Irodalom | Középiskola » A színházi nevelés, Shakespeare színháza

Mit nevezünk színházi nevelésnek? Milyen területei vannak? Színházi nevelés minden olyan emberi tevékenység, amellyel színházi kultúra közvetítése történik generációkon belül és generációk között. A színházzal és a színházra nevelés összefoglaló neve. A színházzal való nevelés a színház és a dráma eszköztárának, a drámajátékok és a tanítási dráma elmélyített tudatos használatával járul hozzá a gyermekek és a fiatalok esztétikai és morális fejlődéséhez, személyiségének formálódásához, kommunikációs biztonságához. A drámajáték olyan játékos emberi megnyilvánulás, amelyben a dramatikus folyamat jellegzetes elemei lelhetők fel. Kifejezési formája a megjelenítés, az utánzás; megjelenési módja a fölidézett vagy éppen megnyilvánuló társas kölcsönhatás, az interakció; eszköze az emberi és zenei hang, az adott nyelv, a test, a tér és az idő; tartószerkezete a szervezett emberi cselekvés.

Célja a személyiségformálás, a kapcsolatfelvétel, a kapcsolattartás, a közlés megkönnyítése, sok esetben valamilyen emberi probléma, helyzet megoldása, ill. vizsgálata Tágabb értelemben a drámapedagógia készségfejlesztő gyakorlataitól a tanítási drámáig minden a ~ok körébe sorolható, szűkebb értelemben azonban csak azok az egyszerűbb tevékenységek, melyekben az utánzás és a játékbeli szerep fölvételének segítségével megjelenik a mintha élménye. A tanítási dráma rögtönzésen alapuló, adott probléma, mű, szerző v. motívum köré szervezett játék, amelyben tanulási, feldolgozási és alkotó szakaszok váltják egymást; sok esetben a vez. tanár szerepbe lépésével egybekötve A munka főbb szakaszai: tervezés, megjelenítés, értékelés. A vez választ egy tanulási területet, s a csoport megalkot egy drámai struktúrát, amelynek már a puszta felépítése is felismeréseket ad. Mikor, hol, kik, mit csináltak (vagy

csinálnak), s ebből mi érdekel bennünket különösen? A játszók bevonásához, az élményszerzéshez, a tapasztalatszerzéshez különböző munkaformák használatosak, ezek a konvenciónak nevezett – az ábrázolást, a megjelenítést, a megértést segítő – drámamódok és játékok. A színházra nevelés a színházi előadás alkotó módú befogadását, a jelen idejű találkozás megélését készíti elő. Ez nem lehetséges csupán könyvek vagy videóhasználat útján, mindenképpen az élő ember által játszott, jelen idejű színjáték örömével kell találkozni a nézőknek. Mutassa be az Erzsébet-kori Anglia színházát! Shakespeare színháza Shakespeare színpada és az a technika, amit az a színpad megkövetelt közvetlenül a középkori színjátszásból fejlődött ki. Középkori dráma úgy született meg, hogy számára ismeretlenek voltak az antik műfaji szabályok. A középkorban kialakult drámai műfajok igyekeztek mindent

megmutatni a nézőknek. Ez a dráma nem ismerte a hangulati egységet, a drámai sűrítést, a kiélezett konfliktusokat sem. Megjelentek a liturgikus drámák, melyek a templomokban bemutatott párbeszédes jelenetek voltak. Majd a misztériumdrámák, melyek dramatizált formában adták elő az egész bibliai történeteket. A mirákulum a szentek életét, csodatételeit, szenvedéseit vitte színre. A moralitás történetében az erények és a bűnök viaskodtak az emberi lélekért. A keresztény dráma, színjátszás örökös helyszínváltozásai alakították ki a különböző színpad típusokat: Szimultán színpad: kb. 40-50 méternyire elnyúló 6-8 méter széles emelvény volt; egymás alatt és fölött helyezték el a színhelyeket. Másfajta megoldásokat tett lehetővé a processziós színpad. Az egyes jelenetek színpadai egy utca hosszában álltak, és a közönség vándorolt az egyik színpadtól a másikig. Kocsis színpad: a közönség egy helyen

