Ezoterika | Tanulmányok, esszék » Kovács András - A Föld, Hortobágy, Stonehenge

A természetelemek tisztelete ősvallásunkban (Ipolyi Arnold nyomán) A Föld elem Theeophylaktos írja a magyarokról, hogy tisztelik, és énekekkel dicsérik a Földet. Dalainkban, mély érzések fakadnak fel: haza, hon, szülőföld, anyaföld elnevezéseinkben. Képzetünkben a föld, mint szülő, mint édesanya, földanya, a víz pedig mostohaként szerepel. A föld méhéből ered minden és beléje temetett holttetem por és hamuvá lesz. A halálnak vannak tréfás megfogalmazásai, amelyek mindig a földdel kapcsolatosak, így például: Földet megcsókolta, fűbe harapott, földbe ütötte az orrát, földvárra ment deszkát árulni, azaz meghalt. A Föld ősszavunk. Az új hon birtokbavételének jelvei: a fű, víz, és a föld. A hozott három dolgot hálaadásként az ég felé vetik. Szkítáknál a föld és víz átadás az ország feletti hatalom átvétel jelképe. A kézbe vett földrög az elfoglalt birtok jeléül szolgál. Az adományozó király,

jelképesen földet ad az adományozott kezébe. Ez az értelme az országalma, illetve világgolyó átvételének koronázáskor. A föld tulajdonságai: igazság, hatalom, harag, kedvezés, igazságtalanság megtorlása. Mondások: Isten téged úgy segéljen, szörnyű halállal úgy ne vész el, a föld tetemedet úgy fogadja halva, harmadnapon úgy ki ne vesse. A föld nem tűri magában a gonoszt, holta után. Szitkozódás, átkozódás: Nyeljen el a föld, ha igazat nem mondok. Történet: Köröstarcsaiak és a ladányiak civakodtak a határos földterületeiken. Tanúnak az öreg Márkust hozták. Az öreg esküdözött, hogy ahol ő áll az a körösladányi föld, s rettentően átkozá magát, hogy ha igazat nem mond, testét a föld ne vegye be, hanem azon örvény nyelje el, melynek közelében áll, s lelke nyugalmat ne találjon. A bíróság ezen eskü szerint csakugyan a ladányiaknak ítélte a földterületet. Nemsokára Márkus meghalt. Kezdték a sírásók a

földet hányni rá, egyszerre csak az egész nép csudálatára, a koporsó a földből fölvetődött, s a holttest a koporsóból kizuhanva egyenesen az örvénynek tartott, hol az öreg életében hamisan esküdött. Hasonló a cigány esküről szóló, a rabló csikóst, Barna Pétert sem veszi magába a föld. Ellenben a föld általi elnyelés átkos volt az élőre, míg a halál utáni be nem fogadás a halottra. Az újon születetteket a földre kellett tenni és onnan az anyja felemelte. A haldoklót is, így ismét a földre kell fektetni, a halálküzdést így megkönnyebbítve hiszik. Amennyiben valakinek a torka fáj - tartja a hiedelem - térdeljen le a földre és egymás után háromszor mondja: „édesanyám föld, neked mondom, torkom fáj” és háromszor csókolja meg a földet, és ezt követően imádkozzék, a Földanya segít a bajban, kórban. Szemmel megveretettet, meg lehet úgy gyógyítani, hogy 9 vakondtúrásból 2 marék földet vízben

felfőzünk, és ezzel leöntjük, akit megrontottak, és meggyógyul, legyen az ember vagy állat. Szokás ivás előtt egy korty italt a földre löttyinteni, és a következő áldást kérni: Virágzó föld anya, áldd meg kezünk munkáját! A feltöretlen földet: eleven, vagy szűzföldnek mondják. Hegyek, kövek tiszteletéről is tudnak a mítoszok. Az oltárok, halottak tisztelethelyei, sírkövek, megalítok, ménhírek, Pogány-kövek. Ezen kövekkel jelöltek meg szent helyeket, illetve letűnt nagy kultúrák ősi szertartás helyeit használták az új korok emberei. összeállította: Kovács András 500 év után, újra Szent Iván éjszaka a Hortobágyon Bizony, Mátyás királyunk „meggyilkolását” követően, a Magyar Nemzet sorsa, új fordulatot vett. A legendák népe, mély hallgatásba merült. Elhallgattak a Táltos dobok, kialudtak a tüzek Azok a tüzek, amelyek a nemzet jelesebb ünnepeit fémjelezték, beragyogták. Néhány nyomocska maradt

