Szociológia | Szociális munka » Rénes László - Közösségi szociális munka

Közösségi szociális munka Közösségi szociális munka Közösségelméletek A közösség alapvető kritériuma az, hogy az egyén összes társadalmi kapcsolata megtalálható benne. A közösség a társadalmi élet területe, amelyet bizonyos fokú társadalmi kohézió jellemez. A közösség alapja a helyi jellege (locality) és a közösségi érzés A közösség az együttélés területe. Az együttélés mellett arra a tudatra is szükség van, hogy a tagoknak a közös földterületen kívül az életmódjuk is azonos. 1 Történelmi szempontból a közösség olyan kifejezés, amely egy nép vagy az emberiség életének közös voltát hangsúlyozza. Ahogy a népi életmód átadja a helyét a technológiai civilizációnak, a társadalmi integráció új alapjainak kell megjelennie, ha az emberek továbbra is képesek akarnak maradni a közös fellépésre az eltérő érdekekkel és az egyre növekvő kölcsönös függőséggel jellemezhető viszonyok között. 2

Az "igazi" közösséget rendszerint szerteágazó érdekekkel rendelkező (multi-interest), heterogén csoportnak tekintik, aminek egysége azokból a kölcsönös függőségi viszonyokból ered, amely a csoportok között akkor jön létre, amikor egy közös helyen, saját különböző érdekeik érvényesítése érdekében tevékenykednek. 3 A városlakók az urbánus övezeteken belül létrehozták azokat a közösségeket, amelyek kielégítik azokat a személyes és pszichológiai funkciókat, amelyeket egykor az izolált vidéki közösségek kínáltak. 4 A helyi közösség, akár közigazgatási egységnek (polity), gazdaságnak vagy társadalomnak tekintjük, oly módon nyilvánul meg, mint egyfajta rend, amelyben bizonyos elvárásoknak megfelel és bizonyos funkciókat végrehajt. Ha az egészen belül bizonyos struktúrák saját céljaik megvalósítására törekednek, ez olyan célokat, stratégiákat és szerepeket nyújthat tagjaiknak, amelyek a

racionális cselekvést szolgálják. A bizonyos célok ész-szerű megvalósítását célzó interakció eredményei részben együttesen funkcionálisak, még akkor is, ha tervezetlenek. A közösségek tevékenységének nagy része bizonyos társadalmi struktúrák irányítás nélküli együttműködéséből áll, ahol minden struktúra adott célokat keres és ennek következtében összekapcsolódik másokkal. 5 Az a nézet, amely szerint a lakóhelyi közösség (locality community) visszaállítása csökkentené a különböző társadalmi problémák mennyiségét, számos tanulmánnyal alátámasztható. 6 A szociális munka közösségi megközelítése Alapvetően szükséges készségek a problémák felismerésének és elemzésének, és a mások problémamegoldó cselekvését elindító katalizátorként működés képessége. Ez magába foglalhatja a meglévő szolgáltatások hatékonyabb kihasználására buzdítást, önsegítő csoportok ösztönzését,

vagy erőforrások mozgósítását a szolgáltatások javítására, vagy a helyi 1 R. M MacIver - C H Page: A közösség az, melyben az egyén teljes életet élhet IN: A Szociális munka elmélete és gyakorlata, 3. kötet Közösségi szociális munka Szerk: Gosztonyi Géza (Semmelweis, Bp 1996) 2 Louis Wirth: Adalékok a helyi közösség definíciójához IN: A Szociális munka elmélete és gyakorlata, 3. kötet (Semmelweis, Bp. 1996) 3 Melvin M. Webber: Az érdekközösség definíciójához IN: A Szociális munka elmélete és gyakorlata, 3 kötet (Semmelweis, Bp. 1996) 4 J. Bensman - A J Vidich: A közösség formái radikálisan megváltoztak IN: A Szociális munka elmélete és gyakorlata, 3 kötet (Semmelweis, Bp. 1996) 5 Norton E. Long: A helyi közösség mint a játszmák természetrajza IN: A Szociális munka elmélete és gyakorlata, 3 kötet (Semmelweis, Bp. 1996) 6 N. Dennis: A közösség ideológiája IN: A Szociális munka elmélete és gyakorlata, 3 kötet

