Szociológia | Felsőoktatás » Értékek és alapelvek a szociálpolitikában

Értékek és alapelvek a szociálpolitikában Az értékek nagyban meghatározzák a világ jelenségeihez való viszonyunkat, hogy mi a jó, mi a rossz, vagy mi a szép, csúnya. A szociálpolitikában az értékek leginkább a politikai ideológiák közvetítésével jutnak el, az határozza meg mely értékek mentén fognak kiépülni a szociálpolitika intézményei, hogy a társadalom, vagy a politika milyen értékek mentén szerveződik. Például: Liberalizmusban a szabadság hangsúlyozása, konzervatív berendezkedésnél a hagyományok dominálnak, míg a szociáldemokráciában az állami szerepvállalás a meghatározó. Szociálpolitikai értékek. a) Szabadság Korlátozott mások szabadsága által. Amartya Sen kétféle szabadságot különböztet meg. Negatív szabadság: a korlátozásoktól való szabadság. Pozitív szabadság: szabadság valamire. Azt határozza meg, hogy az egyénnek mi áll Szabadságában és mi nem. b) Egyenlőség Szociálpolitikai

szempontból elkülönülnek bizonyos értelmezések: 1. Az esélyek egyenlősége Ez a polgári társadalom legfontosabb követelése. Az embert nem korlátozhatja az, hogy milyen társadalmi rendbe született. A jog előtt mindenki egyenlő, nincsenek kiváltságok. 2. A kimenetelek egyenlősége A társadalom akkor igazságos, ha úgy biztosítja a rosszabb helyzetűek hátrányának kompenzálását, hogy később a jó helyzetűekkel, azonos valószínűséggel érjenek célba az élet bármely területén. 3. Arányos vagy kvótás egyenlőség 1 Akkor tekintik például a nők és a férfiak politikai érvényesülésének esélyét egyenlőnek, ha a nők is számukkal arányosan képviseltetik magukat a politikai testületekben. 4. A bánásmódok egyenlősége Szorosan kapcsolódik a diszkrimináció kérdéséhez. Az igazságosság például megköveteli, hogy az igazságszolgáltatás előtt mindenki legyen egyenlő Ismert jelenség, hogy a jobb helyzetűek több

figyelmet és jobb ellátásokat kaphatnak például az iskolában vagy kórházban. Ez a bánásmódok egyenlőtlensége, a negatív diszkrimináció legáltalánosabb esete c) Tolerancia A másság elfogadását, a mással szembeni türelmet jelenti. A tolerancia alapkövetelmény a szociálpolitikában és a szociális munkában is, mert a szociális munkának éppen az a lényege, hogy elfogadja és igyekszik megérteni a másik életmódját, kultúráját, és elejét vegye a céltalan és megalázó erőszakos jobbítási szándékoknak d) Szolidaritás Általában a testvériséget értelmezzük szolidaritásként. A szolidaritás összetartozást fejez ki A szolidarisztikus közösségek valamilyen együttes, közös érdek mentén szerveződnek Szerveződhetnek mikroszinten, ilyen például a családi szolidaritás A szolidaritás kölcsönös segítséget is jelent Általában egyenlők közösségén belül alakul ki, és valamilyen közös érdek köré szerveződik. e)

Igazságosság Igazságosságelméletek 1. haszonelvű utilitárius elmélet Eszerint az elmélet szerint az az igazságos, ami a társadalom számára hasznos. Az elosztás akkor optimális, ha nem lehet úgy megváltoztatni, hogy senki ne járjon rosszul. 2. társadalmi igazságosság elmélete Nem egységes elmélet. Bizonyos ideológiát vallók szemében nem elfogadható Például a libertariánusok szemében a legfontosabb, voltaképpen az egyetlen igazán fon- 2 tos érték az egyéni szabadság. 3. John Rawls elmélete Nem vonja kétségbe a társadalmi igazságosságot. „Az igazságosság ugyanúgy a társadalmi intézmények legfőbb erénye, amint az igazság a filozófiai rendszereké. Bármennyire is elegáns és frappáns egy elmélet, ha nem igaz, el kell vetni vagy felül kell bírálni. Hasonlóképpen törvényeket vagy intézményeket, legyenek bármilyen hatékonyak vagy jól felépítették, át kell alakítani, vagy el kell utasítani, ha nem

igazságosak.” f) Biztonság a) Abszolút szociális biztonság: olyan fogyasztási szint biztosítása, amely a társadalom minden tagja számára garantált. Nem feltétlenül korlátozódik a jövedelmi viszonyokra, kiterjedhet más dimenziókra is (lakás, kultúra, munka, egészségügyi ellátás) b) A relatív szociális biztonság azt az igényt fejezi ki, hogy valamilyen társadalmi kockázat bekövetkeztekor, munkaképesség elvesztésekor, az egyén/család életszínvonala ne süllyedjen túl nagyot, ne kelljen az addig elért szintet hirtelen feladni. Ennek biztosítására a legáltalánosabb megoldás a keresettel arányos ellátásokat nyújtó kötelező társadalombiztosítás Szociálpolitikai alapelvek. A szociálpolitikai alapelvek megmutatják, hogy az egyes szociálpolitikai technikák alkalmazásakor melyek azok a következmények, amellyel számolni kell. A szociálpolitikai döntéseknél fontos, hogy a döntéshozók, a különböző technikáknál

