Történelem | Középiskola » Történetelem tételek, 2002

1. A KETTŐS KIRÁLYSÁG KORSZAKA (1526-1541) A mohácsi csata után az ország király nélkül maradt. A trónért két jelölt versengett: a Habsburg-Jagelló szerződések (1506,1515) értelmében Habsburg Ferdinánd, aki mellett a nádor (ecsedi Báthory István) és húga, II. Lajos özvegye, Habsburg Mária foglalt állást, a másik jelölt az erdélyi vajda, Szapolyai János volt, aki az 1505-ös rákosi végzésre és köznemesi híveire támaszkodhatott. A két jelölt közül Szapolyai lépett gyorsabban. Már 1526 októberére részországgyűlést hívott össze Tokajban. A Ferdinánd-pártiak ezt a gyűlést nem fogadják el, mivel a törvények szerint országgyűlést csak a nádor hívhat össze (ő viszont Habsburg oldalon áll). A tokaji gyűlés résztvevői a – szintén Szapolyai által meghirdetett – királyválasztó gyűlésre mennek, Fehérvárra. Szapolyai királysága mellett szólt a kegyeleti szokás is, amely szerint az lehet méltó utódja a halott

királynak, aki tisztességgel eltemeti (november 10.) Szapolyait a Fehérvárra összegyűlt rendek november 11-én Magyarország királyává választják. Uralkodását Horvátország és a németek által megszállt Pozsony, Sopron és vidéke kivételével az egész ország elismerte. A külföldi elismerés érdekében Szapolyai széleskörű diplomáciát folytatott, követei még Angliába is eljutottak. Királyságát a pápa, Velence és I Ferenc francia király is elismerte. A török politikát a Habsburg-magyar viszonyok alakították. I Szulejmán követei már 1526 végén megjelentek Szapolyai udvarában, és biztosították a királyt, hogy a Porta nem tekinti ellenségének őt. Szapolyai rákényszerült a törökbarát szerep vállalására, mivel 1527 nyarán a Habsburgok (Róma elfoglalása után) jelentős hadsereget tudtak felszabadítani és Magyarországra vezényelni. Augusztus 20-án Ferdinánd hadserege elfoglalta Budát, Szapolyai kénytelen volt a

Felvidéki birtokaira visszahúzódni. 1527 november 3-án Székesfehérvárott Ferdinánd is királlyá koronáztatta magát. Szapolyai katonailag magára maradt, mivel pénzt, katonát egyetlen európai hatalom sem volt hajlandó adni. Szapolyai így végül 1528 január 27-én megkötötte a szultánnal a szerződést, amely védnökséget biztosított a Szapolyai által birtokolt keleti országrészben. 1529. szeptember 8-án a törökök visszafoglalták Ferdiándtól Budát, amely így visszakerült Szapolyai kezébe. Bécs elfoglalása azonban nem sikerült, így a nyugati országrész is Ferdinánd kezén maradt. Az ország gyakorlatilag kettészakadt, valahol Tolna-Zemplén (Ozora-Kassa) vármegyék vonalán, de a határok nem állandók, folytonos mozgásban vannak attól függően, éppen melyik fél kerekedik felül. Szapolyai és Ferdinánd között 1538-ig tartott a csatározás. (Erdély tűzfészek – 1527 Reicherstorffer) Szapolyai szerződését a törökkel

jóformán egész Európa elítélte. A pápa 1529 december 21én kiközösítette Magyarországot A kiközösítés egészen 1534-ig tartott Szapolyai 1529-ben hazatért lengyel emigrációjából. (A távozásra Buda 1527 évi elvesztése, majd a szeptember 27-i tokaji és az 1528. március 8-i szinai csatavesztés késztette) 1530-ban Szapolyai kormányzóvá nevezi ki Lodovico Grittit, a török követ Andrea Gritti fiát. Lodovico becsvágyó kalandorpolitikájával a saját hasznára igyekezett fordítani az ország jövedelmeit. Szemet vetett a magyarországi sóbányákra is. (A Gritti-időszakról Haus Dernschwam útinaplója - Fugger követ, Ferdinánd híve – tudósít.) Ilyen körülmények között mindennapossá vált a főurak folytonos pártváltása. Volt, aki többször is uralkodót cserélt (pl.: Török Bálint), s az sem volt szokatlan, hogy akinek két fia volt, az az egyiket Ferdinánd, a másikat János szolgálatába állította. Egyes főurak már egyik

királyban sem bíztak, a megoldást egy harmadik király választásában látták, vagy olyan biztosítékot akartak valamelyik királytól, ami az ország nyugalmát és egységét garantálja. Ennek érdekében több ún királytalan országgyűlés is zajlott, pl Bélavárott, Zákányban vagy Balatonkenesén 1530 és 1532 között. Felvetődött Szapolyai utódlásának a kérdése is, akinek ekkor még nem született meg a fia. Egyes főurak szerint a félig mohamedán, félig keresztény Gritti kormányzóságával a szultán is beérte volna. Gritti túlkapásai azonban egyre tűrhetetlenebbé váltak 1534-ben Gritti meggyilkoltatta az uralmát megelégelő Czibak Imre váradi püspököt. Erre az erdélyi urak 1534. szeptemberében Medgyesi várába szorították, majd felkoncoltatták Grittit Gritti megölése nem váltott ki megtorlást a szultáni udvarban, mivel nem sokkal ezután Gritti legfőbb portai pártfogója, Ibrahim nagyvezír is kegyvesztett lett. Közben

1532-ben a szultán újabb hadjáratot indított Bécs ellen. Ezúttal Eszéknél kelt át a Dráván, és egészen Kőszegig zavartalanul hódoltatta be az útjába eső várakat. Kőszegen Jurisics Miklós állította meg a török ostromot. Mivel az ostrom sokáig elhúzódott, Szulejmán nem vállalta Bécs ostromát, annál is inkább, mivel ezúttal hatalmas birodalmi sereg gyűlt össze Bérsnél. Ezek feloszlottak, amikor Szulejmán visszavonult Nem vonultak az üldözésére. Szulejmán a visszavonulás közben végigdúlta Alsó-Ausztriát, Stájerországot és Szlavóniát. Az 1534-38 közti időszakban a két király sűrűn kötött fegyverszünetet egymással. Ezt szorgalmazta a kincstartói és váradi püspöki széket is megörökölt Fráter György is, aki Gritti halála után Szapolyai első számú bizalmasa lett. Szapolyai azért kívánta a békét, mert csak azzal a feltétellel vehette feleségül a lengyel Izabellát, ha házasságát a Habsburgok is

elismerik. Ferdinánd viszont a Hans Katzianer által vezetett 1537 évi Dráva-menti törökellenes hadjárat és eszéki csata kudarca után kénytelen volt belátni, hogy egyedül nem veheti fel a harcot a török ellen. A két király 1538 február 24-én Váradon békeegyezményt írt alá, amely a két király által bírt területeket azok haláláig a kezükön hagyja; a Habsburgok elismerik Szapolyai Izabellával való házasságkötését; Szapolyai pedig ígéretet tesz, hogy még ha fia születik is, halála után az egész ország kormányzása Ferdinánd kezébe száll, ennek fejében viszont ő és utódai Szepességi hercegséget nyernek. 1539-ben János feleségül vette a lengyel Zsigmond király lányát, Izabellát, de 1540-ben (július) meghalt. Fia születéséről még értesült Országát Fráter Györgyre bízta, aki 1540 szeptember 13-án a rákosi országgyűléssel egész Magyarország királyának kiáltatta ki a csecsemőt. Bécs beárulta a váradi

titkos szerződést, Szulejmán erre 1541 2. AZ ERDÉLYI ÁLLAM SZÜLETÉSE Miután János király halála u tán Fráter György a váradi szerződés ellenére 1540. szeptember 1 3-án a rákosi országgyűlésen az egész or szág k irályává k iáltatta a csecsemő János Zsigmondot, B écs be árulta a P ortán a vá radi t itkos szerződést a két országrész Ferdinánd kezén való egyesítéséről. Szulejmán „válasza” Buda 1541 augusztus 29-i csellel történő bevétele volt. Augusztus 3 1-én Szulejmán Erdély, a Tiszántúl és a Temesköz kormányzását Fráter György és Izabella kezébe ad ta, s f iává f ogadta a gyermek J ános Zsigmondot. Izabella, F ráter G yörgy és a gyermek k irály Lippára távoztak Temesköz, a Tiszántúl, a F elvidék és zakkeleti r észe és az erdélyi 3 n emzet nemesei 1541. okt óber 18 -án, Debrecenben esküdtek hűséget János Zsigmondnak. A nyugati or szágrész – főleg Pozsony környéke és a Felvidék

jelentős része – Ferdinánd kezén m aradt. A középső területeket Szulejmán szállta m eg, és m egkezdte a budai vilajet kiépítését is. Az er délyi k ormányzat kiépítésében n em v árt v életlen i s k özrejátszott: 1542. ár pilisában meghalt Statileo János gyulafehérvári püs pök. H elyére n em ne veztek ki új abb püs pököt, a püspökség v agyona a ki ncstár ke zelésébe ke rült, a püs pöki pa lotába pe dig Izabella és f ia költöztek be. Fráter György 1541. de cember 29 -én m ég m egpróbálkozott az e lveszett o rszágrész visszaszerzésével: Gyalun egyezményt írt alá a Habsburgokkal Erdély átadásáról. A Habsburg törökellenes t ámadás azonban s úlyos kuda rcot vallott, e zért F ráter G yörgy letett az or szág egyesítésének tervéről. 1543-ban megküldte Erdély első portai adóját Az er délyi o rszágrész névleg Izabella és János Zsigmond, gyakorlatilag Fráter György kezében volt, aki szinte az egész

országrész felett ellenőrzéssel bírt, és az ő kezében futottak össze a k ormányzás s zálai: kincstartóként a pé nzügyeket f elügyelte, főbíróként az igazságszolgáltatást t artotta k ézben. A k özigazgatásra gyakorolt b efolyását az er délyi országgyűlés tanács delegálásával igyekezett korlátozni, kevés sikerrel. Izabella i s n ehezen v iselte, h ogy k irekesztik a k ormányzásból, az er délyi s zász és s zékely nemesség pe dig önkor mányzati j ogainak m egnyirbálása m iatt z úgolódott. A kül politikai helyzet is kedvezőtlenné vált Erdély s zámára: a H absburgok 1545-ben f egyverszünetet kötöttek Szulejmánnal (miután 1543-ban Szulejmán elfoglalta Fehérvárat és Esztergomot, és ezzel az ország szakrális háromszögét bírta Budával együtt), majd békekötésre is sor került. Fráter G yörgy h iába várt s egítségre. Fráter, hog y ösztökélje a H absburgokat, 1549 szeptember 8 -án, Izabella távollétében

me gkötötte a nyírbátori titkos szerződést Erdély és a Részek átadásáról. Cserébe Izabella és János Zsigmond Oppeln és Ratiborn hercegségeket és 100.000 forintot kaptak volna, s az e rdélyi országrészt ezek ut án i s Fráter G yörgy i gazgatta volna. Izabella, amikor t udomást s zerzett az eg yezségről, kisemmizve érezte magát, s hogy Frátert lejárassa a szultán előtt beárulta a nyírbátori egyezményt a Portán (1550 őszén). A királynő híve, Petrovics Péter és a budai pasa, és moldvai segédcsapatok szembefordultak Györggyel, az v iszont s zékely n épfelkelést h irdetett és v isszaszorította a s eregeket. Rákényszeríttette Izabellát a nyírbátori szerződés betartására, aminek végrehajtására 1551 n yarán csekély számú n émet k atonaság jelent m eg E rdélyben, Castaldo vezetésével. N ovemberben, Lippa elfoglalása után Fráter György szabad elvonulást eszközölt ki. Uleman pasának és engesztelő ajándékokkal h

almozta el . E z m egbízhatatlanná t ette az u dvar s zemében, és F erdinánd parancsára Castaldo megöleti Fráter Györgyöt (1551. december 17) Mivel Fráter ekkor már bíboros vol t, a pá pa p ert i ndított F erdinánd ellen, de a pe rt a ddig húz ták, a míg a z diplomáciailag jelentőségét veszítette. Közben a t örök ha djáratot indított Magyarország e llen, hog y m eggátolja a ké t or szágrész egyesítését. (Erre több kísérlet is volt: ilyen kísérlet Nádasdy Tamás nádor és Zrínyi Miklós 1549-es s árvári egyezménye, am inek n yomán 1552-ben a pozsonyi országgyűlés törvénybe iktatja az egységet.) Ahmed pa sa egy hóna pi ostrom ut án s zabad elvonulást í gért Losonczy István temesi is pán temesvári k apitánynak, de a j anicsárok felkoncolták a z e lvonulókat. H ádi A lim buda i pa sa Veszprémet, Drégelyt és a n ógrádi várakat elfoglalta. A két sereg egyesülése után elfoglalták Szolnokot is. A várvédő

Nyáry Lőrinc a Tiszán menekült el embereivel A s ikerek u tán Eger várához vonul tak. Itt a zonban ne m bol dogultak a várkapitány, Dobó István és em berei el szántságával. Október 18 -án vereséget s zenvedett s eregként vonul tak e l Eger alól. 1553-ban Dobó István és Kendy Ferenc erdélyi vajdai tisztséget kaptak. De még ők se tudták megakadályozni, hogy megerősödjenek az Izabella és János Zsigmond visszahívását követelő hangok. A z 1555 évi marosvásárhelyi országgyűlés követei előadták Ferdinándnak, hogy a török f enyegetettségre v aló t ekintettel v agy ak kora s ereget k üld E rdélybe, ami e llenáll a töröknek, vagy maga is lemond az országegységről. Végül az országgyűlés felhatalmazására Balassa Menyhárt erdélyi kapitány küldött Izabellához a ki f iával e gyütt 1556. okt óber 22 -én be vonult K olozsvárra A z új jászervezett erdélyi k irályság határait a Tiszáig és a Szepességig tolták ki, csak

Gyula, Világos és Jenő várai maradtak 1566-ig Habsburg kézen. Az e rdélyi állam il yen formájában S zulejmánnak is me gfelelt, míg a P ortával s zembenálló Habsburg uralom esetén bekebelezte volna Erdélyt. 1556 n ovemberében a kolozsvári országgyűlés Izabella és tanácsa kezére bízta az állam irányítását. 1558-ig Izabella is betartotta ezt, akkor azonban Bebek Ferenc, Kendy Antal és Ferenc szervezkedése a k irályné f élreállítására k itudódott, s ez után I zabella eg yszemélyi kormányzást vezetett be. Izabella halála (1559. szeptember) után fia a 1 9 éves János Zisgmond (1559-71) örökölte az erdélyi hatalmat. Mivel nem volt jártas a kormányzásban, legfőbb tanácsosára, Bekes Gáspárra t ámaszkodott. B ekes m ellett S zulyói Báthory István s egítette m ég a z u ralkodót János Zsigmond 1540. óta választott király is Bár nem kapott katonai nevelést, és gyűlölte a harcokat, mégis egész uralkodása alatt harcolni

kényszerült a kelet-magyarországi megyékért. Fordulópontot j elentett Balassa Menyhárt erdélyi főkapitány átpártolása (1561), m ert ezzel együtt a tiszántúli hadsereg is Ferdinánd hűségére tért. A visszahódításukra indított hadsereg 1562. m árciusában Hadadnál vereséget s zenvedett E rdély elveszítette Szatmárt, Tokajt és Kassát is. Közben a s zékelyek i s f elkeltek m egadóztatásuk ( a s zékely s zabadság m egsértése) m iatt. A mozgalmat Báthory István verte le (1562. május) Ferdinánd h alála u tán J ános Z sigmond f elújította a h arcokat ( 1564), de az os ztrák ellentámadásra n em s zámított. 1565-ben a szatmári megegyezés megerősítésére Báthory István küldte B écsbe, ugyanakkor Bekes Gáspár Sztambulba l ovagolt é s ki eszközölte a szultán segítségét. János Zsigmond újabb követet küldött Bécsbe, de I Miksa azt hitte, gúnyt űznek belőle, s 2 évre börtönbe záratta Báthoryt, a s zatmári

egyezségről, pedig tudósította a szultánt is. János Z sigmond s zemélyesen j elent m eg 1566. június 29 -én a s zultán z imonyi t áborában Szulejmán m egbocsátott J ános Z sigmondnak és i smételten f iává f ogadta. A z 1566-os hadjáratban S zulejmán el foglalta Gyulát, Jenőt, Világost, Szigetvárat, d e a z o strom a latt meghalt. Fia, II Szelim 1568-ban, Drinápolyban békét kötött I Miksával A béke a status quo alapján biztosította az országhatárokat. Az a lépés Erdélynek nem volt kedvező. Egyes magyar főurak, Dobó István és Balassa János, valamint E rdélyben B ekes G áspár v ezetésével s zervezkedés i ndult, h ogy l egalább k ét országrész egyesüljön. A szervezkedő magyarországi főurakat azonban Miksa hűtlenség vádjával elfogatta, az erdélyi Habsburg-ellenes lázadást pedig Szelim nem támogatta (1569). Miután ez ek a t ervek nem s ikerültek, B ekes 1570. au gusztus 16 -án Speyerben titkos szövetséget kötött

Miksával János Zsigmond nevében, mely szerint János Zsigmond lemond a magyar választott királyi címről, helyette Erdély és Magyarország részeinek fejedelme címet viseli. E lismeri a R észek M agyarországhoz v aló t artozását, s h ogy ezek a S zapolyai család kihalásával a m agyar k irályra s zállnak v issza. ( A R észek: M áramaros, K özép-Szolnok, Kraszna, Bihar, Zaránd és Kővár) 1571. márciusában János Zsigmond utód nélkül halt meg Erdély és a Részek országgyűlése a speyeri szerződés megszegése mellett döntöttek: nem adták vissza a Partiumot, és új uralkodót választottak Báthory István személyében. Erdélyben a k irályi tanács mintájára fejedelmi tanács alakult ki, kb. 20 fővel, amelyeket a fejedelem m aga v álasztott. A k özponti i rányító s zerv a k ancellária v olt A h adügyeket az erdélyi főkapitány látta el, a pénzügyek a kincstartó felügyelte, munkáját a főadószedő és fő árendator segítette.

A legfelsőbb bírói fórum a fejedelmi tábla volt, élén a táblaelnökkel Az országgyűlés egykamarás volt, személyre szóló meghívóval (regális) és a városok követeinek részvételével. A fejedelem nem vett részt az üléseken, csak előterjesztéseit küldte el Erdélyben nem alakult ki főnemesi társadalom, viszont fontos szerepet töltöttek be a székelyek és a hajdúk. az erdélyi fejedelem egyúttal székelyispán is volt Az állam bevételeit az a dók ( jobbágyság), a s zászok c enzusa, a s zékelyek d ikája, a v árosi adók és a b ányák bevételei alkották. Ehhez jöttek még a kincstári és fejedelmi birtokok jövedelmei A fejedelemmel szembeni elsődleges elvárás a katonai tehetség volt. Udvara élén az udvarmester állt. Az udvar az „állam lenyomatának” szerepét töltötte be A szertartásrendben megmaradt a köz épkori M agyarország s zokásrendje, e mellett kül földi ( francia, l engyel) határok is megfigyelhetők. 3.

GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM A 16 SZÁZADBAN A 15. század végén, a f elfedezések n yomán átrajzolódott E urópa g azdasági t érképe A központ a F öldközi-tenger medencéjéből az atlanti partvidékre helyeződött át. Az Európát Ázsiával összekötő Levantei útvonal egyre inkább jelentőségét vesztette. Gazdaságilag, társadalmilag e gyaránt s újtotta a z or szágot, hogy a t örök é s H absburg harcok f elvonulási színterének s zerepét k ellett b etöltenie, d e a k atonák él elmezése en nek el lenére agrárkonjunktúrához vezetett, ami valamelyest enyhítette a hátrányokat. A l akosság l élekszámára az ad óösszeírásokból l ehet b ecsülni. E zek al apján a k irályi Magyarországon kb. 1 -1,5 m illió, E rdélyben és a H ódoltságban e gyaránt 7 -800000 fő élhetett. A ga zdasági é letben a r ossz ka tonapolitika e llenére s em t örtént r omlás: az o rszág változatlanul ak tívan v ett r észt a n emzetközi k ereskedelemben:

n yugat f elé a s zarvasmarha, juh, ló, bor, a keleti és török piacra a só, juh és réz volt ilyen kelendő. Jelentős volt a posztó kivitele is. Gabonából viszont néha behozatalra is szorult az ország: a háborúk miatt a termést gyakran a katonák tették tönkre, és voltak rossz termésű évek is. Fontos s zerepet ka ptak a bá nyavárosok: a ko rszakban m egnövekedett a r éz s zerepe: a használati t árgyak j ó r észe és az ág yúk is rézből készültek. Ez Besztercebányának igen kedvező volt. Nagy értéke v olt a M áramarosi –sónak i s. K evés be fektetéssel, ha jón m ajd s zekereken szállították, és igen szép haszonnal kecsegtetett. A városok szerepe is fokozatosan nőtt a 16. század folyamán: a királysági városok az egész korábbi or szág é szak, nyugat é s dé lnyugatra i rányuló ke reskedelmi f orgalmát ké zben tartották. A délnyugati utak Nedelicen, az északnyugatiak Pozsonyon, Sopronon, az északiak Szepesen át

vezettek. A Hódoltságból szállított élő marha kereskedelem vámoltatása is ezeken a helyeken folyt. Ezzel párhuzamosan viszont megszűnt a szász városok korábban a kereskedelemben játszott egyeduralmi pozíciója. Az ő szerepüket az erdélyi részeken Kolozsvár vette át, szerencsés fekvéséből adódóan. A Részekben Nagyvárad szerepe nőtt meg, mind kulturális, mind katonai szempontból. Különleges helyzetben volt a 3 felé is adózó mezőváros, Debrecen. A népes mezőváros gazdasági él etét a r ideg s zarvasmarha-tenyésztés a lapozta m eg. A l ábon ha jtható áru kereskedelme a háborús helyzetben sem haladt el. A sóbányák viszont kissé elszigetelődtek, mivel a nyugati tőkét a hátobrú miatt nem szívesen fektették b e M agyarországon. A z ar any- és ez üstbányák a f elfedezések u tán el veszítették jelentőségüket. A királyi Magyarország mezővárosai – főleg a Hegyalján (Tokaj, Sátoraljaújhely, Olaszliszka, Tarcal) és

A lsó-Magyarországon (Modor, Bazin, Szentgyörgy) a borkereskedelemből éltek, míg a Hódoltságiak (Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd) a marhakereskedelemből tartották fenn magukat. A szétszakadt ország lakói legalább a kereskedelem révén igyekeztek fenntartani egymással a kapcsolatot. Virágzott a csempészet is A Fuggerek kivonulása után is akadtak külföldi kereskedők az országban: a dél-német Welserek, m ajd az au gsburgi Weiss és Paller, később Lasarus von Henkel nyerte el a magyarországi rézbányák bérleti jogát. Egyre több hazai kereskedőtársulás is alakult. Ezek között találunk olyanokat is, amelyeknek főurak (Nádasdy Tamás, Batthyány Ádám, a Zrínyiek) is tagjai. Szinte cs aknem k izárólag a K irályság t erületén j öttek l étre h atalmas m ajorságok, am elyek a jobbágyi munkaszolgálatra épültek, de részben bérmunkát is alkalmaztak. A városokban, mezővárosokban fejlődött a céhes ipar is. Jelentősen nőtt a

kádárok, kötélverők létszáma, megjelent a nyomdászat, hintó és órakészítés. A céhek mellett több üzemegységből álló of ficinák i s a lakulnak. S zámtalan, m alom, üve ghuta, t égla- és mészégető jön létre A kereskedelemből befolyó összeg jelentős részét a hadiköltségek fedezésére fordították. A társadalomban egyre inkább nőtt azoknak az embereknek a szerepe, akiket nem csupán rangjuk, d e t ehetségük, hozzáértésük i s az el ithez cs atolt. T ehetség és szorgalom r évén a köznemességből is fel lehetett emelkedni a főurak közé (pl. gróf Eszterházy Miklós) A városi mezővárosi polgár elitben a tehetősebbek ültek. A városi patríciusok közé akár külföldi, akár hazai mesterember bekerülhetett. Ilyenképpen a városok a társadalmi mobilitás fő központjai Innen nevelődik ki az értelmiségi és kereskedelmi elit is. Elsősorban a mezővárosok szerepe és lélekszáma nőtt (az agrárkonjunktúra miatt). A v

égvári k atonák é letmódja is e lég s ajátosan a lakult, miv el a zsold rendszertelenül jö tt, rákényszerültek az önellátásra. Lassan átformálódott a gondolkodásmódjuk is, és politikailag és kifejezendő összetartozásukat ők maguk kezdték el magukat vitézlő rendnek hívni. A parasztság helyzete nem változott. 4. A REFORMÁCIÓ KÉPVISELŐI, IRODALMA, KIALAKULÁSÁNAK OKAI, AZ ELSŐ ZSINATOK A reformáció már a kialakulását követő években II. Lajos német felesége, Habsburg Mária és német kegyencei által begyűrűzött Magyarországra is. A királynak is rokonszervezett az új tanokkal. A köznemesség azonban, a német folyás erősödésétől tartva 1525-ben t örvényt hozott a lutheránus papok üldözéséről. A helyzetet a mohácsi katasztrófa változtatta meg Az összeomlás után sok fő- és köznemes kénytelen volt átértékelni helyzetét, és a Habsburgokkal való s zembehelyezkedés eg yik l egjobb es zköze a v allási s

zembenállás v olt. K önnyítette a helyzetet, hogy a főpapság java a csatamezőn maradt. Az 1530-as évre már sok nemes vette fel a reformáció evangélista vallását. a teológusok közül is sokan csatlakoztak. Népszerű volt az új irányzat az obszerváns f erencesek körében i s Ferences v olt az ú j h itet f elvállaló Dévai Bíró Mátyás is, a ki w ittenbergi út ja s orán ismerkedett meg Lutherrel és nézeteivel. Hazatérve Kassán prédikált Mind Ferdinánd, mind Szapolyai el fogatta, d e k iszabadulása u tán a Nádasdy, Batthyány, Perényi, Drágffy családok támogatásával folytatta tevékenységét. Dévai írta az első magyar ábécéskönyvet is. Szintén Wittenbergben tanult Sylveszter János, aki az Ú jszövetséget f ordította m agyarra, Ozorai Imre, aki a lutheránusokat védelmező, magyar nyelvű vitairatot készítette, Gálszécsi István, aki az első lutheránus énekeskönyvet állította ö ssze, ille tve Farkas András, ak i v erses

k rónikát í rt. az er délyi reformáció n agy alakja Honterus János, aki n yomdát a lapított Brassóban, é s ki dolgozta a s zász e vangélikus egyház alapelveit (a szászok szebeni gyűlése 1545-ben fogadta el). Ismert prédikátorok voltak Szkhárosi Horváth András (Tállya), Sztárai Mihály (Dunántúl) is. 1549-ben Eperjes, Kassa, Lőcse, Bártfa és Kisszeben képviselői Stöcker Lénárd vezetésével megalkották a z „ Ötvárosi h itvallást”, a melyet 1558-ban ne mcsak F erdinánd, de Verancsics Antal és Oláh Miklós (egri püspök, esztergomi érsek) is jóváhagyott. A lutheránus vallás széles körben elterjedt. A szász származású, magyarrá lett Heltai Gáspár Kolozsvárott alapított nyomdát, és itt jelentette meg Biblia fordításainak részleteit. Erdélyben 1554-ben alakult meg a magyar lutheránus egyház, egy tamás nevű volt szerzetes vezetésével. Az első magyarországi evangélikus egyházmegyét (Temesvár-Arad-MakóSzeged kör

nyéke) Petrovics Péter szervezte m eg 1549-ben S zabolcs, S zatmár, S zilágy, Ugocsa v ármegyékben a P erényi és D rágffy családok s zervezésében alakult a m ásodik egyházmegye 1555-ben. Eddigre már Magyarországon is terjedt a reformáció kálvinista irányzata. Első jelentős magyar képviselői eredetileg lutheránusok voltak, de áttértek a kálvinista vallásra.: Kálmáncsehi Sánta Márton és Szegedi Kis István. Az első kálvinista szervezetet Kálmáncsehi a lapította 1556-ban. Az egyház püspöke ő maga lett, debreceni székhellyel Debrecent ká lvinista köz ponttá S zegedi K is István t anítványa, K álmáncsehi ut óda, Méliusz Juhász Péter változtatta. Erdélyben is jelentősen terjedt a református vallás. 1560-ban az erdélyi románok egyházat is alapítottak Méliusz nemcsak a katolikus dogmákkal, hanem az egyre jobban teret nyerő Miguel Serveto által alapított ir ányzással is ( antitrinitáriusok) s zembehelyezkedett. A z

irányzatot szinte egész Európában üldözték. Az erdélyi János Zsigmond azonban pártfogásába vette őket, udvari orvosa és tanácsosa, Giorgio Blandrata hatására. Az antitrinitárius eszmék az eredetileg katolikus, majd lutheránus, később kálvinista Dávid Ferencet is hatalmukba kerítették. Követői a királyi Magyarországon is térítő munkába fogtak, itt azonban továbbra is üldözték őket. Biztonságban voltak viszont Erdélyben, ahol az 1568-as tordai országgyűlés immár nemcsak a lutheránus, majd kálvinista, de az unitárius egyház eszméit is elfogadta és a katolikus egyházzal együtt a 4 bevett vallás közé sorolta. Erdélyben a lakult ki a reformáció e gy új á ga, a s zombatosoké, a mely az Ú jszövetséggel szemben az Ószövetséget helyezte előtérbe. A tanítás alapja a Heidelbergből Erdélybe menekült Griliustól származik, fő terjesztője Eössi András. Az irányzat a mózesi törvényeket helyezi a központba,

megtartja a zsidó ünnepeket és az Úr napjának nem vasárnapot, hanem a szombatot tartja. Eössi halála után a hitet vallók élére fogadott fia Péchi Simon került (később Báthori Zsigmond és Bocskai titkára, Bethlen pedig kancellárrá nevezte ki). Dávid Ferenc is végül szombatosként halt meg Báthory Zsigmond szolgálatában. Az 1560-as é vekben a r eformáció hí vei s orra r endezték z sinataikat. E zeken m aguk a prédikátorok egy része sem tudott maradéktalanul egy vallás mögé állni. a katolikus dogmák még mindig befolyással bírtak, de nyomást gyakoroltak a református és unitárius tételek is. A református e gyház dog máit a z 1567-es d ebreceni z sinaton M éliusz f ektette l e 7 4 cikkelyben, és elfogadták a Kánonoskönyvet is. 1566-ban a tordai zsinat az unitárius hitelveket fektette le Dávid Ferenc vezetésével. Az ú j f elekezetek h angsúlyt f ektettek az o ktatásra. Létrejött a debreceni majd a s árospataki kollégium (

református), E rdélyben pe dig ( hol u nitárius, h ol r eformátus ir ányítással) Gyulafehérvárott, K olozsvárott, V áradon é s Tolnán j öttek l étre i skolák. a z okt atás könyvigényének növekedésével párhuzamosan egyre több nyomda is működött. A reformációs törekvésekkel egyidejűleg a katolikus megújulás is felerősödött. Több magyar pap is r észt v ett a tr identi z sinaton ( 1545-48, 1551-52, 1562-63). A z sinat h atározatainak betartása főleg a jezsuiták megtelepedése után sikerült. A kolozsvári jezsuita iskolában nevelkedett. P ázmány P éter i s 1588-ban a medgyesi országgyűlés kitiltotta a jezusitákat Erdélyből (Báthory Zsigmond visszaengedte őket, de újra kitiltja az országgyűlés) Sellyén alapítanak gimnáziumot. 1606-ban,a bécsi béke kitiltja őket az országból Az első teljes, magyar nyelvű Bibliát Károli G áspár gönci le lkész k észítette e l ( vizsolyi biblia). 5. A 15 ÉVES HÁROBÚ

ELŐZMÉNYEI ÉS A 15 ÉVES HÁBORÚ Előzmények: A t örök 1552. év i h adjárata u tán Nádasdy Tamás nádor a t örökök e lleni vé dekezés f ontos pontjaként a Királyság és a Hódoltság határain kiépítendő végvári vonalat jelölte meg. A mindennapos ké szültséget is k i k ellett alakítani. A v égvárrendszer k iépítése ille tve megerősítése 1556 után kezdődött meg. Ez még jobban fokozódott a drinápolyi béke (1568) után. A Habsburg kormányzat igyekezett jól védhető, átjárhatatlan határokat kialakítani A végvárrendszer igyekezett a természet adta lehetőségeket (hegyvidék, vizek) is kihasználni a védelemben. a várak korszerűsítését, átépítését a haditechnikában jártas olasz építészekre (da Milánó, da Vedano, Mirandola stb.) bízták Ekkor épültek az új olasz és füles bástyák A köl tségeket a K irályságon t úl a z os ztrák ör ökös t artományok, é s m ás os ztrák t erületek, Ferdinánd

császárrá koronázása után a német fejedelemségek adójából és Pápai segítségből fedezték. A várak katonáinak zsoldja akadozva érkezett, így azok kénytelenek voltak zsákmányolásból, illetve önellátásra berendezkedéssel fenntartani magukat. 1576-ban a cs ászár, Miksa meghosszabbította a drinápolyi bé két, i lletve Murad szultánnal. De 1577-ben már összehívta Haditanácsot. A volt Észak-Magyarországi főkapitány (1565-68) Schwendi, é s ut óda Rueber egyetértettek a bban, hog y a B irodalom ni ncs f elkészülve a háborúra, de még Schwendi hosszú távú békét akart és a végvári vonal korszerűsítését, ennek érdekében, addig Reuber 6 éves előkészületek után támadó hadjáratot akart indítani a törökök ellen. A Haditanács Schwendi kiválóan felvázolt elképzeléseit fogadta el A végeken egyfolytában dúltak a határmenti harcok, így a korszerűsítés valóban fontos volt.Miksa halála után Rudolf igen keveset

törődött az államügyekkel A vé gvárrendszer építési munkáit Ernő és Miksa főhercegekre, a Királyság kormányzását Radóczy egri püspökre bízta. Erdélyben J ános Z sigmond ha lála ut án f eszült vi szonyok ur alkodtak. J ános Z sigmond bizalmasa, politikai végrendeletének hű híve (testámentumos főúr) a Habsburg-barát B ekes Gáspár a speyeri szerződés (1570) betartásához ragaszkodott. Báthory István é s a főurak jó része, valamint a törökök is a speyeri szerződés semmiségét vallották, és nem kívánták Erdélyt átadni a Habsburgoknak. Az uralkodóvá kikiáltott Báthory, hogy jelezze azt, hogy f ormálisan a k irály alattvalója, vajdának címezte magát. Miksa ennél azonban t öbbet ak art. b ekes a császár en gedélyével s ereget t oborzott a F elvidéken Erdély ellen, és a Portánál is próbálkozott: kétszeres adót ígért Erdély átengedése fejében. 1575-ben a Bekes által gyűjtött sereg és az erdélyi

csapatok Kerelőszentpálnál csaptak össze (július 8.) A csatában Báthory nyert – Bekes elmenekült Híveit kivégezték, s az őt támogató székelyek közül is sokat felakasztottak. Ugyanez év decemberében Báthory istván lengyel királlyá választották. A fejedelem áttette a székehelyét K rakkóba, Erdélyt p edig t estvére, Kristóf i rányítására b ízta. F elvette az erdélyi fejedelmi címet, és a dinasztialapítás reményében Kristóf fiát Zsigmondot nevezte ki vajdává. Báthory Kristóf halála (1581) után, mivel Zsigmond még kiskorú volt, kormányzótanács vette át a v égrehajtást ( Csáky Dénes S ombori László, B ocskai István), az irányítás a k irályi kancelláriából t örtént ( Lengyelországból). 1583-ban 3 -as t anácsot állítottak E rdély élére (Kendi s ándor, K ovacsóczy Farkas, S ombori László). A hum anista „ puha” ko rmányzatot 1585-ben váltották le. Ghiczy János lett a kormányzó, aki 1588-ig viselte

ezt a tisztet Báthory István 1586-ban, törökellenes koalíciójának létrehozása előtt halt meg. Báthory István m ásik öc csének, Andrásnak a f iai ( Boldizsár, vá radi ka pitán, i fjabb István fogarasi pa rancsnok, i lletve A ndrás püs pök) n em n yugodtak b ele, h ogy a h atalmat a politikailag etikailag befolyásolható Zsigmond örökölje. A felbolydult politikai helyzetben az erdélyi r endek e lértéka j ezsuiták ki tiltását Z sigmond na gy kor sítása f ejében. E zután a kancellária megkísérelte a leszámolást Boldizsárral akit a tervről maga Zsigmond értesített. boldizsár me gölette a fejedelem titkárát (Gyulay Pál) és nevelőjét (Gálffy János) (1592. december 10.) Zsigmond – a h alott B . István, és an yai n agybátyja, B ocskai István h atására t örökellenes terveket szőtt. A pápa szándéka is az volt, hogy Erdélyt bevonja a törökellenes szövetségben (Carillo atya követ), a „törökös párt” vezetői,