(Semmelweis, Bp 1996) 1 Közösségi szociális munka célkitűzések megváltoztatására irányuló nyomásgyakorlás érdekében. A legkülönfélébb készségeket és képességeket kívánják meg a szociális munkásoktól, többek közt csoportszervező, csoportvezető, politizáló, lobbyzó, kommunikációs, pénzteremtő (fundraising) készségeket. A közösségi szociális munkás a helyzetükön leginkább változtatni képes, míg az egyéni esetkezelő szociális munkás a helyzetükön legkevésbé változtatni képes emberekkel foglalkozik a hiedelem szerint. De általában igen hatékony közösségi munkát lehet végezni korábbi eseti problémákat felmutató klienseinkkel is. 7 A közösségszervezésaz a folyamat, amelyben a helyi közösség bátorítást és ösztönzést kap, hogy erejét felbecsülje és összefogjon annak érdekében, hogy kielégítse a közösség egészségügyi, jóléti és szabadidős szükségleteit. Tevékenységéhez tartozik

az egy vagy több témát érintő lakossági szervezőmunka ösztönzése és bátorítása, a probléma természetének meghatározása, a csoportok közös erőfeszítéseinek összehangolása, a tényfeltárás, a megvalósítható célok megfogalmazása, propaganda és ismeretterjesztés, kutatás, tervezés, anyagi erőforrások felkutatása, a cél megvalósításához szükséges stratégia kidolgozása, és mint "többlet erőforrás" mindig készen kell állnia a segítségnyújtásra, tanácsadásra. Egy közösségi ügy számos feladat elvégzését igényelheti, amelynek rendszerint szükségessé teszik, hogy a közösségszervező különféle szerepekbe bújjon: • 1. A "képessé tevő" (enabler) Ez a közösségszervező klasszikus vagy hagyományos szerepe. Szerepe az, hogy előmozdítsa a közösségszervezés folyamatát • 2. Az "alkusz" (broker) A segítségre szoruló egyéneket és csoportokat kapcsolja össze a közösségi

szolgáltatásokkal. • 3. A "szakértő" (expert) A legkülönbözőbb területeken szolgál információval és tanáccsal. • 4. A "szociális tervező" (social planner) Összegyűjti az adott szociális problémával kapcsolatos tényeket, majd elemzi őket, hogy megállapítsa, melyek lennének a legésszerűbb megoldási formák. Kidolgoz egy programot, megkeresi az anyagi támogatás forrásait, és megpróbál egyetértést kialakítani a különböző érdekcsoportok között, a programot illetően. • 5. Az "érdekképviselő" (advocate) Ez olyan aktív irányítói szerep, amelyben a közösségszervező a kliens vagy egy lakossági csoport érdekképviseletét látja el. • 6. Az "aktivista" (activist) Alapvető intézményi változásokért küzd; a cél gyakran magába foglalja a hátrányos helyzetű csoport érdekében végrehajtott hatalmi vagy erőforrásbeli változásokat. A közösségfejlesztés olyan társadalmi

folyamat, amelynek révén az emberek jobban megtanulnak együtt élni a frusztrációt kiváltó és változó világ helyi aspektusaival, és azokat valamennyire ellenőrzésük alá vonni. (Biddle-Biddle, 1965) Fontos, hogy a stratégia logikus fejlődés eredménye legyen. Az emberek szeretik magukat logikusan gondolkodó lényeknek tartani. A közösségszervező tehát oly módon építse föl a stratégiát, hogy az akciók egymásutánisága rendkívül logikusnak tűnjön. Saul Alinsky taktikai szabálya: "amikor csak lehetséges, az ellenfél tapasztalati körén kívül kell kerülnünk", hogy zavart, frusztrációt és félelmet keltsünk benne. Minden stratégia célja az, hogy közelebb vigye a csoportot a tárgyalóasztalhoz, nem pedig hogy eltávolítsa onnan. A közbenső győzelmek azért fontosak, mert életben tartják az ügyet, és segítik a döntő győzelem elérését. A közbenső győzelmek értelmezése azért fontos az embereknek, mert látják

az előrehaladást, és hogy közeledik a "végső" cél megvalósulása. Ha egy demokratikus közegben az embereknek megadatik a lehetőség, hogy a saját életüket és a közösség életét irányítsák, megváltozik az önmagukról és másokról kialakított képük, 7 Gosztonyi Géza: Bevezető IN: A Szociális munka elmélete és gyakorlata, 3. kötet (Semmelweis, Bp 1996) 2 Közösségi szociális munka kitágul a horizontjuk, és az önérdek helyett a közösség vagy a város érdekei kerülnek előtérbe. 8 Mivel az események menetét befolyásolni tudják, egyre inkább meggyőződnek arról, hogy egy demokratikus társadalmon belül a társadalmi irányítást is meg lehet osztani. A demokrácia talán nem annyira egy frakciónak a többi feletti győzelmében erősödik (mégha a jó győz is), hanem az irányítás megosztásában és mindenki jólétének, megnövekedett felelősségének keresésében. Túl gyakran tekintik a közösség

