Gazdasági Ismeretek | Pénzügy » A monetáris rendszer működése

A monetáris rendszer működése A monetáris rendszer funkciója a gazdaság likviditásának, pénzellátásának biztosítása. Ahogy láttuk, a mai pénz a monetáris rendszer passzívája. A gazdasági szereplők pénzkeresletének és a monetáris szektor által teremtett pénzmennyiség egyensúlyát semmilyen önszabályozó mechanizmus nem biztosítja. E kényes egyensúly megteremtése, amely egyben a pénzstabilitás feltétele is a monetáris politika feladata. A monetáris politika letéteményese a monetáris hatóság, amelynek feladata, pozíciója a pénzügyi rendszer evolúciója során változik. 1. A monetáris rendszer intézményei A monetáris rendszer intézményrendszere a kétszintű bankrendszer. A rendszer csúcsán a monetáris hatóság, alsó szintjén pedig a kereskedelmi, vagy betéti bankok és a nem monetáris pénzintézetek vannak. A privilegizált helyzetbe került jegybank kialakulását két tényező segítette elő. Egyfelől az

államadósságok finanszírozása, másfelől az aranyat helyettesítő instrumentumok tömeges belföldi és nemzetközi kereskedelemben történt alkalmazása. Ez utóbbi eset kapcsán utalunk arra, hogy a pénzhelyettesítők zavartalan funkcionálása, különösen a nemzetközi forgalomban történő használata megkövetelte ezek keletkezésének szabályozását. 1.2Monetáris hatóság A monetáris hatóság 1 hagyományosan rendelkezik a pénzkibocsátás ((emisszió) monopóliumával. A jegybanki elnevezés is ebből a privilégiumból ered Második funkciója az ország nemesfém és devizatartalékainak kezelése. Harmadik funkciója, hogy vezeti a monetáris és nem monetáris pénzintézetek számláját, átutalásokat hajt végre közöttük, likviditási szolgáltatást nyújt. Negyedik funkciója, hogy a kormány bankjaként vezeti a központi költségvetés számláját. Tipikus esetben a monetáris hatóság banki szolgáltatásokat csak az előbb említett

szereplőknek nyújt. Egyszintű bankrendszerben, vagy az egy- és kétszintű bankrendszer közötti átmeneti időszakban nem monetáris és nem kormányzati szereplőkkel is kapcsolatban van a monetáris hatóság, mint szolgáltató intézmény: A nem monetáris szereplőknek nyújtott banki szolgáltatások nem jegybanki funkciók. A monetáris hatóság hagyományos feladata a hitel- és pénzkínálat, a kamatalakulás befolyásolása. Devizahatóságként biztosítja a hazai fizetőeszköz stabilitását Újabb keletű, de növekvő jelentőségű feladata a pénzügyi szolgáltató rendszer stabilitásának biztosítása. 1 Magyarországion ez fogalmilag megegyezik a jegybankkal. 1. ábra A monetáris hatóság mérlege 2 Eszközök KKc KHc RH Források KP KDc KTC R A külföld követelésének és tartozásának, illetve a kormányzati hitel és betét pozícióknak a nettózásával a monetáris hatóság mérlege: NKKc 3 +NKHc+RH=KP+R (1) 1.3Kereskedelmi, betéti

bankok Azok az üzleti alapon működő bankok, amelyek fel vannak hatalmazva betétgyűjtésre, hitelnyújtásra és folyószámla vezetésre. E három banki műveletre való felhatalmazással alkalmasak pénzteremtésre 4 . Az általuk teremtett pénz a kereskedelmi banki pénz Tipikus esetben a kereskedelmi bankok vannak közvetlen kapcsolatban a nem monetáris szereplők többségével. Ezek a szervezetek bonyolítják a háztartások, nem pénzügyi vállalatok, nem monetáris pénzügyi szolgáltatók és a helyi önkormányzatok és speciális állami alapok pénzforgalmát, gyűjtik megtakarításaikat (átmenetileg szabad pénzeszközeiket) és finanszírozási szolgáltatásokat is nyújtanak nekik. A bankok megtakarítások összegyűjtésével és kihelyezésével volumen és lejárati transzformációt hajtanak végre. Az egyes megtakarítások nagysága, futamideje szükségszerűen eltér az igénylők finanszírozási igényének pénzvolumenétől és a finanszírozás