Báthory Boldizsár, Kovcsóczy Farkas és Kendi Sándor (előbbiek Kendi vejei) azonban hallani sem akartak a török szövetség felbontásáról. Zsigmond 1594-ben fegyverrel kényszeríttette őket és az országgyűlést a Portával való kapcsolat felszámolására, és a Szent Ligához (pápa, Habsburgok, Velence) való csatlakozásra. Néhány hé t ut án a t örökös pá rt ke rült f ölénybe, új ra s zövetséget kö töttek a t örökkel, Zsigmond l emondott. Már a ugusztusban ( 1594) a zonban v issza is v ette a zt B oldizsártól, Bocskai segítségével. A törökös párt vezetőit (Kendy, Báthory Boldizsár, Kovacsóczy Farkas éa 9 úr) kivégezték. A török szövetséget ismét felmondták (augusztus 27) Zsigmond R udolf ol dalára állt a 15 éves h áborúban, cserébe fejedelmi c ímének elismerését, Habsburg feleséget és a f egyverrel v isszaszerzett t erületek t ulajdonjogát k övetelte. A szövetséget 1595. január 28-án Prágában kötötték

meg, Zsigmond felesége Mária Krisztierna főhercegnő lett. A „hosszú háború” ekkor már 2 éve zajlott 1593-ban, annak ellenére, ho gy 1590-ben R udolf m eghosszabította a dr inápolyi békét, a t örökök ha dmozdulatokba f ogtak: elfoglalták Veszprémet és Palotát. A magyar támadás Pálffy Miklós gróf, alsó-magyarországi főkapitány vezetésével indult 1593 őszén. Von T euffenbach, Dobó F erenc, R ákóczy Zsigmond Romhánynál (1593. november 11) állították meg a törököket és visszavették Fülek várát. Pálffy Nógrád várát foglalta vissza, Zrinyi György és Mátyás főherceg a Dél-Dunántúl kisebb területeit, (1594 tavasz), s májusban megkezdődött Esztergom ostroma is. (Balassi Bálint itt halt meg). Sem ezt a várat nem sikerült bevenni, sem Tatát és Győrt megtartani 1594-ben Tata és Győr is török kézre került. 1595-ben szállt be a háborúba Erdély és Havasalföld illetve Moldva is (Vitéz Mihály, illetve Áron

vajdák) Szinán nagyvezír a függésből kilépni akaró vajdák ellen sereget indított). Zsigmond é s V itéz M ihály s eregei Gyurgyevónál győzelmet arattak a török felett (1595. október 29 ). K özben s ikerült E sztergom vi sszafoglalása i s ( szeptember) A vá r ka pitánya Pálffy Miklós lett. Nekilátott Buda ostromának előkészítéséhez A gyurgyevói csatában való részvételért Zsigmond a székely szabadság visszaadását ígérte, ez azonban az er délyi n emesek el lenállásán m eghiúsult. A l ázadó s zékelyeket Bocskai István verte le („székely farsang” 1596). A k eresztény és t örök cs apatok ü tközetére 1596. okt óber 26 -28 köz t ke rült s or Mezőkeresztesnél. A kezdeti keresztény fölény ellenére a törökök arattak győzelmet Zsigmond „szégyenében” 1597-ben Erdély átadásáról kötött szerződést Rudolffal (Oppeln és Ratiborn he rcegségekért) é s m egint l emondott a t rónról. E rdély i rányítását

M iksa f őherceg vette át. Zsigmond a „szegényes” birtokok és az őt fogadó ellenszenv miatt 1598-ban új ra visszaszerezte h atalmát, m ajd n emsokára ú jra l emondott és B áthory Andrást b eszélte r á a fejedelemségre (1599). András törökbarát politikáját sok erdélyi nemes is támogatta Erdély felett azonban viharfelhők gyülekeztek: Rudolf fegyverrel készült Erdély megszerzésére a t örökkel m ég n em s zületett b éke, B ocskai p edig a t örökellenes h arcra gyűjtött seregeket. A s zékelyek ki ábrándulva a B áthoryakból a „ törökös” E rdélyre t ámadó Mihály v ajda m ellé álltak, é s S ellenberk f alu me llett 1599. ok tóberében legyőzték Báthory Andrást, akit menekülés közben öltek meg. Mihály vajdát a gyulafehérvári országgyűlés fejedelemmé választotta. Miután kijelentette, hogy Erdélyt nem adja át a Habsburgoknak, Rudolf megvonta a támogatását. Vitéz Mihály emberei rablásból t artották fenn m

agukat Az erdélyi nemesség Giorgio Basta segítségével 1600 szeptember 18án Miriszlónál legyőzte Mihály vajdát. Erdély meghódolt a H absburgoknak, a t örökösök azonban puc csot ha jtottak vé gre: vi sszaültették a fejedelmi székben Zsigmondot, akit Mihály vajda és Basta seregei győztek le Goroszlónál (1601. au gusztus 3) 1602-ben S zékely Mózes v ette át a k ezdeményezést: a s zultán támogatásával 1603-ban fejedelemnek címezte magát, de Radul havasalföldi vajda Brassónál legyőzte és megölette. A háborúra érkező segélyek jelentős része elfolyt, nem oda került ahová szánták. A kiadások helyreállítása érdekében a n emesek v állalták a k öltségek e gy r észét, b evezették a h áziadót, kiárusítottak e gész o rszágrésznyi te rületeket – a költségvetést azonban n em s ikerült r endbe hozni. Felülvizsgálták a városi költségvetéseket is, s amikor azok tiltakoztak, eretnekséggel vádolva őket a

protestantizmus felszámolása érdekében Belgiojoso kapitány elfoglalta a l utheránusok birtokában lévő kassai főtemplomot. A vármegyék az ígért vallásszabadságért cserébe megszavazták a z a dót, R udolf vi szont ut ólag be lefoglalta a t örvényekbe a zt i s, hogy a z országgyűlésen vallás ügyekről nem eshet szó (1604). a vá rosok fegyveres t iltakozásra készültek. A városok és a mindenből kiábrándult erdélyiek egyszerre találták meg emberüket Bocskai István s zemélyében ( 1605. f ebruár 21 ) A z er délyiek f ejedelemmé v álasztották B ár törökellenes t ervei vol tak e gészen a ddig, a P orta i s el ismerte f ejedelemségét. Bocskai vezetésével s zabadságmozgalom b ontakozott k i. B ocskait a r endek S zerencsen az e gész ország fejedelmévé választották (1605. április 20) Bocskai ne m kí vánta hos szúra n yújtani a há borút a há borúban, e zért első sikerei után békét ajánlott. Az 1606 júniusban kötött

bécsi béke szabad vallásgyakorlatot, nádor választását, az alkotmány vissaállítását, az erdélyi fejedelemség elismerését szögezte le. 1606. november 11-én Zsitvatoroknál (a Duna és a Zsitva torkolata) megkötötték a Habsburgtörök békét is a szultán felmentette a Habsburgokat az évi adófizetéstől A béke 20 évre szólt 6. A BOCSKAI-FÉLE RENDI MOZGALOM A 15 éves háború (1593-1606/08) közben az országban belső ellentétek is feszültek. Erdélyben Báthory Zsigmond f olytatott ki számíthatatlan pol itikát, t öbbször i s l emondott, majd v isszatért a trónra. M egkísérelte át adni E rdélyt H absburg R udolfnak, de m ivel elégedetlen volt a kárpótlásul kapott Oppeln és Ratiborn hercegségekkel, visszatért Erdélybe, majd m egint l emondott. Unokatestvére, B áthory András új ra a t örökbarát pol itikát he lyezte előtérbe. A törökös Erdély ellen Vitéz Mihály havasalföldi va jda i ndított ha djáratot 1599 október

28-án Sellenberk mellett Mihály vajda és a hozzá csatlakozó székelyek legyőzték B. András seregét, a fejedelmet pedig megölték. Vitéz Mihály kikiáltotta magát erdélyi fejedelemnek, de mivel kijelentette, hogy nem adja át Erdélyt a Habsburgoknak, büntetőhadjárat indult ellene. 1600 s zeptemberben Basta vezetésével a Habsburgok Miriszlónál legyőzték Vitéz Mihály seregét. Az erdélyiek visszahívták Zsigmondot, Basta pedig immár ellene fordult, csatlakozott hozzá a legyőzött Mihály is. 1601 augusztusban Goroszlónál győzött a Habsburg sereg A fejedelmi címet Székely Mózes vette fel, de őt néhány hónap uralkodása után Radul havasalföldi vajda megölette 1603-ban Brassónál. 1602 Báthory Zsigmond utolsó kísérlete Tövisnél vereség A ki rályságban a h áborús ki adásokra hi vatkozva f elemelték a z a dókat, új a dónemeket (pl. házadó) vezettek be, a kiadások egy részét maga a nemesség finanszírozta. Az elégedetlenség

nőtt eredményeket, pedig alig sikerült felmutatni. R udolf f elülvizsgáltatta a vá rosok költségvetését, a mi f elháborodást vá ltott ki , a z udva r, pe dig e retnekségnek n yilvánította a dolgot, és újra elkezdődtek a protestánsüldözések. Széleskörű felháborodást váltott ki, hogy 1604-ben Belgiojoso főkapitány elfoglalta a lutheránusoktól a kassai főtemplomot. Az országgyűlés törvényt hozott a szabad vallásgyakorlatról, Rudolf pedig titokban leszövegezte a törvénybe azt is, hogy vallási kérdést ezentúl az országgyűlés nem tárgyalhat. A cikkely felkavarta az amúgy is nyugtalan kedélyeket. A vármegyék f egyveres ellenállásra készültek Mid az erdélyi rendek, mind a k irályi Magyarország elégedetlen nemesei a s zázadforduló óta száműzetésbe kényszeríttet Bocskai István személyében találták meg emberüket. Bocskai i s s érelmezte a t örvényt és a kohol t f elségsértési pe reket ( birtokelkobzások).

Kapcsolatba l épett a B ethlen G ábor ál tal v ezetett er délyi és r észekbeli m enekültekkel. A Habsburg csapatokat vezető Barbiano megtámadta Bocskai bihari várait. Bocskai az ellentámadást vá lasztotta. A c sászári z soldban álló ha jdúk a pr otestánsüldözések s érelmei miatt á tálltak B ocskai o ldalára, aki í gy 1604. o któber 15 -én Álmosdon győzelmet aratott Barbiano felett. Kassa elzárkózott Barbiano elől, megnyitotta viszont kapuit Bocskainak, aki itt rendezte be főhadiszállását. November 1 1-én at hnamé ér kezett a s zultántól, ak i – törökellenes h arcai el lenére – Erdély fejedelmének ismerte el Bocskait. Sem B asta, s em B elgiojoso ne m t udta ki ostromolni K assáról B ocskait, aki m ögött l assan felsorakoztak a pr otestánsüldözések é s a bi rtokelkobzások s értettjei i s. ( Illésházy István, Homonnai Drugeth Bálint, Rákóczi Zsigmond, Bethlen Gábor, Báthory Gábor) Csatlakoztak a bányavárosok és az

alföldi mezővárosok is. Bocskai 1605-re a Királyság jelentős területét mondhatta magáénak. Az erdélyi székely és magyar előkelők, majd a fegyveres ellenállás leverése u tán a s zászok i s f ejedelmüknek i smerték el . B ocskai, m ivel a K irályságban hadakozott gubernátort állított Erdély élére Rákóczi Zsigmond személyében. 1605. ápr ilis 20 -án a szerencsi országgyűlés egész Magyarország fejedelmévé választotta Bocskait. A H absburg-ellenes hangulat tetőfokára hágott Bocskai lehetőséget látott a két országrész e gyesítésére, ezért a P orta s egítségét és t ámogatását k érte. A Bocskait tá mogató magyarországi főurak azonban értetlenül álltak ez előtt a politika előtt, és eszük ágában sem volt adófizetőjévé válni a szultánnak. Bocskai is kénytelen volt belátni, hogy a török segítség csak növelné a feszültséget és a H ódoltságot így 1605. november 11-én Rákos mezején már az

óvatosság vezérelte: a királyi címről szóló athnamét nem fogadta el, és a koronát is csak ajándékként, s nem hatalmi jelvényként vette át Lala Mohamed követtől. 1605. v égére Bocskai már a b ékére h ajlott, n em ak arta a 1 5 év es h áborúban am úgy i s elgyötört országot még jobban próbára tenni. 1605 december 5-én a korponai országgyűlésen rendezi a hajdúk helyzetét: mintegy 10.000 hajdút emelt nemességre és 7 kiváltságolt helyre telepítette őket, akik immár érdekeltté váltak a béke megkötésében. A korponai országgyűlés döntést hozott a békefeltételekről is (vallásszabadság, Magyarország kormányzati önállósága, Erdély önállósága), amelyekről Habsburg részről Miksa főherceg, a felkelők részéről Illésházy István egyezett meg 1606. júliusában Bécsben A törökök és a Királyság Bocskai közvetítésével jutottak megegyezésre: 1606. őszén kötötték a 20 évre szóló zsitvatoroki békét,

amelyben a Porta lemond a királyi Magyarország adójáról. Bocskai halála (1606. december) után az öröklés kérdése került napirendre Szóba jöhetett a Bocskai által megjelölt Drugeth Bálint, a dinasztikus előzményekre támaszkodó Báthory Gábor és a gubernátori címet betöltő Rákóczi Zsigmond is. Amíg a trónkövetelők a temetésnek tulajdonított öröklést törvényesítő funkciókat tulajdonítva távol voltak Erdélytől, eközben Rákóczi Zsigmond magához ragadta a kezdeményezést: az erdélyi országgyűlés 1607. februárjában fejedelemmé választotta Hatalmának megszilárdítása érdekében törvényeket hozott a székelyeket lófőség adományozásával maga mögé zárkóztatta, kitiltatta Erdélyből a jezsuitákat, feloldotta a jus ligatumot, v agyis a lapot a dott a z 1594-ben ki végzett ur ak e lkobzott f öldjeinek visszakövetelésére. A P orta elfogadta R ákóczi Zsigmond f ejedelemségét, a b écsi és p rágai u dvar azonban

nem, mivel ők alkalmasabbnak találták a posztra Báthory Gábort, aki katolizálásra és az ellenreformáció erdélyi terjesztésére tett fogadalmat. Zsoldjába fogadta a Bocskai halála után kiváltságaiktól megfosztott hajdúkat (Nagy András vezetésével) és 1608-ban a segítségükkel lemondásra kényszeríttette Rákóczi Zsigmondot. 1608 március 30-án az erdélyi országgyűlés Báthoryt e melte t rónra. Rákóczi ká rpótlást ka pott B áthory fejedelemségét a H absburgok i s elismerték. A fejedelem békét kötött II Mátyással 1608 augusztus 20-án, Kassán, amelyben lemondott a Bocskainak juttatott királysági területekről. A fejedelem a szultántól is megkapta az elismerő okiratot. A hajdúknak visszaadta kiváltságait, amelyek megtartására ezúttal a budai pa sa é s II. Mátyás i s í géretet t ett Báthory kb 30000 h ajdút t elepített l e Báthory további pol itikája – felélte a n emesek v agyonát, az ú j n emeseket támogatta, s

tb. – elégedetlenséget szült. Kendi István és Kornis Boldizsár összeesküvése azonban meghiúsult Kendi elmenekült, Kornist lefejezték. Báthory ekkor a k irályi M agyarország f elé f ordult. C élja a l engyel és a m agyar t rón összekapcsolása lett volna. Nemsokára letett szándékáról és délnek fordult, elfoglalta a s zász központot, Szebent (1610. december), majd me gtámadta R adul h avasalföldi v ajdát A v ajda elmenekült ug yan, de ka pcsolatba l épett a br assói s zászokkal, és K endi Istvánnal Lengyelországban. A z eg yüttes t ámadásban B áthory G ábor m aradt al ul, ak it ed digre m ár a hajdúk is elhagytak. A kettős támadás (Forgách Z sigmond a lsó-magyarországi k apitány is Erdélyre támadt) azonban a boszniai pasa seregének megjelenésével összeomlott. Báthory f ejedelmi tr ónja me gingott, a P orta ú j u ralkodót k eresett. B áthorynak mé g s ikerült félreállítania a jelöltet, Ghiczy Andrást, 1613-ban s

zövetséget köt ött a Habsburgokkal, ho gy fejedelemsége elismeréséért cserébe b eengedi a k irályi csapatokat E rdélybe. A v árható támadás leküzdésére a korábbi főtanácsos, Bethlen Gábor vállalkozott. A Porta segítségével bevonult Kolozsvárra, ahol fejedelemmé választották (1613. október 23), a kószáló Báthoryt pedig Ghiczy András emberei gyilkolták meg. 7. RENDI MEGERŐSÖDÉS, MAGYARORSZÁGON NÁDORI POLITIKA A KIRÁLYI Habsburg Rudolf halogatta a zsitvatoroki béke ratifikálását, 1607-ben új feltételeket szabott I. Ahmed s zultánnak. M egtagadta a bé csi bé ke b etartását i s, a mi a ha jdúk körében vá ltott ki ellenérzést. Mátyás főherceg tájékoztatta fivérét a romló közjogi és gazdasági-társadalmi helyzetről, és figyelmeztette a belső és külső veszélyekre is, Rudolf azonban hajthatatlan maradt. M átyás a h ajdúkkal és a k irálysággal k onföderációba l épett al só- és felsőausztriai,

illetve m orva s egédcsapatokkal P rágába i ndult, hogy l emondassa R udolfot a t rónról. R udolf átadta kormányzást és végre aláírta a zsitvatoroki békeokmányt is. (1608) A törökök kihasználták a Habsburg válságot: az eredetitől eltérően a békeokmányban Erdély már a Porta felügyelete alá került. Az 1608. szeptember 9-i pozsonyi országgyűlés királlyá választotta II Mátyást (1608-1619), és több mint fél évszázad után nádort is választottak Illésházy István személyében. Az országgyűlés kétkamarás testületté n yilvánították. M eghatározták a ná dor ha táskörét Létrehozták a kincstartói hivatalt, de megmaradtak a kamarák. A házadó helyett újra a portális adót vezették be. A császári sereg kivonásáról is törvényt hoztak A főtisztségekbe magyarországiak kerültek. Az osztrák rendek vallási vitája rendezésében pártosodás volt megfigyelhető. Maga a király és a püspöki kar tiltakoztak a

vallásszabadság ellen, Pázmány Péter azonban rávette őket arra, hogy mivel a királyi Magyarországon már elfogadták a vallásszabadságot, az osztrák rendek is kapják meg azt. Figyelmeztetett az Oszmán Birodalom szomszédságára is, ahol eltűrtek mindenféle vallást. Magyarországon Pázmánynak volt köszönhető, hogy több főúri család visszatért a katolikushoz ( Batthyány, Zrínyi, T hurzó, P álffy). P ázmányt 1616-ban érsekké n evezték ki Esztergomi érsekként és nemzetközi tekintéllyel bírt. Szerepe volt abba, hogy a Birodalom háborús pártja nem indított újabb reménytelen támadást a török ellen és nem rúgta fel a zsitvatoroki békét. (linzi tanácskozás, 1614) Alapelve: a béke megtartása v olt. S ikerült a kedélyeket is lehűtenie, amikor 1608-ban a királyi bi ztosok a z örökletes dinasztia tervével álltak elő. Pázmány meggyőzte Mátyást, hogy az ország érdekeinek ez semmit sem használna, így a terv lekerült a

