Szociológia | Szociális munka » Dávid Andrea - A harmadik szektor szerepe, lehetőségei a szociális szektorban

http://www.doksihu A harmadik szektor szerepe, lehetőségei a szociális szektorban Civil társadalom-meghatározások: /Civil esélyek Hajdú-Bihar megyében, szerk: Murányi István-Szerepi Anna (2005)/ Linz és Stephan szerint olyan civil kormányzat, ahol az államtól relatíve autonóm, önszerveződő csoportok, mozgalmak és egyének kifejezését, egyesületek és szolidaritás megteremtését és saját érdekeik érvényre juttatását kísérlik meg. Jagasics Béla szerint ezt a kategóriát gyakran leszűkítik az egyesületi-alapítványi mezőbe, holott minden olyan jelenséget is magában foglal, amelyet a polgárok interakciója magából kitermel- akár ’testesül’ szervezeti formában, akár nem. Szinonimái: Non-profit szektor, harmadik szektor. A ma érvényes jogszabályok alapján a következő formákat különböztetjük meg funkciójuk szerint a civil társadalom nonprofit módon működő szervezetei között: • egyesületek és egyesület jellegű

szervezetek • érdekvédelmi szervezetek (pl. szakszervezetek) • tömegmozgalmak • politikai pártok • egyházak • alapítványok • egyéb szerveződések Érdekkör alapján vannak: • a tagérdek képviseletét ellátó szervezetek (szakmai szervezetek, egyesületek, pártok, önsegítő csoportok) • a tágabb közösség érdekeit képviselő szervezetek (alapítványok) Jellemzőik: • önkéntes alakulatok, jogi személyekkel, formális szervezetekkel • belső önkormányzattal, önállóan kialakított normatívákkal, mechanizmusokkal rendelkezik • függetlenek a politikai államtól, de részben, vagy teljességében állami feladatot látnak el • közcélokat szolgálnak • nem szükségszerű, hogy profitot termeljen, ám ha ez mégis sikerül azt a meghatározott tevékenység érdekében a szervezetbe kell visszafordítania • a demokratikus politikai berendezkedés alapelemeihez tartozik. Egyesületek: Több magán vagy jogi személy által

önkéntesen létrehozott és önkormányzattal rendelkező, független jogi személyiségű, viszonylag tartós tevékenységet folytató civil társadalmi szervezet, amely alapszabályban rögzített, nyilvánossá tett közösségi célra alakul. tevékenysége során vállalt kötelezettségeiért a tagok a bevitt vagyon mértékéig felelnek. Alapítvány: tagsággal nem rendelkező jogi személyiségű szervezet, amely intézkedni jogosult az alapító okirat szellemében a vagyon állagáról, hasznosításáról és a rendeleti célra történő felhasználásáról. olyan önzetlen áldozatkészség számára szervezett jogi forma, amely a közjót kívánja szolgálni. http://www.doksihu Kategóriái: • magánszemélyek alapítványai • különböző szervezetet (vállalat, intézmény, párt) szolgáló alapítványok. ezek legtöbbször kényszer hatására jönnek létre. • Az alapítványoktól jobban függetlenedő, közcéljaiknak alárendelt adomány-gyűjtő,

vagy -osztó, vagy -szolgáltató alapítványok, jelentős redisztribúciós szerepük van. Szalai Erzsébet a civil társadalmi mozgalmak fellángolását az 1980-as évek végére helyezi, viszont megállapítja, hogy ez a későbbiekben lanyhulni kezdett. Ennek okát az államszocializmus „örökségében” látta, mivel az igyekezett elsorvasztani, illetve magába olvasztani az alulról jövő kezdeményezéseket. Ez hazánk hátránya a nyugati társadalmakkal szemben, mivel az ottani társadalmak fejlődését a modernizáció és a demokrácia hatotta át, így a civil szerveződések száma is sokkal több és tevékenykedéseik is sokkal intenzívebbek. Magyarországon az 1990-es években a szerveződések zöme nem vállal közvetítő szerepet a társadalom és a hatalom között, inkább csak szolgáltatói funkciót lát el. Viszont a rendszerváltás óta jellemző e szektorra a professzionalizálódás és a differenciálódás. A működő nonprofit szervezetek

