Irodalom | Tanulmányok, esszék » Imitáció a reneszánsz szerelmi lírában

Imitáció a reneszánsz szerelmi lírában “A humanista szerelmi költészet mindig udvarló színezetű és kitűzött célja van: az imádott meghódítása. A megindításnak három ilyen eszköze van, amelyek kiegészítik egymást és egymásba is olvadnak. Az első és legfőbb eszköz a bók Másik hódító eszközük a szánalomkeltés. A szenvedések rajza rendesen együtt jár a harmadik eszközzel: a szmerehányással és a váddal. “ (Eckhardt Sándor) A reneszánsz kultúra emberközpontúsága és az antik kultúra különlegesd kultusza együttesen jut kifejezésre a reneszánsz legnagyobb szellemi áramlatában, a humanizmusban. A humanizmus fő jellemvonása az emberközpontúság, etimológiailag is kifejezésre juttatva, hogy lényege az ember(homo). Emellett jelent ugyanakkor általános és klasszikus műveltséget is. Magyar irodalmunkból, mint humanista költőt, mettőt említenék meg: Janus Pannoniust és Balassi Bálintot. Janusszal nálunk addig

ismeretlen költő jelenik meg teljes humanista fegyverzetben. Számára a költészet nemcsak afféle mellékes familiárisi ténykedés, hanem egyenesen lételem. Ő gondolatait, érzéseit közérdekűnek tartja és azt vallja, hogy ha már nem lesz olvasóközönsége, őakkor is írni fog, ha másnak nem hát a Múzsáknak. S bár szerelmi lírája nem annyira ismert, imitációt azért nála is tapasztalhatunk: nézzük csak a névváltoztatását, vagy akár a nyelvezetét, amely a kései császárkori latinból táplálkozik. Másik híres költőnknek, Balassi Bálintnak viszont pont a szerelmi lírája az, mely leginkább közismertté tette. Érdekes életutat járt be! Az a költő volt, ki mindig a tökéletesre törekedett, s minél mélyebbre süllyedt, onnan annál nagyobb erővel próbált kirugaszkodni. A reneszánsz nagy álma: az e világi harmónia megteremtése Ez volt Balassi legnagyob álma is. Ez a mindig a tökéletes harmóniára való törekvés hozta ki

belőle az igazi poétát. Szerelmi lírájában imitációként tapasztaljuk a kedves álnevét, mikor a Júlia-verseket tulajdonképpen Losonczy Annának írja. Szerelmét többször virágnévvel is illeti, ugyanakkor ihletődik Petrarca Laura-verseiből. Az imitáció elemeként használ mitológiai motívumokat, mint példáúl Vénusz istennőt, a Júliát hasonlítja a szerelemhez című költeményében. A reneszánsz korban élő humanista költő elméletileg tudja, hogy a világ és természet közötti harmónia létrejöhet, ám a kor valóságában ez mégis megvalósíthatatlan, elérhetetlen marad