Politika, Politológia | Tanulmányok, esszék » A román politikai rendszer alapjai

I. Bevezető - a román politikai rendszer alapjai I.1 A politikai rendszer fogalma A ’politikai rendszer’ terminus a XX. század közepén jelent meg a politikatudományban a The Political System c. kötet nyomán (szerzője: Easton) A kifejezés gyorsan publicisztikussá vált, ma már közszájon forgó terminus. Amerikában: • a politikatudomány amerikai képviselői hamar átálltak a terminus használatára, mely kiszorította az állam addig domináns fogalmát a politikatudományi kutatások centrumából, mint addig legátfogóbba fogalmat • az empirikus kutatások és a behaviorista vizsgálódások Európában: • a ’politikai rendszer’ teret nyert ugyan, de a sajátos tradíciók folytán az államközpontú és alkotmányjogi szemlélet erősebb maradt, különösen a német nyelvterületen (államtudományok fogalma - Staatwissenschaften, Mo-n is: állam- és jogtudományi kar) Definíció: A társadalom tagjainak többségére nézve általában

kötelezőként felfogott döntések meghozatalát lehetővé tevő társadalmi interakciók és intézmények összessége (David Easton, 1981). • ha ezt a definíciót vesszük, kiterjesztő értelmezésre két eleme nyújt lehetőséget: az “általában kötelező döntések” és a “társadalmi interakciók”. Az általában kötelező döntések bizonyos magánszervezeteket is bevonnak a fogalomba, mivel ezek is hoznak tagjaikra vonatkozóan kötelező döntéseket. A “társadalmi interakció” révén pedig a politikai rendszer részeként kezelhetők kulturális meghatározottságok, dimenziók. • két felfogásmód: 1. az egyes viselkedésmódok, interakciók és intézmények csak akkor alkotnak rendszert, ha valami természetes kohézió összetartja, ez esetben, ha valamely változás következik be valamelyik összetevőre, elemre nézve, az kihat a másikra; 2. a rendszert közös jellemző konstituálja (a politikai rendszer tág meghatározásában ez a

döntések “többékevésbé” kötelező volta), ez pedig nem feltétlenül jelent erős koherenciát. • a két felfogásmód közötti ingadozásból számos eltérő definíció is kialakult. Maga Easton is több meghatározást adott. Néhány definíciós és tipologizálási kísérlet Easton, 1963: változók összessége, bármilyen kapcsolat legyen is közöttük. Almond, Gabriel, 1974: a politikai rendszer a politikai struktúrákból s a politikai kultúrából áll • a rendszerek jellemzéséhez talán fontosabbak a tipológiai modellek: Max Weber: a politikai rendszereket az autoritás (az uralom) típusa szerint a) legális-racionális uralom (jogrend, személytelen bürokrácia); b) hagyományos uralom (a tradíciókra és történelem); c) karizmatikus uralom (“vezérelv”) 1 Példák: Anglia - tradicionális; Thatcher, Blair, Orbán - karizmatikus Leonard Binder tipológiája: a) hagyományos rendszer: a weberihez hasonló b) konvencionális

rendszer: működő alkotmányosság, pragmatizmus, tolerancia c) racionális rendszerek: jól felépített hierarchikus rendszer, szigorú államigazgatás Shils-Almond tipológiája: a) politikai demokráciák b) gyámkodó demokráciák c) modernizáló oligarchiák d) totalitárius oligarchiák e) hagyományos oligarchiák Irodalom: Bogdanor, Vernon (szerk.): Politikatudományi enciklopédia, Osiris Kiadó, Bp, 2001 Szász Alpár Zoltán: Politika és társadalom. Egyetemi kiadó, Kvár, 2001 I.2 A román politikai tradíció I.21 Az államisághoz való viszony, a nemzeti és állami szuverenitásról való gondolkodás • Az államisághoz való viszony mint az fontosabb alkotmánytörténeti sajátosságokhoz kapcsolódó vonás. Ez a következő sajátosságokban jelenik meg: a) az államiság kereteit megszabó román alkotmányok elfogadása elsősorban a külpolitikai kontextus változását és egyfajta közjogi igazodási kényszert fejeztek ki b) a területi egység

biztosítása legfontosabb - mitizált - célok közé sorolódott c) szerves alkotmányfejlődésre nem került sor • Egy sajátos szuverenitás-koncepció alakult ki, mégpedig két tradíció találkozásának eredményeképpen: 1. egyrészt abból adódóan, hogy a román állam története csak a nagy egyesítéseket ismerte, és az alkotmányok éppen az egység foglalatainak és garanciáinak szerepét kívánták betölteni; 2. másrészt Románia számára a politikai modernizáció példaképe az őt mindig támogató Franciaország volt, ami kihatott az alkotmányjogi gondolkodásra és az állami intézmények eredetéről vallott felfogásra is: elsősorban az "unité et indivisibilité" egység és oszthatatlanság -, a mindenkori francia írott alkotmányok fundamentális elve, vált a politikai rendszer és az állam állandónak minősülő, központi értéke, egyben a román alkományjogi gondolkodásnak is a legerősebb hagyománya lett. • Daniel

Barbu szerint az 1991-es alkotmány elutasítja a polgárok közti politikai viszony elsődlegességét, és az állam jogi fikciójára helyezi a hangsúlyt. Ennek formalizált módon való megfogalmazása számos következménnyel járt. Az 1991-es alaptörvény politikai alanya minden kétséget kizáróan maga az állam (1. szakasz, 1 bekezdés), amelynek területe, határai, polgárai, zászlója, ünnepe és himnusza, hivatalos nyelve, fővárosa, kormányzati formája és közhatóságai vannak. Vagyis, az állam nem úgy jelenik meg, mint Románia polgárainak szuverén módon kifejezett akaratát rögzítő jogi formula, mint annak kifejeződése, hogy a polgárok a törvények alapján, a közjó biztosítását szem előtt tartva kívánnak együtt élni. Ellenkezőleg, a román állam a román nép jogi védelmét biztosító eszköznek tűnik, amely mintegy maga "termeli meg" a polgárait, olyan államnak, amely jogokat adományozva és kötelességeket megszabva

a többségi és uralkodó etnikumot monokulturális nemzetté gyúrja át és a közjogi jogosítványok egyetlen birtokosává teszi. Az 1991-es alkotmány által bevezetett állam a nemzetállamok tipikusan modern történelmének folytatója, az egyetlen "hiteles" közösségforma, melyet a románoknak alkalmuk volt megismerni. 2 (Daniel Barbu: Állampolgárság és nemzetállam. Provincia, 2000 Május, Iévf 2sz) I.22 A nemzetközi politikai orientáció • A román külpolitikai orientációt, mint alkalmazkodó nyitottság jellemzi. többgyökerű hagyományt, a minden irányú Ennek gyökereit Sorin Alexandrescu a következőkben találja: szerinte a modern Románia történetében három paradoxon fedezhető fel: a hovatartozás, a szimultaneitás és kontinuitásdiszkontinuitás paradoxona. A külpolitikai tradíció tekintetében a hovatartozás paradoxona tűnik relevánsnak ebben a leírásban: történelmi és földrajzi adottság, hogy Románia

Közép-Európa, Kelet-Európa és a Balkán között helyezkedik el. Románia egyikhez sem tartozik igazából, s miközben jelentős közvetítő szerepet töltött be e három kulturális térség között, mind a hárommal szemben differenciálódott. Persze, jogosan vethető fel a kérdés: csupán Románia lenne az európai történelemben az egyetlen ország, mely közvetítő volt szomszédai között? Nyilván nem, s példák egész sora hozható fel, Hollandiától és Belgiumtól egészen a balti államokig. Azonban figyelmeztet szerzőnk - Románia esetében mindenképpen sajátos ama történelmi körülmény, hogy a modern Romániát alkotó történelmi régiók sohasem tartoztak egyidejűleg ugyanabba a befolyási övezetbe. Ugyanakkor folyamatosan fennállt egy kiegyensúlyozási kihívás: egy Ştefan cel Marenak - például - Magyarország, Lengyelország és Törökország között, egy Constantin Brîncoveanunak pedig az Oszmán Birodalom, Oroszország és az

Osztrák Monarchia között kellett a hatalmi egyensúlyi pontot megtalálnia. Érthető tehát, hogy ennek kiegyensúlyozási attitűdnek egy olyan kulturális szintézise jött létre, amely egyszerre tartalmaz nyitottságot és szkepticizmust, s amelyben a fennmaradás és identitás kérdései minduntalan az előtérbe tolultak. Az identitás mítosza – mondja Alexandrescu – mindig elsőbbséget élvezett minden más kulturális vagy ideológiai problémával szemben. • a szomszédságpolitikát meghatározó nemzetpolitikai határozatlanság • ez abból következik, hogy a mai Románia határain kívül élő románok a nemzetépítés folyamatának különböző, egymástól eltérő szakaszaiban vannak, illetve különböző nemzetépítési folyamatokba kerültek: a) a Moldova Köztársaságban élő román etnikum egy jelentős része olyan regionális tudattal rendelkezik, amely egy külön “moldvai nemzet” megalkotásának kiindulópontja (moldován-román,

osztrák-német) b) a mai magyarországi románság igazából sohasem volt a román nemzetépítés részese, inkább a magyar nemzetépítésben részt vevő “etnikai román” (példák: Pomucz György, Gozsdu Manó és Elek, a partiumi és bánsági románok részvétele a magyarok oldalán a 48-as forradalomban) c) a Timok-völgyi románok: etnikai tömb, amely a legutóbbi időkig tkp. egyik nemzetépítési folyamatnak sem vált részévé • mindezen történetileg kialakult körülmények mellett a román külpolitikára is kihat, az államnemzeti és kultúrnemzeti orientáció közötti határozatlanság I.23 Az ortodox vallási hagyomány és a politika • az ortodoxia államvallási hagyománya - mint klasszikus bizánci hagyomány (hit - rítus) • az ortodox egyház a modern államot mintegy megelőzte, majd politikailag feloldódott abban. Az ortodox vallás a románság körében már a modern állam megalakulását és konszolidációját megelőzően

politikai és nem vallási közösséget jelentett. A románok “együtt-létének” volt - a nyelv mellett - második formája. Valóban, a középkor kezdeteitől 3 • napjainkig a kereszténység keleti formája a románok számára nem hit volt, (mely személyes hűséget feltételez), hanem “törvény” (amely a nyilvános szférában alávetettséget jelent - lex és nem religio). Később, a modernitás kezdetén a “keresztény törvény” (vagy a “görög törvény”), a konstantinápolyi bazileuszok törvénye “ősi törvénnyé válik”, mi több, “román törvénnyé”, vagyis a szabályok és örökölt viselkedésmódok olyan rendszerévé, amely képes önazonosságot biztosítani a románoknak a többi nemzet körében, túl minden teológiai és kanonikus megfontoláson. Az ortodox vallás társadalmi konzisztenciája tehát inkább jogi természetű, mint vallási. Nem annyira a megváltó istenben való hitet, mint inkább a viselkedés

általános szabályokhoz való idomulását vonja maga után. Nem részvételt, hanem alávetettséget kér, s nem teremt szövetséget, hanem kizáró természetű. I.24 Politikai eszmei tradíciók - vita a nyugati kultúra behatolásáról a roman kultúrába 1. Az elterjedtebb vélemény: az európai kultúra csak a XIX században érkezett meg Romániába 2. Más megközelítés: a XVI századra tehető az első szakasz: erdélyi románok kapcsolata a protestantizmussal; XVII-ban a köv.szakasz: a lengyelek hatása a moldvaiakra; XVIII században Havasalföldet görög hatás éri – a francia befolyás a romániai közszellemre: a franciák érdeklődése az aldunai térség iránt a XIX. század elején jelentkezett – a politikai liberalizmus francia mintái (Bratianu – liberális part) Lovinescu összegzése “A modern román civilizáció története” c. munkájában: - a román civilizáció az imitáció törvényei szerint fejlődött, felülről lefelé - az

utánzás a felső rétegekben találta meg azokat a plasztikus elemeket, amelyek közvetítésével a Nyugat eszméi elterjedtek - az imitáció integráló jellegű volt: a Nyugat formáit válogatás nélkül vették át - idővel bekövetkezett egy adaptáció a “faj temperamentumához” - a román civilizáció eredetisége nem a “létrehozásban”, hanem az adaptációban és a feldolgozásban rejlik - az utánzás irányulhat a múlt felé is, a forradalom útján kialakult, biztos múlt nélküli népek esetében a tradicionalizmus nem más, mint a nemlétező múlt másolása A junimizmus – Németországban végzett fiatalok Iasi-ban irodalmi alapították – 1864-67-ban – alapitók: Petre Carp, Vasile Pogor, Theodor Rosetti, Iacob Negruzzi, Titu Maiorecu, a meghatározó személyiségek: Carp, Maiorescu – a porosz modell hívei voltak, bírálták a francia forradalomból eredeztethető román liberalizmust – 1867-től: Convorbiri literare (Negruzzi

főszerkesztésével), ellensúlyozni kívánja a francia kultúra befolyását – Maiorescu először az irodalomkritika területén indítja, a román modernizációs törekvéseket a “tartalom nélküli formák” (forme fara fond) fogalmával írja le: látszólag a románok birtokában vannak a nyugati civilizáció egészének, ez azonban tartalmat nélkülöző nagyképűség – Maiorescu bírálja az erdélyi latinosító iskolát (Barnutiu), amely – szerinte – történelmet hamisít; az erdélyi román lapok támadást indítanak ellene (1870-72) – Caragiale is közel került a Junimeához – 1878: kiválik Xenopol, a Junimea válsága: ellentmondás a francia (kisebbségi) és német irányzat között – a junimisták rettegtek a pánszlávista orosz politikától és a Németországhoz ill. Ausztriához való közeledést szorgalmazták, P. Carp szerepe a királyság kikiáltásában – 1881-ben Maiorescu a központi hatalmakhoz való csatlakozást javasolja,

Carp nagykövetként Bismarck-kal tárgyal erről 4 – 1888-89: junimista kormány alakul Sămănătorizmus – – – – 1901: Spiru Haret író, szociológus megalakítja a Sămănătorul folyóiratot junimista-ellenes álláspont: a vád: az írók eltávolodtak a hagyományos nemzeti érdekektől tagjai: Cosbuc, Vlahuta 1904-6: csúcsidőszak Poporanizmus – – – – – 1892: létrehozója Constantin Stere sarkalatos tézisük: Romániában nincs meg a szocialista mozgalomhoz szükséges feltételek Stere közeledik Bratianuhoz Sürgetik a földreformot 1919-20 a földreformtörvény javaslata Taranizmus • • a civil társadalom viszonylagos erőtlensége tranzakcionális típusú társadalmi kapcsolatok a “szerződésesekkel” szemben (egyszerre liberális és tradicionális-rurális) Irodalom: Körösényi András: A magyar politikai rendszer, Osiris Kiadó, Bp., 1998 Alexandrescu, Sorin: Paradoxul roman Barbu, Daniel: Szubszidiaritás,

kereszténydemokrácia és ortodoxia. Provincia, 2000 szept, 5sz Trócsányi Zsolt-Miskolczy Ambrus: A fanariótáktól a Hohenzollernekig. ELTE-BTK, Bp, 1992 5 II. A román alkotmányos és kormányzati rendszer II.1 Alkotmányos és kormányzati tradíciók Történeti visszatekintés A román alkotmányozási hagyomány a XIX. század huszas éveiig nyúlik vissza Az orosztörök háború nyomán, az 1829-es drinápolyi béke értelmében Havasalföld és Moldva továbbra is a Porta fennhatósága alatt maradt, ugyanakkor azonban az orosz cár is “védnökséget” szerzett a román fejedelemségek felett. Ennek eredményeképp a fejedelemségek az oszmán gazdasági világ peremvidékéről a modern világgazdaság perifériájára kerültek, s ez megteremtette nyugati típusú modernizálódásuk feltételeit (Miskolczi - Trocsanyi). Az 1830-as évek elején egy négy moldvai és négy havasalföldi bojárból álló bizottság az akkori orosz konzul vezetésével

kidolgozta az ún. Szervezeti Szabályzatokat (Regulamentul Organic), amelyeket Pétervárt hagytak jóvá A két - gyakorlatilag az 1850-es évek végéig érvényes - “alkotmány” több mint 400 paragrafusával korszerűsítette az államszerkezetet, a közigazgatási rendszert: rendi képviseleti törvényhozó rendszert teremtett a nagybojárság számára, ugyanakkor azonban megerősítette a jobbágyok feletti földesúri hatalmat is. Alkotmányos szintű szabályozásnak tekinthető a nagyhatalmak 1858-as párizsi konferenciáján elfogadott határozat is a két román fejedelemségről. Elismerték azok autonómiáját, de inkább csak névleges egyesülésüket engedélyezték: két hazai fejedelemmel, Egyesült Fejedelemségek név alatt. Az egység nagyon áttételesen érvényesült: a két országrész közös kérdéseiben a Focşani-ba összehívott Központi Bizottság tett javaslatot a bukaresti és iaşi-i törvényhozásnak. A két ország élt ezzel a

lehetőséggel: amikor sor került a fejedelemválasztásra, mind Moldva, mind Havasalföld Alexandru Ioan Cuza ezredest választotta. Ezzel egy perszonálunió erősítette meg a párizsi döntést, mi több, Cuza uralkodása során megfogalmazódott “a fejedelemségek perszonálunióból egységes nemzetállammá alakításának és a polgári átalakulás »felülről« való kivitelezésének feladata. Ez pedig túlment a párizsi konvención, 1862ben, Cuza kihasználva a kedvező nemzetközi kontextust, a konvenció paragrafusain túllépve egyesítette a két fejedelemség kormányszerveit. Az 1859-es egyesítése után “Cuza státusá”-nak is nevezett 1858-as konvenció (“Statul dezvoltător al Convenţiei din 7/19 august 1858”) tehát a Szervezeti Szabályzatokhoz hasonlóan szintén nem nélkülözte a külpolitikai dimenziót, de - a vele egyszerre elfogadott választási törvénnyel együtt -Románia ama első alkotmánya volt, amely ténylegesen felgyorsította a

politikai modernizációt. Alkotmányként elkészített és annak nevezett alaptörvényt csak Cuza 1866-os lemondása és az örökös monarchia bevezetése után fogadott el Románia a belga alkotmány mintájára. Románia tulajdonképpen ekkor kötelezte el magát a francia-belga mintájú alkotmányok mellett. Megjegyzendő azonban, hogy a román nemzetállam nyelvi politikája közvetlenül nem vezethető le a mintául szolgáló, XIX. századi belga alkotmányból, amely az egységes államszerkezet ellenére sem “kötelezte el” magát valamely kitüntetett nyelv mellett, s ezzel sajátos útra terelte a francia a tradíciót. Ekkor már az alaptörvény elfogadásának belső politikai körülményei is meghatározóak voltak, de a külpolitikai kontextusnak továbbra is jelentős szerep jutott: az új alkotmánynak csak a berlini konferencián 1879-ben elnyert nemzetközi elismerés adott igazán súlyt. A nehezen megszerzett elismertség miatt az alkotmány nagy

figyelmet fordít a területi szuverenitásra, miután az ország főhatalmát Dobrudzsára is kiterjesztette. Ez tükröződik az 1884-es módosítás nyomán újraszabott alaptörvényben: 1. szakasza szerint a román királyság egységes, oszthatatlan birodalom; 2. szakasza megtiltja Románia területének elidegenítését; a 3 szakasz törvényhez köti a határ megváltoztatását; és végül a 4. szakasz megtiltja az idegenek betelepítését Az első, ténylegesen a román parlament által kidolgozott alkotmányt 1923-ban fogadták el. Elfogadásákor először merültek fel alkotmányfejlődési kérdések, melyek azzal kapcsolatosan 6 fogalmazódtak meg, hogy az új alkotmány elfogadása nem az 1866-os - meglehetősen merev alkotmány-felülvizsgálati rendelkezések szerint történt. Az 1923-as alkotmány jelentős mértékben korszerűsítette az állam intézményrendszerét, ugyanakkor a befejezetlen nemzetépítés szolgálatába állította. 1938-ban a

belpolitikai válságnak II. Károly a királyi diktatúra bevezetésével vet véget, ezt egy 100 cikkelyből és 8 címből álló alkotmányra alapozta, amelynek érvényességét 1940-ben felfüggesztik. Az alkotmány ugyan erről nem rendelkezett, viszont lehetővé tette a tartományok és nagy nemzeti korporatista szervezetek bevezetését (népközösségek) a pártok helyett. 1944 augusztus 23. után bizonyos módosításokkal az 1923-as alkotmány léptették hatályba. Amint a kommunista hatalom konszolidálódott, 1948-ban elfogadták az első kommunista alaptörvényt, ez szolgált alapul az államosításhoz. A következő, 1952 szeptember 24-én kihirdetett alkotmány az egypártrendszert szilárdította meg, új eleme, hogy Székelyföldön - szovjet mintára és közvetlen szovjet behatásra - létrehozta a Magyar Autonóm Tartományt Marosvásárhely központtal. Az 1965-ben elfogadott alkotmány a már berendezkedett kommunista államhatalom bizonyos mértékű

nyitásra való törekvésének normakerete, megalkotásának fontos politikai előfeltétele volt az, hogy a szovjet csapatok elhagyták Románia területét. Az 1989-es fordulatot követően a demokratikus Románia alkotmányát 1991-ben fogadták, s ezt 1991 december 8-án népszavazás erősített meg, mégpedig a szavazók 77,3 százalékának a “igen”-szavazatával. Az 1991-es alkotmány módosítására 2003-ban került sor, az alkotmányt módosító törvényt szintén népszavazás erősítette meg. Románia eddigi alkotmányai A modern Románia történetében nyolc alkotmány készült, ha pedig ide számítjuk az 1829-es Szervezeti Szabályzatokat (Regulamentul Organic), akkor 9 alaptörvényről beszélhetünk. 1) Az 1858/64-es alkotmány. Két alkotmányos szabályozásnak tekinthető dokumentumból áll: a) Statutu Desvoltatoriu Conventiunei din 7/19 august 1858 b) Legea electorala din 1864 • kétkamarás parlament, mely az uralkodóval együtt gyakorolja a

törvényhozói hatalmat; a két ház: “Választott Gyűlés” (Adunare Electiva - alsóház), “Mérséklő Gyűlés” (Adunare ponderatică v. Corpul Ponderatoriu - felsőház vagy szenátus) • törvénykezdeményező joga egyedül az uralkodónak van • a felsőház (Corpul Ponderatoriu - Senat) összetétele: az ország metropolitája, a püspökök, az Országos Semmitőszék elnöke, a hadsereg legrégibb aktív tábornokai, további 64 személy, akiket az uralkodó nevez ki. A metropolita hivatalból elnöke a szenátusnak • a választási törvény két választói kategóriát határoz meg: c) az elsődleges választók (alegatori primari) a községi vagy városi választók, akiknek körét vagyoni cenzus - a befizetett adó bizonyos szintje fölött - jelölték ki és betöltötték a 25. életévüket d) közvetlen választók magasabb vagyoni kategóriába tartozók (megállapított vagyoni cenzus alapján), illetve akiket a községek és városok elsődleges

választói megválasztanak - minden 50 elsődleges választó után egy közvetlen választót • a választás két kollégiumban (nem területhez kötött “körzetben”) zajlik: a falvak és a városok kollégiumában • a végrehajtó hatalmat az uralkodó az Államtanáccsal és a Minisztertanáccsal együtt gyakorolja - ezekről az alkotmány nem rendelkezik 2) Az 1866-os alkotmány • • 133 cikkelyből állt Román Fejedelemségeket “egyetlen oszthatatlan állam”-ként határozza meg (1.cikkely), 7 • • • • • • • • • • • • • • • melynek területére idegen eredetű népek nem telepíthetők rendelkezik a fővárosról (Bukarest) és a nemzeti színekről (piros-sárga-kék) Románia területe megyékre (judet), a megyék járásokra (plase, plăşi), a járások pedig községekre oszlanak a román állampolgárok alapjogai: lelkiismereti szabadság, a tanszabadság (libertatea învăţământului), a sajtószabadság és a

gyülekezési szabadság román állampolgárságot csak keresztény vallásúak kaphattak a törvényhozó testületek szavazata alapján; ugyanakkor a más államból származó románok azonnali hatállyal megkaphatják a politikai jogokat a törvényhozó testületek szavazata alapján eltörölte a halálbüntetést, mely csak háború idején hozható, biztosított a felekezetek szabadsága, azonban az ortodox vallás “uralkodó vallás” Romániában, az ortodox egyház csak a dogmák tekintetében tartozik a görögkeleti egyetemes egyház/vallás körébe, a román ortodox egyház független, a szinódusnak van alárendelve a törvényhozói hatalmat az uralkodó és a két házból - a szenátusból és a képviselőházból - álló parlament gyakorolja törvényt a törvényhozói hatalom mindhárom előbbi összetevője kezdeményezhet a végrehajtó hatalmat az uralkodó gyakorolja a választott tisztséggel kapcsolatos összeférhetetlenséget a választási tv.