száma 1993 és 1995 között: 1 Év Alapítványok 1993 1994 1995 11 884 14 216 15 650 Társas nonprofit szervezetek 22 926 26 107 27 685 Összesen 34 810 40 323 43 335 A nonprofit szervezetek más típusú felosztása az, amelyik az általuk elsődlegesen betöltött szerep szerint különbözteti meg a nonprofit szektor különböző intézményeit. Eszerint a következő szervezettípusok találhatók meg a szektorban: 2 • Adományosztó szervezetek (zömmel alapítványok, közalapítványok). • Adománygyűjtő szervezetek (szintén alapvetően alapítványok). • Szolgáltatásokat nyújtó szervezetek (alapítványok, egyesületek, közhasznú társaságok). • Érdekvédelmi szervezetek (egyesületek, köztestületek). • Felhalmozási célú, önsegélyező jellegű szervezetek (főként egyesületek). • Társadalmi érintkezést szolgáló, klubjellegű szervezetek (egyesületek). • Korábbi állami, államigazgatási tevékenységet “átvállaló”

köztestületek. A nonprofit szektor összetétele néhány országban (%) Megnevezés Kultúra, rekreáció, oktatás, kutatás Egészségügy Szociális ellátás 1 2 Idézett KSH kiadvány. Kuti Éva: i. m Francia -ország 42 Japán USA 41 Németország 19 26 Magyar -ország 61 15 29 28 14 35 23 53 10 1 25 http://www.doksihu Üzleti, szakmai érdekvédelem Egyéb tevékenység Összesen 3 12 5 5 10 11 100 5 100 18 100 6 100 3 100 Howard Glennester: A vegyes finanszírozás típusai (Esély, 1991/3) A tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy kinek kell a jólétet biztosítani, ha valamit az állam finanszíroz, akkor neki kell e arról gondoskodni? És ezekre a kérdésekre milyen megoldások lehetségesek. A jólét fogalma a közgazdászok számára a boldogság, a hasznosság, vagy az emberek által általában kívánt gyűjtőfogalma. A legtöbb országban a jólét célja az, hogy a polgárok számára biztosítsák az alapvető

(minimális) életszínvonalat. Ez általában legalább minimális jövedelemhez, élethez, hajlékhoz, egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférést, illetve betegség és rokkantság esetén nyújtott támogatást jelent. A második világháború utáni 30 évre a teljes foglalkoztatottság volt jellemző, és a munkaerőpiac biztosított az emberek számára a jólétet. A vállalatok biztosították alkalmazottai jól-létét, amikor azok megbetegedtek, munkahelyi baleset esetén kárpótolja őket, és biztosítja számukra a nyugdíjat. Balszerencse esetén barátok, család, szomszédok, jótékonysági szervezetek is mind segíthetnek, de a legtöbb országban itt belép az állam, hogy a minimális jövedelme, illetve az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférést garantálja. A jólét biztosítása lehet pénzben vagy természetben. A szolgáltatások kapcsán meg kell említeni a finanszírozást, és ellátást. A laikusok el szokták követni

az a hibát, hogy feltételezik, ha egy szolgáltatást közintézmény biztosít (pl. oktatás, vagy házigondozás), akkor azt a közös alapokból, azaz adózáson keresztül kell finanszírozni is, és fordítva, ha egy szolgáltatást magánintézmény nyújt, akkor magánúton, díjbeszedések révén. Felszámolhat díjakat egy helyi önkormányzat által működtetett öregek otthona. A díjak egy részét maguk az egyének fizetik, más részét, pedig azokból a nyugdíjakból fedezik (levonással), amelyeket a központi kormányzat nyújt az idős emberek számára. Ebédjegyekkel is hozzá lehet járulni a jóléthez, amely képessé tehetik az embereket arra, hogy bizonyos szolgáltatásokat a magánpiacon vásároljanak meg. Így az adott szolgáltatást az egyik intézmény nyújtja, és a másik finanszírozza. Van olyan eset, amikor egy szolgáltatást közintézmény nyújt, de magánintézmény is nyújthatja. Az utóbbi intézmény lehet profitorientált cég, vagy

