Gazdasági Ismeretek | Közgazdaságtan » Makroökonómia fogalmak és meghatározások A

Közgazdaságtan I. (Makroökonómia) A Fogalmak, meghatározások Makroökonómia feltárja azokat a törvényszerűségeket, amelyek a gazdaság egészének mozgását jellemzik. A makrogazdaságtan foglalkozik a nemzetgazdaság teljesítményét meghatározó tényezőkkel, a pénzfolyamatokkal, az árszínvonal alakulásával, a munkanélküliség okaival, a gazdasági ingadozások sajátosságaival, nem utolsó sorban a kormányzati gazdaságpolitika lehetőségeivel és hatásaival. Nemzetgazdaság egy ország gazdasági szereplőinek, a gazdasági tevékenységet folytató egyéneknek és szervezeteknek összessége, valamint a köztük lévő kapcsolatok, kölcsönhatások rendszere. Háztartás az a gazdasági egység, amely az egyéni fogyasztás színtere. A makroökonómia háztartásnak, vagy háztartási szektornak a nemzetgazdaság háztartásainak összességét nevezi. A háztartás a fogyasztási cikkek megvásárlásához a termelési tényezők eladásából szerez

jövedelmet. Vállalat: mindazok a szervezetek, amelyeknek alaptevékenysége a termékek, vagy szolgáltatások előállítása. A makroökonómiában a vállalat, vagy vállalati szektor kifejezés a nemzetgazdaságban tevékenykedő vállaltok összességét jelenti. A vállalat a háztartásoktól veszi a termelési tényezőket, a segítségükkel előállított javakat pedig a piacon adja el. Tevékenységének célja a profitszerzés. Makroökonómia főbb piacai: fogyasztási cikkek piaca termelési tényezők piaca - munkapiac - pénztőke piaca - tőkejavak piaca Tőkepiac az a részpiac, ahol a pozitív pénzbeli megtakarítással rendelkező gazdasági szereplők kölcsönadják forrásaikat a tőkejavakat vásárolni szándékozó gazdasági szereplőknek, akik nem rendelkeznek elé pénzbeli fedezettel. Szektorok: a besorolás a hasonló gazdasági célok, hasonló erőforrások és korlátozó tényezők, hasonló gazdasági döntések alapján történik. Három

szektort különböztetünk meg: háztartási, vállalti, állami. Kibocsátás: a gazdaság egészének termelése. (Y = Yield – hozam) Árszínvonal: a termékek árainak súlyozott átlaga. Jele: P (price) Reálkibocsátás: a termékek és szolgáltatások összes mennyisége. Nominális kibocsátás a termékek és szolgáltatások pénzben kifejezett összes értéke. Nomináljövedelem: az a pénzösszeg, amennyit realizálunk. Reáljövedelem: a pénzben realizált jövedelem vásárlóereje, kifejezi, hogy mennyi terméket tudunk belőle vásárolni. Bruttó kibocsátás egy adott időszakban egy országban megtermelt összes termék és szolgáltatás összértéke. Végső felhasználásra rendelkezésre álló termékek értéke: ha minden vállalat és ágazat összes kibocsátása, vagyis a bruttó kibocsátás értékéből levonjuk a termelő fogyasztást (alap-és nyersanyagok, az energia stb. értékét) Hozzáadott érték egy gazdaság végső felhasználásának

értékét fejezi ki, amely a bruttó kibocsátás értékének a termelő fogyasztás feletti része. Árupiaci kibocsátást a makroökonómiai modellek a hozzáadott érték nagyságával azonosítják. Beruházás: a tőkejavak beszerzése és termelésbe állítása. (pótló, bővítő) Bruttó beruházás: a pótlási és bővítési célú beruházások összessége. Nettó beruházás: a bővítő beruházásokat tartalmazza. Végső felhasználás: zárt gazdaságban a fogyasztásból, beruházásból és állami áruvásárlásokból áll. 1 Hozzáadott érték (egy gazdaságban adott időszak alatt megtermelt végső felhasználásra kerülő árúk összessége) megegyezik a gazdaság szereplőinek bruttó jövedelmével. Fogyasztás: C = Consumption Beruházási kiadások: I = Investment Kormányzati áruvásárlás: G = Government Rendelkezésre álló jövedelem: az adóval csökkentett és a transzferekkel növelt jövedelem, amely felett közvetlenül rendelkezik

a magánszektor. Jele: YDI (Disposable) Deficit: ha a költségvetési kiadások meghaladják a bevételt. Szufficit: ha a bevételek nagyobbak mint a kiadások. Magánszektor beruházásai mindig megegyeznek a magánszektor és a költségvetés együttes megtakarításával. Magánszektor megtakarításainak kell fedeznie a magánberuházásokat és a költségvetési deficitet. Megtakarítás mindig megegyezik a jövedelem és a fogyasztás különbségével. Beruházás utólag mindig megegyezik a megtakarítással. Bruttó hazai termék (GDP) az országban adott évben előállított, végső felhasználásra kerülő termékek és szolgáltatások összessége. Jövedelemoldalról a GDP az országban adott évben keletkező hozzáadott érték összege, ami a létrehozott bruttó jövedelemnek felel meg. Elsődleges jövedelem: mindaz, amit a termelési tényezők tulajdonosai kapnak (munkabérek, tőkekamatok, osztalékok, vállalatok nyeresége, földek bérleti díja). Nettó