szükséges időtávjától. A megtakarítók közvetlenül a betétgyűjtő intézménnyel állnak kapcsolatban, számukra közömbös a bank által finanszírozott beruházás. A bankok a pénzteremtés mellett pénzügyi közvetítést is végeznek, mint ilyenek a tőkepiac szereplői is. 2. ábra A kereskedelmi, betéti bankok mérlege Eszköz KKb KHb LVH RC=KPB+R Forrás DL DE PE B A kereskedelmi bankok külföldi követelései és tartozásai (betétei) különbségét, a kormányzati szervekkel szembeni követelései és tartozásainak kiegyenlítése, nettózása után: NKKb+NKHb+LVH+RH=DL+DE+PE+B (2) 2 3 4 A rövidítéseket ld. a függelékben, a jelölések forrása Szalkai((1995) Ha a jegybank külföld felé eladósodik, akkor ez az érték negatív. A devizaátváltáson alapuló pénzteremtésnek is feltételei e jogosítványok. 1.4Nem monetáris pénzintézetek A nem monetáris pénzintézeteknek két formája van. A bankszerűen és a nem bankszerűen

működő intézményeket különböztetünk meg. A bankszerűen működő nem monetáris intézmények a takarékbankok, a jelzálogbankok és a befektetési alapok. 1.5A monetáris szektor A monetáris hatóság és kereskedelmi bankok együttesen alkotják a monetáris szektort. A nem monetáris pénzintézetek ebből a szempontból határesetet jelentenek, besorolásuk az adott pénzügyi intézményrendszer szabályozási környezetétől függ. A pénzügyi rendszer szereplőin belül megkülönböztetjük a monetáris szereplőket. !!!Vigyázzunk, a pénzügyi (financial) és monetáris (monetary) nem ugyanazt a határvonalat jelenti. E határvonal azonban pénzügyi piacok deregulációja miatt egyre inkább elmosódik, a határeset egyre több.!!! A monetáris szektor terjedelmének, méretének meghatározásához végezzük el (1) és (2) mérlegek összevonását. !!! Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy itt stock változókról, vagyon mérlegekről van szó.!!!! Az

összevonásból, számviteli mérlegösszefüggés adódik: kifejezést használva konszolidációból a következő 3. ábra A bankrendszer összevont mérlege Eszköz Forrás KPF DL DE PE B NKK NKH LVH NKK+NKH+LVH= KPF+DL+DE+PE+B (3) Vegyük észre, hogy a konszolidáció eredményeként a monetáris szektoron belül keresztfinanszírozások kiesnek. Az R a jegybank passzívája és a kereskedelmi bankok aktívája Az RH a kereskedelmi bankok passzívája és a jegybank aktívája. A KPB a jegybank passzívája és a kereskedelmi bankok aktívája. A bankrendszer egésze tehát a kormányzati szektort, a magánszektort és a külföldet finanszírozza. A magánszektor és a költségvetési szektor mindig nettó hitelezői pozícióban van. A külföld lehet nettó hitelezői és nettó megtakarító pozícióban is. Ez azt jelenti, hogy az NKK előjele negatív, vagyis az adott országnak külföldi adóssága van. Ha most áttekintjük a monetáris szektor forrás

oldalát, akkor könnyen felfedezhetjük benne a már megismert monetáris aggregátumokat. A mai pénz a monetáris szektor passzívája M 1 = KPF+DL M 2 = M 1 +DE M 3 = M 2 +PE A pénzmennyiség alakulását döntően a monetáris szektor tevékenysége határozza meg. E tevékenység technikai értelemben bankműveleteket jelent. A pénzmennyiség alakulására pénzteremtő és pénz megsemmisítő bankműveletek hatnak. Az egyes műveletek részben valamilyen központi elhatározás eredményei. Ilyenek a pénz emisszió, jegybank valutaátváltó tevékenysége, külföldi hitelfelvétele, kereskedelmi bankok részére nyújtott refinanszírozási hitelek. A bankműveletek másik része a profitorientált vállalkozásokként működő bankok üzleti megfontolásai alapján jelentkeznek. Ilyen a hitelezés, valutaátváltás stb A pénzteremtő műveletek másik oldalán mindig nem monetáris gazdasági szereplők állnak. Ezek közül az állam, pontosabban a központi