non-profit szervezet, önsegítő csoport, vagy éppen magánszemély is. (Lsd. 1 ábra, és a 2 oldalon a táblázat) A jóléti intézmények finanszírozhatják közösségi alapokból, magánpénzekből, illetve ezek valamilyen keverékéből. Pénzügyi folyamatok A lehető legegyszerűbb gazdaságban, a tiszta piacgazdaságban (az 1. ábra jobb alsó cellája) a jövedelmeket a háztartások, vagy dolgozók illetve a vállalkozások vagy tőke hozzák létre. A jövedelmek első típusát béreknek a másodikat profilnak hívjuk. A jóléti szolgáltatók vagy profitorientált magáncégek, vagy non-profit szervezetek, vagy háztartások. http://www.doksihu A kormányzat elhatárolhatja, hogy nem engedi pusztán a magán jótékonyságra, a családok és a vállalatok jóindulatára hagyni a társadalom áldozatait. Gyakorolhat minimális beavatkozást úgy, hogy adókat vet ki, és a bevételeket készpénz, vagy szolgáltatások, felhasználható utalványok formájában

osztja szét a rászorulók között. Ők aztán az így megemelt jövedelmüket oktatási szolgáltatásokra, lakásra vagy élelmiszerekre költhetik. A központi vagy helyi kormányzat az adózáson keresztül jövedelmeket von el a háztartásoktól és a vállalatoktól. Ezeket egy következő lépésben pénzbeli társadalmi jövedelemként visszajuttatja a háztartásokhoz, vagy szétosztja a saját pénzköltő hivatali között. A központi kormányzat tehát összegyűjti az adókat, aztán pedig a bevételeket átirányítja a helyi tanácsosokhoz, ezek pedig továbbítják az összeget olyan szolgáltatókhoz mint az iskolák, öregek otthona, hogy azok képesek legyenek ellátni feladataikat. A szolgáltatásokat nyújthatják a központi kormányzat szervezeti, magán jótékonysági intézmények, profitelven működő vállalkozások, „külső” háztartások, mint pl. a nevelőszülők, esetleg maguk a szóban forgó háztartások. 3. ábra Az ábra alján

végighúzódó vízszintes vonal, amely a szolgáltatások után felszámított díjaknál végződik, azt a folyamatot írja le, amelyben a háztartások előbb jövedelemhez jutnak, újra elosztják ezt a partnerek között, majd különböző szolgáltatásokra kötik. Ez a vonal az individualista társadalom gondolatát reprezentálja. A családokra alig fordított figyelmet, az utóbbi időben egyre többet foglalkozik az irodalom azzal, hogy hogyan történik a jövedelmek újraelosztása a családtagok között. Most bonyolítjuk a folyamatot azzal, hogy az államot nem csak, mint szolgáltatót illesztjük ebbe a folyamatba, hanem mint az adók összegyűjtőjét és a jövedelmek újraelosztóját is (a 4. ábra felső két rekesze a második oszlopban.) Hangsúlyoznunk kell, hogy a központi és helyi kormányzat nem az egyedüli újraelosztó intézmények ebben a folyamatban. A bíróságok is bizonyos keresőket (pl. a volt férjet) megpróbálnak rászorítani arra, hogy

más háztartások jólétéhez járuljanak hozzá. Szabályozás is létezik. A kormány megszabja a háztartások számára, hogy a saját időskori jólétük érdekében járuljanak hozzá a jövedelemarányos nyugdíjalaphoz illetve a vállalati nyugdíjprogramokhoz. A kockázatok ilyesfajta megosztásának eredményeként komplex rediszrtibutív folyamatok játszódnak le. A legtöbb jóléti intézmény számára az adózás jelenti a legnagyobb jövedelemforrást. Ennek nagyon sokféle formája van, és a központi és helyi kormányzat egyaránt vethet ki adókat. A 4. ábrán a következő fontosabb jövedelemáramlást a különböző kormányzati szintek között követhetjük nyomon. Nagy-Britanniában az összes adóknak körülbelül 90 %-át a központi kormányzat veti ki, de a helyi kormányzatok költik el az összes közkiadások kb. egynegyedét Ezt a központi kormány és a helyi kormányzatok közötti nagyfokú erőforrás-átcsoportosítás teszi lehetővé.