hazai termék: az ország területén keletkezett nettó jövedelmek összessége. NDP (Net Domestic Product). Bruttó nemzeti jövedelem: az ország állampolgárai (a belföldiek) által adott évben realizált összes elsődleges jövedelem. GNI (Gross National Income) Nettó nemzeti jövedelem (a GNI mutató nettó párja) amely az amortizáció értékével kisebb, mint a bruttó mutató, és a belföldiek által realizált nettó jövedelmek összességét tartalmazza. Bruttó nemzeti rendelkezésre álló jövedelem (GNDI Gross National Disposable) az ország állampolgárai által adott évben felhasználható bruttó jövedelem összege. Nettó nemzeti rendelkezésre álló jövedelem (a GNDI nettó párja) az ország állampolgárai által adott évben felhasználható nettó jövedelem. (NNDI Net National Disposable Income) Nettó hazai termék = bruttó hazai termék – amortizáció. Nettó nemzeti jövedelem = bruttó nemzeti jövedelem – amortizáció. Nettó nemzeti

rendelkezésre álló jövedelem = bruttó nemzeti rendelkezésre álló jövedelem – amortizáció. Fogyasztási kereslet és a kibocsátás közötti eltérés megegyezik a készletek nem tervezett változásával. Egyensúly akkor van, ha a kiadások összege és a kibocsátás megegyezik a kereslettel. Kínálat azonos a kibocsátással és a kiadások nagyságával és a jövedelmek nagyságával. Kibocsátás jellemzői: • Az összkereslet határozza meg a kibocsátás egyensúlyi szintjét. • Az egyensúlyban minden szereplő annyit költ, amennyi a keresletének nagysága. • A kínálat alkalmazkodási mechanizmusa biztosítja, hogy rövid távon a kibocsátás mindig közeledjék az egyensúlyi érték, tehát a kereslet felé. Fogyasztási függvény a jövedelem és a fogyasztási kereslet közötti kapcsolatot fejezi ki, megmutatja, hogyan függ a fogyasztási kereslet a jövedelemtől. Fogyasztási határhajlandóság azt fejezi ki, hogy a jövedelem egységnyi

növekedésével mennyivel nő a fogyasztás. Multiplikátor: az autonóm kereslet növekedésének jövedelemsokszorozó hatását kifejező szorzószám. 2 Kiadási multiplikátor: adott feltételek között megmutatja hogy az autonóm kereslet egységnyi változása mekkora változást idéz elő a keresletet és kínálatot kiegyenlítő jövedelemben és a kibocsátásban. Megtakarítási függvény meredeksége kifejezi, hogy mennyivel változik a megtakarítás, ha jövedelem egységnyivel nő. Ez az együttható a megtakarítási határhajlandóság Megtakarítási hányad (s) az összes megtakarítás és az összes jövedelem hányadosa. Fogyasztási határhajlandóság és a megtakarítási határhajlandóság összege mindig 1. Fogyasztási kereslet mindig az adott időszakban realizált jövedelemtől függ. Keynesi modell jellemzői: • A modell az abszolút jövedelemhipotézisre épül, mely szerint egy adott időszak fogyasztási kereslete az adott időszakban

realizált jövedelemtől függ. • A jövedelem növekedésével a fogyasztás részaránya csökken, a megtakarítási hányad pedig növekszik. Egy adott időszakon belül a nagyobb jövedelmű háztartások jövedelmű nagyobb hányadát fordítják megtakarításra. • A fogyasztási határhajlandóság kisebb, mint a fogyasztási hányad. A fogyasztási kereslet tulajdonságai: • Adott időszakban a magasabb jövedelmű csoportok fogyasztási hányada kisebb, a jövedelem növekedésével a fogyasztási hányad csökken • Egy gazdasági ciklus alatt (4-5 év) a fogyasztási hányad csökken a jövedelem növekedésével. Ha tehát a jövedelem ingadozik, akkor a fogyasztási határhajlandóság kisebb, mint a fogyasztási hányad. • A hosszú távú fogyasztási arány idővel (nagyon hosszú távon) növekszik. Fogyasztási hányad a magatartási paraméterektől, a vagyon és a jövedelem arányától függ. Permanens jövedelem: a mai és a múltbeli jövedelem