szabályozza a választás: - képviselőház a választók 4 “kollégiumnak” nevezett választói testületet alkotnak vagyoni cenzus alapján; a mandátumokat körzetenként és kollégiumokként osztották szét az első 3 (vagyonosabb) kollégium esetében a negyedik kollégium (a legszegényebb adófizetők) közvetve választanak, delegátusokon keresztül megválaszthatók: 25 év feletti román állampolgárok, akiknek állandó lakhelyük van Romániában a mandátum 4 év - szenátus minden megyében két szenátort választanak az első két vagyoni kollégium révén a Iasi-i és bukaresti egyetem tanárai is választanak egy-egy szenátort jog szerinti szenátorok: a trónörökös 18 éves korától, a metropolita és a püspökök a szenátus mandátuma: 8 év, tagjai: román állampolgárok, állandó lakhellyel Romániában, legalább 40 évesek, legalább 800 arany jövedelemmel rendelkeznek a végrehajtó hatalmat az uralkodó és az általa kinevezett

miniszterek gyakorolják; a korábban létező államtanács megszűnik létezni az alkotmány I. Hohenzollern Károly családját nevezi meg uralkodó családnak, az uralkodói cím fiúágon öröklődik (esetleg oldalágon, a trón megüresedése esetén a parlament két háza dönt, melyik európai uralkodó családnak kínálják fel a trónt) a helyi közigazgatásról külön tv. rendelkezik, mely megszabja a megyei és községi intézmények működését a közigazgatási decentralizáció és a községi függetlenség elve alapján; azonban a helyi adókat a törvényhozói hatalomnak is meg kell erősítenie módosítások: 1879-ben: az állampolgárság tekintetében 1884-ben: az ország: Románia, az uralkodó király 1917-ben az 1866-os alkotmány 1923-ig volt érvényben 3) Az 1923-as alkotmány • • 138 cikkelyből állt Románia Királyságát “egységes és oszthatatlan nemzeti állam”-ként határozza meg (1.cikkely), 8 • • • • • • •

• • • • • • melynek területére idegen eredetű népek nem telepíthetők A román nyelv a román állam hivatalos nyelve a románok etnikai eredetüktől, nyelvüktől vagy vallásuktól függetlenül a következő jogokat élvezik: lelkiismereti szabadság, a tanszabadság (libertatea învăţământului), a sajtószabadság, a gyülekezési szabadság, egyesülési szabadság és további - törvények által megszabott jogok a nők jogairól külön törvénynek kell rendelkeznie a nemek közötti egyenlőség alapján román állampolgárság a Minisztertanács határozata alapján kapható meg; az, aki idegen állam szolgálatába lép, elveszti román állampolgárságát nemesi címek nem elfogadottak (ezt már az 1866-os alkotmány is előírja) az egyházakról: • az állam garantálja a felekezetek szabadságát és védelmét • az ortodox egyház “uralkodó egyház a román államban” • az ortodox és görög-katolikus egyházak “román

egyházak” • az ortodox egyházról különtörvény rendelkezik a törvényhozói hatalmat a parlament (annak két háza) és a király közösen gyakorolja a törvények értelmezése a törvényhozói hatalom feladata a végrehajtó hatalmat a király gyakorolja az alkotmány keretei között (alkotmányos monarchia) a törvényhozói testületet 4 évre választják választások: - a képviselőház - Románia nagykorú állampolgárai választják az általános, egyenlő választójog alapján - a szavazás kötelező, közvetlen és titkos - a képviselőket választókerületekben választják meg, amelyek nem lehetnek nagyobbak a megyénél. A kerületekben a mandátumok számát a lakosságszám arányában állapítják meg. - megválaszthatóság: 25 év, román állampolgárság és állandó lakhely, politikai és polgári jogok gyakorlása - szenátus - választott és “jog szerinti” szenátorokból áll - a szenátusi választókerületek nem lehetnek nagyobbak

a megyénél - a választott szenátorok száma a kerületekben a lakosság számával arányos - e kerületekben a 40 évet betöltött állampolgárok választanak - a megyei és a helyi tanácsok választott tagjai egyetlen választói kollégiumot alkotva megyénként egy-egy szenátort választanak egyenlő, közvetlen, titkos és kötelező szavazással - a kereskedelmi, ipar, munka- és agrárkamarák tagjai, külön választói kollégiumokat alkotva egy-egy szenátort választanak - mindegyik egyetem professzorai közül választott egy-egy szenátort - jog szerinti tagjai a szenátusnak: a trónörökös 18 éves korától, a metropoliták, az ortodox és görög-katolikus püspökök, a többi felekezet egy-egy vezetője (amennyiben a hívők száma > 200.000) a román akadémia elnöke, volt miniszterek, képviselők, szenátorok (amennyiben több mandátumot is teljesítettek), a Legfelsőbb Semmítőszék korábbi elnökei, tartalékos és nyugalmazott Tábornokok, a

gyulafehérvári, kisinyovi és csernovici egyesülési Nagygyűlések elnökei a király: a törvényhozói és végrehajtói hatalom feje az alkotmány szabályozza a fiúági örökösödést, ha pedig a trón megüresedik, a két ház 9 • • • • • • • • • • közösen határoz arról, hogy melyik európai dinasztiának kínálják fel a kiskorú király mellett egy 3 tagú régensi tanács áll a minisztereket a király nevezi ki és hívja vissza a kormány megalakítására a király a Minisztertanács leendő elnökét (a kormányfőt) bízza meg a kormány szerkezetét törvény szabályozza, a miniszterek felelős miniszterek a bírói hatalom legfelsőbb szerve a Legfelső Semmítőszék (Curtea de Casatie si Justitie), amely alkotmánybírósági feladatot is ellát, de csak eseti tárgyaláson, amelyen megállapíthatja az egyes törvények alkotmányellenességét a helyhatóságok (a községi és megyei hatóságokat) a decentralizáció elve

alapján működnek, általános, egyenlő, közvetlen, titkos és kötelező szavazással választják meg, törvény alapján, mely kooptált és jog szerinti tanácstagokról is rendelkezett az alkotmány módosítását a király vagy a törvényhozás valamelyik háza kezdeményezhette, a módosított alkotmányt már új törvényhozás fogadja el 2/3-os többséggel az alkotmány zárófejezetei az 1921-es földreform utáni helyzetet rögzítik az 1923-as alkotmány 1938-ig volt érvényben, az 1938-as alkotmány törölte el 1944-ben királyi rendelettel részben visszaállították, majd 1946-ban a tv-hozói hatalom tekintetében módosították 4) Az 1938-as alkotmány • • • • 100 szakaszból áll a király bocsátotta ki a nemzet nevében, 1938 február 24-én népszavazás erősítette meg Románia királysága “egységes és oszthatatlan nemzeti állam” (1. cikk) A kötelezettségeket a jogok elé helyezi: a románoknak etnikai eredetüktől és vallásos

hitüktől függetlenül a Hazát kell életük értelme alapjául tekinteniük, fel kell áldozniuk magukat a haza egysége, függetlensége és méltósága érdekében; kötelezettségeiket törvények szabják meg • Jogok: lelkiismereti szabadság, a munka szabadsága, tanszabadság, sajtószabadság, gyülekezési szabadság, egyesülési szabadság • Az egyesülési szabadság azonban nem tartalmazta a jogi személy létrehozásának szabadságát • A román állampolgárság megszerezhető: házasság, leszármazás, elismerés és honosítás útján. A honosítás egyedileg történik, törvény alapján • Az egyházakról (19. cikkely): az állam garantálja a felekezetek szabadságát és védelmét, azonban az ortodox és a görögkatolikus egyház román egyházak, az ortodox egyház uralkodó egyház a román államban, a görögkatolikusnak pedig elsőbbsége van a többi felekezettel szemben. • A törvényhozói hatalmat a parlament két háza és a király

gyakorolja, a törvények azonban csak királyi jóváhagyással léptek életbe és a király megtagadhatta a parlament által elfogadott törvények jóváhagyását • A parlamentet a király hívja össze ülésszakra évente legalább egyszer, és ő zárja a parlamenti ülésszakot. Az összehívást el is halaszthatja • A törvények értelmezése a törvényhozó jogköre • A király szabályzatot alkothat a törvények végrehajtására • A végrehajtó hatalmat a király gyakorolja a kormány révén; a királynak joga van eldönteni a hadbalépést és joga van békét kötnie • A pártokról az alkotmány nem rendelkezik (a király betiltotta) • A király politikai és katonai szerződéseket köthet más államokkal − a képviselőház: - a képviselők legalább 30 éves román állampolgárok, akiknek mandátuma: 6 év - három társadalmi kategóriából származnak: 1. mezőgazdaság, kézművesség 10 2. kereskedelem, ipar 3. értelmiségi −

szenátus: - király által kinevezett, jog szerinti és választott szenátorok, 9 éves mandátum - jog szerinti szenátorok: a trónörökös, a királyi család hercegi tagjai (18 év fölött), a pátriárka, metropoliták, az ortodox és görögkatolikus püspökök, a többi felekezet 1-1 képviselője (ha 200.000 hívő fölött) − alkotmánybíráskodási feladatot a Legfelső Semmítőszék lát el, de csak eseti jelleggel − a közigazgatásról külön törvény rendelkezik − 1940 szeptemberében királyi rendelettel felfüggesztették 5) Az 1948-as alkotmány • • • • • • • • • • • • 10 címből (fejezetből) és 105 cikkelyből áll, 1948 április 13-án szavazta meg a Nagy Nemzetgyűlés az állam: Román Népköztársaság (Republica Populara Romana): egységes, független és szuverén “népi állam” (1. cikkely), amely a munkásosztály vezette nép harcának eredményeképp jött létre külön fejezet (II. Cím) rendelkezik az

ország társadalmi-gazdasági rendjéről: állami, szövetkezeti és magántulajdonról rendelkezik, előírja viszont, hogy a magántulajdonban levő javak törvény alapján állami tulajdonba mehetnek át, csak “a munka és takarékoskodás” útján szerzett magántulajdon védett a bel- és külkereskedelmet az állam szabályozza és ellenőrzi az állam tervez a gazdaságban az állampolgárok jogai: • az állampolgárok egyenlőek nemre, nemzetiségre, fajra, vallásra való tekintet nélkül • a faji és nemzetiségi gyűlöletkeltést törvény bünteti • választójog: általános (18 évtől), • munkához való jog (biztosítja az állam) • a pihenéshez (a fizetett pihenőszabadsághoz) való jog • a nők egyenlő javadalmazása kisebbségek jogai: • az anyanyelv használatának joga; azokban a körzetekben, amelyekben más nemzetiségű lakosok is élnek, a közigazgatásban és igazságszolgáltatásban használhatják − írásban és szóban − az

anyanyelvüket; ezekben a körzetekben tisztviselőket neveznek ki e nemzetiség köréből • a felekezetek szabadok, de nem tarthatnak fenn iskolákat csak saját egyházi személyzetük képzésére a törvényhozói hatalom: • a Nagy Nemzetgyűlés gyakorolja, mint az “államhatalom legfelsőbb szerve” • az elnöksége: rendeletalkotó jogkörrel rendelkezik, értelmezi a törvényeket, nemzetközi kapcsolatokban képviseli Romániát, kinevez és visszahív minisztereket, nemzetközi szerződéseket ratifikál, ellát minden olyan feladatkört, amelyre törvényi úton felhatalmazzák • a NN-ben: nyílt szavazás is lehetséges az államigazgatás szervei: • a kormány = Minisztertanács • a minisztériumok hatáskörét a NN határozza meg • a NN elnöksége eltörölheti a Minisztertanács határozatait a közigazgatás: Románia területe: községekre, járásokra (plăşi), megyékre és tartományokra oszlik A helyi hatalmat a néptanácsok képviselik 11

• • az igazságszolgáltatás: • négy szintes: népbíróságok, törvényszékek, ítélőtáblák (curti) és a Legfelsőbb Bíróság • a legfelső szint kivételével: népi ülnökök • a Legfelsőbb Bíróság elnökét és tagjait valamint a főügyészt a NN elnöksége nevezi ki az alkotmányt a NN módosíthatja 2/3-os többséggel 6) Az 1952-es alkotmány - - - - - - - bevezető fejezete (preambuluma) van, amely a Román Népköztársaság megalakulását a Szovjet Hadsereg felszabadító harcából és a kommunista párt vezető szerepéből vezeti le; és biztosítja a székely rajonok magyar lakosságának a területi-közigazgatási autonómiát a hatalom alapja: a néptanácsok o a tulajdon: két fő formája van: állami és szövetkezeti o a magántulajdont immár kuláktulajdonnak és kizsákmányoló tulajdonnak nevezi o tovább korlátozza a magántulajdont: a munka utáni jövedelemből, a lakóházból, a háztájiból, személyes

használatú tárgyakból és örökölt javakból állhat o az államrend: védi a rendet és szuverenitást a dolgozó nép ellenségeivel szemben a közigazgatás: tartományok: Arad, Bákó, Nagybánya, Barlad, Bukarest, Kolozs, Konstanca, Craiova, Galac, Hunyad, Iasi, Nagyvárad, Pitesti, Ploiesti, Stalin, Suceava, Temesvár, Magyar Autonóm Tartomány (MAT). A MAT a következő rajonokat foglalta magában: Csík, Gyergyó, Udvarhely, Régen, Erdőszentgyörgy, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Kézdivásárhely, Maroshéviz. A MAT székhelye: Marosvásárhely A MAT szabályzatát a MAT néptanácsa fogadta el, és az RNK Nagy Nemzetgyűlése fogadta el az államhatalom legfőbb szerve o a Nagy Nemzetgyűlés, mely évente kétszer ülésezik o a NN elnöksége: dekrétumokat bocsát ki, értelmezi a tv-eket, o mandátuma 4 év, egyéni választási körzetekben választják meg: 1 képv. = 40000 lakosra o a végrehajtó szerv: a Minisztertanács, az alkotmány 28

minisztériumot ír elő, ezenkívül a központi tervezési hatóságok vezetői is tagjai az igazságszolgáltatás o népi ülnökök o a Legfelsőbb Törvényszéket a NN nevezi ki 5 évre o biztosítják a nemzetiségek számára az anyanyelvhasználatot az állampolgárok jogai és kötelességei fejezet az alkotmány végére került o a munkához való jog garantált; az állampolgároknak be kell tartaniuk a munkafegyelem szabályait o a pihenéshez való jog biztosított: legtöbb 8 óra munkaidő o a tanuláshoz való jog (ingyenes oktatás) o a nemzeti kisebbségek számára anyanyelvhasználat az oktatás minden szintjén o a nők egyenlősége o a felekezetek szabadok, de iskolákat nem nyithatnak o a dolgozók érdekében, a népi demokrácia érdekében a következő szabadságjogok biztosítottak: a véleményszabadság, a sajtószabadság, a gyülekezési szabadság, a “felvonulások és utcai tüntetések szabadsága” A Román Munkáspárt a dolgozók szervezete,

az állami szervek vezető ereje, köréje csoportosul a többi szervezet (nem az alkotmány első cikkelyei között) Választási rendszer A választás általános, egyenlő, közvetlen és titkos, 18 éves kortól Választhatók a román állampolgárok, 23 éves kortól Jelöltet állíthat: a RMP, szakszervezetek, tömegszervezetek 12 7) Az 1965-ös alkotmány − 121 cikkely − az állam: Románia Szocialista Köztársaság − a társadalom vezető ereje: a Román Kommunista Párt (3 cikk) − szocialista tervgazdaság, a szocialista tulajdonon alapszik: állami v. Szövetkezeti tulajdon − az alkotmány első szakaszai a gazdasággal és tulajdonnal foglalkoznak − közigazgatási felosztás: megyék, városok és községek. Egyes városok municípiumokká válhatnak. A helyi hatalmat a néptanácsok látják el, amelyeknek alárendelten működnek az alsóbb tanácsok, hierarchikus rendben. − a munka “becsületbeli kötelesség” − az államhatalom fő szervei

− a Nagy Nemzetgyűlés, 5 évre választották − az Államtanács, a NN-nek alárendelt, általa megválasztott, állandó szerv: jogszabályokat hoz, kinevezi a miniszterelnököt, kinevezi a Minisztertanácsot és a Legfelső Törvényszéket stb. − az RSZK elnöke, a NN választja: elnököl az Államtanács ülésein, a Minisztertanács ülésein szükség esetén -, kinevezi a minisztereket, a Legfelsőbb Tvszék tagjait, elnöki rendeleteket bocsát ki − a bíróságok népi ülnökökkel működnek, az anyanyelv használata, ott ahol más nemzetiségűek élnek, biztosított (ha kell, tolmácsok használatával) − az alkotmány nem rendelkezik külön saját módosításáról, azt a NN hatásköri leírásánál említi meg csupán − az alkotmányosság ellenőrzésére a NN egy különbizottságot hoz létre (53. szakasz), amelynek tagjai, 1/3 arányban nem képviselő szakemberek is lehetnek − többször is módosították 8) Az 1991-es alkotmány - 152 cikkely

− a román állam szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzeti állam, amelynek alapja a “román nép egysége”, neve: Románia, hivatalos nyelve a román nyelv − román állampolgárságától nem fosztható meg az, aki azt születés útján nyerte el − a román állam elismeri elismeri a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek azon jogát, hogy megőrízzék, fejlesszék és kinyilvánítsák etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk, azonban ezeknek az egyenlőség és a diszkriminációmentesség elveinek megfelelőeknek kell lenniük (6. cikkely) − az alkotmány rögzíti - először - a pluralizmust és a pártok létét − a parlament által ratifikált szerződések a belső jog részét alkotják − alapvető jogok és kötelességek o katonai és polgári köztisztségeket a csak román állampolgársággal rendelkező személyek tötlthetnek be o a polgárok jogait és szabadságjogait az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatának

megfelelően kell értelmezni, amennyiben ellentmondás van a Románia álatl aláírt, alapvető emberi jogi szerződések és a belső jog között, a nemzetközi jog elsőbbséget álvez o 22-49 cikkely: az alapvető jogokat és szabadságjogokat tartalmazza o kötelességek: a hazához való hűség (eskü), az alkotmány és a törvények tiszteletben tartása, a haza védelme, adók fizetése o a jogok és szabadságjogok védelme: ombudsman (nép ügyvédje) - közhatóságok fejezete: parlament, államelnök, kormány - közigazgatás: o központi igazgatás: kormány, minisztérium, autonóm közigazgatási hatóságok 13 - • • • • • (sarkalatos törvénnyel), hadsereg, Legfelső Honvédelmi Tanács o helyi közigazgatás: helyi autonómia és a decentralizáció elvén alapul o községek és városok, megyei tanács, prefektus igazságszolgáltatás: o az alkotmány az igazságügy 3 intézményéről rendelkezik: a Legfelsőbb Törvényszék, az

Ügyészség (Ministerul Public) és a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa o az igazságszolgáltatás nyelve román, a kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van tolmács útján fordulniuk a bírósághoz, s ez a büntetőperekben ingyenes. (==> szerzett jogok) az alkotmánybíróság 9 tagú, 9 évre választott bírák, feladatai: • megvizsgálja a törvények alkotmányosságát kihirdetésük előtt, az államfő, valamelyik házelnök, a kormány, a Legfelső Bíróság vagy 50 legalább 50 képviselő, illetve 25 szenátor kezdeményezésére • a bíróságok alkotmányos kifogásainak megvizsgálása • ellenőrzi és igazolja az államfő megválasztását • véleményezi az államfő felfüggesztésére vonatkozó javaslatot • ellenőrzi a népi törvénykezdeményezés feltételeinek teljesülését • az alkotmányellenes tv. visszakerül megvitatásra a parlamentbe, ahol 2/3-os szótöbbséggel “leszavazható” az alkotmánybíróság határozata az

alkotmány módosítása kezdeményezheti: Románia elnöke a kormány javaslatára, a képviselők v. szenátorok legalább egynegyede, 500.000 szavazati joggal rendelkező állampolgár (akiknek a megyék legalább feléből kell lenniük, minden megyében legalább 20.000 támogató) a módosító javaslatot 2/3-os szótöbbséggel kell elfogadnia mindkét háznak, s ha a két ház változata nem egyeztethető az egyeztető bizottságban, akkor a plénum ¾ -es szótöbbséggel határoz, ezt követően 30 napon belül népszavazást írnak ki az alkotmány megerősítésére. Nem módosítható előírás: az állam nemzeti, független, egységes és oszthatatlan jellege, a köztársasági kormányforma, a területi integritás, a politikai pluralizmus és a hivatalos nyelv II.2 A rendszerváltás hatása az alkotmányozásra Románia 1991-es alkotmánya a demokrácia formális szabályai szerint szabadon megalkotott, a népszuverenitást megtestesítő alkotmánynak tekinthető.