Ami megvalósítható úgy, hogy a helyi bevételek kiegészítéseként egyszerűen egy általános, bármilyen célra elkölthető támogatást adnak. Az ábrán a központi kormánytól (kincstár) a helyi kormányzathoz vezető kanyargós vonal jelzi. A másik alternatíva az, hogy a pénzt speciális hatóságoknak adják, speciális célokra. Mondjuk az oktatási ügyekkel foglalkozó minisztériumtól speciális oktatási támogatás formájában a helyi kormányzat oktatási osztályára befutó oktatási támogatást mutat. http://www.doksihu Ha már egyszer a helyi hatóságok megkapták a pénzüket, nyújthatnak maguk szolgáltatásokat, például a kerületi gyermekotthon formájában. Ez pl egy olyan transzfer, ami a helyi kormányzat szolgáltatásai nevű dobozhoz (esetünkben a gyermekotthon) fut be. Más esetben a helyi hatóság esetleg fizet a magán- vagy non-profit otthonoknak a gyermekek után. Ezt mutatják a helyi hatóságokat a magánszolgáltatókkal

összekötő, díjakat jelző vonalak az ábrán. Tehát az adózásból finanszírozott állami intézmények által nyújtott szolgáltatások csak egy lehetőséget jelentenek a sok közül. A non-profit szervezetekről általában Non-profit szervezet jellemzői:  Nem haszonszerzés, vagyonszerzés az elsődleges cél  A profitot a célok megvalósítására fordítják  A nyereséget nem a tagok között osztják fel Non-profit szervezet a civil szervezet is  Vagyon, egyesülés jellegű szervezetek (alapítvány, közalapítvány, egyház, önkéntes pénztárak) Civil szervezet: állampolgári szerveződések, tagsággal rendelkező szervezetek, személyegyesülések. Felelős polgárok összessége, akik tudatosan szerveződnek saját másokkal közös érdekeik érvényesítése, ill. mások megsegítésére Magáncselekvés a közjó érdekében. Megjelenhetnek:  Spontán (pl. klubok)  Jogilag szervezett formában is (társadalmi szervezetek) A non-profit

szervezetek a rendszerváltást követően kezdenek hazánkban ismét elterjedni, jogi szabályozás is ekkor alakult ki. (Egyesülési jogról szóló 1989 évi II tv) Emberi jog, hogy másokkal egy közös cél érdekében szervezetet hozzon létre, vagy belépjen. A Ptk.-ban egyesülés néven szerepel, 1989-től társadalmi szervezetként nevezik, de a kettő szinte ugyan azt fejezi ki. Tehát a társadalmi szervezetek vagy más néven egyesületek A többpártrendszer létrejöttének alapját is ez a tv. jelenti 1. Az alapítvány közintézménye 1987-ben kerül be a Ptk-ba Előtte a II vh után is létezett, de aztán fokozatosan megszüntették a létrehozáshoz szükséges törvényi feltételeket. Az alapító valamilyen nemes közérdekű cél érdekében, bizonyos vagyont ad, amit csak erre a célra használhat fel. Csak alapítója van, vagyonegyesülés, célvagyon esetén jön létre Felügyeletüket régen a tanácsok végezték, ma már a bíróság és ügyészség

