Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Nemzetközi gazdaságtan vázlat

Nemzetközi gazdaságtan A nemzetközi gazdaságtan alapkérdései, a világgazdasági fogalmi keretei, alapdefiníciók Világgazdaság:  Nem egyszerűen nemzetgazdaságok összessége  Nem a nemzetgazdaságok külső kapcsolatainak összessége  Nem a nemzetgazdaságok bizonyos fejlődésének következménye-eredménye A világgazdaság, mint szerves rendszer elemei: 1) Nemzetközi munkamegosztás: az újratermelési folyamatok világméretű összekapcsolása, s annak folyamatos kibővülése és elmélyülése 2) Áru- és pénzmozgások – kiegészítve a tőke, a technológia és az információ nemzetközi mozgásával, + munka 3) A kölcsönös – aszimmetrikus! – függések rendszere 4) A globalizálódás, mint a fentiek kifejeződése, megnyilvánulása A világgazdaság fejlődése soha nem volt UNILINEÁRIS (=egy-egyértelmű)  fokozatos (ki)terjedés, „körkörös” kibővülés, folyamatos elmélyülés ugyanakkor: stagnálás és visszaesés A

világgazdaság fejlődéstörténete = integráció és dezintegráció - a világgazdaság egészében és regionálisan egyaránt Növekedés: növekedés Fejlődés: növekedés + lényeges szerkezeti változás Haladás: egy tételezett társadalmi gazdasági cél Népesség + erőforrások + technika + intézmények A világgazdaság fejlődési szakaszai: 1) Merkantilizmus/korai gyarmatosítás 1492-1640: - „hosszú XVI. század” - polgári társadalom, piacgazdaság megalapozásának időszaka - felfedezések, nemesfém-beáramlás, kereskedelem bővülése, merkantilizmus 1640-(1789/1815)1820: manufaktúra-kapitalizmus korai gyarmatosítás gépi nagyipar 2) Klasszikus kapitalizmus 1820-1890: - gépi nagyipar elterjedése - klasszikus szabadpiaci rendszer - gyarmati típusú munkamegosztás - drámai társadalmi változások – urbanizáció - nemzetközi kereskedelem jelentős bővülése „Onedin-jelenség” 3) Liberális kapitalizmus 1890-(1914-17-18)1945: 4) -

„kettős aranykor” az I. világháborúig kereskedelem kibővülése monopolkapitalizmus gyarmati típusú tőkekivitel harmonizált üzleti ciklusok  egyidejű válságok aranystandard: 1870-1914 A két világháború között: a háború gazdasági következményei alacsony növekedési ütemek elhúzódó káosz pénzügyi zavarok („non-system”) 5) 1929-33: a világgazdaság történetének legsúlyosabb általános válsága, szakaszhatár Az 1929-33-as válság okai, tanulságai: - Ny-i tőzsdekrach (nem olyan nagy) - Leértékelési verseny - Restrikciós (pénzszűkítési) hullám - Protekcionista hullám  4-5x iparcikk vám  „Bagger thy neighbor” - Tanulság: válságból együttműködéssel lehet kollektíven kilábalni – a terhek egymásra hárítása továbbmélyíti a válságot. Nemzetközi kereskedelem, és kereskedelempolitika: Nemzetközi kereskedelem: Miért alakul ki? Miért kereskednek egymással az országok?  Minden ország esetében

vannak termékek, amelyet nem képes előállítani.  Minden ország esetében vannak hatékonyabban, és kevésbé hatékonyan előállítható termékek  Specializáció (szakosodás-méretgazdaságosság; célszerű exportra termelni) „A külkereskedelem bővíti az országok fogyasztási lehetőségeit. A kereskedelem lehetővé teszi, hogy az országok minden jószágból többet fogyasszanak, mint amennyit a belső termelési lehetőség-határuk megenged olyan viszonyok között, amikor nincs külkereskedelem, és önellátásra vannak utalva.” (Samuelson) + jóléti hatás = Pareto optimum Nemzetközi gazdasági kapcsolatok sajátosak, eltérnek a nemzetgazdasági kapcsolatoktól: 1) Eltérő nyelvek, kultúrák, szokások 2) Eltérő gazdaságpolitikai törekvések 3) Eltérő nemzeti pénzügyi rendszerek kapcsolatai 4) Eltérő nemzeti szabályozórendszerek „ütközése” 5) Sajátos a termelési tényezők áramlása Nemzetközi kereskedelmi ügyletek:

Nemzetközi kereskedelemről csak a tőkés piacgazdaságok, és a nemzetállamok megjelenésétől kezdve beszélhetünk. A nemzetközi kereskedelem a modern piacgazdaság – kapitalizmus – kialakulásának előfeltétele is volt. Nemzetközi kereskedelmi üzlettípusok: 1) Barterügyletek 2) Egyszerű áruügyletek 3) Különleges áruügyletek 4) Különleges külkereskedelmi ügyletek 5) Szolgáltatásokra kötött külkereskedelmi ügyletek  Barterügyletek:  Egyfajta áru(k) mennyiségének cseréje egy másik országban előállított másfajta áru(k) adott mennyiségére áru1/áru2  Pénz nem szerepel az ügyletben  Lehet egyszeri ügylet, és lehet rendszeres is (KGST-tők off-set-ig, pl Grippen)  Egyszerű áruügyletek:  A pénzért a másik országban eladott áru árán más termék vásárlása a másik országban  Áru1-pénzváltás-Áru2; Áru1-p1/p2-Áru2  Egy külkereskedelmi ügylethez legalább az egyik félnek át kell váltania

nemzeti valutáját egy külföldi valutára  Különleges áruügyletek: a) Reexport b) Kapcsolt árucsere-ügyletek (buy-back) c) Bérmunka-ügyletek d) Tranzitügyletek e) Switch-ügyletek (bemeneteli és kijöveteli)  Különleges külkereskedelmi ügyletek: a) Lízing-ügyletek (repülőgép, nyomdagép) b) Nemzetközi licenc-értékesítés c) Nemzetközi franchise szerződés d) Termelési együttműködés – nemzetközi műszaki – fejlesztési ügyletek  Szolgáltatásokra kötött külkereskedelmi ügyletek a) Nemzetközi fuvarozás és szállítmányozás b) Szellemi termékekhez – jogokhoz kapcsolódó ügyletek („royalty”) c) Minőségellenőrzésre külföldön kötött ügyletek (ISO) d) Nemzetközi reklám és propaganda ügyletek Nemzetközi kereskedelem mennyiségi jellemzése: A nemzetközi kereskedelem intenzitásának mérése volumenváltozások nemzetgazdaságok közötti összehasonlítása. Legegyszerűbb mutatószám a világtermelésre