költségvetés speciális szereplő, hiszen a kormányzati szuverenitásba beletartozik kiadási többletének pénzkibocsátással történő finanszírozása. 2. Pénzteremtő bankműveletek Két alapvető pénzteremtő bankműveletet különböztetünk meg. Az első a zárt gazdaság feltételezésén alapul. Ekkor a pénzteremtés úgy történik, hogy a belföldi bankrendszer hitelt nyújt a nem monetáris szereplőknek. A hitelnyújtás történhet hitelszerződés, vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír megvásárlása formájában. E bankművelet eredményeként a nem monetáris szereplők bankbetétei játsszák közvetlenül a pénz szerepét. Ezért kiegészíthetjük az előbbieket azzal, hogy a bankok betéti kamatfizetései is pénzteremtést jelentenek. A pénzteremtés másik alapvető módja a monetáris szereplők külföldi fizetőeszköz vásárlása. A külföldi fizetőeszköz az adott országban nem tölti be a törvényes fizetőeszköz szerepét.

Határesetek itt is vannak, hiszen instabil pénz esetén más országok törvényes fizetőeszköze(i) átvehetik részlegesen a pénzfunkciókat. A monetáris szereplők külföldi fizetőeszköz vásárlásának szabadsága a nemzeti valuta (törvényes fizetőeszköz) konvertibilitásának fokától függ. Két alapesetet különítsünk el! Az egyik esetben külföldi fizetőeszközt csak a monetáris hatóság vásárolhat. A másik esetben ezt a műveletet korlátozás nélkül bármelyik bank megteheti. Az elkülönítésből láthatjuk, hogy e pénzteremtő művelet súlya függ az átváltás szabadságától. Amennyiben a nem monetáris szereplők is szabadon rendelkezhetnek külföldi fizetőeszközzel, akkor a kereskedelmi bankokkal szembeni átváltási igények is jelentősen nőnek. A devizavásárlással teremtett pénz tulajdonképpen nem más, mint a külföldi fizetőeszközt kibocsátó monetáris intézmény fizetési ígéretének elfogadása. Az így teremtett

pénzek kötődhetnek különböző típusú tranzakciókhoz Ezek egy része mögött áru- és jövedelemmozgás, más része mögött különböző célokat szolgáló tőkemozgás áll. 4. ábra Pénzteremtő bankműveletek Banki aktíva + Hitel +Deviza Banki passzíva + Pénz (bankszámlapénz, fizetésre alkalmas betét) +Értékpapír (pl. állampapír) Az ábra alapján látható, hogy a banki aktívák pozitív előjelű változása pénzteremtést, ezek csökkenése pénz megsemmisülést jelent. A pénzmennyiség változása tehát közvetlenül kiolvasható a bankrendszer összevont (konszolidált) mérlegéből.(3 ábra) Annak mérlegfőösszeg változása bővülést, csökkenése szűkülést jelent. A reálpénzmennyiség változását úgy számíthatjuk ki, ha a mérlegfőösszeg változást defláljuk az infláció értékével. Amennyiben a banki aktívaállomány összértéke nem változik, csak megoszlása módosul, úgy az nem eredményez változást a

pénzmennyiségben. Nincs se pénzteremtés, se pénzmegsemmisülés. Például a bank birtokában lévő devizáért állampapírt vásárol Mind a fenti aktívák, mind a passzívák tartozhatnak a monetáris hatósághoz. Jegybanki hitelt nyújthat a kormányzatnak, vagy más bankoknak. Jegybank, vagy kereskedelmi bank egyaránt vásárolhat állampapírt. A másik oldalon, pénzként funkcionál a jegybanknál lévő nem lekötött kereskedelmi banki betét (tartalék), vagy a vállalat folyószámla egyenlege. Egyetlen kivétel van, ez pedig a kormányzati szektor különböző szereplőinek betétei. A központi költségvetés betétei nem számítanak bele a pénztömegbe (Száz (1989) 27. p) A központi költségvetés pénzköltése azonban igen. Ezzel szemben a helyi önkormányzatok betétei a pénztömeg részei Ennek magyarázata, hogy a központi kormányzat költségvetési korlátja puha, vagyis kiadásait nem rendelkezésre álló pénzkészlete határozza meg. Annyi

