Szociológia | Szociális munka » David Howe - A behaviorista szociális munka

Alapadatok

Év, oldalszám:2005, 2 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:80

Feltöltve:2010. június 26.

Méret:105 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

David Howe - A behaviorista szociális munka Előírások kerestetnek a hatékony gyakorlathoz  A behaviorista szemlélet nem pusztán azt mondja meg a szakembernek, hogy mi történik (elmélet), hanem világosan megfogalmazott tanácsokkal is ellátja arra vonatkozóan, hogy mit kell tennie (módszer).  A viselkedést megfigyelhetőnek, mérhetőnek és konkrét terminusokban leírhatónak tekintik. A problémát a viselkedés kis elkülöníthető részeivel határozza meg, és ezeket egyenként vizsgálja. Célokat állít fel, melyeket egyeztet a klienssel A beavatkozás apró, fokozatos, kezelhető lépésekben történik.  Problémacentrikus, feladatcentrikus és korlátozott ideig tart  A behaviorista szociális munka magát alkalmazott tudománynak tekinti. Bár a képviselt elmélet és az alkalmazott technika meglehetősen egyszerű, maga a gyakorlat általában bonyolult és kifinomult. A jó szakember ügyes, türelmes, van képzelőereje Kitartóan és

rendületlenül kell kérdezni, hogy részleteiben megértsük, mi történt egy problematikus esemény előtt, közben és után. Válaszoló (reszpondens) kondícionálás Ha egy stimulus, mely előzőleg nem hívott elő bizonyos választ, most azt teszi, akkor a választ ennek a stimulusnak a jelenlétére kondícionáltnak nevezzük. (pl Ivan Pavlov kutyáihangvilla, embereken is végeztek hasonló kísérleteket) A stimulus, mely előhív egy választ generalizálódhat is. (olyan tárgyak is kiváltják a kondícionált kutyák nyálazását, amelyek csak hasonló hangot adnak) pl. ha valakit apja molesztált, akkor kialakulhat félelem minden férfivel szemben A válaszoló kondícionálás segítségével megmagyarázható a fóbiák jórésze, a szorongásos állapotok és más fizikai vagy érzelmi reakciók. A minden példában közös lényegi elem, hogy ha valami történik, akkor a válasz megjelenik. Ezt fel kell ismernünk, meg kell értenünk, ez nemcsak azt

magyarázza meg, hogy miképp jött létre a problémás viselkedés, hanem módszert ajánl arra is, hogy miképp szüntessük meg. (Sok félelem persze természetesen érthető és valóságos.) Hudson és Macdonald: a legfőbb elv, hogy megszakítsuk a kapcsolatot a stimulus és a rákövetkező nem kívánatos válaszreakciók között, és ezzel egyidőben új, kívánatos válaszreakciókat alakítsunk ki. A relaxációs tréning biztosítja a legjótékonyabb hatást ezen a területen. Szisztematikus deszenzitizáció: olyan embereket kezelnek ezzel a módszerrel, akik nagymértékben szoronganak, vagy félnek mások számára elviselhetőnek tűnő körülmények között. A szisztematikus deszenzitizáció során valami kellemes momentumot iktatunk be a folyamatba az eredetileg szorongáskeltő stimulussal egyidőben. Kondícionált örömöt hozunk létre. Az öröm erejének meg kell haladnia a szorongás erejét A deszenzitizálás rendszerint több lépcsőben történik:

1) Miután a kliens és a szociális munkás pontosan meghatározta a szorongást kiváltó okot, a szociális munkás segít a kliensnek a szituációk hierarchiájának összeállításában (könnyen elviselhető  pánikot keltő , max. 10 szint) 2) Relaxáció + öröm , meghaladja a szorongás fokát, így lehet szintről szintre legyőzni 3) A kliens tapasztalja meg a valóságos helyzeteket + támogató jelenléte pl. iskolafóbia Műveleti (operáns vagy instrumentális) kondícionálás Az egyén maga hordoz egy olyan választ, melyre a környezet reagál. Az egyéni viselkedés tehát eszközül szolgálhat egy bizonyos esemény kiváltásához ( baba sír cukor megjelenik) Ezzel ellentétben bizonyos viselkedést büntetés követ. A büntetés környezeti reakciójának hatására csökken a viselkedés előfordulásának a valószínűsége.(pl anya érdeklődik suli irántlány nem válaszol egy idő után már nem érdeklődik) Kioltás: alkalmas a nem

kívánatos viselkedés meggyengítésére. A figyelem majdnem mindig megerősítőként hat  meg kell vonni a figyelmet pl. ha a gyerek hisztizik, TIME OUT, ha már jól viselkedik, akkor figyelmünkkel jutalmazzuk, türelem és következetesség kell Megelőző kontroll: olyan helyzetek kerülése, amely előidézi pl a dühkitörést Szociális tanulás vagy mintakövetés (modelling) A modellkövetés azt a módot írja le, ahogy a legtöbb dolgot megtanuljuk. Nagy jelentősége van, hogy az egyén milyen elképzeléseket alakít ki a dolgokról. A megfigyelő figyelembe veszi a következményeket, amikor egy bizonyos viselkedést kiválaszt, hogy megtanulja. A modellkövetés akkor működik a legjobban, amikor a modellt a megfigyelő szereti, tiszteli és sikeresnek látja. Lépései: 1) A megtanulandó viselkedés meghatározása 2) Bemutatás 3) A megfigyelő felkérése, hogy utánozza a viselkedést 4) Visszajelzés és megerősítés biztosítása 5) Szükség esetén

ismételt bemutatás 6) A megfigyelőnek gyakorolnia kell a viselkedést, míg azt meg nem tanulta A szociális munkások arra használják a modellkövetést, hogy klienseiknek segítsenek nehéz vagy szorongáskeltő helyzetek kezelésében. Viselkedési programok az intervenció során 1.) A szociális munkásnak nyílttá kell tenni gyakorlati előfeltételezéseit 2.) Ezeket az előfeltételezéseket a klienssel is meg kell osztania (számára érthető módon, nem szakzsargont használva) A behavioristák igen nyíltak tevékenységük rendjének és tartalmának vonatkozásában. A tevékenységeket szeretik apró lépések sorozatában leírni. A behaviorista gyakorlat egy alapvető tanulási egyenletet használ, melyet ABCanalízisnek neveznek. Minden egyes esetben a kezelőnek részletekbe menően meg kell állapítania, hogy mi történik a problémás viselkedés előtt, közben és után. A: MEGELŐZŐ ESEMÉNYEK (antecendent) B: VISELKEDÉS (behaviour) C:

KÖVETKEZMÉNY(consequences) A problémás viselkedést mérhető terminusokban kell leírni. (így mérhetőek az eredmények is) Meg kell állapítani gyakoriságát, intenzitását és időtartamát. A problémás viselkedés lehet: - excesszív, túl sok egy nem kívánatos viselkedésből - deficites, túl kevés egy kívánt viselkedésből. A következő lépés a problémás viselkedés körülményeinek körültekintő elemzése. Mi hordozza a viselkedést és mi tartja fenn, milyen viselkedés hiányzik. A MI és MILYEN kérdéseket szereti, nem a miértet. Azt is figyelembe veszi, hogy a kliens mit akar