vonatkoztatott világkereskedelmi rugalmasság dxw/xw dQw/Qw A világgazdaság különböző korszakainak eltérő világkereskedelem-intenzitását tükrözi  finomítani kell - A világkereskedelem áru- és relációs szerkezete - Az egyes nemzetgazdaságok világkereskedelmi (export/import) súlya - Világgazdasági pozíciók és erőviszonyok - Az egyenlőtlen fejlődés következtében eltérő nemzetgazdasági pozíciók változásai A külkereskedelem szerepe a nemzetgazdaságok fejlődésében: A külkereskedelemnek a nemzetgazdaság egészére gyakorolt hatását tükröző mutatók 1) Export-hányad: éves export * 100/ éves GDP tartósan párhtorzulást feltételez a gazdaságban 2) Import-hányad: éves import * 100/ éves GDP 3) Export multiplikátor: ∆GDP/∆Export 4) Import határ hajlam: ∆Import/∆GDP Egyéb hatások:  N° export-árbével ; növekvő skálahozadék – méretgazdaságossági előnyök, költség megtakarítás, hatékonyság

növelés  Import demonstrációs hatások (pozitív és negatív hatások egyaránt)  Szabadkereskedelmi hatások = importverseny Nemzetgazdasági nyitottság:  A nemzetközi kereskedelemben  A szolgáltatások és a termelési tényezők (tőke, munka) áramlásába  A nemzetközi technológiatranszferbe való bekapcsolódás mértéke Szervetlen ’versus’ szerves kapcsolat. Jelentősen korlátozza az állam a nemzetgazdaság bekapcsolódását a világgazdaságba A nemzetközi kereskedelemből haszon és veszteség egyaránt származhat – ami elsősorban a cserearányoktól függ: A 4 legfontosabb cserearány mutató: 1) Egyszerű „terms of trade”: export árindex/import árindex 2) Br° barter cserearány mutató: exportvolumen-index/importvolumen-index 3) Jövedelmi terms of trade: exportárindex * exportvolumen-index/import-árindex 4) Egytényezős terms of trade: export-árindex * export termelékenysége/import-árindex Tartósan kedvezőtlen

cserearány mutatók:  elnyomorító gazdasági növekedés: („immiserising growth”) különösen akkor, ha a 3 legfontosabb cserearány mutató (egyszerű, jövedelmi, egytényezős) egyszerre romlik. Nemzetközi munkamegosztás és szakosodás alapelvei: A nemzetközi munkamegosztásból – cseréből származó előnyök A különböző nemzetgazdaságok gazdasági szereplői – háztartások, vállalatok, kormányok – egymással nyilvánvalóan azért lépnek nemzetközi munkamegosztásra, azaz cserekapcsolatba, mert az valamennyiüknek előnyös valamilyen mértékben. A kérdés az, hogy:  Milyen típusúak ezek az előnyök?  Hogyan keletkeznek ezek az előnyök?  Hogyan oszlanak meg ezek az előnyök?  Mennyire tartósak ezek az előnyök?  Hogyan értelmezhetők a KÖLCSÖNÖS ELŐNYÖK? Típusai: 1) Természeti feltételekben rejlő előnyök 2) A termelékenység/ráfordítások terén mutatkozó abszolút előnyök 3) A relatív termelékenység,

vagy (és) relatív ráfordítások eltérésén alapuló komparatív előnyök 4) A relatív tényezőellátottság eltéréseiből adódó előnyök (Hackscher, Oblin, Samuelson) 5) A műszaki fejlettségbeli előnyökön, ill. a termékek életciklusának különböző szakaszain alapuló előnyök 6) A belső gazdaságosságban rejlő megtakarításokon és a méretgazdaságosságból fakadó előnyök 7) A „külső gazdaságosságból” rejlő előnyök 8) Az országonként eltérő fogyasztási preferenciákból adódó előnyök 9) A termékdifferenciációból és a piacdifferenciációból nyerhető előnyök 10) A transznacionális termelési és szolgáltatási tevékenységekben rejlő komparatív előnyök Sajátos ellentmondás: a globalizáció előrehaladása ellenére a nemzetközi munkamegosztása sokkal kevésbé mély és differenciált, mint a nemzetgazdaságon belüli társadalmi munkamegosztás. 1) ABSZOLÚT ELŐNYÖK: Adam Smith: a merkantilizmus

kritikájaként kölcsönös előnyök:  a természeti vagy szerzett előnyök alapján történő szakosodás, munkamegosztás esetén SZABADKERESKEDELEM Értékelmélet: - Értéket munkával határoz meg - Munka, munka-termelékenység = 1/munka-ráfordítás Pl: 2 ország, A, B; 2 termék X, Y Kiindulás: minden országban mindkét terméket termelik, és teljes egészében otthon elfogyasztják Termék/óra X Y A 8 2 B 2 6 Fogyasztás 10 8 Legyen a cserearány: x/y=2/1 Szakosodás: A=x és B=y Fogyasztás (munkamegosztást feltételezve) A: 3x+4y 12x+2y B: 3x+6y 2x+8y Többletfogyasztás = pozitív jóléti hatás A: 2y 4x B: 1x 2y Kölcsönös előnyök: 1) Pozitív jóléti hatás mindkét országban = mindkét országban nő a fogyasztás a nemzetközi munkamegosztás eredményeként 2) Kölcsönös előnyök ≠ azonos nagyságú előny mindkét oldalon 3) Az előnyök megoszlása a konkrét cserearányok függvénye Elméletileg olyan cserearány is konstruálható, amely

mellett egyenlően oszlanak meg az előnyök A) Az abszolút előnyök elvén alapuló nemzetközi munkamegosztás kizárja a kölcsönös előnyök elvének érvényesítését minden olyan esetben, amelyben az egyik ország mindkét terméket nagyobb munkatermelékenységgel képes előállítani B) Érvényesülésre esetleges C) Nem magyarázza meg a szabad kereskedelem előnyeit két eltérő fejlettségű ország között. 2) KOMPARATÍV ELŐNYÖK ELMÉLETE: A nemzetközi munkamegosztás lehet kölcsönösen előnyös két v. több ország számára, akkor is, ha valamely ország minden termék esetében abszolút előnnyel rendelkezik akkor, ha a fejlettebb ország azon terméknek a termelésére szakosodik, amennyiben a relatív termelékenységi előnye nagyobb, s a kevésbé fejlett ország pedig arra, amelyben a relatív termelékenységi lemaradása kisebb. 1817 D. Ricardo A komparatív előnyök elmélete minden nemzetközi gazdaságtan közös alaptétele! Kölcsönös

előny ≠ azonos mértékű előny: az előnyök megoszlása a cserearányok függvénye A komparatív előnyök elmélete a klasszikus közgazdaságtan nemzetközi gazdaságtani alaptétele az értékelmélet nemzetközi gazdaságtani kiterjesztését jelenti. Pl. 2ország-2termék Eltérő munkaráfordítások és munkatermelékenység A fejlettebb ország mindkét terméket kevesebb ráfordítással állítja elő Eltérőek a relatív ráfordítás arányok X y A 8 6 B 2 3 Fogyasztás 10 9 Tx/Ty A=8/6 Tx/Ty=2/3 TA/TB=8/2 TA/TB=6/3 A: 8/6>2/3 és 8/2>6/3x B: 2/3<8/6 és 6/3<8/2y Fogyasztás – többlet csere – munkamegosztás esetén Csere nélkül x y A 8 6 B 2 3 Fogy 10 9 Csere esetén x/y=1 A B Pareto optimum x 8 3 11 y 8(+2y) 3(+1x) 11(+1x+2y) Komparatív előnyök elméletének jelentősége:  A csere a fejlettebb és az elmaradottabb ország számára kölcsönösen előnyös  Kölcsönös előny ≠ azonos előny (A: +2y; B: +1x) 