pénze van amennyit költ és nem annyit költ, amennyi pénze van. 2.1Egzogén és endogén pénzteremtés 5 Egzogén pénzteremtés Tegyük fel, hogy a nem pénzügyi szereplők birtokában van egy adott pillanatban KP értékű készpénz, amely kiindulásként azonos az összes pénzmennyiséggel 6 . A pénz egy részét a gazdasági szereplők készpénz kímélő fizetési módok alkalmazása miatt bankba teszik. A pénzforgalom készpénz hányada sok tényező (szokások, szabályozás, technikai feltételek, várakozások stb.) függvénye Ha a szereplők pénzük x-ed hányadát tartják készpénzben, akkor a bankbetét (számlapénz) nagysága KP(1-x). A kereskedelmi bankok e betéteket azért gyűjtik, hogy azokat, megfelelő haszon (marzs) fejében tovább kölcsönözzék. A bankok óvatosak és arra az esetre, ha betétesek egy része készpénzhez kíván jutni y nagyságú tartalékot képeznek. Kihitelezhető forrásaik a mindenkori betéteik (1-y)-szorosa Az egyes

kereskedelmi bankok – úgy tűnik – nem teremtenek pénzt, pusztán tovább kölcsönzik a betéteket. A kereskedelmi bankok KP(1-x)(1-y) hitelt képesek nyújtani Hogy néz ki ebben az esetben a gazdaságban lévő pénzmennyiség? Ez nem más. Mint M 1 = KPx+KP(1-x)+KP(1-x)(1-y) (1) A hitelnyújtás után a pénz csak kisebb része marad készpénzben, nagyobb része fizetésre szolgáló betét, a kereskedelmi bank szempontjából kikölcsönözhető pénz. A kereskedelmi bankok pénzügyi közvetítő tevékenysége eredményeként a pénzmennyiség megsokszorozódik. Ezt pénz multiplikációnak nevezzük Ennek működése az előbbi példa 5 Tarafás (2001) alapján. Ebben a helyzetben KP= KPF= M 1 . 6 folytatásából a következőképpen mutatható be. Jelöljük a különböző időpontokat felső indexszel A kiinduló időpontban a pénzmennyiség azonos a kibocsátott készpénzzel M0 1 =KP A következő időpontban az előbb már bemutatott hitelezési

tevékenységgel – a készpénz hányad és a kötelező tartalékráta függvényében megnő a pénzmennyiség. M1 1 = KP+KP(1-x)(1-y) A következő időpontban az M1 1 betétként lecsapódó része lesz alapja a további pénzteremtésnek. Ezt a betétet kölcsönzi tovább a kereskedelmi bankrendszer M2 1 = KP+KP(1-x)(1-y)+ KP(1-x)(1-y)*(1-x)(1-y)= KP+ KP(1-x)(1-y)+ KP(1-x)2(1-y)2 Az n-edik lépésben a továbbkölcsönözhető betét a KP(1-x)n(1-y)n lesz. E multiplikációs folyamat eredményeképpen a pénz állomány a következő nagyságú lesz: Mn 1 = KP+ KP(1-x)(1-y)+ KP(1-x)2(1-y)2+ +KP(1-x)n(1-y)n vagyis a mértani sorokra vonatkozó algebrai szabályt követve M 1 = KP/x+y-xy lesz. Az 1/x+y-xy tört a pénz multiplikátor. E multiplikátor két tényőtől függ Egyrészt az y, vagyis a tartalékráta értékétől. A tartalék ténylegesen függ a jegybank által a különböző típusú betétekre előírt tartalékráta nagyságától A gyakorlat az, hogy más-más

tartalékolási kötelezettségeket írnak elő a látra szóló, fizetésre azonnal használható és a határidős betétekre. A bankok pénzteremtését korlátozza az önkéntes tartalékképzés Ez utóbbit szabad tartalékoknak nevezzük, amelyek nagysága az egyes kereskedelmi bankok döntéseitől függ. Másrészt s készpénz hányadtól (x), vagyis attól, hogy az M 1 -en belül milyen a készpénz aránya. E tényezők alapján látható, hogy a jegybank a kereskedelmi bankok pénzteremtését csak korlátozottan képes befolyásolni. A pénzteremtés e modelljét azért tekintjük exogénnek, mert az a pénz kínálatot nem a gazdasági szereplők pénzkeresletéből, hanem külső tényezők megnyilvánulásaiból vezette le. Ezen akarat konkrét megjelenése a monetáris politika. A modern pénzrendszerben a pénz kínálata nem vezethető le közvetlenül piaci folyamatokból. A monetarista közgazdászok az exogén pénzteremtés politikáját javasolják, ami azt

