feladat a jó együttműködést, a szervezőkészséget gyakoroltatja. A gyerekek gyorsan felismerik: olyan „termékeket” kell gyártaniuk, amelyek létrehozásában (hajtogatásában, kivágásában) a legügyesebbek, mert ezt gyorsan és

eredményesen tudják készíteni. De a gyártandó termék kiválasztásában az áraknak is meghatározó szerepe van. Voltak olyan csoportok is, ahol külön embert bíztak meg az elkészített termékek azonnali értékesítésével. Önmaguk ismerik tehát fel a vállalkozáson belüli különböző tevékenység-elemeket, s az ésszerű munkamegosztás eredményesség-növelő hatását. A harmadik, egyénileg megoldandó feladat a költségszámítás szükségességét ismerteti fel a tanulókkal. És ugyanakkor rengeteg egyéni kreatív ötletet kér S ezáltal is általánosítható tanulsággal szolgál: jó ötletek nélkül nem indulhat meg sikerre törekvő vállalkozás! Az utolsó feladat pedig -mint az előbbiekben jeleztük már- az ötletek realitás-vizsgálatának szükségességéről győz meg. S kiderül az is: a vállalkozás-indításnak rengeteg feltétele van, ezeket mind nagyon alaposan végig kell gondolni. A jó ötlet tehát nagyon fontos, de önmagában

messze nem elégséges feltétele egy vállalkozás megindításának. 4.3 Gazdasági társasjátékok Itt most nem a MONOPOLY vagy a HOTEL típusú, kereskedelmi forgalomban kapható társasjátékokról lesz szó, bár – kétségtelen – ezek is alkalmasak lehetnek 12-13 éves gyerekek szórakozva tanítására. Ma már számos olyan, többnyire amerikai eredetű társasjáték ismert nálunk is, amely kifejezetten gazdasági szituációk megjelenítésére és modellezésére alkalmas. Ezek a játékok már a nagyobb korosztály (15-16 évesek) számára valók, eredményesen alkalmazhatók a piacgazdasági jelenségek bemutatására, átélésük segítésére. E játékok tanulságait elemezve komoly közgazdasági megállapítások tehetők. Alkalmazásuk általában úgy történik, hogy a játékban az osztályközösség egésze részt vesz aktívan, vagy pedig kettéosztják a társaságot, az egyik csoport részt vesz a játékban, a többiek pedig a megfigyelők. Az

ismertetést követően 35-40 percen át tart a játék, majd pedig ezt követően részletesen elemzik, megbeszélik a tanulságokat. Az elméleti megállapítások megfogalmazásával, és vázlatos leírásával fejeződik be a foglalkozás (amely többnyire dupla-óra, hogy a sokszereplős, bonyolultabb szituációs feladatok végig-játszhatók legyenek). Jelenleg Magyarországon létezik e gazdasági játékoknak egy gyűjteménye, amely még a kilencvenes években készült, az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban. Összeállítója, írója Megyesi Gabriella, aki tanár kollégái és tanítványai segítségével véglegesítette az összeállítást. Egy nagy dobozt képzeljünk el, amely tartalmazza a javasolt játékok kellékeit, valamint három nyomtatott anyagot: - a tanulóknak (a játékok résztvevőinek) szánt útmutatásokat, játék-leírásokat - adattárat (a magyar gazdaságra vonatkozó, 90-es évekbeli, kerekített adatokat annak érdekében, hogy az

egyes szituációk valóságközeli adatokkal legyenek eljátszhatók) - egy módszertani segédkönyvet, amely a tanár kollégáknak szól, és nemcsak a játékok precíz leírásait tartalmazza, hanem mindazokat az elméleti általánosításokat is, melyek a játékok segítségével feltárhatók, kibonthatók. 48 A kiadvány címe: Megyesi Gabriella: Gazdasági játékok – játékos gazdaság AKG Kiadó, Bp., 1997 A továbbiakban ebből a játékgyűjteményből idézzük azt a játékot, amely modellezi a gazdaság egészének működését, jelzi a vállalkozások nemzetgazdaságban betöltött helyét, szerepét. KERESD A KENYERED! (A GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGEK KÖRFORGÁSA) BEVEZETÉS A háztartások és a vállalkozások közötti folyamatot a piacgazdaságban körkörös folyamatként lehetne szemléltetni. A különféle erőforrások tulajdonosai – családok és egyének – rendelkezésre bocsátják a földjüket, munkaerejüket, tőkéjüket a vállalkozások

számára, cserébe az ennek fejében kapott jövedelemért (munkabér, ingatlan bérleti díja, kamat és profit formájában). Az erőforrások tulajdonosai termékek és szolgáltatások vásárlására költik el jövedelmük nagy részét. A vállalkozók pedig az értékesítésből származó bevételből fizetik ki az erőforrások tulajdonosait szolgáltatásaikért. Együttesen ezek a kapcsolatok egy független gazdasági rendszert alkotnak. Az erőforrás-tulajdonosok jóléte a vállalatok alkalmazottainak jólététől függ, és ez megfordítva is igaz: a vállalatok alkalmazottainak jóléte az erőforrástulajdonosok jólététől függ. Az erőforrás-tulajdonosok és a vállalatok közötti kapcsolat alapja az a tétel, hogy az önkéntes csere jólétet eredményez. A gazdasági folyamatok körforgásának elmélete ezt az állítást támasztja alá. Azt is megkísérli bemutatni, hogy a kereskedelmi tranzakciók eredményét nagyban befolyásolja a gazdasági

rendszer, amelyben az emberek tevékenykednek. AZ ÓRA RÖVID TARTALMA A diákok részt vesznek egy szimulációs gyakorlatban (Keresd a kenyered! játék), melynek segítségével felismerik és megértik a gazdasági tevékenységek körforgását. SZÜKSÉGES IDŐ: 90 perc AZ ÓRA MENETE: 1. Magyarázzuk el, hogy a gazdaságban különböző szerepeket játszhatunk Fogyasztói döntéseket hozunk, amikor termékeket vagy szolgáltatásokat vásárolunk; termelői döntéseket hozunk, amikor felkínáljuk munkaerőnket, megtakarításainkat vagy földünket a gazdálkodóknak; szavazó állampolgárként választási döntéseinkkel, de mindennapi tevékenységeinkkel is befolyásoljuk a kollektív gazdasági döntéshozatalt. Magyarázzuk el, hogy a mai játék segít megérteni a háztartások (fogyasztók) és gazdálkodók (termelők) kapcsolatrendszerét a piacgazdaságban. 2. Kérjük meg a diákokat, hogy olvassák el a játékleírást A játék során egy háztartás vagy

egy vállalkozás szerepét játsszátok el. Olvassátok el alaposan, mi is ezek funkciója a játék során. Tanárotok osztja ki a szerepeket. 49 Háztartások Az a feladat, hogy az emberi, természeti és tőke erőforrásokat adjátok el vállalkozóknak, akik ezek felhasználásával terméket állítanak elő. Az erőforrások eladásából származó jövedelemből vásároljátok meg a háztartásotok számára szükséges termékeket és szolgáltatásokat. Ezeket a termékeket és szolgáltatásokat összefoglalóan ÁRUK-nak hívjuk a játék során. Minél több ÁRU-t sikerül összegyűjtenetek, annál sikeresebbek vagytok. 15 erőforráskártyát kaptok az induláshoz. Az erőforráskártyáitokat el kell adnotok a vállalatoknak, és az ebből származó jövedelemből ÁRU-t tudtok vásárolni. Tehát ne halmozzátok fel az erőforrásokat, mert a játék végén csak az ÁRUK értéke számít. Vállalatok Az a feladatotok, hogy ellássátok a háztartásokat az

igényelt termékekkel és szolgáltatásokkal, és ezáltal profitra tegyetek szert. A játék során ezeket a termékeket az ÁRUK szimbolizálják. Hogy egy ÁRU-t előállítsatok, vállalkozói szerepetekben be kell szereznetek egy egységnyi természeti erőforrást, egy egységnyi emberi erőforrást, egy egységnyi tőkeforrást. Vállalataitoknak ezeket az erőforrásokat a háztartásoktól kell beszereznie a legalacsonyabb áron, amit csak ki tudtok alkudni. Ezután ha egyet-egyet beszereztek, szolgáltassátok be az ÁRUGYÁR-ba, amely ezért egy ÁRU-t fog termelni nektek. Ezután szabadon eladhatjátok az ÁRU-itokat bármelyik háztartásnak a lehető legmagasabb áron. Annak érdekében, hogy profitra tegyetek szert, az előállítási költségnél nagyobb áron kell eladnotok az ÁRUtokat. Ebben a játékban az előállítási költség magában foglalja a munkabért, valamint a természeti erőforrásokért és tőkejavakért fizetett bérleti díjat és kamatot. A

kapott pénzt felhasználhatjátok további erőforrások vásárlására, amelyekkel még több ÁRU-t gyárthattok. 10000 Ft-ot kaptok a kezdéshez Az üzleti sikereket a megszerzett profit nagysága mutatja. Ha elfogy a pénzetek és nincs több értékesítésre váró ÁRU-tok, csődöt kell kiáltanotok, majd visszamenni a helyetekre és kiállni a játékból. Néhány szó az árakról Az árakat szabadon alakíthatjátok ki a játék során (a rendelkezésre álló játékpénz keretein belül!). A javasolt árkategóriák 500-3000 Ft között mozoghatnak, illetve bármely olyan ár elképzelhető, amellyel mind a vevő, mind az eladó egyetért. 3. Osszuk két csoportra az osztályt Az egyik csoport a gazdálkodókat képviseli (vállalkozók), a másik csoport a háztartásokat. Adjunk minden vállalatot képviselő diáknak 10.000 Ft-ot 500 Ft-os és 100 Ft-os címletekben és egy vállalkozói jelvényt, amelyet a játék során viselnek majd. Minden háztartást

képviselő diáknak adjunk összesen 15 erőforráskártyát. Nem szükséges 5-öt adni minden egyes kártyatípusból. Például az egyik diáknak adhatunk 15 természetierőforrás-kártyát, egy másiknak 10 emberierőforrás-kártyát és 5 tőkekártyát. A lényeg, hogy összesen 15 db kártyát osszunk ki egy diáknak, és összesen nagyjából azonos mennyiségű kártya legyen az egyes típusokból az osztályban. 4. Rakjuk ki az ÁRUGYÁR feliratot valahol az osztályban, a vállalkozók ott cserélhetik el a kártyáikat (Természeti Erőforrások, Emberi Erőforrások vagy 50 5. 6. 7. 8. Tőkejavak) ÁRU-ra. Az ÁRU-kártyák képviselik a javakat és szolgáltatásokat Az egyik diák feladata legyen a cserék lebonyolítása. Foglaljuk össze a játékszabályokat és válaszoljunk az esetlegesen felvetődő kérdésekre. Közöljük a diákokkal, hogy összesen 20 percük van a játékra, de várhatunk is addig, amíg a háztartások egynegyede-egyharmada

eladta az összes kártyáját, és ekkor bejelenthetjük, hogy a játék 5 percen belül véget ér. Fontos, hogy a diákok előre tudják, mikor ér véget a játék, hogy értékesíthessék a megmaradt termelési tényezőket és termékeket. Győződjünk meg róla, hogy a vállalatokat képviselő diákok tisztában vannak vele, hogy pénzt kell fizetniük az erőforráskártyákért, és pénzért kell eladniuk az ÁRU-t. Kezdődhet a játék. Előfordulhat, hogy néhány háztartás megpróbálja kijátszani a gazdasági folyamatot azáltal, hogy erőforráskártyáikat egyenesen az ÁRUGYÁRba viszik. Közöljük velük, hogy vállalkozói jelvény nélkül nem termelhetnek ÁRU-t. Miután vége a játéknak, kérjük meg a háztartásokat képviselő diákokat, hogy számolják össze, mennyi ÁRU-t sikerült összegyűjteni, a vállalkozóknak pedig mennyi pénze van. Számoljuk össze, hány vállalkozó ment csődbe, hánynak maradt 10.000 forintnál kevesebb pénze,

hánynak van pontosan 10000 Ft-ja, és hánynak van több mint 10.000 Ft-ja Győződjünk meg arról, hogy mindenki számára világos, hogy akinek 10.000 Ft-nál kevesebb pénze maradt, az veszteséges. Jutalmazzuk meg azt a vállalkozót, aki a legtöbb profitra tett szert, és azt a háztartást, amelyik a legtöbb ÁRU-t gyűjtötte össze. Majd kérjük meg a sikeres vállalkozókat, árulják el sikerük titkát. Néhány veszteséges háztartás és vállalkozó próbálja meg megmagyarázni vállalkozásának csődjét. Foglaljuk össze az óra tanulságait; rajzoljuk fel a táblára a jövedelmi körforgás ábrát. Beszéljük meg az ábra mondanivalóját a diákokkal! 4.4 Az életközeliség biztosításának lehetőségei Mint az eddigiekből nyilvánvaló, a vállalkozói szemléletmód nem alakítható ki pusztán elméleti ismeretek közlésével. Életszerű szituációkat kell teremteni, illetve meg kell figyelni valóságos vállalkozásokat, elemezni kell

működésüket. Az előbbiekben megfogalmazott célokat jól szolgálja a gyakorló iroda, illetve a vállalkozáslátogatások, vállalkozókkal, üzletemberekkel való találkozók. 4.41 A gyakorló iroda A közgazdasági és kereskedelmi szakközépiskolákban a 90-es években alakították ki a gyakorló irodákat. Ezek speciálisan berendezett termek, ahol egy vállalkozás valamennyi fontos irodai részlege imitálva van, a szükséges felszerelésekkel együtt. Ezek drága gépek, telefonok, faxok, sokszorosítók, számítógépek a ma használatos könyvelő, bérszámfejtő, statisztikai és egyéb programokkal. (Komoly beruházás a gyakorló-iroda kialakítása Általában szakképzési támogatás, vagy más, pályázati pénzforrások igénybevételével történik az iroda kialakítása. A jelentős beruházási erőforrás-igénybevétel ellenére tapasztalható, hogy ma már olyan iskolák is törekednek gyakorló iroda kialakítására, ahol a

gazdaságivállalkozási ismeretek oktatása nem az alapképzés része, hanem pl. az ötöd-hatodéves, OKJ-s tanfolyamok céljait szolgálja a drága gyakorlóhely megteremtése.) A gyakorló irodában egy-egy osztály, mint egy képzeletbeli cég apparátusa dolgozik a tanulók közül választott ügyvezető igazgató vezetésével (de persze, a tanár háttérbeli irányításával). 51 Megalakulnak, mint valamely társas vállalkozás, a szükséges nyomtatványokat, cégbírósághoz beadandó papírokat kitöltik. Megállapítják tevékenységi körüket, megszervezik a beszerzést és az értékesítést, a marketing-részleg reklámkampánnyal és PRtevékenységgel támogatja a munkát, készülnek az üzleti számítások és kimutatások. Az iskolák képzeletbeli cégei, vállalkozásai egymással is kapcsolatban vannak, mármint valóságos telekommunikációs kapcsolatban, az imitált rendelések és szállítások levelezése és könyvelési tételei az

irodákban ténylegesen megjelennek és az érvényes gazdálkodásiszámviteli rend szerint rögzítésre kerülnek. A gyakorló irodai órákat tömbösítik, 3-4 órát folyamatosan töltenek ott el a tanulók. A gyerekek megfelelő megjelenésére is ügyelnek, nem jöhetnek lezseren, „üzletemberhez méltó” módon kell ott megjelenniük. Látható tehát, hogy a gyakorló irodai foglalkozás a közgazdasági- vagy kereskedelmi szakközépiskolai tanulók számára kötelező, órarendbe állított foglalkozás. Ha az iskolának van ilyen terme, feltétlenül használjuk ki a gazdasági szakkörös, vagy diákvállalkozást alapítani akaró tanulók számára is, az ő szemléletformálásuk, készségfejlesztésük érdekében! Figyelemre méltó érdekesség, hogy a gyakorló iroda nem új találmány. A két világháború közötti időszakban az akkori középfokú közgazdasági szakképzést nyújtó iskolákban, az úgynevezett felső kereskedelmi iskolákban mindig

is nagy figyelmet fordítottak a kereskedelmi tevékenység irodai részének bemutatására és gyakoroltatására. A gyakorló irodai foglalkozás abban az időben a tanulmányok utolsó évfolyamán jelent meg, heti 4 órás elfoglaltságot jelentve. Az iskolai év nagyobbik felében az osztály egy csoportban dolgozott, a tanár irányításával és instrukciói alapján dolgozták ki az elképzelt üzleti események, tranzakciók bonyolításával együtt járó műveleteket (leveleket fogalmaztak, kitöltötték a szükséges nyomtatványokat, elvégezték az üzleti számításokat, szimulálták a banki kapcsolatokat, és természetesen könyveltek). Az utolsó hónapokban az osztály kis csoportokra oszlott. Minden egyes csoport egy-egy céget képviselt Az üzleti események most már e kis cégek között zajlottak. A tanártól kapott komplett feladat-csomagot kellett minden kis csoportnak kidolgoznia Ez a munka nagy önállósággal, de természetesen, tanári