jobbítására irányuló cselekedeteket egyszeri vállalkozásnak (vagy vállalkozások sorának), amit minél hamarabb le kell zárni, be kell fejezni. Ezzel szemben áll az a vélemény, hogy mindez nem befejezhető folyamat. Az emberek itt olyan végeláthatatlan problémák enyhítésére vállalkoznak, amelyeket a modern élet állít eléjük, s csupán azért jutnak előbbre, hogy újabb és újabb nehézségekre ébredjenek rá, melyek egy részét az általuk okozott változások idézték elő. 9 A szervezőmunka akadályai A dogma - az emberi szabadság ellensége. Az emberi gondolat annak a kételynek az apró parázsától izzik fel, hogy "valóban igazunk van?". Azok viszont, akik megingathatatlanul hisznek abban, hogy birtokában vannak az igazságnak, azok sötétek belülről, és kívülről a kegyetlenség, az igazságtalanság, a szenvedés sötétségébe borítják a világot. Minden társadalom elnyomja és bünteti azokat a gondolatokat, amelyek

veszélyeztetik az uralkodó status quo-t. Minél régebbi egy forradalom, annál inkább visszavonul a történelembe, annál szentebb lesz. Vallási, gazdasági, szociális, politikai, jogi traktátumok tömegeiben támadják a forradalmi eszméket, a változtatásra irányuló cselekvést. Erkölcstelennek, csalónak, az Isten, a haza és anyáink ellen bűnnek minősítik azokat. Ma a forradalom a kommunizmus szinonímája lett, miközben a kapitalizmus a status quo-t jelenti. Ezen a földön azzal az emelkedett céllal alkotják a törvényeket, hogy azok a közös érdekeket szolgálják, aztán az életben ezek a közös kapzsiság jegyében érvényesülnek. Olyan zsidó-keresztény etika szellemében élünk, amely nem csak alkalmazkodott a rabszolgasághoz, a háborúhoz, és az emberi kizsákmányolás más szörnyűségeihez, hanem támogatta is ezeket, és támogat bármilyen status quo-t, amely uralmon van és intézményeit nem fenyegeti. A hatalom élvezete végzetes az

élet bonyolultsága és finomságai szempontjából. Az uralkodó osztályok degenerálódnak, mert fegyelmezetlen, egoista túlzásokba esnek a készként rendelkezésükre álló élvezetekben. (Whitehead) A zsidó-keresztény etika szerint erkölcstelen dolog, ha tekintet nélkül másokra csak a saját anyagi jólétünkkel törődünk. Ez a magatartás nem egyszerűen nem etikus, hanem rosszabb: rövidlátó és ostoba, valójában az állati szintnek felel meg. Rossz szolgálatot tettek a jövőnek azok, akik a moralitást, az erkölcsi követelményeket elszakították az emberek hétköznapi igényeitől, és az önfeláldozás és az altruizmus szintjére emelték azokat. Az igazság az, hogy nem az ember "jobbik énje", hanem jól felfogott önös érdeke az, ami megköveteli, hogy segítse felebarátját. 10 A hatalom erőt jelent, míg a szeretet olyan emberi gyengeség, amellyel szemben az emberek bizalmatlanok. Az élet szomorú ténye, hogy a hatalom és a

félelem az, ami a bizalom és a hűség forrása, nem pedig a szeretet. Ha az emberek úgy érzik, hogy nincs hatalmuk a dolgokon változtatni, akkor nemfognak azon gondolkodni, hogy mit kellene csinálniuk és hogyan. Csak amikor az embereknek valóságos lehetőségeik vannak arra, hogy cselekedjenek, megváltoztassák a körülményeket, akkor kezdik átgondolni a problémáikat, akkor kezd 8 Charles Zastrow: A szociális munka közösségi gyakorlata IN: A Szociális munka elmélete és gyakorlata, 3. kötet (Semmelweis, Bp. 1996) 9 W.W Biddle - LJ Biddle: Városi esettanulmány IN: A Szociális munka elmélete és gyakorlata, 3 kötet (Semmelweis, Bp 1996.) 10 Saul D. Alinsky: A cél IN: A Szociális munka elmélete és gyakorlata, 3 kötet (Semmelweis, Bp 1996) 3 Közösségi szociális munka megmutatkozni az a képességük, hogy érdemi kérdéseket tegyenek fel, szakemberekkel tanácskozzanak és keressék a helyes válaszokat. Az embereknek az adott közösségben

