Irodalom | Középiskola » Kölcsey Ferenc

Kölcsey Ferenc (1790-1838) Irodalmi értelemben a szorosan vett reformkor 1825-1848-ig tart. Ekkor fogalmazódik meg a legjobban a nemzeti önállósodás és a polgárosodás igénye. Az 1825-ös országgyűlésen a haladó gondolkodású nemesek kiadják a jelszót: haza és haladás, azaz harc a Habsburgoktól való elszakadásért a nemzeti függetlenségért és a polgári átalakulás megvalósulásához. Széchenyi ezen az országgyűlésen ajánlja fel az egy évi jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megépítéséhez. Itt hangzik el egyik híres mondása: „Sokan azt mondják Magyarország volt, én azt szeretném hinni: lesz!” Az irodalmi életre jellemző, hogy Pest-Buda lesz a központ. Az irodalommal való foglalkozás megélhetési forma lesz. Az uralkodó stílus a romantika lesz Előtérbe kerül a történelmi múlt és az ehhez illő műfajok, mint például az eposz, az elbeszélő költemény és a ballada. Új folyóiratok indulnak, mint például

Kisfaludy: Alamachja (évkönyv), Athenaeum, Pesti divat és a tudománytár. Fellendül a színházi élet is, a folyóiratok egymás után írják ki a drámapályázatokat. Ennek az időszaknak a kiemelkedő alakja Kölcsey Ferenc a Himnusz költője, a reformkori értekező próza megújítója, aki a klasszicizmust a romantikával ötvözi. 1790-ben született Sződemeteren, igen régi, vagyonos, református, középnemesi családban. Tanulmányait a debreceni református kollégiumba végezte. Itt Csokonai és Kazinczy hatására verseket kezd írni Jogi tanulmányai után 1812-ben visszavonul birtokára Csekére. 1832-ben megyéjének országgyűlési képviselőjének választják. Az országgyűlésen a következő témákban szólalt fel: felszólal a szatmári adózó nép állapotáról, szorgalmazza az országgyűlés Pestre tételét, felszólal a magyar nyelv ügyében, szól a szólásszabadságról és felszólal a vallásszabadságért és a szabad

vallásválasztásért. Lírai munkássága a 20-as évektől indul, ekkor még a klasszicizmus mellett a szentimentalizmus jegyei is megfigyelhetők verseiben. A 20-as években írja legjelentősebb tanulmányait, ezeknek a prózai műveknek a színvonala ekkor magasan felülmúlja verseinek színvonalát. 1826-ban két tanulmányt is ír, az elsőnek a címe Nemzeti hagyományok, amelyben azt fogalmazza meg, hogy minden nemzet egyenlő. A Mohács című tanulmányát a mohácsi csata évfordulójára írta és hasonló gondolatokat feszeget, mint az előző művében. Leghíresebb műve a Parainesis, azaz Intelmek Kölcsey Kálmánhoz. Az intelem, mint műfaj nem ismeretlen a magyar irodalomban. Az első intelem István király intelmei fiához Imre hercegnek. Ezt a műfajt más néven királytükörnek nevezik Ebben a műben unokaöccsének fogalmazza meg, hogy milyen a reformkori embereszménye. Megfogalmazza, hogy szeretni kell az emberiséget, a hazát, törekedni kell az

ismeretszerzésre és ápolni kell az anyanyelvet. Lírája a 20-as években kezd kibontakozni. 1823-ban írja számunkra a legjelentősebb művét, a Himnuszt. A mű akkor keletkezett, amikor a törvénytelen újoncozás és adószedés miatt elégedetlenség uralkodott az országban. A műfaját elárulja a címe is A himnusz a középkori vallásos irodalom egyik kedvelt műfaja volt. Templomi éneklésre szánt, áhítatos hangú költemény, amit általában Jézus anyjához, Máriához énekelnek. A magyar Himnusznak van egy alcíme is, amellyel kapcsolatban két féle nézet van. Egyesek szerint a vers szerves tartozéka, amely röviden összefoglalja a verstartalmat. A másik vélemény szerint a cenzor megtévesztésére szolgál A költemény kulcsszavakra épül, melyek a következők: isten, balsors, bűneink, haza. A költemény megszólítással kezdődik. A költő Istenhez fordul egy felsőbb hatalomhoz, aki megszólítható és kérlelhető ura a világnak.