irányítással és segítséggel folyt, már akkor is speciálisan felszerelt helyiségben. A gyakorló irodák a jelenben is jól szolgálják a gyakorlati életre való felkészítést. A közgazdasági jellegű iskolák többsége ma már rendelkezik jól kiépített gyakorló irodával. Egy kérdőíves felmérésből az derült ki, hogy 33 adatközlő iskola közül 22 rendelkezik gyakorló irodával (ez 2/3-os arány)! A kérdőívet kitöltő, gyakorló irodával rendelkező iskolák kiemelték, hogy rendelkeznek minden fontos, modern irodai eszközzel, az iratfűző és -megsemmisítő gépeket is beleértve. A gyakorló irodát a vállalkozóvá nevelés jó színterének tekintik, ahol a tanulás mellett motivációt is kapnak a tanulók a vállalkozói létformához való felkészülésre. A gyakorlóirodák jelentőségét kiemeli az a tény, hogy a magyar oktatás leggyengébb pontja a gyakorlati élettel való kapcsolat. Ezen a problémán sokat segíthet a

gyakorlóirodai foglalkozások rendszere. A fejlődés e téren valóban látványos volt az elmúlt 7-8 évben Nyugati országok színvonalát szeretnénk megcélozni. Egy előadásában Benedek András (a jelzett előadás időpontjában szakképzési ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkár) Németország, Svájc és Ausztria példáját említette, ahol a tanirodák, gyakorlóhelyek jól kiépített rendszere működik. Külföldön a tanirodai cégek többségének valódi vállalkozásokkal is van kapcsolata. Ausztriában például a tanirodai cégek 80%-a rendelkezik ilyen kapcsolatokkal. A gyakorlóiroda az osztálytermitől teljesen eltérő szituációt jelent, itt más didaktikájú oktatást kell megvalósítani. Minden szempontból a gyakorlat kerül előtérbe A tanirodában végzett foglalkozás: - gyakoroltatja a team-munkát - gyakoroltatja a távkapcsolatok kiépítését és kezelését - sajátos szemléletet ad. 52 A taniroda tehát a gyakorlati élet

komplex szimulálására alkalmas; már majdnem maga a valóság! A gyakorló irodák kialakításával, az ott szervezendő foglalkozások sajátos metodikájával tananyagunkban (és tanfolyamunkon) külön is foglalkozunk. A szükséges ismereteket részletesen egy önálló jegyzetben bocsátjuk hallgatóink rendelkezésére. 4.42 Vendég-meghívások, látogatások, tanulmányi kirándulások A vállalkozói szemlélet kialakítása, valamint a tapasztalat-szerzés érdekében el kell vinni a „diákvállalkozókat” valódi vállalkozásokhoz, meg kell ismertetni őket sikeres üzletemberekkel, gazdasági szakértőkkel. Minden ilyen akciót természetesen alaposan elő kell készíteni. Arra ne csak a tanár készüljön fel, hanem diákjaink is. Célszerű már előzetesen információkat szerezni arról a cégről, ahová ellátogatunk. (Ez a tanulók feladata legyen; valamelyikük kiselőadás keretében az előkészítő foglalkozáson vállalkozhat a cég bemutatására.)

Minden bizonnyal érdekes látványt nyújt, és tapasztalatokat ad a cég termelési folyamatának megtekintése is (valószínűleg a vendéglátók adnak lehetőséget a termelő üzemrészek bejárására, meglátogatására), de ne szoruljon háttérbe a lényeg: a gazdálkodási folyamat elemzése, a piaci pozíció megszerzésének és megtartásának (esetleg növelésének) a cégnél alkalmazott módszerei, vagyis a cég menedzselésével kapcsolatos elemek vizsgálata. Érdemes minden fontos, a vállalkozás alapításával és működtetésével kapcsolatos kérdést áttekinteni, ezekről informálódni, s a látogatáson, illetve azt követően a hallottakat, tapasztaltakat elemezni. Vonjuk le mindazokat a tanulságokat, amelyek a diákvállalkozás működtetése szempontjából is irányadóak lehetnek. Áttekintésre, vizsgálatra javasolt kérdések a vállalkozás látogatások alkalmával: - A vállalkozás alapításának körülményei. (Itt figyelmet érdemel az

az ötlet, ami a vállalkozási tevékenység alapja. Továbbá annak vizsgálata: voltak-e a vállalkozási tevékenységnek előzményei?) - A vállalkozó személyes indíttatása arra, hogy ezt a megélhetési formát válassza. (Esetleges családi tradíciók, vagy más személyes tényezők szerepe.) - A vállalkozás létrehozásához és menedzseléséhez milyen speciális ismeretekre volt szükség? Mindezekkel a vállalkozó rendelkezett-e, illetve kiket vont be a vállalkozásba, hogy a szükséges szakértelem „együtt legyen”? - A piac feltárása, elemzése milyen módszerekkel történt? - Milyen módokon sikerült a szükséges forrásokat biztosítani? - Miért éppen azt a szervezeti formát választották, amelyben működnek? Tervezik-e a szervezeti forma megváltoztatását? - Milyen reálgazdasági feltételek segítik/gátolják a vállalkozás tevékenységét? - Milyen gazdaság-szabályozási elemek segítik/gátolják a vállalkozás tevékenységét? -

Hogyan készül a vállalkozó a közelgő uniós tagságra? Prognózisa szerint mennyiben érinti majd ez a vállalkozás működését? Honnan tudott/tud informálódni minderről? A kereskedelmi- és gazdasági kamara milyen segítséget tudott nyújtani ebben, és a vállalkozás bármely más problémájának megoldásában? - Melyek a hosszú távú fejlesztési elképzelések? A stratégiai célok realitásának elemzése, vizsgálata hogyan történt? - A marketing-tevékenység hogyan épül bele a vállalkozási tevékenység folyamatába? - Milyen csatornákon keresztül tud újabb információkhoz jutni, továbbképzési lehetőségeket elérni a vállalkozó és munkatársai? 53 Nagyon fontos megismertetni az „ifjú vállalkozókat”, diákjainkat azzal a gazdasági „közeggel”, amely a vállalkozásokat ma Magyarországon körülveszi. Ezért javasolható, hogy vendégként, beszélgető partnerként ne csak vállalkozókat hívjunk meg, hanem gazdasági

szakértőket, illetve gazdaságirányító szervek, intézmények munkatársait is. Izgalmas, tanulságos beszélgetések alakulhatnak ki ezeken a vendég-fogadó foglalkozásokon. A szakértőkkel, üzletemberekkel való találkozások szervezésére ragadjunk meg minden kínálkozó lehetőséget. Nemrégiben például a Junior Achievement Magyarország Alapítvány és az APEH kötött egy olyan megállapodást, melynek keretében az APEH megyei igazgatóságának munkatársai vállalták, hogy egyeztetett, kölcsönösen megfelelő időpontokban ellátogatnak iskolákba, és kisebb diákközösségekkel elbeszélgetnek az adóhatóság tevékenységéről, szervezetrendszeréről, egyáltalán az adózás modern gazdaságban betöltött funkcióiról és az adóztatás hazai aktualitásairól. Mindezt ellenszolgáltatás nélkül vállalták az adóhatóság munkatársai. Ezek nagyon tanulságos, érdekes beszélgetések voltak Az Eszterházy Károly Főiskolán is éltünk ezzel

a lehetőséggel, két hallgatói csoportba is meghívtuk az APEH képviselőit. A beszélgetés során természetesen nem csak az adóügyi kérdések kerültek elő, hanem a mai magyar gazdaságpolitika aktuális problémái, neuralgikus pontjai is. A helybeli üzem- és intézménylátogatások mellett az ország más vidékeire, illetve a külföldre irányuló tanulmányi kirándulások is fontos helyet foglalnak el a gyakorlati tapasztalatszerzést szolgáló módszerek sorában. Érdekességként írom le, hogy ez a fajta ismeretszerzés a két világháború közötti időszakban is fontos helyet foglalt el az üzleti pályákra készülő tanulók képzésében. A felsőkereskedelmi iskolák 1931-es országos igazgatói értekezletén például külön napirendi pontot szántak ennek a témának. A vitaindító előadást Óriás Nándor igazgató úr tartotta. (dr Óriás Nándor professzor úr volt 1923-39 között az 1921 szeptemberében alapított Egri Római Katolikus

Négyévfolyamú Fiú Felsőkereskedelmi Iskola igazgatója. A Pécsről jött és oda visszatért tudós tanárt óriási tisztelet övezte, és emlékét övezi ma is Egerben.) Az előadó konkrét javaslatokat tett a tanulmányi kirándulások előmozdítására. Mindenekelőtt szorgalmazta, hogy minden iskola készítsen saját településéről és annak körzetéről egy részletes leírást a testvériskolák számára: az ő vidékén mit érdemes megtekinteni? Ebben a „prospektusban” elsősorban az üzemlátogatási lehetőségek szerepeljenek. A tájékoztatót a szállás- és étkezési lehetőségek felsorolásával javasolta még kiegészíteni. Az előadó úgy vélte, minden tanulmányi kirándulás legalább két iskola ügye Abban nemcsak az utaztató iskola diákjai, hanem a fogadó iskola növendékei is részt vállalhatnak: „.az idegenből érkező kiránduló csoport a fogadó iskola legjobb diákjaiban is szakavatott, ügyes kalauzokra találjon. Újból

is hangsúlyozni kívánom azonban, hogy ebbe a feladatba a vendéglátó iskolának csak legintelligensebb és erkölcsileg is feltétlenül megbízható tanulóit vélném, mintegy kitüntetésképpen, bevonandóknak.” (Forrás: A felsőkereskedelmi iskolai igazgatók 1931. április 17-én és 18-án megtartott IV értekezletének jegyzőkönyve; Révai Irodalmi Intézet Nyomdája, Bp., 1931 57o) A mi témánkra „átfordítva” ez a tanulság úgy fogalmazható meg, hogy az egymással kapcsolatot kialakító diákvállalkozások közössége személyes találkozók alkalmával minden bizonnyal szélesítheti ismereteit, bővítheti a szakmai, valamint a társas-baráti kapcsolatokat egyaránt. A tanulmányi kirándulások, látogatások, gyakorlatok, szakértőkkel való találkozások ma is a közvetlen tapasztalat-szerzés legfontosabb csatornái. A külföldi tapasztalatokkal való megismerkedés is nagyon fontos, napjainkban, az uniós csatlakozás előestéjén

különösen az. A külföldi látogatások manapság stabil, hosszú távú partnerkapcsolatok keretében zajlanak. Az ilyen intézményi együttműködések kialakulását a PHARE-programok és más uniós projektek érdemlegesen előmozdították. Egy kérdőíves adatgyűjtés szerint a részletes választ adó 33 iskola többsége (21 iskola) rendelkezik külföldi partnerkapcsolatokkal. E kapcsolatok tartalmáról részletesen sajnos csak a pozitív választ adók fele számolt be Természetesnek tekinthetjük, hogy a külföldi partner közreműködésével szakmai gyakorlatok lebonyolítására kerül sor, illetve idegen-nyelv gyakorlás folyik. Négy iskola válaszából lehetett arra következtetni, hogy esetükben ennél sokkal többről van szó, tartalmi és módszertani együttműködés is kialakult. [Két iskola jelezte, hogy idegenforgalmi képzésüket a külföldi partner segítségével kialakított országismereti tanulmányok is támogatják. Másik két iskola

pedig arról számolt be, hogy tankönyvek, oktatási segédletek kölcsönös átadása és tanulmányozása is zajlik az együttműködés keretében.] Ami a partnerkapcsolatok irányát illeti elmondható, hogy messze Németország vezet a cím szerint megjelölt partnerintézmények tekintetében. 5 esetben fordult elő 54 Ausztria, és franciaországi intézmény is ugyanennyiszer. A szomszédos országok közül Szlovákia vezet Itt magyar tanítási nyelvű intézményekkel van kapcsolat, hasonlóképpen ez a helyzet erdélyi tanintézetek esetén is. Sok további ország is szerepel a kitöltött kérdőíveken, de ezek számossága nem jelentős, mivel a befutott lapokon ezek csak 1-2 esetben kerültek említésre (Finnország, Egyesült Királyság, Dánia, Svédország, Spanyolország, Olaszország, Lengyelország). [A kérdőíves felmérést dr. Kádek István végezte, PhD-kutatómunka keretében, 2000-ben] A tanulmányi kirándulások szervezése és

lebonyolítása átfogó tevékenységet igénylő feladat. 1. Az előkészítés több kolléga összefogását igényli Célszerű az előkészületekbe, az útiterv, a programok végleges kialakításába és megszervezésébe az osztályközösséget (illetve a szakköri tagokat, vagy a „diákvállalkozókat”) is bevonni. Sok jó ötlet kerülhet felszínre, a tanulók magukénak érzik majd a programot, ráadásul egy sor kellemes tapasztalattal kecsegtető kirándulás előkészítése már maga is élmény. A szakmai és egyéb programok részletes tervezése mellett az utazás, szállás és étkezési lehetőségek alapos átgondolása, a költségkímélő megoldások keresése is komoly feladat, közös gondolkodást kíván. 2. Diákvállalkozások résztvevői évente egy-két alkalommal országos vásárokon vesznek részt. Az erre való felkészülés komplex feladat Nem csak a bemutatandó, illetve értékesítendő termékek létrehozása a feladat, hanem a

megfelelő promóciós eszközök megtervezése, a szállítás megszervezése, a stand előkészítése, és a forgalmazás megszervezése és lebonyolítása is. Ezek a vállalkozói attitűd kialakítása, erősítése szempontjából rendkívül fontos mozzanatok – éljünk e lehetőségekkel! 3. Egy több-napos kirándulás természetesen nemcsak szakmai programok sorozatából áll. A természeti, történelmi és kulturális látnivalókra előzetesen fel kell készülni, ez szintén erre felkért tanulók közreműködésével történhet. Szabadidő biztosításáról, és a megfelelő szórakozási lehetőségekről is előre határozni kell, meg kell állapodni a lehetőségekben és a korlátokban. 4. Egy jól sikerült kirándulás hosszú időre nyújt tapasztalatokat, felidézhető és feldolgozható élmény-anyagot. A tanári munka során éljünk ezzel a lehetőséggel és aknázzuk ki minél teljesebben a kirándulás során szerzett tapasztalatokat. 4.5 A

számítógépes technika bevonása A korszerű számítógépes technika jól segítheti mind a gazdasági alapfogalmak, összefüggések bemutatását, megtanítását, mind a vállalkozói szemlélet és ide sorolható képességek (helyzetfelismerés, gyors döntés, kockázatbecslés, gyors-precíz gazdasági számítások végrehajtása) kifejlesztését, gyakoroltatását. Ennek eszközei lehetnek: - a számítógépen bemutatható diasorozatok - az interaktív multimédiás programok - a szimulációs helyzetgyakorlatok 4.51 Diasorozatok Szövegek, képek, ábrák megjelenítéséről van szó, a gazdasági alapfogalmak és összefüggések szemléltetése, jobb megértésük elősegítése érdekében. Igen messze járunk azonban a valamikori, diavetítővel kivetített álló diaképek sorozatától. A számítógép a maga lehetőségeivel ugyanis sokkal többet tud nyújtani, mint az állóképes diavetítés. A Power Point program segítségével előállított diaképek

ugyanis mozgó ábrákat, villogó feliratokat képesek megjeleníteni, ha szükséges, megfelelő hangeffektusok hozzáadásával. A képek különböző 55 módokon válthatók „beúsztathatók”, előzetes program szerint akár önműködően is vetíthetők. De közbeiktatott feladatokkal akár interaktívvá is tehető a bemutatás. Az animálás lehetősége folytán a változások, elmozdulások is jól szemléltethetők. Óriási előny, hogy némi programozási ismeret és rutin birtokában a tanár saját maga tud ilyen diasorozatokat létrehozni, megkonstruálni. A projektorvetítővel megjelenített diasorozat a közös osztálymunkát segítheti, de ezek az anyagok használhatók az egyéni tanulás, gyakorlás segítésére is. 4.52 Multimédiás programok Itt már az oktatást-tanulást segítő komplex oktatóprogramokról van szó. Álló- és mozgókép, írott szöveg, hangzó anyag, színes képek, filmrészletek tömege közvetíti az információkat. A

haladás nem egyirányú. A hipertext-jellegű éptkezés jellemző, a kijelölt linkek segítségével háttér-információk hívhatók be; az anyagban tetszőlegesen léphetünk előre, vagy vissza, a felhasználó önmaga határozza meg haladásának irányát, az áttekinteni szándékolt információk területét. Az anyagnak ez az önálló használhatósága, „szabad bejárása” már eleve interaktívvá teszi azt. De ez az interaktív jelleg erősödik azáltal, hogy ezek az anyagok többnyire gyakorlási lehetőségeket, feladatokat tartalmaznak. Kiértékelik a megoldást, és az érzékelt hibák alapján korrekciós javaslatokat adnak a felhasználónak. Ezek az anyagok az egyéni tanulási tevékenységet hatékonyan segíteni képes oktatóprogramok, használhatók azonban közösen, osztálykeretben is. A programozott oktatás Magyarországon a 70-es évektől kezdett szélesebb körben elterjedni. Az oktatóprogramok „első generációja” nyomtatott módon,