figyelembe vegyék, azok rövid és hosszú távú következményeit a társadalomra és a szociális intézményrendszerre nézve. Abszolút és relatív biztonság Abszolút szociális biztonság: olyan fogyasztási szint biztosítása, amely a társadalom minden tagja számára garantált. Nem feltétlenül korlátozódik a jövedelmi viszonyokra, kiterjedhet más dimenziókra is (lakás, kultúra, munka, egészségügyi ellátás). 3 Lényege, hogy az állampolgárnak ne kelljen olyan társadalmi környezetben élnie, amelyben állandóan ott lebeg feje fölött a kitaszítottság, lecsúszás veszélye. A relatív szociális biztonság azt az igényt fejezi ki, hogy valamilyen társadalmi kockázat bekövetkeztekor, munkaképesség elvesztésekor, az egyén/család életszínvonala ne süllyedjen túl nagyot, ne kelljen az addig elért szintet hirtelen feladni. Ennek biztosítására a legáltalánosabb megoldás a keresettel arányos ellátásokat nyújtó kötelező

társadalombiztosítás, amelynek bevezetése Bismark nevéhez köthető. Megelőzés és utólagos korrekció A megelőzés vagy prevenció azt jelenti, hogy valamilyen módon elejét vesszük a rossz helyzet kialakulásának, megakadályozzuk az olyan szituációkat, amelyeknek később negatív következményei lehetnek. Ennek az alapelvnek a használata lenne a kívánatos számos szociálpolitikai, társadalompolitikai döntés meghozatalánál, mivel sokkal humánusabb elejét venni a káros hatásoknak, mint azokat kezelni. Azonban gyakran kerül háttérbe az alkalmazása, mert hatását csak később fejti ki, és meglehetősen drága. Korrekción azt értjük, hogy valamilyen rossz helyzet már kialakult, s ennek káros következményein próbálunk segíteni, enyhíteni próbáljuk a károkat, megpróbáljuk helyreállítani az eredeti állapotot. Ennek alkalmazása rövidtávon olcsóbb, de hosszú távon a fenntartása jelentős forrásokat von el a többi

intézménytől. ( pl: segélyek) Integráció és szegregáció Az integráció beilleszkedést, beillesztést, a szegregáció elkülönülést, elkülönítést jelent. A szegregáción lehet spontán és tudatos. A spontán szegregáció látszólag természetes folyamat. Pl egy település előnyös helyzetű lakói a zajos és szennyezett városközpontot elhagyják, és a legközebbi zöldövezetben kezdenek építkezni. Tudatos a szegregálás, ha bizonyos csoportok lakóhely szerinti elkülönítése jogilag szentesített, Tudatos szegregációval akkor találkozunk, amikor zavaró jelenségeket akarnak eltüntetni, pl. elmeotthont vagy menekülttábort a lakott településektől távol létesítenek 4 A támogatás odaítélése Normativitás: a szociális támogatáshoz jutás eljárása, a támogatás feltételei és mértékei jogilag szabályozottak. A szociális juttatás jár a polgárnak, ha a jogszabályban előírt feltételeknek megfelel. Diszkrecionalitás azt

jeleni, hogy a szociális támogatás odaítélése a közösség, illetve annak képviselőjének: az államnak, az önkormányzatnak, a szociális ügyintézőnek a hatáskörében van. Saját belátásától függ, hogy ad vagy nem ad támogatást Univerzalitás és szelektivitás Univerzalitás: valamely termék-, szolgáltatás-, pénzjuttatás, mindenki számára, feltétel nélkül jár. Alkalmazásával jelentős forrásokat lehet megtakarítani az adminisztráción, viszont a szolgáltatás drága, hiszen mindenkinek jár. Univerzális, pl Az állampolgári jogon járó egészségügyi ellátás, a családi pótlék. Szelektivitás: Az ellátások elosztásakor valamilyen szelekció érvényesül. A szelekció elsődleges célja az erőforrások koncentrálása azon családokhoz, amelyek a segítségre leginkább rászorulnak, azaz a legszegényebbek. A szelektív megoldásoknál nemcsak a rászorultságot, hanem az érdemességet is vizsgálni kell. Ilyen értelemben

beszélhetünk érdemes, és érdemtelem szegényekről. A szelektálás mindig tudatos megkülönböztetés, és ha ez nagyon hangsúlyos, akkor beszélünk diszkriminációról. Alkalmazása meglehetősen drága, mivel hiába kevesebben támaszthatnak igényt a szolgáltatásokra, de kiterjedt adminisztrációra van szükség a jogosultak kiszűrésére. A szubszidiaritás Szubszidiaritás: az egyén ellátása alapvetően a család felelőssége, s amilyen mértékben ez nehezül vagy lehetetlenné, válik, úgy lépjenek be a gondoskodásba a családot körülvevő segítő körök, a családtól való távolság sorrendjében. A szubszidiaritás az önállóságot hangsúlyozza a szociálpolitikai rendszerektől való függőség helyett. A külső segítség csak akkor lép be, ha az illető mindent megtett saját helyzete javítása érdekében. A kevésbé választhatóság elve Azt fejezi ki, hogy az ellátásokat úgy kell kialakítani, hogy kevésbé legyen érdemes

választani az élet vitelének azt a módját, hogy a megélhetés alapja nem saját erőfeszítés, munka, hanem a támogatások igénybevétele legyen. 5 Felhasznált irodalmak: Szamuely László: A jóléti állam ma (Magvető, 1985. 7-45 o) *Zombori Gyula: A szociálpolitika alapfogalmai. Budapest,1994. Gosta Esping-Andersen: Mi a jóléti állam? in.:Ferge-Lévai: A jóléti állam(T-TWINS, 1991 Ferge Zsuzsa: Szociálpolitika és társadalom. A szociálpolitika értelmezése Szociálpolitika – szegénypolitika. Budapest, 1991 6