vette át ezt a feladatot. a) Az alapítvány speciális formája a Közalapítvány (1994-ben kerül be a Ptk-ba, hogy lehetséges ilyen szervezet létrehozása is. Speciális tagjai vannak, cél valamilyen közfeladat ellátása. b) Köztestület (szintén 1994. jan 1-től)  Speciális, pl. gazdasági kamarák (agrár, ipari, kereskedelmi kamara)  Szakmai kamarák (gyógyszer, közjegyző, építészmérnök stb. kamara) http://www.doksihu c ) 1996-ban kerül be a Ptk.-ba a Közhasznú társaság (KHT) Ez egy átmeneti szervezet, mert a tevékenység szempontjából non-profit, de a formáját tekintve a cégekhez hasonlít, cégjogi dolgok vonatkoznak rá. Non-profit Profit orientált Tevékenység, cél Elsődleges célja soha nem lehet a Vagyonszerzés. Kiegészítő jelleggel végezhetnek ilyen tevékenységet, de ez nem kerülhet túlsúlyba a célszerinti tevékenységhez képest. A nyereséget a célszerinti tevékenységre kell fordítani. Nem oszthatják fel a

tagok között, ez az un. profit eloszlás tilalma Gazdasági társaságok, cégek Cél a nyereség és haszonszerzés, és ennek érdekében üzletszerűen ellenérték fejében végzik a termelő vagy szolgáltató tevékenységet, és a tevékenységből származó Nyereséget felosztják tagjai között, ill. a veszteséget is közösen viselik. Nyilvántartásuk, hová kerülnek be Alapítvány, közalapítvány (KHT kivétel) Székhely szerinti Megyei Bíróságoknál történik. Cégbíróság végzi a nyilvántartásukat (1997. évi cég tv szerint) Tevékenységük megkezdhetőségének időpontja Bejegyző végzés és a jogerőre emelkedés Után (kivétel KHT) Kérelem benyújtását követően elkezdheti a tevékenységet Bejegyzés: Megyei Bíróság Törvényesség: ügyészség végzi Bejegyzés: cégbíróság Törvényesség: cégbíróság felügyeli A non-profit szervezeteknek az állami szervezetekhez képest bizonytalan a költségvetése. Általában

pályázati juttatásokból gazdálkodnak. Az állami szervezeteknél biztos a költségvetés, normatíva van. Zombori Gyula: A szociálpolitika alapfogalmai (27- 32. o ) A jóléti pluralizmusban nem csak a különböző szintek (azaz a család, az állam és a különböző szintű intézmények), hanem különböző-állami, illetve önkormányzati, piaci és civil (nem piaci) szerveződések között is megfigyelhető az együttműködés. Az együttműködéshez célszerű megkülönböztetnünk a piaci és nem piaci szervezeteket. A szervezeteket a profithoz való viszony alapján for-profit (profitszerző) és non-profit (profitot nem szerző) szervezetekre tagolhatjuk. A for-profit szervezetek elsődleges célja a profit, jövedelem maximalizálása. Elsődleges cél a profit, s akkor ennek eléréséhez eszköz a tevékenység. http://www.doksihu A non-profit szervezetek elsődleges célja tevékenységének folytatása, s ezáltal valamely szükséglet kielégítése.

Eredménynek azonban nem elsődlegesen a profitot tekinti, hanem az adott tevékenység jobb, hatékonyabb ellátását. Mindemellett nem kizárt, hogy keletkezik többletjövedelme, profitja. Ezt azonban nem oszthatja ki a tulajdonosok között nyereségként, nem vonhatja ki a tevékenységből, hanem vissza kell forgatnia az alaptevékenységbe. A non-profit szervezet lehet állami szervezésű (pl társadalombiztosítás), és lehet magánszerveződés eredménye. A non-profit szektoron belül sokféle célú és típusú szerveződést találunk.  Kifejezetten mások segítésére, szolgáltatások nyújtására alakuló szervezetek, alapítványok (pl. Máltai Szeretetszolgálat)  Olyan szerveződések, amelyek nem mások, hanem önmaguk-valamilyen okból nehezített- életét akarják összefogással könnyíteni (pl. alkoholistáknak, gyermeküket egyedül nevelő szülők számára stb.)  Végül vannak olyan szerveződések, amelyek nem elsősorban szolgáltatnak,