csupán az idők viharában, a karácsonyi gyertyagyújtás és a halottas napi megemlékezéskor gyújtott fények. No, de a nagy tüzek! A mondásaink is ezeken nyugszanak. Tűzbe mennék érted! Vállalom a Tűzkeresztséget! Keresztelő Szent János szavait idézve: Én még vízzel keresztelek, de aki utánam jön, tűzzel és szentlélekkel fog megkeresztelni titeket. Bizony ezek a nagy misztériumok elfelejtődtek. Vagy talán még sem? Gondolatainkban fel- felrezzen az ősi vér, a tűz szeretete és tisztelete. Ez év januárjában megcsörrent a telefonom. Hortobágyról keresett Egyedné Ivett Azzal az ötlettel szólított, meg, hogy szervezzünk egy Táltos napot a Hortobágyon. Én ennek nagyon megörültem, hiszen legkedvesebb barátaim, az Erős Józsiék és a Löki Janiék is vonzottak erre az ősi helyre. Kiterveltük és meghirdettük Táltos napot Az érdeklődés minden elképzelést felül múlt. Már a szállásfoglalásnál éreztük, hogy a vér nem vált

vízzé az erekben, hiszen a szellem felszólítására és érintésére, szinte egy hét alatt elfogyott minden szállási lehetőség a faluban. Megteltek a környező szállodák és vadászházak is. Végre elérkezett a várva várt nap. Több mint négyezer jó barát, honfitársunk gyűlt össze. A csapat nagy része, az ősi Táltos hagyatékokat őrző, Táltos Iskolások közül, a világ minden pontjáról, de voltak sokan a környező településekről is. A nyitó program, tűz és föld anya tisztelettel kezdődött. Több ezer ember hallgatta és nézte végig az ősi szertartást, ahol megidéztük istenünket hármas alakban, az istenatya, istenanya, és istenfiú alakjában a szentlélek által. Megidéztük a Földanya, Napatya, a négy fő elem szellemét és a Mindenszenteket szólítottuk, járuljanak közénk. Jókívánságainkat a tűzbe dobott „falevelekre” gondolatban felírt üzenetekkel, juttattuk el az égiekhez. Ahogy a falevelek elégtek, a

leveleink gondolati üzenete bekerült a láthatatlan mennyei szférákba. A szertartás szentelt víz tisztító érintésével folytatódott. Mindnyájan éreztük, hogy fáradt ereinken megpezsdül a vér. Felemelő érzés az ősök szent szellemének közelségében cselekedni. A Rajkó zenekar folytatta a programot. Ezt követően humor, majd Magyarország legerősebb fizikai erejével rendelkező Lóska Sándor húzott el egy teherautót a fogával a nézők előtt. Jó érzés tudnunk, hogy a „Toldi Miklósok” a mai napig itt élnek közöttünk Ezt követően Tóth Tibor harsány pap energetikai bemutatót tartott. Tálcák, pénz érmék, 1O-2O kg-os súlyok tapadtak a test különböző pontjaira, ahová Tibor energiát sugárzott. Többen felhívtak az ezt követő napokban és beszámoltak arról, hogy testükön a mai napig is megtapadnak a tárgyak. Előhívott képességeik azóta is működnek Megszólaltak a Táltos dobok, és a záhonyi harcművészeti csoport

tagjai, ősi harci eszközök színvonalas gyakorlati bemutatója lenyűgözte az egybegyűlteket. Volt itt fokos, szablya, íj, dárda, és sokféle ősmagyar fegyver, és az ősi szellem, mert amit ezek a férfiak megcsillantottak előttünk, az a tudás és óriási felkészültség elkápráztatta a jelenlévőket. A Táltos dobok szűnni nem akaró pergése, az ősök szellemének történő hódolat jele, átrezgett az időkön és tereken. Hortobágyi csikósok lovasbemutatója osztatlan sikert aratott. Megjelent sokunk kedvence Erős József is, aki a Táltos Iskolán eredeti megnyilvánulásával mindig fényt hoz, de most lovának engedelmessége, karikásának pattogása ejtett ámulatba mindnyájunkat. A lovasbemutatót követően néhány szép leány is kipróbálhatta milyen a nyeregben a lovas előtt vagy mögött lovagolni. Volt, aki több körre is bátorkodott Az, hogy a lovas vagy a lovaglás vonzotta nehéz lenne megmondani. A kisgyerekek sem panaszkodhattak,