súlyozott átlaga. Beruházásnak nevezünk minden olyan kiadást, amely a gazdaság tőkeállományának fenntartására és bővítésére irányul. Tőkeállomány mindazon javak összessége, amelyeket a vállalati és háztartási szektor tartósan, több éven keresztül használ. Beruházási kereslet a vállalatok beruházási szándékát jelenti. Kamat a kölcsönadott pénz használati díja, egy meghatározott nagyságú pénzösszeg. Kamatláb a kamat és a kölcsönadott összeg aránya, százalékban kifejezve. Nominális kamatláb a kölcsönért ténylegesen fizetendő kamat és a kölcsönadott összeg aránya. Reálkamatláb fejezi ki, hogy a kölcsönadott pénz reálértékét milyen arányban gyarapította a kamat. Piaci kamatláb a különböző lejáratú és kockázatú befektetések kamatlábainak (hozadéki rátáinak) súlyozott átlaga. PV jelenérték: egy t év múlva várható x összegű bevétel jelenértéke PV, ha PV-t ma a piaci kamatláb mellett

befektetve t év múlva pontosan x összeghez jutnánk, kamatos kamatot számítva. Nettó jelenérték a beruházásból várható hozam diszkontált összegének (a jelenértéknek) és a befektetett összegnek a különbsége. Jele: NPV (Net Present Value) Belső kamatláb a beruházás átlagos jövedelmezőségi rátája; az a kamatláb, amely mellett a beruházás nettó jelenértéke nulla. Ezt a jövedelmezőségi rátát a makroökonómiában gyakran nevezik a tőke határhatékonyságának. Beruházási kereslet meghatározó tényezői: beruházási igény, piaci kamatláb, a beruházás várható hatékonysága. Beruházási kereslet az aktuális piaci kamatlábtól és a jövedelmezőségre vonatkozó - η-vel jelölt – várakozásoktól függ. Egyensúlyi jövedelem azt fejezi ki, hogy milyen kibocsátás, illetve jövedelem mellett egyezik meg a kereslet a kibocsátással. 3 Egyensúlyi jövedelem nagyságát az árupiacon a jövedelemtől független keresleti

tényezők és a multiplikátor szorzata határozza meg. A beruházásoknak ugyanolyan multiplikatív hatása van, mint az autonóm fogyasztási keresletnek. Egyensúly esetén a beruházás nagysága megegyezik a megtakarítással. Árupiaci egyensúly jellemzői a kétszereplős modellben: • Az árupiaci kereslet fogyasztási és beruházási keresletből áll. A fogyasztási kereslet az aktuális jövedelem függvényében változik, míg a beruházási kereslet független az aktuális jövedelemtől. • A fogyasztási kereslet rövid távon lassabban növekszik, mint a jövedelem, illetve a kibocsátás, ezért csak egyetlen jövedelemnagyságnál egyezik meg az árupiaci összkereslet a kibocsátással. • A beruházási kereslet a piaci kamatlábtól és a profitvárakozásoktól függ, amelyek az aktuális jövedelemtől függetlenül határozzák meg a beruházási keresletet. • A vállalati szektor érdekei biztosítják, hogy a kibocsátás igazodjon az árupiaci

kereslethez, ezért az árupiac mindig közelít az egyensúly felé. • Az egyensúlyban a tervezett árupiaci kereslet megegyezik a kibocsátással, tehát a jövedelemmel. Ebben a pontban a tervezett beruházások értéke megegyezik a szándékolt megtakarítások nagyságával. IS (beruházás-megtakarítás) függvény a jövedelem és a kamatláb azon kombinációinak halmaza, ahol az árupiaci kereslet és a kibocsátás, valamint a jövedelem megegyezik egymással. A függvény tehát az árupiaci egyensúly pontjait tartalmazza adott autonóm kereslet mellett. IS függvény stabil egyensúlyi pontok halmaza, az árupiac egyensúlya tehát stabil. IS függvény legfontosabb tulajdonságai: • Az IS függvényt a kamatláb és a jövedelem azon kombinációi adják, amelyek mellett az árupiac egyensúlyban van. • Az IS függvény negatív meredekségű, mert a kamatláb növekedése csökkenti a beruházásokat, ami csökkenő árupiaci keresletet és csökkenő

kibocsátást eredményez. • A függvény meredekségét a fogyasztási határhajlandóság és a beruházások kamatérzékenysége határozza meg. Ha a fogyasztói határhajlandóság, vagy a kamatérzékenység nő, a függvény meredeksége csökken. • Az autonóm tényezők változásának hatására az IS függvény az Y tengely mentén jobbra tolódik. • Az IS függvénytől jobbra (felfelé) elhelyezkedő pontok az árupiaci túlkínálatot jelzi; a függvénytől balra (lefelé) elhelyezkedő pontok pedig az árupiaci túlkereslet esetei. • Az IS függvény stabil egyensúlyi pontok halmaza, mert az automatizmusok a kibocsátás kiigazításával kialakítják az árupiaci egyensúlyt, vagyis az IS függvényen lévő jövedelemkamatláb kombinációt hoznak létre. • Az IS függvény a beruházás és a megtakarítás egyensúlyát is tükrözi, a két függvényből is levezethetőek az árupiaci egyensúlyt biztosító kamatláb- és jövedelem kombinációk.