napirendről. Pázmány 1618-ban megkoronázta II. Fedinándot, aki Mátyás halála (1619) után vette át a trónt Közben 1618-ban kirobbant a 30 éves háború. A konföderációs megállapodásra hivatkozva a csehek támogatást kérnek a magyar rendektől, akik leszavazzák II. Ferdinánd indítványát a támadásáról. Ennek ellenére az országgyűlés megosztottá vált Közben E rdély fejedelme, B ethlen G ábor i s b elépett a h áborúba. Elfoglalta a k irályi országrész n agy r észét és B écs f elé v onult ( 1619). A P ozsonyba ös szehívott ( 1613) országgyűlés fejedelemmé (egész ország) választotta. A z 1620 m ájusi besztercebányai országgyűlésen külföldi követségek is részt vettek. A gyűlés törvényt hozott a nemesség adóztatásáról, a jezsuiták tulajdonvásárlási tilalmáról, a végvárak fenntartásáról. Bethlen a s zomszédos országokkal va ló ko nföderációt s ürgette. M ár 1620 j anuárjában konföderációt

kötött a csehekkel, s ezt akarta kibővíteni a többi tartománnyal. A tervek kivitelezése a zonban ne hézségekbe üt között: a c sehek r okonszenven kí vül a nyagi s egítséget nemigen v árhattak E urópától, a cseh é s m agyar katonaság vi szont önm agában k evés vol t a Habsburgok ellen. Magyarország k irályává v álasztották B ethlent 1620. au gusztus 15 -én, a ki a zonban n em használta ezt a cí met. A Habsburgok leverték az ausztriai protestánsokat és a P rága melletti, Fehérhegyi csatában a csehekre is megsemmisítő vereséget mértek (1620. november 8) 1621-ben (december 31.) született meg a n ikolsburgi béke, amelyben Bethlent lemondatják a királyi címről, de Ferdinánd elismeri erdélyi fejedelemségét, megkapja Oppeln és Ratiborn hercegségeket, 7 m agyarországi vá rmegyét ( Ugocsa, B ereg, Z emplén, B orsod, A baúj, Szabolcs, Szatmár), de ezek követei változatlanul részt vesznek a királyság országgyűlésein. A c

seheknél a m egtorlás i szonyú vol t. E ltörölték a z a lkotmányt, ki végezték a ne messég 24 tagját, birtokaikat elkobozták. Magyarország nemesei amnesztiát kaptak: a birodalomnak nem volt érdeke a hosszúra nyúló háborút keleten is kiterjeszteni. 1625-ben az országgyűlés Eszterházy Miklóst választotta nádorrá. Az új nádor pontokba szedve s orolta f el a z ur alkodónak a z or szág he lyzetét, ut alt a t örökök ör ökös bé kekötési szándékára, am it a m agyarok r endre elutasítanak, s a rra i s, ho gy m ilyen e redményeket köszönhet a di nasztia a m agyaroknak. A r end he lyreállítása a zonban a 30 é ves há ború elhúzódása miatt elodázódott. Eszterházy nádor tehetséges fiatalokat gyűjtött maga köré, nemzetközi kapcsolatokat é pített ki. Magyarország érdekeit szem előtt tartva helyet követelt magának a titkos tanácsban, és igyekezett elérni, hogy a magyar pénzügyek közvetlenül a nádori hivatal alá

kerüljenek. A v égvárak h elyzetén i s j avítani i gyekezett. T ervei k özt s zerepelt ö nálló m agyar h adsereg létrehozása, a b ányák k incstári k ezelésbe v étele, az ad órendszer reformja (nemesek adóztatása). T erveit azonban e gyrészt a H absburgok el lenállása, m ásrészt a g azdaság rossz helyzete gátolták m eg. A 3 0 év es h áborúban E szterházy a h arcok folytatása me llett foglalt állást, P ázmány v iszont i gyekezett a cs ászári fegyvereket a t örökök ellen f elhasználni. Pázmány köz vetíti II. Ferdinánd és Bethlen köz ti poz sonyi b ékét (1626 december 20 ) és a tokaji egyezményt (1627). A Ti tkos Ta nács i s új megállapodást kí ván a z sitvatoroki bé ke h elyett a t örökkel, azonban Szőnynél mégis a régi békét újítják fel (1627) ratifikálása 1629-ben történik meg. Bethlen h alála (1629) u tán f elesége Brandenburgi K atalin és a k ormányzó B ethlen István visszaadták a 7 vá rmegyét, a ha

jdúk vi szont f egyverrel r agaszkodtak a z E rdélyhez va ló tartozáshoz. A felkelést 1630-ban igyekszik leverni Eszterházy nádor, de vereséget szenved Erdélyben I. Rákóczi György kerül a hajdúk segítségével a trónra Egyúttal FelsőMagyarországi birtokos is Esterházy az erdélyi térnyeréstől tartva sereget küld ellene, de Rakamaznál vereséget szenved (1631. március 15) Pázmány érsek viszont a fejedelem hatalmának elismerésén fáradozott. Ő érte el az 1631-es kassai egyezményt is. (Ferdinánd elismerte I Rákóczi Györgyöt) A hosszúra nyúló háború magyar vonatkozásait az 1645-ös linzi béke zárta le: a királyságban szabad va llásgyakorlatot ka pnak a p rotestánsok, a 7 v ármegye új ra E rdélyhez ke rül ( R. uralkodásáig), a fejedelem felbontja svéd és francia szövetségét és nem avatkozik királysági ügyekbe. A vesztfáliai béke tető alá hozása egyúttal azt is jelentette, hogy a törökök valószínűleg újra

meggyengítsék. A törökök ellen nemzetközi összefogásra volt szükség 1649-ben M agyarország ná dora gróf Pálffy Pál lett. Pálffy közvetítő, egyensúlypolitikát kívánt folytatni Magyarország és a Birodalom között. Udvarában a magyar főurak: Batthyány Ádám, Zrínyi Miklós, Forgách Ádám forogtak, politikájukat immár a közjó és a haza érdekei határozták meg. Pálffy érte el, hogy az országgyűlésen a nemesek felvállalják az adók felét, és hogy újra Magyarországhoz csatoljanak néhány települést. 8. ORSZÁGEGYESÍTÉS KÍSÉRLETEK (BETHLEN GÁBOR) 1613-ban B ethlen G ábor ke rült a z e rdélyi f ejedelmi s zékbe. A H absburgokkal l epaktáló Báthory G ábort a B ethlent t ámogató N agy A ndrás ha jdúi g yilkolták m eg. 1614-ben a Birodalom köve tei Linzben E rdély elleni „ megelőző háborút” terveznek (a török veszély elhárítására), de Thurzó György nádor meggyőzi a gyűlést, hogy a háború Bethlen

ellen esetlegesen a török támadás kockázatát is magával hozná. 1615-ben Bécs és Erdély között tárgyalások útján rendeződött a viszony: a na gyszombati egyezségben Bethlen elismerte, h ogy E rdély a magyar k orona r észe, é s n em t esz k atonai lépéseket a Királyság ellen. II. Mátyás azonban a következő évben már Homonnai György fejedelmi jelölését és Bethlen elleni f ellépését tá mogatta. A tr ónkövetelő csapatai Rhédey Ferenc verte szét Konyárdnál (1616). Bethlen közben átengedte a törököknek Lippa várát (1616), ami aggodalmat váltott ki a királyságban. 1617-ben a 2 . n agyszombati eg yezményben Bethlennek s ikerült el érnie az el lene t ámadó Homonnai „megbélyegzését”. B ethlen, h ogy b iztosítsa E rdélyben a 3 n emzet t ámogatását, átadta a szászoknak Szeben városát (1614). Ügyelt a saját hatalmának megerősítésére is: a rendek mellett az országgyűlésen növelte a fejedelmi tisztségviselők

számát, ezzel nőtt a befolyása. A r égi a dórendszeren n em v áltoztatott, d e me rkantilista g azdaságpolitikát v ezetett b e. T eret engedett a külföldi bányászoknak, kereskedőknek, monopóliumokat vezetett be (só, marha, viasz, méz, higany) a külkereskedelemben. Habsburg-ellenes törekvéseinek váratlan utat nyitott a 30 éves háború kezdetét jelentő cseh rendi f elkelés. A c sehek s egítséget ké rtek a m agyaroktól a konf öderációra hi vatkozva, a kik közvetítést a jánlottak f el – ezt II. F erdinánd é s Thurn gróf egyaránt e lutasították A T hurzó Szaniszló vezette protestáns főurak viszont támadást ígértek a cseheknek. Ők teremtettek kapcsolatot Bethlen Gáborral is. Bethlen elérkezettnek látta az időt Erdély és a Királyság újraegyesítésére. 1619-ben indította hadjáratát Szeptemberben bevette Kassát, októberre már Pozsony és Érsekújvár is az övé volt. A cseh-erdélyi seregek Bécset ostromolták Az ostromot

Homonnai György támadása miatt kellett félbeszakítani. Annak ér dekében, h ogy m egtarthassa az el foglalt t erületeket, f egyverszünetet k ötött I I. Fedinánddal (kilenc hónapra, 1620. január 15), majd augusztus 25-én beleegyezett, hogy a rendek Besztercebányán királlyá válasszák (a koronázást azonban késleltette). Bethlen t erveinek n em k edvezett a h áború n emzetközi k iszélesedése. A cs eh f elkelés a fehérhegyi csatában (1620. november 8) elbukott Bethlen különbékére kényszerült: az 1621-es nikolsburgi békében (1621. december 31 –1622 január 7.) Bethlen lemondott a magyar királyi címről, viszont élete végéig a fejedelemséghez csatolták S zabolcs, S zatmár, B ereg, B orsod, Abaúj, Z emplén é s U gocsa vá rmegyéket, valamint Bethlen megkapta Oppeln és Ratiborn hercegségeket. A béke után a soproni országgyűlés érvénytelenítette földadományait, a 7 vármegyének pedig csak a jö vedelmeire ta rthatott ig ényt, miv

el azok t ovábbra i s a ná dori köz igazgatás a lá tartozónak tartották magukat. Ezután m ég kétszer avatkozott be a 30 é ves háborúba: 1623-ban a m orvaországi Hodoninig jutott, a hol M ontenegro seregeit k erítette b e. 1626-ban M ansfeld generális s eregeivel ak art egyesülni, de Drégelypalánknál W allenstein t ábornokkal ke rült s zembe, a ki a z e gyesülést akarta m egakadályozni. Ü tközetre e gyikük s em vállalkozott ( „drégelypalánki s zembenézés” 1626. szeptember 30) 1626. n ovember 30-án Bethlen aláírta a westminsteri szerződést (dán, angol, holland Habsburg ellenes s zövetség), am elyet h ázasságkötéssel ( Brandenburgi Katalin) i s megpecsételt (1622-ben II. Ferdinándtól kosarat kapott annak lánya kezéért) Bethlen a d iplomáciában is s ikeres v olt: 1624-ben B écsben, 1626-ban Pozsonyban új ította meg II. Ferdinánddal a nikolsburgi békét Bethlen utolsó éveit a külpolitikában a lengyel trón megszerzése

kötötte le. Vállalkozása nem járt s ikerrel, m ert az er délyi n emesség n em v ett r észt a f ejedelem ( szerintük) „magánakcióiban”. Belső gondokat jelentettek a fényűző udvartartás kiadásai is Az ellenzék folyamatosan szervezkedett, amit a fejedelem már nem tudott leverni. Bethlen néhány év alatt rendbe tette a fejedelemség zilált helyzetét, jól szervezett katonaságot tartott f enn, de u ralkodásának m ásodik f elében f elszínre k erültek a f ejedelem k öltséges életmódját bíráló indulatok is. Bethlen utódjául feleségét, és kormányzóul öccsét, Bethlen Istvánt rendelte. Ők gyorsfutárt küldtek Bécsbe a h alálhírrel és azzal a f elhívással, hogy a király megkezdheti a 7 vármegye visszacsatolását. A visszacsatolás ellen a hajdúk tiltakoztak, akik Erdélytől várták kiváltságaik megtartását. A fejedelemasszony és a kormányzó azonban nem tett semmit az érdekükben A kormányzó f ia, if j. B ethlen István és

s ógora, Zólyomi D ávid vi szont a ha jdúk s egítségére siettek, és 1630. szeptember 9-én Tokajnál szétverték a királyi hadakat Ezután már az addig tétovázó Rákóczi György i s a mozgalom mellé állt, különösen, hogy a kormányzó Bethlen István is lépéseket tett Rákóczi György fejedelemmé választására. Erdélyben zavart állapotok voltak: a fejedelemasszony nem volt népszerű, és attól is tartani lehetett, hogy szeretője, a felső-magyarországi Csáky István révén a Királyság kezére játssza Erdélyt. R ákóczi G yörgytől a várható kemény kormányzat miatt ódzkodtak A rendek így sebtében az idősebb Bethlen István tették fejedelemmé. Rákóczi ekkor már Erdélyben volt és nem fordult vissza. Mögötte álltak a hajdúk és az ifj Bethlen István által felbujtott törökök is 1630. okt óberében Tompán f egyverszünetet k ötött B ethlen és R ákóczi, B ethlen í géretet t ett Rákóczi f ejedelemmé t ételére. R

ákóczit t ámogatta a f ejedelemasszony is A t örökök n em tudtak dönteni a 2 jelölt közt, így mindkettőjük nevére kiállított fermán érkezett Katalinhoz. Katalin a Rákóczi nevére kiállítottat olvasta fel, így 1630. december 1-én Rákóczi György lett Erdély fejedelme (1630-1648). Brandenburgi Katalin végleg elhagyta Erdélyt, Bethlen pedig birtokaira húzódott vissza. A ha jdúk m ozgalma t ovább f olytatódott. E szterházy ná dor s eregei 1631-ben R akamaznál i s vereséget szenvedtek. I Rákóczi György végül mégis visszaadta a 7 vá rmegyét, a hajdúknak pedig be kellett érniük a Bocskaitól kapott kiváltságok megújításával. Rákóczi politikáját egyaránt befolyásolták az erdélyi érdekek és az, hogy egyúttal királysági földesúr is volt egy személyben. Ez a viszony az erdélyi nemesség körében ellenérzést váltott ki. Az ellene szervezkedő Zólyomi Dávidot 1633-ban elfogatta Zólyomi börtönben halt meg Rákóczi a

szombatosok török kapcsolataitól tartva azok vezetőit is befogatta. Az erdélyi-török viszony is me gromlott, miv el n em v olt h ajlandó a me gemelt a dót f izetni, to vábbra is a r égi összeget folyósította. A törökök támogatták az id. Bethlen István trónkövetelő akcióját, Rákóczi azonban 1636-ban Nagyszalontánál megfutamította őket. A kedvező külpolitikai helyzetet (a törökök belső gondokkal küzdöttek, a Habsburgokat lekötötte a 30 éves háború) a fejedelem a belső szilárdsághoz használta fel. Kezdetben a merkantilista politikát folytatta, uralkodása 2. felében már előtérbe helyezte a magánbirtokok A terveinek jövőjét fia utódlásának elfogadtatásával és annak házasságával (Báthory Zsófia) igyekezett b iztosítani. Ez a le ngyel-erdélyi-havasalföldi-moldvai k oalíció lé trehozásának megcélzását is jelentette. Mivel a 30 éves háború Nyugaton kötötte le a Habsburgokat, I. Rákóczi György kísérletet

tett a 7 v ármegye v isszaszerzésére M agyarországon. 1643-ban a s védekkel, 1645-ben a franciákkal kötött szövetséget. 1644-ben m egindult a támadás a Királyság ellen. Sikeres hadakozás után (FelsőMagyarország elfoglalása) G algócnál azonban vereséget s zenvedett E szterházytól E nnek ellenére 1645-ben, a l inzi b ékében s ikerült m egszereznie ( életére s zólóan) a 7 v ármegyét, örökbirtokként Szabolcsot és S zatmárt, és el érte, h ogy a v allásszabadságot a p arasztokra i s kiterjesszék. 9. II RÁKÓCZI GYÖRGY KORA ERDÉLYBEN (1648-1660) I. Rákóczi György halála ( 1648) ut án ki sebbik f ia, Zsigmond és f elesége, Lorántffy Zsuzsanna a királyságban lévő birtokaikra költöztek, központjuk Sárospatak lett. Zsigmond királysági főúrként nagy befolyással rendelkezett az országgyűlésben, és ő segítette elő 1649ben Pálffy Pál nádorrá választását is. Miután III. Fedinánd újabb bé két köt ött a t