Előnyök megoszlását a cserearányok határozzák meg  Elméletileg van olyan cserearány, amely mellett az előnyök egyenlők A szabadkereskedelmi elméletek alapja! A komparatív előnyök elméletének kiterjesztései  Kiterjeszthető a „két ország-több termék”; „több ország-két termék”; ill. „több országtöbb termék” esetre is  strálható a fogyasztási lehetőségek egyeneseinek egyszerű ábrázolása révén  Neoklasszikus felfogásban csak lineáris transzformációs görbe esetén értelmezhető (= állandó alternatív költségek feltételezése) Leegyszerűsítő feltevései: tk 3) A TERMELÉSI TÉNYEZŐKKEL VALÓ RELATÍV ELLÁTOTTSÁGI KÜLÖNBSÉGEKBŐL FAKADÓ ELŐNYÖK A NEMZETKÖZI CSERÉBEN A komparatív előnyök elméletének kiinduló feltételeit (2 ország -2 termék – 1 termelési tényező: munka) kibővítik: 2 ország – 2 termék – 2 termelési tényező: tőke, munka Eli Heckscher & Bertil Ohlin először az

1920-as években Érték: neoklasszikus marginalizmus; határtermelékenységi elmélet 3.1 A H-O féle modell feltétel rendszere:  2 országban 2 termék  nincsenek különbségek a természeti feltételekben; technológiai színvonalban; a munka termelékenységében  a nemzetgazdaságok között az egyedüli különbség abban rejlik, hogy a szóban forgó 2 terméket a tőke és a munka eltérő arányú felhasználásával állítják elő 3.2 A nemzetgazdaságok előnyei a H-O modellben: A H-O modellben 1 nemzetgazdaság akkor realizál előnyt a nemzetközi cserében, ha a termékek eltérő tényezőintenzitását („munkaintenzív”, „tőkeintenzív”), valamint az egyik országnak a másik országhoz viszonyított relatív tényezőellátottságát figyelembe véve, a viszonylag bővebben rendelkezésére álló termelési tényező intenzívebb felhasználást igénylő terméket gyártja (és exportálja) 3.3 Példa: Tőke (K) Munka (L) A 400 6 B 200 2

Relatív tényezőellátottságok K/LA=400/6=66,6 K/LB=200/2=100 K/LB>K/LA Tehát B viszonylag tőkegazdag, A viszonylag munkagazdag A/BK=400/200=2 A/BL=6/2=3 . A szakosodáshoz meg kell állapítani, melyik termék munkaintenzív és melyik tőkeintenzív 3.31 A neoklasszikus értékefelfogás alapján: H-O modell: a komparatív előnyök elméletének neoklasszikus továbbfejlesztésenem a munkaráfordításokból, hanem a termelési tényezők áraiból indul ki – munkabér és kamatláb Bér (W) Kamatláb (i) A 800 6 B 400 4 W/iA=800/6=133,3  W/iA > W/iB W/iB=100 WA/WB=2 IA/IB=1,5 A: magasabb a relatív bérszínvonal  relatív tőkegazdag  tőkeintenzív termékre szakosodik B: fordítva, magasabb rel. kamatszínvonal  rel munkaerő bőség  munkaintenzív termékre szakosodik 3.4 A H-O modell Samuelson féle továbbfejlesztése: Heckscher-Ohlin-Samuelson féle tétel Ha mindkét ország valóban a relatív tényezőellátottság alapján szakosodik annak

a terméknek a termelésére és exportálja, amely viszonylag intenzívebben igényli az adott országban relatíve nagyobb bőségben rendelkezésre álló termelési tényezőt, akkor mindkét országban nő a kereslet az ott relatíve bőségben lévő termelési tényezőt intenzívebben igénylő termék, így a relatíve nagyobb bőségben lévő termelési tényező iránt, ugyanakkor a másik termék importja csökkenti a „másik” termék iránti belföldi keresletet. Tehát: a viszonylag munkagazdag országban a munka, a viszonylag tőkegazdag országban a tőke iránti kereslet nő, így azok ára is emelkedik A relatív tényezőárak közelítenek egymáshoz, végső soron a relatív tényezőárak kiegyenlítődnek Tehát: a szakosodás és a nemzetközi kereskedelem következtében a nemzetközi tényezőárak ill. a nemzetközi költségszínvonalak kiegyenlítődnek – anélkül, hogy ehez a termelési tényezők nemzetközi áramlására is szükség lenne. 3

Következtetés: 1. A csere megszünteti a csere indítékát, hiszen a relatív tényezőárakon alapuló szakosodás (csere) addig tart, míg a relatív tényezőárak ki nem egyenlítődnek 2. A belső jövedelem elosztás a szűkösen rendelkezésre álló tényező rovására változik  protekcionista nyomás (vámemelési követelések) 3. Ha igaz a tényezőkiegyenlítődés, akkor a termékek piaca helyettesíti a termelési tényezők piacát H-O-S modell leegyszerűsítései és korlátai 1. „Két ország – két termék” 2. A modell továbbra is statikus 3. Azonos technológiák – azonos termelési fv-ek 4. Nemzetközi tényezőáramlás kizárva 5. Nincs növekvő volumenhozadék 6. Noha a két terméknek eltérő a tényezőintenzitása, de a termékek tényezőintenzitása minden tényezőaránynál azonos 7. Nem veszi figyelembe a termelés közvetlen költségei fölötti költségeket 8. A fogyasztási szokások minden országban azonosak 9. Egyszerre

áll fenn a partnerek teljes szuverenitása és a tökéletes egyensúly 10. Kizárja az exportbővülés esetleges negatív hatásait 11. Kizárja a technológia fejlődését és a munkaerő minőségének, s így a termelékenységnek a javulását 12. A modellben nem értelmezhető ma termékdifferenciáció és a tényezőintenzitás „átfordulása” 3.6 A H-O modell empirikus vizsgálata A Leontieff-paradoxon: Wassily Leontieff empirikusan elemezte 1951-ben, 200 elemes inputoutput táblából, 1947-es adatokkal az USA feldolgozóipari exportjának tőke/munka arányait, valamint a tipikus amerikai ipar importtermékekre vonatkozó tőke/munka arányait. Export Importhelyettesítés Tőke 2555780 3091339 Munka fő/év 182 170 Tőke/munka 14015 18184 18184/14015=1,3 A számításokat többen, többször megismételték változó eredménnyel, az empirikus számítások nem támasztották alá egyértelműen a H-O modellt. A L-paradoxon lehetséges magyarázatai:  Az USA-ban a

kereslet számottevően elmozdult a tőkeigényes termékek irányába  A tényezőintenzitás átfordulásai  Importkorlátozások az USA-ban  A természeti erőforrások relatív szűkössége z USA-ban  A képzett munkaerő relatív bősége az USA-ban  Az USA jelentős komparatív előnye a technológiaintenzív ágazatokban A H-O modell kiegészítve:  Ma is jól megmagyarázza a nemzetközi kereskedelemből származó előnyök számos – noha nem minden – elemét  Hasznos magyarázat a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokból nyerhető jövedelmek megoszlására A méretgazdaságosság kereskedelemteremtő hatású lehet, akkor is ha nincsenek komparatív előnyök  iparágon belüli kereskedelem, elsősorban feldolgozóiparban (pl. vegyip, elektronika, járműip) IITx=1-│Exx-Imx│/│Exx+Imx│ iparágon belüli kereskedelem mérése Az adott iparág „összes” termékének figyelembevételével: IITx=1-∑│Exx-Imx│/∑│Exx+Imx│