úgynevezett munkairányító lapok formájában jelent meg. Ezek a speciális feladatlapok egy-egy témát dolgoztak fel Teljes tananyagok programozása is megvalósult, ilyenkor programozott tankönyv született. Ilyeneket kezdetben – értelemszerűen – a felsőoktatás levelező tagozatán használtak. A programozott oktatás megvalósításának másik módja – mondhatnánk, második generációja – az oktatógépeken bemutatható programok csoportja. Az oktatógépek olyan oktatástechnikai eszközök, amelyek a tanítási-tanulási folyamat hosszabb-rövidebb szakaszának irányítására alkalmasak; nemcsak szövegek közlésére, hanem grafikonok, ábrák, magyarázó rajzok vetítésére is képesek, általában a sokoldalú információközlés jellemzi működésüket. Vannak egyéni tanulásra és csoportos oktatásra alkalmas gépek Oktatóprogram alkalmazásakor a tanulók nem pusztán passzív befogadói a látottaknak, hallottaknak. Aktív résztvevői a

folyamatnak. A közölt információkra figyelniük, azokat azonnal értelmezniük és értékelniük kell; meg kell oldaniuk az oktatóprogram feladatait. Ez a korábban közölt információk birtokában teljesíthető A feladatmegoldást minden esetben visszacsatoló programlépés követi: a tanulók ekkor lineáris program esetén szembesülnek a helyes válasszal, ezáltal megerősítést kapnak, vagy felismerik tévedésüket. A helyes választ az elágazásos program is megerősíti; helytelen válasz esetén azonban nemcsak a hibára figyelmeztet, hanem azonnal visszairányítja a tanulót ahhoz a tananyagrészlethez, melynek segítségével önmaga korrigálhatja tévedését. Az oktató-program nagyfokú szemléletessége, a több oldalú információ-kommunikálás révén érdekesen, élvezetesen tárja az anyagot a tanulók elé. A nem túl nehéz, de azért elmélyült gondolkodást igénylő feladatok megoldása pedig aktivizálja és sikerélményhez juttatja a

tanulókat. Az oktatógépek kora – nálunk nem több mint 15-20 éves használat után – mára már lejárt. Ma már ilyen masinák használata nem indokolt. Ma már számítógépen futtatható oktatóprogramok készülnek – az előbbi szóhasználatnál maradva az oktatóprogramoknak ez a harmadik generációja. A számítógép ugyanis még több oldalú információközlésre képes, mint az oktatógépek. Tanulságos lehet itt egy közelmúltban készített felmérés néhány adatát ismertetni. 24 válaszoló közgazdasági szakközépiskola közül kettő (egy fővárosi és egy vidéki) nyilatkozott úgy, hogy ők számítógépes oktatóprogramokat egyáltalán nem használnak. Az összes többi iskola gyakori és széles területre kiterjedő alkalmazásról számolt be. Az természetesnek 56 tekinthető, hogy a könyvvitel, az üzleti gazdaságtan, az informatika és a gépírás-tanulás terén rendszeres az e területekre specializált könyvviteli programok,

gyakoroltató programok alkalmazása. A számítógép rendszeres használata a gyakorló irodából sem hiányzik Mindezeken túlmenően – meglepő módon – a közismereti tárgyak is használnak számítógépes programokat, mindenekelőtt a nyelvtan, az idegen nyelvek, továbbá a matematika, fizika és a történelem (!) oktatás. Az iskolák a világbanki fejlesztés és a SULINET-program keretében tudtak beszerezni szoftvereket. Az egyik budapesti iskola azt jelezte, hogy ők a JAM-tól (Junior Achievement Magyarország) kaptak anyagot. Egy esetben a „saját fejlesztés” megjelölés is előfordult. Egy budapesti iskoláról van szó, ahol az elméleti közgazdaságtan tanára a számítástechnikát tanító kollégával összefogva most dolgozik a MAKRO-MANKÓ c. programon A program komplex módon képes segíteni a tanulók munkáját, mivel kislexikont, a legfontosabb makroökonómiai összefüggéseket megjelenítő függvények gyűjteményét,

összefüggés-magyarázatokat, jelölés-gyűjteményt, feleletválasztós teszteket, igaz-hamis feladatokat, számítási példákat és néhány kiemelkedő közgazdász életrajzát tartalmazza. Lényegében a teljes középiskolai makroökonómiai tananyagot felöleli. A program elsődleges célja, hogy a tanulók egyénileg, ki-ki saját tempója szerint haladva gyakorolhasson. A program anyagában szereplő függvények, grafikonok – LCD kivetítő segítségével – a tanórai szemléltetést is segíthetik. A program felhasználható a tanulók tudásszintjének felmérésére is A felmérésbe bevont 9 kereskedelmi szakközépiskola közül két iskola kivételével a többiben használnak számítógépes programokat. Egyes közismereti tantárgyak órái mellett az üzleti adminisztráció, a kereskedelmi gyakorlat és a tanirodai tevékenység a számítógép használatának terepe. Egy iskola jelezte, hogy rendelkeznek az elméleti közgazdaságtan egyes témáit

gyakoroltató oktatóprogrammal, melyet a Nemzetközi Bankárképző Központ bocsátott rendelkezésükre. Ez az ún. ROBINSON-PROGRAM Érdeklődésemre a Bankárképzőnél elmondták, hogy ez egy belga oktatóprogram magyarított változata. A PHARE-keretében jutottak hozzá, és ingyenesen tudták néhány kiválasztott iskolának átadni. DOS-alapú, a ma használatos gépeken széleskörűen alkalmazható program. Az elméleti közgazdaságtan témaköreit dolgozza fel és gyakoroltatja. A szükségletek fogalmától a mai bonyolult gazdaságok működéséig végigveszi az elméleti közgazdaságtan alapvető témaköreit. Lineárisan építkező program, Robinson meséjén keresztül illusztrálja a közgazdasági összefüggéseket. (A hivatkozott kérdőíves felmérést dr. Kádek István készítette, PhD-kutatás keretében, 2000ben) A felmérés azt igazolta, hogy számítógépes oktatóprogramok (multimédiás anyagok) léteznek, közismereti és szakmai tantárgyakhoz

is; az iskolák használják ezeket az anyagokat. Sőt, még az is állítható, hogy esetenként saját fejlesztés is történik. A gond inkább az, hogy a meglévő anyagok ismertsége nem megfelelő. Ez a kijelentés még a professzionális anyagok vonatkozásában is igaz, különösen igaz azonban a saját fejlesztésű anyagok esetében. Pedig hasznos lenne szélesebb körben ismertté tenni a saját fejlesztésű anyagokat, hiszen ezek létrehozása rengeteg időt, energiát kívánt az alkotóktól. (Jól működő oktatóprogramokat teamek tudnak létrehozni. Szakmai, matematikai, informatikai, programozás-technikai ismeretek egyaránt szükségesek, mindez 3-4 fős csoportban biztosítható teljes körűen.) Most nézzük a hardver-oldalt. Gépek, géptermek vannak Inkább a gépek korszerűségével és kiépítettségével van gond. (Erre lehet következtetni abból, hogy a részletes választ adó 33 iskola közül 13 jelezte, hogy multimédiás eszközrendszere még

nincs, vagy csak most van kiépítés alatt. Ez úgy értelmezhető, hogy gépeik felszereltsége, illetve adattároló kapacitása nem elégséges. Nincs bennük hangkártya, CD-meghajtó, stb) Telefonos és személyes interjúkból az derült ki, hogy LCD-kijelzővel vagy projektorvetítővel az iskoláknak csak kis része rendelkezik [ezek valóban nagyon költséges berendezések], ennek hiányában azonban a számítógépes programok osztályközösség előtti bemutatása nem lehetséges. A gépterembe bejutni – ahol minden tanuló saját gépen futtathatná a programot – pedig szinte lehetetlen, hiszen a géptermi órákat az informatikai foglalkozások többnyire lekötik. 57 4.53 Szimulációs programok Ezek olyan speciális alkalmazások, amelyek már valóban a vállalkozói készségfejlesztés eszközei. Olyan gyakorló programokról van szó, ahol az alkalmazónak változó helyzetekhez, módosuló paraméterekhez kell alkalmazkodnia, azonnal reagálva, gyors

döntést hoznia. Ezek általában (összetettségük, komplexitásuk miatt) professzionális anyagok. Az előbbiekben már idézett felmérésben azonban egy esetben felbukkant a „saját készítés” megjelölés is. Egy vidéki iskolában a szakmai oktatást segítette az alkalmazás. Egy agilis kolléganő irányításával szimulációs számítógépes program alapján egy gazdasági játékot játszottak végig a 12. évfolyamosok Három kiskereskedelmi egységet alakítottak, amelyek induláskor egyforma piacrészesedéssel bírtak. Két üzleti évet játszottak végig a programmal Eközben változtak a paraméterek, és a tanulóknak reagálniuk kellett, döntéseket kellett hozniuk. A játék során követett stratégiájukat, lépéseiket, döntéseiket rögzítették. Szakértő közönség előtt, az iskola médiatermében egy rendezvény keretében prezentációval alátámasztva bemutatták a játék során történteket. Itt csak jeleztük ezt a nagyon korszerű és

komplex alkalmazási lehetőséget. Kurzusunkon szakértők fognak majd bemutatni a vállalkozói képesség-fejlesztésben használható szimulációs gazdasági játékokat. Végezetül ide kívánkozik még három megjegyzés a multimédiás anyagok alkalmazásáról. Ezek kétségkívül óriási előnyökkel rendelkeznek. Igen sok információt nyújtanak; az új ismereteket több csatornán kommunikálják; megadják az interaktivitás lehetőségét, s így hozzájárulnak a valóban aktív tanulói tevékenység kibontakozásához. De az alkalmazásnak bizonyos veszélyeire is tekintettel kell lenni: mindenekelőtt arra, hogy a sok információ a figyelem elkalandozására is csábít, a lényeg esetleg eltűnik a részletek mögött. Amikor a tanulók ilyen modern ismerethordozókkal dolgoznak, fennáll annak a veszélye is, hogy a figyelmet a technikai oldal köti le, nem az általunk sugallni kívánt tartalom. E potenciális veszélyek ismételten aláhúzzák az oktató

jelenlétének, esetenként segítésének, akár közvetlen beavatkozásának a fontosságát. Felvetődik még egy kérdés: az oktató technikai felkészültségének, ismereteinek kérdése. Az oktató természetesen segítséget kérhet az oktatástechnológustól. De minimális hardverismeretekkel rendelkeznie kell! Ismernie kell a rendelkezésre álló gép „képességeit”, konfigurációját, hogy eldönthesse, az általa megszerzett anyag (program, CD) egyáltalán bemutatható-e az adott gépen, illetve milyen kiegészítőkre vagy egyéb eszközökre lenne szükség az eredményes alkalmazáshoz. És – természetesen – nagyon jól kell ismerni az alkalmazandó anyag tartalmát. Csak mindezen információk birtokában dönthető el, alkalmazható-e a szóban forgó anyag szándékaink szerint, megfelelően szolgálja-e majd kitűzött szakmai, pedagógiai és képességfejlesztési céljainkat. 5. Vállalkozási képességfejlesztést célzó ifjúsági- és

gyermekmozgalmak Magyarországon A tizenévesek gazdasági érzékének és ítélőképességének kialakítására nem csak tantárgyak, órarendbe illesztett iskolai programok segítségével van lehetőség. Léteznek olyan gyermek- és ifjúsági mozgalmak, melyeknek hangsúlyozott célja a fiatalok bevezetése az üzlet világába, a vállalkozói életforma megismertetése, a vállalkozói sikeresség elemeinek megmutatása. Szempontunkból két szerencsés körülmény kapcsolódik ezekhez a mozgalmakhoz. Noha mindegyik kiindulópontja a mai fejlett piacgazdasági országok valamelyike, e mozgalmak már hozzánk is eljutottak, kiépültek magyarországi szervezeteik (civil kezdeményezésű, 58 nonprofit szervezetek, alapítványok formájában). Üdvözölhető továbbá, hogy e mozgalmak akciói, programjai a gyakorlati és elméleti aspektus összekapcsolására törekszenek: mindegyik – a következőkben részletesebben ismertetendő – mozgalomnak van az iskolai

keretek közé illeszthető oktatási programja. Fontos cél tehát az, hogy a programokban résztvevő tizenévesek a kellő elméleti alapokkal is megismerkedjenek, megszerzett elméleti tudásukat ötvözzék a diákvállalkozások keretei között kialakuló gyakorlati tapasztalataikkal. A továbbiakban annak a három mozgalomnak a rövid bemutatását végezzük el, melyek a 90es évek elejétől-közepétől jelen vannak Magyarországon, s melyekhez ma már iskolák (általános- és középiskolák) tucatjai kapcsolódnak. Ezek a következők: Junior Achievement, Young Enterprise, és a 4H-mozgalom. 5.1 JUNIOR ACHIEVEMENT Az 1919-ben az Amerikai Egyesült Államokban alapított Junior Achievement lényegében egy nemzetközivé vált, nonprofit oktatási szervezet, amely ma már a világ több mint 100 országában van jelen. Magyarországra az 1990-es évek elején érkezett el; 1993-ban üzletemberek egy csoportja hozta létre a Junior Achievement Magyarország Alapítványt

(a továbbiakban: JAM), amely a működést irányítja, az akciókat szervezi, és jórészt finanszírozza. A JAM a magyar oktatási rendszerhez jól illeszkedik A hétköznapi élet problémáira választ adó közgazdasági, vállalkozási ismeretekkel látja el diákjait, előtérbe helyezve az üzleti élet gyakorlati problémáit. Hangsúlyozandó azonban, hogy a program célja nem üzletemberek nevelése. A JAM szakértői, támogatói és aktivistái a gazdasági ismereteket az általános műveltség szerves részének tekintik; a programban résztvevő fiatalokat gyakorlat-orientált gondolkodásra nevelik, és a sikeres életvezetésre kívánják felkészíteni. Mindenkit azon a területen, ami ambícióinak, adottságainak, törekvéseinek leginkább megfelel: akár a munka világában való sikeres szereplésre, akár a majdani sikeres vállalkozásmenedzselésre. A JAM programja átfogja az egész iskolarendszert az általános iskola első osztályától a

középiskola utolsó évéig. A program az elméleti közgazdaságtan mellett a gyakorlatban működő diákvállalkozást is részének tekinti, de ebben részt venni nem kötelező! Az oktatási anyagok Amerikából származó, de a magyar viszonyokra adaptált tananyagok. Jellemzőik: - a megcélzott korosztály igényeihez igazodnak - jól tanulhatók és életközeliek: esettanulmányok, példák, ábrák segítik a megértést és a tanulást - a tananyagokat további füzetsorozatok egészítik ki célszerűen - a tananyag feldolgozásához helyi és országos rendezvények kapcsolódnak - az üzleti világ képviselőit messzemenően bevonják a programba: vetélkedők zsűritagjaiként, rendezvények meghívottjaiként, oktatókként. A JAM tananyagai Én és a világ Kisiskolásoknak (1-4. évfolyam) készített program, amelynek első része óvodásoknak is ajánlható. A gyerekek egy-egy meseszerű történeten keresztül játszva ismerkedhetnek meg az alapvető

közgazdasági fogalmakkal. A történetek bemutatását, a tanultak rögzítését poszterek, ábrákkal, képekkel tűzdelt füzetek segítik. 59 Régiónk Általános iskola ötödik osztályosai számára készített tananyag. A gyerekek először településükről, annak régi és mai életéről, más városokkal, falvakkal, közelebbi és távolabbi régiókkal való kapcsolatairól tanulnak. Saját régiójuk felfedezése közben ismerkednek meg az erőforrások fogalmával. Megfigyelik a termékek készítését, majd a kapcsolódó pénzfolyamatok elemzése következik: a bevétel és a költségek szembeállítása. Egyszerű számítások, társasjáték, piaci séta és megfigyelések egészítik ki a tananyagot. Országunk, a világ Ez hatodik osztályosok számára összeállított tananyag, amely a humán erőforrások fontosságával és termelés-szervezési kérdésekkel foglalkozik. A tananyagban a marketing témakör is megjelenik. Külkereskedelmi

kérdéseken és a multinacionális társaságok tevékenységének vizsgálatán keresztül ez a tananyag a globális szemléletmód megalapozását tűzi ki célul. A munka világa Vállalkozások világa Család – háztartás Nemzetgazdaság – világgazdaság 7-10. évfolyamosoknak készített tananyagok, melyek a nemzetgazdaság fő szereplőinek és a legfontosabb gazdálkodási tevékenységeknek az elemzését végzik el. Alkalmazott közgazdaságtan Középiskolás diákok részére összeállított tananyag, a mikro- és makroökonómia válogatott, legfontosabb kérdéseiről. A tananyag 15 témaköre összetett képet ad a gazdaság működéséről, az állam gazdasági funkcióiról, a vállalatok felépítéséről, működéséről, a bankrendszerről, a modern vegyes gazdasági szisztéma elveiről és gyakorlatáról. A tananyagot elmélettörténeti utalások, kislexikon és ajánlott irodalmak jegyzéke egészíti ki. Globe Ez egy fél éves, középiskolások

részére készített program, amely az alkalmazott közgazdaságtan tananyagot egészíti ki. A program keretében a diákvállalkozások kapcsolatba kerülnek a világ különböző pontjain működő diákvállalkozásokkal. A JAM oktatási programjainak hatékony megvalósításán kívül további rendezvényeket is szervez: - Nyári táborokba juttatja el a programjaiban résztvevő diákokat és a felnőtt segítőket. A legjobb JAM-diákok kijuthatnak a Junior Achievement International által szervezett nemzetközi diáktáborokba is. - A MESE verseny a számítógépes és közgazdasági szimulációs gyakorlatokhoz kapcsolódó rendezvény, ahonnan az első 8 csapat kiutazik a számítógépes világbajnokságra. - Minden évben megrendezik a Diákvállalkozások Kiállítását és Országos Vásárát Budapesten, a Lurdi-házban. Itt a diákvállalkozások bemutathatják termékeiket, és valóságos vásár-körülmények között értékesíthetik azokat. 60 - -

