Irodalom | Középiskola » Franz Kafka - Az átváltozás

Franz Kafka – Az átváltozás Franz Kafka a XX. századi irodalom egyik legjelentősebb újítója, az egyik legtöbbet vitatott alkotó. Német nyelvű regényíró, aki műveiben az emberi lét legmélyebb rétegeit kutatja és tárja fel. A XX századi ember életérzésének, az elidegenedésnek a legautentikusabb kifejezője. (Elidegenedés: az ember gyökértelenül, kiszolgáltatva, magára hagyva él Megbomlik a külső és belső világának összhangja.) Kafka úgy látta, hogy az embert olyan törvények és hatalmak vezérlik, melyeket nem ismer, ezért az ember bizonytalan, szorong, kiszolgáltatott. Műveiben megjelenik a tehetetlen ember, aki tehetetlen a felszín alatti rejtélyes erőkkel szemben. Úgy vélte, hogy az ember a társadalom gépezetében egy kicsi alkatrész, ezért törvényszerűen elszigetelődik, és így megromlanak a kapcsolatok. Ez a tény Kafka hőseinél bűntudatot okoz A bűn következménye pedig a büntetés (Kafka hősei meg is

bűnhődnek). Művei metaforikus jellegűek, ami történik, annak általában többletjelentése van. Ezért művei nem mondhatók tragikusnak, inkább groteszknek. Ezek az életérzések megjelennek műveiben is „Az átváltozás” című novella az író művészetének csúcspontja, és a regényhez vezető út egyik állomása. A kafkai életmű egyik legmeghatározóbb elbeszélése, mely az átváltozás mítoszok modern leszármazottja. Olyan történet, amelynek eseménysorát a hős átváltozása szabja meg. A mitologikus és irodalmi hagyományban az átváltozás lehet külső, gyakran transzcendens erők (istenek, varázslók) jutalmazásának vagy büntetésének eredménye, ill. belső, emberfeletti, varázstulajdonságok következménye. Gátolhatja vagy segítheti a szereplőt célja elérésében. Újfajta létállapotba helyezve új világokat, lehetőségeket nyithat meg a számára, vagy az új alak épp a lélek börtönévé válik. Az

átváltozás-történetekre gyakran jellemző a példázatszerűség. A hős sorsa lényeges és általános igazságokat példáz Kafka elbeszélésének címe előhívhatja Ovidius „Metamorphoses” (Átváltozások) című munkáját, de eszünk be juthat az „Ezeregyéjszaka” több meséje is, melyekben ugyancsak megjelennek az átváltozások. A legnagyobb különbség a mesék és Kafka műve között, hogy a mesékben tudjuk az átváltozás okát, megtudjuk, hogy jutalom vagy esetleg büntetés-e. Azonban itt nem ismerjük meg az átváltozás okát, eredetét. Az elbeszélés „in medias res” kezdődik, a főhős ébredésének pillanatában. Azzal a pillanattal, amely elválasztja az éjjeli álom és az ébrenlét világát. A két világ realitásjellege megcserélődik azzal, hogy Gregor Samsa azon a reggelen emberlétből féreglétre ébredt. Ez a fantasztikum valósággal megjeleníti a „rémálom” világát. Megszünteti a reális világ szintjén

természetesnek tartott összefüggéseket. A műben létrehoz egy új, abszurd világot, amit a valóság elmeiből épít fel, azonban az elemek összekapcsolása nem követi a hagyományt, a józanészt. A narrátor a nyitó mondatban a féreglétre vonatkozó „szörnyű” jelzővel külső nézőpontból értékeli az átváltozást. Ebben kifejeződik az ember férgektől, bogaraktól való irtózása, félelme. A groteszk képiségekkel (ízelt has, kapálózó lábak) tovább fokozza viszolygásunkat, miközben kíváncsivá is tesz minket. Arra kényszerít, hogy elfogadjuk azt a létállapotot, amitől tulajdonképpen undorodunk, és ebből a belső nézőpontból figyeljük és értelmezzük a történéseket. Samsa köznapi életében posztóval kereskedő utazóügynök, aki már 5 éve szolgál, beteget még soha nem jelentett. Családjának anyagi támaszt, biztonságot nyújt Azonban életét a szürkeség, egyhangúság, a kötelesség- és a felelősségérzet