Pénz az az általánosan és tartósan elfogadott csereeszköz, amelyet a gazdaság szereplői csak erre a célra használnak, és amely képes bármely áru értékét kifejezni. Pénz funkciói: csereeszköz (forgalmi eszköz), értékmérő (ármérce), fizetési eszköz, felhalmozási eszköz, világpénz. Árszínvonal a termékek és szolgáltatások árainak súlyozott átlaga, ami azt fejezi ki, hogy egységnyi árut, vagy szolgáltatást átlagosan hány pénzegységért lehet megkapni. Pénz vásárlóereje: az egységnyi pénzért átlagosan megvásárolható árumennyiséget jelöli. Fisher-féle (forgalmi) egyenlet: MV = PY. M = forgalomban lévő pénzmennyiség, V = a pénz forgási sebessége, P = árszínvonal, Y = az időegység alatti reálkibocsátás. Pénz forgási sebessége az a szám, amely megmutatja, hogy egy pénzegység évente hány tranzakció lebonyolításában vesz részt. 4 Készpénz: tárgyi formában megjelenő törvényes fizetési eszköz,

ami lehet bankjegy, vagy érme. Bankszámlapénz: a bankkal szemben fennálló látra szóló követelés. A számlatulajdonos ezzel a követeléssel szabadon rendelkezik – bármikor készpénzre válthatja, vagy másik szereplő számlájára átutalhat belőle. A bankszámlapénz könyvelési művelettel rendelkezik, és ugyancsak könyvelési művelettel szűnik meg, tárgyi formája pedig nincs. Központi bank feladatai: • Ellátja a gazdaság többi szereplőjét készpénzzel, melynek kibocsátására kizárólagos joga van. • Szabályozza az egész pénzforgalmat és pénzkibocsátást, tehát a forgalomban lévő pénz teljes mennyiségét, amivel a pénz értékének stabilitását igyekszik biztosítani. • Monetáris politikájával hatást gyakorol az alapvető makrováltozók közül a piaci kamatlábra, az árszínvonalra és a valutaárfolyamra, ezen keresztül pedig a gazdaság reálfolyamataira is. A jegybanknak tehát kulcsszerepe van az állami

gazdaságpolitika megvalósításában. • A bankok bankjaként kezeli a kereskedelmi bankok számláit, és az egyéb pénzintézetek tartalékait. • A központi bank intézi a kormány pénzügyeit: egyes esetekben kezeli a központi költségvetés pénzeszközeit, és meghatározott korlátok között hitelez a kormánynak. • A központi bank intézi az állam nemzetközi pénzügyeit. • A központi bank kezeli a külföldi valutákban, aranyban, vagy más eszközökben lévő hivatalos tartalékokat. Kereskedelmi bankok feladatai: • Betéteket gyűjtenek. • Hiteleket nyújtanak. • Vállalatok és háztartások számára számlákat vezetnek. • Értékpapírokat bocsátanak ki, és forgalmaznak. • Devizaszámlákat kezelnek. • Egyéb pénzügyi szolgáltatásokat (faktorálás, tanácsadás, lízing stb.) nyújtanak Jegybankpénzállomány a forgalomban lévő készpénzből és a kereskedelmi bankok jegybankpénz tartalékából áll (utóbbi nagyobb részt

számlapénz, azaz jegybanki betét formáját ölti). Erre a pénzállományra az Mo jelölést használjuk Forgalomban lévő készpénznek csak az tekinthető, ami a bankrendszeren kívüli magánszektor birtokában van. Szűken vett pénz: a bankszférán kívüli magánszektor teljesen likvid pénzeszközei. Ide tartozik a forgalomban lévő készpénz és a kereskedelmi bankoknál lévő látra szóló folyószámla betétállomány. Ezt a pénzmennyiséget az M1 rövidítéssel jelöljük Tágabb értelemben vett pénzmennyiség (M2) tartalmazza az M1 összegét plusz a kvázi pénz mennyiségét. Kvázi pénz: kevésbé likvid, de magasabb hozamú pénzformák (lekötött betét, takarékbetét, banki takaréklevél stb.) Refinanszírozási hitel: a központi bank által a kereskedelmi bankoknak nyújtott hitel. Refinanszírozási kamatláb: a refinanszírozási hitelre számított kamatláb. A refinanszírozási kamatláb mindig alacsonyabb, mint a piaci kamatláb.