Kiterjesztve a nemzetgazdaság egészére: IIT=1-∑│Ex-Im│/∑│Ex+Im│ ha közelít 1-hez , annál sokoldalúbb a munkamegosztási kapcsolat 6. A termék- és a piacdifferenciációból származó előnyök Oligopolisztikus piac  tökéletlen verseny  termékdifferenciáció = siker (nem árjellegű versenyben) Ár: kivitelezés, minőség, stílus, a termékekhez közvetlenül kapcsolódó szogáltatások A nem árjellegű verseny kiegészíti az árversenyt elsősorban a szolgáltatásokban. 7. A NEMZETKÖZI VERSENYKÉPESSÉG MODERN ELMÉLETE 1) Smith-Ricardo-H-O-S: versenyképességi elmélet is Ha: tökéletes piac + Say-dogma Ma már: a tökéletlen piac evidencia  piaci zavarok állami korrigálása A versenyképesség kínálati és keresleti oldala Állami gazdpol. Keresleti oldal Kínálati oldal Versenypolitikával Ágazati politikával (iparpol.) korrigálja . . . 7.1 Kínálati és keresleti oldali mutatószámok Kínálati mutatók: Termékegységre jutó

bérköltség: ULC=│W+C│/VA VA: hozzáadott érték, W: bérek, C: költségek a béren ULC=B° bérköltség/GDP Függ:  Bruttó bérszínvonal (W+C)  Munka termelékenysége  Nemzeti valuta árfolyam alakulása Keresleti mutatók: Export relatív egységértéke: UVI=∆(x/Q)/ ∑∆(x/Q) ↓ ↓ feldolgozóipari versenytársak (átlag) részesedés a export egységvilágimporton belüli értékének változása Megnyilvánult komparatív előny: RCAaj=(xaj/xa)/(xwj/xw) ↓ „a” ország exportja relatív súly a világexportból nagyobb-e a várhatónál „j” termékből „j” termék világexportjához viszonyítva (adott termék világker-i súlyánál) RCA>1 megnyilvánult komparatív előny VÁLLALATOK ÉS NEMZETGAZDASÁGOK VERSENYELŐNYEI PORTER-PARADIGMA: 1. A Porter-féle versenyképesség felfogás, vállalatgazdaságtan, stratégiai menedzsment, nemzetközi gazdaságtan A hagyományos neoklasszikus elmélet ma már nem alkalmas a világgazdaság

reálfolyamatainak magyarázatára, a nemzeti gazdaságpolitikák és a vállalati külgazdasági stratégiák orientálására Új helyzet a nemzetközi világkereskedelemben:  Nemzetközi kereskedelem zöme a fejlett országok között bonyolódik – hasonlóan a tényezőellátottság  Nő az ágazaton belüli kereskedelem – nem is értelmezhető az eltérő tényezőellátottság  TNC-k részesedése: 1/3+1/3, vállalat külső kereskedelme + leányvállalataik közti kereskedelem Felmutathatatlanok a hagyományos kereskedelmi elméletek korlátozó feltételei:  Méretgazdaságossági előnyök mellőzése  Azonos technológiai színvonal feltételezése  Tényezőáramlás kizárása  Termékdifferenciáció kizárása  Munkaerő képzettségének mellőzése Globalizáció: a vállalati versenyképesség nem vezethető vissza 1-1 nemzetgazdaság tényezőellátottságára A releváns kérdés: egyes országok vállalatai egyes ágazatokban miért

sikeresebbek más országok azonos iparágban tevékenykedő cégeinél? A versenyelőnyök, a kompetitív előnyök nemzetgazdasági szinten keletkeznek fenntartásuk lokalizált makrogazdasági szerkezet, nemzeti értékrend, gazdasági kultúra, intézményrendszer, hagyományok stb. határozzák meg, befolyásolják Az új kereskedelmi elméletek: arra keresnek választ, miért képesek egyes országok vállalatai jobb, hatékonyabb vállalati stratégiát választani, mint más országok azonos ágazathoz tartozó cégei? 2. Porter- féle versenyképességi elmélet A versenyképességi előnyök nemzeti, nemzetgazdasági szinten keletkeznek. Az „anyaország” jelentősége ma fontosabb, mint bármikor korábban. Mi a nemzeti gazdaságpolitikák és a vállalati külkereskedelmi stratégiák szerepe a versenyképesség alakulásában? A cég stratégiai központja, a legtermékenyebb munkahelyek, kölcsönhatás az adott nemzetgazdaság kapcsolódó iparágaival, az anyaország

pozitív exporthatást élvez. 1. Kulcskérdés: a technológia fejlődés: hogyan válhat a nemzetgazdasági környezet kedvezővé és ösztönzővé az innováció számára, s az innovációs tevékenység hogyan növeli az adott cég nemzetközi versenyképességét? 2. Kérdés: Hogy integrálódik a vállalati magatartás a nemzeti, nemzetgazdasági szintű versenyelőnyök elméletébe? 3. Az iparági verseny szerkezeti elemzése Az öt versenyképességi tényező iparáganként eltérő ereje határozza meg a hosszú távú jövedelmezőséget Ábra tk 144.o A vállalati versenystratégiák eltérőek:  Alacsonyabb árak  Markánsabb termékdifferenciácó  A vállalati tevékenységek kiterjesztése, vagy szűkítése, fokuszálása  Egy adott ágazatban különböző versenystratégiák is lehetnek egyidejűleg sikeresek  Gyakori a versenystratégiák kombinációja  Árak – költségek – beruházások – a versenyképesség megőrzéséért  A

vállalati versenyelőnyök, résztevékenységek (ÉRTÉKLÁNC) teljesítményeiből rakódnak össze szállítói értékláncok vállalati értékl-ok hálózati vásárlói (nagy vagy/és kiskeresk) Vállalati értéklánc: Ld tk 147.o A vállalati értéklánc egy szélesebb értelemben vett értéklánc, az értékrendszer része Vállalati értéklánc része az értékrendszernek Versenyelőnyök: a vállalati értéklánc egy pontjának olyan megváltoztatása, amely értéknövelést, a fajlagos hozzáadott érték növekedését eredményezi „rejtett tartalék” kihasználása vagy/és innováció Versenyelőnyöket teremtő innováció:  Gyökeresen új termékekben, vagy szolgáltatásokban megtestesülő új technológia bevezetése  Az új/változó vásárlói igényekre való gyors(abb) reagálás képessége  Új fogyasztói csoportok megnyerését célzó/eredményező új iparágak kialakulása  Az input-költségek jelentős változása