hiszen ők is jó néhány kört leróhattak a bemutató helyén, a műsort követően ott maradt csikósokkal. A karikások is megszólaltak sokak kezében. A vacsoránál nem kellett bíztatni senkit sem. A legnehezebb talán a választás volt Ám én immár mit válasszak? Egyik étel finomabb volt, mint a másik! Slambuc elfogyasztása után, ha megkérdeztem valakit, hogy jó volt? Csak annyit tudott mondani, hogy öhön! Ez is a neve ennek az ételnek népiesen, hogy öhön. Volt itt még pacal, birka, marhapörkölt és gulyáslevesek. Senki nem maradt éhen A jó borok, sörök, üdítők pedig oltották a szomjakat. Vacsorát követően jött a tűzönjárás, ahol 4000 ezer ember bátorodott fel, hogy ősi szokás szerint az 1000 fokos parázson átmenjen. A félelmek lerakásának éjjelét élték itt meg, akik eljöttek. A helyszint a debreceni tűzoltók biztosították, és az RTL Fókusz műsora is közvetítette ezt a hatalmas aktust. Este a Fokos Szövetsége

(Magyar Biblia) című színdarabot adta elő a Táltos Iskola több mint hatvan lelkes hallgatója. A darabra három hónapon át lelkesen készültek az előadók. Jó barátságok szövődtek a kemény munka során Szinte minden nap próbák, hétvégén ugyan úgy. Az eredmény lélegzetelállító volt A szellem hallhatatlan ereje sugárzott minden lépésből. Köszönet az író-rendezőnek Csabai Jánosnak ennek a gyönyörű álomnak a megvalósításáért, köszönet színész kollegáinak, Jáki Bélának, Zógoni Zsoltnak, Szinovál Gyulának feledhetetlen alakításukért, és a szerepek betanításáért, köszönet az előadás minden szereplőjének és áldás, áldás, áldás. Nem titok, a szereplőkben és a rendezőkben, megfogalmazódott egy vágy és egy szándék. Színre vinni a Pártus Jézust A darab előtt kihirdettük és felkértünk mindenkit, hogy amennyiben szeretnék a folytatást, szíveskedjenek adományaikkal támogatni a rendezvényt és a

következő darab költségeit. A jelenlévő 4000 látogatóból, kb 150 fő támogatta 500 Ftos adományával a rendezvényt Óriási kontraszt volt az aktív résztvevők és a látogatók lelkülete között. Van, aki szívesen adja szívét, lelkét, van, aki szívesen fogadja mások ajándékát, de bízok abban, hogy egykor többen lesznek azok, akik támogatni is akarják, képességeik szerint saját ügyüket. A szeretetet csak adni lehet, amit kapunk az csak öröm Itt a szereplők, rendezők és segítők a szeretetből jelesre vizsgáztak. A legnagyobb boldogság így megérinthette szívüket. A szereplők és segítők a színpad elkészítésével több százezer forintos munkát remekeltek egy nap leforgása alatt, a hangosítás és fénytechnika szintén több százezer forintos adományt jelentett Papp Béla és Pampi barátunktól. A ruhák elkészítését egy kedves kis földre szállt angyalka, Mészáros Andrea vállalta, de amikor elkészültek kiderült, hogy

ezek nem is jelmezek, hanem valóságos ruhaköltemények. A 60 szereplőnek kétheti éjjel-nappali munkával készült ez az ajándék. A rendezvényt örömmel vállaltam és ajándékként szántam a látogatóknak, hogy megérezhesse mindenki, milyen jó érzés, hasonlóan gondolkodó nagy szellemek között lenni. Az előadást éjféltől hajnal 5 óráig, a Szent Iván éj, hagyományos múlatásával (mulatással) folytattuk, és együtt gyönyörködtünk a hajnalhasadtában, és a napfelkeltében. Csodálatos volt több száz embernek együtt gyönyörködni az új nap ébredésében. Ezt követően rövid alvás, majd ki a pusztába szekereken. Még az ég is örömkönnyeket hullajtott ezen a napon, egy kicsit esett az eső, és mi megvigasztalásként megígértük az égieknek, hogy jövőre ugyanitt, ugyanekkor találkozunk. Köszönet a hortobágyi önkormányzatnak, a falu minden kedves vendéglátójának. Köszönet az Úristennek, hogy az el nem múló