Áldást kér a magyarságra, akit évszázadok óta balsors súlyt. Ez a versszak egyben a keret versszaka is. A 2. versszaktól a romantikus stílusnak megfelelően történelmi múltidézés kezdődik Először a dicsőséges múlt elevenedik meg. A honfoglalás, majd Mátyás dicsőséges bécsi hadjárata. A 4. versszaktól a harcos múlt elevenedik meg Ezt a versszakot a költő a „bűneink” szóval kezdi, de nem nevesíti, hogy milyen bűnök miatt következett be a tatárjárás és a 150 éves török uralom. A következő versszakban a legnagyobb bűnnek azt tartja, hogy saját szülöttei támadtak a hazára. A 6. versszakban azt említi, hogy hányan kényszerültek elhagyni az országot, azaz bujdosni kényszerültek. A 7. versszakban a költő jelenébe érünk Ez a jelen kilátástalan és sivár, ezért fordul a költő nyomatékosító szórendváltással ismét Istenhez, de már nem áldásért, hanem szánalomért könyörög és megismétli, hogy sokat

szenvedett magyarság megérdemelné sorsa jobbra fordulását. A költeményben klasszicista és romantikus vonások keverednek. Klasszicistavonás a műfajválasztás. Romantikusvonás az áttekinthető szerkezet, a dicső múlt és a sivár jelen szembefordítása, nagyhatású szavak használata. Erkel Ferenc megzenésítésében méltán lett első nemzeti énekünk. 1831-ben keletkezet egyik legismertebb epigrammája a Huszt, amelyet úgy is szoktak emlegetni, mint a tevékeny hazafiasság megfogalmazása. Ebben a költeményben is keverednek a klasszicista és a romantikus vonások, amelyek azt is mutatják, hogy Kölcsey két korszak határán álló költőegyéniség. A költemény klasszicistavonása a műfajválasztás. Romantikusvonás a helyszínválasztás, azaz „Husztnak rom vára”, az időpont megválasztása, azaz éjfél és a megjelenő szellemalak. A megjelenő szellemalak arra figyelmezteti a költőt, hogy nem a múlton kell merengeni, hanem azon kell

munkálkodni, hogy a haza sorsa jobbra forduljon. Hasonló gondolatokat tartalmaz Emléklapra című epigrammája is, amelyben azt fogalmazza meg, hogy az igazi magyarnak a haza mindennél fontosabb. 1838-ban írja Zrínyi második éneke című költeményét, amely párverse a Zrínyi éneke című költeményének, melynek eredeti címe Szobránci dal volt. Ez a mű azért is jelentős irodalmunkban, mert itt jelenik meg először Herder német filozófus elmélete, az úgynevezett nemzethalál-vízió (=látomás). Ennek az a lényege, hogy az Európa közepén élő kisebb népek belátható időn belül beolvadnak az őket körülvevő nagyobb nemzetekbe és így megszűnnek önálló nemzet lenni. A vers szerkezetére a párbeszéd a jellemző, a sors és a költő folytat egymással párbeszédet a nemzet sorsáról. A költő az első versszakban a Himnuszhoz hasonlóan egy felsőbb hatalmat szólít meg és felhívja a figyelmét a szenvedő hazára. A 3. sortól jelképekkel

fejezi ki a hazára támadókat A kánya a kívülről támadó külső ellenséget jelképezi. A kígyó és a féreg az alattomosan támadó belső ellenséget A költő szerint a haza egyedül védtelenül küzd ezekkel, ezért kéri a sorsot, hogy oltalmazza az országot. A 2. versszakban a sors válaszol a költőnek az előbbiekre Azt mondja, hogy ne várja a nemzet, hogy mások védjék meg, mert ha nem tudja megvédeni a belső ellenségtől a hazát, akkor megérdemli, hogy pusztuljon. A 3. versszakban ismét a költő szól szánalomért esedezve Azt kéri a sorstól, hogy pusztítsa el azokat, akik saját hazájuk ellen támadnak és reménykedik abban ,hogy születnek majd olyan magyarok, akik meg tudják védeni az országot. Az utolsó versszak lényegében egy istenítéletszerű kinyilatkoztatás a sorstól. Azt mondja, hogy a bűnökért bűnhődni kell és az a nemzet, amely nem képes megvédeni magát megérdemli, hogy elpusztuljon