segítséget nyújtanak, hanem valamilyen szociálpolitikai érdek érvényesítése érdekében nyomást igyekeznek gyakorolni a politikára. (Az egyik legismertebb ilyen szervezet Angliában a Gyermekek szegénysége ellen küzdő akciócsoport.) A non-profit szervezetek, nálunk újabban elterjedt kifejezéssel a voluntáris, azaz az önkéntes szektorhoz tartoznak. Az állam, a piac és a voluntáris szektor mellett számos szükségletet elégít ki a leghatékonyabb szociálpolitikai szereplő, a szomszédok, barátok. Ők alkotják az informális szektort. E négy „szektor” az állami, a piaci, a voluntáris (nonprofit), valamint az informális szektor (család, barát) együttműködéséből alakul ki a jóléti pluralizmus. A szektorok közötti együttműködésnek sokféle módja van. Az egyik alapkérdés az, hogy elválhat egymástól a megrendelő-finanszírozó, valamint szolgáltatást nyújtó. Ha például törvény rögzíti, hogy a gyermekek óvodai ellátása

feltétlenül biztosítandó alapellátás, amit közpénzből kell fedezni, akkor az állam (vagy önkormányzat) választhat, hogy maga szerveze állami óvodát, vagy az óvoda működését csak finanszírozza, de működést kiadja -például pályázat segítségével- valamilyen piaci, vagy nonprifit szervezetnek. E változatos lehetőségeket foglalja össze Glennerster táblája finanszírozás és a szolgáltatásnyújtás, illetve az ellátás kombinációjáról. Finanszírozás Állami Vegyes Magán- Állami (köz-) ellátás 1.1Közellátás-teljes közfinanszírozás (pl. állami kórház) Magán- ellátás 2.1Magánellátás-tejes közfinanszírozás (pl. állami finanszírozású hajléktalan menhely) 1.2Közellátás-részben köz-, 22Magánellátás-részben részben magánfinanszírozás köz-, részben magánfin. (pl. önkormányzati óvodában (pl állami normatívával fizetett térítési díj) működő magániskola) 1.3Közellátás-tejesen

2.3Magánellátás-tejesen magánfinanszírozás magánfinanszírozás (pl. önköltséget kérő (pl. magánklinika) önkormányzati szoc. otthon) http://www.doksihu A jóléti pluralizmus irányában való elmozdulás számos előnnyel jár, de számos problémát is felvet. Előnyök:  Egyéni igényekhez való jobb igazodás  Nagyobb választási szabadság  Könnyebb új megoldásokat bevezetni, mert rugalmasabbak  Kevesebb bürokráciával működhet A kisebb állami szerepvállalással csökkenhetnek az állampolgárok adóterhei, illetve költségvetés terhei, és nőhet az állampolgárok önállósága. Hátrányok:  Nehezebb ellenőrizni a szolgáltatás minőségét  A család túlterhelődhet, illetve a jelentős családi kötelezettségekkel romlik a nők politikai-gazdasági helyzete.  Ha sokan kilépnek az állami rendszerekből, megszűnik azok (magán színvonalú) finanszírozhatósága, és kialakulhatnak kettős rendszerek: külön

ellátás a jómódúaknak, külön a szegényeknek.  A magánszektorral szemben a polgárok nem formálhatnak jogokat. Segélyt kérni lehet, de a jótékonysági alapítvány segélyadásra nem kötelezhető.  Nem biztosítható, hogy mindenütt jelen legyenek az önkéntes szervezetek, ezért, ha a szükséglet nem elégíthető ki a piacon (mert valakinek nincs pénze), és az állam nem vállalja a feladatot, akkor a szükséglet kielégítetlen marad. //Lévai Katalin: Az önkormányzatok és a nonprofit szektor közötti együttműködésről irománya ide is beilleszthető (Innovatív Önkormányzatok, Szerk. Lévai Katalin, Jeffrey Starussman, Helyi Társadalom Kutatócsoport, Budapest 1996. 22-39 o) A cikk arra a kérdésre keresi a választ, hogy miként látják az állami, illetve nem állami szereplők szociális téren a 2 szektor együttműködésének esélyeit, milyen előnyöket tulajdonítanak a kooperációnak, illetve milyen akadályokkal szembesülnek. A