átrendezi a versenyképességi viszonyokat  A kormányzati szabályozás módosulás is jelentős mértékben átrendezheti a versenyképességet „A versenystratégiák fenti alapelvei a nemzeti és nemzetközi versenyben egyaránt érvényesülnek. A nemzetgazdaság fonotosságának megértése ugyanakkor különösen fontos azokban az iparágakban, ahol a verseny alapvetően nemzetközi jellegű. Meg kell értenünk, hogy teremtenek a vállalatok versenyelőnyöket nemzetközi stratégia érvényesítésén keresztül, s ez hogyan erősíti az otthon elnyert versenyelőnyöket.” (148o) A nemzetközi versenystratégiák iparáganként eltérőek lehetnek: 1) Multidomestic versenystratégia  A verseny minden nemzeti piacon független  Mindig a helyi konkurenciát kell legyőzni  A versenyelőnyöket minden piacon külön-külön kell érvényesíteni  Iparág: nemzeti keretekben szervezett iparágak összessége 2) Globális versenystratégia: egy adott vállalat

versenyképessége egy adott nemzeti piacon meghatározza – döntően befolyásolja – a külső piacokon elérhető versenyképességet, de ez fordítva is igaz: az egy adott nemzeti piacon elérhető versenyelőnyeit nagyban meghatározzák a más piacokon már elért versenyelőnyei, versenypozíciói. A kizárólag globális stratégia esetén a stratégiai választásnak két dimenziója különböztethető meg: 1) Konfiguráció: mit hol?, hova érdemes telepíteni a vállalati értéklánc egyes elemeit – koncentráció vagy diszperzió? 2) Globális koordináció: anyavállalat és leányvállalatok, leányvállalatok egymás közötti kapcsolatai – tevékenység megosztás: rugalmas válasz a tényezőköltségek és a valutaárfolyamok változására, és világméretű termékdifferenciáció.  ágazati sajátosságok Korai felismerés – korai cselekvés – innováció alapú vállalatfejlesztési stratégia. boeing, IBM, Honda A sikeres nemzetközi

versenystratégiáknak nemzetgazdasági alapjai vannak, miközben a sikeres versenystratégiák – teljesen természetesen – iparáganként eltérőek. Azonos iparágakban is lehet többféle sikeres vállalati versenystratégia, eltérő versenystratégiákkal lehet azonos sikereket elérni, ha az adott vállalat eltérő versenyelőnyt akar érvényesíteni ill. eltérő ágazati szegmenst céloz meg. Sikeres nemzetgazdaság = az adott ágazatban sikeres versenystratégia támogatásának képessége Nemzetgazdasági viszonyok: kedvező lehetőségek új versenystratégia kialakításához, a versenystratégia módosításához, továbbfejlesztéséhez. A nemzetgazdaságok sikereket érhetnek el, azokon a területeken, ahol az ország támogatni képes az adott ágazatban, leginkább előnyös versenystratégiát. Ami jól működik a nemzetgazdaságban az nemzetközi versenyelőnyökhöz is vezethet, ugyanabban az iparágban. Miért sikeres egy adott nemzetgazdaság, egy adott

ágazatban?  Tényezőellátottság (munkaerő infrastruktúra)  Keresleti tényezők (hazai kereslet az adott iparág termékei iránt)  Kapcsolódó és beszállító iparágak (az adott nemzetgazdaságban működő potenciális beszállítok fejlettsége/versenyképessége)  Vállalati stratégia, szerkezet és verseny (hazai versenyviszonyok, vállalatalapítás, szervezés és menedzsment feltételei) Porter-féle versenyképességi gyémánt 153., 155 oldal A termelési tényezők hierarchiája  Alapvető termelési tényezők (természeti erőforrások, munkaerők)  Fejlett termelési tényezők (távközlési infrastruktúra, magasan kvalifikált mérnökök, szofisztikált tudományágak kutatóintézetei) Manapság egyértelműen a fejlett termelési tényezők játszanak meghatározó szerepet a versenyelőnyökben. A kormányok jelentős hatást gyakorolhatnak az adott nemzetgazdaság nemzetközi versenyelőnyeinek kibontakozásában: mind a 4

versenyelőny befolyásolható, kormányzati aktivitással: elsősorban az oktatási rendszer, a képzés és továbbképzés állalmi támogatásával (orientálásával) az infrastruktúra fejlesztésével, de a keresleti oldal is befolyásolható adó- és jövedelempolitikával. Az innováció és a kormányzati aktivitás figyelembevétele teszi teljessé a Porter féle gyémántot. A tényező ellátottságot érő hatások: A tényezőteremtés rendszerei, az egyes versenyképességi tényezők közötti kapcsolatrendszer jellegzetességei nemzetgazdaságonként eltérők. – ez a legfontosabb versenyképesség teremtő elem. Hazai keresleti tényezők – verseny a hazai piacon, kapcsolódó és beszállító iparágak helyzete fejlődésének dinamikája. Hazai konkurensek, hazai iparági szerkezet: A riválisok száma, ereje, versenystratégiája Szofisztikát beszállítók ↔ szofisztikát felhasználók Újonnan piacra lépők, magasabb szintre emelik a piaci versenyt. A

nemzeti versenyelőnyök rendszere „innovációs és befektetési elmélet” Az innováció feltétele a befektetés  Előnyök szerzése  Előnyök fenntartása Mindkettő innováció és befektetést igényel, annak érdekében, hogy kiszélesedjenek a versenyelőnyök és javuljon a termékfejlesztés. A versenyképesség gyémánt csúcsai a köztük lévő kölcsönhatások  az adott ágazat innovációjának iránya, sebessége, mélysége. „Nézőpontom ricardiánus, amennyeben felfogásom szerint a külkereskedelmet (és a külföldi beruházásokat) leginkább a termelékenységbeli különbségek határozzák meg, melyeket azonban Ricárdo elméleténél szélesebben, a technológiát, tényezőminőséget és versenymódszereket beleértve deffiniálok.” Versenyképességi elméletek Ricardótól Porterig:  Termelékenység  Tényezőellátottság  Piaci viszonyok (kereslet)  Kutatás, fejlesztés  Innováció  Beruházások 

