Irodalom | Középiskola » Francois Villon

François Villon (1431?-1463?) Szegény családban született, apja fiatalon meghalt. Egyik nagybátyja - aki pap és jogász voltlett a gyámja Ő volt az, aki Villont többször megmentette a börtönbüntetéstől és a halálra ítéléstől. Gyerekkorában egy ideig szorgalmasan tanult, az egyetemi tanulmányait is elkezdte, de soha sem fejezte be őket. Életét a züllött kicsapongások, az őszintemegbánások, a folyamatos újrakezdések jellemezték A 100 éves háború (1337-1453) után Franciaországban a rend teljesen felbomlott, ellenőrizetlen csapatok garázdálkodtak országszerte. Az erkölcsi züllés hatására a diákok is többre tartották a mulatozást, különféle csínyeket a tanulásnál. Villon első jelentősebb gyűjteménye a Hagyaték címet viselte. Ezt később a kutatók Kis Testamentumnak neveztek el Legjobb költeményeit az ún Nagy Testamentum tartalmazza Műfajilag majdnem 200 oktávot és köztük 15 balladát találhatunk Ezek közül a

balladák a leg jelentősebbek. A provanszál ballada szó jelentése táncdal Későbbi századokban a balladák tragikus témájú és hangvételű, gyakran párbeszédes formájú művek. A villoni balladák 2 fő részből állnak: • 3 db 8-10 soros versszakokból, amelyek hasonló rímelés köt össze • A 4. versszak egy ajánlás (refrén is van) A balladák témájukban, hangnemükben és hangulatukban meglehetősen változatosak. Az édesanyjához szóló, imaszerű alkotás. A költő hisz abban, hogy anyja imája által bűneitől megváltatik. Nő ismerőseiről, ill. a bordélyházak lakóiról tréfás, pajzán hangnemben ír a leggyakrabban (Ballada vastag Margotról) A Nagy Testamentum c. költeményei nagyrészt visszatekintések Egy sokat megélt és tapasztalt ember, helyenként öniróniával teli életösszegzései Állandó visszatérő motívumok a szerelem, a mámor, a halál Életének majdnem mindegyik periódusa azt tudatosítja benne, hogy az élet

dolgai és értékei mulandók, és csak a halál a biztos. A haláltánc motívum gyakori a gyűjteményben, ahogyan az egész középkor művészetében A haláltánc balladája A haláltánc résztvevői az emberi élet, ill. az egyes emberi típusok jellegzetes alakjai: a hatalmat birtokló, az embereket árunak tekintő uralkodó ugyanolyan sorsra jut, mint a buja életet élő kurvák, a semmittevő úri nők, a magukat okosnak mondó, de kontár orvosok, a zsugori bankárok, és a titkot kereső alkimisták. A sort kiegészítik még az álszent püspökök és a hiszékeny gyermekek Az utolsó versszakban a földműves alakja jelenik meg Ő az egyedüli, aki várja a halált. Ő, akinek a munkája a földhöz, a természethez kapcsolódik, tehát rendszeresen szembesül a halál és az ujjá születés jelenségével. Tehát számára természetes az, hogy meg kell halni. S ő az egyedüli, aki nem önző, hiszen hamvai szétszórásával megtermékenyítené az utódok

földjét. Villon verseiben hűen jelenik meg a középkori világban az ember kiszolgáltatottsága. Költeményeinek végső hite, hogy az ember esendő, állandóan bűnbe esik, s talán csak a krisztusi megbocsátás oldozhatja fel bűneit