cikkben részeredmények szerepelnek.  Első kérdés: fontosnak tekintik e, hogy az önkormányzatok és nonprofit szervezetek között együttműködés alakuljon ki a szociális problémák kezelése terén? A szociális szférában dolgozók válasza egyértelmű igen, a önkormányzati dolgozóknál (több mint felénél) igen volt a válasz.  Második kérdés: miben látja az együttműködés értelmét? Az önkormányzati dolgozók a beérkező információk gyakorlati hasznára és fontosságára hívták fel a figyelmet, és a versenyeztetést tartották fontosnak. A nonprofit intézmények szerint, ha az önkormányzati intézmények nem képesek a helyi szociális igények kielégítésére, akkor neki is érdeke, hogy szövetségeseket találjon. A nonprofit intézmények olcsóbban, gyorsabban végzi el munkájukat.  Harmadik kérdés: milyen problémák merülhetnek fel az együttműködés során? Az önkormányzat attól fél, hogy kevés a szakértelem, és

nem elegendő a szervezetnél a jóindulat, valamint a korrupció veszélyére hívták fel a figyelmet. A nonprofit szervezet válasza, hogy a pénzforrásokért folytatott folyamatos küzdelem energiájuk jelentős részét felemésztik Megállapítható, hogy ellentmondásosság, de mégis egymásrautaltság van a két szervezet között. Az önkormányzat egy felelősségteljesebb szociálpolitikától várja a helyzet javulását, ami a felelősség áthárításaként is értelmezhető, a csodatevő államba vetett hitként.// http://www.doksihu Nonprofit Rugalmasság Ha a feladatnak változnia kell, nincs jogi következménye, mert feladatorientált Ellátott kör A feladattal kapcsolatban lévők Védettség Védettséget nem élvez, ezrét olcsóbb Az önkéntes munkát vonja be Költségtérítés a váltás hosszú időbe telik nagyon nagy Közalkalmazott, köztisztviselő, rögzített feltételek (ruhapénz, 13. havi fizetés, eltávolítás csak nagyon idokolt

esetben önkéntes bevonás nem egyszerű Magyarországon kevés civil szervezet van, az Unióban tízszer több ilyen szervezet működik. Problémák:  Paternalista struktúra (páter = állam, ami gondoskodik szemlélet van többségben)  A munkavállalók is úgy gondolják, hogy az állami szervezetek biztosabbak. A nonprofit intézmények szakmaiságát megkérdőjelezik, szerintük csak azok dolgoznak ilyen szervezeteknél, akik szakmailag nem elismertek  A nonprofit szervezetek pályázati forrásból működnek, ami nem független az állami szervektől Nemzetközi vonatkozások A nemzetközi vagy kormányközi szervezetekben való tagság erősítheti egy adott ország politikai helyzetét, gazdasági, nemzetközi biztonságát vagy tárgyalási pozíciót. Ugyanakkor a tagság bizonyos feltételekhez, standardokhoz, egyezményekhez való igazodást követel. Az egyik első 1919-ben alakult, a szociálpolitikában fontos szerepet játszó máig létező intézmény

a kormányok, munkáltatók és munkavállalók úgynevezett tripartit nemzetközi szervezete, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (ILO). Magyarország szinte a megalakulásától tagja az ILO-nak. A tagság feltétele, hogy Magyarországnak egy sor munkavállalói jogokat erősítenie-, helyzetét ajánlásokkal javítania, és egyezményeket kellett elfogadnia, azaz törvénybe kellett iktatnia. Az 1945-ben alakult az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) számos, a szociálpolitika számára alapvető fontosságú dokumentumot-, nyilatkozatot, egyezményt-fogadott el. Az Emberi jogok egyezményes nyilatkozata az alapvető emberi jogi elveket, erkölcsi szabályokat rögzíti. Ezen túlmenően az ENSZ számos egyezménye szolgálja a kisebbségek, nők, gyermekek jogainak védelmét, vagy tiltja a hátrányos megkülönböztetéseket. Az Európai Unióhoz való csatlakozás is megköveteli, hogy alkalmazkodjon a leendő tag a nemzetközileg elfogadott normákhoz, az úgynevezett