Versenyelőnyök szerzése, fenntartása, fokozása A kínálati és keresleti oldalon egyaránt egyidejűleg KERESKEDELEM POLITIKAI alapelvek és a nemzetközi kereskedelempolitikai együttműködés 1) Kereskedelempolitikai felfogások: állam köteles védelmezni és támogatni a belső kereskedelmet Szabadkereskedelem ↔ protekcionizmus Versengésük végigkíséri a világgazdaság és a közgazdasági gondolkodás történetét. Elmélet ↔ Gyakorlat Közgazdaságtan ↔ Gazdaságpolitika 1.1) A szabadkereskedelem mellett felhozható legfontosabb érvek:  Komparatív előnyök elmélete  Export  optimális üzemméretet eredményezhet  Importverseny  nagyobb választék, jobb minőség, alacsonyabb árak  Világpiaci árak  globális takarékosság az erőforrássokkal  Nemzetközi gazdasági kapcsolatok kiterjedése  érdek a stabilitás fenntartására 1.2) A protekcionizmus mellett leggyakoribb érvek:  „Lincoln kabátja”  „növendék

iparágak” támogatása (inkubátor hatás), külföldön már létezik, belföldön fejlődésben van  Védelem a tisztességtelen verseny ellen – megtorlás tisztességtelen versenymagatartás esetén  Hanyatló iparágak támogatása  súlyos foglalkoztatási problémákat okozhat  Stratégiai iparágak támogatása: amit mindenáron meg kell őrizni  Fizetési mérlegpozíciók radikális javításának igénye Nem gazdasági érvek:  Nemzetbiztonság  Nemzeti életmód megóvása  „Speciális nemzetgazdasági értékek” védelme A teljes szabadkereskdelem liberalizmus az erősebbnek jelent nagyobb hasznot, a protekcionizmus árát a fogyasztók fizetik meg, a termelők haszna = a fogyasztók vesztesége. Samuelson szentenciái: 1) „A szabadabb kereskedelem mindenkinek kedvez egy kicsit, viszont nagymértékben előnyös keveseknek.” 2) „A szabadkereskedelem előnyösnek tekinthető az egész világ számára, de soha nem bizonyulhat a

legjobb politikának egy adott ország számára.” A protekcionizmus tolerálható következményei:  A vámok bevezetése, emelése javítják az azokat bevezető ország cserearányait  A vám növeli a belső keresletet, így a GDP reálértékét, és rövidtávon növeli a foglalkoztatást – ha a versenytársak nem tesznek hasonló – azonos – lépéseket.  A növendék iparágak támogatása hosszú távon is igazolható lehet: későbbi adóbevétel > szubvenció az „inkubátorban” = fogyasztói haszon a kifejlett korszakban > a védelemidőszakának ártöbblete (Miért támogatják az USA-ban és Japánban a növendék iparágakat?) A protekcionizmus, a kereskedelmi korlátozások leggyakoribb eszközei 1) Importembargók = behozatali tilalmak 2) Importkvóták = mennyiségi korlátozások  kvóta fölött vagy tilos, vagy nagyobb vámmal 3) Vámok = importadók technikailag illeték 4) Nem vám jellegű korlátozások = behozatali feltételek

(műszaki és egészségügyi előírások, forgalom-behozatali engedélyek, importadminisztráció stb.) 5) Állami támogatások (export és/vagy termelési támogatások) 6) Dömping –  Áralapú dömping: külföldön valamit olcsóbban ad, mint otthon  Költségalapú dömping: valós költségeknél alacsonyabb áron exportál Technikailag:  Sporadikus dömping: bevezetési időszak, bevezető árak  Tartós dömping: árdiszkrimináció  „Ragadozó” dömping: a versenytárs kiszorítása Állami segítséggel, vagy anélkül (exportőr országának támogatása) 7) Árfolyamszabályzás, árfolyam-politika: gyenge vagy erős valuta: le- vagy felértékelődő árfolyam A vámok jelentősége, jellemzői: VÁM: a behozott árukra és szolgáltatásokra a határon kivetett importadó, melynek eredménye:  Fiskális bevétel növelése  Védelmi funkció: az adott nemzetgazdaságot a külgazdaságból jövő kedvezőtlen hatásokkal szemben Gyakori a

fiskális szempont túlbecsülése, ez a látványosabb A vám:  Adó  Árképző tényező  Gazdaság- és kereskedelempolitikai szabályozó eszköz  Diszkrimináció/preferálás eszköze A vám csak akkor hat, ha megjelenik az árban – világpiaci árakhoz kapcsolódó belső árrendszert feltételez; Elsődleges hatás: költségvetési bevétel, magasabb belföldi ár Másodlagos hatás: a külkereskedelmi forgalom változásai Az optimális vám: a kereslet és a kínálat árrugalmassága + világpiaci konjunktúra + exportőr és importőr alkuereje. A magasabb ár miatti nettó jóléti veszteséget ellensúlyozza a cserearány javulás révén keletkező nyereség maximálásából adódóan növekvő reálbér. elméleti lehetőség a fejlett, nagy gazdaságok számára A vámok és a komparatív előnyök érvényesülése:  A vámok alkalmazása korlátozza-módosítja a komparatív előnyök érvényesülését  A hatékony vámok korlátozzák

a versenyképes termékek magas árszínvonalú piacok felé áramlását, így az árak csökkenését az olcsóbb importáruk révén – összességében a reáljövedelmek növekedését a nemzetközi cser révén  vám növeli p-t Samuelson a vámokról: 1) A teljesen szabad kereskedelem kiegyenlíti a belföldi és a világpiaci árakat: a javak az alacsony árszínvonalú piacokról a magasabb árszínvonalúak felé áramlanak 2) A vám növeli az importált javak árát, ami a fogyasztás és az import csökkenését, ugyanakkor a belső termelés növelését eredményezi. Hasonló a kvóták hatása: bevétel növekedést okoznak azok számára, akik importengedélyhez jutnak. 3) A vám gazdasági veszteséget okoz: csökken a belföldi fogyasztás – az erőforrások komparatív előnnyel nem rendelkező javakra pocsékolódnak el. A veszteség általában nagyobb, mint a kormányzat (adó)bevétele 4) „A vámok mellett felhozott legtöbb érv nem állja ki az

elemzés próbáját” 1) Az optimális vám elvben növelheti egy ország fogyasztását a kereskedelmi partnerek rovására 2) Dinamikus viszonyok között a vámok a teljes foglalkoztatás felé „tolhatják” a gazdaságot: a fiskális és monetáris politika azonban hatékonyabban érheti el ezt a célt 3) Valódi kivétel: teljes foglalkoztatás esetén a növendék iparágak védelme valóban hatékony lehet, mert időleges védelemre szorulnak ahhoz, hogy hosszú távon realizálhassák valóságos komparatív előnyeiket A nemzetközi kereskedelempolitika alapelvei: Alapvető kereskedelempolitikai elvek: 1) Egyenlő elbánás elve = legnagyobb kedvezmény elve. Harmadik országnak is jár az a kedvezmény, amit egy ország már megkapott 2) Viszonosság elve: minden ország számot tarthat arra a kedvezményre a másik féltől, amelyet ő adott annak (és jogosult olyan védelemre, amit a másik alkalmazott vele szemben) 3) A nemzeti elbánás elve: az importtal szembeni

