Szociológia | Szociológiatörténet » Forgó Mónika - A 80-as évek folyamatos válsága

Alapadatok

Év, oldalszám:2005, 2 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:37

Feltöltve:2009. október 23.

Méret:33 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Forgó Mónika - A 80-as évek folyamatos válsága A 80-as évek folyamatos válsága. Világtendenciák – Európa A magyar társadalom rétegződése A civil törekvések és a reform kommunista kezdeményezések A szocialista paradigma vége, társadalom és jövőkép. Előzmények a 70-es években: a 70-es évek végére folyamatos gazdasági válsághelyzet alakult ki Magyarországon. Ugyanakkor ebben az időszakban az ország nemzetközi tekintélye emelkedett, mivel a Kádár korszak már bizonyos politikai szabadságjogokat engedélyezett az egyén számára. 1978-ban visszakapta az ország a koronát, és a koronázási jelvényeket Ezek átadása a parlamentben történt, mellyel az USA deklarálta, hogy elismeri a magyar parlamentet és a történeti jogfolytonosságot. A nemzetközi elismerés miatt az ország könnyen kapott kölcsönt, ez viszont növelte az eladósodást. Szovjetunió: megerősödött a katonai vonal, amely a gazdasági válságot katonai sikerekkel

próbálta volna kompenzálni. A katonai vonal erősödésének másik oka az iszlám behatolásától való félelem. Emiatt segítséget nyújtottak az afgán kormánynak, így 1979-ben a Szovjetunió besodródott az afganisztáni háborúba. A Szovjetunió katonai beavatkozása miatt a moszkvai olimpiát a Nyugati sportolók bojkottálták, a Los-Angelesi olimpián pedig a szocialista országok sportolói nem jelentek meg. A 80-as évek közepén Gorbacsov fellépésével egy másféle világpolitikai elrendeződés gondolata került előtérbe. Gorbacsov taktikája, hogy kiengedi a szocialista országokat az érdekközösségből, már nem tudta megmenteni a birodalmat Magyarország: a 70-es évek végén a gazdasági válság jelei voltak fellelhetőek. A Kádárrendszer alapja rendült meg, ami legjobban az életszínvonalon volt mérhető, amely a 70-es évek közepétől stagnált, majd csökkent. A 70-es évek végén kezdtek szervezkedni azok a belső erők, amelyek a 80-as

évek végére színre léptek Az első ilyen csoport az MSZMP-n belül szerveződött, amit később reform-kommunista szárnynak hívtak, akik a szocializmus főbb vívmányait megtartva próbáltak meg egy nyitott, demokratikus szocializmust és piacgazdaságot létrehozni. Egy másik értelmiségi csoport is szerveződött a társadalmi változások végrehajtására Ez a SZETA (szegényeket támogató alap), melynek tagjai először vetették fel, hogy Magyarországon létezik a szegénység. Az értelmiségiekből így kezdett szerveződni egy olyan csoport, amelyik felismerte a társadalmi problémákat és bár nem politizált, de szükség esetén politikai kiállást is vállalt. A Kádár körüli csoport is rétegződött: Baloldali csoport és a technokraták csoportja szintén szorították a rendszer politikai vezetését A SZETA-n kívül tudományok műhelyekben dolgozó értelmiségi csoport is szerveződött – ők a kritikai magatartás megerősödését

jelképezték. 1980-ban találkoztak először az ellenzéki csoportok, majd 1985-ben (monori találkozó) létrejött az ellenzék politikailag is szembeforduló csoportja, a demokratikus ellenzék (későbbi SZDSZ). Az ellenzék másik ága a népi ellenzék (MDF), ide tartozik még a FKGP, KDNP is A két csoport ütközése már ezen a találkozón is jelentkezett. A liberális oldal a jogállam és az emberi jogok oldaláról, a nép-nemzeti oldal a hagyományokra építkezve közelítette meg a problémákat. 1987-ben (lakitelki találkozó) Lezsák Sándor összegyűjtötte a népi radikalizmust megjelenítő népnemzeti csoportokat (pl.: Csurka) Jelen volt Pozsgay is, aki reform-kommunista volt Ő jelentette a kapcsolódást az MSZMP reformerői és a népi radikális csoportok között. Az ellenzéki erők között korrekt kapcsolat csak addig állt fent, amíg a közös ellenfelet (MSZMP) sikerült eltávolítani. 1987-ben új politikai erő született: a FIDESZ Fiatal

szakértelmiségiekből állt, akik eddig nem vettek részt a politikai életben A politikai paletta egyre színesedett. Ezt az MSZMP kezdetben konzervatív módon – megfélemlítéssel – próbálta befolyásolni, később a küzdelem élesedett Az ellenzéki reformerők hamarosan összefogtak. Az 1988-as MSZMP kongresszuson szerveződött az a csoport, amely Kádár félreállítását akarta – úgy oldották meg, hogy pártelnökké nevezték ki, amely csak adminisztratív funkció volt. Utóda Grósz Károly (konzervatív reformer) lett Hatalomra kerülése előtt leváltották az addigi kormányelnököt (Lázár György), így Grósz egyszerre lett kormány és pártelnök, majd a kormány vezetését Németh Miklósnak adta át. Németh Miklós a tecnokrata elit tagja volt, vele az a csoport került előtérbe, amelyik eltávolította egymástól a pártot és az államot. Ekkor kezd szerveződni az Ellenzéki Kerekasztal (ellenzéki pártok, MSZMP, civil szerveződések).

Közösen szervezték meg a rendszerváltást, békés úton Erre az időre esett Nagy Imre újratemetése. A TV közvetítés érzelmi közösséget teremtett az országban és ráébresztette a népet arra, hogy lényeges változás várható. 1990-et tekintjük a rendszerváltás évének. Az első demokratikus kormány miniszterelnöke Antall József lett