Pénzmultiplikátor: azt fejezi ki, hogy egységnyi jegybankpénz mennyi teljesen likvid pénz teremtését teszi lehetővé. A pénzmultiplikátor a forgalomban lévő pénzmennyiség (M1) és a jegybankpénzállomány (Mo) hányadosa. Két dologtól függ: a készpénzhányadtól és a jegybankpénz tartalékolási arányától. Készpénzhányad (mk) megmutatja, hogy a forgalomban lévő pénzmennyiségnek mekkora hányada készpénz (KP). Tartalékráta (t) megmutatja, hogy a kereskedelmi bankok jegybankpénz tartaléka (JBB) mekkora hányada a látra szóló betétállományuknak. 5 Pénzkínálat jellemzői: • A pénz kínálatát a bankrendszer határozza meg. • A pénzkínálat megegyezik a a szűken vett pénz forgalomban vett mennyiségével. • A kereskedelmi bankok pénzkibocsátása a hiteligények és saját hitelnyújtó képességük (likviditásuk) mértékétől függ. A kereskedelmi bankok likviditását a jegybankpénzben meglevő tartalékaik határozzák

meg. • A kereskedelmi bankok pénzteremtési lehetőségeit a központi bank a kötelező tartalékráta, a refinanszírozási kamatláb és a nyílt piaci műveletek segítségével szabályozza. • A központi bank által kibocsátott jegybankpénz mennyisége a kereskedelmi bankok pénzteremtő hitelei révén multiplikálódik. A maximálisan kibocsátható pénzmennyiséget a kötelező tartalékráta reciproka határozza meg. Pénzkereslet a pénz meghatározott összegének tartására irányuló szándék, igény. Pénzkereslet három alapvető motívuma (indítéka): • A tranzakciós motívum alapján a rendszeres vásárlásokhoz szükséges pénzösszeg tartására irányul a pénzkereslet. • Az óvatossági motívum, amelynek alapján az előre nem látható események fedezetére keresik a pénzt. • A vagyontartási (spekulációs) motívum, amelyik a vagyon megőrzését, vagy likviditását biztosítandó eredményez pénztartási igényt. Óvatossági

pénzkereslet az a pénzmennyiség, amit előre nem látható kiadásokra tartanak. Értékpapír egy olyan okirat, amely valamilyen vagyoni jogot és valamilyen jövedelemre szóló követelést testesít meg. Kötvény egy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. Futamidő a kötvények lejárati ideje. Kötvény névértéke: a kötvényen szereplő, a kamatfizetés alapját jelentő, valamint a lejáratkor visszafizetendő összeg. Kötvény árfolyama: ellentétes irányban változik a piaci kamatlábbal. Piaci kamatláb: a tőkebefektetésen realizálható tényleges hozamráta. Vagyonmérleg (portfólió): a felhalmozott vagyon összetételét jelenti. Egyszerűsített vagyonmérleg modellben két vagyontárgy szerepel: a likvid pénz és egy kötvény. Vagyontartási célú pénzkereslet a piaci kamatlábtól függ, azzal ellentétes irányba változik. Reálpénzkereslet két tényezőtől függ: a reáljövedelemtől és a kamatlábtól. Pénzpiac egyensúlya adott

pénzkínálat mellett az árszínvonaltól, a reáljövedelemtől és a reálkamattól függ. Pénzpiac akkor van egyensúlyban, ha a különböző célokra tartani kívánt pénzmennyiség megegyezik a tényleges pénzkészletekkel. Vagyontartási pénzkereslet a kamatláb mozgásán keresztül kerül egyensúlyba az ilyen célra rendelkezésre álló pénzkészletekkel. Pénzpiacon a kamatláb változása hozza egyensúlyba a pénzkeresletet a reálkínálattal. Pénzkeresleti-pénzkínálati görbe (LM-görbe): A pénzpiac egyensúlyát egy olyan függvénnyel írhatjuk le, amely összekapcsolja a kamatláb és a reáljövedelem azon összetartozó értékeit, amelyek – adott reálpénzkínálat mellett – biztosítják a pénzkereslet és pénzkínálat egyensúlyát. Forgalomban levő reálpénzmennyiség növekedésével a pézpiac egy alacsonyabb kamatláb mellett kerül egyensúlyba. Az LM-függvény felé tolódik Pénz túlkínálata az értékpapírpiac túlkeresletét

jelenti. Pénzpiaci túlkereslet az értékpapírpiacon túlkínálatot jelent. LM-görbe tulajdonságai: 6 • Az LM-görbe a kamatláb és a reáljövedelem azon kombinációit tartalmazza, amelyeknél a pénzpiac egyensúlyban van. • A pénzpiac egyensúlya esetén az értékpapírpiac is egyensúlyban van. Így az LM-függvény egyben az értékpapírpiac egyensúlyát biztosító Y és i kombinációit jelenti. • Az LM-görbe pozitív meredekségű. Adott reálpénzmennyiség mellett a jövedelem növekedésével növekszik a kamatláb, mert a növekvő tranzakciós pénzkeresletet csak a vagyontartási pénzkereslet csökkenése kompenzálhatja, s ehhez növekvő kamatlábra van szükség. • A reálpénzkínálat növekedésével az LM-görbe jobbra lefelé tolódik. • Az LM-görbétől balra felfelé elhelyezkedő pontok a pénzpiaci túlkínálatot jelzik, a jobbra lefelé levő pontok pedig a túlkeresletet. Értékpapírok kínálata két részből tevődik