Mindazonáltal az átmenet romániai meghatározottságai és a román alkotmányozási hagyomány a következő sajátosságokban jelen van: 1) Az 1991-es alkotmány egy paradox sietség eredménye volt. Stephen Holmes szerint a kilencvenes évek elején a reformok tekintetében kevés eredményt felmutató Románia (akárcsak Bulgária) sokkal sürgetőbbnek érezte új alkotmánya elfogadását, mint a reformok útján sikeresebbnek tűnő, közép-európai országok, amelyek megelégedtek korábbi alkotmányaik módosításával. A két országcsoport (egyrészt a közép-európai országok, másrészt Románia és Bulgária) eltérő útjában elsősorban a nemzetközi legitimáció iránti igény eltérő mértéke mutatkozott meg. Ennek oka az, hogy a kilencvenes évek elején az európai integrációnak új, rendkívül tágas perspektívát nyújtó koppenhágai “Emberi dimenziók” EBEÉdokumentum, valamint a Párizsi Charta új értékhierarchiát vezetett be a

nemzetközi dokumentumok nyelvezetébe. Az új értékrend a Charta struktúrájából következett, ugyanis míg az 1975-ös Helsinki Záróokmányban az emberi jogokkal kapcsolatos részletes előírásokat a harmadik kosár tartalmazta, addig a Párizsi Chartában ezek már prominensebb helyre kerültek: közvetlenül a preambulum utáni rész foglalkozik velük. Ez egyértelművé tette, hogy az alkotmányok emberi jogokkal foglalkozó fejezetei a legfontosabbak a nemzetközi jogrend belpolitikát legitimáló politikai szerepe tekintetében. Igy hatott ez a román alkotmány 14 kidolgozásának folyamatára is: az emberi jogokra vonatkozó fejezet jóval korszerűbb lett, mint az államszerkezetre, a társadalom és közhatalom viszonyára vonatkozó fejezetek. Stephen Holmes szerint Kelet-Európában mindehhez még a sajátos emberjogi elkötelezettség is hozzájárult: “Az emberi jogi aktivisták kultúrája - írta - talán nemcsak azért volt olyan erős az

alkotmányozás első szakaszában, mert maguk is személyes példáját adták a zsarnoksággal való szembeszegülésnek, hanem azért is, mert megvetésük az érdekcsoportokkal szemben igen jól harmonizál a leninizmus örökségével. Végtére is a kommunizmus egyik legfontosabb alapelve éppen az volt, hogy a magánérdekekért folyó nyilvános alkudozás erkölcstelen.” Az 1991-es román alkotmány esetében azonban nem az emberjogi aktivisták befolyása volt a döntő, hanem az a nemzetközi kontextust közvetítő igazodási kényszer, amelyet román alkotmányozás tradicionális mozzanataként rögzítettünk. 2) Történeti vonása az 1991-es román alkotmánynak az is, hogy az emberjogi “felzárkózáshoz” a román átmenet sajátos körülményeiből adódóan nem társult - hasonló szinten - az államszerkezet demokratikus karaktervonásainak kialakítása. Ez szintén a már vázolt hagyománytörténésbe helyezi a román alkotmány kidolgozását. De itt

nem csupán arról van szó, hogy a klasszikus mintának tekintett tisztán parlamentáris (az angol westminsteri illetve az amerikai tisztán prezidenciális) modell helyett Románia a francia alkotmányozás eszmerendszert tekintette irányadónak s ekként továbbéltette az erős (jakobinus) állam minden negatív örökségét. Az államszerkezeti modellen túl a legitimitás megteremtésének sajátos módja is szerephez jutott az állami intézményrendszer kialakításában. Erre Daniel Barbu mutatott rá, aki szerint az 1991-es alkotmány nem az 1989-es forradalomból - az 1989 decemberi 23-i Kiáltványból - eredezteti az államhatalom legitimitását, hanem a hatalmi elit kormányzási tapasztalatának folyamatosságából. Ezt az állam “egységének és oszthatatlanságának” a keretébe helyezi, és azzal az “alkotmányozási metafizikával” erősíti meg, amelynek célja a posztkommunista hatalom átmentésének elkendőzése. A posztkommunista elit ezzel olyan

legitimációs eljárást teremtett, amely nem a közösen megélt társadalmi valóságra, hanem üres jogi szövegre alapozott. Ugyanakkor az “alkotmányozási metafizikának” az ideológiai funkciója az volt, hogy megakadályozza a hatalmi ágak szétválasztatlanságának kritikáját, minden olyan demokratikus vitát, amelynek konklúziói ebbe a kérdéskörbe torkolltak volna. “A totalitárius állam - írja Barbu - nem dőlt meg, régi lakói csupán átrendezték, élve a kormányzás ama művészetével, amelyet a nép konszenzusa és bármennyire paradoxnak tűnjön is - annak az ellenzéknek az egyetértése legitimált, amely nem vette idejében észre, milyen hatalmat jelent a jogállam fogalmának kétértelműsége”. 3) A legitimitás megteremtésének előbbi módját az állampolgári felfogás kialakulatlansága is favorizálta. Olyan sajátosságról van szó, amely elsősorban az Európán kívüli, más kulturális gyökerekből (például az iszlámból)

táplálkozó társadalmak polgári átalakulását jellemezte az XX. században Ezekben a társadalmakban gyakran az európai értelemben vett államiság és civil társadalmiság kettőssége sem jött létre, ami viszont értelmetlenné tette az állampolgári jogokat. Pontosabban: e társadalmak “gyakran nem az államhoz, hanem a társadalom totalitásához kötik a jogokat. Így a jogok egyszerűen társadalmi ténnyé, létező vagy nem létező cselekvési lehetőséggé változnak”. A kilencvenes évek első felének román társadalmát is a civil társadalom gyenge intézményesültsége és - ezzel összefüggően - a nyilvánosság korlátozott működése jellemezte, aminek eredményeképp az állampolgári jogok és szabadságok által teremtett térben új totalitások kiépülése is elkezdődött. E rövid (mára részben visszaszorult) folyamatot a Ion Iliescu révén sikeressé vált nemzeti és szociáldemagógia ötvözete valamint az ortodoxia új

térnyerése fémjelezte. A román ortodox egyház nem csupán “nemzeti egyház”szerepét kívánja visszaszerezni, hanem a nacionalizmusnak azt az államosítható változatát is képviseli, amellyel egy szűkebb elit “totalizált” társadalmi támogatást szerezhet a jogállamiság kiteljesedésével, érvényesülésével szemben. 15 II.3 A 2003-as módosított alkotmány fő vonásai A 2003-as alkotmánymódosítást szükségessé tevő körülmények: • az 1991-es alkotmány, amint az jó 10 év alatt a politikai elit számára bebizonyosodott, hiányos, elégtelen v. rosszul szabályozó volt • strukturális hibák, hatásköri konfliktusok adódtak • az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamata is kérte az integráció alkotmányos szintű előkészítését Az elfogadott módosítások: • tételes megfogalmazást kapott a hatalommegosztás klasszikus elve • új megfogalmazást kapott a szuverenitás elve, miszerint Románia szuverenitásának

bizonyos attribútumait átruházza a közösségi intézményekre • az integrációt elősegítő rendelkezések (EU-szerződések) ratifikáció nyomán alkotmányos jogszabállyá válnak (pl. a külföldiek választójoga a helyhatósági választásokon) • bővült az alapvető emberi jogok köre • a környezetvédelem eukonform szabályozása • a két ház közötti hatáskör megosztása • az elnök mandátumának 5 évre emelése • sürgősségi rendeletek visszaszorítása • a felekezeti oktatás alkotmányos biztosítása • anyanyelvhasználat bővülése: 1. immár államigazgatási szervek előtt is; 2 Az igazságszolgáltatásban II.4 A román alkotmány és az európai alkotmányok II.41 Fontosabb európai alkotmányok Az alkotmány olyan alapvető jelentőségű törvény - alaptörvény -, amely a) politikai értelemben a társadalom és a közhatalom viszonyát fejezi ki, megállapítja a hatalom korlátait és e viszony másik oldalán az

állampolgárok szabadságjogait b) jogi értelemben pedig az “államjog kódexe” (Kovács István), azaz egy adott ország államjogának legfontosabb szabályait foglalja rendszerezett formában össze Történeti alaptípusok: a) történeti alkotmányok, melyek jobbára jogszokásokon és kevésbé írott szabályokon alapszanak • az angol Magna Charta, 1215 • a magyar Aranybulla, 1222 • ma íratlan alkotmánya kevés országnak van (Anglia, Izrael) b) írott alkotmányok Az írott alkotmányok legfontosabb történeti példái: 1584: az Utrechti Unió alkotmánya (Hugo Grotius: az emberek saját jogaik védelmére kötnek szerződést) 1541: Kálvin alkotmánya, melyet Genf városa népszavazáson fogadott el (ennek példájából merített Rousseau) 1787: az Egyesült Államok alkotmánya • 1776-os Függetlenségi Nyilatkozat készítette elő • érvényesítette a társadalmi szerződés rousseau-i és a hatalommegosztás montesquieu-i gondolatát • a

prezidenciális demokrácia modellje • bevezette az alkotmánytörvény és egyszerű tv. megkülönböztetését 16 • bevezette az alkotmányosság bírói kontrollját • kisugárzott Európára 1793: francia alkotmány • 1789. Aug 26: Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata • az 1791-es alkotmány: némileg elmaradt a Nyilatkozat keltette elvárásoktól • a közvetlen demokrácia kiterjesztésével kísérletezett • az 1793-as alkotmány kiszélesítette az alaptörvény által szabályozott kört: alapvető jogok szabályozása, a hatalommegosztás, a parlament elsőbbsége • ebből sokminden átment az 1804-es Code Civil-be 1831: belga alkotmány • összegyeztette a francia forradalom népszuverenitás-eszményét a parlamentáris monarchia kormányformájával • a kontinentális Európa egyik legfontosabb alkotmánymintájává vált • a román és a magyar alkotmány is ebből ihletődött 1921: weimari alkotmány • a német munkásmozgalom hatására

bekerültek a gazdasági, szociális és kulturális jogok • a munkához való jog: mely ma is vitatott 1949: a bonni alaptörvény (Grundgesetz) • az alkotmánybíráskodás legmagasabb szintű modelljét alkotta meg • jó választási törvény, megteremtette a stabilitást II.42 A román alkotmányok és az európai alkotmányok Angol történeti Alkotmány Szovjet alkotmány 1936 Román alkotmány 1866 Belga alkotmány 1831 Francia Alkotmány 1789,1793 Román alkotmány 1923 Francia alkotmány 1958 (De Gaulle) Román alkotmány 1991 Irodalom: 17 Román alkotmányok 1948, 1952 1965 Takács Imre: Gondolatok Románia alkotmányáról. In: Magyar Kisebbség, 1995/1 Ioan Murariu – Gheorghe Iancu: Constituţiile române. Regia Autonomă “Monitorul Oficial”, Buc, 1995. * Románia Alkotmánya [2003]. A bevezetőt írta Varga Attika és Veress Emőd Önkormányzati Menedzsmentért Alapítvány, Kolozsvár, 2003. Stephen T. Holmes: Vissza a rajzasztalhoz Néhány érv

a kelet-európai alkotmányozás elhalasztása mellett. In: Jogállam, 1993/2sz II.5 Románia kormányzati rendszere II.51 A kormányforma fogalma • az amerikai szóhasználat szerint: a kormányzás majdnem az állam szinonímája: magában foglalja, azaz a törvényhozást és a teljes adminisztrációt • az európai gondolkodás a hatalommegosztás rendszeréből indul ki A kormányformák meghatározása bonyolult jogelméleti vitákkal is összefügg, tovább annak függvénye, hogy a történetileg kialakult formákat mennyire vesszük tekintetbe. E történeti formák a hatalmi ágak szétválasztásának módjából következnek, pontosabban abból, hogy a szétválasztás nyomán melyik hatalmi ágnak jut meghatározóbb szerep. Eszerint megkülönböztetnek: a) parlamentáris b) prezidenciális c) kollegiális kormányformákat. Ezekből további alváltozatok alakultak ki, így ma a következő kormányzati rendszereket különböztethetjük meg: Az alkotmányos

monarchia • • • • • • • • • • az abszolút monarchiát váltotta fel, a törvényhozás és végrehajtás dualizmusára épült a monarcha az alkotmány alapján áll a törvény szentesítésének feladata révén része a törvényhozásnak a parlamenttel közös a költségvetés elfogadása kizárólag a monarchára tartozik a külpolitika, a katonapolitika és a hadvezetés ő nevezi ki a kormányt, amelynek tagjai csak neki tartoznak politikai felelősséggel: a király leválthatta miniszterét, de a parlament nem a kormány a parlament előtt az alkotmány és a törvények megtartásáért felelős a bíróságok a monarcha nevében hoznak ítéletet a monarchának az igazságszolgáltatásban csak kegyelmezési joga van ma Európában erre példát nem találunk, Marokkó kormányformája sorolható ide A parlamentáris monarchia • • • • • • • az államfő a monarcha, tisztsége öröklődik az államfő hatásköre általában elmosódó,

protokolláris jellegű, mivel a 19. század során lassan teret hódított a parlamentnek politikailag felelős kormányzás eszméje, majd gyakorlata e hatásköröket minszteri vagy miniszterelnöki ellenjegyzés mellett gyakorolja, az ellenjegyzett aktusért az ellenjegyző miniszter vállalja a felelősséget, ennek következtében a monarchaállamfő a parlament előtt politikailag nem felelős a monarchát jogi felelősség sem terheli a törvényhozás hatásköre úgyszólván korlátlan a végrehajtó hatalom a kormányé, amely politikailag felelős a parlament előtt 18 • • • • a parlament előtti felelősség a bizalmi szavazás révén érvényesül: ha a parlament bizalmatlanságot szavaz a kormánynak, annak le kell mondania a kormány politikájának a kidolgozásában és évényesítésében a miniszterelnöknek van meghatározó szerepe; a miniszterelnök megbízást a monarchától kap a kormány - vagy kabinet - testületi szerv: tagjai szolidárisak

egymás iránt, ami azt jelenti, hogy elfogadják, illetve magukra nézve kötelezőnek ismerik el az adott döntést, bárhogyan születik is az meg, és számolnak azzal, hogy a döntésért való felelősség elől nem térhetnek ki. Európai példák: Egyesült Királyság, Hollandia, Belgium, Svédország, Spanyolország A parlamentáris köztársaság • • • • • • • • • • az államfőt a törvényhozás vagy más, speciális összetételű testület választja meg az államfő hatásköre általában elmosódó, protokolláris jellegű e hatásköröket miniszteri vagy miniszterelnöki ellenjegyzés mellett gyakorolja, az ellenjegyzett aktusért az ellenjegyző miniszter vállalja a felelősséget, ennek következtében a köztársasági elnök a parlament előtt politikailag nem felelős a köztársasági elnök általában viszont felelősséggel tartozik az alkotmány, illetve a törvények megtartásáért a törvényhozás hatásköre úgyszólván

korlátlan a végrehajtó hatalom a kormányé, amely politikailag felelős a parlament előtt a parlament előtti felelősség a bizalmi szavazás révén érvényesül: ha a parlament bizalmatlanságot szavaz a kormánynak, annak le kell mondania a kormány politikájának a kidolgozásában és évényesítésében a miniszterelnöknek van meghatározó szerepe; a miniszterelnök megbízást a köztársasági elnöktől kap a kormány - vagy kabinet - testületi szerv: tagjai szolidárisak egymás iránt, ami azt jelenti, hogy elfogadják, illetve magukra nézve kötelezőnek ismerik el az adott döntést, bárhogyan születik is az meg, és számolnak azzal, hogy a döntésért való felelősség elől nem térhetnek ki. európai példák: Olaszország, Magyarország, Németország A prezidenciális kormányzati rendszer • • • • • • • • • az Amerikai Egyesült Államokban jött létre, és utánozhatatlannak bizonyult kétkamarás törvényhozás a képviselők

két évre szóló megbízást kapnak a szenátorok (államonként 2) 6 évre, de úgy, hogy a szenátus egyharmada kétévenként megújul a végrehajtó hatalmat az elektorok útján megválasztott elnök gyakorolja az elnök a végrehajtó hatalmat “államtitkárok” (state secretary) útján gyakorolja, akik a minisztériumok vezetői, s csak neki tartoznak felelősséggel az elnök politikailag nem felelős a kongresszus előtt az alkotmány megsértése esetén a közjogi felelősséget a képviselőház állapítja meg az ún. impeachment eljárás során példa: az Amerikai Egyesült Államok, Venezuela, Dél-Amerika kormányzati rendszerei A gaulle-ista parlamentarizmus - félprezidenciális rendszer • • • • • a végrehajtó hatalom növekedésének folyamatában jelent meg sajátos átmenet a parlamentáris és prezidenciális kormányforma között az államfő − elnök − a végrehajtó hatalom fontos, olykor döntő tényezője: kinevezi a kormány

tagjait, akiknek hosszú távon bírniuk kell a parlament politikai bizalmát is az elnök politikailag nem a parlamentnek felelős, hanem a választópolgároknak példák: Franciaország, Finnország, Románia, Bulgária 19 Svájc kollegiális kormányformája - a “legfelső hatalmat” a a kétkamarás Szövetségi Gyűlés gyakorolja, melyet négy évre választanak a Szövetségi Gyűlés megalakítja a 7 tagú Szövetségi Tanácsot, 4 évre nincs bizalmatlansági szavazás, a Szövetségi Tanácsot mint végrehajtó szervet nem lehet megbuktatni (hasonlít a prezidenciális kormányformára) a kormány tagjai politikailag nem szolidárisak egymás iránt: a köztük levő viszony a kollegialitás elveinek felel meg, határozatait tagjainak szótöbbségével hozza meg az államfői feladatokat a Szövetségi Tanács egy-egy tagja látja el egy évig II.52 Románia kormányformája Románia kormányformáinak történeti kialakulása Az Egyesült Fejedelemségből

létrejövő modern Románia első uralkodója abszolutisztikus uralkodónak is tekinthető, uralkodói hatalmát ui. Az 1858/64-es “alkotmány” (Cuza Statusa és a választási tv.) nem szabályozta Törvénykezdeményező joga egyedül az uralkodónak volt A végrehajtó hatalmat az Államtanáccsal és a minisztertanáccsal együtt gyakorolta. Az 1866-os alkotmány alapján alkotmányos monarchia jött létre Romániában, a király része volt a törvényhozói hatalomnak, a végrehajtó hatalomnak pedig a feje. A törvényhozói hatalmat az uralkodó és a két házból - a szenátusból és a képviselőházból - álló parlament gyakorolja, törvénykezdeményezési joggal azonban mindhárom összetevő kezdeményezhet. Az 1923-as alkotmány is az alkotmányos monarchiáról rendelkezik: a törvényhozói hatalmat a parlament (annak két háza) és a király közösen gyakorolja, a végrehajtó hatalmat a király gyakorolja az alkotmány keretei között. A minisztereket a

király nevezi ki és hívja vissza, a kormány megalakítására a király a Minisztertanács leendő elnökét (a kormányfőt) bízza meg. A parlament a két világháború között kétségtelenül megerősödött, ez az általános választójog következménye, s ezzel Románia kormányformája a parlamentáris monarchia irányába kezdett fejlődni. Az 1938-as alkotmány, a királyi diktatúra ezt a fejlődést megakasztotta Az 1948-as alkotmánnyal a parlamentáris monarchia felé fejlődő kormányforma helyébe a szocialista kormányzati modell lépett. Ez kezdetben az államtanácsot, később, az 1965-ös alkotmány alapján bevezetett szocialista “prezidenciális” modellt (1974) helyezte az államhatalom középpontjába. Az 1989-es forradalom nyomán kialakult politikai rendszerben az 1991-es alkotmány alapján Románia félprezidenciális kormányformát alakított ki. E politikai döntés meghozatalának azonban több szakasza volt, s ezek lényegében az

alkotmány elfogadása előtti közjogi átalakulás (forradalom) fontosabb szakaszai. A következő szakaszok különböztethetők meg: a) A Nemzeti Megmentési Front Tanácsa megalakulásának szakasza (1989. dec 22 - 1990 február 1.) Ebben a szakaszban alakultak ki a politikai pluralizmus feltételei, ekkor vált elfogadottá a plurális berendezkedés a teljes posztkommunista elit részéről. A közhatalmat a Nemzeti Megmentési Front gyakorolta, amely − a helyzet sajátosságából adódóan (az állami intézmények működésképtelensége) − a hatalom kontrollja nélkül működött. Ion Iliescu ideiglenes államfői szerepköre tartalmazta a parlamentáris köztársaság irányába mutató fejlődés lehetőségét, ugyanakkor az ekkor újraszerveződő történelmi pártok felvetették az alkotmányos monarchia visszaállítását (I. Mihály király visszahívását szorgalmazták) b) A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsának kialakulásától és a Nemzeti Megmentési