állt, a különböző helyszínek pedig hatalmas kocsikra szerelve gördültek el előtte. A 16. századi Angliában a színjátszásnak már nem a vallásos ismeretterjesztés volt a célja. Hivatásos színtársulatok jöttek létre és színházak is épültek. Ezek közül az egyik legnevezetesebb a kívülről nyolcszögletű, belülről kör alakú színház a Globe (1599-ben épült). Neve összefüggött az épület ormán viselt jelképpel, a földgömbbel. A színház felül nyitott volt, nappali természetes fény volt az előadásokon. A színpad jellegzetes hármas beosztása lehetővé tette e színterek gyors váltását, a térbeli és időbeli távolságok merész áthidalását. Az előszínpadon játszottak a szabadtérben játszódó szabadtérben játszódó jelenetek, a hátsó színpadon az épületek szobáiban történő események, a felső színpadon pedig ami az erkélyen, hegyen történt. A shakespeare-i színpadon nem voltak díszletek, egy-egy darab

bevezető sorai, vagy a színészek bevezető sorai jelezték a szín helyét és az időt, ezáltal sokat bíztak a nézők élénk fantáziájára, és fontos volt a nyelv "ereje". A színdarabokat egyfolytában játszódtak, nem voltak felvonásközi szünetek. A drámák nem felvonásokra tagolódtak, hanem színekre; a női szerepeket itt is férfiak alakították. A középkori drámákban elsősorban a tér és az idő szabad kezelése, valamint a hangulati ellentétesség a hangnemek kevertsége őrződött meg az angol színjátszásban. Shakespeare színháza Tóth Artin írása (Sulinet) A szó színháza Erzsébet = reneszánsz = önmagára találó ember = életöröm = szenvedély = színház =Shakespeare. Valahogy így vezetném le a reneszánsz kor egyenletét. Elutasítása mindannak, amit a katolikus egyház hirdetett, a "szent szegénységnek"; a túlvilági célkitűzések helyett az evilági örömök felfedezése kezdett tért hódítani.

A dolgok mélyére hatolás, a felfedezés szenvedélye kiszorította a középkor életeszményét - bár ez nem feltétlenül jelentette az egyházzal való teljes szembefordulást. Bölcsője Firenze, édesanyja egész Itália, kamasz -és virágkora a XVI. század, megszelídülése és hanyatlása 1540 után következett be. Családi állapotok Shakespeare papája 1564.április 23-án valószínűleg néhány korsó barna sört legurított első fia, William születése alkalmából. Megfogadta, hogy iskolába járatja és kitaníttatja Az egyetemre azonban már akkoriban is jó sok pénzt kellett a takarékba rakni, és mivel ezt a szülők nem tudták megoldani, William inkább 18 évesen megnősült és megélhetési szándékkal sokféle mesterséget kipróbált. Azonban egy szép tavaszi napon bezötykölődött Stratfordba egy kordé, rajta egy komplett színtársulattal. Egyértelmű, hogy mi történt: William csatlakozott hozzájuk és meg sem álltak egészen Londonig.

Nem sokáig tépelődött, hogy kellékes legyen-e vagy drámaíró, és a történelem őt igazolta. William útja Első színházi sikereit az 1590-es évek elején érte el: a népszínházak befogadták, darabjaira tódult a közönség, drámái iránt a társadalom minden rétege érdeklődött. Ez a hatalmas publikum nem kis feladat elé állította a drámaírót, az angol reneszánsz színháznak már komoly hagyományai voltak. Az első állandó deszkaszínház, a Theatre, 1576-ban épült - ezt később követte többek közt a Globe színház, amelyet Shakespeare 1599-ben építtetett -mivel 1594-től saját, állandó színtársulata volt. Shakespeare színháza a Globe (földgolyó) nevet viselte. Kör-ill nyolcszög alakú fedetlen (!) deszkaépület, amely meglehetősen különbözött a mai színházaktól. Bár időnként az az ember érzése, hogy a mai színházak éppen most próbálnak visszatalálni az eredeti felálláshoz: a közönség ugyanis ült vagy állt