jelenti, hogy véleményük szerint a gazdasági növekedés természetes rátájával megegyező pénzmennyiség növekedés biztosítja a pénzstabilitást. Endogén pénzteremtés Abból induljunk most ki, hogy a gazdaság szereplői M nagyságú hitelt igényelnek a kereskedelmi bankoktól. Ha a bankok a hiteligényt teljesítik, akkor a pénzmennyiség éppen ennyivel nő. Az új pénz kereskedelmi banki pénz formát ölt, technikailag számlapénz A kereskedelmi bank nem bocsáthat ki készpénzt. Ezen új pénz egy részét – továbbra is fenntartva a pénzforgalom készpénz hányadára vonatkozó feltételezést – éppen Mx összeget a finanszírozást igénylők készpénzben kérnek. A pénzteremtéshez a kereskedelmi bankoknak készpénz tartalékra van szüksége (KPB). A gazdasági szereplők számára rendelkezésre álló látra szóló számlakövetelés M(1-x) lesz. Ezzel a gazdasági szereplők bármely más gazdasági szereplőnek fizetni kívánnak. Ha a

másik szereplő számláját a pénztulajdonos bankja vezeti, akkor e fizetést egyszerű bankon belüli jóváírással hajtják végre. Ha más banknál vezetik partnerem számláját, akkor kereskedelmi banki pénzem a fizetési rendszeren keresztül jut el az ő számlájára. E művelet biztonsága érdekében a monetáris hatóság minden kereskedelmi bank számára tartalékolási kötelezettséget ír elő (R), amelynek rátája továbbra is y. A tartalék funkciója, hogy rendelkezésre álljon likviditás a bankok közötti számlajóváírásra. Ez a tartalékolási kötelezettség azt jelenti, hogy a fizetések lebonyolítására alkalmas betétek (1-y) nagyságát a bank tovább hitelezheti, hiszen olyan tapasztalat van, hogy egy ilyen hitelezés nem veszélyezteti a pénztulajdonosok (betétesek) felé felmerülő kötelezettségek teljesítését. A multiplikáció alapja itt is a tovább hitelezhető kereskedelmi banki betét. A kereskedelmi bankoknak M nagyságú

új pénz teremtéséhez Mx+M(1-y) jegybankpénzre van szükségük. Ebből Mx=KPB, M(1-y)= R ,vagyis a jegybankpénz igény egyszerre készpénz és számlapénz formájú. A pénzteremtésnek ez a módja a reálgazdaság finanszírozási igényeinek lecsapódása, olyan helyzet, amikor a pénzmennyiség változását a reálfolyamatok váltják ki. A pénzmegszűnés A pénz a pénzteremtő műveletek inverzeivel szűnik meg. Pénz megsemmisítő műveletek a hitel visszafizetés, a hitel kamatok kifizetése, illetve a kereskedelmi bankok deviza eladása. A pénz megsemmisülés – hasonlóan a pénzteremtéshez – a pénzállomány nagyságát változtatja. Abban az esetben, ha a bankok által nyújtott hitelek jelentős részét nem tudják visszafizetni a magánszektor szereplői, akkor bankválság alakul ki. Ebben az esetben a multiplikációs folyamat a visszájára fordul, mert a nem fizetés fertőzésszerűen terjed szét a bankrendszerben és a magánszektorban.

Amennyiben nincs betétbiztosítás, úgy a bankcsődök a kereskedelmi banki pénzek hirtelen megsemmisülését eredményezik. Folytatva a fertőzés analógiát, ebben a helyzetben egészséges pénzügyi helyzetben lévő gazdasági szereplők vesztik el vagyonuk egy részét és lehetetlenülnek el. 2.4 A pénzmultiplikáció bizonytalanságai A pénzmultiplikáció bemutatott összefüggései a pénzteremtés felső határát jelölik ki. A pénzteremtés elindulásához és multiplikációjához a nem monetáris szereplők pénzkeresletének (stock változó) és konkrét hiteligényének növekedése (flow változó) kell. A magánszektor pénz kereslete három tényezőtől függ. Egyfelől a kibocsátás, a makroszintű jövedelem alakulásától. Ezt a faktort tranzakciós pénzkeresletnek nevezzük A tranzakciós kereslet a reáljövedelem összegétől, a pénz forgási sebességétől és a különböző szereplők bevételei és kiadásainak időbeli alakulásától

