Informatika | Középiskola » Információs rendszerek strukturált szemlélete

http://www.doksihu Információs rendszerek struktúrált szemlélete Kezdetek Első szakasz:  A szg üzleti célú alkalmazása az 50-es években indult.  Először a programozás technikái alakultak ki  A központi memória kicsi. egymástól elszigetelt rendszerek  A rendszer szervezési jellegű munka célja az előállítandó outputokra koncentrált, amelyek többnyire papír-outputok voltak és tablónak nevezték őket.  Az inputok tárolása igen kezdetleges volt, többnyire papír adathordozón vitték a feldolgozáshoz szükséges adatokat. Második szakasz:  A háttértár megjelenése magával hozta a címezhetőség lehetőségét, illetve megjelent a file szervezés, mint a rendszerszervezési tématerület fontos része  A feldolgozásnak van még mindig központi szerepe és még mindig az általuk kiadandó adatok a fontosak Az első és a második időszak fontos hibái:  Rengeteg adatot átfedő módon tartalmaztak (redundancia)  Az

adatok nevei nem egységesen kerültek meghatározásra Adatok a középpontba kerültek  Alkotó programozói lustaság  Megjelentek az olyan program nyelvek, amelyek tartalmazták az adatok meghatározásának és kezelésének eszközlehetőségeit  Megszületett az adatbázis kezelés elve  Megjelennek az adatbázis kezelő rendszerek (70-es évek) A három szempont, de különösen a harmadik lehetővé tette, hogy az adatorientáltság törjön előre. A rendszerszervezés látványos fejlődése tehát az adatmodellezés körül zajlott http://www.doksihu Van azonban más területen is fejlődés, amely a rendszerszervezés következő korszakát meghatározza: 1. a struktúrált programozás megjelenése 2. a projektvezetés módszereinek a kidolgozása 3. a dokumentáció fontosságának felismerése Gondok és problémák: A közelmúlt és a jelen szoftverfejlesztési illetve információs rendszerfejlesztési projektjei a következő fontosabb gondokat,

problémákat mutatták, sőt mutatják: 1. hosszú és a tervezettet meghaladó idő 2. magas fejlesztési költségek, amelyekkel szemben kevés a kimutatható eredmény 3. az elkészült rendszerek általában nehezen módosíthatóak, megtanulhatóak (általában hiányos fejlesztési dokumentáció okozza) 4. a felhasználói igények általában kielégítetlenek maradnak 5. mindig gyakori a többszörös adattárolás (a rendszer nincs jól integrálva) 6. új eszközön gyakran a régi rendszer valósul meg Ha a fenti pontokba foglalt gondok közös okát akarjuk megfogalmazni, akkor azt mondhatjuk, hogy nem volt elég fejlett a rendszerszervezési módszertanunk Struktúrált Módszertanok A 70-es 80-as évek fordulója táján kifejlesztett rendszerszervezési módszertanokat, melyeknek a korábbiaknál jóval pontosabb a meghatározottságuk szintje, gyűjtőnéven: struktúrált módszertannak nevezzük. http://www.doksihu Jellemzői:  Termékszemlélet: egy

rendszer kifejlesztésénél nem csak a végtermék a fontos, hanem minden egyes fejlesztési pont/rész is. A résztermékek fejlesztésénél további nagyon lényeges jellemzés a minőségi követelmény.  A fejlesztés menete: a fejlesztés jól meghatározott fázisai pontosan előírják, a fejlesztés szakaszait és azon belül szükséges tevékenységeket. Továbbá előírják, hogy milyen végeredménynek, vagyis terméknek kell lenni az egyes tevékenységek végén és ehhez milyen más tevékenységek termékeit kell felhasználni. Milyen technikát kell használni és milyen minőségi követelménynek kell a terméknek eleget tenni.  Technikák: a struktúrált módszertan módszerekből épül fel. A módszereket többnyire technikáknak szokták nevezni (például adatmodellezés)  Elemzés felülről lefelé, tervezés alulról felfelé  Fizikai és logikai: a fizikai és logikai vonatkozásainak szétválasztott kezelése jellemző a struktúrált

