Történelem | Középiskola » A dualizmus társadalma

A dualizmus társadalma A dualizmus (1867-1918) korszakában a magyar társadalomra az un. „Torlódó” társadalmi modell a jellemező. Egymás mellett léteztek a régi, feudális eredetű, és az új, polgári rétegek A korszakban jelentősen növekszik az ország lakossága,(13 millióról 18 millióra) a javuló egészségügyi körülmények hatására (annak ellenére, hogy 1 millió ember kivándorol az országból, a jobb élet reményében, az USA-ba). A magyarság aránya a korszak végére 52% növekszik, a kiegyezéskor csak 41% volt magyar nyelvű a lakosságnak. A következő társadalmi rétegek léteztek: 1. Nagybirtokos arisztokrácia Kis létszámú csoport, de ők birtokolják a földterület 1/3-át. Az 1000 hold feletti birtokosok tartoztak ebbe a csoportba. A politikai, gazdasági, kulturális életben vezető szerepet töltenek be, birtokaikat modernizálták. Viselkedésükben a régi feudális elemek dominálnak, elkülönülnek más társadalmi

rétegektől, saját csoportjukon belül házasodnak, kapcsolatban vannak az európai arisztokráciával. 2. Nagytőkések „burzsoázia” Nagy vagyonnal rendelkeznek, kezükben van a gyárak, bankok irányítása. Főként német és zsidó származásúak. Kis létszámú csoport, egy részük megpróbál hasonulni az arisztokráciához, bárói, grófi címet szereznek. 3.„Úri” középosztály A középbirtokos nemesség (200-1000 hold földterület) egy része pénzhiány miatt nem tudta modernizálni birtokát, így elveszítik földjeiket. Kénytelenek hivatalt vállalni a közigazgatásban, a hadsereg tisztikarában. Továbbra is ragaszkodnak az úri életformához, viselkedésükben az arisztokráciához próbálnak hasonlítani. Mintát szolgáltatnak ezzel a viselkedéssel az értelmiségnek. Ehhez a réteghez való tartozás nem a pénztől, vagyontól függ, hanem a származástól, és egyre inkább az iskolai végzettségtől is. (Az érettségizett ember

tartalékos tiszt lehetett, az, pedig már „úriembernek” számított). Viselkedésük számos irodalmi alkotásban megörökítésre került (pl. Mikszáth K A Noszty fiú este Tóth Marival) Ehhez a réteghez tartoznak a különböző értelmiség foglalkozások (jogász, tanár, orvos stb.) 4. Kispolgárság Jelentős létszámú csoport, számuk eléri az 1 milliót. Kiskereskedők, boltosok, műhellyel rendelkező kisiparosok tatoznak ehhez a réteghez. Igyekeznek elkülönülni a gyári munkásságtól, ugyanakkor a jól fizetett szakmunkások sokszor ugyanilyen, vagy magasabb életszínvonalon éltek. 5. Gyári munkások Létszámuk folyamatosan növekszik, eléri a korszak végén a 900 ezret. A fejlett ipari országokhoz képest mégis alacsony a létszáma a magyar munkásságnak, az ország továbbra is mezőgazdasági jellegű. Sok szakmunkás érkezik a monarchia osztrák részéről, viszonylag magas fizetést kapnak A legtöbben azonban a segédmunkások vannak, ők,

nagyon alacsony bérért dolgoznak, mert nagyon sokan akarnak ilyen munkát vállalni, főleg a falut otthagyó agrárproletárok. Kialakulnak a különböző munkásszervezetek, a politikai életben megjelenik a Szociáldemokrata Párt, mint a munkásosztály képviselője, a cenzusos választójog miatt azonban csak kevés munkás rendelkezik szavazati joggal. Létrejönnek a szakszervezetek, a korszakban sikerül elérniük a heti pihenőnap bevezetését, a munkaidő csökkentését. 6. Parasztság A legnagyobb létszámú csoport, több millió fő sorolható ide. Vagyoni alapon több csoportra osztható, a vagyont földterületben méri ez a réteg. A magyar mezőgazdaságban a nagybirtok a jellemző, ezért magas a földnélküliek száma. A) gazdagparasztság Kezükben van a falu irányítása, sokszor napszámosokkal, cselédekkel dolgoztatnak, 50-200 hold földdel is rendelkeznek. Mindent megtesznek, hogy a földjüket megtartsák, vagy még újabba területeket is

szerezzenek. Jómódban élnek, de élesen elkülönültek az úri rétegektől A korszakban létrejön a kisgazdapárt, mint a birtokos parasztság politikai pártja. (1906) B) Középparasztság 10-40 hold földdel rendelkeztek, amit a család munkájával műveltek és ebből meg is tudott élni a család szerényen. Fél a lecsúszástól, a föld elaprózódásától, ezért többnyire csak egy gyereket vállalnak. C) Kisparasztság és az agrárproletárok Kevés földdel rendelkeznek, vagy egyáltalán nincs földjük. Kénytelenek napszámosként vagy cselédként dolgozni a birtokosok földjein. Sokan a városban próbálnak segédmunkásként elhelyezkedni, de túl kevés munkalehetőség van. Amikor a 19 század végén megszűnnek nagy építkezések, nehezen találnak unkát. Közülük vándorolnak ki a legtöbben az országból, a jobb élet reményében