függnek. Ez utóbbi vonatkozásban számos szezonális hatás tapasztalható. A háztartások esetében van hónapon belüli, éven belüli szezonalitás, amely bevételek és kiadások időbeni meg nem feleléséből adódnak. Ugyanígy megfigyelhető szezonalitás a vállalatok pénzkeresletében is. Másfelől a magánszektor gazdasági szereplőinek tartalékolási igényei befolyásolják a pénzkeresletet. Ezt óvatossági faktornak nevezi az irodalom. Ez lényegében az azonnali fizetőképesség likviditás képességének fenntartásával összefüggő motívum. Végül fontos tényező a spekulációs pénzkereslet, amely a magánszektor szereplőinek likvid vagyon összetételére vonatkozó preferenciáitól függ. Itt a lehetséges alternatívákat a kvázi pénzként működő kockázatmentes instrumentumoktól kezdve a különböző hitelviszonyt és tulajdonosi jogviszonyt megtestesítő értékpapírok, illetve ezekből származtatott instrumentumok tartása

jelentik. A vagyon összetétel (portfólió) függ a különböző vagyonelemek várható hozamától és a befektető (megtakarító) kockázatvállalási attitűdjétől. A hitelkeresletet közvetlenül befolyásolja a gazdaság állapota, konjunkturális helyzete, illetve a magánszektor szereplőinek várakozásai. A hitelkereslet, még nem jelent hitelteremtést A kereskedelmi bankok megvalósult hitelnyújtásának mértékét a monetáris politika által kijelölt mozgástéren belül meghatározza a bankok üzletpolitikája, várakozásai és a prudenciális szabályozás. A „hitelszűkülés” az a helyzet, amikor van hitelkereslet, a bankrendszernek van likviditása, mégsem hitelez. Ennek oka lehet az, hogy a bank önmaga tartja kockázatosnak az adott hiteligény kielégítését. A másik ok az lehet, hogy a prudenciális szabályozás által előírt tőkekövetelményeknek a bank nem tud megfelelni. A pénzteremtés szabályozása sem tekinthető

bizonytalanságoktól mentes mechanizmusnak. A biztos szabályozás feltétele a már említett x és y koefficiensek stabilitása. A készpénzhányad alakulását hosszú és rövid távon ható tényezők sora határozza meg. A hosszútávú tényezők közé sorolhatók a tradíciók, a fizetési rendszer fejlettsége, a gazdaság szerkezete. Fontos megfigyelés, hogy a fejlett idegenforgalmi iparral rendelkező országokban a készpénzhányad magas. Hosszútávú tendencia, hogy csökken a pénzforgalom készpénz igénye Ez azonban az y, a kötelező tartalékolás mértékét is csökkenti, hiszen egyre kevésbé kell tartani a bankszámla követelések készpénzre váltásának igényétől. Rövid távon a készpénz-tartást befolyásolja a gazdasági és politikai helyzet, a bankrendszerrel kapcsolatos bizalom. Ilyen véletlen tényező lehet egy bankválság kialakulása. De ilyen volt például a számítógépek dátumváltási bizonytalanságával (YK2 probléma)

kapcsolatos várakozás. A kötelező tartalékolás sem pontosan érvényesíthető paraméter. A bankok jövedelmezőségi céljaikat követve törekszenek a kötelező tartalékolás csökkentésére. Ennek az az oka, hogy számukra a kötelező tartalék képzés sajátos implicit adóként jelentkezik. 2.3 A monetáris politika cél- és eszközrendszere A monetáris politika meghatározott, időben, a pénzügyi rendszer egészével változó célok és e célok elérését biztosító eszközök kombinációja. A monetáris politika alapvető küldetése, hogy a gazdaság likviditásigényéhez igazítsa a pénzteremtést. E küldetés konkrét érvényesítése függvénye a monetáris politika szűkebb környezetét alkotó pénzügyi rendszer állapotának és a tágabb értelemben vett gazdasági környezetnek is. Más a monetáris politika mozgástere alapvetően zárt és más nyitott gazdaságban. Eltérő feltételt jelent a növekvő, vagy éppen egy tartós

