Irodalom | Tanulmányok, esszék » Fővárosunk a szépirodalomban

Fővárosunk a szépirodalomban „Duna! Oh te drága Neptunus magzatja! Szépséged Európa minden vizét hatja, Örvényidben magát hány viza nyugtatja? Arany fövényednek drága minden latja.” „Ó, mint imádlak, mint szere5tlek csordult szívem bálványa Pest; ha rámfuvall százsínű lelked, a vér ereimben újra pezsg.” (Kosztolányi Dezső. Budapest) (Gvadányi József) „Jó nem kell, ha az emberiség s nem a nemzet adja: Nékem az emebriség s Pest s Buda tája a hazám.” (Kazinczy F: Misoxenia) Előtte a folyam az új híd Még rajta zászlók lengenek: Ma szentelé fel a komoly hit, S vidám zenével körmenet: „Nyeré „Szűz Szent Margit” nevet. (Arany János: Híd-avatás) „Óbuda az a hely, ahol jóformán minden érdemleges dolog a vendéglőkben történik, mert az embereknek nincs meg a kellő otthonuk, hogy odahaza is történhessen velük valami. Szűk kis odvakban, rosszszagú kamrákban töltik otthoni életüket. Itt nincs kert, nincs

kastély, nincs szalón, mint a regényekben, ahol a regények történnek Azért sehol oly szükség nincs vendéglőkre, mint Óbudán.” (Krúdy Gyula: Etel király kincse) „Vallott nekem a Nyulak-szigete Regék halk éjén. Íme a titok: Királyi atyja klastromba veté Legendák szűzét, fehér Margitot. (Ady E.: Szent Margit legendája) „Az ég legyen tivéletek, Űllői –úti fák. Borítsa lombos fejetek Szagos, virágos fergeteg, Ezer fehér virág. Ti adtatok kedvet, tusát, Ti voltatok az ifjúság, Üllői-úti fák.” (Kosztolányi Dezső: Üllői-úti fák) + Hajnali részegség) „Bűvölten állt az utca. Egy sovány akác részegen szítta be a drága Napfényt, és zöld kontyában tétován Rezdült meg csüggeteg és halovány Tavaszi kincse: egy-két fürt virága.” (Tóth Árpád: Körúti hajnal) „ a Kálvin téren egy autóbusz nekirohant egy fának. Hirtelen az egész városban megálltak az össze villamosok. Minden megállt, még a kisvasút

is a játéküzlet kirakatában. Csönd lett” (Örkény István. Egyperces novellák) Már a XVIII. századtól kezdve több szerzőnk is említést tesz fővárosunkról, szeretettel emlegetve, pl: Gvadányi József, Kazinczy Ferenc, később Berzsenyi Dániel, de igazán népszerűvé csak a romantika korában nő. Az MTA megalapítása után a magyar nyelv őrzésének helye lesz. Kisfaludy Károly vezetésével ide kerül az irodalmi központ (elorozva ezzel a stafétát Kazinczy Széphalmától) a kultúra, a társasági élet itt pezseg leginkább. A szalonok élete lehetőséget ad a költőknek a személyes találkozásra, ahol verseiket megoszthatják az érdeklődő, művelt közönséggel, ahol ünnepelt költőkké válhatnak. Minden reformkori költő megfordul Pesten hosszabb-rövidebb ideig: Madách, Petőfi, Jókai, Vörösmarty, Arany. 1837-ben létrehozzák a Pesti Magyar Színházat A reformkorban egyre többen költöznek Pestre, vannak ugyan gátló

tényezők: pl: a „pesti árvíz”, de komolyan nem befolyásolhatják a város növekedését. A lakosság növekedésével növekszik a város politikai súlya is, a márciusi forradalom, Batthyány Lajos kivégzése, Deák vezetésével itt központosul a „passzív ellenállás”. A kiegyezésnek és az azt követő dualizmusnak köszönhetjük, hogy 1873-ban a városrészek egyesülnek és létrejön Budapest székesfőváros. A Lánchíd után, megépül a Margit-híd, Arany János versében emlékezik meg az avatásról. Beindulnak a pesti újságok, megjelenik a karikatúra. Mikszáth Kálmán már ebben a városban írhatja irodalmi karcait, regényeit (Pl: Új Zrínyiász) a parlament munkájáról Jókaival egyetemben. Látványos fejlődés látható: Parlament, Halászbástya, Földalatti (a kontinensen először), Hősök tere. Beindulnak a bérházak és a gyárak építései, amelyek részben a zsúfoltságot, részben a szegénységet is általánossá teszik a

városban. A Nyugat nemzedékének nagy alkotói éneklik meg ezt a kettősséget lírájukban: pl: Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád. A korábbi természeti tájversekkel szemben megjelenik a városi táj képe elsősorban József Attilánál. A közlekedési eszközök a létezés, az emberi élet szimbólumává változnak: Kosztolányi Dezső: Esti Kornél című művében a főhős a körúti villamoson éli életét és halad az elmúlás felé. Fontos kiemelnünk a kétarcúságot, az egyik egy tiszta, szép arisztokrata, polgárosult Budapest, a kávéházak irodalmával (Heltai Jenő, Rejtő Jenő), a cukrászdákkal, szórakozóhelyekkel. A Tóth Árpád: Körúti hajnal - ban megérzett csodás pillanattal. A másik a móriczi látásmód világa az öngyilkosságra készülő árva kislánnyal és a Budapestre munkáért érkező Boldog ember világával