örökkel 1650-ben a kiábrándult főurak Zsigmonddal l éptek ka pcsolatba. Z sigmond é s f ivére, a z e rdélyi f ejedelem II Rákóczi György törökellenes t ámadásokat s ürgettek, III. F erdinánd a zonban kí nos he lyzetbe hoz ta Györgyöt azzal, hogy terveit beárulta a Portán. A királysági főurak Habsburg-ellenes összeesküvést terveztek Rákóczi Zsigmonddal az élen, támogatta őket Pálffy Pál nádor is, és Zsigmond felesége, Henrietta (Pfalzi révén külső segítségre is lehetett számítani). A terveket Zsigmond és Henriette halála húzta keresztül. Nem sokkal később meghalt Pálffy is (1653). A p olitika ir ányítása Zrínyi Miklós kezébe került. Ő II Rákóczi György trónra ültetésével képzelte el az ország jövőjét, a por tának alárendelt, v azallusi h elyzetben. E lképzeléseit György me ghiúsult le ngyelországi h adjárata miatt vetette el. II. Rákóczi György hatalomra jutásakor (1648) a kozák-lengyel ellentét is

kiújult A Bogdan Hmelnyickij vezette kozákok 1650-ben lerohanták Moldvát, azzal az ürüggyel, hogy a román vajdaságok elzárkóztak a megsegítésüktől. Valójában szükségük volt a vajdaságra, hogy Lengyelország há tába kerüljenek. A he lyiek né pfölkeléssel v álaszoltak Lupu vajdának távoznia kellett. Helyére a II Rákóczi Györgyhöz feltétlenül hű Stefan Georghe került 1655-ben György a havasalföldi vajdát is hűbéresévé tette. (Serban Konstatin) 1656. s zeptember 7 -én Hmelnyickij G yörgy és a k ét r omán v ajda Gyulafehérvárott lengyelellenes szövetséget kötött. II Rákóczi György számára ismét előtérbe került a lengyel korona megszerzésének lehetősége (1648-ban, IV. U lászló l engyel király halálakor a Rákócziak j elölése s zóba s em ke rült, pe dig I. R ákóczi G yörgy nagy remény fűzött fia, Zsigmond lengyel királyságához) II. Rákóczi György kihasználta a kedvező lehetőség, hogy az amúgy is

legyengült Lengyelországot 1655-ben a svédek is megtámadták. A kezdeti svéd sikerek u tán D ánia és O roszország a s védek el lenében be kapcsolódott a ha rcba. X K ároly katonai támogatást kért Erdélytől, aminek fejében Györgyöt lengyel királlyá tette volna. II. Rákóczi György anyja, Lorántffy Zsuzsanna ellenezte a hadjáratot György nem törődött anyja ellenérveivel. A lengyel hadjárat a gazdasági érdekeket is szolgálta: a s véd vagy orosz fennhatóság elzárta volna a h agyományos kereskedelmet Erdély számára. A Posta katonailag nem támogatta a vállalkozást, de siker esetén tudomásul vették volna a területi növekedést. Lengyel hadjárat sikertelensége: II. Rákóczi György a hadjárat előtt, 1657 j anuárjában Visken Barcsay Ákost, Rhédey Ferencet, és Serédy Istvánt nevezte k i h elytartóvá t ávollétének i dejére. M ár j anuár v égén Köprülü Mohamed nagyvezír v isszarendelte az er délyi cs apatokat, m ert

nem v olt h ajlandó eltűrni semmilyen mozgolódást a határokon, s nem nézték jó szemmel a Habsburg-ellenes távlati t erveket s em. G yörgy viszont ne m r endelkezett f riss hí rekkel a p ostai vá ltozásokról, így ne m v ette kom olyan a pa rancsot júniusban bevonult Varsóba. A s védek azonban visszavonultak ( dán t ámadás), a koz ákok i s vi sszaléptek a ha rctól, í gy G yörgy júliusban kénytelen v olt m egalázó b ékét k érni. R ákóczi v isszatért E rdélybe, a K emény J ános v ezette 20000 fős cserbenhagyott sereg pedig tatár fogságba esett. A P orta f elszólította E rdélyt a R ákócziakkal v aló s zakításra, az ok az onban m egígérték Györgynek, h ogy h a a P orta i s ú gy ak arja el ismerik f ejedelemnek. 1657 n ovemberben azonban török nyomásra Rhédey Ferencet választották új fejedelemnek. Rákóczi az onban a r észekbeli hajdúk, é s a s zékelyek s egítségével e lérte, hog y V árad ne hódoljon be R hédeynek,

m ajd m eghiúsította f ölesketését, és 1658-as b etörésével visszafogadását i s ki csikarta. I Lipóttól a zonban hi ába ké rt s egítséget: L ipót t örök bé kére törekedett, é s s zámolt a zzal is, hogy G yörgy bu kásával S zabolcs é s S zatmár i s vi sszakerül Bécshez. Köprülü Mohamed maga jött rendet teremteni. Elűzte a Rákóczihoz hű vajdákat, feldúlta Szebent és Brassót, a fejedelmi sírokat Gyulafehérvárott, és felégette a fejedelmi palotát. György hősiesen védekezett, a Gyula és Arad közti csatákban elesett az egri és az esztergomi pasa is. Végül mégis kénytelen volt átadni Jenő várát a törököknek A harcok alatt a rendek Déva várába húzódtak, tárgyaltak Erdély helyzetének megmentéséről. Köprülü Mohamed a jenei táborba hívta őket, hogy fejedelemmé tehesse Barcsay Ákost. Barcsay békét akart, a rendek azonban megbízhatatlannak tartották. 1658. s zeptemberben Barcsay Ákos elfogadta a f ejedelmi

cí met, cserébe b eleegyezett a hadisarcba ( 500.000,- Ft) é s a z é vi 40000 F t-os a dóba, v alamint íg éretet te tt Lugos és Karánsebes várának átadására, Rákóczi és a vajdák elfogatására. A segesvári országgyűlés (október) kénytelen volt elfogadni Barcsay Ákos fejedelemségét. 1659. márciusában II Rákóczi György Barcsay javára lemondott a fejedelemségről, de nem vonult vissza: Szabolcsban, Szatmárban és birtokain folytatta a fegyverkezést. Népszerűsége a Királyságban em elkedett. A f egyverkezésben az er délyi s zékelyekre i s s zámíthatott, ak ik a rájuk rótt portai hadisarc miatt tömegesen vonultak Rákóczi táborába. Rákóczi 1659. au gusztus v égén megütközött B arcsay Ákos ha daival Garbón B arcsay a törökhöz fordult, de míg ő távol volt, Rákóczi meghódoltatta Erdélyt, így Barcsay behozatala a török által nem járt sikerrel. Barcsay Ákos Szebenbe vonult vissza Rákóczi ostrom alá vette a v árat, m

ajd 1660 t avaszán felhagyott ve le é s a buda i pa sa ellen i ndult. Május 22 -én Szászfenesnél azonban csatát veszített, s néhány nap múlva sérüléseibe belehalt. 10. EURÓPA ZRÍNYIJE Az 1640-es évektől a fiatal magyar főurak – Batthyány Ádám, E sterházy László, P ongrách Ádám, Zrínyi Miklós – legfőbb találkozóhelye Pálffy Pál gróf udvara lett, ahol a „köz jó és a haza” érdekében széles látókörű, belső reformokkal tűzdelt politikát alakítottak ki. Pálffy Pált az országgyűlés 1649-ben nádorrá választotta. Politikájának köszönhetően a királyi országrész ér dekei n em s üllyedtek el a d inasztia ér dekei m ellett, h anem k ölcsönösen érvényesültek. Az ifjú Zrínyi Miklós itt, Pálffy Pál udvarában alapozta meg politikai elképzeléseit: az ország válságát belső reformokkal kell véghezvinni, mert csak így valósítható meg a török kiűzése. Katonai-politikai elképzeléseit számos

művében vetette papírra: Tábori kis tracta c. munkája befejezetlen maradt, ebben a korszerű hadakozás feltételeit írja le. A Vitéz hadnagyban (1652) a gyakorlati képzésről, és a nemzetközi összefogás pontosságáról ír. Legfontosabb irodalmi alkotása a Szigeti veszedelem, dédapja 1566-os hősiességét állítja példaképül saját kora elé. Pálffy Pál nádorrá választásának évében, 1649-ben az udvar újabb 22 évre meghosszabbította a z sitvatoroki bé két, a s tatus quo e lvei a lapján. E nnek e llenére a ha tárok m entén ki sebbnagyobb összecsapások továbbra is fennmaradtak Zrínyi, m ivel bi rtokai á llandóan i lyen t ámadásoknak vol tak ki téve, t apasztalt ka tonává edzhette magát. Harctéri tapasztalatait művei is tükrözik 1653 Pálffy Pál meghal Zrínyi r eformelképzeléseit a z 1655-ös országgyűlés törvényei is tükrözik. Ezen az országgyűlésen a dinasztia az örökletes királyság tervével állt elő, ezt

azonban az országgyűlés elutasította, és a királyválasztás és a nádorválasztás mellett adta le voksát. Az új nádor Wesselényi Ferenc lett Az országgyűlésen törvények is születtek: a végvárrendszer f elújításáról, f egyverrel v aló ellátásukról, élelmiszerraktárak építéséről. A ki rályi or szágrész üd vözölte II. Rákóczi György lengyel h adjáratát, m ert an nak s ikere esetén Lengyelországból ki indulva t örökellenes s zövetséget l ehetett v olna l étrehozni. A hadjárat azonban összeomlott, a s zultán Erdély ellen szankciókat léptetett életbe. II Rákóczi György az Udvarhoz fordult. Kész volt együttműködni, ha nem kell a töröknek behódolnia Wesselényi n ádor á ltalános f elkelést h irdetett, Zrínyi H orvátország é s V elence s egítségével igyekezett Erdélyből elvonni a török haderőt. A János Fülöp mainzi választó (érsek) által szerveződő Rajnai S zövetség is tá mogatta a

törökellenes há ború gondolatát. B ár f iatalnak t artják Lipótot, e lfogadják né met-római császárságát, h a h áborút i ndít a török ellen. Lipót m indent m egígér, d e cs ászárrá v álasztása után mégsem kívánja felbontani a zsitvatoroki békét. Az 1659-es pozsonyi országgyűlés a döntéseinek már nem tudott érvényt szerezni: a török Barcsay Ákost tette m eg erdélyi f ejedelemmé, II. Rákóczi György pedig a s zászfenesi csatában, 1660-ban A török ostrom alá fogták Váradot (1660) is. Zrínyi, hogy a török haderőt megossza, Kanizsát kezdte ostromolni, de a Titkos Tanács tilalmára fel kellett hagynia az ostrommal. Annak el lenére, h ogy a király elfogadja a t öbb oldali t ámadás t ervét és a v elencei, l engyel szövetséget, a Rakamaznál állást foglaló hadseregnek megtiltják a támadást, így azok tétlenül nézik végig Várad török kézre jutását. A felháborodás leszerelésére Lipót Bécsben tárgyalt a

magyar urakkal. Ezek Opiniójukban a király el é t erjesztették az ál talános f elháborodás o kait: a t örökök a b éke ü rügyén e gyre nagyobb t erületet hódol tatnak m eg; a m agyar pé nzből fenntartott hadsereg nem száll harcba velük, ellenben kifosztja a magyar lakosságot. Az egyetlen kiutat nemzetközi összefogással indított felszabadító háborúban látták, mert ha ez nem következik be, a Királyság is beolvad a Hódoltságba. A főurak vagyonukat is felajánlották a háború céljaira, s készek voltak mindenben támogatást nyújtani. Erdélyben köz ben Kemény János fejedelem kimondta e lszakadását a P ortától, é s Lipóttól kért s egítséget: M ontecuccoli e l i s i ndult E rdélybe, d e m ivel a t örökök köz ben I. Apafi Mihályt tették f ejedelemmé, a K eménynek t ett í géretek érvénytelenné v áltak; M ontecuccoli harc nélkül visszavonult. Kemény János végül 1662-ben, a nagyszöllősi csatában halt meg A

hadjárat kudarca nemzetközi visszhangot keltett. Montecuccoli, hogy védje magát és ne adja ki a titkos török-Habsburg megállapodást, a magyarokat tette felelőssé röpirataiban. A ki rály, ho gy kiengesztelje, t itkos t anácsossá n evezte k i N ádasdyt és Zrínyit, W esselényit pedig aranygyapjas renddel tüntette ki. Az összeülő országgyűlés nem csak a kudarc, hanem a vallásszabadság sérelme (újabb erőszakos templomfoglalások) miatt is tiltakozott. Erős kormányzatot, a vallásszabadság helyreállítását, a beszállásolt német katonák kivitelét követelték. A Titkos Tanács nem tudta megoldani a válságot, a városi és vármegyei követek Zrínyihez fordultak. Zrínyi ismételten az összefogást hangsúlyozta. A kudarcért Montecuccolit tette felelősség Az országgyűlés a programnak megfelelő törvényeket is hoz: az uralkodó köteles magyar követeket is tartani a Portán, a magyarokat is bevonni a béketárgyalásokba, korszerűsítik az

adórendszert, a vé delmet, honos ítanak t öbb kül földi vá llalkozót, így azok k ötelesek r észt vállalni a terhekből. Lipót a törvényeket szentesítette 1663. j anuárjában már t udni l ehetett, ho gy t örök of fenzíva i ndul a K irályság meghódoltatására, d e a birodalmi s egély késlekedett. Köprülü Ahmed Párkánynál legyőzte Forgách Ádámot, és ostrom alá vette Érsekújvárt. A Habsburgok békeajánlattal a török táborba küldték Reninger követet, de a t örök feltételei irreálisak voltak, így a béke nem jött létre. (2 millió Ft sarc, évi 30000 arany adó, Zrínyiújvár lerombolása stb.) Lipót vé delmi háborúhoz ké rte a Rajnai S zövetség segítségét. Zrínyi é s k öre v iszont a z egyedüli esélyt a támadó háborúban látták. 1663. elején a tanácskozások elfogadták Zrínyi koncepcióját Zrínyi együttműködésre szólította fel a főkapitányokat, a ná dor pe dig a j óváhagyást b e s em v árva n

emesi f elkelést hirdetett. Zrínyi v isszavert e gy tö rök tá madást Zrínyiújvárnál. Lipót Zrínyibe v etette a b izalmát A védelmet későn szervezték meg, Montecuccoli serege csak nyárra állt fel Magyaróvárnál. A ná dor, a z or szágbíró é s a hor vát bá n s zövetséget köt öttek s köve teket kül dtek a Rajnai Szövetséghez. A haditervet Zrínyi, Montecuccoli és Gonzaga, a haditanács elnökhelyettese közösen dolgozta ki. Érsekújvár köz ben szeptember 2 5-én megadta m agát, Pozsony elfoglalása az onban n em sikerült. A t örökök hód olásra f elszólító i ratokat t erjesztettek a K irályságban A t erv s zerint Apafit ül tették vol na a z e gész or szág ki rályi s zékébe, ha Magyarország vállalja a v azallusi státuszt. A pafinak a t erv ne m vol t ínyére, a t örök ol dalán i s csak von akodva ve tt részt a harcokban. A h ódoltatási te rvekre Zrínyi fegyverrel v álaszolt: októberben győzelmet aratott Vízvárnál,

megvédi Zrínyiújvárat és novemberben a Muraközben mér vereséget a törökökre. Köprülü Ahmed hódoltatási terve meghiúsult. A törököké maradt viszont Érsekújvár, Nyitra és Léva is. A törökök fenyegető ultimátumot küldtek Lipótnak egy újabb támadásról Már 1663. őszén követség i ndult a R ajnai S zövetséghez, am ely elfogadta a n emzetközi összefogás gondolatát, és c sapatokat i ndított M agyarországra Honhenlohe vezetésével Hohenlohe é s Z rínyi kö zösen ki dolgozott ha diterv a lapján i ndítják m eg a t éli ha djáratot, é s sikereket é rnek el: el f oglalják Berencét, B abocsát, P écset, és a Dráváig nyomulnak előre, ahol felégetik az eszéki Dráva-hidat, elvágva ezzel a török felvonulás útját. A téli hadjárat sikerét Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc viszik Regensburgba, ahol a Rajnai Szövetség ülésezik. Figyelmeztetik Lipótot, hogy most kell támadást indítani, mert a törökök a Bécs alá

vonulást tervezik. A szövetség támogatja Zrínyit és 1664 tavaszára óriási haderő gyűlik össze Magyarországon. A hadjáratot azonban késve kezdték el, mivel a hadvezetésről szóló vi ták e lodázták a z indulást. V égül a l egrosszabb m egoldásként m egosztották a ve zetést Sonches marshall és Csáky Pál, Petróczy István visszafoglalták Nyitrát, L évát, győztek Zsarnócánál és Garamszentbenedeknél (1664). Montecuccoli az É szak-Dunántúlon f oglalt á llást, Z rínyi a D él-Dunántúlon a hor vát, a Batthyány, Erdődy-ezredekkel, a v ármegyék csapataival és H ohenlohéval K anizsát ke zdte ostromolni (április vége). Köprülü Ahmed köz ben hajóhídon átkelt a Dráván és Kanizsa felmentésére i ndult. Zrínyiék kénytelenek voltak Zrínyiújvár alá visszahúzódni. Köprülü Bécs felé tartva először Zrínyiújvárat k ívánta le rombolni. Közben Montecuccolit főparancsnokká léptették elő A Rába bal partján

vonult, míg Köprülü a jobb parton tartott Bécs felé. Köprülü augusztus 1-én kezdeményezett, Szentgotthárdnál átkelt a f olyón. A cs atát M ontecuccoli ez rede n yerte Köprülü nem folytatta útját Bécs felé, visszafordult. Útközben felrobbantották Zrínyiújvárat 1664. szeptember 9-én Köprülü és Lipót megkötötték a botrányos vasvári békét, amely a télitavaszi hadjárat sikerei ellenére a török előnyt tartotta fenn és lényegében a zsitvatoroki béke kiegészítése v olt. A b éke a n emzetközi s zokásjogot i s s értette, m ert a szövetségesek n em tudtak róla. A b ékében a cs ászár el ismeri a t örök f oglalásokat, É rsekújvár, Várad t örök k ézen m arad. Zrínyiújvárat n em é píthetik ú jjá. A b ékét c sak szeptember 27 -én hirdették ki n yilvánosan Nemcsak az ország, de a nemzetközi diplomácia is értetetlenül fogadta. Zrínyi júliusban, vára felrobbantása után elégtételért vonult a cs ászár

elé, de az nem fogadta őt. Zrínyi mégis megkísérelte véghez vinni az országegyesítést, a török kiűzését a magyar területekről. Úgy akarta Magyarországot felszabadítani, hogy az ne váljon eszközzé a nemzetközi viszonyok hálójában. A Zrínyi környezetében íródott Elmélkedés megtárgyalja mind a behódolás mind a királysági oldalról t örténő továbblépés lehetőségét, de mindkettőt elveti. Megoldást a szomszédos népekkel va ló kon föderációban l át. E hhez t öbb é vre, évtizedre l ett vol na s zükség Zrínyi azonban 1664. novemberében egy vadászat alkalmával meghalt 11. WESSELÉNYI-FÉLE ÖSSZEESKÜVÉS ÉS A MEGTORLÁS IDŐSZAKA Az osztrák kormányzatban politikai irányváltás következett be 1663-64-ben. Az abszolutista államrendszert Hocher kancellár – titkos t anácsos ( bürokrácia, di plomácia) M ontecuccoli (állandó ha dsereg), Becher (gazdaságpolitika) alakították ki. Az udvar barokk fényűzése többe

került, mint a végvári katonák éves zsoldja. Lipótnak ilyen körülmények közt kellett elfogadtatnia a vasvári békét a Királyságban. Ennek érdekében bánná nevezte ki Zrínyi Pétert, rendi kiváltságokat osztogatott vagy erősített meg, azonban nem hívott össze országgyűlést, a kulcspozíciókba híveit ültette. Nem tudott védelmet biztosítani az immár állandósuló török veszéllyel szemben sem. Az érsekújvári és a váradi vilajetek a töröknek új támadási kiindulópontot adtak, és jelentős területtel növelték a Hódoltságot. A határmenti háborúk folytatódtak A lakosság és a nemesség elkeseredett Az erőszakos térítések is folytatódtak, mivel sokan a katolicizmusba látták a védelem nagyobb esélyét Lipót részéről. A válságból kiutat kereső főméltóságok: Wesselényi Ferenc nádor, Nádasdy Ferenc országbíró és Zrínyi Péter horvát bán szövetséget kötöttek. Zrínyi Péter lánya, Ilona a