sorozatosan olyan frusztrációban van részük, hogy a közösségi tevékenységben való részvételi szándékuk fokozatosan a nullára csökkent. Az emberek képesek anonimitásban élni, miközben szomjazzák az elismerést a közösség részéről. A siker elengedhetetlen az ember önbecsüléséhez A feladat az, hogy az embereket mozgásra, cselekvésre,részvételre bírjuk. Az emberek egyszerűen képtelenek egy számukra teljesen új eszmét, elképzelést azonnal megérteni. A változástól való rettegés egyike a legmélyebben beépült félelmeknek, ezért egy új elképzelést a régi nézetek közegébe kell ágyazni. Aki szervez, annak tudnia kell, milyen hatalmas szerepet játszik a racionalizálás a tömegek magatartásában. A közösség racionalizálásában a helyi vezetőknek az a törekvése nyilatkozik meg, hogy megmagyarázzák, igazolják, miért nem értek el eredményt a szervező megjelenéséig. Egy rakás ellenvetésük lesz a különböző

szervezeti eljárásokkal szemben Ezek azonban nem igazi érvek, hanem igyekezet annak igazolására, miért nem léptek fel vagy szervezkedtek korábban. A legtöbb ember nemcsak a szervező előtt akarja igazolni magát, hanem önmaga előtt is. Tanuld meg felismerni a racionalizálást és kezeld racionalizálásként Törj keresztül rajta. Ne kövesd el azt a hibát, hogy komolyan veszed és csatába szállsz velük, mintha olyan ügyek lennének, amivel kapcsolatban meg kellene nyerned magadnak az embereket. A szervezet az emberek olyan csoportja, akiket az érdekek fűznek össze. Bármilyen szervezetről legyen is szó, mindig érdekek húzódnak meg mögötte, függetlenül attól, milyen "világmegváltó" ideológiába legyenek ezek burkolva. 11 Az emberi méltóság tisztelete Megtanulni tisztelni mások emberi méltóságát azt jelenti, hogy nem fosztjuk meg őket attól az elemi joguktól, hogy érdemben részt vegyenek saját problémáik megoldásában. Az

önbecsülés egy törékeny dolog és nem egy eleve meglévő örökké fennmaradó valami. Nap mint nap meg kell érte küzdeni, és csak azok esetében alakul ki és marad fenn, akik aktív szerepet játszanak saját válságaik megoldásában, akik nem passzívak, nem tanácstalanok, akik nem kényszerülnek arra, hogy hálás gyermekként fogadják egy paternalista hatalom "jószándékú" atyáskodását. Ha úgy segítünk az embereken, hogy közben megvonjuk tőlük azt a lehetőséget, hogy cselekvően közreműködjenek saját gondjaik megoldásában, az ilyen segítség semmiben sem járul hozzá egyéni fejlődésükhöz. Az ilyen segítség csak növeli a kiszolgáltatottságukat azokkal szemben, akik a népben "segítve" akarják fenntartani saját hatalmukat, vigyázva arra, hogy nehogy a nép maga segítsen önmagán, feleslegessé téve a kéretlen segítők seregét. Az ilyen segítség, lényegét tekintve nem adás, hanem elvétel - az emberek

önbecsülésének az elvétele. Az önbecsülésüktől megfosztott emberek nem hisznek saját erejükben, ezért képtelenek hatékony, önerős társadalmi cselekvésre. Ez az "elvétel" lehet tudatos, de fakadhat tudatlanságból is. Történjen azonban bármilyen megfontolásból is, a lényeg ugyanaz. Ismétlem: ha úgy akarunk segíteni másokon, hogy közben megfosztjuk őket attól a lehetőségtől, hogy problémáikat maguk oldják meg, lényegében az emberi méltóságot tagadjuk meg tőlük és ez egyben a demokrácia tgadása is. És teljesen mindegy, hogy ezt a gyakorlatot milyen ideológia "igazolja". Egy erre épülő rendszer hosszú távon működésképtelen. 12 11 12 Saul D. Alinsky: A kezdés IN: A Szociális munka elmélete és gyakorlata, 3 kötet (Semmelweis, Bp 1996) Saul D. Alinsky: A kezdés IN: A Szociális munka elmélete és gyakorlata, 3 kötet (Semmelweis, Bp 1996) 4 Közösségi szociális munka A szomszédság A