a nézőtéren. Az előadásokról általában Az előadások kora délután kezdődtek kb. 2 és 5 óra között, a színészek pedig megállás nélkül, egyvégtében játszottak. Mivel a próbákra nem nagyon volt idő, ezért a legjobban fizető állás a súgóé volt akkoriban. A színészek kizárólag férfiak voltak, a női szerepeket fiatal fiúk játszották. Shakespeare színpada és az a technika, melyet ez a színpad megkövetelt, közvetlenül a középkoriból fejlődött ki. Az erkélyt magas tető fedte, amely mélyen benyúlt a színpad fölé, hogy védje az eső elől a színészek drága és mutatós jelmezeit. (Meg egy kicsit a színészeket is A nézők nem számítottak annyira.) A földgolyó működése A színpad nagyjából embermagasságú deszkaemelvény volt, hátsó részében ún. öltözőfülke húzódott meg, ami a szobajelenetek helyszínéül is szolgált. Az öltözőfülke tetejét balkonszerűre képezték ki, ahol általában zenészek

muzsikáltak az előadás előtt, de ez volt a színhelye pl. Rómeó és Júlia híres erkélyjelenetének is, és itt sétáltak az őrök a Hamlet I. felvonásának kezdetén És most jön a legjobb rész: miért éppen Globe lett a neve a színháznak? Először is: a tetőt mennyországnak, a süllyesztőt pedig, amely a színpad közepén helyezkedett el, pokolnak nevezték. Így az előadás a menny és a pokol közt, a földgolyón, tehát a Globe-on játszódott. Ilyen kézenfekvő a válasz A XVI századi angliai színjátszásnak a vallásos ismeretterjesztés volt a célja, ami csak kicsit tűnik ellentmondásosnak a reneszánsz ember életörömét, újkeletű szenvedélyességét tekintve. Ebből a kissé politikai indíttatású stílusirányzatból Shakespeare drámái érezhetően kilógnak. Visszatérve a színpadtechnikára: mivel nem volt függöny és díszlet (csak néhány jelzésszerű kellék), ezért volt szükséges a dráma szövegébe a színhely pontos

jelölését és a színtér leírását beépíteni. És mivel a helyszínek örökösen változtak, ezért alakították ki a különböző színpadtípusokat: Szimultán színpad: kb. 40-50 méternyire elnyúló, 6-8 m széles emelvény Egymás alatt, mellett és fölött helyezték el a különböző színhelyeket. Processziós színpad: a közönség vándorolt az egyik színpadtól a másikig. Kocsiszínpad: mai modern forgószínpadok őse. Az aranykor Shakespeare az akkoriban még busásan jövedelmező üzlet hasznából (drámaírás) előrelátó családapaként földbirtokot vásárol, közben egymás után írja meg nagy tragédiáit. A tragédiában bőven van komikum és politika, a mennyiséget, ill. a tökéletes arányokat pedig a mester adagolja. A tragikus hős az esetek többségében csak rövid ideig él boldogan és a történet végén általában meghal, de pusztulása nemcsak vereség, hanem egyúttal győzelem is. A tragikus hős szerepe nem szerep, hanem

maga a való világ - az emberi lét ellentmondásos állapota, s ily módon a tragikus hős azért hős, mert őt a mindennapi ember hétköznapjainak ellentmondásai feszítik. Volt, vagy nem volt? Shakespeare 1613 táján, mikor a Globe színház leégett, végleg letelepedett Stratfordban. Fokozatosan vonult vissza a színházi élettől, és egyes oxfordi állítások szerint gabonakereskedelemmel foglalkozott. Sőt, még azt is rebesgetik, hogy írástudatlan, ámde sikeres üzletemberként ténykedett. Azok a művek pedig, amelyeket Shakespeare-nek tulajdonítunk, valójában egy grófnak - Edward de Vere-nek a művei. Hát akit izgat ez a talány, járjon utána maga. Mindenesetre a halála időpontját tekintve úgy tűnik, bizton állíthatjuk: 1616. április 23-án hagyta itt az ő globe-ját, evilági földgolyóját Shakespeare művei: 1591 - 1601: királydrámák: II.Richárd, IIIRichard, IV-VIII Henrik, János király vígjátékok: Makrancos hölgy, Sok hűhó

semmiért, Szentivánéji álom, Vízkereszt 1601 - 1608: tragédiák kora: Hamlet, Othelló, Lear király, Rómeó és Júlia 1608 - 1611: regényes színművek: Vihar, Téli rege