felsőmagyarországi I Rákóczi Ferenccel kötött házasságot Tárgyalások folytak I. Apafi Mihály követével, Teleki Mihállyal és a vármegyék követeivel is. Megegyeztek abban, hogy a b iztonság és viszonylagos egység megteremtésének egyetlen módja az adóval biztosított nyugalom, egyfajta Erdély-szerű függés a Portától. (1666) A döntésről Bécsben is tudtak. A Királyság és a Porta közti közvetítést I Apafi Mihály vállalta. A porta által megteremtett biztonságtól függően évi 20-100000 ar anyat ajánlhatott fel, de ügyelnie kellett, hogy ezt ajándékként, s ne adóként foglalják a szerződésbe. Bécs tudomást szerzett a követségről, de nem tulajdonítottak neki jelentőséget, ahogyan a vasvári béke biztonságában a Porta sem, amely Kréta szigetének bevételével volt elfoglalva. Wesselényi ( 1667) és L ippay G yörgy é rsek (1666) m eghaltak, és b ár W esselényi ö zvegye, Széchy Mária megtartotta a nádori rezidenciát

szervezkedési központnak, valójában nem volt megfelelő utód a továbblépéshez. Nádasdy külön utakat járt, a francia segítség biztosítása is szétfoszlott amikor (1668-ban a franciák békét kötöttek Béccsel. A szervezkedés súlypontja Zrínyi Péter horvát bán és Frangepán Ferenc gróf (horvát) körül kezdett ki alakulni. S egítségükre vol t Tattenbach stájerországi vezető is FelsőMagyarországon I R ákóczi Ferenc megkötötte a sárospataki e gyezményt a protestáns vallásszabadságról (1669), 1670. márciusára pedig országgyűlést hívtak össze Zrínyi P éter e mlékiratban f oglalta ö ssze a k irályságiak k ívánságait Lipóthoz. A k irály azonban f egyverrel ak art r endet t enni M agyarországon. Zrínyi P éter felkelést h irdetett I Rákóczi Ferenc felső-magyarországi f elkeléséhez az onban n em cs atlakozott K assa, és A pafi sem küldött segítséget, így a nemesek tályai gyűlése a felkelés befejezése mellett

döntött. A király az összeesküvők ellen elfogatási parancsot adott ki, és 1670. au gusztus végén a Titkos Tanács halálos ítéletet hozott Zrínyi, Frangepán és Nádasdy ellen. Az ítéleteket 1671 áprilisában hozta m eg a b íróság, és a n emzetközi k özbenjárás el lenére v égre i s h ajtották azokat. T attenbach u gyancsak ki végezték I Rákóczi F erenc cs ak h atalmas ö sszeg á rán menekült meg. 1672-ben a T itkos T anács úg y dönt ött, hog y a K irályságot s zervezetileg i s be illeszti a Birodalomba. A jogeljátszás elméletére hivatkozva felfüggesztették az ország alkotmányát, és kormányzóságot ( Gubernium) h oztak l étre. É lére Ampringent állították, a ki a z ü gyeket politika, hadügy, gazdaság, egyházügy területére osztotta fel. Az adórendszer nem működött, lehetetlen volt a 10-szeresre n övelt ad ót b ehajtani, v agy a nemességet adózásra kényszeríteni. Az udvar rendelkezett a végvári katonák

elbocsátásáról is (1671). A ka tonák a zonban ne m á lltak be a c sászári s eregbe, földönfutóvá vá ltak E gyre erőszakosabb lett a katolizáció is. A városi tanácsokba, ha nem volt katolikus tagja, a kormányzat te lepített k atolikus ne mest. A c éhekbe va ló f elvételt i s va lláshoz köt ötték A protestáns külföldi államok is tiltakoztak. A R észekbe m enekült buj dosók, ka tonák é s pr otestánsok 1672-ben betörtek FelsőMagyarországra és elfoglalták Diósgyőrt, Ónodot, Tokajt, Enyiczkénél legyőztek egy császári sereget, ám ezután sem Szepesy Pál, sem Szuhay Mátyás (a vezetők) nem tudta összetartani őket, így a tömeg a katolikusok értelmetlen öldöklésébe kezdett. Az u dvar v isszafogadta a k atonákat, és a m aga o ldalára állította a hajdúvárosokat, í gy októberben Györkénél leverte a felkelőket. Megtorlásul a protestánsok szellemi vezetőit, a lelkészeket fogták perbe. 1672- és 1674 között 730

evangélikus és református lelkészt, tanítót idéztek a p ozsonyi bíróságra. A lelkészek választhattak az áttérés vagy a halál közt 3000-an választották a h alált. Mivel e nnyi íté letet n em le het v égrehajtani, g ályára k üldik, v agy száműzik őket. Az ü ldözöttek a R észekben és E rdélyben t aláltak m enedéket, és i gyekeztek m ind s zélesebb támogatottságra le lni a k ülföldön. Franciaország és Lengyelország támogatta őket, a szerződések azonban nem teljesültek. A francia segéderők megjelenése is csak arra volt jó, hogy a T itkos Tanácsban megszülessen a d öntés a k atonai leigázásról. 1678 végén lengyel és francia segéderőkkel a buj dosók egy c sapata – Thököly ve zetésével – elfoglalta Szendrő, Kékkő, Dévény, Murány, Korpona várát, és a b ányavárosokat i s el foglalta. S ikereivel a csapatok másik részét irányító főparancsnokot, Teleki Mihályt kibuktatta poz íciójából, é s 1680-ban

át vette a h elyét. 1682-ben Fülek várában a t örökök m ár T hökölyt c ímezték e gész Magyarország királyának, de ő csak a fejedelmi címet fogadta el. 1679-ben f egyverszünetet kötött Béccsel. Országrészében viszonylagos nyugalom honolt Thököly sikerei is szerepet játszottak abban, hogy a Királyság beolvasztását célzó kormányzat 1681-re megbukott, így megszűnt a Gubernium is. 1681-ben, 20 év után újra országgyűlést hívtak össze. Ezzel egy időben Apafi parancsot kapott a s zultántól a t ámadásra, d e A pafi ne m mozdult. Végül mé gis k iküldte T elekit, a ki Thökölyvel együtt látszatháborút indít, majd gyorsan befejezi a hadműveleteket. A király a szoboszlói fegyverszünetet köti meg Thökölyvel. Az országgyűlés visszaállította az alkotmányt, kivette az udvari Kamara hatásköre alól a Királyi K amarát, k övetet s zavatolt a Portára, át alakították az ad órendszert. N ádorrá g róf Esterházy Pált, or

szágbíróvá gróf Draskovic Miklóst választották. S zentesítették a vallásszabadságot i s. T hököly cs ászári engedéllyel f eleségül v ehette Zrínyi Ilonát Thököly ekkor még mind a császárral, mind a Portával egyezkedett, végül a Porta ajánlatát fogadta el. 1682-ben M agyarország k irályának címezte a tö rök a thnamé. Lipót is elismerte a te rület feletti fennhatóságát. Thököly tudott a törökök készülő Magyarország e lleni h adjáratáról, s erről már 1682. végén tájékoztatta Bécset is 12. ERDÉLY 1657-1690 KÖZÖTT II. Rákóczi György (1648-60 Erdély fejedelme) lengyel hadjárata előtt, 1657 januárjában Barcsay Ákosra, Rhédey Ferencre és Serédy Istvánra bízta E rdély v ezetését. N em v ette tudomásul, hogy a P orta vi sszarendelte a s eregeit, m ivel nem vol tak friss hí vei a Köprülü – reformokról. Lengyel hadjárata kudarcot vallott, serege Kemény János vezetésével tatár fogságba került, ő

maga p edig h azavágtatott. A P orta n yomására E rdély f ejedelmévé R hédey Ferencet választották, de Rákóczi bevonulásával megakadályozta felesketését, és elérte, hogy a r endek visszafogadják. I. Lipót nem sietett a segítségére, mivel továbbra is békére törekedett a törökkel Köprülü M ohamed m aga j ött r endet t enni. F eldúlta Szebent és Brassót, a g yulafehérvári fejedelmi sírokat és palotát. György hősiesen védekezett, de végül kénytelen volt átadni Jenőt a törököknek. Köprülü Mohamed a jenei táborba hívta az erdélyi rendeket (akik eddig Déva várában t anácskoztak), hogy m egválasszák f ejedelemmé Barcsay Ákost. B arcsay békére törekedett, d e a r endeknek ne m vol t s zimpatikus. P olitikáját k icsapongónak vé lték T örök nyomásra mégis megválasztották. A fejedelmi címért cserébe Barcsay hadisarcot és évenkénti adót v állalt, át adta Lugos és Karánsebes várát és í géretet t ett R

ákóczi és a szőkésben lévő vajdák elfogására. (1658 szeptember) Rákóczi 1659. márciusában Barcsay javára lemondott a fejedelemségről, valójában azonban sereget gyűjtött királysági birtokain, de a portai hadisarc fizetésére kényszeríttet székelyek is csatlakoztak hozzá. 1659. au gusztusában Rákóczi Gorbón ütközött m eg B arcsayval B arcsay S zebenre vonul t vissza. R ákcózi t avaszig os tromolta S zebent, m ajd a buda i pa sa e llen i ndult Szászfenesnél azonban csatát vezstett (1660. május 22), és néhány nap múlva sebeibe belehalt Barcsayt ( 1658-1660) f ogságba v etették a p ortai ad ó k éslekedése m iatt, Várad p edig t örök kézre ke rült ( 1660. au gusztus) B arcsayt vé gül szabadon e ngedte A li p asa, de a z e rdélyiek bizalma, ha lehet még jobban megrendült iránta. A bizalom immár Kemény Jánost illette, aki ekkor tért haza a tatár fogságból. (Barcsay váltotta ki) Kemény vádolta II. Rákóczi Györgyöt, de

Barcsayt is, és magát tartotta jó vezetőnek Erdély élére. 1660 n ovemberében székely és h ajdú s ereggel b etört E rdélybe B arcsay Á kos lemondott a trónról. Kárpótlásul Görgény várát kapta Kemény J ános ( 1661-1662), bár formálisan hűséget ígért a Portának, kezdettől fogva törökellenes, é s Bécs o rientált p olitikát f olytatott. A P orta h atározottan e llenezte K emény János f ejedelemségét. Az áprilisban összehívott besztercebányai országgyűlés nyíltan szakított a P ortával és a császári v édelemért folyamodott. A P orta n em n ézte t étlenül a fordulatot: büntetőhadjárat indult Erdély ellen. Kemény János bérgyilkosokkal megölette az új helyzetben ismét kulcspozícióba kerülő Barcsayt, nehogy a törökök újra őt segítsék hatalomra (1663. július) Kemény J ános b izakodva v árta a császári s egítséget, a P orta az onban n em ak art H absburg háborút, í gy m egegyezett I. Lipóttal, ho gy

Várad t örök ké zen m arad, Zrínyiújvárat L ipót leromboltatja, Keményt pedig nem támogatja többé. Ennek fejében a törökök nem indítanak Habsburg-ellenes t ámadást, é s a z e rdélyi ha djáratot i s be szüntetik. M ontecuccoli t ábornok parancsot kapott, hogy ne avatkozzon a harcokba. Erdélyben közben ellenfejedelmet választottak I. Apafi Mihály személyében Kemény J ános és A pafi k üzdelmei Nagyszőlősnél dőltek el, ahol Apafi és a jenei pasa seregei együttesen vereséget mértek Kemény Jánosra. A csatádban Kemény is meghalt (1662 január 22) Erdély t rónját I. A pafi M ihály v ette át ( 1661-1690) Kortársai nem tartották nagyra Ő azonban i nkább a tárgyalóasztaloknál kívánt győzedelmeskedni, mintsem elhamarkodott döntéseket hozni a harctéren. Uralkodása első éveiben lehetőség nyílt egy nemzetközi törökellenes ligához, a Rajnai Szövetséghez va ló c satlakozásra. A ki rálysági politikusok i gyekeztek Apafit

i s be vonni a koalícióba. A t örökök a s zervezkedés hí rére hadjárattal vá laszoltak C éljuk a ki rályság meghódoltatása volt, és nem zárkóztak el az Erdéllyel történő egyesítéstől sem, Apafi királysága alatt. Apafi vonakodva vett részt a harcokban, jelezve, hogy erre nem tart igényt A ki rálysági ha dak vi szont a R ajnai S zövetség k atonáival ki egészülve e llenhadjáratra készültek, tervbe vették Várad visszavételét is. Ez nem sikerült (1664 május), és mivel sem Lipót, s em a s zultán ne m a kart hos szadalmas h áborúba bon yolódni, 1664. au gusztus-ban Vasváron békét kötöttek. Ennek alapján Erdély a Porta fennhatósága alá tartozik, és ezt Lipót is elismeri, Szabolcs, Szatmár pedig visszakerülnek a Királysághoz. A va svári bé ke E rdély kül politikáját c sak Bécs é s S ztambul köz é kor látozta, a n yugati lehetőségeit elzárta. A kitörésre új alkalmat adott a Wesselényi-összeesküvés bukása

(1671) után a nyugati határokon felgyülemlő bujdosósereg. Apafi felismerte, hogy ezekből a bujdosni kényszerült katonaelemekből meg lehetne szervezni E rdély ha dseregének a m agvát, a mivel már egyenrangú félként tárgyalhat Európában. A bujdosók közt kezdetben az Erdély főségét elismerők lehettek többen, vezéreik fejedelempártiak voltak (Teleki Mihály, Wesselényi Pál). Nagy hatással volt az 1671-73-as lengyel – török háború török kudarca is. Lehetőség nyílt a francia kapcsolatokkal is rendelkező Lengyelország (s így Franciaország) felé való nyitásra. A Bécs é s S ztambul k özti e gyensúlypolitikát v égrehajtó B ánffy Dénest f élreállították, ma jd miután ebben nem nyugodott bele, fő- és jószágvesztésre ítélték. Apafi M ihály 1677. m ájusában szövetséget k ötött X IV Lajos f rancia királlyal (a v arsói francia köve t, A kakia útján). X IV Lajos pé nzbeli s egítséget í gért a H absburg e llenes

hadjáratokhoz. A P ortának a zonban a ggodalmai t ámadtak A pafi ha djáratával ka pcsolatban, s f élve, ho gy Apafi n em a K irályságot s zándékszik a P orta s zámára m eghódítani cs ak 1678-ban k apott engedélyt a hadjáratra. Ekkor azonban már időszerűtlen volt a támadás, a franciák béketárgyalásokba kezdtek a Habsburgokkal. A béke 1679d-ben Nymwegenben köttetett, s az 1677-es megállapodás szerint Franciaország Erdélyt is szövetségesei közé sorolta. A hadjárat azonban csalódást okozott a bujdosó katonák seregének. Megrendült a bizalmunk a fejedelem és a harcászathoz mit sem értő Teleki Mihály iránt is. A bujdosók seregének nagyobbik része a T hököly Imre ve zetésével öná llósította magát, és a G aram me nti bányavárosokig nyomult előre. 1680-ban Teleki helyét is átvette a hadseregben Mind a bécsi udvar, m ind a P orta f ontosabb e llenfélnek í télte a f ejedelemnél. T hököly m indkét f éllel alkudozott, végül

a Porta felé fordult, amely Habsburg-ellenes hadjáratra készült. Thököly 1682. s zeptemberben vette át Fülek várában a szultáni athnamét, amely őt Magyarország királyának címezte. Ő maga a fejedelmi címet viselte alkudozott Béccsel, amely kénytelen volt elismerni. Thököly felső-magyarországi f ejedelemségét T hököly tekintélyét emelte, hogy (az Apafi által félreállított) I. Rákóczi Ferenc özvegyét, Zrínyi Ilonát vette feleségül. A t örökök köz ben ha djáratot i ndítottak B écs e llen ( 1683), amelyben részt k ellett v enni az azzal egyet nem értő amelyben részt kellett vennie az azzal egyet nem értő Apafinak is. A hadjárat kudarccal végződött, Jan Sobieski lengyel király felmentette a z o stromlott v árost. Kara M usztafa nagyvezír elzárkózott a békétől, ami a támadás gondolatát erősítette fel Bécsben. 1684-ben létrejött a törökellenes Szent Liga (XI Ince pápa, császár, Lengyelország, Velence + 1686

Oroszország), é s e bben a z é vben köt ött 20 évre f egyverszünetet Franciaország és a császár. Erdély a török hadjárat kudarca után egy darabig a Porta általi megerősödésben bízott, ám 1684-től egyre inkább a törökök ellen fordult. Elismerték Lipót u ralmát i s (kercsesoraszesz, 1685), titokban csatlakoztak a Szent Ligához. Elutasították viszont a Felső-Magyarországról kiszoruló T hököly köz eledését, s zemélyes sérelmek (1678) miatt. Thököly t örök fogságba esett, de a P orta gyorsan felismerte, ho gy a Bécsiek m ind na gyobb engedményeket tevő Apafival szemben fel lehet léptetni Thökölyt. Thököly 1686-os Apafi-ellenes hadjáratát Teleki szétverte, így Thököly a kuruc király a török oldalán vett részt, az al-dunai harcokban. Ekkor már nyilvánvalóvá vált az Oszmán Birodalom hatása (1686. szeptember 2) Apafi s zámára a l egfontosabb ké rdéssé a z vá lt, hog y a bé keokmányokban E rdély, m int

szuverén állam s zerepeljen. Ennek érdekében I Lipót és (Apafi m egbízásából) Haller J ános 1686-ban titkos szerződést kötöttek. Lipót vi szont Erdélyben akarta k ifeleltetni a B udát f elszabadító s eregét. A pafi n em t érhetett ki, de a balázsfalvi egyezményben újabb garanciát kért a szuverenitásra (1687). Bécs azonban másképp döntött. Caraffa generálist megbízták a különállás felszámolásával 1686-ban ( május 9.) megszületett a f ogarasi n yilatkozat, a mely f elszámolja a tö rök védnökséget, Erdély újra a királyság része, és évi 700.000,- Ft kényszeradót fizet Két évvel a döntés után Apafi Mihály meghalt (1690). Halála u tán a t örökök a f ejedelemséget T hökölyre ruházták. T hököly és s erege átkelt az erdélyi ha társzorosokon és 1690. au gsztus 2 1-én z ernyestnél T eleki és Heisler el len csatát nyert. T eleki m eghalt, H eisler f ogságba es ett S zeptemberben E rdély r endjei f ejedelemmé

választották. Felajánlotta segítségét Lipótnak, a császári csapatok azonban üldözőbe vettek, a tatárok cserbenhagyták, így kiszorult Erdélyből. A fejedelemséget nem sikerült visszaszereznie. A Porta Nikodémiába internálta, itt halt meg 1705-ben Ez az időszak változásokat hozott Erdély népességében, gazdaságában, társadalmában is. A né pesség a t örök – tatár dúl ások m iatt e lvándorolt a bi ztonságosabb he lyekre, az elnéptelenedett területekre királysági, havasalföldi, moldvai menekültek érkeztek. A Habsburg katonai megszállás alatt viszont Erdély lakói menekültek el. Az Alföldre, illetve Kassára vezető kereskedelmi utak Várad, eleste után bezárultak, felértékelődött viszont a Lengyelországgal való kereskedelem. A jövedelmek I. Apafi Mihály alatt nem fedezték a megnövekedett kiadásokat 8portai adó 4szeresére nőtt, hadisarc, udvar, zsold, Habsburg katonák kiadásai) így a kincstári bevételek (bányák,

adó) elégtelensége miatt nőttek az adóterhek. Erdélyben a természeti adottságok miatt nem alakultak ki nagy, összefüggő allódiumok, a birtokok e laprózódása volt jellemző. A jobbágyságot korlátlan robot terhelte A nemesség, jövedelmei szinte kizárólag a jobbágyszolgáltatásokból tevődtek össze. A társadalmi szerkezet átalakult: a székely kiváltságok elenyésztek, a lófők nemességet kaptak, a gyalogos székelyek jobbágyi sorba süllyedtek. 13. A TÖRÖK KIŰZÉSE ÉS AZ ERDÉLYI GUBERNIUM LÉTREJÖTTE Kara Musztafa nagyvezír 1683-ban újabb támadást indított, végső célja Bécs elfoglalása volt. A Habsburg seregek fővezére Lotharingiai Károly lett U krajnánál a le ngyel szövetséges, Sobieski János tervezett tá madást. A rra s enki s em s zámított, h ogy Kara Musztafa B écset v eszi o strom al á. A z o sztrák p olitika a v édekezés megszervezésével i s elkésett. A Vágnál Esterházy nádor, a R ábánál és R