szomszédság és a rokonság, illetve a baráti kör egymást kiegészítő viszonyban állnak egymással. A szomszéd átvállal egy feladatot, amelynek teljesítésére a rokon vagy barát nem képes, de ezzel nem helyettesíti őt. A szomszédi viszony más alapelveken nyugszik, mint az üzleti viszony. Itt csereviszomyról van szó, α amelyben a viszontszolgálatra nem azonnal és nem megállapított becsérték szerint kerül sor, ezzel szemben feltételezi a bizalmat, a nézetazonosságot. Ezenkívül alapja a térbeli és a fizikai elérhetőség is: az érdekeltek tudják, hogy a másikat bízvást megkérhetik, bizonyosak egymás szolgálatkészségében, megbízhatóságában, egyetértésében, hozzájárulásában. 13 1. Felmérés • Bemutatkozás, kapcsolatteremtés • informális beszélgetések • befolyásos személyek: pl. iskola igazgató, pap, lelkész, házi orvos, szülői munkaközösség, helyi üzletemberek, szervezetek, intézmények vezetői stb. • a

problémák körvonalazása • informális megbeszélések • interjúk • kérdőív • lakosság körében: pl. aktív-inaktív lakosság, vagy inaktívak között aktív korú és inaktív korú. • intézményhálózat • önkormányzat • KSH • háttéranyagok, könyvtár • hangadók, "key-persons" • egyéb külső kapcsolatok • Megbeszélések, viták. 2. Összeoglaló tanulmány készítése • Elemzés és kiértékelés • szükségletek konkrét meghatározása • meghatározni: • ellátottak körét, • ellátók körét, • fenntartót. • konszenzust kell kialakítani • Tájékoztatás: • érintetteteket, lakosságot. • Jelentkezők: • szociális rászorultság, • tapasztalat. Az összegyűjtendő információk: 13 Elisabeth Pfeil: Szomszédsági és érintkezési kör a nagyvárosban; elméleti megfontolások IN: A Szociális munka elmélete és gyakorlata, 3. kötet (Semmelweis, Bp 1996) 5 Közösségi szociális munka

• • • • • • • • • • Helyrajz és helytörténet, településtörténet Közlekedés Kapcsolatteremtés Népességi adatok Munkaviszonyok, munkanélküliek Lakásviszonyok Oktatási lehetőségek Közösségi szervezetek és hálózatok, önsegítő csoportok léte Szabadidős lehetőségek Helyi és központi kormányzat (önkormányzat, helyi és parlamenti képviselők, pártok stb.) • Szociális szolgáltatások (pl. házi gondozás, hospice, hajléktalan melegedők, öregek klubja stb.) • Egészségügyi ellátások (egészségügyi szolgáltatások, sürgősségi ellátások stb.) • Rendőrség (kriminalitás). 14 Debrecen, 2000. április 24 Rénes László α A reciprocitás: A szimmetrikus csoportosulások kölcsönösen megfelelő pontjai közötti mozgásokat jelöli. A reciprocitás lényegéhez tartozik, hogy hiányzik belőle a nyereség motívuma, s a gazdasági lényegének

tagadása érdekében az adás és kapás közé beiktatódik az idő. Munkacsere, ami nem csupán személyek, hanem kisebb közösségek közötti tranzakció. A munkacsere szimmetrikusságot követel, de hiányzik belőle a nyereségelv. Segítségnyújtás baráti, családi, szomszédsági, stb. közösségben Nem tiszta reciprocitás ez, mert sokszor a viszonzást nem ugyanattól várják, akinek adták a segítséget, hanem a közösség más tagjától. Itt a közösség kontrollja az, ami szabályozó, a viszontszolgálat nem kötelező, de a közösség tagjaként szükséges feltétel, hogy számíthat rá a csoport, lesz, mikor aktivizálni fogja magát. 14 Michel Noble - Richard Bryant: Egy közösség arcéle (a helyi közösségi információk és forrásaik) IN: A Szociális munka elmélete és gyakorlata, 3. kötet (Semmelweis, Bp 1996) 6