Gyakran kerül sor olyan rendezvényekre, ahol üzletemberekkel való találkozók bonyolódnak. Ilyen rendezvény többek között a BUMM (az Üzlet Ma Mindenkinek c program), illetve a „Kitörési pontok”-nak nevezett vitadélután, ahol üzletemberek, tanárok, diákok vitatkoznak aktuális gazdasági kérdésekről. A JAM tanári felkészítőket, tréningeket, konferenciákat is szervez, igyekszik saját szervezeti keretei között megoldani tanári gárdájának felkészítését és aktuális információkkal való ellátását. A JAM központi irodái Szegeden vannak; a tevékenységet több regionális iroda is segíti. A szervezet vállalatok és magánszemélyek támogatásaiból, továbbá pályázatokon elnyert forrásokból tartja fenn magát és finanszírozza programjait, rendezvényeit. 5.2 YOUNG ENTERPRISE Mint az előbbiekben látható volt, a JAM tevékenységében az oktatási program megvalósítása dominált. Ezt egészítette ki – nem kötelező

jelleggel – a diákvállalkozás A Young Enterprise (továbbiakban: YE) esetében a diákvállalkozásé a fő szerep. Angol kezdeményezésre, 1963 óta működik ez a program; célja, hogy gyakorlati üzleti tapasztalatokat adjon a benne részt vevő 15-20 éves fiataloknak. A program résztvevői valamennyien diákvállalkozók 8-15 diák alapít egy-egy vállalatot. Ezek nem virtuális cégek! A vállalkozások alaptőkéje valódi pénzből áll, a cég valódi tevékenységet folytat, igazi terméket állít elő, vagy valódi szolgáltatást végez. E cégek létrehozásának és működésének néhány szabálya a következő: - Mindenki csak egy vállalatnak lehet a tagja. - Minden vállalkozás egy évig működik. A tanév végén sor kerül a végelszámolásra – a cég befejezi tevékenységét. - A választott vállalkozást év közben – a vállalat tanév végi végelszámolásáig – nem lehet elhagyni, nem lehet vállalatot cserélni. - A vállalatok

részvénytársasági formában jönnek létre, az alaptőke maximumát szabály rögzíti (a 90-es évek végén ez 20 ezer Ft volt). Az értékpapírok névértékét úgyszintén A részvények nem forgalomképesek, az eredeti tulajdonosnál maradnak év végéig; csak ő kaphatja vissza a vállalat végelszámolásakor befektetett tőkéjét, és csak ő tarthat igényt – nyereséges működés esetén – az osztalékra. - Minden, a vállalkozásban részt vevő diák legalább egy és legfeljebb tíz értékpapírt saját maga is megvásárol. Így nemcsak alkalmazott, hanem tulajdonos is lesz vállalatában - A vállalat profilja nem szigorúan kötött. Egy vállalat sokféle tevékenységet folytathat, többfajta terméket gyárthat egy időben, és az év során bármikor belekezdhet új termék előállításába, vagy bármikor megszüntetheti valamelyik üzletágát. - A diákvállalkozásokat a YE Alapítvány képviseli külső szervek felé. Más esetekben

államként, állami hivatalként, hatóságként viselkedik a diákvállalkozásokkal szemben. Így például hozzá kell benyújtani a cégbejegyzést; ő végzi a számviteli ellenőrzést; ő vet ki bírságot a szabálytalanul működő vállalkozásokra, stb. - A vállalkozás megalakítását követően (még az első hónapban) cégbejegyzési díjat kell fizetni a YE Alapítványnak (a 90-es évek végén ez 4000 Ft volt). - A termelést ki kell egészítse az üzletmenet figyelemmel kíséréséhez nélkülözhetetlen adminisztratív tevékenység; ehhez a YE Alapítvány nyomtatványokat, segédanyagokat, útmutatókat bocsát a vállalatok rendelkezésére. Ezt a kellékcsomagot a cégbejegyzési díj befizetésekor kapják kézhez a vállalat-igazgatók. 61 - A diákvállalkozásokat a tanárok mellett külső szakemberek, tanácsadók segítik, vállalatonként 1-2 fő. Nem ők vezetik, igazgatják a vállalkozást, csak tanácsadók! Nem vesznek részt minden

megbeszélésen; akkor jönnek, ha segítséget kér a vállalkozó csapat. A program célja tehát az, hogy a valódi gyakorlatból szerezzék üzleti tapasztalataikat a résztvevők. E tapasztalatokról, megszerzett tudásról az erre vállalkozók tavasszal magyar nyelvű írásbeli vizsgán adhatnak számot. A programnak – hasonlóan a JAM működéséhez – központi rendezvényei is vannak: április végén országos diáktalálkozó és tavaszi vásár; májusban országos YE vállalati verseny. Az országos verseny győztesei a YE Europe Nemzetközi Vállalati Versenyen vehetnek részt. A résztvevő diákok munkáját félszáz oldalas útmutató (nem tankönyv!) segíti. Jelenleg Magyarországon jobbára közgazdasági és kereskedelmi szakközépiskolák diákjai kapcsolódtak be ebbe a mozgalomba. 5.3 4H-MOZGALOM A 4H-program a 90-es évek elején jelent meg Magyarországon. A 4H négy angol szó (head, hands, heart, health) rövidítése, amely jelképezi a mozgalom

céljait: az átgondoltságot (fej), a gyakorlatiasságot (kezek), a humanitást (szív) és a természetes életmódot (egészség). A mozgalom az 1800-as évek végén az Amerikai Egyesült Államokból indult el azzal a céllal, hogy elsősorban a falusi agrárfiatalság számára teremtse meg az önszerveződés, önképzés és az önkéntes alapon létrejövő társas együttlét lehetőségeit. A mozgalom időközben sokat változott, alakult. Alapvető értékei azonban mindmáig változatlanok: a politikai semlegesség, az önkéntesség, a gyakorlatiasság, a munkára és a vállalkozói tevékenységre nevelés és a cselekedve tanulás elve. Magyarországon a 4H finn modellje hatott legerőteljesebben A mozgalmi élet alapvető kerete a klubot alkotó közösség. A 4H-klubban a különböző életkorú fiatalok együtt tevékenykednek. Családtagok, segítő felnőttek is vannak közöttük Nálunk a 4H-klubok főként iskolák mellett szerveződtek. A mozgalom nagy

hangsúlyt helyez arra, hogy tagjait vállalkozási tevékenység részesévé tegye. Ez leginkább növénytermesztés vagy kisállattenyésztés, kézművesség, kereskedelmi tevékenység illetve részvétel a falusi turizmus szervezésében, bonyolításában. A vállalkozási tevékenység nyereségét részben a tevékenység fejlesztésére fordítják, részben – közösen kialakított elvek szerint – egymás közt osztják fel. Folyamatos tevékenységük eredményét (termékeit) rendezvényeken, vásárokon értékesítik. A 4H magyarországi vezetősége úgy döntött, hogy a mozgalomban résztvevő tizenévesek ismerkedjenek meg a gazdasági élet alapfogalmaival és fő összefüggéseivel, iskolai keretben. Ehhez Magyarországon kidolgozott tananyagot használnak. A 4H-s gyerekek fakultatív tantárgyként, vagy a technika tárgyhoz kapcsoltan tanulták (tanulják) a gazdasági alapismereteket. A használt tananyag egy éves program, amely piacgazdasági

alapfogalmakat, pénztörténeti és pénzelméleti kérdéseket tárgyal, továbbá nagy súllyal foglalkozik háztartásgazdaságtani és kisvállalkozási ismeretekkel. Látható tehát, hogy ez a mozgalom az elméleti felkészítést és a valós vállalkozói helyzetben megélt tapasztalatokat összekapcsolni törekszik. A 4H nyári táborokat is szervez, vezetőképző tanfolyamokon ad ötleteket a 4H-ban tevékenykedő felnőtt önkénteseknek; külföldi kapcsolatokat tart fenn és eljuttatja tagjait külföldi családokhoz üdülésre, tapasztalatszerzésre. A 4H-nak is vannak országos 62 rendezvényei: vásárok, termékbemutatók és konferenciák. Ez utóbbiak mindig felnőtt és gyermek résztvevőkkel, közös programokkal és külön felnőtt – gyermek szekciókkal. Az iskola és a 4H összekapcsolódását több tényező is magyarázza nálunk. A pedagógusok örömmel fogadtak egy olyan gyermekmozgalmat, ami a szabadidő hasznos eltöltésének ígéretét

adja. Az iskola és a 4H szövetkezését az is magyarázza, hogy e mozgalom komoly pedagógiai értékeket hordoz. Keretei között a fiatalok megtanulják az együttdolgozást, képesekké lesznek összekapcsolni a jó értelemben vett versengést és a kooperációt, kapcsolatokat építenek, átélik a másokért való felelősségvállalást, s eközben megtalálják önmegvalósításuk színtereit és lehetőségeit. A 4H-nak nincs kiterjedt irányító apparátusa. Van négy regionális központ és egy iroda Budapesten, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban (jelenleg ez az iroda technikai okok miatt zárva van). Magyarországon 1994-1998 között a 4H gyors ütemben futott fel, száznál több klub alakult. Rendszeresek voltak az országos rendezvények, nyári táborok. A tevékenység jelenleg pang, megújításra, új lendületre vár 6. Külföldi és hazai példák a vállalkozásoktatásra A továbbiakban két olyan tanulmány olvasható, melyek

először az Új Pedagógiai Szemlében jelentek meg, 1998 nyarán. Az elsőként közreadott szemelvény egy önkitöltős kérdőíves és interjús módszert kombináló felmérés tanulságait mutatja be. A felmérést fiatal vállalkozók, illetve középiskolások körében végezték, s noha nem a közvetlen közelmúltban készült vizsgálat, következtetései mégis figyelemre méltóak. A másik idézett tanulmány a gazdasági-vállalkozási ismeretek oktatásáról, ezen oktatás külföldi és hazai tapasztalatairól, dilemmáiról szól. A közreadott anyagok számos módszertani tanulsággal szolgálnak. A tanulmányokat itt rövidítve, és az eredeti szövegben szereplő lábjegyzetek egy részének elhagyásával közöljük. 6.1 Bauer Béla: A vállalkozásoktatás és a vállalkozói tanácsadás hatékonysága [Forrás: Új Pedagógiai Szemle, XLVIII. évfolyam, 1998/7-8 54-65 oldalak] A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány megbízta a

Vállalkozásoktató Tanárok Országos Egyesületét (VOTOE) és az Életpálya Alapítványt, hogy folytasson kutatást a fiatalok vállalkozói képzésének hatékonyságáról, a fiatalok vállalkozóvá válásának útjáról. Ez a tanulmány a VOTOE és az Életpálya Alapítvány által folytatott kutatás alapján készült. Témáját két irányból közelítette meg Egyfelől a középiskolai diákoknak, másfelől a fiatal vállalkozóknak a véleménye alapján adott képet a vállalkozásoktatás helyzetéről, hatásáról, megítéléséről. A vizsgálatról A két kérdőíves, nem reprezentatív kutatás lefolyása az alábbiak szerint alakult. A VOTOE a vizsgálat során – amelyre az 1995–96-os tanévben került sor – kéttípusú önkitöltős kérdőívet küldött ki. Az egyik kérdőív, amelyből mintegy ezret küldtek ki budapesti 63 szakközépiskolákba és gimnáziumokba, a diákok vállalkozással, vállalkozókkal kapcsolatos

attitűdvizsgálatára készült. A kutatásban részt vevő iskolák mindegyike folytatott valamiféle gazdasági képzést vagy vállalkozásoktatást. A kiküldött kérdőívekből 225 érkezett vissza és került feldolgozásra. Ez az összes kérdőív 22,5%-a A másik kérdőív a vállalkozói ismereteket oktató iskolák, illetve az oktató tanárok tapasztalatainak, céljainak, a tanítással kapcsolatos gondjainak felmérésére készült. A 200 kiküldött kérdőívből 35 érkezett vissza Ez az összes vállalkozásoktató iskola mintegy hatodát jelenti (17%). Az Életpálya Alapítvány kérdőíves vizsgálatát 1996 februárjában végeztük el, szintén önkitöltős kérdőív segítségével. A felmérendők körét az Életpálya Alapítványnál1 bejelentkezett és a bejelentkezés időpontjában 18–30 év közötti vállalkozó fiatalok alkották. A megkérdezettek területi és foglalkozási megoszlása nem reprezentálja az országos átlagot, de

összetételük a fiatal, pályakezdő vállalkozók rétegét lefedi. A meglévő adatlapok alapján 1056 önkitöltős kérdőívet küldtünk ki. A kiküldött kérdőívek közül valamilyen ok miatt (pontatlan címzés, ismeretlen, elköltözött stb.) 30 kitöltetlen kérdőív érkezett vissza Az 1026 eljutott kérdőív közül 434 kérdőív érkezett vissza kitöltötten, közülük 419 volt feldolgozható. Ez 41%-os válaszolási aránynak felel meg, amely – a jelenlegi válaszadási szokásokhoz képest – magasnak mondható. A kérdőíves felmérést egy interjús vizsgálat követte a fiatal vállalkozók körében. Ennek segítségével kívántuk pontosítani a kérdőíves felvétel adatait. Mintegy 400 főt kértünk meg arra, hogy segítse munkánkat egy hosszabb beszélgetés lebonyolításával. Az interjú a személyes indíttatásokra, a fiatal vállalkozók hátteréül szolgáló családi kapcsolatokra és a szűkebb régió hatásaira helyezte a

hangsúlyt. Végül a felkértek közül mintegy negyvenen vállalták a beszélgetést. A teljes kutatási folyamat, illetve a részletes eredmények bemutatására – a szűkre szabott terjedelem okán – nincs lehetőségünk. Így csupán a legfontosabb kutatási eredmények és az esetleges további kutatások irányának bemutatására vállalkozhatunk. A rendszerváltás hatása Az 1990-es években lezajló rendszerváltozás, a hagyományos, régiótól függő – nyugati-keleti – fejlődési sajátosságokat is felerősítette. A térségi sajátosságok tudati leképezése is különböző fejlettségi szinteket mutat. A társadalmi rendszerváltás hatására egy új, az előzőtől eltérő szerkezetű társadalmi rendszer alakul ki Magyarországon, mellyel párhuzamosan új társadalmi cselekvési tér formálódik. Ez a társadalmi rendszerváltás az értékek, a tulajdonhoz való viszony, az emberi kapcsolatok területén is korszakváltást hozott. Olyan új

fogalmakat és jelenségeket kell értelmezni, illetve újraértékelni, mint például öntevékenység, autonómia, hatékonyság, pluralizmus, illetve tulajdon, érték, tudás, bűn, büntetés, bűnhődés. Felmerül a kérdés, hogy az értékrend-változás hazánkban milyen horizontális, illetve vertikális folyamatokat fog át. A társadalmi rend változásával elinduló folyamatok horizontális hatására, a társadalom struktúraváltozásával egy időben egyes foglalkozási csoportok – így a vállalkozók – társadalmi státusa, illetve presztízse megváltozott. Az új struktúra következtében a társadalmi értékrend is átalakulóban van Az értékrendi változások a társadalmi csoportok attitűdváltásával is együtt járnak, így egyes hagyományosan meghatározó társadalmi csoportok hatása és szerepe a társadalmi hierarchiában megváltozik. A magyar társadalom jelenlegi állapotát alapvetően e változási folyamat határozza meg. 1 Az