barátságunkkal, amely a Hortobágyhoz és az ott élő szeretteinkhez fűz ma már minket, gondolatainkba oltotta ezt a felejthetetlen csodát. Isten- Isten: K ovács András Táltos Táltos szemmel Stonehenge-nél, avagy mindenütt hasznát veszed a Táltos Iskolán tanultaknak Szervezett út keretében, június 20-án érkeztünk Stonehenge-be. Előző nap egész napos városnézés volt Londonban, ahol három órát kaptunk a kínai negyed megtekintésére. Stonehenge „vizsgálatára”, mielőtt leszálltunk a buszról, az idegenvezető másfél órát(!) javasolt, de útitársaink szinte felháborodva mondták: az sok lesz, bőven elég egy óra „ezekre a kövekre”. A Londontól tartó mintegy másfél órás úton végig szakadt az eső. Mivel nem akartunk elázni, és János barátommal korábban átéltünk már hasonló helyzetet, a mágia tanfolyamon tanultak segítségével, sikerült eloszlatnunk az esőfelhőket. Amikor a busz megállt már egy csepp sem esett.

Mivel elég gyakori az eső azon a részen, igen sokat kellett ilyenekkel is foglalkoznunk, de hála Istennek mindig sikerült. (A helyi felhők talán Arthur király mágusa, Merlin óta nem találkoztak ilyen praktikával.) Az első megdöbbenést az okozta, amikor a kövekhez vezető kis alagút falán megláttam a falra festett „múltat”, hogy hogyan épülhetett ez az egész csoda. Vastag köteleken emberek ezrei húzták valahonnan (?) a nagy szikladarabokat. Körülbelül olyat sejtettek a képek, mint ahogy a piramisok építését magyarázzák korunk tudósai. (A legenda szerint viszont Merlin a mágia segítségével reptette a köveket ide, a több száz kilométerre lévő, walesi és ír kőbányákból.) A kövek közvetlen közelébe ma már nem nagyon engednek turistákat a vandál rongálók miatt, így mi is csak jó néhány méterről nézhettük meg. Csak hazaérve értesültünk arról, hogy 21-én tehát másnap megnyitották, és be lehetett menni a kövek

közepéhez is. Ahogy közeledtünk a bevezető úton, kb. 60-70 méterre a kövektől már lehetett pálcával mérni a pozitív földsugárzást. Minél közelebb értünk, annál jobban erősödött és már a pálcára sem volt szükség. A tenyerünkön, arcunkon folyamatosan éreztük a bizsergést De nem csak mi, hanem útitársaink, mert néhányan közülük megkérdezték, mit mérek? Elmondtuk, mire figyeljenek, és minden „előképzettség” nélkül ők is ugyanazt érezték. A képen látható kedves rendőr is érdeklődött, és mikor a kezébe vette a pálcát, az beállt egy irányba. Ő ebből csak annyit értett, hogy arra felé lakik Amit még sikerült megfigyelni, hogy a kövek kellős közepén egy 16 méter széles, még erősebb sugárzású, egyenes vonal megy keresztül, nyugatról keleti irányba, az ún. Keleti Kapu felé Feltűnő volt, hogy ott még a fű színe is más volt, és onnan kb. egy kilométerre, pont ugyanabban a zónában egy nagy

tehéncsorda legelt. Pedig ameddig a szem ellát, végig legelő van Nekik mégis ott volt jó Mielőtt visszaszálltunk a buszba, megálltunk a Keleti Kapu mellett, ennek az igen erős energiamezőnek a kellős közepén, és küldtünk energiát a családunknak, barátainknak, nagycsaládunknak a Táltos Egyháznak, és a Szent Koronának. Még aznap délután Oxfordban a Magdala Kollégiumban jártunk, melynek kapuján belépve a feleségem azonnal megjegyezte: „Itt sincs minden rendben.” De csak mikor beléptünk a kerengő melletti templomba, akkor értetem meg mire gondolt. Valósággal a falnak lökött minket a helység közepéből kiáradó energia. Éppen arra jött az idegenvezető nénink, aki már kitudja, hányadszor járhatott ezeken a helyeken, és szinte semmit nem tudott róluk. Miután megmutattam, mire figyeljen, valósággal átlényegült „Bár csak itt lehetne a kis unokám, hogy Ő is láthassa ezt” mondta. Sebaj gondoltam, odahívtuk a kisfiú