eljárás nem lehet kedvezőtlenebb a hazai termékkel szembeninél 4) A nyilvánosság elve: kötelezettség a GATT/WTO tagállamok haladéktalan értesítéséről minden kereskedelempolitikai lépés esetén 5) Konzultációs elve: kötelezettség a tárgyalásra az érintett tagállamokkal minden kereskedelempolitikai intézkedés előtt. Az Uruguay forduló legfontosabb jellemzői, 1985  Új kihívások: - A kedvező konjunktúrát a kevésbé fejlett országok nem tudták kellőképpen kihasználni - Az olajár robbanás komplex következményei - A fejlődő országok differenciálódása - Az USA tartós kereskedelmi mérleg hiánya  Konkrét problémák - Az agrárprotekcionizmus változatlan súlyossága - Rendezetlen volt a piaczavarás kérdése (a hazai termelőknek bizonyíthatóan kárt okozó import kezelése) - A nemzetközi szolgáltatás-kereskedelem megoldatlan problémái (szoftveripar) Tárgyalási programja: - Agrárprotekcionizmus Textil- és

ruházati termékek nemzetközi kereskedelme (munkaintenzív ágazat, fejlődő országokra tevődik át, fejlett országok importőrők lettek), acélkereskedelem - Szolgáltatáskereskedelem - A szellemi tulajdonjogok nemzetközi kereskedelmének-forgalmának kérdései (szoftver, zene, DVD) - Piacra jutás liberalizálásának kérdései (engedélyezése) - A GATT, (mint nemzetközi kereskedelmi) jogirendszer kereteinek finomítása - GATT intézményes erősítése Eredményei: - A nemzetközi kereskedelem eddigi legátfogóbb liberalizációs programja konkrétan: 1) A piacra jutás témájában együtt kezelte a vámokat és a nem vám jellegű korlátozásokat (kivéve textilipar, mezőgazdaság) + aszimmetrikus vámcsökkentés 2) Nemzetközi textil és ruházati . 3) GATS: MFN és transzparencia a szolgáltatsáokban is - Keretszerződés - Vállalási listák - Szektorális függelék 4) Szellemi tulajdonjogok védelme: TRIPS = nemzeti elbánás + legnagyobb kedvezmény a

szellemi tulajdon terén – 1,5 és 10 év alatt TRIPS magába foglalja GATS - Szabadalmi oldalon 20 évig; pozitív diszkrimináció a fejlődő országoknak - Élőlények szabadalmi oltalma (?) 5) Mezőgazdasági termékek nemzetközi kereskedelme  Továbbra is neuralgikus pont a nemzetközi kereskedelempolitikai kapcsolatokban  OECD24/1992: 354 milliárd $ jövedelem – transzfer egy év alatt – 444$/fő  Termelési támogatás  Exporttámogatás  Importkorlátozás Helyett: Aggregált állami támogatás = AMS, az össztámogatás pénzben kifejezett hatásait 1 számban kell kifejezni, és ezt a számot kell szabályozni (egységesíteni) Konfliktus: EU: AS fokozatos leépítése; USA: importkorlátozás és exporttámogatás. 6) A GATT megújult, kibővített egységes szerkezetű alkotmánya, az úgynevezett „Kódexek” újrafogalmazása  Szabvány kódex – a kereskedelem technikai akadályairól  TRIMS  Antidömping kódex (VI. cikkely) 

Származási szabályok módosítása 7) Világkereskedelmi Szervezet WTO, egyetlen olyan szervezet, mely szankcionálja a tagjait ha a szervezet működésének alapelveit megszegi WTO = GATT + GATS + TRIMS + TRIPS + kódexek Miniszteri konferencia, Általános Tanács, Titkárság, Viták Rendezésének Testülete (DSB) A tanács a döntőbíró a sérelem okát 15 hónapon belül fel kell számolni IMF – WB – WTO a 2. világháború utáni meghatározó nemzetközi szervezetek pillérei A GATT/WTO tevékenységének eredményei: Noha az ITO nem jött létre, a GATT tevékenysége nagyon sikeres volt:  A világkereskedelmi forgalom megtízszereződött  A világkereskedelem soha nem volt olyan szabad, mint napjainkban  Soha nem vett részt annyi állam a nemzetközi kereskedelempolitikai tárgyalásokon, mint ma, amikor a WTO-nak ~ 144 tagja van Nemzetközi erőforrás áramlás, nemzetközi tényezőmobilitás Termelési tényezők: tőke, munka, természet (föld)

+ technológia, információ (tudás) Hagyományos felfogás (USA szerint): Tőke: mobil, szabadon áramlik (valutakonvertibilitás) Munka: korlátozottan mobil (jogi és tradicionális korlátok, nemzeti sajátosságok) Természet: nem áramlik nemzetközileg ( a föld nem vihető át a határon) 1) A munkaerő nemzetközi áramlása: „Braindrain”: agyelszívás kvalifikált munkaerő áramlása Vándormunka Külföldi idénymunka kvalifikálatlan munkaerő áramlása Vendégmunkások Illegális külföldi munkavállalás A nemzetközi szabályozási kísérletek: ILO, WTO Sajátosság: legnagyobb mobilitás a legképzettebbek és a legképzetlenebbek között 2) Nemzetközi technológia transzfer Technológia terjedése: diffúzió - a bevezetőtől az alkalmazókig Technológia felszívása: abszorpció – képesség az új technika beillesztésére a hazai környezetbe Technológiatranszfer: a technológia egyik nemzetgazdaságból a másikba való átvitele a tulajdonod

közreműködésével A technológiatranszfer kereskedelmi és nem kereskedelmi formái (műszaki segélyek = „technical assistance”) Technológia transzfer módjai:  Technológia intenzív termékek kereskedelme  Licenc és know-how kereskedelem  Közvetlen külföldi befektetések  Stratégiai szövetségek  Nemzetközi technológiai programok (pl: EU: Copernicus) 2.        3.    Nemzetközi technológia transzfer Kereskedelmi és nem kereskedelmi formái (műszaki segélyek) Módjai: Technológia-intenzív termékek kereskedelme Licenc – és know-how kereskedelem Közvetlen külföldi befektetések Stratégiai szövetségek Nemzetközi technológiai programok (pl EU: Copernicus)  kutatásfejlesztés Az információ nemzetközi áramlása Internet Nemzetközi adatbázisok Tudományos eredméynek nemzetközi hozzáférhetősége – szabadon (ingyen) vagy kereskedelmileg  Információ  tudásáramlás  Nemzetközi

távoktatás + nemzetközi kutatási programok – alapkutatás és K+F 4. A természet, mint termelési tényező nki „áramlása” Környezetvédelem – a környezetszennyeződés nki áramlása A környezetvédelem, mint GLOBÁLIS PROBLÉMA! Környezetvédelmi szempontból fenntartható fejlődés  Gyorsan romló ökoszisztéma  Súlyos környezeti katasztrófák  Országok közötti érdekellentétek  Komplex kapcsolatrendszerben 5. A nki tőkeáramlás típusai A nk-i gazd-i viszonyok egyre inkább meghatározó eleme a nk-i tőkeáramlás  Nk-i tőkeáramlás lehet a pénz – mint tőke – nk.i áramlása (konvertibilitás), az megvalósulhat a termelőtőkének a maga fizikai valóságában megvalósuló, határokon átívelő áramlása. a) Közvetlen külföldi befektetések (FDI)  tulajdonos közvetlenül ellenőriz b) Portfólió-befektetések – nk-i értékpapír – befektetés, részvényvásárlás a nk-i tőkepiacokon (értéktőzsdéken)