Életpálya Alapítvány 1993-ban jött létre a SHELL Hungary Rt. és az Ezredforduló Alapítvány anyagi támogatásával Az Alapítvány tevékenységét a Nagy-Britanniában igen sikeres Project North-East által menedzselt Livewire hálózat módszereinek és anyagainak adaptálásával végzi. Az Alapítvány célja a vállalkozási alternatíva népszerűsítése a 18–30 éves fiatalok körében; a fiatalok segítése a vállalkozás során felmerülő döntések meghozatalában; szakmai segítség nyújtása a vállalkozások megvalósítása és működtetése érdekében. 64 A rendszerváltó folyamat meghatározó szereplője „a vállalkozó” volt. Az elmúlt időszak során azonban ehhez a fogalomhoz egyre több negatív felhang is tapadt. Így, aki ma saját erejéből, ügyességéből vállalkozóként kíván megélni, annak nem csupán a társadalmigazdasági környezettel, hanem egyfajta előítélettel is meg kell küzdenie. A vállalkozóvá válást

segítheti, hogy a közoktatásban a szakmai-elméleti tantárgyak mellett megjelent egy sajátos, a gyakorlati tevékenységre építő program, a vállalkozásoktatás, amely nemcsak a leendő vállalkozóknak segítség, hanem eloszlathatja a vállalkozók iránt táplált negatív előítéletek jelentős hányadát. Azokat pedig, akik önálló vállalkozásba nem kezdtek, a hatékonyabb munkaerő-piaci fellépésben segítheti. Vizsgálati beszámolónk tehát arra keresi a választ, fontos-e a fiatalok számára a támogató háttér intézményes formája, a vállalkozói tanácsadás, a tervezett vagy éppen működő vállalkozás része-e a fiatal vállalkozó életstratégiájának, avagy társadalmi, családi stb. elvárás szülte kényszerlépés. Az intézményes képzés, ezen belül is kiemelten a gazdasági, vállalkozói jellegű képzés hogyan befolyásolja a fiatalok továbbtanulási, pályaválasztási szándékait. A gazdasági, vállalkozói jellegű

életpálya választásában mekkora szerepe van az egyes tényezőknek: a képzésnek, a szülői háttérnek, a mikrokörnyezetnek és a makroszintű társadalmi értékeknek. A továbbiakban, nagyobb témák köré csoportosítva, a vizsgálat eddigi megállapításait mutatom be. A fiatal vállalkozók a vállalkozásokról A munkanélküliség jelentős probléma nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unió országaiban is. A vállalkozóvá válás a munkanélküliség kikerülésének egyik lehetősége, illetve esély a rendszerváltás kedvezményezettjeinek csoportjába való bekerülésre. Ha ma egy fiatal a magánvállalkozás mellett dönt, több komoly problémával is szembekerül. Ezek közül feltevésünk szerint – amit kutatásaink is alátámasztottak –, a három legkomolyabb az anyagigazdasági, a piaci-kapcsolati tőke, valamint a vállalkozói ismeretek hiánya. A társadalmi értékrend, a vállalkozói képzés szempontjából is meghatározó, hogy a

már gyakorló vállalkozók hogyan látják a középiskolai oktatás jelentőségét a működő vállalkozás szempontjából. A vizsgálat során megkérdezett fiatal vállalkozók többsége úgy véli, hogy semmilyen, a gyakorlatban hasznosítható tudást nem kapott a középiskolától, és csupán a megkérdezettek 10%-a válaszolja, hogy elsajátított gazdasági ismereteket. Ennek ellenére a vállalkozók nem a gazdasági ismeretek oktatását várnák el a középiskoláktól, sokkal inkább az általános vállalkozói tulajdonságok, értékek kialakítását. Megjegyzendő, hogy a kutatásunk célcsoportjába tartozó vállalkozói korosztály meghatározó része iskolai végzettségét és egyben társadalmi értékszocializációját a „létező szocializmus” időszakában szerezte. Figyelemre méltó, hogy az általunk megkérdezettek többsége úgy érzi, elégedett a vállalkozásával, sikeresnek érzi magát. Az elégedetlenség forrása általában a

tervezetlenség, a költségek és bevételek, valamint a piac helytelen felmérésének a következménye. A fentiek okán fontosnak tartottuk annak vizsgálatát, hogy a társadalmi átalakulás egyik kedvezményezettnek tekintett és egy közelgő konszolidációban meghatározó szerepre pályázó csoportja miként értékeli saját társadalmi környezetét, valamint a külső szemlélők véleményét tevékenységéről. Felmerült az a kérdés, hogy valójában milyen hajlandóságokat keresünk, illetve milyen hagyományokkal rendelkezhetnek, a rendszerváltás előtt született fiatalok, akiknek a szülei többnyire a „létező szocializmus” idején váltak felnőtté. A magyar történelmet figyelembe véve ugyanis e mintegy két emberöltőnyi időszak alatt nem alakulhatott ki a klasszikus értelmezés szerinti vállalkozói kultúra. Így a ma középkorúak éppen olyan vagy éppen kevesebb eséllyel válhatnak vállalkozóvá, mint a mai 18–30 évesek. A

vizsgálat alapján a fiatal vállalkozók jellemzőiről a következő megállapítások tehetők: 65 – A vállalkozói ismeretekkel rendelkezők többsége a kereskedelemben, illetve a szolgáltatási ágazatban kíván működtetni, illetve működtet vállalkozást. – Az 1968 után születetteknél nagyobb a hajlandóság a speciális vállalkozói ismeretek megszerzésére. – A már működő vállalkozásoknál a szolgáltatásoknál a legmagasabb a szakmai végzettség aránya, míg a kereskedelemben a legalacsonyabb. – A kereskedelem és a szolgáltatás területén vállalkozók a szakmai végzettség mellett a vállalkozói ismeretek elsajátítását is elengedhetetlennek tartják. – A vállalkozást működtetők körében a főállásban vállalkozók vannak jelentős többségben. – A vállalkozások jogi formáját tekintve az egyéni vállalkozást működtetők vannak többségben. A vállalkozást folytató fiatalok2 többsége a vállalkozást

segítő tényezők között fontos szükségletként említette a vállalkozás beindítása, illetve a problémás szituációk alkalmával a tanácsadást és a családi hátteret. Az Életpálya Alapítvány a hozzá forduló fiatalok segítésére önkéntes tanácsadó hálózatot alakított ki. A tanácsadás célja, hogy támogassa a 18–30 éves fiatalokat, akik számára a tanácsadás ingyenes. Az Életpálya Alapítvány olyan anyagokat juttat a fiataloknak, amelyek segítik őket a vállalkozói döntés meghozatalában, valamint az üzleti terv megvalósításában. A tanácsadók magas szintű ismeretekkel rendelkező szakemberek, akik a megcélzott korosztály részére a Livewire módszer alapján, anyagi ellenszolgáltatás nélkül, önkéntesen végzik tevékenységüket. A tanácsadás területei például jogi, marketing-, hitelfelvételi, adó-, könyvelési tanácsadás. A személyes indíttatás kutatása során az általunk megkérdezett fiatalok leginkább a

családi hátteret, a szűk családot – szülők, testvérek – tartották említésre érdemesnek a vállalkozásuk segítése és saját szempontjaik alapján. Figyelemre méltó azonban, hogy a vállalkozásban részt vevők, főleg a kisebb településen élők, a rokonságot és a nagyszülőket is a családi háttérhez tartozónak vallják. Számukra rendkívül fontos a családi indíttatás, a megkérdezettek szűkebb vagy tágabb családjában mindenhol találni vállalkozót. Érdekes felfigyelni arra a jelenségre, hogy többeknél nem a szülők, hanem a nagyszülők, esetleg a dédszülők voltak vállalkozók, és a létező szocializmus alatt sem sorvadt el a családban az önállósulás iránti vágy, hanem – mintegy családi „hagyaték”, „ereklye” „hagyomány” – megmaradt, tovább élt. Ebből az a következtetés is levonható, hogy a családok kulturális tradíciói között fennmaradhatnak olyanok is, amelyek az adott körülmények között

nem működhetnek, de amennyiben értékként rögzültek a családban, családi tradícióként tovább élnek. A családi kötődéseken kívül a megkérdezettek között kiemelkedő a vállalkozást segítő tényezők, az egzisztencia és a pénz szerepe. A vállalkozói indíttatásnál meghatározó szempont lehet a fiatal vállalkozó iskolai végzettsége. Elsősorban a felsőfokú végzettségűeknél megjelenik egyfajta elkötelezettség az adott terület iránt, amely részben motivációs, részben pedig legitimációs eszköz arra, hogy saját magukat el tudják „képzelni” vállalkozónak. Az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezőknek ilyen legitimációs eszközre nincs szükségük, mivel szakmai indíttatásból mindig is következhetett a nagyobb jövedelem, a jobb életkörülmény. (A felsőfokú végzettségűek önigazolási kényszerében felfedezhető a létező szocializmus hatása, amelyben a vállalkozó értelmiségi nem volt elfogadott,

inkább az aszkétizmus számított az elfogadható értelmiségi magatartásnak.) A magasabban kvalifikáltak főleg olyan területeken próbálnak vállalkozást beindítani, amely kapcsolatban áll végzettségükkel, vagy éppen fedi azt. A családi indíttatással összefüggésben a diplomás szülők vállalkozó, de még nem diplomás gyermekei, általában a levelező vagy az 2 Az Életpálya Alapítványhoz bejelentkezett fiatalok, akik vállalkozásba kívánnak kezdeni, illetve egy évnél nem régebben kezdték meg vállalkozásukat. 66 esti felnőttoktatást veszik igénybe azon a szakirányon, amely a tervezett vagy éppen már működő vállalkozásuknak a legjobban megfelel. A vállalkozásuk mellett felsőoktatásban részt vevők leggyakrabban főiskolai végzettséget kívánnak szerezni, mivel ez egyrészt elegendő vállalkozói munkájuk magas szintű, diplomáshoz méltó elvégzéséhez, másrészt ezzel eleget tesznek a szülői elvárásnak az iskolai

végzettség területén. Az alacsonyabban kvalifikáltak vállalkozásának nem feltétlenül feltétele a szakirányú végzettség. Könnyen választanak olyan területet, amelyet alig ismernek vagy ismereteiket betanított alkalmazottként szerezték meg. Vállalkozásoktatás a középiskolákban A fiatalok vállalkozásról kialakított képe, illetve a középiskolás diákok mérsékelt érdeklődése a vállalkozói pálya iránt különösen élesen veti fel a vállalkozói képzés helyét és minőségét a szakképzés rendszerében. A képzés kezdetén ugyanis a vállalkozások világa a középiskolásoktól távol álló világ, ezért igen nehéz feladat hárul a tanárra, amikor azt közelebb kívánja vinni a tanulókhoz. Magyarországon jelenleg kb. 200 középiskolában folyik vállalkozásoktatás Ez a középiskolás korúak mintegy 10%-át érinti. Várhatóan az ilyen típusú képzésben részt vevők köre bővülni fog. Egyrészt, mert a vállalkozási

ismeretek az alapvizsga részét képezik, így a NAT bevezetésekor meg kell találni a helyét az oktatásban. Másrészt azért, mert egyre több olyan szakma található az Országos Képzési Jegyzékben, amely vagy konkrétan vállalkozói (pl. vállalkozási ügyintéző, vállalkozásszervező, külkereskedelmi vállalkozási ügyintéző), vagy a képzettség megszerzésének feltételéül szabja a vállalkozási ismeretekből letett szóbeli és/vagy gyakorlati vizsgát (pl. banki ügyintéző) Felmerül a kérdés milyen hatékonysággal működik, milyen forrásokból merít ez az oktatás? Milyen gondokkal küszködik? A vállalkozásoktatás helyzete Az iskolák, illetve az oktató tanárok részére kiküldött és hozzánk visszaérkezett kérdőívek alapján megállapítható, hogy a vállalkozásoktatással foglalkozó iskolák döntő többsége valamilyen szakközépiskola, illetve vegyes (szakközépiskola és szakmunkásképző vagy szakközépiskola és

gimnázium) középiskola-típushoz tartozik. A fenti jellemzők figyelembevételével szükséges volt meghatározni, hogy milyen céllal folyik a vállalkozásoktatás. Az iskolák a négy lehetséges oktatási cél – jobb munkaerő-piaci helyzet; önálló vállalkozóvá válás; általános műveltség; munkanélküliség elleni megoldás – közül az első hármat azonos fontosságúnak ítélik. Feltűnő, hogy az általános műveltség mint cél milyen magas, míg a munkanélküliség elleni megoldás viszonylag alacsony megítélésben részesül. Ennek okai a következők lehetnek: 1. A különböző iskoláknak, iskolatípusoknak, nincs napi kapcsolatuk a munkaerőpiaccal, így nem érzékelik valós veszélyként a „munkanélküli-termelést”. 2. A vállalkozásoktatást bevezető iskolák ezzel a lépésükkel is az intézmény rugalmasságát bizonyították, ezért nem merül fel az ott oktatókban a kikerülő fiatalok elhelyezkedésének problémája. 3. Az

általános műveltség mint a vállalkozásoktatás egyik fontos célja azt is tükrözheti, hogy a képzést folytató intézmények és az abban oktató tanárok számára maga a vállalkozás nem gondolkodásmódnak, hanem egy elsajátítandó és értékelendő tananyagnak minősül. 67 A vállalkozásoktatás legfőbb gondjai Az oktató tanárok legfőbb gondjai a következők: a vállalkozói diáktevékenységek jogi rendezetlensége nem kellő saját felkészültség tankönyv hiánya tanterv hiánya kollégák hozzáállása nincs kivel megbeszélni a problémákat iskolavezetés hozzáállása Problémának érzi 73,5% 67,6% 38,2% 35,3% 32,4% 32,4% 29,4% Az oktatók legsúlyosabb gondként a vállalkozói diáktevékenységek jogi rendezetlenségét emelték ki. A következő probléma a saját felkészültség hiánya, a felkészületlenség Magyarországon ma nincs vállalkozás oktatására képző felsőoktatási intézmény. Így a vállalkozási ismereteket a

„határtárgyakat” oktató tanárok tanítják, elsősorban a közgazdasági, kereskedelmi, számviteli tárgyak oktatói. Sajnálatos, hogy néhány középiskolára még ez sem mondható el, hiszen nincs ilyen irányú képzettséggel rendelkező tanár sem. Ezeken a helyeken a vállalkozásoktatást olyan tanárok végzik, akik kellő elhivatottságot éreznek rá, illetve akik úgy látják, hogy a jelenlegi szakukra a jövőben csökkenő kereslettel kell számolniuk, tartanak tehát az elbocsátástól, munkanélküliségtől. A tanárok azon érzése, hogy nem megfelelő a felkészültségük szintje, összefügghet azzal is, hogy a tárgyat oktatók csupán 15%-a részese valamilyen vállalkozásnak. A felkészültség hiánya mást is jelenthet. A vállalkozásoktatás tantárgyi témakörei az állandóan változó jogi-gazdasági szabályozást figyelemmel kísérve, roppant gyorsan változnak. Egy ilyen irányú és megfelelő színvonalú oktatásnak rugalmasan,

naprakészen kell működnie. Ez azonban a tanárok jelenlegi leterheltsége, alulfizetettsége mellett nem valósítható meg. A diákvállalkozás A jelenlegi oktatási rendszerben a középfokú oktatásban részt vevő diákoknak igen kevés lehetőségük van arra, hogy a tanórákon elsajátított ismereteket egy időben a gyakorlatban is kipróbálhassák. Erre a vállalkozásoktatás keretén belül is nagy szükség lenne, hiszen a gyakorlati képzés legkézenfekvőbb és legátfogóbb megvalósítása a diákvállalkozás lehet. A diákvállalkozás egy, a valós gazdasági környezethez közel álló, szimulált közegben megalakított gazdasági társulás. Tagjai általában a diákok, illetve a felügyelő tanár(ok) Legfontosabb célja, hogy a tanulók a szakmai órákon elsajátított elméleti tudásukat a gyakorlatban alkalmazhassák, hasznosíthassák, megtapasztalják az elmélet alkalmazhatóságának korlátait és lehetőségeit, és megismerhessék az

intézményrendszer, a támogatási formák és a „kiskapuk” rendszerét, amelyek fontosak egy működő vállalkozás számára. Személyiségfejlesztő funkcióval is rendelkezik egy ilyen valós „játék”, hiszen lehetővé teszi, hogy a diákok önmaguk ismerhessék fel, melyek azok a tulajdonságaik, amelyeket kifejlesztve sikeres vállalkozókká válhatnak. Ezeken túlmenően jó alapot biztosíthat jövőbeni vállalkozásuk kapcsolatrendszerének megteremtéséhez. Előnyei ellenére a vizsgált iskolák közül mindössze nyolcban működik a gazdasági tevékenységek széles skáláját felölelő diákvállalkozás. A jelenlegi helyzet nem a legkedvezőbb az oktató vállalkozások alapításához. Az egyetlen legális lehetőség az oktatási 68 intézmények számára az 1992. I törvényben szabályozott iskolai szövetkezet alapítása3 Mint a többi szövetkezeti formában, a tagok itt is vagyoni, illetve egyéb hozzájárulásokkal hozzák létre a

szövetkezeti vagyont.4 A fenti törvény a diákvállalkozásokra számos kikötést tartalmaz, amely nem teszi kifejezetten csábítóvá ezt a gazdasági formát. A kérdőívben felmért diákvállalkozások egyike sem működik szövetkezetként. A legtöbb vállalkozás csak iskolán belül működik, és csak ott végez gazdasági tevékenységet, így ott – az iskolavezetés hallgatólagos beleegyezésével – illegális, illetve félillegális módon működhet. Egy iskolai, többnyire oktató szándékú, de mégis „éles” vállalkozástól általában a következők várhatóak el: – A vállalkozásoktatás a középiskolákban a tanterv részévé vált, így alapvető, hogy a 14–18 év közöttiek is részt vehessenek benne. – Ahhoz, hogy minden diák megfelelő módon elsajátítsa a gyakorlati ismereteket, 4-5 tanulónak kellene egy vállalkozásban dolgoznia. – Az alaptőke az ilyen vállalkozásoknál alacsony, mivel sem a diákoktól, sem az iskolától