Front párttá alakulásától a 92/1990-es rendelet "protoalkotmány" elfogadásáig terjedő szakasz (1990. február 1 - 1990. március 14) A posztkommunista erők elszabaduló és egyre erőteljesebb − politikailag sikeres − populizmusa a közvetlen elnökválasztásban tette érdekeltté az Iliescu körül megszerveződő politikai elitet. Ez vezetett az 92/1990-es alkotmányos szintű szabályozásnak tekinthető törvényrendelet elfogadásához, amely arányos listás választási rendszerrel és a 20 közvetlenül választott államfővel alapozta meg az új román parlamentarizmust és a félprezidenciális rendszert. c) A 92-es törvényrendelet (“minialkotmány”) alapján működő közhatalmak szakasza (1990. március 14 - 1991. december 10) Az 1990 májusi választást követően a parlamentarizmus és az iliescu-i félprezidenciális kormányzati modell megszilárdul, és kidolgozza alkotmányát, amelyet 1991 decemberében népszavazáson erősít

meg. d) Az 1991-es alkotmány alapján megszilárduló félprezidenciális rendszer (1991. dec 10 -2003 -) intézményi konszolidációjának szakasza. A 2003-as alkotmánymódosításig körvonalazódtak azok a szükséges változtatások, amelyek e kormányforma működésképességét javítják. A romániai félprezidenciális rendszer jellemzése − Arányos választási rendszerben megválasztott, kétkamarás parlament − Kétfordulós abszolút többségi rendszerben megválasztott államfő Az államelnök: − mandátuma 5 év − a hadsereg főparancsnoka − tanácskozhat a kormánnyal a sürgős és rendkívüli fontosságú kérdésekben − részt vehet azokon a kormányüléseken, amelyeken országos jelentőségű problémákat vitatnak meg a külpolitika, honvédelem, közrend terén − feloszlathatja a parlamentet − a parlamenttel való tanácskozás nyomán népszavazást írhat ki − külpolitika terén: megköti a kormány által megtárgyalt

szerződéseket; Románia: - az alkotmány szerint félelnöki kormányzati rendszerrel rendelkezik, amelynek erőteljes parlamentáris vonásai is vannak - a politikai rendszer működésének egésze felől tekintve a félprezidenciális jelleg jóval erősebb Ennek okai: 1. az 1990-ben vezető szerephez jutott posztkommunista elitnek ez volt a legmegfelelőbb rendszer 2. a francia köztársasági tradició hatása E kettősség a román és magyar kormányzati rendszerek összehasonlitásából is kiolvasható: Hatás és feladatkörök SZEREPE ÁLTALÁBAN MANDÁTUMA Magyarország Köztársasági elnöke képviseli a magyar államot képviseli a román államot őrködik az államszervezet demokratikus működése fölött kifejezi a nemzet egységét felügyeli az alkotmány betartását országgyűlés választja mandátum: 5 év Megválasztható: minden állampolgár 35 év felett legfeljebb egy alkalommal lehet újraválasztani ÁLLAMFŐ ÉS Románia államelnöke

javaslatot tesz az Ogy-nek a miniszterelnök 21 szavatolja az állam függetlenségét, egységét közvetít az állam hatalmi ágai, valamint az állam és a társadalom között nép választja mandátum: 5 év Megválasztható: minden állampolgár 35 év felett Románia elnökének tisztségét ugyanaz a személy legfeljebb 2 mandátum időszakára töltheti be. jelöltet állít a miniszterelnök tisztségére KORMÁNY KÜLPOLITIKA TERÉN HONVÉDELEM TERÉN személyére kinevezi és felmenti a minisztereket a miniszterelnök javaslatára kinevezi és felmenti, törvény által szabályozott módon az államtitkárokat törvényben meghatározott módon kinevezi és felmenti a MNB elnökét, alelnökeit, egyetemi tanárokat, rektorokat; megerősíti tisztségben a MTA elnökét megköti a n.közi szerződéseket, az országgyűlés előzetes hozzájárulásával EGYÉB megköti a kormány által megtárgyalt nemzetközi szerződéseket megbízza és fogadja a

nagyköveteket és követeket s fegyveres erők főparancsnoka a kormány javaslatára megbízza és visszahívja a diplomáciai képviselőket a fegyveres erők főparancsnoka a Honvédelmi Tanács elnöke (csak rendkívüli állapot idején) a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács (állandó közjogi szerv) elnöke részleges vagy általános mozgósítást hirdet ki a parlament jóváhagyása alapján marsalli, tábornoki, tengernagyi rangot adományoz agresszió esetén intézkedéseket hoz ellene kinevez és előléptet tábornokokat ÁLLAMFŐ ÉS PARLAMENT a parlament bizalmi szavazata alapján kinevezi a kormányt a miniszterelnök javaslatára visszahív vagy kinevez kormánytagokat fontos kérdésekben tanácskozhat a kormánnyal részt vehet kormányüléseken, elnököl azokon kinevez köztisztségekbe szükségállapot idején rendeleti úton intézkedéseket vezet be a miniszterelnök, az ogy elnöke és a frakcióvezetők véleményének kikérése után feloszlathatja

az ogyt, ha az Ogy. 12 hónapon belül 4 esetben megvonja bizalmát a Kormánytól, vagy ha a Kormány megbízatása megszűnése esetén, 40 napon belül az Ogy nem választja meg az elnök által javasolt miniszterelnököt részt vehet és felszólalhat az országgyűlés és bizottságai ülésein javaslatokat tehet az Országgyűlésnek intézkedések megtételére törvényt kezdeményezhet kérheti az elfogadott törvények alkotmányosságának ellenőrzését aláírja és kihirdeti az ogy által elfogadott törvényeket az Ogy. akadályoztatása esetén kinyilvánítja a hadi állapotot, a rendkívüli vagy szükségállapotot népszavazást kezdeményezhet gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát feloszlathatja a parlamentet a házelnökökkel és frakció vezetőkkel való tanácskozás nyomán, ha az 2 szavazás után sem szavaz bizalmat a kormánynak üzeneteket intéz a parlamenthez a nemzet főbb kérdéseiben kihirdetés előtt megkeres heti az

Alkotmánybíróságot a törvény Alkotmányosságának felülvizsgálatáért kihirdeti a törvényeket bevezeti a sürgősségi v. Ostromállapotot, 5 napon belül kéri parlamenti jóváhagyást kitüntetéseket, címeket adományoz népszavazást kezdeményez a parlamenttel való tanácskozás után egyéni kegyelmet gyakorol A román és magyar államfő nagyjából hasonló jogosítványokkal rendelkezik, a román államfőnek elsősorban a kormány tevékenysegébe van nagyobb beleszólása (végrehajtó hatalmi jogositványai erőteljesebbek), a magyar államfőnek a parlamenttel való együttműködésben van több jogositványa. 22 Irodalom: Kukorelly István (szerk.): Alkotmánytan Osiris kiadó, Bp, 1998 245-255old Marian Enache - Mihai Constantinescu: Renasterea parlamentarismului in Romania. Ed Polirom, Iasi, 2001. Emil Boc – Cynthia Carmen Curt: Instituţii politice şi proceduri constituţionale în România. Manual de bază. Ed Accent, Cluj-Napoca, 2004

Körösényi András – Tóth Csaba – Török Gábor: A magyar politikai rendszer. Osiris Kiadó, Bp, 2003. 23 III. A parlament III.1 A parlamentről általában III.11 A parlament hatalma A parlament a népszuverenitás letéteményese. Ertelmezések ezzel kapcsolatosan: - a népszuverenitás elvének abszolutizálása: a parlament hatáskörének korlátozhatatlanságához vezet (szocialista kormányzati rendszerek - a parlament hatáskörének jogi korlátlansága) - a népszuverenitás eszméje nem jelenthet hatalomkoncentrációt. A parlament népszuverenitásból eredő jogainak két korlátja van: 1. az államszervezeten belüli korlátok: ezek a hatalommegosztás elvének gyakorlati kibontásából (checks and balances) adódnak 2. az államszervezeten kívüli korlátok: a közvetlen demokrácia (ennek rousseau-I eszményét - sokak szerint - nem lehet elvetni, ui. a kommunikációs forradalom ismét időszerűvé tette). A parlament hatáskörét a közvetlen

demokrácia két intézménye korlátozza általában: a népi kezdeményezés és a népszavazás. A népszavazás egyik formája referendum: a parlament által elfogadott törvények - leginkább az alkotmányok megerősítése. Megkülönböztetendő: - az alkotmányozó hatalom és - a törvényhozó hatalom A parlamenti döntési jogkör erős korlátja, hogy az alkotmánymódosítás tárgykörét szűkíti: - vannak merev alkotmányok, melyek számos ilyen tárgykört tartalmaznak Példák: - a svájci alkotmány tiltja a katonai kapitulációt - a francia és az olasz alkotmány tiltja a köztársasági államforma megváltoztatását - a portugál alkotmány szerint tiszteletben kell tartani: a hatalommegosztás elvét, az emberi jogokat, az önkormányzati jogokat, az egyház és állam különválasztását III.12 A parlament funkciói: - a törvényhozás - a parlamenti ellenőrzés - a kormányzati szervezetrendszer létrehozása és irányitása, ezzel kapcsolatos

személyi döntések - a külügyek és hadügyek terén: a rendkivüli jogrend bevezetése - direkt politikai funkció - egyéb funkciók: közkegyelem, népszavazás elrendelése További, nem közvetlen − nem elsődleges − politikai funkciók: - politikai szocializáció: a parlamenti viták a helyes normákkal kapcsolatosan formálják az állampolgárok és a politikai elit nézeteit - hozzájárul az elit rekrutációjához - biztosítja az érdekartikulációt és -aggregációt III.2 A román parlamentarizmus kezdetei és hagyományai A román parlamentarizmust kialakulása óta bikameralizmus jellemzi. A román parlamentarizmus kialakulása kezdetén a szenátusnak általában kinevezett szenátorokból állt, a képviselőháznak pedig választott tagjai voltak, ez a választottság irányában 24 változott. A kommunizmus idején Romániában megszakadt a bikamerális hagyomány, amelyhez csak 1991ben tért vissza az ország. 1991-ben az Alkotmányozó Gyűlés

(Adunarea Constituanta) a bikamerális hagyományhoz való visszatérés mellett döntött. Ennek magyarázatai: - visszatérés a hagyományhoz (Ion Deleanu) - pszichológiai okok: a szocialista (egykamarás) modell elutasítása - politikai okok: olyan pártoknak volt szavuk ebben (PNL, PNT), amelyeknek eredete a kétkamarás parlamenttel van kapcsolatban - az 1991-es alkotmány véglegesítésekor már intézményesült a bikameralizmus (melyet a 92/1990-es tv. szentesített) A két ház összetétele az egyes alkotmányok alapján: ALKOTMÁNY 1858/64-es alkotmány alapján 1866os alkotmány alapján 1923as alkotmány alapján 1938as alkotmány alapján KÉPVISELŐHÁZ SZENÁTUS nincsenek választott tagjai: 64 személy, akiket az uralkodó nevez ki: az ország metropolitája, püspökök, az Orsz. Semmitőszék e, aktív tábornokok. elnöke: a metropolita választott szenátorok: minden megyében kettő az első két vagyoni kollégium révén a bukaresti és iasi egyetem 11

választott tanára, a tr.örökös 18 éves korától a metropolita és a püspökök választott szenátorok, választókerületeik nem nagyobbak a megyéknél a mandátumok száma a lakosság számával arányos a választókerületekben. Jog szerinti tagjai a szenátusnak: a trónörökös 18 éves korától, a metropoliták, az ortodox és görög-katolikus püspökök, a többi felekezet 11 vezetője (ha a hívek száma eléri a 200.000t), az akadémia elnöke, korábbi miniszterek és képviselők (néhány feltétel teljesülése mellett), a Legfelső Semmitőszék korábbi elnökei, tartalékos és ny. Tábornokok, a gyulafehérvári, csernovici és kisinyevi egyesülési nagygyűlések elnökei király által kinevezett szenátorok jog szerinti szenátorok: a trónörökös, a királyi család hercegi tagjai, a pátriárka és a metropoliták, ortodox és görög-katolikus püspökök, a többi felekezet 11 képviselője (ha a hívek száma eléri a 200.000-t), az alkotmány

kihirdetésekor már jog szerinti szenátorok három társadalmi kategóriát képviselnek: 1. mezőgazdaság, kézművesség 2. kereskedelem, ipar 3. értelmiségi titkos, kötelező szavazással választják meg, egyéni választókörzetekben egykamarás parlament: 1948as alkotmány alapján 1952es alkotmány Nagy Nemzetgyűlés 1965ös alkotmány alapján 1991es alkotmány két kollégiumban választják meg: a falvak és városok kollégiumában. a választás: cenzusos rendszerben, a magasabb vagyoni kat.ban közvetlenül választanak 4 választási kollégium, cenzus alapján 3 kollégiumban közvetlenül, a 4ben, a legszegényebb vagyoni osztályban közvetve választanak általános, egyenlő, kötelező, közvetlen és titkos szavazás alapján választják meg a választókerületek nem nagyobbak a megyéknél, a mandátumokat a lakosságszám alapján állapítják meg arányos, listás választási rendszerben megválasztott szenátorok 25 egykamarás parlament:

Nagy Nemzetgyűlés. 40000 lakosra választanak egy nemzetgyűlési képviselőt egyéni választási körzetekben, aki visszahívható egykamarás parlament: Nagy Nemzetgyűlés. Államtanács által meghatározott számú lakosra választanak egy nemzetgyűlési képviselőt egyéni választási körzetekben. arányos, listás választási rendszerben megválasztott képviselők, a kisebbségek pozitív diszkriminációval jutnak mandátumhoz alapján A két ház szerepe a parlament megalakulása óta: SZEREP 1858/64es alkotmány szerint 1866os alkotmány szerint 1923as alkotmány szerint KÉPVISELŐHÁZ SZENÁTUS a Képviselőház által elfogadott törvényeket (kivéve a költségvetést): 1. elfogadja a képviselőházi formában; 2. módosítja; 3. elutasítja A módosított változat visszakerül a képviselőházba őrködik Románia új szervezete fölött. Az ülésszakok végén javaslatokat terjeszt az uralkodó elé a közigazgatás javításáról petíciókat

fogad és vitat meg törvénykezdeményezési joga van értelmezi a törvényeket megvitatja és elfogadja a törvényjavaslatokat törvénykezdeményezési joga van megvitatja és elfogadja a törvényjavaslatokat értelmezi a törvényeket 1938as alkotmány szerint 1948as alkotmány szerint 1952es alkotmány szerint 1965ös alkotmány szerint 1991es alkotmány szerint megvitatja és elfogadja az uralkodó által előterjesztett törvényjavaslatokat, egyedül dönt a költségvetés tekintetében törvénykezdeményezési joga van megvitatja és elfogadja a törvényjavaslatokat elfogadja a költségvetést és a katonai kontingensről egy évre szóló javaslatot törvénykezdeményezési joga van a költségvetésre vagy hadseregre vonatkozó törvényeket előbb a Képv.ház vitatja meg megvitatja és elfogadja a törvényjavaslatokat értelmezi a törvényeket egykamarás parlament egykamarás parlament egykamarás parlament III.3 A román parlament szerkezete III.31 A

parlamentek belső szerkezetéről általában Az európai példákat tekintve: - az egykamarás parlament az egységes szerkezetű államokban alakult ki; Európában a skandináv államokban, Portugáliában, Görögországban, Magyarországon, Észt és Lettországban, Litvániában. Előnyei: a) a törvényhozási folyamat gyorsabb; b) költségei alacsonyabbak; c) nem alakul ki olyan – esetleges – versengés, mint a bikamerális rendszerben a két ház között - a kétházas parlament a föderális szerkezetű államokban van inkább jelen (de nem egyértelműen: 168 egységes szerkezetű állam közül 44, melynek a törvényhozása bikamerális szerkezetű); a hatalommegosztás szempontjai indokolják, javítja a 26 törvényhozás minőségét, föderációk esetében a tagállamok képviseletét valósítja meg. Lijphart szerint a fejlődés az egykamarás megoldások irányába mutat. Korábban, az ötvenes évektől kezdődően ÚjZéland (1950), Dánia (1953),

Svédország (1970) tért át az egykamarás megoldásra. 1990 után viszont több állam (BoszniaHercegovina, Horvátország, Kazahsztán, Szlovénia, Románia) a bikamerális megoldást választotta, Magyarországon is mérlegelik, hogy új alkotmánnyal bevezetik a bikameralizmust. Az egyes kamarákon belül belső szervezeti formák működnek: − kétfajta belső szervezeti forma ismeretes: 1. a pártok politikai frakciók; 2 funkcionális szervek: házelnök, bizottságok − a parlamentáris rendszerekben általában erős pártfegyelem érvényesül: a parlamenti képviselők csak ritkán szavaznak a pártvezetők utasításaival ellentétesen − az elnöki rendszerekben az elnök és a törvényhozás tagjai egy egész ciklusra szóló megbízást kapnak, ezért a párt tagjainak sorsa közvetlenül nem múlhat a törvényhozási szavazatokon. Az amerikai törvényhozásban − például − a pártfegyelem elsősorban procedurális kérdésekben nyilvánul meg, a

törvényjavaslatokról való szavazásban az amerikai képviselők jóval szabadabban szavaznak, mint például az angolok. − a parlament funkcionális szervei és intézményi szereplői a házelnök, a bizottsági struktúra, a frakciók lehetővé teszik, hogy a törvényhozók a munkamegosztás elve alapján különböző kérdésekkel foglalkozzanak, majd döntési javaslatokkal éljenek a plenáris ülés előtt. Enélkül a szervezőösszefogó munka nélkül lehetetlen volna a parlamenti ügymenet. − Az elnöki rendszerekben a bizottságok nagyon fontosak lehetnek, specializálódásuk folytán akár a kormányhivatalokkal is felvehetik a versenyt. A parlamentáris rendszerekben a bizottságok általában kevésbé erősek, de itt jelentősebb eltérések lehetnek. Erősebbek magasabban szakosítottabbak a bizottságok III.32 A román parlament két háza A módosított 1991es alkotmány bikameralizmusát két dimenzió jellemzi: 1. mérsékelt egyenértékűség: a két

ház hatásköre nagyjából hasonló A differenciálást a következő tényezők vezették be 2003ban: a) az egyik ház döntéshozó, a másik “reflexív” szerepkörű; b) az egyeztető eljárás megszüntetése A különbségek most: a) A képviselőház tagainak száma 345, a szenátoroké: 140. Ennek következtében a szenátus súlya kisebb, a közös üléseken kevesebb szavazattal rendelkezik (mindazonáltal nem volt példa arra, hogy ez a gyakorlatban is megnyilvánuljon) b) a szenátori tisztséghez az alsó korhatár 33 év, a képviselőházban 23, azonban ez nem eredményez automatikusan magasabb korátlagot (érettebb testületet) a szenátusban c) az államfőt először a szenátus elnöke helyettesíti (és csak ezután a Képviselőház elnöke) d) a Szenátus szavazza meg a Magisztratúra Legfelső Tanácsának 14 tagját Mindezen különbségek dacára a román parlament bikameralizmusa kiegyenlített, az olasz és a belga alkotmányos tapasztalatra alapoz. 2.

hibrid jelleg: van, amikor a két ház közös ülésen határoz, mintha egykamarás parlament lenne Közös ülések: – a kormány programjának és összetételének megvitatása – a bizalom megvonása a kormánytól bizalmatlansági indítvány révén – a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács (CSAT) és a Számvevőszék jelentésének elfogadása 27 – a titkosszolgálatok igazgatóinak kinevezése és a szolgálatok felügyelete – az államfő esküje – az ombudsman kinevezése, éves jelentésének elfogadása – ostrom és sürgősségi állapot elrendelése III.33 A román parlament belső szervezete A házakat a következő elvek tagolják: • politikailag pártfrakciókat tartalmaz • funkcionálisan parlamenti bizottságok • döntéshozatal szempontjából: eljárások vannak A parlament két házának belső szervezetét házszabály állapítja meg. Az egyes házak belső struktúrája a következő elemekből áll: 1. az állandó bizottság