össze: a vállalatok által újonnan kibocsátani kívánt értékpapírok mennyiségéből, valamint az árfolyamcsökkenésre számító vagyontartók által eladni kívánt papírmennyiségből. Értékpapír-kínálatból a pénztőkekeresletet csak az újonnan kibocsátott értékpapírok mennyisége testesíti meg. Értékpapírpiacon az ellentétes irányú várakozások hatására a kamatláb mozgása nemcsak a vagyontartási célú pénzkeresletet és kínálatot hozza egyensúlyba egymással, hanem a pénztőke keresletét is annak kínálatával. Gazdasági automatizmusok beállítják a kamatláb és a jövedelem azon értékét, amely mellett létrejön az árú- és pénzpiac együttes egyensúlya. Az egyensúlyi pont stabil, tehát egy esetleges új kilendülés esetén a kiigazító mechanizmusok ismét működésbe lépnek. Összkeresleti (aggregált keresleti) függvény az árúk iránti reálkereslet és az árszínvonal közötti kapcsolatot fejezi ki adott

pénzmennyiség mellett. Összkereslet az árszínvonal változásával ellentétes irányba változik. Árszínvonal változása a pénz- és az árupiac mozgásán keresztül változtatja meg az összkeresletet. Összkeresleti függvény meredekségét azok a tényezők határozzák meg, amelyek az IS és LM függvény meredekségére hatnak, vagyis a fogyasztási határhajlandóság, a beruházás kamatérzékenysége, a pénzkereslet jövedelem- és kamatérzékenysége. Az összkeresleti függvény helyzetét (origótól való távolságát) az autonóm pénzkereslet határozza meg. Autonóm keresleti tényezők növekedésének hatására az összkeresleti függvény jobbra tolódik. Nominális pénzmennyiség növekedése bővíti az összkeresletet, az aggregált keresleti függvényt jobbra eltolja és megnyújtja. Összkeresleti függvény tulajdonságai: • Az összkeresleti függvény az aggregált kereslet egyensúlyi értékei és az árszínvonal közötti kapcsolatot

fejezi ki. • Egy összkeresleti függvény adott nominális pénzkínálathoz tartozik. • Az árszínvonal csökkenésével folyamatosan csökken az egyensúlyi kamatláb is, az összkereslet pedig növekszik. • Az árszínvonal változása a pénzpiac közvetítésével hat az árukeresletre: a reálpénzkínálat változása miatt változik a kamatláb, ami megváltoztatja a beruházási keresletet. A beruházási kereslet növekedése, vagy csökkenése természetesen működésbe hozza a multiplikátor mechanizmust is, mert a keresletváltozás jövedelemváltozást idéz elő, s ez a fogyasztási keresletet is növeli, vagy csökkenti. • Az összkeresleti függvény minden egyes pontja az áru- és pénzpiac egyensúlyát feltételezi; minden pontja egy adott IS és változó helyzetű LM görbe metszéspontja. • Az összkeresleti függvény meredekségét az IS és LM függvény meredeksége határozza meg. • Az összkeresleti függvény origótól való távolsága

az autonóm keresleti tényezők összegétől és a nominális pénzkínálat nagyságától függ. 7 Rövid távon a kínálat elsősorban a felhasznált munka mennyiségének megváltoztatásával alakítható. Termelési függvény a felhasznált termelési tényezők és a velük elérhető legnagyobb kibocsátás közötti kapcsolatot fejezi ki. Két termelési tényezőt, tőkét és munkát feltételezve: Y = f (K, N) Munka határtermelékenysége azt fejezi ki, mennyivel változik meg a termelés a munka mennyiségének egy – egy egységgel való növelésével. A munka határtermelékenysége (vagy röviden határterméke) a termelési függvény N szerinti deriváltja. A munka határtermékét MPN betűkkel jelöljük (Marginal Product of Labour). Profitmaximum feltétele az, hogy az adott tőkeállomány mellett addig kell növelni a felhasznált munka mennyiségét, míg annak határterméke meg nem egyezik a reálbérrel. Munkakeresleti függvény a reálbér és a

munkamennyiség azon összetartozó értékeit tartalmazza, amelyeknél adott termelési függvény mellett a vállalati szektor a maximális profitot éri el. A keresleti függvény negatív meredekségű Munkapiac egy nemzetgazdaságban adott időszakban jelentkező összes munkakereslet és kínálat, valamint azok kölcsönhatása. A munkapiacon a munka, mint termelési tényező adásvétele történik. Munkaképes népesség egy ország lakosságának azon része, amelyik koránál és egészségi állapotánál fogva képes lehet munkavégzésre. Inaktív népesség a munkaképes népesség azon része, amelyik semmilyen körülmények között sem kíván munkát vállalni, mert megélhetését más forrásból biztosítja. Ebbe a csoport6ba tartoznak a munkaképes eltartottak, a munkán felüli jövedelemforrásból élők és a munkavállalásban korlátozottak. Aktív népesség: Egy adott időszakban egy ország munkaerőpiacán munkát vállalni szándékozók. Maximális