tölti ki. Egy igazi alkalmazkodó művész, alkalmazkodik a munkahelyi elvárásokhoz, pontosan teljesíti a rá bízott feladatokat. Samsa tudata az átváltozás ellenére megőrzi ésszerű működését, ítélőképességét. Sőt, személyisége az emberi világból való kirekesztődés miatt önreflektívebbé válik: folyamatosan Franz Kafka – Az átváltozás 1 megfigyeli és értelmezi önmagát és környezetét. A féreglétbe való átalakulása folyamatszerű Kezdetben maga is rossz álomnak véli átváltozását (önmagától undorodik), majd alkalmazkodva a helyzethez, egyre természetesebben érzi magát új állapotában. Meg tanulja érezni, irányítani és használni új testét. Közben Gregor egyre inkább kirekesztődik régi világából. Hangját nem értik, látása elhomályosul, a családja kizárja életéből, magára marad, ezen kívül fizikai és lelki bántalmazások is érik, végül lomtárrá alakított szobájában maga választja a

halált. Átváltozása után rávilágít az emberi kapcsolatok igazi lényegére, meglátja a mélyebb igazságokat. Szembesül családja nyomorával, apja durvaságával, a hivatal embertelenségével, általában pedig a reális emberi világ ostobaságával és gonoszságával. Azonban megszabadul előző kötöttségeitől, és megértésvággyal fordul családja felé. Átváltozását családtagjai mind máshogyan élik meg. Anyja nem tudja ebben az elváltozott állapotban elfogadni, ahogy apja sem, aki elzavarja, sőt haraggal és nyílt agresszióval fordul felé. Húga a legmegértőbb, szánalmat érez iránta, Ő az egyedüli, aki törődik vele, ételt hoz neki, Ő közvetít a család és Gregor között. Az átváltozás állandósul, visszafordíthatatlan. Családtagjai eltávolodtak tőle, teherré vált a számukra. Végül a döntő mondatot húga mondja ki: meg kell szabadulniuk az állattól! Gregor maga is belátja, hogy pusztulnia kell. Önszántából - a

családra való tekintettel választja a halált. Eltűnésével a család visszatér a "normális" kerékvágásba, visszaáll a harmónia A mű többféleképpen értelmezhető. Gregor átváltozása felfogható a világból való kivonulásnak, egyfajta lázadásnak, de büntetésnek is, ami jellegtelen, önfeladó életéből fakadt. Halála értelmezhető büntetésként, amelyet az elhagyott világ mért rá kiválása miatt, de olyan önfeláldozásként is, amelyben személyiségének igaz emberi tartalma nyilvánul meg. Szólhat a világtól és önmagától való elidegenedéséről, de a személyiség elbizonytalanodásának, önazonossága elvesztésének tapasztalatáról is. A narrátor nem értékel, nem kommentálja a történéseket, nem keresés nem mutat indítékokat, így a mű értelmezése az olvasóra vár. Örkény István ötvenes évek végén írt műve felfogható egy Kafka-parafrázisnak, melynek címe: „A visszaváltozás”. A novella a „Az

átváltozás” egyfajta „továbbírása”: a bogár tetemének eltávolítását magára vállaló cselédlány a fiatal férfivá visszaváltozott Gregor Samsát pillantja meg a lomtárrá silányított szobában. Az emberi hangját csak fokozatosan visszanyerő ifjú azonban nem sok örömöt talál a visszaváltozásban. Apja rögvest azzal vádolja meg, hogy a családnak kellemetlenséget és viszontagságokat okozva, szántszándékkal változott rovarrá. A fiatalemberen ismét csak úrrá lesz a régi bűntudat, s elbizonytalanodik: vajon nem volt-e benne titkos hajlam arra, hogy rovar legyen. Örkény írása így az eredeti, lezáratlan művet befejezi, lezárja azt. Franz Kafka – Az átváltozás 2