válságban lévő gazdaság. Más egy fejlett reálgazdasággal és tőkepiaccal rendelkező gazdaság, mint egy elmaradott fejletlen intézményrendszerű ország. Végül, de nem utolsó sorban más egy teljesen konvertibilis pénzzel, deregulált és liberalizált tőkepiaccal rendelkező országban monetáris politikát csinálni, mint egy részlegesen konvertibilis valuta esetében. A monetáris politika elvi szükségességét pénzteremtés endo és exogén változatánál látott jelenség magyarázza, hogy tudniillik a pénz keletkezése és a likviditás igény korántsem együtt mozgó változók. A kereskedelmi bankok pénzteremtési hajlandóságát a gazdasági szereplők hiteligénye csak részben határozza meg. A bankok, különösen erős tulajdonosi nyomás alatt és szigorú szabályozási környezetben nem követik hitelkínálatukkal a hitelkeresletet. Tapasztalataik és az általános gazdasági helyzet függvényében bizonyos hitelkockázatnál nagyobb esetén

megtagadják a hitelfolyósítást. A másik ilyen faktor, hogy a kormányzati szektor megnövekedett szerepe ellenére megmaradt „puha” költségvetési korlátja. A költségvetés igényei mindig meghaladják lehetőségeit és ennek pénzteremtéssel kíván utat biztosítani. 2.31 Célrendszer A monetáris politika küldetését mérhető és operacionalizálható célrendszer kitűzésén, ehhez rendelt adekvát eszközök alkalmazásán keresztül érheti el. A mérhető célok hierarchiájának csúcsán a végső cél, ezalatt a közbülső célok (nominális horgonyok) a hierarchia alján pedig az eszközökkel közvetlenül elérhető operatív célok állnak. A cél és eszközrendszer kibontását tekintse át a Monetáris politika Magyarországon www.mnbhu 17-63 oldalain és a kiadványban szereplő fogalomtárban. A mai gazdaságpolitikai felfogások a monetáris politika végső célját az infláció leszorításában, illetve kordában tartásában látják.

Ezt tükrözik például a Maastrchti konvergencia kritériumok és a Stabilitási és Növekedési Paktum célváltozói. A közbülső célok között két nominális változót kell megemlíteni. Az egyik a pénz mennyisége, a másik a valutaárfolyam. Az utóbbi kis nyitott gazdaságokban alkalmazott horgony. A nominális horgony közvetett kapcsolatban van a végső célt megtestesítő változóval és a monetáris hatóságnak konkrét eszközei vannak e célok hiteles megvalósítására. A nominális horgony a gazdasági szereplők számára jelzi, hogy a monetáris hatóság követi a végső célt. Az operatív célok olyan célváltozók, amelyekre a monetáris hatóságnak konkrét hatása van. Ilyen jellemzően a pénzpiaci hozamok Olvasmány Az USA monetáris hatósága, a FED döntéseit két rövid távú kamatláb meghatározása keretében hozza. Meghatározza a leszámítolási kamatlábat, amelyet a FED a bankoknak nyújtott rövidtávú kölcsönökre számít

fel. A másik operatív cél a bankközi kamatláb a FED általi befolyásolása a nyílt piaci műveletekkel. A leszámítolási kamatláb megváltoztatásához a FED elnökét is magában foglaló 7 tagú Igazgatótanács többségi szavazatára van szükség. A bankközi kamatlábbal kapcsolatos döntést a Szövetségi Nyíltpiaci Bizottság (FOMC) hozza. E bizottság tagjai az Igazgatóságon kívül a FED tagbankjainak, regionális bankjainak elnökei. A Nyíltpiaci bizottságban 12 szavazati jogú tag van, akik között ott van az Igazgatóság összes tagja és 5 regionális bankelnök. A FED az igazi befolyást a bankközi kamatláb befolyásolásával éri el. Itt a döntéshozatal a piacok változékonysága miatt operatívabb Gyakran telefon konferenciákon döntenek. A rugalmas döntést segíti az ún „szimmetrikus irányelv” bevezetése, amely a FED elnöke számára ad felhatalmazást két FOMC ülés között bankközi kamatláb változtatást kiváltó