(házbizottság); 2 elnök (házelnök); 3. a parlamenti csoportok (frakciók); 4 a bizottságok (szakbizottságok); 5 az ügyrendi bizottság (csak a képviselőházban). A házbizottság A házbizottság összetételének a parlament politikai erőviszonyait kell tükröznie (az alkotmány is előírja), sőt, a kisebbség – az ellenzék – felülképviseletére törekszenek A házbizottság összetétele: az elnök, 4 alelnök, 4 titkár, 4 ill. 2 kvesztor (a képviselőházban ill a szenátusban) Az elnököt a parlament mandátumának idejére választják meg, a többi tisztségbe egy parlamenti ülésszak idejére A házbizottságon belüli tisztségek elosztásában a frakciók megegyeznek, az egyes frakcióknak jutó tisztségekre maguk a frakciók tesznek javaslatot, amelyet a házak titkos szavazással (szavazócédulán a szenátusban, feketefehér golyókkal a képviselőházban) szavaznak meg. A házbizottság egyes tagjai visszahívhatják az őket jelölő frakciók,

ill. a képviselők legalább egyharmada (a képviselőházban, legalább három frakcióból) A házbizottságok fontosabb feladatai: • javaslatot tesznek az illető háznak a parlamenti ülésszak kezdetére és bezárására nézve • javaslatot tesz a házelnöknek a rendkívüli ülésszak összehívására • javasolja a házszabályt és annak módosítását; a képviselőházban külön állandó szakbizottság foglalkozik a házszabály kérdésével • elkészítteti és benyújtja, jóváhagyásra, az illető házhoz a ház költségvetését A házelnök A házelnököt a parlament házai a ház mandátumának idejére választják meg a képviselők vagy szenátorok többségének szavazatával (a kvórumról az alkotmány 67. szakasza rendelkezik) A házelnök hatásköre: • összehívja a szenátorokat és képviselőket az ülésszakra • vezeti a ház üléseit, ebben 2 titkár segíti, biztosítja a fegyelmet az ülések ideje alatt • szót ad a vitákban,

moderálja a vitát, összefoglalja a vitatott kérdéseket, dönt a szavazás menetére vonatkozóan • vezeti a házbizottság üléseit • az alkotmánybírósághoz folyamodik az alkotmány által előírt esetekben • képviseli a házat a bel és külkapcsolatokban A frakciók A házszabály szerint a frakciót egyazon párt listáján megválasztott képviselők vagy szenátorok hozhatnak létre, legkevesebb 10 képviselővel, illetve 7 szenátorral jöhet létre. 28 A parlamenti szakbizottságok A házak szakbizottságai munkabizottságok, melyek megvizsgálják a törvényjavaslatokat és a törvénymódosító indítványokat, és jelentéseket valamint véleményezéseket készítenek azokról. A szakbizottságokat a mandátum teljes időtartamára választják meg. Határozatot a házbizottságtól kapott kérdésekben is hozhatnak. A képviselőháznak 15 állandó szakbizottsága van. A szenátusnak 14 állandó szakbizottsága van. A két ház állandó közös

bizottságai: 1. az európai integrációs bizottság, 2 a SRIt felügyelő bizottság. A két háznak 5 közös különbizottsága van (1. a forradalmárok 42es törvényének különbizottsága, 2. a SIEt felügyelő különbizottság, 3 a Számvevőszék költségvetési bizottsága stb) Összehasonlítás: a magyar parlamentnek 1925 állandó szakbizottsága volt. Az ügyrendi bizottság (csak a képviselőházban) A parlamenti frakciók vezetőiből és azok helyetteseiből áll, feladatköre: • a képviselőház napirendjének és munkarendjének a megállapítása • a vitára szánt idő megállapítása és elosztása a frakciók között; • napirendre tűzhet olyan törvényjavaslatokat, amelyekre nézve a bizottsági jelentés határideje lejárt A napirendi bizottságban a tagok súlyozott szavazattal bírnak, amely a frakció nagyságától függ. III.4 A parlamenti mandátum III.41 A mandátumról általában A parlamenti mandátum olyan köztisztség, amely a

választások való részvétellel szerezhető meg a népszuverenitásból adódó képviselet gyakorlása érdekében, és amely az alkotmányban és törvényekben leírt meghatalmazás alapján gyakorolható. A román parlamenti mandátum: szabad (reprezentatív) mandátum (van imperatív mandátum, mely a választók akaratának közvetítése) általános jellegű független jellegű a mandátum birtokosa nem visszahívható A képviselő mandátumát választóitól kapta, következésképpen a pártok jogi értelemben nem kötelezhetik a képviselőt, hogy az általuk előírt módon szavazzon. III.42 A parlamenti mandátum megszerzése Román parlamenti mandátumot azok a személyek szerezhetnek, akik: • román állampolgárok • állandó lakhelyük az országban van • a választások napjáig betöltötték 23. életévüket (képviselőház), illetve 33 életévüket (szenátus) • politikai jogai gyakorlásától nincs eltiltva, nem tagja tagja az

alkotmánybiróságnak, nem magisztrátus, nem aktív tagja a hadseregnek, nem rendőr, illetve nem tartozik abba a köztisztviselőkategóriába, amelyről külön sarkalatos törvény rendelkezik A mandátumokat a választások eredményei alapján osztják ki, a választási rendszer arányos, listás. 29 A mandátum időtartama 4 év, mely meghosszabbítható háború, ostromállapot, általános mozgósítás, sürgősségi állapot esetén, illetve míg az új parlament össze nem ül III.43 A mentelmi jog A mandátum birtokosait védeni kell a különböző befolyásoktól, e védelem eszközei: • az összeférhetetlenség • mentelmi jog • tiszteletdíjak Az összeférhetetlenségről a 161/2003as törvény rendelkezik, mely megállapítja a szenátori és képviselői tisztséggel összeférhetetlen köztisztségeket, ezek: • a miniszteri tisztséggel azonosnak tekinthető közigazgatási tisztségek • államtitkárok, helyetteseik, vezérig, igazgatók a

kormánynak alárendelt szervekben • közigazgatási apparátusban (helyi szinten) • polgármester, tanácsos • kereskedelmi társaságok igazgatója, it tagja, fb tagja • stb A mentelmi jog története: a XIV. szig nyúlik vissza Tartalma: - a képviselő jogilag nem felel a mandátumával összefüggő szavazataiért, álláspontjért - procedurális mentelem: csak a szavazatukkal nem összefüggő kérdésben állíthatók büntetőperekben törvényszék elé, nem tartóztathatók le, nem tarthatók fogva, házkutatás 30 IV. A kormány IV.1 A kormány funkciói IV.11 A kormányok funkciói – Klasszikus értelemben: a kormány a közigazgatás feje, csupán végrehajt – Politikai értelemben: mindenért felelős: A modern parlamentáris rendszerekben a kormánypolitikának lehetősége van arra, hogy mozgassa az állami intézmények mindenkit érintő tevékenységét: a parlamenti törvényhozástól a minisztériumokig, a közigazgatás rendszerén keresztül

minden adminisztratív folyamatig – A kormány a teljes politikai folyamat “súlyponti szereplője” (Körösényi), centruma, fő meghatározója. – Ebből következően az ellenzék minden bírálata a kormány tevékenységére irányul ( árnyékkormány) A kormányzati célokat követő kormányzati akarat általában négy olyan hatásban nyilvánul meg, amelyeket a politikai rendszer outputjának is tekinthetünk. Ezek: a) az elvonó funkció: a hazai és nemzetközi erőforrások a pénz, a különböző javak és szolgáltatások elvonása. b) az elosztó (disztributív) funkció: a pénz, a javak és a szolgáltatások szétosztása c) a regulációs szerep: az, hogy az emberi emberi magatartást befolyásolandó a kormányzatok milyen kényszerítést és ösztönzést használnak az elvonó és elosztó tevékenységük során d) a szimbolikus tevékenység: politikai beszédek, emlékműavatások, hivatalos ünnepségeken való részvétel, általában: az

emlékezési kultúra alakítása. Ezzel oktatóiszocializációs feladatot lát el. IV.12 A román kormány szervezete és működése A 90es törvény A román kormány szervezetét és működését 23/2004es törvénnyel módosított 9o/2oo1es számú, a román kormány szervezetéről szóló törvény szabja meg. Eszerint a román kormány funkciói: 1. stratégiai funkció: a parlament által jóváhagyott program gyakorlatba ültetése 2. szabályozási funkció: a stratégiai céloknak megfelelő normatív és intézményi keret biztosítása (vö. elvonóelosztó funkció, regulációs szerep)) 3. adminisztratív funkció: kezeli az állam vagyonát (elosztó szerep) 4. képviseleti funkció: kül és belföldön képviseli a román államot (jogi és szimbolikus értelemben egyaránt) 5. hatósági szerep: ellenőrző funkció, a közrend fenntartása, honvédelem, nemzetbiztonság (regulációs szerep) A kormány tagjai: a miniszterelnök és a miniszterek. A kormányban

szerepet kaphatnak “delegált miniszterek” (ministridelegati – tárca nélküli miniszterek) és államminiszterek. (Az államminiszter fogalma: az alkotmányos monarchiákban államtanács is működött a miniszterek tanácsa mellett, az ebben is fontos szerepet kapó miniszterek lettek az államminiszterek. Idővel az államminiszter a miniszterelnök nevében, az ő megbízásával kapott különleges meghatalmazást v. megbízást egyes területek felügyeletéért. Franciaországban az 1959 augusztus 3i dekrétum úgy módosította a kialakult struktúrát, hogy a nemzetvédelemi államminiszter intézményét hozta létre: ennek feladata egyrészt a katonai ügyek irányítása, másrészt a miniszterelnök által delegált 31 nemzetvédelmi feladatok ellátása volt.) Kormánytag lehet: – akinek van román állampolgársága és állandó lakhelye Romániában – gyakorolhatja választói jogait – nem volt büntetőperben elítélve – nem érvényesek rá a

161/2003as tvben előírt összeférhetetlenségi esetek A kormánytagsággal összeférhetetlen: – köztisztségek viselése, kivétel: szenátor v. képviselő – gazdasági társulásokban fizetett “szakmai képviseleti” hely betöltése – ügyvezető v. felügyelőbiz tag gazdasági társaságokban, közhasznú társaságok és állami cégek ig.tanácsi tagsága – külföldi szervezet képviselete köztisztviselőként, kivéve azon esteket, amelyekben ezt Románia által aláírt egyezmények írják elő Az összeférhetetlenséget a kormányfő állapítja meg, aki intézkedik ezek feloldása érdekében. A kormánytagság megszűnik: - lemondás: 15 napos határidővel - visszahívás: a miniszterelnök javaslatára, államelnöki rendelettel, kormányátalakítás esetén - a választói jogok elvesztése - elhalálozás - összeférhetetlenség - kormánytagságtól való megfosztás esetén, büntetőjogi elmarasztalás esetén, illetve ha bírósági ítélet

jogtalanul szerzett vagyont állapít meg – a miniszerelnök javasolja, államelnöki rendelettel kerül rá sor A kormány feladatköre: a) a közigazgatás általános irányítása b) törvénytervezetek készítése és benyújtása a parlamentben c) kibocsát: határozatokat a törvények végrehajtásáról, kormányrendeletek erre való külön törvényi felhatalmazás alapján és sürgősségi rendeleteket az alkotmány alapján d) biztosítja a törvények és egyéb normatív érvényű rendelkezések végrehajtását a közigazgatási hatóságok által e) kidolgozza az állami költségvetés és a társadalombiztosítási költségvetés tervezeteit és a parlament elé terjeszti f) országos gazdaságfejlesztési programokat és stratégiákat fogad el, ágazatonként és tevékenységi területenként g) biztosítja a társadalompolitika megvalósítását a kormányprogramnak megfelelően h) biztosítja a közrendet, az állampolgárok biztonságát valamint az

állampolgári jogok és szabadságjogok érvényesülését a tv. előírásainak megfelelően i) a honvédelem terén végrehajtja az elfogadott intézkedéseket a törvényeknek megfelelően, e célból megszervezi és felszereli a haderőt j) biztosítja a külpolitikai célok megvalósítását, ezen belül Románia integrációját európai és nemzetközi struktúrákba k) tárgyalásokat folytat nemzetközi szerződésekeről, egyezményekről, amelyek kötelezőkké válnak Romániára nézve, megtárgyalja és megköti – a törvényes előírásoknak megfelelően – a nemzetközi egyezményeket, kormányzati szinten l) irányítja és ellenőrzi a minisztériumok tevékenységét m) biztosítja az állami köz és magánvagyon adminisztrálását n) állampolgárságot adományoz és von meg a tv. előírásainak megfelelően, jóváhagyja a román állampolgárságról való lemondást 32 o) a Számvevőszék jóváhagyásával szakszerveket hoz létre, melyek az ő

alárendeltségében működnek p) együttműködik társadalmi szervezetekkel q) ellát más feladatokat is, amelyek a kormány funkcióival, szerepével kapcsolatosak A kormány struktúrája: a) a kormányfőtitkárság, a kormányzati tevékenység technikaiinfrastrukturális hátterét biztosítja b) a miniszterelnöki kancellária (új szerv, nem közhivatalnokok alkotják) c) minisztériumok A kormányok belső struktúráját általában a 1) a miniszterelnöki, 2) a kabinet és 3) a reszortelv határozza meg: a kormányfő, a kormány mint testület és az egyes miniszterek önálló hatásköre. A kormányzat karakterét ezen elvek egymáshoz való viszonya és intézményesülése határozza meg. IV.13 A miniszterelnök A miniszterelnöki elv: a kormányfő kiemelkedése. A kormányfő jelenti a kormány hatalmi centrumát, fontos, hogy mekkora hatalommal rendelkezik. Európai példák: - gyenge miniszterelnök: az olasz - erős miniszterelnök: a brit - közepes: a német;

közjogilag erős, politikailag – parlamentárisan – kevésbé (arányos vál. rendszer, koalíciók) - a magyar miniszterelnök pozíciója a némethez hasonlatos: konstruktív bzalmatlansági indítvány hiánya és az egyes miniszterekkel szembeni parlamenti bizalmatlansági indítványok hiánya, a kormányprogram kidolgozásának joga, diszkrecionális jog a miniszterek kiválasztásában (a miniszterelnököt a parlament szavazza meg, a minisztereket a köztársasági elnök nevezi ki a miniszterelnök javaslatásra) - a román minszterelnök:  irányítja a kormány tevékenységét, koordinálja a miniszterek munkáját  képviseli a kormányt  a LFHT (CSAT) alelnöke  kinevezi és felmenti a kormány alárendeltségében működő szakszervek vezetőit, kivéve a kormánytagokat  kinevezi és felmenti a kormányfőtitkárt, helyetteseit  kinevezi és felmenti a miniszterelnöki kancellária személyzetét  kinevezi és felmenti az államtitkárokat 

jelentéseket készít a parlamentnek a kormányzati politikáról  válaszol a kérdésekre és interpellációkra  ellenjegyzi az államfő rendeleteit azon esetekben, amelyekben ezt az alkotmány előírja  tárcaközi bizottságokat hoz létre  mindezek érdekében határozatokat bocsát ki IV.2 A kormány belső struktúrája A román miniszterelnököt az államelnök javaslatára a parlament választja meg, de nem ki. A kiválasztás: párton belüli folyamat, a megválasztás parlamentiközjogi döntés. IV.3 A kormány politikai erőforrásai – A kormány kezében összpontosuló hatalom jellegét 2 tényező határozza meg:  Az alkotmányjogiközjogi berendezkedés  A pártrendszer jellege (kancelláriai rendszer) 33 V. Az államfő V.1 A román államfő hatásköre Az államfő a kormánnyal együtt a végrehajtó hatalmat alkotja. A tisztség neve Romániában: államelnök A román államelnök feladatköre: képviseleti:  Képviseli a román

államot mind belföldön, mind külföldön garantálja:  az állam függetlenségét, egységét és területi integritását  ezért a hadsereg főparncsnoka, és a Legfelső Honvédelmi Tanács elnöke  ostromállapotot, illetve szükségállapotot rendelhet el (az ország egész területén, vagy csak bizonyos területi egységekre nézve) közvetítői szerepkör:  közvetít az egyes hatalmi ágak között  közvetít az állam és a társadalom között Ennek érdekében: A kormánnyal való kapcsolatában: 1) kijelöli a kormányfőt 2) visszahív minisztereket a kormányfő javaslatára 3) részt vehet egyes (fontos) kormányüléseken A parlamenttel szemben: 1) összehívja a rendkívüli ülésszakot 2) üzeneteket intéz a parlamenthez 3) kihirdeti a törvényeket 4) visszaküldheti, újratárgyalásra, az egyes törvényeket (kihirdetés előtt) 5) Alkotmánybírósághoz fordulhat (ki nem hirdetett törvények tekintetében) Az igazságszolgáltatás

tekintetében: 1) a Magisztratúra Legfelső Tanácsa javaslatára bírákat és ügyészeket nevez ki Általában a hatalmi ágak között: 1) kezdeményezi az alkotmánybíróságnál a közhatóságok közötti alkotmányos jellegű jogviták megoldását V.2 A román államfő megválasztása – Jelöltség feltételei:  román állampolgár, akinek állandó lakhelye Romániában van  a jelölt választójoggal rendelkezzen (36. alkcikkely: nem rendelkeznek választójoggal: a szellemileg visszamaradottak, és akiket választójogaikat jogerős ítélet alapján elvesztették)  a választások napjáig betöltötte a 35. életévét  nem volt korábban kétszer már Románia államelnöke (Ion Iliescu mandátuma 2000től) – A jelölés:  pártok, aláírásgyűjtés – A választás: a 69/1992es törvény értelmében  közvetlen  kétfordulós, abszolút többségi rendszerben 34 VI. Az alkotmánybíróság VI.1 Az alkotmánybíróságok

létrejötte, szerepe Az alkotmánybíráskodás fogalma, kerete Alkotmánybíráskodáson a törvényhozási és jogalkotási, valamint jogalkalmazási tevékenység alkotmányossági szempontból való felülvizsgálatát értik. Két formája alakult ki: - az Egyesült Államokban bírói felülvizsgálatot (judicial review) valamennyi bíróság gyakorolhat, a felülvizsgálat tehát decentralizált. Általános elvként 1803ban fogadták el (a Marbury vs Madison eset után, amikor Marshall főbiró kinyilvánitja a LB felhatalmazását az alkotmányosság ellenőrzésére, mégis sokáig él az önkorlátozás elve). Leginkább a Legfelsőbb Bíróság látja el ezt a feladatot, ez a jogköre a föderalizmus révén erősödött meg, mivel a szövetségi szint és a tagállamok között voltak a leggyakoribb – alkotmányos természetű – jogvita. Az alkotmányossági kérdések ebben a rendszerben esetileg merülnek fel, konkrét normakontrollt jelentenek. - Európában: a

bírósági szervezettől elkülönülő közhatalmi tevékenységet jelent, centralizált tevékenység. Az európai alkotmánybíráskodásban absztrakt normakontrollnak is helye van Alkotmánybíróságok Európában – Európában az 1920ban létrehozott osztrák alkotmánybíróságnak volt mintaadó szerepe (Hans Kelsen). – Főleg a második világháború után jöttek létre alkormánybíróságok, ezek közt ma a német és a magyar alkotmánybíróság a legnagyobb hatalmú bíróságoknak számítanak – Franciaországban az Ötödik Köztársaság (1958) létrehozta a Conseil Constitutionnelt, amely: 1. véleményezi a szükségállapot bevezetését és megállapítja a köztársasági elnök székének megüresedését, illetve az elnök akadályoztatását; 2. ellenőrzi az elnökválasztások és a referendumok szabályosságát és dönt a parlamenti választások szabályosságával kapcsolatosan felmerült vitás esetekben; 3. az alkotmány bírájaként

működik: körülírja a parlament törvényhozói hatáskörét, a kormány felkérésére eldönti, h. egy bizonyos törvényjavaslat vagy törvény túllépe a kijelölt területen; a sarkalatos/alkotmányos törvények (lois organiques) elfogadása előtt dönt azok alkotmányosságáról (előzetes normakontroll); megvizsgálhat bármely törvényt kihirdetése előtt (ha az elnök, a miniszterelnök, a Szenátus elnöke, a Nemzetgyűlés elnöke vagy a Szenátus vagy Nemzetgyűlés 60 tagja azt kéri. – A szervezeti formák: alkotmányossági ellenőrzést az e feladatra szervezett biróság, ill. hasonló feladatkörben működő testület látja el (Ausztria, NSZK, Olaszo., Jugo, Portugália, Töröko., Spanyolo, Lengyelo) Nem hoznak létre külön szervet, Svájc: Szövetségi Biróság; Belgium: Egyeztető Bíróság; Franciao: Alkotmánytanács. VI.2 A román alkotmánybíróság létrejötte Előzmények: – Az 1858as párizsi konferencián kidolgozott, alkotmányos

érvényű egyezmény 37. szakasza szerint “az egyes fejedelemségek sajátos törvényeit az uralkodó csak azt követően erősítheti meg, hogy előbb azokat a Központi Bizottság úgy értékelte, megfelelnek az új szervezet alapszabályainak” – ez egyes szerzők (C. Ionescu) szerint az alkotmánybíráskodás romániai kezdetének tekinthető, olyan kontrollmechanizmusmak, amilyen ez idő szerint csupán Franciaországban létezett még. 35 A román alkotmánybíróság az 1991es alkotmány alapján jött létre, hatásköre a 2003as alkotmánymódosítással jelentősen bővült. Működéséről a módosított alkotmány 142147 szakasza (a módosítás előtt: 140145. szakasz) rendelkezik VI.3 A román alkotmánybíróság feladat és hatásköre Román alkotmánybíróság Konkrét normakontroll folyó bírósági perek esetén határoz a törv.-k és rendeletek alk.ellenességi kifogásairól, amelyeket a bírói hatóságok / kereskedelmi választottbíróság

előtt vetettek fel; alkotmányellenességi kifogást a Nép Ügyvédje közvetlen módon is felvethet Románia Elnökének, a két parlamenti ház valamelyike elnökének, a miniszterelnöknek vagy a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsának a kérésére megoldja a közhatóságok közötti alkotmányos jellegű jogvitákat, dönt a p-i házszabályok alkotmányosságáról a két parlamenti ház valamelyike elnökének, egy parlamenti csoportnak vagy legkevesebb 50 képviselőnek, illetve legkevesebb 25 szenátornak a megkeresésére; Előzetes absztrakt normakontroll dönt a törvények alkotmányosságáról, ezek kihirdetése előtt, Románia Elnökének, a két parlamenti ház valamelyike elnökének, a kormánynak, a Legfőbb Semmítő és Ítélőszéknek, a Nép Ügyvédjének, legalább 50 képviselőnek vagy legalább 25 szenátornak a megkeresésére dönt a nemzetközi szerződések / egyezmények alkotmányosságáról, a két parlamenti ház valamelyike elnökének,

legalább 50 képviselőnek vagy legalább 25 szenátornak a megkeresésére. Utólagos absztrakt normakontroll Absztrakt alkotmány értelmezés 36 Magyar alkotmánybíróság konkrét bírósági eljárásban részt vevő kérheti, h az ügyében alkalmazandó jogszabály alk.ellenességének vizsgálását a bíró kezdeményezze (a bíró önállóan is kezdeményezheti) lehetséges az ügyészi törvényességi óvással megtámadott jogszabály felülvizsgálatának alkotmányossági útra terelése (ha a normát kibocsátó szerv egyidejűleg értesíti az ügyészt, s fordul az AB-hoz kérve az óvás elbírálását) természetes személy/közösség alkotmányos jogait sértő, közhatósági szerv által kibocsátott egyedi aktus ellen panaszt bírálhat el a jogsérelem megszüntetése érdekében; általában azt illeti meg a panasz előterjesztésének joga, akinek alkotmányos jogát a kifogásolt aktus sérti dönt a törvények alkotmányosságáról ezek

kihirdetése előtt, amennyiben a köztársasági elnök 15 napos határidőn belül véleményezésre megküldi azt az Alkotmánybíróságnak. Ha az Alkotmánybíróság soron kívüli eljárásban az alkotmányellenességet megállapítja, a köztársasági elnök a törvényt az Országgyűlésnek visszaküldi, egyébként köteles a törvényt aláírni és öt napon belül kihirdetni. Alk.sértő jogszabály megsemmisíthető, bárki kezdeményezheti, feltételek nélkül (van lehetőség az alaptalan kezdeményezésekre) nemzetközi egyezmények esetén az eljárást az AB hivatalból is indíthatja, de indítványozási joga van: a közt.elnöknek, a kormánynak, v kormánytagnak, az ÁSZ elnökének, a LB elnökének, a legfőbb ügyésznek; az AB megsemmisíti azt a jogszabályt, amely nem magasabb szintű a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabálynál, és ellentétben áll a nemzetközi szerződéssel (ha magasabb, akkor az AB az ellentét feloldására hívja fel a

jogalkotó v. szerződést kötő szervet) alkotmányértelmezést indítványozhat: az országgyűlés v. állandó bizottsága, a köztársasági elnök, a kormány v. valamely tagja, az ÁSZ és a LB elnöke, a legfőbb ügyész; ez kifejezetten az alkotmány egyes rendelkezéseire vonatkozik, az értelmezés Egyéb felügyel a Románia Elnökének a megválasztásával kapcsolatos eljárás betartására és igazolja a választás eredményét megállapítja a Románia Elnöke tisztség gyakorlásában az interrimátust indokolttá tevő körülmények fennállását, és megállapításait közli a Parlamenttel és a Kormánnyal felügyel a népszavazás megszervezésével és lebonyolításával kapcsolatos eljárás betartására, és igazolja az eredményeit; ellenőrzi az állampolgárok törvénykezdeményezéséhez kötődő feltételek teljesülését; határoz azon ellenvetések tekintetében, amelyek tárgya valamely politikai párt alkotmányossága; ellátja az