külföldi devizában  árfolyamnyereség érdekli a tulajt, nincs valódi beleszólás a vezetésbe c) Hitelek és segélyek nk-i áramlása Piaci feltételeknél kedvezőbb feltételű hitelek 6. Transznacionális társaságok ~=multinacionális társaságok (TNC) multi TNC: az a vállalat, mely – leányvállalatai révén – több nemzetgazd-ban tevékenykedik, üzletpol-nak kp-jában a váll-i tevékenységnek az anyavállalat érdekeit kifejező globális opimalizációja áll. ENSZ definíció (UNCTC) - Gazdálkodási tevékenység több o-ban egyidejűleg - Centralizált döntéshozatal és globális stratégia - Megosztják a leányváll-k között a pü-i forrásokat, technikai eszközeiket, know-how-t és információikat Mai elméletek forrásai: - Tranzakciós ktsg-ek elmélete - Internalizációs elméletek - (globális) stratégiai menedzsment-elméletek Napjaink legáltalánosabban elterjedt (közvetlen külföldi) befektetési elméletei eklektikus elméletek Nk-i

tőkeáramlás Pénz konvertiblitás: szabad átválthatóság Rt kialakulása: menedzsment irányít, tulajdonos közgyűlésen tájékozódik Eklektikus elméletek közvetlen pü-i befektetések Raymont Vermon: áru export helyett működő tőke exportja, ha az exportőr tulajdonosi és tranzakciós előnyöket realizál kedvező helyi termelési feltételek közepette John H. Duming - Külföldön jól értékesíthető tu-i vagyonelemek - Mennyire előnyös ezek saját hasznosítása külföldön – a jogok átengedéséhez képest? - Eddigi tevékenység hatékonyabb-e új, külföldi telephelyen? Michael Porter - Exportáló hazai váll. - Multi-domestic stratégiájú váll. - Globális stratégiát folytató váll-ok 7. Transznacionális társaságok működése Globális optimalizáció - (egy központ + leányváll-ok) - globális profitmaximálás - globális kockázatkezelés  kockázat megosztható - kielégítő/elégséges profit a leányváll-oknál -

nyersanyag és E ktsg-k - o-ok közötti relatív bérdifferenciák optimalizálása - technológiai ehetőségek opt. - Teljes életciklusra számolt jövedelmezőség maximálása/opt. - Méretgazdaságossági előnyök optimalizálása - Külső finanszírozás optimuma - TRANSZFERÁR = belső elszámoló ár TRANSZFERÁRAZÁS - Globalizált értékesítési lehetőségek/rendszer - Globális információs hálózat 8. A külföldi közvetlen beruházások motivációinak eklektikus elmélete – John H Duming nyomán 1. Erőforrásszerző befektetések: nyersanyag, E, Egyéb természeti erőforrások + munkaerő és szellemi tőke megszerzése (XIX. sz) 2. Piacszerző befektetések: kiterjedt piacra való behatolás a tetemes ktsg-k is megtérülhetnek (zöldmező) – a távolság leküzüzdése 3. Hatékonyságnövelő befektetések: - Ált. egy korábban megvalósított erőforrás-kereső vagy/és piacszerző befektetés hatékonysági tartalékainak kiaknázására irányul

– a földrajzilag szétszórt leányváll-ok egységes irányításán keresztül - Hatékonyság növelés: (1) a tényezőellátottság nk-i eléréseinek kiaknázása a globális optimalizációban; (2) a termékdifferenciációból és a méretgazdaságosságból nyerhető előnyök bevonása a globális optmalizációba 4. Stratégiai előny/képesség megszerzésére irányuló, a hosszú távú versenyképességet szolgáló beruházások: - Cél: a megszerzett/beolvasztott cég vagyonelemeinek, sajátos váll-i értékeinek a beolvasztása – vagy/és a stratégiai konkurensek kiszorítása egy adott piacról, vagy háttérbe szorítása a globális piacon. A TNC-k külföldi közvetlen befektetéseinek ill. a leányváll-i tevékenység révén realizálható előnyök (Duming): 1) Tulajdonosspecifikus előnyök (OA) (ownesship specific advantages) előny más, az adott piacon már jelenlévő versenytársakkal szemben, „intangible assets” 2) Internalizálási előnyök

(IA) a tulajdonosi előnyökre alapozva az anyacég úgy látja, hogy célszerűbb-jövedelmezőbb hozzáadott értékkel gyarapítani a helyben eá-tt termékeket, mint értékesíteni a terméket v. átengedni a használati jogot – nagyobb szervezeti hatékonyság érhető el az anyaváll-i tapasztalatokkal, monopolizáció. 3) Lokalizáció specifikus előnyök (LA) ha érvényesülnek az „O” és az „I” előnyök, nk-i eloszlásuk egyenetlen  L előny ott, ahol az O és I előnyök jobban és hatékonyabban érvényesülnek (mint másutt) A 3 együttes mérlegelése  OLI-paradigma (Tulajdon-telephely-internalizáció) Az eklektikus elmélet kiindulópontjai - Hymer, Vernon, Duming: nkl kgtan + az ’50-60-70-es évek tapasztalati. - (hagyományosan) makroökonómiai feltételezések, bérszínvonalak, rel. termelékenységi színvonalak, valutaárfolyamok - a tőke a fejlettebb országból (miért?) áramlik a kevésbé fejlettbe: az USA tőkeexportja -

hallgatólagos feltevés: FDI = zöldmezős beruházás – hiszen az alpkérdés, mikor érdemes áruk helyett tőkét exportálni, miért, milyen feltételek mellett, milyen körülmények között érdemesebb külföldön termelni. 10. A tényezőáramlás új jelenségei a ’90-es években - Legdinamikusabban a nk-i portfólió-befektetések állománya bővült:  globalizálódott tőkepiacok  24 órás kereskedelem  a paicok tőkésítettségének növekedése - visszaszorult a hitelek és a nk-i szervezetek által nyújtott hitelek aránya - külföldi közvetlen befektetéseken belül a fúziók és felvásárlások váltak meghatározóvá - meghatározóvá vált a szolg-k és az infrastruktúra tőkevonzó képessége - továbbra is a TNC-knek a leányvállalataiknál ralizált beruházásai adják az összes FDI 1/3<-át - egyre többet ruháznak be külföldön a fejlődő o-ok TNC-i 11. A nk-i tőkeáramlások földrajzi jell-i 1) Meghatározó: fejlett o-ok

egymás közötti beruházásai (70-80%)  a befektetési „triád” 2) Közép-és Kelet-Európa új pozíciói 3) Az ∑ FDI 15-16 %-a a fejlődő o-okból származik 4) Hihetetlenül erős koncentráció – mind a tőkeexportőrök, mind pedig a tőkeimportőrök oldalán kiv. Japán Ex>>Im USA Ex<<IM