módszertanokban. Az ilyen fajta szétválasztás megkönnyíti a rendszer logikai szintű leírása hosszú ideig stabil maradhat, mert nem függ azoktól a konkrét eszközöktől, amelyeken adott esetben a rendszert működtetni kell.  Fokozatosság és interaktivitás: a fokozatoság azt jelenti, hogy 1-1 objektummal kapcsolatban nem törekszünk arra, hogy amint elkezdünk vele foglalkozni azonnal teljesen be is írjuk, meg is határozzuk. Az interaktivitás a rendszerszervezési munka keretében azt jelenti, hogy az elvégzett munkára nem mondhatjuk azt, hogy „le van tudva”, hanem amint haladunk a rendszer szervezésében, új ismeretekre teszünk szert, ami más megvilágításba helyezheti számunkra a korábban már megoldottnak hitt problémát. Információs rendszerek összetevői DB Interferencia Feldolgozás Interface A rendszerek megtervezendő része általában három dologra terjed ki:  Adatok  Folyamatok  Interfészek User http://www.doksihu

Vegyük most sora a három megtervezendő rendszer összetevőit: 1. Adatok: ezek képezik az adatfeldolgozás nyersanyagát és egyúttal termékét is A jelenlegi felfogás szerint az egyes szervezetek, mint például vállalatműködését hosszabb távon leíró adatok köre viszonylag stabil, ezért érdemes modellben leírni ezeket az adatokat és közöttük fennálló kapcsolatokat. ─ Az adatok három különböző csoportjáról beszélünk: • Bemeneti adatok • Kimeneti adatok • Tárolt adatok 2. Folyamatok: a folyamatokat a struktúrált szemléletben úgy tekintjük, mint az adatok átalakítását végző rendszerösszetevőket. Két csoportja van: (lekérdező, karbantartó) 3. Interface: a felhasználói interface oldalának elsősorban a tartalmi vonatkozását fejezi ki az input és output. A formai vonatkozás maga a külső megjelenés. Az interface feldolgozási részt is tartalmaz, ami jelenthet ellenőrzést, hibakezelést és adatcsoportosítás

átrendezést. Ezekből következik, hogy az interface bonyolult, összetett objektum. A rendszerszervezési munka menete Bármilyen munkavégzéshez három tényezőt kell ismerni: 1. mi az előállítandó eredmény 2. milyen részekre bontható fel a munka 3. milyen típusú munkaerőt igényel a feladat Egy megoldás általános menetére a következőket tudjuk mondani: 1. A problémát először észre kell venni 2. Tájékozódni kell a probléma részleteit illetően 3. A választott megoldást részletesen meg kell tervezni, majd kivitelezni 4. Végül az elkészített megoldás használatba vételével fejeződik be a munka http://www.doksihu Miután ez a megoldási séma általános, arra a problémákra is alkalmazható, amelyeket egy információs rendszer vagy egy szoftver kifejlesztése jelent. Célszerű azonban figyelembe venni ennek a tevékenységnek a sajátosságait és ennek megfelelően alakítani a megoldás menetét. A rendszerfejlesztés fontos tényezői:

 Költség (magasak, a feladat beruházási projektként fogható fel)  Technikai kivitelezhetőség A probléma felismerése rendszerint a rendszerfejlesztő szervezeten kívül történik. Egy vállalaton belül több információs rendszert kell kifejleszteni. Ezek összehangolása a szervezet egésze érdekében mindig valamilyen hosszútávra szóló terv vagy keret. Ezt a kerettervet nevezzük informatikai stratégiának Az eddigiek ismeretében felvázoljuk az információs rendszerek kifejlesztésének lépéseit: Informatikai stratégia A rendszerszervezés egy zárt kört alkot, ezért úgy hívjuk, hogy a rendszer életciklusa Megvalósíthatósági vizsgálat Rendszertervezés Kivitelezés Bevezetés Üzemeltetés, megvalósítás