ábcánál Batthyány Ádám és Draskovich Miklós foglaltak állást. A törökök feltartóztathatatlanul nyomultak előre. A királyi Magyarországot feladták (július) Lipót Linzbe m enekült. Július 14-én Bécs ostroma elkezdődött A védő, Rüdiger generális minden forrást igénybe vett. Bécs védelmére folyt el az esztergomi érsek teljes ezüstkészlete és a felajánlott félmillió dukát. A végső pillanatban érkezett a Lotharingiai Károly és Sobieski János vezette felmentő támadás. A kahlenbergi csata után Lipót békére kényszerült, Sobieski a zonban t ovább ül dözte K ara M usztafa s eregeit. Párkánynál október 9 -11 közt sikerült m egsemmisíteni K ara M usztafa m aradék h aderejét. T hököly, b árhogy i s el várta a török, nem vett részt a harcban. A Thököly-országrész m aradt az egyetlen bi ztosíték a vi szonylagos n yugalom fenntartására. Az udvar a bányavárosokat maga adta át Thökölynek, nehogy török kézre

jussanak. Thököly felajánlotta r észvételét a t örökellenes h arcokban, a cs ászári k övet az onban el utasította. Október végére Esztergom megadta magát a felszabadítóknak. 1684-ben XI. Ince pápa l étrehozta a S zent Ligát a H absburgok, V elence é s Lengyelország részvételével a török kiűzésére. Már ebben az évben megkezdte Buda ostromát, de Ibrahim pasa felkészült a támadásra, így az ostromot november elején abbahagyták. A sikereken felbuzdulva Thököly Felső-Magyarországi fejedelemségében is ha rcok f olytak. Thököly i smét k ísérletet t ett a S zent Ligához v aló cs atlakozásra. E nnek ellenére a cs ászári csapatok erőszakkal igyekeztek bevenni a felső-magyarországi vá rakat. Thökölyt a t örök i s megbízhatatlannak ítélte, és csellel elfogta. A Fejedelemségének várai a császárhoz kerültek, s maradék hadereje is csatlakozott a törökellenes harcokhoz. (1685) A császári és királyi seregek bevették

Szolnokot, Aradot, és elfoglalták a Tiszántúlt. 1685. j úlius – augusztusban s ikeresen vi sszafoglalták Érsekújvárat (nyergesújfalui cs ata) 1686-ra a Szent Liga kibővült: Brandenburg és Oroszország is csatlakozott. Erdély is a Ligába lépett. A z os tromot ( Buda) 1686 j únius 18 -án kezdték m eg A s eregben m inden e urópai náció képviseltette magát. A magyar seregrészeket Zrínyi Ádám, Petneházy Dávid, Bottyán János, Esterházy János vezényelték. Harcoltak a magyar hajdúk is A vá rat ( Buda) vé gül szeptember 2 -án, rohammal vették be. A védő, Abdurrahman pasa elesett. A menekülő törököktől bevették Pécset és a Dráva-Száva k özének n agy r észét, v alamint Szegedet. I Lipót a sereget Erdélyben szerette volna kiteleltetni Apafi nem térhetett ki a terv elől, de biztosítékot akart Erdély önállóságának megőrzéséről. 1687-ben Balázsfalván kötöttek eg yezményt. Az udvar azonban ezt nem fogadta el, s Caraffa

generálist bízták meg Erdély k ülönállásának felszámolásával. 1688-ban jö tt lé tre a fogarasi nyilatkozat, a mely Erdélyt a k irályságba t agozza, k ényszeradó fizetésére k ötelezi. N em s okkal ez u tán ( 1690) meghalt I. A pafi M ihály A P orta a f ejedelemséget Thökölyre ruházta á t, a ki 1690 n yarán betört Edélybe, majd augusztus 21-én csatát nyert Zernyestnél Teleki és Heisler ellen. Szeptemberben Erdély fejedelmévé választották, ám nem sokkal később kivonult Erdélyből . c serbenhagyták, m enekülnie ke llett R észt vett m ég né hány c satában, m ajd a P orta Nikodémiába internálta, ahol 1705-ben halt meg. Közben 1688-ban, 2 é vi s ikeres vé dekezés után, de kedvező feltételekkel Thököly felesége, Zrínyi Ilona kénytelen volt feladni Munkács várát a császári seregeknek. 1687-ben Eperjesen rendkívüli b íróságot á llítottak f el, a melynek v ádirata a z e gész magyarságot bűnösnek kiáltotta ki.

A Thököly vezette szervezett összeesküvés elmélet, koholt vád volt csupán, a vádlottak gazdag kereskedők vagy birtokosok, akinek vagyonelkobzásával a kincstár helyzetét kívánták javítani. Ezzel ellentétben országos és nemzetközi felháborodást váltott ki. 1687-ben a z országgyűlésen kitört a vihar: a képviselők követelték az eperjesi bizottság ítéleteinek eltörlését, a birtokok visszaadását. Kinsky kancellár ismét a jogeljátszás elméletét akarta érvényesíteni, s az előzetes tervekkel ellentétben a nádor az örökös királyság el len foglalt állást. Tárgyalások csak az eperjesi döntések visszavonása után kezdődtek. Az ún „hálaadó” országgyűlés megszavazta az örökös királyságot, eltörölte az Aranybulla ellenállási záradékát, Lipót vi szont hi tlevélben s zavatolta a t örvények betartását, és a m agyar b erendezkedést magyarokra bízza. Bevezették a hitbizományt (föld elidegeníthetetlensége,

elsőszülött öröklése), amelyből kizárták a köz nemességet. E zekre a köz é s a dóterhek i s n ehezedtek N em növe lik a s zabad királyi városok számát, hogy a 4. rend ne erősödjön tovább Lipót ezután azonban nem hívta össze Magyarország rendi gyűlését, s a felszabadító háborúk is elhúzódtak. 1690-ben törökök nagy erejű és sikeres ellentámadást hajtottak végre. Sikerült Belgrádot is visszafoglalniuk. Erdély j ól k ihasználta B écs riadalmát, és kikényszeríttette a Diploma Leopodiumot, amely Erdély a Habsburg birodalmon belüli különállását szavatolja (1691). Döntöttek arról is, hogy Erdély élére II. Apafi Mihály nagy esett Bánffy nem an nyira E rdély, m int inkább saját érdekeit tartotta szem előtt. Megszilárdult a császári befolyás Erdélyben, és II. Apafi joggal tarthatott mellőzésétől A félreállítás ürügye Apafi és árva Bethlen Kata be nem jelentett házassága volt. Apafit rávették, hogy

mondjon le erdélyi fejedelemségéről, s cserébe birodalmi fejedelmi címet kap (1701). A mellőzés miatt (rendek mellőzése) Magyarországon elégedetlenség lett úrrá. 1697-ben a mezővárosok és a végváriak kirobbantották a hegyaljai f elkelést, a mit a zonban, m ivel elszigetelődött, a császáriak levertek. A visszahódítás döntő csatája 1697-ben, Zentánál zajlott. Savoyai Jenő csapatai mértek döntő vereséget a törökre. A bé két a ngol köz vetítéssel 1699-ben, Karlócán kötötték. Magyar képviselők nem voltak jelen, a z or szágot, m int a Habsburg bi rodalom r észét ke zelték. E rdélyt s em f oglalták be a tárgyalásokba. 14. RÁKÓCZI, AZ ÁLLAMSZERVEZŐ A török kiűzése után (1686, Buda) az ország i rányítása a H absburgok ke zébe került. A vol t Hódoltsági te rületen az Újszerzeményi B izottság (1688) dönt ött a bi rtokviszonyokról. A ki nem tudta hitelesen igazolni birtoklását, elutasították. Ha megkapta a

birtokot, fizetnie kellett érte. A vé gvárak ka tonáit e lbocsátották a vá rakat f elrobbantották. M egszüntették a ha jdúk kiváltságait is. Erdély ügyeiről Bécsben, az erdélyi Tanácsban döntöttek. A katolikus térnyerés miatt csatlakozásra (a pápa főségének elismerésére) hívták az erdélyi görögkeleti vallásúakat (1699). A nemesség előjogait ért sérelmek, a parasztság a megnövelt adóterhek miatt neheztelt a Habsburgokra. Különösen veszélyes vol t a h elyzet Hegyalján, ahol az ad ózás m értéke és az oda vezényelt katonák száma is magasabb volt az átlagnál. A felkelés 1697-ben robbant ki, de mivel a felkelés elszigetelődött (Thököly nem tudott, a nemesség n em a kart s egíteni) a császáriak leverték. 1700-ban főúri szervezkedést lepleztek le. Bercsényi Miklós és II Rákóczi Ferenc voltak a fő irányítók. Rákóczi még XIX Lajosnak is írt a rossz állapotokról – a l evél az U dvarba jutott. E lfogták é

s bör tönbe z árták, de bécsújhelyi börtönéből Lengyelországba szökött Lengyelországban, Brezánban érte utol a tiszaháti felkelők vezetője, Esze Tamás, aki rávette, hogy ál ljon a Bécs el leni f elkelés él ére. Brezáni kiáltványában a n éphez, n emesekhez és nemtelenekhez f ordult, hog y m ost a l egalkalmasabb a pi llanat a t ámadásra, amikor e gész Európa a z os ztrákok e llen visel hadat. A tiszaháti felkelők még Rákóczi hazaérkezése előtt csatát vesztettek Dolhánál (1703. június) Rákóczi a v ereség után ért haza és a felkelés élére állt. 1703 augusztus 28-án a vetési pátensben tehermentesítette a katonának állt jobbágyokat és c saládjukat. U gyanakkor s zó s em vol t j obbágyfelszabadításról M egtiltotta a ne mesi birtokok megtámadását. Rákóczi intézkedései n yomán 1703 őszére felszabadult a Tiszántúl. A győzelmek hatására a nemesség is csatlakozott Rákóczihoz. Elfoglalták a felvidéket is

1704-ben a déli és dunántúli hadjáratok s em j ártak sikerrel. 1704-ben u gyanakkor kül politikai f ordulatot i s hoz ott: augusztusban a f rancia-bajor s eregek v ereséget s zenvedtek az an gol-holland erőktől Höchstädtnél. Így Ausztria t öbb c sászári ka tonát t udott M agyarországra kül deni A szabadságharc lényegében eldőlt, már csak az volt a kérdés, milyen feltételek mellett sikerül kiegyezni. 1704. j úlius 8 -án az erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott Erdély f ejedelmévé v álasztott Rákóczit. H atározatot hoztak a Gubernium eltörléséről is Felállították az Erdélyi Consiliumot, a mely a hadi é s gazdasági ü gyek me llett a p énzügyeket is f elügyelte. A költségek fedezésére R ákóczi r ézpénzt v ezetett, amelyet az onban cs ak h atalmi es zközökkel lehetett e lfogadottá te nni. Az ellátás fedezésére a külföldi kereskedőket is befolyásuk alá vonták, illetve belföldön manufaktúrákat hoztak létre. A

katonaság vezetését Rákóczi a katonailag jártasabb nemesekre bízta. Azonban ők sem értettek a hadvezetéshez és főleg a dunántúli hadjárat k udarcai u tán v ált ál landóvá a gyanakvás: a közkatonák a sikertelen manőverek miatt árulással gyanúsították a tiszteket. A katonai akciók sikere a gyorsaságon, meglepetésszerű rajtaütésen, kudarca a vezetők képzetlenségén, a r ossz f elszereltségen, a ne hézlovasság hi ányán, é s a g yors m ozgósítás elérhetetlenségén múlott. 1705 őszén Szécsényben az erdélyi és a magyar rendek konföderációba léptek, és vezérlő fejedelmükké választották Rákóczit. A tényleges szövetséget azonban csak később sikerült létrehozni, mert Herbeville tábornok behatolt Erdélybe, s a katonai nyomás miatt az erdélyi rendek v isszavonták R ákóczi f ejedelemségét. A f ejedelemség Husztra menekült képviselői azonban kimondták a Habsburgoktól független Erdély csatlakozását a

konföderációhoz (1706. március 8.) A különállást Bécs elutasította 1706-ban az udva r Rabutin seregét Magyarországra rendelte. Erdély újra a felkelők kezére jutott, s Rákóczi hűségére állt. Az 1706. októberi medgyesi országgyűlés újabb vitákat hozott: az erdélyi rendek nem voltak hajlandók lemondani adómentességükről. Rákóczi új alkotmányt sürgetett Erdélyt azonban újra cs ászári csapatok ö zönlötték el . 1707 ápr ilis 15 -én m ég M arosvásárhelyt be iktatták Rákóczit, és kimondták a Habsburgoktól való elszakadást is, de ősszel már el kellett hagynia Erdélyt Rabutin támadása miatt. A konf öderáció é s Lengyel- illetve O roszország ka pcsolatai szorosabbra f onódtak. Rákóczi fegyverben ak arta t artani a s ereget a b éketárgyalásokig, ahol s véd és o rosz s egítségre számított. Az együttműködés előkészítésére 1711 elején Lengyelországba utazott 1707-ben az ónodi országgyűlés kimondta a

Habsburg ház trónfosztását és az ország függetlenségét. Általános, jövedelem szerinti adózást vezettek be A s zabadságharc azonban m ár l ehanyatlóban v olt: XIX. Lajos n em k üldött s egítséget, a rézpénz elértéktelenedett, és 1708-ban pestis is sújtotta az országot. Az általános adózást sem sikerült betartani: a nemesek jobbágyaikra terhelték a rájuk eső részt is. 1708-ban é rte a ku rucokat a l egnagyobb c satavesztés i s: T rencsénynél. K atonák ez rei szóródtak szét. A sárospataki országgyűlés (1708) t örvényt ho zott a jobbágykatonaság m egtartásáról, é s a mindvégig ki tartó j obbágyoknak s zabadságot í gért, de m ár elkésett, m ár m enthetetlen vol t a szabadságharc ügye. 1710-ben Rákóczi hivatalosan is bejelentette a békekötési szándékát, s az orosz kapcsolatok erősítésére 1711 elején lengyel f öldre u tazott. T ávollétében Károlyi Sándort bízta me g a vezetéssel. Közben az udvari

politika is változott Lipót halála után a trónt I. József örökölte A magyarok elleni h adsereg él ére magyar n emest, P álffy J ánost n evezett k i. P álffy n em a t eljes megsemmisítésre törekedett: a nemesek visszakaphatták birtokaikat. A s zövetkezett r endek R ákóczi ak arata el lenére m egbízták K árolyit a b éketárgyalások folytatására. Károlyi és P álffy 1711 ápr ilis 29 -én í rták a lá (ekkor I J ózsef m ár h alott vol t (április 17), de eltitkolták), s másnap a kuruc sereg a nagymajtényi síkon letette a fegyvert. A bé ke h elyreállította a ne mesi j ogokat, a bi rtokosok vi sszakapták f öldjüket, bi ztosította a vallásszabadságot, és az ország rendi különállását. Reális kompromisszum volt, aminél többet az adott helyzetben nem lehetett volna elérni. Erdély önállósága nem került szóba Rákóczi, bár kegyelmet kapott, nem tért haza. Csalódott a francia politikában, és a török segítségben is