munkakínálat (az ország munkaerő-kapacitása): az aktív népesség létszáma az adott időszakban. Aktivitási ráta: az aktív népességnek a munkaképes lakosságon belüli aránya. Munka kínálata: az adott munkamennyiségért kapható reálbér függvénye. Kínálati függvény meredeksége attól függ, hogy a lakosság milyen mértékben kénytelen már a minimális reálbérnél is munkát vállalni. Tökéletes munkapiac esetén a reálbér mozgása követi a piaci mozgásokat, tükrözi a piac helyzetét. Teljes foglalkoztatottság: az aktív lakosság minden tagja foglalkoztatott. Munkanélküli az aktív népesség azon része, amelyik adott időszakban nem rendelkezik munkahellyel, vagyis a rendelkezésre álló munkakapacitás ki nem használt része. Önkéntes munkanélkülinek nevezzük azokat a gazdaságilag aktív személyeket, akik adott reálbér mellett nem hajlandóak munkát vállalni. Létszámuk az adott reálbér mellett munkát kínálók és az

aktív népesség különbsége. Kényszerű munkanélküliségről akkor beszélünk, ha adott reálbér mellett munkát kínálók nem találnak állást. Számuk megegyezik az adott reálbér melletti munkakínálat és a foglalkoztatottak különbségével. Strukturális munkanélküliség abból fakad, hogy a munka keresletének és kínálatának összetétele eltér egymástól. Teljes foglalkoztatottság piaci értelmezése szerint lehetséges kényszerű munkanélküliség is, de ennek mértéke nem haladhatja meg az üres állások számát. Tényleges foglalkoztatás (Nf) nagyságát mindig a munkapiac rövidebb oldala határozza meg; az adott reálbérhez tartozó kereslet és kínálat közül a kisebb mennyiség adja a ténylegesen foglalkoztatott létszámot. Tökéletes munkapiac esetén a gazdaság mindig a potenciális kibocsátás szintjén termel. Rögzített nominálbérek esetén az összkínálati függvény pozitív meredekségű, ha az árszínvonal kisebb,

mint az egyensúlyi reálbért biztosító árszínvonal. Ha az árszínvonal 8 magasabb., mint az egyesúlyi reálbérhez tartozó árszint, akkor az összkínálati függvény negatív meredekségű. A függvény a potenciális kibocsátás nagyságánál megtörik Rögzített nominálbér változása az összkínálati függvény minden egyes pontját megváltoztatja: a függvényt a P tengely mentén eltolja és megnyújtja. Munkakínálat változásának hatására az összkínálati függvény pozitív meredekségű szakasza meghosszabbodik, vagy megrövidül, a munka kínálata által meghatározott negatív meredekségű szakasz pedig eltolódik a munkakínálat változásának megfelelően. Rövid távú makrogazdasági egyensúly akkor valósul meg, ha minden piacon egyidejűleg megvalósul az egyensúly: a pénzpiacon, az értékpapírpiacon, a munkapiacon és az árupiacon egyaránt. Tökéletes munkapiac esetén az összkínálat minden árszintnél megegyezik a

potenciális kibocsátás nagyságával. Tökéletes piacok esetén a makroegyensúly reálnagyságait csak a kínálati tényezők határozzák meg. Állam gazdaságban betöltött szerepe: allokációs, újraelosztási és stabilizációs szerep. Közjavak fogyasztói nem rivalizálnak egymással és senki sem zárható ki a fogyasztásból. Irányított elosztású javak esetében a fogyasztók saját döntésük alapján nem fogyasztanának annyit az adott termékből, vagy szolgáltatásból, amennyit a közösség szükségesnek tartana, ezért az államnak kell ösztönöznie az állampolgárokat a fogyasztásra. Külső gazdasági hatások a termelés, vagy fogyasztás olyan mellékhatásai, amelyek a piaci tranzakción kívül álló gazdasági szereplőket érintenek. Állami költségvetés a kormányzat, a központi és helyi állami szervek bevételeinek és kiadásainak összessége. Adó mindazon közvetlen ellenszolgáltatás nélküli állami bevétel, amelynek

befizetését az állami szervek törvényekkel, vagy egyéb kényszerítő eszközökkel érik el. Költségvetési politika az állami bevételekre és kiadásokra, valamint ezek egyenlegére vonatkozó döntések összessége. Monetáris politika a kormányzat – a központi bank – azon célkitűzéseinek és eszközeinek összessége, amellyel a pénzpiacot szabályozza, ezen belül elsősorban a forgalomban levő pénzmennyiséget. Adómultiplikátor megmutatja, hogy az egyösszegű adó milyen mértékben hat az árupiac egyensúlyi jövedelmére. Adókulcs a jövedelemnek az a hányada (százaléka), amit adóként fizetnek be. Lineáris adókulcs: a jövedelem nagyságától függetlenül azonos százalékú adót kell fizeti. Progresszív adókulcs: a jövedelem növekedésével növekszik a fizetendő adó hányada. Degresszív adó: a magasabb jövedelemből egyre kisebb hányadot kell befizetni, a jövedelem növekedésével csökken az adókulcs. Átlagos adókulcs: a