nem várható el nagyobb összeg elkülönítése. – A tanulókat nem terhelheti semmiféle fizetési felelősség a vállalkozás fizetésképtelensége esetén, a tagok tehát korlátolt felelősséggel bírnak. – Mindezekkel együtt biztosítani kellene az ilyen társaságok számlaképességét, vagyis azt, hogy legálisan folytathassanak gazdasági tevékenységet. A vállalkozásoktatáshoz szükséges gyakorlati képzésre nincsenek meg a megfelelő törvényi feltételek, keretek. Itt mindenképpen a jelenlegi társulási, illetve gazdasági társaságokról szóló törvények módosítására lenne szükség. A vállalkozás és a vállalkozók a fiatalok értékítéleteiben A középiskolában tanulók által említett, a vállalkozáshoz, illetve annak beindításához szükséges feltételek roppant széles skálán mozogtak; mi itt a kilenc leggyakrabban említett tényezőt mutatjuk be gyakorisági sorrendben: tőke, kapcsolat, szaktudás, érzék, ötlet,

vállalkozói ismeretek, üzleti terv, önbizalom, kitartás. Az általunk vizsgált fiataloknak mind a két csoportjában a tőke, a kapcsolat (családi háttér) és a szaktudás a vállalkozó iránt támasztott három legfontosabb követelmény. Azt, hogy a szükséges kezdő pénztőke milyen mértékben határozza meg a vállalkozást, a középiskolás válaszadók többsége az első három legfontosabb meghatározó közé rangsorolta. A vállalkozáshoz szükséges tényezők közé bekerültek olyan, a vállalkozót jellemző „belső” tulajdonságok is, mint az üzleti érzék, az önbizalom, valamint a kitartás. Külön kiemelendő az üzleti érzék szükségessége, amelyet a tanulók 20%-a tart fontosnak. Figyelemre méltó az ötlet fontosságának kihangsúlyozása. Bár az említési gyakoriság szerint csak az ötödik legfontosabbnak tűnik, azok közül, akik megemlítették, majdnem mindenki első helyen tette ezt. A vállalkozási ismeretek megszerzésének

szükségességét csupán a tanulók 17%-a említette. Ez a megállapítás a gazdasági, illetve vállalkozási ismereteket tanító középiskolák számára különösen figyelemre méltó. A diákok többsége tehát nem érzi át kellőképpen az iskolákban tanultak fontosságát, a köznapi életben való alkalmazhatóságát. A válaszadó diákok úgy vélik, nem elegendő megszerezni, teljesíteni az összes külső feltételt, a sikeres vállalkozó, véleményük szerint, születik erre a tevékenységre. 3 Iskolai szövetkezetet legalább tizenöt személy alapíthat az oktatási intézmény vezetőjének beleegyezésével. Tagjai lehetnek tizennyolcadik életévüket betöltött magánszemélyek, illetve szülői hozzájárulással tizennegyedik életévüket betöltött fiatalok. A szövetkezetben részt vehetnek nem az adott iskolában tanulók is, de számuk nem haladhatja meg a tagság tizenöt százalékát. 4 Ezek ellenértékeként részjegyeket kapnak. A

szövetkezet jogi személy, a szövetkezeti tartozásokért a tagok csak a bevitt vagyon erejéig felelnek. 69 Érdemes megemlíteni, hogy azok a diákok, akiknek nincs kapcsolatuk a vállalkozói szférával, rendre kisebb arányban említettek meg egy-egy dolgot a kilenc legfontosabb közül. Ez azt mutatja, hogy a vállalkozással közvetlen kapcsolatba nem került fiataloknak nincs határozott elképzelésük egy vállalkozás gyakorlati kivitelezéséről. A diákvállalkozásokban részt vevő tanulók többsége (80%) már volt kapcsolatban vállalkozókkal vagy rokonság, vagy munkavégzés révén. A vizsgálati tapasztalatok alapján megállapítható, hogy ezek a diákok határozottabb, pontosabb elképzelésekkel rendelkeznek a vállalkozásokról, a vállalkozók tulajdonságairól. A vállalkozásoktatásban részt vevő tanulók jövőre vonatkozó elképzeléseikben a továbbtanulást jelölték meg elsődleges célként. Mindössze 13%-uk nyilatkozott úgy, hogy

nem szeretne tovább tanulni. Ők elsődleges célként az álláskeresést jelölték meg Az összes tanuló alig 3%-a (a tovább tanulni nem szándékozók közel 20%-a) fejezett ki elsődleges affinitást a vállalkozási szférához. A válaszok azt jelzik, hogy a vállalkozóvá válás mint gondolat csupán a távoli jövőben jelenik meg, alternatívaként mint lehetőség a jelenlegi helyzetben nem merül fel. Ezek az arányok nem térnek el szignifikánsan a vállalkozással már kapcsolatba került, illetve vállalkozással kapcsolatba nem került diákok körében. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a mai középiskolások álmai szigorúan a racionalitás talaján állnak. A tanulók alig több mint 17%-ánál tért el az álom és a reális lehetőségek listája A legtöbb esetben a diákok úgy vélik, a továbbtanulás csak egy a szép álmok közül, s helyette a munkavállalás a realitás. Mindössze 6%-uknál jelenik meg a vállalkozásba való

betársulás vagy az önálló vállalkozóvá válás mint alternatíva, de itt sem mindig elsődleges célként, hanem csak második vagy harmadik lehetőségként. Azok között, akik voltak már kapcsolatban vállalkozóval, közel 7% gondolta úgy, hogy reális lehetőség a vállalkozóvá válás. A vállalkozóvá válás tehát nem jelenik meg komoly alternatívaként a középiskolás tanulók jövőképében, még a gazdasági, illetve vállalkozásoktatással foglalkozó intézményekben tanulók között sem. Ennek a jelenségnek okai a társadalmi körülményekre vezethetők vissza A vállalkozó személyisége, tulajdonságai A válaszadó fiatal vállalkozók körében érdekes szóródás tapasztalható. Míg a vizsgálat időpontjában a vállalkozást működtető fiatalok a társadalmi környezet szempontjából pozitívnak mondható értékeket tartják meghatározónak, addig a középiskolások többsége a jó és a rossz vállalkozó jellemző tulajdonságait

fogalmazta meg. Ezek az általános tulajdonságokkal keveredve eléggé eltorzítják a képet, s csak egy hozzávetőleges elemzést tesznek lehetővé. Ezen túl a megfogalmazott tulajdonságok listája roppant hosszú, itt csak a leggyakrabban említettek felsorolására vállalkozhatunk. A vállalkozó leggyakrabban említett tulajdonságai a középiskolások körében: pozitív tulajdonságok: – magabiztosság – céltudatosság – tájékozottság – ötletgazdagság – szervezőkészség negatív tulajdonságok: – szakértelem hiánya – időhiány (magánélet elhanyagolása) – számítás, gátlástalanság – agresszivitás 70 Mint látható, a felsorolt tulajdonságok a közéletben tapasztalható, megszokott sztereotípiákat tartalmazzák, nem térnek el a társadalmi megítéléstől, elképzeléstől. A vállalkozásoktatásban részt vevő tanulók elképzelései semmiben sem különböznek a hétköznapi (s meg kell mondani, elég ellenséges)

vállalkozói megítéléstől. Fel sem merült bennük, hogy a vállalkozó életformája, mentalitása élesen elüt az alkalmazottak magatartásától. A vállalkozást folytató fiatalok véleményéből a fokozott felelősség érződik, az a felelősségtudat, amely csak olyan hagyományokra építhet, például a magántulajdon tisztelete, amely hosszabb időszak, majd ötven év után visszakerült a társadalom által elfogadott értékrendszerbe. Megfigyelhető ugyanakkor az is, hogy a vállalkozást működtető fiatalok értékrendszerében a munkához való viszony megítélése is változik. A munka életforma lesz, amely gondolatainak, életmódjának központjába kerül. E felfogás együtt jelenik meg magatartásának változásaival, amelynek centrumába a megszemélyesített „vevő” kerül. A változás együtt jár azzal, hogy a megrendelő, a vállalkozó számára, személytelenből személyessé válik. Sajnos a vizsgálat során nem kaptunk pontos

információt arról, hogy az a változás, amely az alkalmazottból vállalkozót „csinál”, milyen alapokra épít, a családi hagyományokra avagy a társadalmi környezet jelenlegi változásaira, elvárásaira. A vállalkozást folytató fiatalokról megállapítható, hogy ugyan vannak közöttük olyanok, akik figyelemmel kísérik a politikai eseményeket – mégis jellemzően – ez a réteg (is) apolitikus. A körülöttük történő eseményeket leginkább saját érdekeik alapján értékelik. Kiemelt figyelmet fordítanak például arra, hogy a vállalkozásokat terhelő kiadások hogyan módosulnak. A gazdaságpolitika főleg azért érdekli őket hogy vállalkozásuk tervezhetőbb legyen, saját jövőjüket könnyebben megtervezhessék. Szerintük a fiataloknak szánt, sikeres vállalkozói, gazdasági oktatás-tanácsadás kizárólag értékközvetítéssel együtt éri el hatását. Értékközvetítő szerepet tölthet be minden olyan szervezet, oktatási

intézmény, amely a fiatal vállalkozók segítésével-képzésével foglalkozik. Természetesen az értékátadás nemcsak a tanároknaktanácsadóknak, hanem a fiatalok sajátos korosztályi kommunikációjának is a függvénye Ehhez a különböző társadalmi helyzetből induló fiatalok számára megfelelő környezetet szükséges biztosítani, ahol kicserélhetik tapasztalataikat, bátoríthatják egymást általános emberi és vállalkozói problémáik megoldásakor. A vizsgálat eddigi eredményeinek összegzése A fiatalok vállalkozásai főleg a kis- és középvállalkozásokhoz tartoznak. E kategorizálásnál fontos tisztáznunk, mit is értenek e fogalmon Európában, illetve Amerikában. A kategorizálás az iparban az alkalmazottak száma szerint, a kereskedelemben a forgalom alapján történik. Ilyen kategorizálás azonban csak akkor alkalmazható, ha megbízható információk állnak rendelkezésünkre a vállalkozásokról. A mai magyar statisztika azonban

jelenleg nem képes olyan adatokat regisztrálni, amelyek lehetővé tennék „mérettáblázat” kidolgozását, alkalmazását. Így a fiatalok által működtetett vállalkozásoknál azokat a magyar sajátosságokat kell figyelembe venni, melyek alapján a magyarországi vállalkozások 97%-a tizenegy főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztat. A nemzetközi összehasonlítás e típust a mikrovállalkozások kategóriájába sorolja. Ahhoz, hogy érthetőbb és elhelyezhetőbb legyen e probléma, a magyar társadalom történelmi előzményeihez kell visszanyúlni. Magyarországon a második világháború után majd harminc évig nem beszélhettünk magánvállalkozásról. A gazdasági reform megkezdése után sem nyert teret a magánvállalkozás, bár a magyar mezőgazdaság a 60-as, 70-es években elért kimagasló eredményei mögött a magángazdaság hallgatólagos elfogadása is meghúzódott. A gazdasági munkaközösségek (gmk, vgmk) megjelenése alapvetően

változtatta meg ezt az állapotot. Erre az időpontra tehető a mai vállalkozói-gazdasági szokások kialakulása. A 90-es évek végére a 80-as évek gyermekei felnőttekké értek, és szüleik „vállalkozói attitűdjét” követve válhattak néhányan vállalkozóvá. A gazdasági munkaközösségekben részt vett rétegek gyermekei számára a 90-es évek végén 71 nem tartható fent a „létező szocializmus” életszínvonala, biztonsága. Számukra a vállalkozás ugyanolyan kényszer, mint a 80-as évek elején szüleiknek volt a gmk. Életszínvonaluk megőrzése, növelése érdekében azonban vállalják a pluszterheket. Közvetlen kapcsolat természetesen nem állhat a két helyzet között, de a mai állapotok előzményeként számba kell vennünk a majd két évtizede történteket. A fiatal vállalkozókról a vizsgálat alapján megállapítható, hogy bizonytalan a jövőképük. Jövőképüket inkább a gazdasági kényszerek és az ezekből fakadó

félelmek, mint a szabad akaratú választás határozza meg. A vállalkozó fiatalok problémáinak jelentős része nemcsak az „előzmény nélküliségből” fakadt – családi háttér, tapasztalatok hiánya, a kapcsolatrendszer nem megfelelő iránya, tőkehiány, esetleges alulképzettség –, hanem abból az instabil értékrendszerből, amely a rendszerváltó „átmeneti” időszakból adódik. A vállalkozásokat segítő tanácsadói hálózatnak meghatározó szerepe lehet a vállalkozások létrejöttében és megmaradásában. Ez nem csupán szakmai okokra vezethető vissza, hanem „értékbank” funkciót is betöltő szerepére Megállapítható, hogy a vállalkozási tanácsadás és a vállalkozásoktatás csak akkor eredményes, ha a fiatalok nemcsak a vállalkozáshoz szükséges információkhoz jutnak hozzá, hanem lehetőség nyílik arra is, hogy olyan vállalkozói személyiségekkel is megismerkedhessenek, akiknek életútja/életmódja követésre

érdemes. A vizsgálat érdekes tanulságokkal szolgált a vállalkozásoktatás hatékonyságával kapcsolatban. A válaszokból kiderült, hogy a diákoknak szilárd elképzelésük van jövőjükről, amiben nem szerepel kiemelt helyen a vállalkozóvá válás mint jövő alternatíva, még a gazdasági, illetve vállalkozási ismereteket tanulók körében sem. Ennek okaként feltételezhetően a vállalkozásoktatás formája, módja és nem kellő hatékonysága említhető. Bár a vállalkozásoktatás gondokkal küzd, az elméleti oktatás feladatát képes ellátni. A gyakorlati képzés körül azonban komoly hiányosságok találhatók. Az elméleti tananyagot elsajátítók, úgy tűnik, kicsit „misztikus” dolognak tartják a vállalkozást, ez derül ki abból, hogy a sikeres vállalkozás feltételei közé előkelő helyre kerültek az emberrel veleszületett tulajdonságok is (például az üzleti érzék). A gyakorlati képzés elégtelenségének róható fel a

határozatlanság a vállalkozók szükséges és negatív tulajdonságaiban is. A megoldás tehát a vállalkozásoktatás gyakorlati részének fejlesztésében rejlik. Jelenleg úgy tűnik, hogy a tanulók többsége a vállalkozásban annak bonyolultságát és kockázatos voltát látja. Ha a diákok a megfelelő oktatási rendszerben saját maguk tapasztalhatnák meg a vállalkozás előnyeit és hátrányait, határozott, árnyaltabb képet kaphatnának egy vállalkozónak és egy vállalkozásnak a mindennapjairól, erőteljesen növelhető lenne a vállalkozási kedv. Ez pedig a vállalkozásoktatás egyik legfőbb, hosszú távú célja lehet. Az eddigi vizsgálatok alapján a következőkre érdemes hangsúlyozott figyelmet fordítani a további kutatások folyamán: a társadalom értékrendszerébe még nem illeszkedett vissza a vállalkozás mint a polgári értékrend hordozója. E témakör oktatása még nem elfogadott, nem élvezheti az általános támogatást.