Reményét vesztve, Rodostóban halt meg 1735-ben. A kuruc állam had- és külügyeit Rákóczi teljhatalommal intézte. Egyéb kérdésekben a 24 tagú szenátussal k ellett eg yeztetnie. A p énzügyeket a g azdasági t anács, a h atározatok í rásba foglalását a K ancellária intézte. T ehetséges n emesi i fjaktól s zervezte a Nemesi K ozupániát, amellyel az utánpótlást kívánta biztosítani. 15. ÚJ HABSBURG HATALMI BERENDEZKEDÉS A 18. század első évtizedének magyar s zabadságharca a R ákóczi-szabadságharc már n em a török f ennhatóság a lá kí vánta he lyezni a z or szágot, ha nem a H absburg köt elékeken a kart lazítani az ország területi közigazgatási különállását akarta elérni. Jól kihasználta a Monarchia nyugati lekötöttségét a s panyol örökösödési háborúban, de 1711-re, amikor Károlyi letette a fegyvert és Rákóczi nevében, de távollétében aláírta a szatmári békét, nem egy még menthető ügyet

fordított végzetessé, hanem az egyetlen lehetőséget ragadta meg, hogy az ország még több veszteség nélkül, kedvező helyzetben lábaljon ki a háborúból. A béke aláírása előtt néhány nappal meghalt I. József s a trónra kerülő III Károly (császárként V I. K ároly 1714-től) s zintén a bé külés hí ve vol t J elezte e zt, hogy 1712-ben megerősítette a szatmári békét, s bár az országgyűlés a pestis miatt feloszlott, az 1714-15-ös országgyűlésen közel félszáz olyan törvényt szentesített, amely biztosította a m agyar különállást és megerősítette a rendek kiváltságos helyzetét, és biztosítékot adott az alkotmány megtartására. Alapvetően azért m égis az u ralkodó k ezében v olt a t úlsúly, d e m ár n em az ország rendjei nélkül akart az országról dönteni. Magyarország középső, a töröktől visszafoglalt részein újra kellett szervezni a közigazgatást, az e lnéptelenedett v idékre ú jra k ellett te

lepíteni a l akosságot, m eg kellett s zervezni a mezőgazdasági, ipari termelést. A t örök be törés veszélyévet is számolni kellett, így az országgyűlés 1715-ben elfoglalta az állandó hadsereg felállításáról szóló törvényt, és mivel a hadsereg központi irányítás alá került fenntartotta magának az újoncrendezés és a hadiadó (contributio) jogát. A b izalmatlanság a n émet h adügyi v ezetésben a ma gyarok ir ánt mé g mi ndig érezhető volt, amit j elez, hogy m indig vi szonylag n agyszámú ka tonaság á llomásozott a z or szágban. A katonaállítás kérdése egyébként időszerű volt: Törökország 1715-ben m egtámadta V elencét. Mivel XIV. Lajos halála után Franciaország részéről nem fenyegetett veszély, A usztria beavatkozott a harcokba. 1716 augusztusában Péterváradnál sikerült nagy győzelmet aratni, majd augusztus végén visszafoglalták Belgrádot, októberben Temesvárt. A magyar emigráció igyekezett

kihasználni a lehetőséget, de a török vezetésben a békepártiak voltak f ölényben: 1718. j úliusában megszületett a p ozseraváci b éke, am ellyel a P orta elveszítette a T emesközt, a H avasalföld e gy r észét, B osznia és S zerbia és zaki r észét és Belgrádot. Az el foglalt t erületeket az u dvar n em cs atolta v issza a m agyar k özigazgatásba, h anem határőrvidékké nyilvánította őket. (A foglalások alig 20 évvel később, az 1736-39 közti újabb háborúban visszakerültek a török fennhatóság alá.) A Temes-vidékből Temesi Bánság (Bánát) lett, bécsi kormányzattal. 1715-ben ha tároztak az ú j k özigazgatási- katonai – gazdasági r endszer l étrehozásáról i s. A felállított „rendszeres” bizottság Csáky Imre érsek vezérlete alatt, Károlyi Sándor, Ráday Pál részvételével i gyekezett ki dolgozni új konc epcióját. T erveik köz t s zerepelt a pa rasztok lefegyverzése, a lakatlan területek be népesítése,

kül földi i parosok b ehívása, ke reskedelem fellendítése. Országos pénztárat is igyekeztek létrehozni, ez azonban nem valósult meg Helytartótanácsot á llítottak f el ( rendek á ltal ja vasolt, k irály által k inevezett t agokkal). Korszerűsítették a bíróságokat (1722-23-as országgyűlés), felemelték a 7 személyes tábla (legfőbb bíróság) tagjainak számát 15-re, és létrehoztak 4 r egionális tá blát is . M egalakultak kerületi táblák is, így a bíráskodás 3 fokúvá vált. Az 1722-23-as országgyűlésen Károly legfőbb törekvése volt, hogy az 1703-ban t itkos há zi törvényként hoz ott, m ajd 1711-ben s aját l ányai javára mó dosított é s 1713-ban a bi rodalmi rendekkel elfogadtatott Pragmatica Sanc tiót, vagyis a nőági öröklésről szóló törvényt elfogadtassa a magyar rendekkel is. A törvény az öröklést 1918-ig szabályozta A törvény az öröklés m enete m ellett ki mondta, hog y Magyarország és a z ör ökös

t artományok elválaszthatatlanok, kölcsönös védelemmel tartoznak külső támadás esetén, a király pedig köteles megtartani a magyar alkotmányt és a rendi kiváltságokat (1722-23-as országgyűlés). Az újjászervezett ország fő közigazgatási szervei a kormányszékek voltak, és az uralkodónak tartoztak felelősséggel. A Helytartótanács a nádor vezényletével a m egyék i rányításával, az adószedéssel, a belügyekkel, törvények betartatásával foglalkozott. A pénzügyeket a Hofkammernek alárendelt pozsonyi magyar királyi – udvari kamara intézte. Az országgyűlés kéttáblás maradt. A megyei közigazgatás élén a megyei főispán állt (uralkodó nevezte ki). A megyéken kívül kezelték a szabad királyi városokat és a k iváltságos területeket ( Kunság), va lamint a ha jdúvárosokat. H orvátország a utonómiája be lügyeibe megmaradt, m int a hogyan E rdélyt s em i gyekezett a H absburg kor mányzat s zervesen a Birodalomhoz

csatolni. Külön erdélyi kancellária működött, és voltak erdélyi országgyűlések is. Ennek ellenére a Habsburg uralkodók a magyar korona jogán viselték az erdélyi fejedelmi címet is, 1765-ig, amikor Mária Terézia nagyfejedelemséggé alakította. Az 1728-29-es országgyűlésen két különösen fontos kérdés került megvitatásra: a vallás és az adózás ügye. A növekvő terhek mellett sem voltak hajlandók a rendek belemenni a hadiadó emelésébe, így végül nem született érdemi megegyezés az ügyben, Károly több országgyűlést nem is hívott össze. A va llási ké rdést az ur alkodó r endeletben, a Carolina R evolutioban rendezte, am ely a protestáns egyházakat is a katolikus főesperes hatáskörébe vonja. A rendelet név szerint sorolja f el a zokat a vá rosokat, ah ol s zabad a v allásgyakorlat – artikuláris h elyek – emellett pedig a protestánsokat is kötelezik a tized fizetésére. Károly utolsó külpolitikai vállalkozása az

1736-39 közötti újabb török háború volt. A háború balsikerrel zárult: a tehetségtelen hadvezetés miatt a Temesi Bánság kivételével minden 1718as új terület, Belgráddal együtt elveszett. III. Károly 1740-ben halt meg A Pragmatica Sanctio értelmében a t rónt lánya Mária Terézia örökölte. Hiába tett meg azonban Károly mindent, hogy a nőági öröklést n emzetközileg is elfogadtassa, h alálakor m egjelentek a t rónra igényformálók. II Frigyes por osz ki rály tulajdonképpen c sak S ziléziát a karta m egszerezni, é s e zt 2 ( ill. 3 ) há borúban ( 1740-42 boroszlói béke, 1744-45 drezdai béke és a 7 éves háború 1756-63 hubertusburgi béke) sikerült is e lérnie. W ittelsbach Károly A lbert ba jor vá lasztó a zonban a teljes Habsburg ör ökségre pályázott. E zért ( 1740 ( ’41) – 48) köz t ki robbant a z os ztrák ör ökösödési há ború F rancia szövetségesével Károly Albert betört Csehországba, és 1742-ben VII.

Károly néven császárrá koronáztatta m agát. S ikere ne m vol t t artós 1745-ben m eghalt, s a d rezdai b ékében m ár II Frigyes is í géretet t ett, h ogy a cs ászárválasztáson Mária Terézia férjére, Lotharingiai Ferencre adja s zavazatát. A h áborúnak vé gül 1748-ban az aacheni béke v etett v éget Frigyesé maradt Szilézia, de Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc megőrizte a trónját. A há ború ke zdetén M ária T erézia é szakon t úl v olt a ve sztes t örök há borún, s a B irodalom helyzete is ingatagnak tűnt. A szorult helyzetben a királynő mégis Magyarországtól várhatott csupán segítséget. A viharos hangulatban kezdődő pozsonyi országgyűlés résztvevőit végül a királynő magatartása békítette meg, s életüket és vérüket ajánlották Őfelségének. A kompromisszum e redményeként b iztosították a n emesi k iváltságokat, é s A usztria v édelmet ígért a török ellen is. A háború a Monarchia

kormányzatának korszerűsítését is sürgetővé tette. Létrehozták az (osztrák) állami kancelláriát (1742), létrejött az Általános Kereskedelmi Igazgatóság (1746). 1749-ben az örökös tartományokban és Csehországban közigazgatási reformot is bevezettek. Egyidejűleg az osztrák és cseh kancellária helyét a Direktórium központi szerve vette át. A ki robbanó új abb por osz konf liktus ( 1756-63) vi lágháborúvá nőtte ki magát. Az angol francia gyarmati vetélkedés Anglia javára dőlt el, a porosz – osztrák h arcokat l ezáró hubertusburgi béke pedig végleg Frigyes kezén hagyta Sziléziát. Ezt követően is folytatódtak a közigazgatási reformok: 1760-ban m egalakult a S taatsrat (elvileg n em, gyakorlatilag M agyarország ü gyeivel is f oglalkozott), 1761-ben pe dig új ra felállt, (de összevontan) a cseh és osztrák kancellária. Az or szág vona tkozásában, 1754-ben di szkriminatív vá mrendszert ve zettek be . A z or szág

elmaradottságát egyre több politikus ismerte fel, így ők egyre jobban sürgették a reformokat. Szóba k erült a n emesek és p apok ad ózása, a g azdasági f ejlesztés é s a j obbágyterhek könnyítése érdekében. A reformok egyelőre a rendek ellenállásán megbuktak. Az udvarban viszont már visszafordíthatatlanul j elen vol tak a köz igazgatási-gazdasági reformokat sürgetők. 1767-ben született meg Mária Terézia Urbáriuma, amely a jobbágyi terheket, szabályozta államilag. Szintén ur alkodói r endeletként oszlatták fe l a je zsuita r endet 1773-ban, majd r endezték az oktatásügyet 1777-ben, a Rátio E ducationisszal. A m agyar v onatkozású tervezetet Ü rményi József dolgozta ki. 16. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM A 18 SZÁZADBAN Magyarország l akosságát a kut atók a 18. s zázad elején kb 3,5 m illióra becsülik – a s zázad végére több, mint a kétszeresére nőtt (9,3 millió). Ez a természetes szaporulaton túl a betelepítéseknek

is köszönhető. A mezőgazdaság általában véve még mindig elmaradott, feudális jellegű. Országon belül nagy eltérések figyelhetők meg. Nyugaton fennmaradtak a majorsági viszonyok, az osztrák piac közelsége azonban f ellendítette az ár utermelésre v aló s zakosodást. A f orgalmas helyektől távol az önellátó gazdálkodás maradt fenn. A v issza- illetve betelepülés időszakában eleinte mindenki annyi földet vett birtokba, amennyire szüksége volt, később ezt már szabályozni kellett. Az Alföldön jórészt az állattenyésztés maradt a fontosabb ágazat. Az Alföld java r észe még mindig a vi zek vi lága volt, í gy a s zázad vé gére a folyószabályozás, ármentesítés e gyre többször merült fel. Az 1760-as évek udvari gazdaságpolitikája Magyarország mezőgazdaságát kívánta fejleszteni, a magyar gazdaság önállósuló fejlődése azonban nem volt ínyére. Ezért született az Urbárium 1767-ben, am ely k orlátozta a j obbágyi

t erheket, és ez zel n em en gedte a v égletekig meggazdagodni a földesurakat. Ugyanakkor ösztönözte a paraszti termelést A magyar kereskedelem fő kiviteli cikkei a mezőgazdaságból kerültek ki (főleg lábasjószág), de félkész ipari nyersanyagokat (gyapjú, bőr stb) is szállítottunk. A réz és higany exportja állami monopólium volt. A magyar ipar fejlődését erősen hátráltatták a Monarchián belüli, belső vámhatárok (1754), amelyek M agyarországnak a M onarchián b elül csupán agrárpiaci s zerepet s zántak. ( Ez a politika az örökös tartományok fejlesztését célozta meg. Az i pari v alamelyes l endítésére M ária T erézia m anufaktúrák al apítására ö sztönözte a városokat. Azok azonban általában kitértek ez elől (a városi vezetés a céhek kezében volt), de azért szórványosan kialakultak manufaktúrák („fabrikák”). A század végére már egyre nagyobb igény mutatkozott a helyi manufaktúrák termékei iránt. II.

József uralkodása alatt megugrott a manufaktúrák száma – igaz, ezt az időszakot hanyatlás követte. Az or szág t ársadalma m inden t ekintetben élénken t agolt vol t. A n épesség 80 %-át p arasztok tették ki, de ezek is differenciálódtak: voltak köztük telek nélküli zsellérek, töredéktelkesek, egész vagy többtelkes, esetleg szolgákat (bére) foglalkoztató jómódú parasztok. Jelentős volt – különösen a század első felében – a migráció, a belső vándorlás. A jobbágy röghöz kötöttségét az 1767-es urbárium szüntette meg, amely maximálta a jobbágyi terheket, meghatározta a mezővárosi jobbágyok relatíve előnyösebb helyzetben voltak. A városi polgárság gazdaságilag erősödött, de politikailag nem volt abban a helyzetben, hogy bármit te hetett v olna a k iváltságolt tá rsadalmi r end me gváltoztatására. Sőt, a rendek törekvései arra irányultak, hogy lehetőleg minél kevesebb szabad királyi város legyen és a

polgárok minél kevésbé avatkozhassanak be a politikába. Etnikailag is sokszínűség jellemezte az országot: a magyarok mellett német, szlovák, szerb, horvát, román etnikum is megtalálható volt. Az arisztokrácia súlya megnőtt, helyzetük szilárdabbá vá lt. ( különösen a s ziléziai há borúk után) Adómentességükből nem voltak hajlandók engedni (1751), megtartották politikai gazdasági kiváltságaikat. A főnemesek ál talában u dvar hű politikát folytattak, hiszen sokan köztük frissen szereztek főnemesi rangot. A köznevesek a vármegyei élet irányításában vállaltak – hatékonyság tekintetében megkérdőjelezhető – szerepet, az alsó nemesi rétegek pedig gazdasági helyzetük (paraszti sorshoz hasonló) miatt a politizálásra nem is gondolhattak. Elvileg a Werbőczy-féle Tripartium a lapján m inden ne mest u gyanazok a j ogok i llették, a va lóságban azonban é les határvonalak húzhatók. A vallás kérdése folyamatosnak

mondható: a protestáns vallás elismertetéséért szinte az egész korszakban küz dött a r endiség. Végül II J ózsef t ürelmi r endelete s zabályozta a ké rdést: megengedte a szabad vallásgyakorlatot. II. József uralkodása alatt Magyarországon felerősödtek a nemzeti érzések 17. A JOZEFINIZMUS A f elvilágosult a bszolutizmus Magyarországon II. József uralkodása ( 1780-1790) a latt teljesedett ki. Mária T erézia n em v olt felvilágosult a bszolutista u ralkodó, mé gis tanácsosai sugalmazására az uralkodása 2. felében született olyan rendelkezései, amelyek ebben az irányba mutatnak A reformok még nála is következetesebb végrehajtója fia, II. József volt 1765-től anyja mellett uralkodótársként működött, (Német-római cs ászárrá k oronázták) d e csak korlátozott jogkörrel. Megvetette az udvar fényűzését, és az volt a véleménye, hogy a nemességet is meg kell törni. Mindezek miatt már saját korában sem volt túl

népszerű. Anyja halála után következetesen és nagy lendülettel látott neki a reformok véghez vitelének. Nem koronáztatta meg magát királynak Magyarországon, hogy ne kelljen a rendi alkotmányra felesküdnie. Rendeletek egész sorát adta ki 1781-ben la zított a cenzúrán, m ajd 1781. okt óberében kiadta a türelmi r endeletet, am ely szabad va llásgyakorlatot bi ztosított, ug yanakkor a bból i ndult ki , hog y az e gyház a lá v an rendelve az ál lamnak. Ezért f eloszlatta a n em t anítással f oglalkozó s zerzetesrendeket, és átszervezte a papképzést. 1782-ben e gyesítette az o sztrák és a cs eh k ancelláriát az u dvari k amarával. Ö sszevonta a magyar és er délyi k ancelláriát, a k incstartói h ivatallá al akított m agyar k amarát p edig a pozsonyi h elytartótanács al á r endelte, és az í gy l étrejött h ivatal köz pontját B udára he lyezte, Niczky József vezetésével. 1784 Április 13-án II. József Pozsonyböl Bécsbe

vitette a koronát 1784-ben az egész birodalomban a h ivatalos ügyek intézésére a német nyelvet vezette be, s a közép- és felsőoktatás nyelve is a német lett. „Tévedés azt hinni,hogy elakarom nyomni a magyar nyelvet. Rendeletem nem irányul sem a magyar nyelv sem a Magyarországon beszélt tőbbi nyelv ellen.Csupán az a célom, hogy felszámoljam a latint ezt a holt nyelvet, melyet csakis a tudósok használnak.Semmiképp sem szándékom az anyanyelv kiírtása, sem a saját kényelmem szolgálata, mivel latinul is igen jól ki tudom fejezni magam.” A népesség összeírása 1784-ben már az új adórendszer, a nemesi adózás céljából készült. Elrendelte a lakosság ősszeírását a házak beszámozását.Ez lett volna az első lépés a közteherviselés felé A magyar vármegyék szabotálták az összeírást, erre IIJózsef elrendelte a katonai felügyelet alatti összeírást, és aki ellenáll azt talpig vasban küldjék Bécsbe. Az 54 ispán közűl 25

tartózkodott Bécsben a zavargás alatt ezeket felfüggesztette hivatalukból. A nemesség persze élénken tiltakozott, s mivel az ellenállás központja a megyék voltak József 1784 Erdély: Feltűnik a színen Horea egy megváltott jobbágy aki ácsként dolgozik a csizéri templom építésénél. Ő képviseli három esetben is a román parasztok érdekeit az uralkodó előtt, 1779,1782, 1784-ben. Ekkor személyesen adhatja elő panaszaikat az uralkodónak Két ok a felkelés kirobbanásához:1.IIJózsef megakarja erősíteni a határőrvidéket, önként jelentkezőket vétetne fel bele a határőrség körzetének falvaiból.(Erről kiderült csak álhír) 2.Az átlagosnál jobb területü vidékek terheinek hirtelen, erős megnövekedése Az összeírások idején a Bécsből hazatérő Huan-Horea-t ak it azzal en gedett h aza II.József, hogy nem lesz bántódása rögtön lecsukattak,és bántalmazták. Megszökve a börtönből Closcaval és C risannal kirobbantották a r

omán parasztfelkelést. G heorghe C risan a z alatnai uradalom szökött jobbágya, gyűjti egybe Meszkátonba a pa rasztnépet a zzal, ho gy Gyulafehérvárra vonulnak felvenni a fegyvert. Erdély napokon belül lángokban áll, főleg Hunyad, Zaránd, az Érchegység, de Magyarország szomszédos területei is. 1784.1207-én illetve 11-én a felkelést leverik Crisan a börtönben öngyilkos lett, Horeát és Closcat Gyulafehérvárott kerékbetörik. / A l ázadók a m egtámadott t elepülések l akóitól s okszor a zt köve telték, hog y t érjenek á t a pravoszláv hitre. Aki megtagadta azt kivégezték.Ld: Abrudbánya / 1785-ban az országot 10 (+3 Erdély) kerületre osztotta, élükre „kerületi biztosok” kerültek. A megye ezeken belül pusztán közigazgatási egység maradt, királyhű alispánnal. 1785-ben született a jobbágyrendelet, amely megszüntette az örökös jobbágyságot, megadta a költözés szabadságát. 1789. február 10-én kelt pátens föld

mérete utáni adózást tervezett paraszti- nemesi rétegnek egyaránt. a paraszt e zen f elül egy ös szegben adózott vol na a n emesnek, l etudva m inden járadékát (a robot a jobbágyrendelet eltörölte). A rendelkezések a birodalomban mindenhol ellenkezést váltottak ki. II József így halála előtt kénytelen vol t a va llási, j obbágy, i lletve a lsópapság a nyagi he lyzetére vona tkozó t örvények kivételével valamennyit intézkedését visszavonni