maastrichti egyezményben lefektetett emberi, illetve munkavállalói jogokhoz, és az ehhez kapcsolódó szociálpolitikai normákhoz. Léteznek úgynevezett nem kormányzati nemzetközi szervezetek (Non Governmental Organisations, NGO) is. A szociálpolitika, ezen belül a szegénység és kirekesztés elleni küzdelemmel foglalkozik. A szociális munka területén igen sok ilyen szervezet működik (pl http://www.doksihu 1989 óta számos csatlakozás történt a Szociális Munkások Nemzetközi Szövetségéhez, a Szociális Munkás Iskolák Nemzetközik Társaságához.) // Krémer Balázs: Az NGO kultuszáról jelent meg egy cikk, az Esély 1996/2. számában (4565 o) Az cikk rövid ismertetése: Az NGO kultusz egyik kulcseleme, hogy az érintettek és szervezeteik intenzívebben részt vehetnek a társadalompolitikai döntések előkészítésében, meghozatalában, végrehajtásában, akkor ez valóban demokratikusabbá teheti a társadalompolitikai rendjét és

működését. Az NGO játékban van fantázia, de azért ez sem csodaszer, és nem is egyetlen „jó megoldás”. Ideje már szembesülnünk azzal, hogy a szociálpolitikában nincsenek jó megoldások, csak rosszak és kevésbé rosszak és még sokkal rosszabbak. Lehet, hogy az NGO-kon keresztül kevésbé rossz szociálpolitikai megoldásokhoz is el lehet jutni.// A szociálpolitika globalizációjában növekvő szerepet játszanak az úgynevezett nemzetek fölötti, elsősorban gazdasági-pénzügyi szervezetek, mint a Világbank vagy a Nemzetközi Valutaalap. Nemrégiben indultak meg olyan kutatások, hogy hogyan hat az egyes országok szociálpolitikájára e szervezetek működése, például akkor, amikor bizonyos hiteleknek vagy gazdasági előnyöknek szociálpolitikai következményei vannak. Véleményem szerint ehhez a tételhez még meg lehet említeni az Albert Everst: Eltolódás a jólétmixben. Új megközelítések a jólét és szociálpolitika

transzformációinak tanulmányozásához című cikkét. (Társadalmi rétegződés, Szerk Andorka Rudolf-S HradikJ L Peschar, Aula 1995) A jóléti háromszög: Rose a „jólétmix alapján” három társadalmi intézményt- háztartás, piac, és az állam hozzájárulását kapcsolja a társadalom tejes jólétéhez. Mind a háztartás mind a piac, mind pedig az állam önmagában tökéletlenül biztosítja a jólétet, hasznos lehet a források sokféleségének jelentése. Piac Állam Háztartások  Az USA-t a piacorientált megoldások jellemzik, az  Államorientált stratégiának a „svéd út” tekinthető  A háztartás körüli szféra, az ott található társadalmi, gazdasági ok és az ezzel kapcsolatos munkaidő olyan stratégiai változót képviselnek, amelynek nagy hatása van a jóléti politikára. A háztartási munka fontos az olyan szociális szolgáltatások vonatkozásában, mint a szociális szolgáltatások- ezek kapcsolatban állnak a

foglalkoztatás és a munkahelyteremtés kérdéseivel. Felhasznált irodalom: Howard Glennester: A vegyes finanszírozás típusai (Esély, 1991/3) http://www.doksihu Zombori Gyula: A szociálpolitika alapfogalmai //Lévai Katalin: Az önkormányzatok és a nonprofit szektor közötti együttműködésről irománya ide is beilleszthető (Innovatív Önkormányzatok, Szerk. Lévai Katalin, Jeffrey Starussman, Helyi Társadalom Kutatócsoport, Budapest 1996. 22-39 o) // Krémer Balázs: Az NGO kultuszáról jelent meg egy cikk, az Esély 1996/2. számában (4565 o) Albert Everst: Eltolódás a jólétmixben. Új megközelítések a jólét és szociálpolitika transzformációinak tanulmányozásához című cikkét. (Társadalmi rétegződés, Szerk Andorka Rudolf-S. Hradik- J L Peschar, Aula 1995) Ferge Zsuzsa: Elszabaduló egyenlőtlenségek (158. o)