Érdemes lenne ugyanakkor megvizsgálni a vállalkozásoktatást tanító pedagógusok értékrendszerét és értékítéleteit, mivel eddigi kutatásaink azt mutatják, hogy az e tárgyat oktatók közül sokan – főleg a tanárok alulfizetettségéből fakadóan – negatív előítélettel közelítenek a vállalkozók felé. A további kutatások feladata annak a feltárása is, hogy milyen társadalmi egyenlőtlenségek, feszültségek, értékrendszeri eltolódások húzódnak meg a mögött a vizsgálati eredmény mögött, hogy a vállalkozásoktatásban részt vevő diákok számára miért nem életcél a vállalkozóvá válás. A fiatal vállalkozókat segítő tanácsadók értékrendjének vizsgálata hozzájárulna ahhoz, hogy a konszolidáció küszöbén álló magyar társadalom érzékelhesse azokat az értékeket, amelyek mentén a várható „értékrendi kiegyezés” létrejön. A vizsgálat eddigi adatai arra mutatnak, hogy a fiatalok útkeresésében a

magyar társadalom kiútkeresése jelenik meg. 72 6.2 Szomor Tamás: Gazdasági, üzleti ismeretek oktatása, a vállalkozói értékek megjelenítése a közoktatásban [Forrás: Új Pedagógiai Szemle, XLVIII. évfolyam, 1998/7-8 40-53 oldalak] A közgazdász szerző, a Vállalkozásoktató Tanárok Egyesületének elnöke helyzetképet ad a vállalkozásoktatás helyzetéről a közoktatási intézményekben: azokról a programokról, amelyek adaptálásával történik a vállalkozásra vonatkozó ismeretek beépítése az általános képzésbe. A szerző széles nemzetközi kitekintésben számol be arról, hogy a különböző országokban milyen megoldásokat alkalmaznak az általános műveltség részét képező vállalkozói ismeretek iskolai közvetítésére. A tömegkommunikációban a vállalkozó az egyik oldalon egyenlő a maffiózóval, a másik oldalon az év embere választáson a közönségszavazatok alapján a hét legjobb közé is bekerül. Egymillió

(kis)vállalkozás hazája lettünk. Ma már mindenkinek van valamilyen elképzelése a vállalkozásról, a vállalkozóról. Lehet ezt tanítani is? Mi a vállalkozásoktatás? Hogyan született meg Magyarországon, honnan érkezett hozzánk? Milyen sajátosságai vannak, milyen lehetőségek rejlenek benne, milyen problémákkal küzd, milyen jövője várható? Ezekre a kérdésekre próbál válaszolni az alábbi írás. Mit értünk vállalkozásoktatás alatt? Ma egy vállalkozás jogi értelemben történő létrehozásához szükséges ismeretek viszonylag könnyen elsajátíthatók (a sajtó, szakirodalom, tanfolyamok révén), vagy mindenki könnyen találhat segítséget (ügyvédek, tanácsadók). A sikeres vállalkozáshoz azonban ennél jóval több kell. A vállalkozás élet- és magatartásforma, sajátos értékrend, speciális képességek és készségek használata, amelynek megfelelő színvonalú vállalkozói és szakismeretekre kell épülnie. A

vállalkozásoktatás alatt értem mindazokat a tevékenységeket, amelyek megteremtik a lehetőségét annak, hogy a fiatalokból sikeres vállalkozó és/vagy a munkaerőpiac új kihívásaihoz jobban alkalmazkodni képes ember váljon. Ebben a felfogásban szélesen értelmezem a vállalkozásoktatás fogalmát. Kapcsolódik az általános és a szakmai képzéshez, annak számos területéhez (közgazdaságtan, társadalomismeret, gazdálkodási ismeretek, konkrét szakmák stb.) Segítségével növelhető a tájékozottság a gazdasági folyamatokról, a hallgató, a diák betekintést nyerhet az üzleti életbe. A vállalkozásoktatás nemcsak ismeretek átadását jelenti, hanem sajátos módszertant is, amelynek segítségével fontos emberi tulajdonságokat, képességeket fejleszthetünk. A vállalkozásoktatás serkenti a vállalkozó kedvet, lehetőséget ad a vállalkozóvá váláshoz. Akik vállalkozásoktatással foglalkoznak, fontosnak tartják, hogy mind az

általános, mind a középiskolai korosztályok találkozzanak a vállalkozói kultúrával, magatartásformával, megismerjék a gazdaság, a vállalkozások világát. Úgy gondolják, hogy a vállalkozásoktatás mint eszköz segítségével olyan képességek, készségek fejleszthetők, amelyek a mindennapi életben is fontosak, különös figyelemmel arra, hogy valamennyien a piacgazdaság szereplői vagyunk. Ez a felfogás egyben azt is jelenti, hogy a vállalkozásoktatás nem kötődik egy tantárgyhoz. Az ismeretek is megjelennek több tantárgyban (például a matematikai példák kapcsolódnak az üzleti élethez), mindenekelőtt azonban egy, a korábbiaknál hatékonyabbnak tartott módszertant értünk vállalkozói képzés alatt. A tanórai szintű újszerű pedagógiai megoldások, hasznos fogások mellett a nemzetközi tapasztalatok megerősítik: a képzési rendszer egészének kell segítenie a piacgazdaságban elvárt készségek, képességek kialakulását. 73

Indulás, támogatás nélkül A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején a munkaerő képzettsége iránti igények, a beiskolázási szokások megváltozását az iskolák nemcsak felismerték, hanem konkrét intézkedésekkel próbáltak meg reagálni a változásokra. A gyakran hangoztatott nehézségek ellenére számokban nehezen kifejezhető minőségi változás indult meg az iskolarendszerben. Elsősorban egy-egy iskolához kötődve tantárgyak, tantárgycsoportok (műveltségterületek) szintjén, esetenként a teljes képzést átfogva számos új program született. A fejlesztés szükségességét érezték maguk a tanárok is, ezért az új pedagógiai szemlélet megjelenése a gyakorlatban nem kötődött közvetlenül a rendszerváltáshoz. A munkaerőpiacon történt változások – s így az iskolák megújulási törekvései – azonban már sok tekintetben összefüggtek a szocialista gazdasági és értékrendszer összeomlásával. A

rendszerváltás elsősorban azzal segítette az új utakat keresőket, hogy a központi oktatásirányítás teljesen szétesett, az iskolák képzési programjuk kialakításakor erőteljesebben érvényesíthették saját szakmai szempontjaikat. Ennek eredményeként például a történelem tantárgy mellett megjelent a társadalomismeret, amely a közgazdaságtan, szociológia, filozófia szemléletéből, ismeretköréből is tartalmaz elemeket. Közgazdaságtanban a mikro- és makroökonómia elvont elméleti modellje mellett helyet kapott az alkalmazott közgazdaságtan. A tudományosság igénye mellett mind nagyobb szerepet nyertek a gyakorlatiasabb ismeretek, így mára önálló tárgyként jelenik meg számos iskolában a kommunikáció, a gazdasági, vállalkozási, üzleti jellegű képzés. Az iskolák motivációi igen eltérőek voltak. Volt, ahol az egészséges üzleti szemlélet hívta életre a vállalkozásoktatást, volt, ahol a kényszer, hogy az így befolyt

összegekből fedezzék az iskola egyéb nélkülözhetetlen kiadásait. Az iskolák általában azért vezették be a vállalkozásoktatást, hogy mind az ismeretek bővítésével, mind a szükséges általános és speciális képességek, készségek fejlesztésével segítsék a vállalkozóvá válás lehetőségének megteremtését. Az iskolákat az a cél is vezérelte, hogy meg tudják tartani meglévő tanulóikat, vagy új tanulókat nyerjenek az újfajta képzés által. (Ennek sokszor presztízs okai vannak, de legtöbbször anyagi szempontok húzódnak meg a háttérben.) Az a szándék is erre késztette az iskolákat, hogy a végzett tanulók ne munkanélküliek legyenek. (Ezt a célt gimnáziumok és szakképző intézmények egyaránt fontosnak tartották Az előbbieknél az volt az ok, hogy a végzett tanuló, ha nem tud továbbtanulni, az egyszerű érettségivel képtelen elhelyezkedni. Hasonló helyzetbe kerültek az olyan szakmákat tanulók is, amelyek

esetében egyértelművé vált, hogy megszűnt irántuk a piaci kereslet.) A Vállalkozásoktató Tanárok Országos Egyesülete (VOTOE) 1995 áprilisában információs kiadványt készített Vállalkozói, gazdasági jellegű tantervek, programok címmel. A füzetecske 17 program leírását tartalmazza. Az azóta eltelt három évben további négy működő programról van tudomásunk, és a sor valószínűleg korántsem teljes. Magyarországon napjainkban tehát legalább 21-féle gazdasági, vállalkozási témájú képzési program alapján tanítanak részben a közoktatásban, részben a szakképzésben. Az elmúlt években a széles körű kínálatból jó esetben a tanár választotta ki a számára szükséges tananyagot és módszert. Sokszor azonban csak a véletlenen múlott, hogy ki-ki éppen melyik programmal találkozott, így a véletlenen múlott az is, hogy az adott program az iskola igényeihez igazodott-e. Az iskolák többheti kétórás, új önálló

tantárgyi keretet biztosítottak a vállalkozásoktatás számára. Azonban nem mindenhol volt erre lehetőség A tanárok egy része a képzésen megtanult új ismeretanyagot, módszertant csak a saját, meglévő órái közé építhette be (gyakran az osztályfőnöki óra biztosította ezt a lehetőséget). 74 Mindenképpen az önkéntes tanári szerepvállalás volt jellemző. Az új tárgy iránti fogékonyság független attól, hogy a tanár korábban milyen tantárgyat tanított. A gazdasági, vállalkozói képzés elterjedése, fejlődése – mind a közoktatásban, mind a szakképzésben – leginkább piaci alapon történt. A programok, tananyagok, taneszközök fejlesztése többnyire nélkülözte az állami forrásokat. A kezdeti hiányt fokozatosan felváltotta a napjainkra jellemző széles körű kínálat. A Vállalkozásoktató Tanárok Országos Egyesülete is azért jött létre 1992-ben, hogy – egyéb támogatás hiányában – segítse ellátni

tagjait legalább a tanításhoz alapvetően szükséges információkkal. A gimnáziumok és szakközépiskolák többségében közismereti tárgyként szerepel a gazdasági, vállalkozási ismeretek, vagyis ezeknek az iskoláknak a vezetői, tanárai úgy gondolják, hogy piacgazdaságban az általános műveltség része ez a témakör. A szakmai képzésben a munkaerőpiac igényeihez igazodó képzés elengedhetetlen elemévé vált az üzleti tervezés, a vállalkozásalapítás jogi ismeretei, a marketing, az adózási, társadalombiztosítási, pénzügyi ismereteket felölelő szakmai tantárgyak oktatása. Húsznál is több nonprofit szervezet nyújt segítséget az iskoláknak, tanároknak a vállalkozói képzés beindításához. Többségük a tananyag átadásán túl képzéssel is segíti a tanárok munkáját. A középiskolai vállalkozásoktatást segítő szervezetek viszonylag nagy száma egyben azt is jelenti, hogy a képzés tartalma és módszertana is igen

sokszínű: a szakismeret átadását szolgáló előadástól az önálló diákvállalkozások létrehozásáig nagyon sokféle megoldás elterjedt. A holland, a flamand és az amerikai példa A hazai vállalkozásoktató programok többségének már a neve is utal „származási helyére”: Japán, svájci, kanadai, Young Enterprise, Junior Achievement, 4H, ohiói program, flamand módszer. A vállalkozásoktató programok kifejlesztésében, magyarországi bevezetésében, elterjesztésében a külföldi intézményeknek, forrásoknak óriási jelentőségük van. Nem lehet tagadni – főleg pénzügyi szemszögből nézve az eredményeket –, hogy a külföldi támogatások, kölcsönök biztosítói mindenkor érvényesítették a saját érdekeiket. Eközben azonban sikerült a magyar oktatóknak számos olyan módszertani megoldást, ötletet ellesniük és hazahozniuk, amelyeket már hazai forrásból továbbfejlesztve, adaptálva a magyar sajátosságokhoz beépítettek

a vállalkozói képzésbe. A vállalkozásoktatásban napjainkra jellemző gazdag módszertani paletta a forrásokat biztosító országoknak köszönhetően alakulhatott ki. A képzés módszertani megújításának az igénye a világ számos országában napirenden van. Hollandiában például az elmúlt években elsősorban az elavult ismeretek megújítására törekedtek. Hazánkhoz hasonlóan ott is a közgazdaságtan az a tudomány, amelyet arra használtak, hogy a munkaerő képzése számára a szükséges gazdasági ismereteket megadják. A nyolcvanas évek végére azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az elvont modellek (mikro- és makroökonómia) segítségével nem lehet a munkaerőpiac új igényeinek megfelelő képzést megszervezni. Ismereti oldalról megváltozott a tematika, a kisvállalkozások működtetéséhez szükséges ismeretek váltották fel az elvont közgazdaságtani ismereteket, továbbá a példákat is életszerűbbé kívánták tenni, felismerték

a képességfejlesztés fontosságát is, és megjelentek a képzésben az interaktív módszerek, a szituációs játékok. Az úgynevezett flamand modell egy hazai megvalósítása nyomán vált híressé. A példa láttán egy dunaújvárosi középiskola alkalmazta és fejlesztette tovább 1992-től. A modell lényege az, hogy a tanulók valós vállalkozás alapításán és működtetésén keresztül sajátíthatják el a legfontosabb ismereteket, miközben képességeik, készségeik is fejlődhetnek középiskolai keretek között. A példa iránt nagy volt az érdeklődés, a hazai feltételek között – elsősorban jogi korlátok miatt – mégsem terjedhetett el. 75 Az Egyesült Államokban a század eleje óta vannak jelen a képzésben az üzleti ismeretek, sajátos módszertannal kiegészítve. (Az USA az eredeti hazája a 4H és a Junior Achievement programnak.) Napjainkban ezért nem elsősorban a társadalomban, a munkaerőpiacon történt változás vezetett

új képzési módszerek kidolgozásához, hanem a folyamatosan jelenlévő minőségi fejlesztés, előrelépés igénye. Talán az USA-ban vannak a legnagyobb hagyományai az esettanulmányok használatának. A menedzserek, vállalkozók képzésében elengedhetetlennek tartják. A valós esetek bemutatásán túl – sikeres és bukott vállalkozások tömege szolgál példaként – az volt a fő cél, hogy fejlesszék a hallgatók képességeit. Arra törekednek mindenekelőtt, hogy a jó üzletember nélkülözhetetlen tulajdonságai közül az elemzés és döntés készségét fejlesszék. Az esettanulmányok mellett a közgazdaságtani játékok iránt is óriási az érdeklődés itthon. Néhány játék már szinte klasszikussá vált (pl búzapiaci játék); különböző forrásokból (ki külföldön látta, ki itthoni bemutatón találkozott vele, ki az írott változatot szerezte meg) számos játék beépült a hazai gazdasági jellegű képzés gyakorlatába. A

játékok lényege az, hogy valamely gazdasági esemény és/vagy fogalom áll a szimuláció középpontjában. A játék szabályai a nagy valószínűséggel bekövetkező eseményeket idézik elő, amelyeken keresztül a képzésben részt vevők megismerik a fogalmakat, törvényszerűségeket. A módszertan alkalmazásával nem új célokat szeretnének elérni, hanem egyszerűen „csak” a száraz, idegen ismeretanyagot szeretnék a diákok számára élményszerűbbé, érdekesebbé tenni. A vállalkozóvá nevelés angol példája A hazai vállalkozásoktatásra legnagyobb hatással mindenképpen az angol példák voltak. A Young Enterprise, Vállalkozni jó, Vállalkozásra nevelés a szakképzésben elnevezésű programoknak itthon is egyre több követőjük van. A konkrét programok átvételénél azonban még nagyobb jelentőségű az, hogy Angliában a teljes iskolai nevelést, szakképzést áthatja a vállalkozói szemlélet. Az új szakképzési rendszer

kialakítását, a vállalkozói jellegű nevelés térhódítását a nyolcvanas évek gazdasági, társadalmi változásai kényszerítették ki. Nagy-Britanniában a 90-es évek elejétől kezdődően építik ki mind szélesebb körben az új szakképzési rendszert. A széles körű kínálat megteremtése, a diákok választási lehetőségének biztosítása, az, hogy minél többféle tárgy, képesítés legyen megszerezhető, többletforrásokat igényel. Ugyanakkor a munkaerőpiachoz történő rugalmasabb igazodás összességében forrásmegtakarításhoz vezet Angliában sokan szeretnék, ha képzési rendszerükből minél több elemet átvenne az Európai Unió, illetve az általuk adott képesítések az Unió valamennyi tagországában elismertek lennének. Az aktív tanulási módszer elnevezés is tükrözi a fő jellegzetességeket: a Young Enterprise programban a tanulási folyamat a gyakorlati tevékenység közben zajlik, és magán a folyamaton van a hangsúly.