Alkotmánybíróság organikus törvényében előírt más feladatokat. kötelező érvényű lesz, azt a MK-ben közzé kell tenni. megállapítja az Országgyűlés elnökével és a miniszterelnökkel együtt a hadi és szükségállapot indokoltságát, illetve az országgyűlés akadályoztatásának tényét az országgyűlés felelősségrevonási döntése nyomán megállapítja a köztársasági elnök által elkövetett törvénysértést. népszavazás elrendeléséhez szükséges aláírások hitelessége kapcsán a sérelmezhető elutasítás ellen, ill. a lebonyolítás v. a leadott szavazatok alapján az eredmény megállapítása ellen alkotmányossági panasz nyújtható be (min 500 állampolgár kezdeményezheti) Az alkotmánybíróság összetétele: – 9 bírából áll, akik 9 éves, meg nem hosszabbítható vagy meg nem újítható mandátummal rendelkeznek – 3 bírát a Képviselőház, 3t a Szenátus és 3t Románia Elnöke nevez ki (a francia

Alkotmánytanács – Conseil Constitutionnel mintájára) – a bíráknak felsőfokú jogi képzettséggel és a jogi tevékenységben vagy a felsőfokú jogtudományi oktatásban letöltött legalább 18 évnyi munkaidővel kell rendelkezniük – az alkotmánybírói tisztség összeférhetetlen bármely más köz vagy magántisztséggel, a felsőfokú jogtudományi oktatásban betöltött oktatói tisztségek kivételével – a bírák 3 éves időszakra titkos szavazással megválasztják a bíróság elnökét – a bírák egyharmadát háromévenként felújítják, az alkotmánybíróságról szóló sarkalatos törvényében előírt feltételek között. Az alkotmánybíróság döntései: – A hatályos törvények és rendeletek, valamint a házszabályok alkotmányellenesnek talált rendelkezései az Alkotmánybíróság döntésének közzétételétől számított 45 napon belül megszűnnek joghatást kiváltani, amennyiben a Parlament vagy a Kormány ebben az

időszakban nem hozza összhangba az alkotmányellenes előírásokat az Alkotmány rendelkezéseivel. Ezen időszak alatt az alkotmányellenes rendelkezések a jog szerint fel vannak függesztve. – A még ki nem hirdetett törvények alkotmányellenességi eseteiben (előztes absztrakt normakontroll) a Parlament köteles felülvizsgálni a szóban forgó rendelkezéseket, hogy összhangba hozza az Alkotmánybíróság döntésével. – Ha a bíróság valamely nemzetközi szerződés vagy egyezmény alkotmányosságát megállapította, az nem képezheti alkotmányellenességi kifogás tárgyát. Az alkotmányellenesnek talált nemzetközi szerződést vagy egyezményt nem lehet ratifikálni. – Az alkotmánybíróság döntéseit Románia Hivatalos Közlönyében teszik közzé. A közzététel dátumától a döntések általánosan kötelezőek, és csak a jövő tekintetében bírnak erővel. 37 VII. A közigazgatási rendszer VII.1 A közigazgatás fogalma

Közigazgatáson a közszolgálatok intézményrendszerét és a közpolitikák végrehajtását is szokták érteni – nincs teljesen egységes definíciója. Közfeladatokat lehet köz vagy magánszférában ellátni A közigazgatás általános meghatározásai általában a következő elemeket tartalmazzák: 1) a közigazgatás nem más, mint közszolgálat, azaz az államra háruló közszolgáltatások megvalósítására rendelt szervezet 2) a közigazgatás nem más, mint közhatalommal végzett igazgatás, amely kifejeződik a közigazgatásnak mind a jogalkotó, mind pedig a jogalkalmazó tevékenységében 3) a közigazgatási tevékenység a jognak alávetett tevékenység 4) a közigazgatási feladatok ellátására elkülönült közigazgatási szervezeti rendszer jött létre 5) a közigazgatás az állam feladatainak tényleges megvalósítása, vagyis az állam cselekvése Közigazgatáson Romániában az állami adminisztráció végrehajtó szerveinek

összességét értik. A közigazgatásnak Romániában – az alkotmány szerint is – két része van:  Központi közigazgatás  Helyi közigazgatás VII.2 A központi közigazgatás A központi közigazgatás (államigazgatás) a kormány alárendeltségében működik. A központi közigazgatás intézményei a román alkotmány szerint: a minisztériumok, melyek a kormány alárendeltségében működnek, kettős feladatkörük van: a) adminisztratívvégrehajtó feladatkör b) politikai programadó feladatkör országos hatáskörű szervek: a) a kormánynak, minisztériumoknak alárendelt szervek csak a Számvevőszék jóváhagyásával és törvényi felhatalmazás alapján jöhetnek létre b) autonóm közhatóságok: sarkalatos (organikus) törvény alapján hozhatók létre a fegyveres erők az alkotmány szerint csakis a közakaratnak (a nép akaratának) alárendelten működnek, jóllehet, központi közigazgatási értelemben az egyik minisztérium, a hadügy

alárendeltségében működnek. a Legfelső Honvédelmi Tanács: a védelmi tevékenység koordinációját látja el VII.3 A helyi közigazgatás A helyi közigazgatás szervezetében általában megkülönböztetik: – a helyi önkormányzatokat, amelyek a helyi közösségek autonómiáján alapuló helyi közigazgatási feladatokat látják el – az államigazgatás dekoncentrált szerveit A román alkotmány a helyi közigazgatás alapelvei közé a következőket sorolja:  a decentralizáció elvét  a helyi autonómia elvét  a közszolgálatok dekoncentrálásának az elvét Ezeknek az elveknek megfelelően a helyi közigazgatás román alkotmányos intézményei:  a választott helyi tanács és polgármester  a választott megyei tanács  a kinevezett prefektus 38 Az előbbi kettő a helyi önkormányzat, az utóbbi elsősorban a dekoncentrált szervek működésével összefüggő intézmény. VII.31 A helyi-területi közigazgatási szervezet

története Általános megállapítás: Románia területi-közigazgatási rendszere eltérő történelmi hagyományú és közigazgatású régiókat egyesített. Az egységesítésre a XX század húszas éveiben került sor Közigazgatás Havasalföldön és Moldvában - - - - - - - Bár az 1866os alkotmány különtörvényt ír elő a közigazgatási decentralizációról (132.szakasz), csupán egy 1864es törvény folyamatos módosítgatására került sor, amely számtalan zavart okozott, egész 1872ig. 1872ben elfogadták a megyei tanácsok törvényét, amely szerint: a) a megyei tanácsoknak 12 tagja van, akiket 4 évre választottak meg; b) a választás: 33at mindegyik választói kollégiumból (az 1866os alkotmány 4 kollégiumról rendelkezett) a megyei tanácsok saját elnököt választottak, de reális jogosítványokkal a megyei tanács 3 tagú állandó bizottsága rendelkezett, amelyet szintén 4 évre választottak, s amelynek elnökét a belügyminiszter

javaslatára az uralkodó nevezte ki. Emellett létezett a prefektus is, aki általános végrehajtói jogosítványokkal rendelkezett a megye mellett, és gyakorlatilag ő birtokolta a végrehajtó hatalmat. A tanács csak évente ülésezett, az uralkodó megvétózhatta és visszautalhatta a tanácshoz a határozatokat. Az 1883as törvény oldott valamit az előbbi rendszer centralizációján, a tanácsok tagjainak számát 18ban állapították meg, az állandó bizottság helyett “állandó küldöttséget” hoztak létre, amelynek ülésein részt vett a prefektus is, de a bizottság felhatalmazásával a prefektus itt is átvehette a tanács döntési jogköreit. (Mindez a kormányzó pártok klientúrájának kiépítését szolgálta a megyék szintjén.) A megyék jogi személyiségét csak 1894ben ismerték el A községi/városi tanácsok szabályozását nagyon gyakran, választásról választásra váltogatták. Az 1864es törvény alapján a helyi tanács nem

igazgatott, hanem csupán ellenőrzött, a polgármestert – részben – kinevezték, de ez 1874re megváltozott, a polgármestereket kinevezték, a (falvak esetén) a prefektusok, ill. (városok esetén) a belügyminiszter javaslatára A polgármesterek választását 1882ben vezették be, ezt a tanácsokra bizták, de királyi rendeletnek kellett megerősítenie a döntést városokon, falvakon pedig a prefektusnak. 1894től hangsúlyosabban szétválasztották a városokat a községektől, a határozatok utólagos ellenőrzésének és semmissé nyilvánításának jogával a belügyminiszter, a király és a törvényhozó testületek is rendelkeztek. A tanácsok a belügyminiszter javaslatára, királyi rendelettel feloszlathatók, anélkül, hogy lehetőségük lenne kifogásolt aktusaik igazolására. Összefoglalva: Cuza kezdeti liberalizmusát követően az ókirályság helyi közigazgatása erőteljes centralizációs irányt vett, gyakorlatilag decentralizálás nem is

létezett. A reformkísérletek gyakoriak voltak, de ezek bátortalan decentralizáló kísérletek voltak az uralkodó réteg pozíciójának konzerválását is szem előtt tartva. Közigazgatás Dobrudzsában - - Dobrudzsát Románia 1878ban kapta meg a berlini egyezmény nyomán 1880ban különtörvény született Dobrudzsa közigazgatási megszervezéséről, két megye létesült: Tulcea és Konstanca. A megyék élén a többi megyééhez hasonló tanács létesült, a prefektus hatásköre azonban jóval nagyobb volt. 1913ban újabb törvény Dobrudzsáról, kiterjeszti a centralizmust a Quadrilaterre is. 1922ben újabb törvény – immár Nagy Románián belül – Dobrudzsáról, ez továbbra is kiemelte Dobrudzsát a területi közigazgatás egészéből, fokozottabb centralizmust érvényesített. 39 Közigazgatás Erdélyben 1861ben véget ér az abszolutizmus, visszaállították a nemesi vármegyéket az erdélyi kormányzóság, a Gubernium megszűnt, a székely

főkirálybírák és a szászispán (a korábban a szász nép egyeteme által választott “szász comes”) kinevezése ezután a budapesti kormány javaslata alapján történt - a szász univerzitást egyelőre meghagyták, de bíráskodási jogkör nélkül Erdély tehát a kiegyezés után még egy ideig külön jogterület volt, beolvasztása a magyar közigazgatás egységébe e közigazgatás modernizálásával párhuzamosan ment végbe:  az 1870ben meghozott 42. sz törvény hozzáigazítja a megyei és városi törvényhatóságokat (önkormányzatokat) a magyar parlamentáris kormányzás rendszeréhez: a tisztségviselőket felerészeben virilistákból (a legtöbb adót fizető polgárok közül), felerészben pedig választott törvényhatósági (önkormányzati) tagokból álló bizottságok választják meg 6 évre; megőrzi a nemesi vármegye azon korábbi jogát hogy a parlament által meg nem szavazott adók befizetését megtagadja (a kormány

szorgalmazásával szemben)  a nemesi vármegyei politika hagyománya továbbélt abban a jogban, hogy a megyék törvényhatóságai politikai kérdéseket is tárgyalhattak, a kormány intézkedéseivel szemben felterjesztéssel élhettek  a politikai kérdésekkel való foglalkozás azonban elvonta a megyék figyelmét a közigazgatási feladatoktól 1876-77ben (Tisza Kálmán kormánya idején), a XXXIII. sz 1876-os törvény alapján megyerendezésre került sor, melynek során:  megszűnt a Királyföld (a szász terület) autonómiája  megszűntek a székely székek  és egységes megyerendszer alakult ki 15 vármegyével a történelmi Erdély területén; ezek a következők voltak: BeszterceNaszód (székhelye: Beszterce), SzolnokDoboka (Dés), Kolozs (Kolozsvár), TordaAranyos (Torda), Hunyad (Déva), AlsóFehér (Nagyenyed), Szeben (Nagyszeben), Fogaras (Fogaras), NagyKüküllő (Segesvár), KisKüküllő (Dicsőszentmárton), MarosTorda (Marosvásárhely),

Brassó (Brassó), Háromszék (Sepsiszentgyörgy), Csík (Csíkszereda) és Udvarhely (Székelyudvarhely). A megyék elnevezésükben lehetőleg őrízték a hagyományokat (pl. SzolnokDoboka, MarosTorda vármegyék). A ma Romániához tartozó területen még a további – partiumi és bánsági – megyék léteztek: Máramaros, Szatmár, Szilágy, Bihar, Arad, KrassóSzörény, TemesTorontál.  a megyék élén kinevezett főispán állt, mint a kormányhatalom képviselője; az igazgatás ügyeit a megyegyűlés által 6 évre választott alispán és alárendeltjei intézték  a megyék alatti területiközigazgatási egységekben, a járásokban a végrehajtó hatalmat a szolgabírák képviselték (az állam “magyar királyi” szerveinek az irányítását ők végezték). A járások nem rendelkeztek jogi személyiséggel.  a megyegyűléseket továbbra is felerészben választották, felerészben pedig a legnagyobb adófizetők, az ún. virilisták

részvételével működtették  a városok közül néhány politikai önkormányzati autonómiával rendelkezett (törvényhatósági jogú város: Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Szatmárnémeti), mások úgynevezett “rendezett tanácsú városok” voltak (Dés, Szamosújvár, Torda, Felvinc, Déva, Vajdahunyad, Hátszeg, Nagyszeben, Vízakna, Medgyes, Segesvár, Udvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Gyergyószentmiklós, Brassó, Fogaras stb.)  a községek, falvak politikai jogokkal nem rendelkeztek, őket teljes részben a megye uralta. A községi tanácsokat is felerészben a virilistákból állították össze.  a megyék önállósága fokozatosan csökkent, fokozatosan nőtt a centralizáció,  először 1886ban a XXII.sz törvénnyel módosították a közigazgatási rendszert, anélkül, hogy új alapokra helyezték volna. A módosítás a községi közigazgatásra vonatkozott elsősorban, azt egységesítette azonban

úgy, hogy továbbra is lehetővé tette az egyes 40 - községek partikularitásainak a községek irányításában való megjelenítését (eltérően a román királyság községeinek 1864es homogén szabályozásától).  1891ben a Szapárykormány átfogó, a közigazgatás államosítását célzó javaslatot nyújtott be a parlamentben, amelyet az ellenzék obstrukciójának következtében teljes egészében (277 szakasza volt) az országgyűlés nem fogadott el, azonban a javaslat első szakaszát, mely szerint “a közigazgatás a vármegyékben állami feladatot képez”, elfogadták  a nemzetiségek (köztük a románok) képviselete a közigazgatásban egyre csökkent. Főleg Tisza Kálmán kormányzása idején alakult ki az a gyakorlat, hogy a nemzetiségi vidékeken olyan közigazgatási tisztségviselők kerültek vezető pozícióba, akik az ott élők szokásait, nyelvét nem ismerték. Ennek ellenére a szászok végig megőrízték kulcspozícióikat

Szeben megyében (ahova általában szász főispánt neveztek ki, aki viselte a “szász comes” – immár szimbolikus – szimbolikus címét), a románok pedig BeszterceNaszód, Máramaros, KrassóSzörény és Hunyad megyékben rendelkeztek erős pozíciókkal. Közigazgatás a Bánságban A pozsareváci/passarowitzi 1718as béke nyomán a Bánság felszabadult a török uralom alól, és a Habsburgok közvetlen fennhatósága alá került. Ez azt jelentette, hogy nem a XVI században a török hódítás nyomán megszűnt vármegyéket állították vissza, hanem létrehoztak egy közvetlen, Bécsből irányított kormányzóságot, amelynek élén egy katonai és civil kormányzó állt. Ezt a közigazgatást két ízben átszervezték (1740ben és 1750ben), majd 1779ben visszaállították a megyéket. Három megye jött ekkor létre a Bánság területén: Temes, Torontál és Krassó A bánságihoz hasonló osztrák közigazgatás létezett Bukovinában 17751849 között. A

közigazgatás egységesítése az első világháború utáni királyi Romániában  191821 között ideiglenes közigazgatás jött létre több, Románia által a vh. nyomán megszerzett, új területen  Erdélyben az erdélyi románok gyulafehérvári nagygyűlésén létrehozott Erdélyi Kormányzótanács (Consiliu Dirigent) vette át a közigazgatási, sőt, a regionális kormányzati feladatokat. A Kormányzótanács Nagyszebenben működött, 12 tárcát hozott létre a kormányzati feladatok felosztásában, és megkezdte az osztrákmagyar közigazgatási rendszer átalakítását. Első rendeleteiben elismerte a kisebbségek anyanyelvhasználatának jogát a közigazgatásban és igazságszolgáltatásban ott, ahol azok aránya eléri a 20 százalékot.  Hasonló helyi kormányzat jött létre Besszarábiában és Bukovinában is  Az erdélyi Kormányzótanácsot 1920 áprilisában szüntették meg.  Az egységesítés nagy problémája: az Osztrákmagyar