ténylegesen befizetett adó és a realizált jövedelem hányadosa. Transzferek multiplikatív hatása azonos mértékű, de ellenkező előjelű, mint az egyösszegű adóké. Kormányzati áruvásárlások multiplikatív hatása azonos mértékű a többi autonóm keresleti tényező sokszorozó hatásával. Haavelmo-tétel: egyensúlyban lévő költségvetés és egyösszegű adók alkalmazása esetén a kormányzati áruvásárlások hatására az árupiaci egyensúlyi jövedelem a kormányzati kiadások összegével növekszik. Adókkal fedezett kormányzati kiadás végső hatásában növeli a keresletet és az egyensúlyi jövedelmet. Fogyasztó adott reáljövedelemből annyit költ fogyasztásra, hogy a megtakarítás által lehetővé tett jövőbeli fogyasztásnak és az adott időszak fogyasztásának összhaszna maximális legyen. Neoklasszikus modellben rövid távon a fogyasztás és a megtakarítás arányát, ezzel reálnagyságát a kamatláb határozza meg. 9

Árszínvonal nagyságát a forgalomban lévő pénzmennyiség és a potenciális kibocsátás nagysága határozza meg. Költségvetési politika nem befolyásolja a kibocsátás és a foglalkoztatás nagyságát, hanem csak a kereslet és a termelés összetételét. Rögzített nominálbérek mellett kialakuló munkanélküliséget a kormány úgy tudja felszámolni, ha intézkedéseivel az összkeresleti függvény megfelelő mértékű eltolódását éri el. Kiszorítási hatás (crowding out effect): a kormányzati kiadások növekedésével a kamatláb növekszik, ezért a beruházások csökkennek. Kamatlábat a jövedelem növekedése mellett az árszínvonal emelkedése is növeli. Keresletnövelő – akár tisztán költségvetési, akár monetáris politikával kombinált – gazdaságpolitika mindenképpen növeli az árszínvonalat. Munkanélküliség természetes rátája az a munkanélküliségi arány, amely hosszú távon létezik, még rövid távon sem csökken

lényegesen ezen szint alá. Természetes munkanélküliségi ráta melletti kibocsátás a hosszú távon elérhető maximális kibocsátás, amit gyakran neveznek potenciális kibocsátásnak is Okun törvénye: ha a munkanélküliségi ráta 1 százalékkal nagyobb a természetes rátánál, akkor a kibocsátás 3 százalékkal kisebb, mint a potenciális. Infláció az árszínvonal tartós növekedése. Inflációs ráta az árszínvonal növekedési üteme két időpont, vagy két időszak között. Keresleti infláció (kereslet „húzta” infláció): az az árszintnövekedés, amit az összkereslet növekedése idéz elő. Kínálati infláció: ha az inflációt az összkínálat csökkenése idézi elő. Ár-bér spirálnak nevezzük az árszínvonal és a nominálbérek egymást gerjesztő növekedését Laffer-görbe az adókulcs növekedése és az adóbevétel közötti kapcsolatot fejezi ki: az adókulcs növekedésével az adóbevétel csak egy bizonyos pontig

növelhető, ezt követően az adókulcs további növekedésével az adóbevételek csökkennek. Gazdasági növekedés az ország gazdasági teljesítményének bővülését jelenti. A gazdasági növekedést általában az egy főre jutó kibocsátás (GDP) növekedési ütemével mérjük. Trend: egyenletes, ingadozásoktól mentes növekedést jelent. Növekedési pálya: a termelés állandó ütemű növekedése, amely mellett a termelési technológia, a gazdasági szereplők magatartása és az elosztási viszonyok változatlanok. A növekedési pálya mentén folyamatosan biztosított a makroegyensúly. Termelés növelésének elemei: • A tőke mennyiségének növelése (változatlan technikai színvonal mellett); • A munka felhasználásának növelése (változatlan technikai színvonal mellett); • A technikai haladás, ami a tényezők hatékonyságát növelve „megsokszorozza” a tényezők hatását. Tényező termelési rugalmassága megmutatja, hány

százalékkal változik a kibocsátás, ha az adott tényező felhasználását egy százalékkal növeljük. Egy főre jutó termelés növekedési ütemét az egy főre jutó tőkeállomány növekedési üteme, a tőke termelési rugalmassága, valamint a technikai haladás hatása határozza meg. Egyensúlyi növekedési ütem a keynesiánus modellben biztosítja a tőkeállomány teljes kihasználását, valamint a kereslet és a kínálat összhangját, tehát azonos ütemű növekedését. Ezt a növekedési ütemet a megtakarítási hányad és a tőkekoefficiens hányadosa határozza meg. Természetes növekedési ütem: a teljes foglalkoztatást biztosító és egyensúlyi növekedési ütem. 10