Nyelvtanulás | Magyar » A névmás

A névmás A névmás főnevet, melléknevet, vagy számnevet helyettesítő szó. Csak főneveket helyettesít A névmás fajtája Személyes Visszaható Kölcsönös Főneveket, mellékneveket, számneveket helyettesít Birtokos Mutató Kérdő Vonatkozó Határozatlan Példák szerepe A három nyelvtani személy E: én, te, ő nevét helyettesíti T: mi, ti, ők Ragozott: (én) rólam, (te) hozzád, stb. Rámutat a beszédbeli sze- E: magam, magad, maga mélyre, és kifejezi a cseT: magunk, magatok, maguk lekvésnek az alanyra való visszahatását Személyek cselekvésének egymás kölcsönösségét fejezi ki. A birtokos és a birtok nevét E: enyém, tied, övé helyettesíti T: mienk, tietek, övék Rámutat a helyettesített ez, az, ugyanaz, ilyen, olyan, efféle, enyszófajra nyi, annyi, emennyi A helyettesített szófajra ki?, mi?, micsoda?, milyen?, mekkora?, kérdez mennyi?, hányadik? Előre – vagy visszamutat a aki, ami, amely, amilyen, amekkora, főmondat

valamelyik sza- amennyi, ahányadik vára. Olyan névszót helyettesít, valaki, bárki, semmi, valamilyen, seamelyet nem tudunk vagy mekkora, valamennyi, minden nem akarunk megnevezni. Névmások használatában ügyeljünk a következőkre: 1., Mivel nyelvünkben az igei és a birtokos személyragok utalnak a személyre, ne használjunk se személyes, se mutató névmást, ha a megfelelő személyt nem akarjuk hangsúlyozni! 2., Az ők hangsúlytalan helyzetben épp úgy helyettesítheti tárgyak nevét is, mint a hogy az az és azok nyomatékos helyzetben személyek nevét. 3., Az amelyik névmás emberre, dologra egyaránt utalhat, de csak akkor, ha több közül egy bizonyosról van szó