szellemét, feltöltöttük energiával, majd visszaküldtük. A hölgy ezt követően kérdezgetni kezdett Elmeséltük mit mulasztott el Stonehenge-ben, miért pont itt van ez a templom, mit találhat odahaza például Pilisben. Ha nyitott szemmel jár, láthat hasonlókat otthon is, úgyhogy ne bánkódjon. Azt mondta, sajnálja, hogy nem velünk jött végig a köveknél, idegenvezetettük volna Őt. (Meg ugye az egy óra is kevés volt) Másnap vettük észre, hogy feleségemnek elmúlt a több napja tartó hasfájása, ami egyébként a kövek közelében felerősödött. Nekem pedig helyre jött a szemem, amit az indulás előtti hetekben megerőltettem, mert túl sokat ültem a számítógép monitorja előtt. (A Táltos Iskola és a Ménhír honlapját szerkesztve! a szerk.) Két nappal később Durhamben egy szép katedrálisban jártunk. Mielőtt kiszálltunk a buszból, megmértem, hogy hány szellem van rajtunk. A negyvennégy utason plusz a két sofőrön összesen 17

szellem volt. A katedrálisban szintén találtunk pozitív energiát Ottlétünkkor épp játszottak az orgonán, és rengeteg fehér gyertya égett. Amikor újból mindnyájan a buszban voltunk, már csak hét szellem volt velünk. Ami feltűnt, hogy ez alatt a tíz nap alatt, számtalan templomot, katedrálist, várat látogattunk meg, de ezen a kettőn kívül, sehol sem találtunk pozitív földsugárzást. Lehet, hogy az ott élő ősök nem tudtak mindent? Viszont találtunk London Szent Pál Katedrálisában rúzs árust. Azt már nem nagyon furcsálltuk, hogy minden szent helyen árulnak valamit, de amit Skócia fővárosában Edinburgh-ban a Szent Giles templomban találtunk, az leírhatatlan. Gyönyörű templom, csodálatos festett ólomüvegek, az orgonán éppen játszottak. Találtam egy lépcsőt, mely a pincébe vezetett. Gondoltam a helyi szentek itt vannak eltemetve De nem! A pincében étterem volt (???!!!). Alig száz méterre egy másik székesegyházból

kávézót, butikot, könyvesboltot, és utazási irodát alakítottak ki. Egy másik csodálatosan szép várban, múzeumot rendeztek be. Régi fegyverek a világ minden tájáról Külön galéria fantasztikus festményekkel. Már majdnem kiértünk, amikor az egyik vitrinben megpillanthattuk Barbibabát és Kent. Nem tudtam eldönteni, hogy az említett helyeken fekete mágiával találkoztunk, vagy csak túlságosan nyugaton jártunk és a fény még nem ért el oda. Még egy érdekesség, Szilvi és János az Északi-tenger partján találta ezt az érdekes, faragott, csiszolt követ. Már a formája is különös, hát még a rajzolatok mind két oldalon (női alak az egyiken és egy pólyás baba a másikon). Legutolsó, „Táltosság” szempontjából különös élmény volt, amikor két házaspár útitársunk, akik angolul szinte alig tudnak, Skócia fővárosa mellett egy este betért az egyik sörözőbe. Kultúrált hely volt, több asztaltársasággal Itt az ilyen

pubokban szokás, hogy a vendégek kvízjátékot játszanak, ahol 8x5 kérdést tesznek fel, kultúráról, sportról, művészetről, zenéről. Volt a kérdések közt olyan is, amire nem tudtak honfitársaink válaszolni, mert speciális kérdés volt. (Pl: A helyi lekvárzsibbasztó gépgyár gitárzenekarának dobosának édesanyjának hány lyukas foga van.) Ennek ellenére, gondolom senki sem lepődik meg rajta, hogy a hiányos nyelvtudásukkal is, de a helyi kvíz-mesterek előtt, megnyerték a játékot. De hát miért csodálkoznánk? A Mag-Urai mindenhol a Mag-Urai. Jelenik Vendel