Monarchiától megszerzett területeken a közigazgatás jóval decentralizáltabb volt, s a helyi román elitek nem kívántak lemondani ezekről az eredményekről – emiatt a közigazgatás egységesítése késett  Az egységesítés csak 1925 után került napirendre, a keretet hozzá az 1923as alkotmány adta meg, amely azonban csak a megyékben és községekben jelöli meg a közigazgatás területi egységeit, a járásokat az alkotmányozók kihagyták, az utólagos törvényhozásra bízták.  Az 1925 júniusában elfogadott törvény jogi személyiséget biztosított a megyéknek és községeknek, választott hatóságokat rendelt e közigazgatási egységek élére. A falusi községek esetében az ókirálysági rendszert alkalmazták, amely nem adott önkormányzatot mindegyik falunak, hanem több falunak közösen.  A választott hatóságok: a községi és megyei tanács. A végrehajtó helyi hatalmat a polgármester (községek), illetve az állandó

küldöttség és a prefektus (megyék) gyakorolták. A polgármestert a községi tanács választotta 8 évre. Nagyobb városokban azonban a tanács szavazata egy rangsort állapított meg, a polgármestert a belügyminiszter választotta meg e rangsorolás konzultálásával. 41  Az 1929es módosítás nem szüntette meg az 1925ben bevezetett centralizmust: megváltoztatta a polgármester státusát (közvetlenül választották 5 évre), az 50.000 fölötti városokat municípiumnak nyilvánította. Az erdélyi modellnek megfelelően a municípiumok nem a megye részei, hanem a megyékkel egyenrangú törvényhatóságok voltak (ez a hagyomány folytatódott a mai magyarországi megyei jogú városokban). Az 1929es változat bevezette a közigazgatási prefektus tisztségét, aki a megyei közigazgatás feje volt és megyei tanács választotta meg. A gyakorlatban azonban nem szűnt meg a kormány centralizáló befolyása, mivel a prefektus kinevezését is magához ragadta

a kormány: a tanács első három – legtöbb szavazatot kapó – jelöltje közül választotta ki  A kormány befolyása rendkívül erőteljes maradt visszahívó és tanácsfeloszlató jogosítványainál fogva. Az 1929es alapokon létrejött közigazgatás is működésképtelennek bizonyult, ezt bizonyítja az a számtalan korrekciós kísérlet, amire a 30as években került sor.  1938ban a királyi diktatúra megszüntette a megyéken és községeken alapuló közigazgatást és – az 1938as alkotmány alapján – bevezette a tartományokat, a közigazgatás azonban nem a választott, hanem a kinevezett tisztségviselők kezében összpontosult. A helyiterületi közigazgatás átalakulása a második világháború után  A második világháború után, 1944ben visszaállították az 1923as alkotmány alapján működő közigazgatási rendszert  Erre a rendszerre épül rá a kommunizmus bevezetésével a szovjet tanácsi rendszer  1952es alkotmány

alapján szovjet mintára bevezetik a tartományokat és rajonokat. A tartományok között van a Magyar Autonóm Tartomány, amely azonban semmilyen autonómiával nem rendelkezett (autonómiájának statútumát sem készítették el)  1968ban Nicolae Ceausescu ismét bevezette a megyerendszert  A rendszerváltást követően az 1991es alkotmány előírásai alapján kerül sor a 69/1991es helyhatósági törvény elfogadására.  2001ben a 215ös számú törvény váltja fel a 69es törvényt VII.32 A helyi közigazgatás szerkezete a 215ös törvény alapján – A községek, a városok és a megyék közjogi személyek, területi elhatárolásuk meghatározása, módosítása csakis törvény alapján lehetséges, a polgárok előzetes, referendum útján történő konzultálása nyomán – A községek, városok, megyék döntéshozó és végrehajtó hatóságai: a helyi és megyei tanácsok mint döntéshozó szervek, a polgármester mint a végrehajtó hatalom

képviselője, akiket 4 évre választanak meg általános, közvetlen és titkos szavazással – A helyi tanácsok létszáma: Lakosságszám 1500ig 15013000 30015000 500110.000 10.00120000 20.00150000 50.001100000 100.001200000 200.001400000 400.000 fölött Bukarest Tanácstagok száma 9 11 13 15 17 19 21 23 27 31 55 42 A helyi tanácsok hatásköre:  Határoz minden olyan helyi kérdésben, amely törvény alapján nem tartozik valamilyen más, helyi vagy központi közhatóság hatáskörébe  Megválasztja a település alpolgármesterét vagy alpolgármestereit, határoz a polgármesteri hivatal személyi állományának kereteiről  Kidolgozza és jóváhagyja a település statútumát valamint a helyi tanács (önkormányzat) képviselőtestületének működési szabályzatát  Fejlesztési terveket, tanulmányokat, urbanisztikai és területrendezési terveket hagy jóvá  Jóváhagyja a helyi költségvetést, a költségvetési kölcsönöket,

valamint a költségvetés végrehajtását  Helyi adókat és illetékeket állapít meg törvényben meghatározott módon  Közszolgálatokat hoz létre, jóváhagyja azok személyi állományának keretszámait, státusjegyzékét  Kezeli a település köz és magánvagyonalapját  Dönt a közvagyon bérbeadásáról, közhasznú felhasználásáról  Dönt a település magánvagyonának bérbeadásáról, illetve elidegenítéséről  Helyi érdekű közhasznú és kereskedelmi társaságokat hoz létre és felügyeletet gyakorol fölöttük (megbízza és leváltja igazgatótanácsukat)  Karban tartja a település infrastruktúráját  Határozatokat hoz a közrend fenntartásáról, javaslatot tesz erről a rendőrségnek és csendőrségnek  Szociális programokat dolgoz ki, segélyez a törvények előírásainak megfelelően  Határoz az utcák, terek és saját intézmények nevéről  Díszpolgári címet adományoz  Dönt a kül és

belföldi jogi személyekkel való társulásról, testvértelepülési kapcsolatok létesítéséről A polgármester hatás és feladatköre:  Intézkedik a törvények betartásáról, az alapvető jogok és szabadságjogok védelme érdekében  Intézkedik a helyi tanács határozatainak végrehajtása érdekében  Helyi érdekű kérdésekben helyi népszavazást kezdeményezhet  Tájékoztatja a helyi tanácsot a település gazdasági és szociális helyzetéről  Elkészíti a település/közigazgatási egység költségvetéstervezetét, a költségvetés végrehajtásáról zárszámadást, jelentést készít, hitelutalványozó  Katasztrófavédelmi feladatokat lát el  A rendőrséggel együtt biztosítja a közrend fenntartását, polgári védelmi feladatokat lát a törvényes előírásoknak megfelelően  Államigazgatási feladatokat lát el (anyakönyvezés stb.)  Munkáltatói jogkört gyakorol a polgármesteri hivatal személyzete

tekintetében A polgármestert munkájában egy vagy két (megyeszékhelyeken két) alpolgármester segíti, akiket a tanács (a helyi képviselőtestület kebeléből választanak meg). A megválasztott alpolgármester nem lehet a tanács tagja. Az alpolgármesterek a polgármesterek által rájuk ruházott feladatköröket látják el; az államigazgatással összefüggő hatáskörök nem ruházhatók át (az át nem ruházható feladatköröket a törvény pontosan megjelöli). A megyei tanács és a helyi tanácsok között nincs alárendeltségi viszony, a megyei tanács csupán koordinálja a helyi tanácsok működését egyes, közös érdekű közszolgálatok működtetésében. 43 A megyei tanácsok létszáma: Lakosságszám Tanácstagok száma 350.000ig 31 350.001500000 33 500.001650000 35 650.000 fölött 37 A megyei tanács elnököt és két alelnököt választ saját kebeléből. A megyei tanács hatás és feladatköre:  Jóváhagyja a tanács működési

szabályzatát  Stratégiai terveket, fejlesztési programokat fogad el  Jóváhagyja a megye költségvetését, zárszámadásokat készít  Helyi adókat és illetékeket állapít meg.  Kezeli a megyei köz és magánbirtokot, dönt azok bérbeadásáról, koncesszióba adásáról  Megyei érdekű közintézményeket és közszolgáltatásokat létesít és működtet  Közhasznú társaságokat és kereskedelmi társaságokat létesít, felügyeli azok tevékenységét, kinevezi és visszahívja azok igazgatótanácsát.  Karban tartja a megyei utakat, hidakat, a közlekedési infrastruktúrát  Kulturális és szociális létesítményeket hoz létre és tart fenn  Határoz a megyei intézmények és egyéb objektumok elnevezéséről  Határoz a kül és belföldi jogi személyekkel létrehozandó társulásokról  Ellát egyéb feladatokat, külön törvény felhatalmazás alapján Mind a megyei, mind a helyi tanács munkájában

köztisztviselőként egy titkár (jegyző) is szerepet kap. A titkár az anyakönyvi hivatal, a gyámhivatal és a szociális segélyezés felügyeletét látja el, a tanács jogi természetű munkáját koordinálja (nyomon követi peres ügyeit), felel a tanácsi ülések előkészítéséért, a határozattervezetek előkészítéséért. A prefektus  A kormány képviselője a megyékben és a fővárosban, munkájában két alprefektus segíti  Törvényességi felügyeletet gyakorol a helyi tanács és a megyei tanácsok határozatai és tevékenysége fölött  Javasolja a központi közigazgatás dekoncentrált szervei vezetőinek kinevezését, illetve visszahívását  Biztosítja “a nemzeti érdek megvalósulását”, a törvények gyakorlatba ültetését  Biztosítja a nem katonai jellegű védelmi intézkedések foganatosítását 44 VIII. Egyéb alkotmányos intézmények VIII.1 A bírói szervezet A bíróságok jogállása – A román

alkotmány nem “bírói hatalomról”, hanem “bírói hatóságról” beszél, ez még az 1991es alkotmányból visszamaradt kifejezés, ui. az 1991es alkotmány még nem rendelkezett a “hatalmi ágak szétválasztásáról”, ez a 2003as módosításkor került be a szövegbe (1. szakasz) – Az 1992es 92. sz, a bírói szervezetről szóló törvény azonban már hivatkozik erre az elvre A “bírói hatóságok” (a bírói szervezetrendszer) az alkotmány és a 92/1992es törvény alapján a következő intézményeket foglalják magukba:  a bíróságok: alapfokú bíróságok, törvényszékek, ítélőtáblák (táblabíróságok)  a Legfőbb Semmítő és Itélőszék (Curtea Suprema de Casatie si Justitie)  a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa (Consiliul Superior al Magistraturii) A bírói hatalom megszervezésének elvei:  a törvény előtti egyenlőség  az igazságszolgáltatáshoz való korlátozásmentes hozzáférés  a bírák

függetlensége  a kollegialitás elve az ítélethozatalban (ítélőtanácsokban)  a bírói ítélkezés szóbelisége és nyilvánossága  az igazságszolgáltatás háromszintűségének szabálya  különleges bíróságok létrehozásának tilalma - A törvény (bíróságok) előtti egyenlőség elvét mind az alkotmány (16., 124 szakasz), mind a 92es törvény garantálja. E törvényszövegekből kiderül, h a törvény előtti egyenlőség mind a román állampolgárokra, mind a külföldiekre és a hontalanokra is érvényes. A bírósági eljárás személytelen, azonos módon érvényes és kötelező a felekre nézve. Az egyenlőség elvének nem mond ellent a szakosított bíróságok létezése, ezek csak az eljárás tekintetében különböző. A kisebbségekhez tartozó személyek anyanyelvhasználata is ezt szolgálja Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés Az igazságszolgáltatás költségei (ügyvédi, szakértői honoráriumok,

bélyegilletékek stb.) nem akadályozhatják a hozzáférést anyanyelvhasználat - - - A bírói függetlenség Nem jelenti mindenütt a bírói karnak, mint testületnek a függetlenségét (NagyBritanniában a bírói hierarchia csúcsa nem válik el a többi hatalmi ágtól, az EÁban a lakosság választja a bírákat (büntetőperekben nem mondanak ítéletet – az az esküdtszék feladata – csupán a tárgyalást vezetik és a büntetést szabják ki; a kontinentális gyakorlat szerint a legfelsőbb bíróságok vezetőit általában a parlament nevezi ki A romániai bíróságok függetlenségének elvei: A) a bírák elmozdíthatatlansága: a köztársasági elnök nevezi ki őket a MLT javaslatára. Az MLT dönt előreléptetés, áthelyezés, szankciók kérdésében is; a bírák kinevezése korlátlan időre szól B) a magisztrátusok nem lehetnek párttagok, választott tisztségviselők, köztisztségek viselői, csupán felsőoktatásban vehetnek részt

oktatóként 45 C) D) E) F) nem folytathatnak választottbíráskodási tevékenységet nem vehetnek részt olyan ügyek tárgyalásában, amelyben rokonaik (IV fokig) érintettek nem szólhatnak bele más ügyekbe (konzultáció stb. címén) nem tartóztathatók le, vizsgálhatók ki stb. - a kollegialitás elve elméleti vita, egyszemélyi v. testületi bírói döntések legyenek a román jogrend vegyes megoldás: a) alapfokú ítélkezés: egyszemélyes b) fellebbezés (törvényszék, ítélőtábla): 2 személyes ítélőtanács c) felfolyamodás (recurs): 3 tagú ítélőtanács - jogorvoslat: 3 fokozatú igazságszolgáltatás büntetőper: alapfok, fellebbvitel: törvényszék, felfolyamodás: ítélőtábla polgári per: alapfok, fellebbvitel törvényszék, felfolyamodás Legfőbb Semmítő és Itélőszék - bíróságok: a) alapfokú bíróságok: megyéken belüli kerületeket szolgálnak ki, e kerületeket kormányhatározatok alakítják ki az igazságügyi

miniszter javaslatára, megyénként általában 35 bíróság működik, Bukarestben kerületenként (6); alapfokon ítélkeznek minden olyan ügyben, amelyet a törvény nem utalt más bíróság hatáskörébe; nincsenek szakosított ítélőtanácsai b) a törvényszékek: minden megyében egy törvényszék van a megyeszékhelyen és Bukarestben; alapfokú bíróságként működnek azokban az ügyekben, amelyekről a törvény ekként rendelkezik, illetve fellebbviteli bíróságként. Általában polgári és büntetőjogi tagozattal rendelkeznek; egyes törvényszékeknek közigazgatási bíráskodási, kereskedelmi bíráskodási ill. folyam és tengerhajózási bíráskodási tagozat c) táblabíróságok (ítélőtáblák): egyes megyeszékhelyeken működnek (nagyobb régiót, több megyét szolgálnak ki), több törvényszék tartozik hozzájuk; alapfokon ítélkeznek azokban az ügyekben, melyeket a törvény hozzájuk rendel; fellebbviteli bíróságként a

törvényszékek ítéletével szemben; ítélkeznek a büntetőperi felfolyamodásokban, melyekben a fellebbezéseket a törvényszékek bírálták el. Tagozatokkal működnek d) A Legfelső Semmítő és Itélőszék: Bukarestben működik, legtöbb 80 bíróval (1 elnök, 1 alelnök, 5 tagozati elnök). Az öt tagozat: polgári (civilisztikai), büntetőjogi, kereskedelmi, közigazgatási és katonai. Összetételéről és működéséről külön sarkalatos törvény rendelkezik. Feladatköre: a) alapfokú ítélkezés; b) igazságügyi ellenőrzés; c) semmítőszéki feladatkör a törvények alkalmazásának és értelmezésének egységesítése érdekében; d) alkotmánybírósághoz való folyamodás a törvények alkotmányosságának ellenőrzése érdekében (előzetes absztrakt normakontroll); e) az igazságügyi minisztérium megkeresése a törvények jobbítása érdekében A Magisztratúra Legfelső Tanácsa (Consiliul Superior al Magistraturii, CSM MLT) 19 tagja

van: 14et (9 bírót és 5 ügyészt) a magisztrátusok (bírák és ügyészek gyűjtőfogalma) közgyűlésén választanak meg és a szenátus erősíti meg kinevezésüket; a szakmai és civil társadalom 2 neves képviselője, kiket a szenátus választ meg; az igazságügyi miniszter; a Legfelső Semmítő és Itélőszék elnöke, legfelső ügyésze 6 évre választják meg őket az MLT feladatköre: a) Javaslatot tesz bírák és ügyészek kinevezésére Románia elnökének b) Bíráskodik a bírák és ügyészek fegyelmi ügyeiben, e döntések meghozatalában a az igazságügyi miniszter; a Legfelső Semmítő és Itélőszék elnöke és legfelső ügyésze 46 nem szavazhat. Az MLT fegyelmi határozatai ellen a Legfelső Semmítő és Itélőszéknél lehet fellebbezni c) Elrendeli, az igazságügyi miniszter javaslatára, a bírák előléptetését, áthelyezését, felfüggesztését, valamint tisztségük megszünését d) Garantálja az igazságszolgáltatás

függetlenségét e) A MLT elnöke az alkotmánybírósághoz fordulhat a közhatóságok közötti, alkotmányos természetű konfliktusok feloldása érdekében Az ügyészség Általában: - két modell: 1) az ügyészség a kormánynak alárendelten végzi munkáját, az ügyészség vezetőjét leggyakrabban az igazságügyminiszter nevezi ki (Németo., Ausztria, Fro); 2) önálló vagy parlamentnek alárendelt ügyészség Más megközelítésben: - négy modell: 1) kormánynak alárendelt; 2) parlamentnek alárendelt; 3) független (pl. Portugália); 4) a polgároknak közvetlenül felelős (Kalifornia) ügyészség az intézmény egészét románul Ministerul Public kifejezéssel jelölik, az egyes ügyészségek neve pedig “parchet” - az alkotmány szerint az Ügyészség szervezete a társadalmi közérdeket képviseli, az ügyészek pedig a törvényesség, a pártatlanság és hierarchikus felügyelet elveinek megfelően tevékenykednek (132. alkotmánycikkely) - az

ügyészek hatás és feladatköre: a) bűnüldözés; b) a rendőrségi bűnügyi vizsgálatok ellenőrzése (az ügyészek irányítják a bűnüldözési és nyomozati tevékenységet) c) büntetőperekben keresettel fordulnak a bíróságokhoz d) törvény által előírt esetekben polgári peres keresettel is fordulnak a bírósághoz e) részvétel – a törvények által előírt módon – a tárgyalásokon f) a bűnözés jelenségeinek tanulmányozása, javaslatok kidolgozása a büntetőjog módosítására, korszerűsítésére - - az ügyészségekről a 92es törvény rendelkezik, azonban elméleti vita folyt arról, hogy a bírói hatalomhoz, avagy a végrehajtó hatalomhoz tartoznake az alkotmány szerint az Ügyészség az egyik igazságszolgáltatási hatóság, a bíróságok és a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa mellett mindazonáltal az Igazságügyi Minisztérium irányítása alatt áll magyar és részben román felfogás: a végrehajtó hatalom része A

román és magyar bírói szervezet összehasonlítása Románia A bírói szervezet Az 1992/92-es sarkalatos törvény törvénye A bírói szervezet struktúrája Négy szintű: - Legfelső Semmítő és Ítélőszék (80 tag) - Táblabíróságok (össz.14) - Törvényszékek: minden megyében és Bukarestben (össz. 41) - Helyi bíróságok (kb. 180) 47 Magyarország 1997. évi LXVI tv, kétharmados törvény Négy szintű: - Legfelsőbb Bíróság (kb. 100 tag - Ítélőtáblák: 5 (Bp, Pécs, Győr, Debrecen, Szeged) - Megyei bíróságok, Fővárosi Bíróság (20) - Helyi és munkaügyi bíróságok A bíróságok igazgatásának szerve összetétele: hatásköre: Az ügyészség A Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa (MLT) 9 bíró, 5 ügyész (titkosan választják), 2 szakmai/civil személyiség, az igazságügymin., a Legfelső Semmítő és Itélőszék elnöke, legfelső ügyésze a) Javaslatot tesz bírák és ügyészek kinevezésére Románia elnökének b)

Bíráskodik a bírák és ügyészek fegyelmi ügyeiben, c) Elrendeli a bírák előléptetését, áthelyezését, felfüggesztését, valamint tisztségük megszünését d) Garantálja az igazságszolgáltatás függetlenségét e) Az alkotmánybírósághoz fordulhat a közhatóságok közötti, alkotmányos természetű konfliktusok feloldása érdekében a kormánynak alárendelten működik Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) 9 bíró (titkosan választják), az igazságü.min, a legfőbb ügyész, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, a parlament alkotmányügyi és költségvetési bizottságai által kijelölt 11 képviselő a) felügyeletet gyakorol az ítélőtábla és a megyei biróságok elnökének igazgatási tevékenysége fölött b) ellátja a bíróságok költségvetésével és gazdálkodásával kapcsolatos központi feladatokat c) gyakorolja a munkáltatói (bírák kinevezésével, felmentésével, kijelölésével, személyzeti nyilvántartással,

bírósági vezetők kinevezésével kapcsolatos feladatok d) ellátja a központi oktatási feladatokat e) szervezi és végzi a bírósági statisztikai adatok gyűjtésével és feldolgozásával kapcsolatos központi feladatokat kormánynak alárendelt a legfelső ügyészt a parlament választja 6 évre a köztársasági elnök javaslatára VIII.2 Egyéb intézmények A Legfelsőbb Honvédelmi Tanács – egységesen megszervezi és egybehangolja az ország védelmével és a nemzetbiztonsággal, a nemzetközi biztonság fenntartásában, a katonai szövetségeken belüli kollektív védelemben, valamint a béke fenntartásával vagy visszaállításával kapcsolatos kezdeményezésekben való részvétellel összefüggő tevékenységeket. (az alkotmány 119. szakaszának megfogalmazása) – elnöke: Románia elnöke – tagjai: összetételét és szervezetét sarkalatos törvény szabályozza – jelentéseit a két ház együttes ülésen vizsgálja meg A Számvevőszék Az

alkotmány 140 szakasza szerint sarkalatos tv. szabályozza a következő feladatok és feltételek mellett:: – ellenőrzést gyakorol az állam és a közszektor pénzügyi erőforrásainak létrehozási, igazgatási és felhasználási módja fölött. – éves jelentést terjeszt a parlament elé a lejárt költségvetési év országos közköltségvetésének vagyonkezelési számláiról, amely az észlelt hiányosságokat is tartalmazza. – a Szenátus kérésére ellenőrzi a közpénzek kezelési módját és az észleléseiről jelentést tesz. – A számvevőszéki tanácsosokat a Parlament nevezi ki 9 éves, meg nem hosszabbítható vagy meg nem újítható mandátumra, a számvevőszéki tanácsosok egyharmada háromévenként megújul. A Számvevőszék tagjai függetlenek a mandátumuk gyakorlásában és időtartama alatt elmozdíthatatlanok, alá vannak vetve a törvény által a bírák tekintetében előírt összeférhetetlenségeknek. 48 A