Általában feladatközpontú csoportok végzik a „tanulást” is, rövid összefoglalókkal, értékeléssel helyezik a középpontba. Ez a módszer lényegesen különbözik azoktól a módszerektől, ahol a tanulók csak passzív befogadói a szakértő előrecsomagolt tudásának. A vállalkozói készségek fogalma értelmezésükben olyan általános minőségi kategória, amely motivációkból, képességekből, attitűdből áll. Ennek részben az az alapja, hogy az angolban már maga a vállalkozás fogalma – „Enterprise” – jóval többet jelent az itthon általában megszokott fogalomnál. Az angol szerint Enterprise: kaland, törekvés, projekt, energia, készenlét, szellem, terv, elkötelezettség, aktivitás; Enterprising: aktív, kalandvágyó, energikus, erőforrásokban gazdag, szellemes, elkötelezett. Ez a fogalom tehát jellemző emberi magatartásra is utal. A legfontosabb, fejlesztendőnek tartott vállalkozói készségek: öntudatosság, önbizalom,

kreativitás, döntéshozatal, problémamegoldás, vezetés, szociális, társadalmi érzékenység, tárgyalástechnika, kommunikáció, kockázat-felismerés. 76 A szélesen értelmezett „vállalkozás” fogalom a gyakorlatban azt is jelenti, hogy NagyBritanniában az új módszertan alkalmazása nem szűkül le a vállalkozói ismeretek, gazdasági jellegű tárgyak területére, hanem szinte kivétel nélkül valamennyi tantárgyba beépült, így a nálunk közismeretinek nevezettekbe, például a matematikába, a földrajzba, a történelembe is. Idővel ez a képzést végző intézmény egészének működésére is hatással van. Napjainkban érvényessé vált az a felfogás, hogy a fent felsorolt képességek, készségek fejlesztése a teljes képzés feladata, nem csak a vállalkozásoktatásé. Néhány, a gyakorlatban megvalósult példát szeretnék említeni, hogyan érvényesülnek ezek az elvek. A tevékenységen alapuló módszer már az óvodában

megjelenik, és jelen lehet a felnőttképzésben is. 4-5 éves gyerekek kitalálták, hogy fotóstúdiót fognak az egyik teremben berendezni. A gyerekek beszélgettek az iskolai fényképésszel, terveket készítettek a berendezésről, majd terveiket meg is valósították. Nagyon egyszerű fényképezőgépekkel dolgoztak, és egyszerűek voltak a feladatok is. Például azt gyakorolták, hogyan kell helyesen tartani a gépet, hogy ne maradjon le a fotóalany feje. A program időtartama 3 hét volt Azért ilyen rövid, és gyorsan eredményre törő, hogy a gyerekek életkorának megfelelően fenn lehessen tartani az érdeklődést. 10 éves diákok madáretetőket készítettek, ezért kapta egy másik program a „Madarak” nevet. A gyerekek először faanyagokat vizsgáltak meg, hogy megállapítsák, melyik lesz alkalmas a madáretető elkészítésére. Utána elmentek egy fafeldolgozó üzembe, és erdésszel is beszélgettek. Több tervet készítettek, több típust

szerettek volna gyártani. Majd kikalkulálták az árakat Az elkészült termékeket mindenütt szerették volna reklámozni A tanárnak kellett velük beszélgetni, hogy a hirdetéseket korlátozzák a családjaikra. Szünetben, ebédidőben, iskola után is madáretetőket csináltak a gyerekek. 19 éves értelmi, fizikai fogyatékosok Spanyolországba szerveztek kirándulást. Tudatosan készültek fel az útra Kinevezték maguk közül az egyiküket „konyhafőnöknek”, így ismerkedtek meg a spanyol ételekkel. Megtervezték az útvonalat, a költségeket. Földrajzzal, átváltással, devizával kapcsolatos ismereteket is tanultak így. Közben megismerték a saját csoportjukat (Ennek azért volt nagy jelentősége, mert segítségre szorulhattak útközben.) Azoknak a diákoknak a kiadásait, akiknek a szülei nem tudták volna anyagilag vállalni az út költségeit, az iskola adományokból fedezte. A diákvállalkozások alapítását segíti az az angolszász

joggyakorlat, mely szerint csak bizonyos jövedelem felett válik az ember részesévé a vállalkozások működését szabályozó mechanizmusnak. Vagyis a kötelező könyvvezetés, az adó- és járulékfizetés szabályai és sok egyéb előírás Nagy-Britanniában a vállalkozó diákok többségére nem vonatkozik. A szabályokat maguk a képzést folytató intézmények vagy az érintett tréner és a diákok közösen határozzák meg. Már 11 éves kortól – amikor középiskolába kerülnek a tanulók – választható azoknak a tárgyaknak a többsége, amelyeket a diák az adott évben el szeretne végezni. Ehhez igazodik a képesítés rendszere is. Míg nálunk két-három év is szükséges általában egy-egy szakma gyakorlására jogosító papír megszerzéséhez, addig ott elemekre bontották a szakmákat, és minden elemről külön papír szerezhető. Nálunk a „Fodrász” szakképesítés megszerzéséhez 2 évre és 2700 óra elvégzésére van szükség.

Ha valaki egy és háromnegyed év után kiesik a képzésből, vagy két év után a teljes anyagból nem tud levizsgázni, akkor annak elvész a beleölt ideje és energiája, hiszen továbbra is képesítés nélkül marad. Hasonló szakmának az elvégzésére – fodrászat és testkultúra az összefogó neve – Nagy-Britanniában szintén két évet ajánlanak, ám ha valaki az átlagnál jobb képességekkel rendelkezik, hamarabb is elvégezheti. A fodrászat és testkultúra címszó alatt azonban legalább 15-féle képesítés szerezhető. Ugyanis külön képesítésnek számít például, ha valaki jogosult hosszú haj vágására, és külön képesítés kell ahhoz, hogy valaki már vegyszert is használhasson. Nagy-Britanniában az adott képzéssel foglalkozó intézmény dönti el, hogy mely modulokat kínálja a fodrászat keretében, és a tanuló dönt, hogy ezek közül melyeket és – bizonyos kötöttségekkel – milyen sorrendben végez el. Ez azt jelenti,

hogy ha a munkaerőpiacon hajvágáshoz értőkre van szükség, akkor néhány hét tanulás után munkába állhat a munkavállaló, és nem kellenek évek, míg a lényegében túlképzett munkavállalók végre kikerülnek az iskolából. Egyik oldalról tehát a munkaerőpiachoz lényegesen rugalmasabban alkalmazkodó a képzés rendszere, másrészt a tanulókat folyamatosan választásra, döntésre készteti: azaz olyan képességeik fejlődnek, amelyekre a későbbiekben is nagy szükségük lesz. (Nálunk ezzel 77 szemben egyszer van szakmaválasztás, döntés, annak ellenére, hogy ez a döntés esetleg a fiatal egész életét meghatározza.) A vállalkozói szemlélet kialakítását segíti, hogy a gyakorlati képzés „nyitott rendszerben” folyik. Azaz a gyakorlóirodának, fodrászműhelynek, étteremnek is van olyan része, amely „élesben” működik. Ezeket a szolgáltatásokat az intézmények lényegesen olcsóbban kínálják a piaci árnál. Így van

vendég akkor is, ha tudják, hogy a tanulóknál a hiba valószínűsége nagyobb, másrészt ezzel az intézmények szociálpolitikai szerepet is betöltenek. (Az első hajvágás gyakorlására azért ismerős alanyt szoktak felkérni.) A tanár elsősorban egy adott képesség, készség használatát igazolja, a minőséget a vendég méri le. (Nálunk a hagyományos képzési rendszerben a tanárhoz, gyakorlatvezetőhöz kell igazodnia a tanulónak mindenben, az ismertetett megoldásban viszont a valódi fogyasztóhoz kell igazodni.) A vállalkozóvá válásnak csak az egyik fontos hajtóereje a képzés. Ezen belül magának a módszertannak van meghatározó szerepe. A vállalkozóvá nevelés területén hagyományokkal rendelkező országokból számos módszertani elem épült be a hazai képzésbe. A tanórai szintű újszerű módszertani megoldások, hasznos fogások mellett a nemzetközi tapasztalatok megerősítették: a képzési rendszer egészének kell segítenie a

vállalkozói kultúra színvonalának emelését. Nagy-Britanniában például a teljes szakképzési rendszer támogatja a vállalkozói képességek fejlesztését, a munkaerő-piaci igényekhez történő rugalmas alkalmazkodást. Új követelményeket támaszt az oktatás iránt az, hogy egyre nő azoknak a munkaköröknek a száma, amely tevékenységek ellátásához a csoportmunkára való képesség, a felelősségvállalás, a problémák megoldásában való, a speciális egyéni feladatokon túlmutató részvétel, az együttműködéshez szükséges személyes kapcsolatok fenntartásának és alakításának a készségei válnak elengedhetetlenné. A munkaerőnek nemcsak széles körű, összetett és magas szintű képzettségre van szüksége, hanem számos képességre, készségre (pl. megbízhatóság, a tudás folyamatos megújítására képes, problémaazonosító, stratégiai közvetítő tudás, pontosság és az udvariasságból, segítőkészségből,

jókedélyűségből álló „jó modor”). A munkaerő iránti ezen elvárások alapján az EU olyan képzést támogat, amely egyrészt az általános műveltség fejlesztésére, másrészt a foglalkoztatással és a tevékenységgel kapcsolatos készségek fejlesztésére összpontosít. Eltérő történelmi indulótőke A kis- és középvállalkozásokat (KKV) fejlesztési politikánk sok vonatkozásban az Európai Unió gyakorlatára, tapasztalataira építi. A vállalkozók, illetve a leendő vállalkozók képzése ott is, nálunk is kiemelt feladat. A KKV-k továbbképzésének szinte teljes rendszerét átvettük, átvettünk szemléletet – pl. az egész életen át tartó tanulás szükségességének filozófiáját – nagyon sok tananyagot, módszert elsajátítottunk, illetve megvettünk sok-sok millió ECU-ért, és tény, hogy több ezren vehettek, vesznek részt a hazai tanfolyamokon. Van azonban egy lényeges különbség az Európai Unió és hazánk között.

A KKV fejlesztésnek az Európai Unióban van egy szilárd alapja: egyrészt a meglévő vállalkozói kultúra, vagyis az, hogy a fiatal a közvetlen környezetében, családjában lát követendő, pozitív példát, másrészt az, hogy a vállalkozói nevelés már egészen fiatal korban megkezdődik. Ez konkrétan gazdasági, vállalkozási tartalmú tárgyakat is jelent, hiszen a legtöbb európai országban választható érettségi tárgy a közgazdasági és/vagy az üzleti ismeretek. Ezen túl azonban az iskolarendszer egészében sokkal nagyobb szerepet kap az önálló döntéshozatali, a felelősség- és kockázatvállalási, valamint a kommunikációs képesség. Az Európai Uniós KKV politika elismeri, hogy a fiatalok hátrányban vannak vállalkozásuk indulásakor, működtetésekor, ezért külön stratégiai célcsoportnak tekinti az ő támogatásukat. 78 Nálunk az alapok még korántsem kellően szilárdak. A vállalkozásra felkészítő politikánk nem

fordít külön figyelmet a fiatalokra és csak igen áttételesen hat a közoktatásra. Tanulságos, hogy mennyire nincs stratégiai kapcsolat a két terület között. Ki tanítsa a vállalkozási tárgyat? Azok közül, akik tanítanak, nagyon sokan tisztában vannak azzal, hogy az évtizedek óta megszokott porosz tanítási módszerek korlátozzák a gyerekek számos képességének a fejlődését. Éppen azoknak a tulajdonságoknak a fejlődését, amelyekre napjainkban az intézményekből kikerülők boldogulásához nagyobb szükség lenne. Nehéz változtatni a régóta tanított tantárgyak kapcsán a módszereken: ha adott minden jól bevált eszköz, biztosra mehet a tanár, nem lát rá okot, hogy változtasson, kockázatot vállaljon, pluszenergiát fektessen be. A vállalkozásoktatás bevezetése mint a képzés teljesen új területe mindenképpen változást, bizonytalanságot, kockázatot jelent, megismerése erőfeszítést kíván. Ezért a tartalmi újdonság

mellett a tanárok is nyitottabbak voltak az új módszerekre, sőt sokan korábbi próbálkozásaik pozitív megerősítését kapták a vállalkozásoktatás által. Napjaink egyik legjelentősebb pedagógiai kísérletének tekinthetjük a vállalkozásoktatás megszületését. Mivel már több száz iskolában jelen van, ezért mondhatjuk, hogy már nem elszigetelt megújulási kísérletről van szó, amely hamarosan hasonló sorsra jut, mint a korábbi próbálkozások. Azonban az is tény, hogy a vállalkozásoktatással együtt járó módszertani megújulásban sajnos a hazai pedagógiai műhelyek semmilyen szerepet nem játszanak. 1997-ig egy kivétellel az állami tanárképző intézmények egyáltalán nem foglalkoztak a tanárok gazdasági, vállalkozási témájú képzésével. A teljes oktatási rendszert tekintve, beleértve a szabályozást, pedagógusképzést, szolgáltató intézményeket is, az innováció még mindig nem rendszerelem, hanem az iskolák

előremenekülésének sajátos eszköze, miközben a feltételek még mindig inkább gátolják, semmint segítik ezt a törekvést. Az általános és középiskolákban – sőt sokan állítják, hogy már az óvodában is – a jövőben a vállalkozásoktatásnak módszertana, gyakorlat-központúsága miatt mind nagyobb szerepe lehet. A vállalkozói nevelés bevezetésében, a módszertan kiválasztásában és alkalmazásában (is) kulcsszerepe van a tanárnak. A vállalkozói alapú képzés esetében „jó tanárra van szükség” Nem az a fontos, hogy azt bizonygassuk, a hagyományos tanárszerepben is jó tanárra van szükség, hanem hogy megfogalmazzuk, milyen tulajdonságokra van szükségük a vállalkozásoktatóknak. A vélemények alapvetően két ponton szoktak összeütközni: milyen végzettséggel tanítson valaki, és szükséges-e gyakorlati tapasztalat, vagyis vállalkozó tanítson-e vagy tanár. Az alapvető kiindulási pont mindig az, hogy a célokhoz, a

célcsoporthoz kell igazítani a szükséges eszközöket. Ha általában a képesség-, készségfejlesztés a cél, akkor a módszertan ismerete és megfelelő szintű alkalmazása lényegesen fontosabb, mint a szakismeret. Ezzel szemben a vállalkozói nevelést lehet úgy is tekinteni, mint speciális szakmai ismeretek közvetítését, ebben az esetben a közgazdasági ismereteknek, szemléletnek, a vállalkozói gyakorlatnak is fontos szerep jut. Ideális esetben tanár és vállalkozó, speciális szakismerettel rendelkező személy dolgozik együtt a képzésben. Pillanatnyi előnyei lehetnek annak is (de semmiképpen nem tartható követendő mintának), hogy kényszerhelyzete miatt mind több tanár kénytelen kiegészítő tevékenységként vállalkozni, így téve szert tapasztalatokra, szakismeretre. A történelmi körülmények miatt a tanárok jelentős része nem tanult az üzleti élettel összefüggő ismereteket. Az oktatók többsége egészen más szakmapárról

tér át vállalkozásoktatásra. (A testnevelőtől a magyartanáron át a műszaki rajzolóig mindenféle szakterület fellelhető.) Előnyt jelent a közgazdasági jellegű végzettség, de a korábban tanultak többsége ez esetben is felfrissítésre szorul. 79 A vállalkozásoktatás újdonsága és sajátossága miatt a tanárok felkészítése, továbbképzése elengedhetetlen lenne az oktatás színvonalának emeléséhez. Noha vállalkozásoktatásra évek óta igény van, a tanárok intézményes felkészítése, továbbképzése továbbra sem megoldott. A legelterjedtebb vállalkozásoktató programok mind egyedi megoldásokat kínálnak a tanárok felkészítésére, a gyakorlati tapasztalatok cseréjére. Jogosnak tűnhet előírni a tanároknak, hogy legalább 7(!) évenként egyszer továbbképzésen kell részt venniük. Számunkra, akik gazdasági, vállalkozói területen tanítunk, ez teljesen elképesztő. Az iskola környezete kikényszeríti, hogy

folyamatosan próbáljon meg az ember lépést tartani. Ezen a területen nem lehet igazán kielégíteni a tanárok továbbképzés iránti igényét, aki teheti, évente többször vesz részt rajtuk. (Ezekhez persze nem jár költségvetési támogatás, mivel többségük egy-két napos tréning. A társadalmi szervezetek viszont nem tudnak komolyabb felkészítést biztosító tréninget szervezni, mivel ahhoz nincsenek meg az erőforrásaik. Sajátos csapdahelyzet) Napjaink sajátos dilemmája a bevezetőben jelzett értékzavar. Taníthatunk-e olyasmit, amivel magunk sem értünk egyet? A tanítás során elengedhetetlen követelmény a hitelesség. Amiben nem hiszünk, azt nehéz jól bemutatni. Egyrészről segíthet, ha tisztázzuk, milyen is valójában a vállalkozó. A Magyarországon napjainkban elterjedt negatív értékeket hordozó vállalkozó fogalmával a tanár valóban nem tud azonosulni, és nem is kell. Az idealizált tankönyvi vállalkozó azonban sokszor

olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyekkel mi magunk is bírunk vagy legalábbis szeretnénk. Másik megoldást a módszertan jelenti Nem követelmény, hogy a diák felsorolja a negatív emberi tulajdonságokat. Az azonban követelmény, hogy megfogalmazza, mit gondol az általunk is negatívnak tartott példákról, eseményekről, vitatkozzon társaival erről. A tanár is állást foglalhat a vitában, üde színfoltja az oktatásnak, ha esetleg egyszer a tanár kisebbségben marad véleményével a diákokkal szemben. 80 UTÓSZÓ HELYETT OTTÓ* TIZENKÉT JELMONDATA 1. Ismerd meg önmagad! 2. A magad kedvéért dolgozz! 3. Vitázz és tájékoztass! 4. Egyszerűsítsd le a problémákat! 5. Rendszerezz és úgy biztosíts a cég számára értékes ötleteket! 6. Gyakorolj építő kritikát a hibák elemzésében! 7. Cselekedj következetesen! 8. Óvakodj a rejtett kockázattól! 9. Tarts mindent mozgásban! 10. Oszd meg és gyarapítsd! 11. Az értelem nem pótolja

a tapasztalatot! 12. Őrizd meg áttekintésedet és széles látókörödet! * Werner Otto német vállalkozó (1909. 08 13 -) 1949-ben alapította 6000 márka készpénzzel és egy öreg gyárépülettel cipőküldő szolgálatát. Első maga készítette 300 példányos katalógusában 14 oldalon 28 pár cipőt kínált utánvéttel. Az üzlet egyre jobban felfutott, és 1960-ra elérte a 100 milliós forgalmat. A kereskedelmet textíliákra is kiterjesztette A siker záloga nemcsak Otto kis lelkes csapata volt, hanem Otto 12 jelmondata, amellyel vállalatát vezette. Ezekívül Herakleitosz mondása fejezi ki jól Otto filozófiáját: „panta rhei” (minden halad a maga útján). 81