Törvényhozási Tanács – A parlament tanácsadó szakosodott szerve, amely az összes jogszabály rendszeresítése, egységesítése és egybehangolása céljából véleményezi a jogszabálytervezeteket – vezeti Románia jogszabályainak hivatalos nyilvántartását. 49 IX. Pártok és a román pártrendszer IX.2 A román pártrendszer kialakulása – adottságok és körülmények IX.21 Törésvonalak A törésvonal fogalma A politikai törésvonalak: a társadalom politikailag releváns csoporttagolódását jelenítik meg megmutatkoznak mind csoportok, szervezetek, mind a kollektív identitások szintjén a törésvonalak politikai konfliktusokban jönnek létre és mélyülnek el jelen vannak szervezeti szinten, az elitek szintjén és a szavazók szintjén Rokkan törésvonalparadigmája: - a kontinentális Európa politikai pluralizmusának modern intézményesülését 3 egymást követő forradalom határozta meg: a “nemzeti”, az ipari és a nemzetközi

forradalom. Az első kettő nagyjából egyidejűleg fejtette ki hatását a politika intézményesülésére. - A politikai konfliktusok intézményesülése az első két forradalom nyomán két tengely segítségével írható le: 1) egy funkcionális tengely; 2) egy területikulturális tengely - A nemzeti forradalom a funkcionális tengely mentén az állam vs. egyház törésvonalat hozta létre, a területikulturális tengely mentén pedig a centrum/periféria törésvonalat - Az ipari forradalom a funkcionális tengely mentén a tőkés vs. munkás törésvonalat alakította ki, a területikulturális tengely mentés pedig város vs. agrárszektor ellentétét - A nemzetközi forradalom csak a tőkésmunkás ellentétet érinti, a munkásságot megosztja a kommunista és nemkommunista baloldal között Rokkan nézőpontjából a törésvonalak hozták létre a pártokat, és az egyes országokban működő, változatos pártpaletták egységesen vizsgálhatók. A

legváltozatosabb pártpaletta a centrum/periféria törésvonal mentén található. Összefoglalva: Forradalmak => ↓ Tengely Területikulturális Funkcionális Nemzeti Törésvonal Ipari Törésvonal Nemzetközi (másodlagos tvonal) 1.Centrum/periféria 2. Állam/egyház 3. Város/vidék 4. Tőkés/munkás 5. Reformista/komm A 4 fő törésvonal és az 1 másodlagos törésvonal 8 pártcsaládot alakított ki Európában: Ezek (zárójelben a törésvonal száma, amelyhez kapcsolódnak): o A) munkáspártok valamint szövetségeseik (4.) o B) tulajdonosok pártjai (4.) o C) kereszténydemokrata pártok (2.) o D) autonomista/regionalista/etnoregionalista pártok (1.) o E) centralista pártok (1.) o F) környezetvédő pártok o G) antiklerikális pártok (2.) o H) termelők pártjai, agrárpártok (3.) Seiler szerint Ciprusra és Görögországra nézve a rokkani modell nem alkalmazható, és 50 megvizsgálandó – általában – alkalmazhatósága az európai

térség ortodox felére. A román politika törésvonalai Vannak-e törésvonalak a román politikában? – Sok kelet-középeurópai térséggel foglalkozó kutató arra hajlott, hogy felvállalja a Fukuyama által felkínált perspektívát, amely szerint a liberális értékrend végleg uralkodóvá vált, nincsenek (nem lesznek) nagy történelmi ellentétek, bár azt is látták, h. A liberális értékek még gyenge meggyökerezettségűek. Daniel Seiler szerint a Rokkanféle törésvonalmodell nem (vagy csak fenntartásokkal) alkalmazható ortodox vallású országokban. Néhány megállapítás az európai törésvonalak romániai jelenlétére vonatkozóan: A vallásos-szekuláris (állam/egyház) törésvonal Európa katolikus és vegyes (katolikus-protestáns) országainak jelentős részében (Ausztria, Németország, Hollandia) erős törésvonal. Romániában a vallási törésvonal nem tűnik meghatározónak, mivel: - az ortodox egyház inkább a hatalomba való

beépülés, az államhatalommal való együttműködés útját választotta, és nem a szekularizációval való politikai szembeszegülést - az ortodox a hívők nagy tömege számára inkább ritualizált együttlét és nem közéleti relevanciával is rendelkező morális tartalom – a vallási törésvonal nem meghatározó a szavazótáborok kialakulásában A centrum/periféria ellentét 1990 után egyedül az RMDSZ és a többi politikai párt viszonyában jelent meg. Bár Románia kulturálisan is differenciált, egymástól szociológiailag is mérhető távolságban levő régiókból tevődik össze, ezek politikailag eddig jobbára csak a szavazói attitűdben jelentek meg. A regionális pártok alapítására tett eddigi kísérletek (Moldvaiak Pártja, ErdélyBánság Liga) eddig sikertelenek voltak. A városvidék (agrárszektor) ellentét sem jelent meg markánsan 1990t követően. Ennek magyarázata – minden bizonnyal – az, hogy a szocialista iparosítást

követően nagyon jelentős lakosságrétegek éltek viszonylag köztes (életmódváltó) helyzetben falu és város között. 1990ben történt kísérlet a vidéki agrárértelmiség egy olyan pártba való összefogására, amely “agrárpárti” célokat fogalmazott meg (a Victor Surdu által alapított Romániai Demokrata Agrárpárt), a kísérletnek azonban vége szakadt a posztkommunista elit gyűjtőpártjának, a PDSRnek a létrehozásával. A faluváros törésvonal az 1996os és 2000es választásokon jelent meg, mint a PDSR (a mai Szociáldemokrata Párt) és polgári ellenzéke közötti különbség: a PDSR (PSD) szavazóbázisának jóval jelentősebb részét alkotta a falusi népesség. A 2004es választásokon a Nemzeti Liberális Pártot valamint a Demokrata Pártot egyesítő DASzövetség szavazói inkább a városi lakosságból kerültek ki. A klasszikus osztálytagoltság, a tőkés vs. munkás ellentét politikai törésvonalként gyakorlatilag nem

létezik. Az 1990 utáni középosztályosodás sem alakította ki a maga karakteres törésvonalát Jelentősebb vállalkozói réteg támogatottsággal a 2000-2004es időszak pártjai közül a PNL és a PD rendelkezett, a PSD a klientúrák kiépítése során alakította ki a maga vállalkozói hátterét. A kommunista rendszer által teremtett politikai osztálytagoltság (mely a Rokkanmodellben a nemzetközi forradalom által teremtett másodlagos törésvonallal hozható leginkább kapcsolatba) nemcsak a politikai elitet, hanem a társadalmat is megosztotta. A kommunista/antikommunista törésvonal a kommunista rendszerbe való integráltsághoz kapcsolódik. Az elitek szintjén ez azt jelenti, hogy egyrészt vannak a kommunista pártállam maradékstruktúráihoz kapcsolódó elitek – a kommunista bürokrácia 1990ben helyzetbe került “második vonala”, a “direktokrácia” (Andrei 51 Cornea kifejezése – Mo.n posztkádári technokráciának nevezik) –,

másrészt a prekommunista elitek (a királyi Románia hagyományait továbbvivő történelmi pártokhoz kapcsolódó elitcsoportok és a posztkommunista maradványstruktúrák által integrálatlan középosztály (mely kisvállalkozókból és fiatal értelmiségiekből áll). Összefoglalva: - viszonylag szilárdabb, szavazói szinten is kitapintható törésvonal a centrum/periféria és a városvidék vonatkozásában van - a társadalom átalakulását dinamikussá tevő, s annak politikai hangot adó egységes középosztály nincs, a tulajdonosódó polgárság és ideológiatermelők egyaránt jelen vannak a posztkommunista/antikommunista törésvonal mindkét oldalán. IX.22 Szavazói viselkedés Politikai piac és részvétel A politikai piac kínálati oldalát a pártok és programjaik határozzák meg, a keresleti oldalt pedig a szavazók preferenciái. A rendszerváltást követően a politikai piac viszonylag széles volt, nagyon sok új párt alakult, a pártok

számának növekedése 1996ig tartott, az új párttörvény bevezetéséig: Dátum Bejegyzett pártok száma 1990 május 20 80 1992 szeptember 27 155 1993 július 15 159 1994 október 1 161 1996 január 1 Kb. 200 1999 április 1 45 2003 január 1 37 2003 július 18 27 (Forrás: George Voicu: Pluripartidismul. O teorie a democratiei All, Buc 1998; Al Radu: Nevoia schimbarii. Un deceniu de pluripartidism in Romania Ed Ion Cristoiu, Buc, 2000) Tehát a pártok száma fokozatosan csökkent, ennek két oka: - a választási küszöb bevezetése: 3% 1992ben; 5% 2000ben - a pártbejegyzés megszigorítása A választásokon való részvétel: A szavazói attitűd három orientáló tengelye Az első tengely: a pragmatikus érdekek tengelye Év Ém Év a védettségre, a biztonságra irányuló érdek Ém a személyes vagyon, jólét, gyarapodás érdeke A szavazók ezen a tengelyen az anyagi és szimbolikus javak felhalmozásának mértéke szerint helyezkednek el. A tengely egyik végén

a piacgazdasági viszonyok között elszegényedett rétegek túlélésre orientáltsága meghatározó, itt a szegények védelmére összpontosító politikák bizonyulhatnak mobilizálónak. A tengely másik vége felé a függetlenség, illetve a gyarapodás lehetőségének a fenntartására irányuló érdek dominál. E tengely mentén írható le, hogy a 52 szavazói opciók milyen mértékben függnek az egyéni felhalmozásoktól, a függőség illetve függetlenség igénye által megszabott orientációktól. A második tengely: a hitek tengelye E tengellyel az ideológiai beállítottságok változása írható le. Mi határozta meg ezt az átmenet másfél évtizedében? - A kommunista rendszer bukását a kommunista ideológia demonizálása követte - Megjelentek a történelmi pártok (PNTCD – Parasztpárt, PNL – Nemzeti Liberális Párt), melyek a két világháború közötti polgári korszakot tekintették referenciakorszaknak - A posztkommunista pártok

(FSN, PDSR, PSD) viszont a 70es évek (“kommunista aranykor”) Romániájának még eleven emlékére és életérzéseire (minimális anyagi biztonság, a lakás és munkahely minimális biztosítottsága) alapoznak. - A kilencvenes évek második felében lassú folyamatként elkezdődött a pártprogramok és – identitások ideológiai megalapozása  Az ellenzékbe szorult PDSR létrehozta a Szociáldemokrata Pólust  A Demokrata Konvenciótól eltávolodó PNL önálló liberális fellépést ígért  A jobboldali/kereszténydemokrata kísérletekre is sor került (a PNTCD és UFD azonban megbukott) A körvonalazódó ideológiai doktrínák/hitek és várakozások a következő tengellyel írhatók le: Hd Hf Hd – ideológiákon (doktrínákon) alapuló hitek, amelyek várakozásokat fejeznek ki. Az “ideológiák” vagy “doktrínák” itt racionális vagy kognitív értelemben diffúzak, azonban olyan szavazói attitűdöt fejeznek ki, amely fölött nem

rendelkeznek feltétlen autoritással a pártok. A szavazói attitűdöt, valamely párt preferálását itt a racionalizált várakozások irányítják Hf – fundamentalista hiteken alapuló attitűdök feltétlen csatlakozást és/vagy aktivizmust jelentenek valamelyik párt mellett. A harmadik tengely: a hatalom tengelye A választók politikai részvételének fokát fejezi ki, azt, hogy a választópolgár milyen mértékben rendelkezik azzal a lehetőséggel, hogy hallassa hangját, hogy befolyásoljon döntéseket. R0 Re Az egyik végletet azok képviselik, akik semmilyen lehetőséggel (0lehetőséggel) sem rendelkeznek a döntések ellenőrzésében, befolyásolásában, és hangukat sem tudják a nyilvánosságban hallatni. A másik végponton azok vannak, akik intézményes részvételi formákhoz juthatnak hozza és effektív beleszólási lehetőségeik vannak. Minthogy a román politikai rendszerben a részvétel nagyrészt csak a pártok révén intézményesült, az

R0 pólus közelében nagyon nagy mennyiségű szavazattömeg alakult ki, vagyis a választásokon túl a politikát nagyon kevesen érzik befolyásolhatónak; ezért - a román képviseleti demokrácia az oligarchizálódás jeleit mutatja - amelyet a pártokrácia kialakulása is tetéz (a parlamentbe bejutott pártok úgy alakítják a játékszabályokat, hogy újabb pártok ne léphessenek be a hatalmi osztozkodás rendszerébe) (A három tengely modelljét Lazăr Vlăsceanu javasolta, Dumitru Sandu a hitek a hatalom tengelyét lényegében azonosnak tekinti, tehát kéttengelymodellt javasol, Adrian Miroiu négyet. A választói magatartásnak számtalan elmélete létezik: ezeket: 1. Impresszionista, 2 Autonomista és 3.rezidualista irányba sorolják) 53 54 X. A választási rendszer és a választások X.1 Történelmi előzmények – – – – – – Választások alapján működő, modern parlamenti demokrácia Romániában 1866 után bontakozott ki. Az

1866os alkotmány alapján az Ókirályságban (az ún Regátban) lényegében egy kétpártrendszerű, a Nemzeti Liberális Párt és a Konzervatív Párt hatalmának váltakozására épülő politikai rendszer alakult ki; általános választójog nélkül. A választásokra vagyoni cenzus alapján került sor, úgynevezett kollégiumokban (ezek száma 1864 és 1918 között 24 között változott) Az első világháború utáni, Erdéllyel, Bukovinával és Besszarábiával megnövekedett NagyRomániában az első választásokat 1919. novemberében tartották, immár az általános választójog érvényesítésével. A választás a királyi romániában nemcsak jog volt, hanem kötelesség is: kötelező volt a szavazás. Gyakori volt a csalás, s a választás kimenetelének erőhatalmi eszközökkel való befolyásolása (Jakabffy Elemér a MKben, 192242) A Regátban váratlanul előretört a Parasztpárt, a Romániához frissen hozzácsatolt területek pedig új pártokat

hoztak be a román pártrendszerbe. Erdélyben a Román Nemzeti Párt, Besszarábiában a Besszarábiai Parasztpárt, Bukovinában pedig az Egyesülés Demokratikus Pártja szerezte meg a mandátumok többségét. A nagyromániai választási térkép e kezdeti regionalizációját azonban egy beilleszkedési és tömbösödési folyamat követte. 1923 januárjában a Besszarábiai Parasztpárt és a bukovinai Egyesülés Demokratikus Pártja beolvadt a Nemzeti Liberális Pártba, 1926. októberében pedig az erdélyi Nemzeti Párt összeolvadt a Ion Mihalache vezette Parasztpárttal, és létrehozta a Nemzeti Parasztpártot. Ezt követően a román pártrendszer és belpolitika egyik meghatározó törésvonalává az ókirálysági gyökerű Nemzeti Liberális Párt és az erdélyi románság monarchiabeli jogkövetelő harcának hagyományát továbbvívő Nemzeti Parasztpárt közötti szembenállás vált. az OMP is részt vett a választásokon, hol saját listákkal, hol

választási paktummal, hol a “kisebbségi blokkot” alkotva (Mikó Imre: Huszonkét év) A második világháború után, a kommunizmus térnyerésével egypárti választásokra került sor, amelyeken a kommunista párt mellett csupán annak szatelitszervezetei jelölhettek. A választás itt egyéni kerületes rendszerben folyt le. X.2 Választások a rendszerváltás után – – Az 1989. decemberében a teljes román államhatalmi struktúra összeomlik, mivel a román kommunista rendszeren belül nem alakultak ki az átmenet reformszerű (egyezkedéses) folyamatának feltételei. A régi struktúra helyét 1989 december 22én a Nemzeti Megmentési Front (FSN) veszi át, amely december 26án a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa elnökévé Ion Iliescut választja meg. Az ellenzéki csoportosulások hiányában a pártok többsége nem a már létező ellenzéki magok köré szerveződött, mint a környező országokban, s ennek egyik következményeként a pártok és

politikai mozgalmak elég nagyfokú belső heterogenitással rendelkeztek. A pártok megalakulása és legalizálása majdhogynem exponenciális ütemben ment végbe. 1990 január 25ig 19 párt, 1990. február elsejéig 30 párt, 1990 február 16ig 44 párt, 1990 május 20ig (az első választásokig) 80 párt jegyeztette be magát. Ezt követően a folyamat egy fokkal alacsonyabb ütemben folytatódott: 1994. október elsejéig 161 párt regisztráltatta magát 55 – – Később, a 3 majd 5 százalékos választási küszöb bevezetése, valamint a szigorú párttörvény elfogadása jelentősen mérsékelte ezt a pártfragmentációt. A választási rendszert alapvetően az 1990. tavaszán a FSN és a történelmi pártok között kialakuló kompromisszum szabta meg: a 92/1990es törvényrendelet. Ennek alapján a parlament mindkét házát arányos választási rendszerben választották meg, amelyben a választási körzeteket a megyék alkották. A képviselőház

esetében a töredékszavazatok számára országos kompenzációs kosarat alakítottak ki a mandátumok utólagos területi visszaosztásával. A listaállítás területi és kötött A parlament két házának megválasztásával egyidőben került sor az államfő megválasztására abszolút többségi, kétfordulós rendszerben (amennyiben az első fordulóban egyetlen jelölt se szerezte meg az összes érvényes szavazatok 50 százalékát, a két legjobb eredményt elérő jelölt egy második fordulóban mérkőzött). Ez a rendszer először 1992ben módosul, amikor 3 százalékos küszöböt vezetnek be a parlamenti bejutás kritériumaként, majd 2000ben, amikor a küszöb 5 százalékra emelkedett. A küszöbök bevezetése jelentősen csökkentette a parlamentbe bejutó pártok számát. Ugyancsak 1992ben vezették be kompenzációs kosarat a felsőház (szenátus) megválasztásába is. I.világh 1923-as alkotmány Cenzusos Választójog ,egyéni körzetek, 2-4

kollégium Általános választójog, kötelező szavazás, egyéni körzetek I.világh 1923-as alkotmány Cenzusos Választójog ,egyéni körzetek, 2-4 kollégium II. világháború Komm. Alk Általános választójog, egypárti jelölés, egyéni körzetek II. világháború Komm. Alk Általános választójog, kötelező szavazás, egyéni körzetek 1989-es forr. 1989-es forr. Általános választójog, egypárti jelölés, egyéni körzetek 56 Általános váLasztójog, Arányos, listás rendszer, Általános váLasztójog, Arányos, listás rendszer, X.3 A 68/1992-es törvény A választójog általános és egyenlő, a szavazás közvetlen és titkos. Két szavazata van a választónak: egy a képviselőházi, egy a szenátusi jelöltlistákra A választási rendszer arányos, zárt listás A választó kerületek: a megyék és Bukarest, többmandátumos körzetek. A mandátumok számát egy kerületben a lakosság száma szerint állapítják meg. 70000

lakosra egy képviselői, 160.000 lakosra pedig egy szenátori mandátum jut Ehhez hozzáadnak még egyegy mandátumot, ha a töredék/maradék meghaladja a norma felét (a 35.000et, illetve a 80000t); a képviselők száma egy kerületben nem lehet kevesebb mint 4, a szenátoroké pedig mint 2. Ugyanakkor a lakosságszámot az előző év július 1ei statisztikai adatok alapján veszik, vagy ha a népszámlálás adatai alapján, amennyiben a választásokat megelőző 5 hónapban volt népszámlálás. – A képviselőházban a kisebbségek egy pozitív diszkriminációs módszerrel juthatnak mandátumhoz: egy képviselői mandátumot kapnak ha országos szinten összesített eredményük eléri az egy képviselői mandátumhoz szükséges átlagszavazat 5 százalékát (ezt az átlagot országos szinten számolják ki). A kisebbségi szervezetek egyébként a pártokkal egyenrangúan vesznek részt a választásokon. – Egyéni jelöltek is indulhatnak, akik a pártlistákkal

versenyeznek a választási körzetben. Jelölésükhöz támogatói aláírások szükségesek: az illető választókerület szavazásra jogosultjai számának 0,5 százalékával egyenlő számban A választási eredmények kiszámítás: – Küszöb: 5%, az első koalíciós tag után plusz 3%, minden további koalíciós tag után plusz 1%. – megyék szintjén: első körben Harekvóta alapján, – az első körben kiosztott mandátumok nyomán megmaradt töredékszavazatokat és kiosztatlan mandátumokat országos szinten összesítik ( ) – második körben a d’Hondt módszerrel, a töredékszavazatok országos összesítése alapján kiszámítják, hogy melyik pártnak még hány mandátum jut. – Ezt szétosztják, megyénként, egy koefficienst számolnak ki minden pártra a töredékszavazatok/neki jutó mandátumok alapján. – Minden megyére sorrend: – – – – X.4 A 373/2004-es törvény – – – – – A választójog általános és egyenlő, a

szavazás közvetlen és titkos. Két szavazata van a választónak: egy a képviselőházi, egy a szenátusi jelöltlistákra A választási rendszer arányos, zárt listás A választó kerületek: a megyék és Bukarest, többmandátumos körzetek. A mandátumok számát egy kerületben a lakosság száma szerint állapítják meg. 70000 lakosra egy képviselői, 160.000 lakosra pedig egy szenátori mandátum jut Ehhez hozzáadnak még egyegy mandátumot, ha a töredék/maradék meghaladja a norma felét (a 35.000et, illetve a 80000t); a képviselők száma egy kerületben nem lehet kevesebb mint 4, a szenátoroké pedig mint 2. Ugyanakkor a lakosságszámot az előző év július 1ei statisztikai adatok alapján veszik, vagy ha a népszámlálás adatai alapján, amennyiben a választásokat megelőző 5 hónapban volt népszámlálás. A kisebbségi szervezetek a pártokhoz hasonló módon vehetnek részt a választásokon; ennek feltételei:  Képviselethez juthatnak azok a

nemzeti kisebbségek, amelyek képviselettel rendelkeznek a Nemzeti Kisebbségek Tanácsában 57        Azoknak a kisebbségeknek a szervezeti, amelyek az előbbi előírás alapján képviselethez juthatnak, és amelyek törvényesen alakultak meg és amelyek nem szereztek egyetlen képviselői vagy szenátori mandátumot sem, országos szinten egyetlen képviselői mandátumra jogosultak (62. alkotmcikkely), hogyha országosan szerzett szavazataik száma legalább 10 %t teszi ki az egy képviselői mandátum megszerzéséért szükséges szavazatoknak, országos átlagot tekintve Jelöltlistát állíthatnak azok a kisebbségi szervezetek, amelyek az előbbi kisebbségekhez tartoznak, amennyiben bemutatnak olyan taglistát, amely 15%át teszi ki az illető kisebbséghez tartozó (népszámlálás által kimutatott) személyeknek, de ha ez meghaladja a 25.000et, akkor elegnedő a 25000es lista A tagoknak legalább 15 megyéből és Bukarestből kell

lenniük, legalább 300an minden megyéből és Bukarestből Jelöltlistát állíthatnak azok a kisebbségi szervezetek, amelyek rendelkeznek parlamenti képviselettel A listát megyénként és helységenként kell elkészíteni, a lista elkészítője pedig nyilatkozatban tanúsítja az aláírások hitelességét Kedvezményesen mandátumhoz juthatnak azok a kisebbségi szervezetek is, amelyek két vagy több másik kisebbségi szervezettel állítottak listát; ha egyetlen jelöltet sem választanak meg a közös listáról, a listaállító szervezetek közösen kapnak egyetlen mandátumot. Viszont ez az előírás (kedvezmény) nem érvényes, ha a kisebbségi szervezet egy párttal, választási szövetséggel közössen indult A kisebbségeknek juttatott kedvezményes képviselői mandátum a képviseleti normákból következő mandátumszám fölötti. A pártoktól és választási szövetségektől eltérően a kisebbségi szervezetek ugyanazt a jelöltlistát több

választókerületben (megyében) is indíthatják. 58