intervenció elrendelésére. Ezt a felhatalmazást a spekuláció elkerülése érdekében előre nem jelentik be. (Woodward (2001) alapján) Olvasmány vége. A magyar monetáris politika operatív célja a három hónapos pénzpiaci kamatokra vonatkozik. Ezt az MNB 2 hetes irányadó kamatával befolyásolja. A döntéseket a Monetáris Tanács hozza. 2.32 Eszközrendszer A célokhoz hasonlóan a pénzügyi rendszer fejlődésével az eszközök is változnak. A monetáris politika eszközei azok az akciók, amelyekkel az operatív célok teljesülését és a közbülső célok érvényesülését biztosítják. Az eszközöket két szempont szerint lehet csoportosítani A tradicionális csoportosítás az indirekt és direkt felosztást alkalmazza. Indirekt eszközöknek nevezzük azokat, amelyek közvetlenül nem a pénzmennyiségre, hanem a kamatlábakra hatnak és ezen keresztül történik a pénz mennyiségének szabályozása. Indirekt eszköz a viszontleszámítolás

és a nyílt piaci műveletek. A viszontleszámítolás az a tranzakció, amikor a kereskedelmi bankok jegybankpénzhez jutnak forgalomképes értékpapírok (jellemzően kereskedelmi váltók) jegybanknak történő eladással. A váltó leszámítolás egy nem monetáris szereplő és egy kereskedelmi bank közötti hitelügylet. A viszontleszámítolás arra utal, hogy a teremtett likviditás végső forrása a jegybank, a váltó kibocsátója a jegybank adósa. Az ügyletek során diszkontot alkalmaznak, azaz levonják a váltó névértékéből az esedékes kamatot. A jegybank által leszámítolásra átvett értékpapírokat jegybank-képes értékpapíroknak nevezzük. A kereskedelmi bankok a kötelező és önkéntes tartalékaik ezen instrumentumokban tarthatják. Mi a különbség a két tartalékinstrumentum között? Az eltérő kamatozás. A kereskedelmi bank jövedelem érzékeny szereplő, ezért az a kamat, amit a jegybank a viszontleszámítolásnál alkalmaz

(rediszkontláb) befolyásolja a bank jövedelmezőségét. E technika két feltételezésen alapul (Tarafás (2001) 20 p.) A kereskedelmi bankok a viszontleszámítolás költségét áthárítják a hitelt igénybevevőre A másik feltételezés a nem monetáris szereplők hitelkereslete függ a kamatlábak változásától. A valóságban, ha x és y értéke nagy, akkor a kereskedelmi bankok ráutaltak a jegybanki refinanszírozásra, így érzékenyek a refinanszírozás költségére. Ha az x és y értéke alacsony, akkor a kereskedelmi bankok függetleníthetik magukat a jegybanki kamatpolitikától. A viszontleszámítolási technika jellemzően a bankorientált pénzügyi rendszerekben hatásos. A nyílt piaci műveletek technikája nem a pénzteremtéshez szükséges jegybankpénz megszerzésének költségeit igyekszik befolyásolni, hanem a kereskedelmi bankoknál meglévő likviditás (jegybankpénz) állományának változtatására irányul. Ez az eszköz likvid

másodlagos értékpapír piacot feltételez. A direkt eszközök közvetlenül hatnak a pénzmennyiségre, és csak közvetett módon befolyásolják a kamatokat. Ilyen eszköz a kötelező tartalékoltatás Ez azt jelenti, hogy a monetáris hatóság előírja, hogy a kereskedelmi bankok kötelezettségeik meghatározott típusaira (pl. ügyfél betéteikre) milyen százalékban képezzenek a monetáris hatóságnál vezetett számlájukon betétet. A kötelező tartalékokra stabil pénzek (alacsony infláció) esetén nem fizetnek kamatot, magas infláció esetén fizetnek kamatot, de a kamatláb nem biztosít pozitív reálkamatot. A kötelező tartalék a banknak üzemgazdasági költség, ezért igyekszik ez alól kibújni. Például olyan forrásgyűjtő instrumentumokkal, amelyre nem vonatkozik e kötelezettség. A tartalékoltatási politika és más gazdaságpolitikai cél elérését segíti, amikor bizonyos értékpapírok (jellemzően állampapírok, vagy jegybank által

kibocsátott kötvények) a kötelező tartalék képzésre elfogadott instrumentumok lehetnek. E papírok hozama egyfelől kompenzálja a bankot, másfelől a jegybank ezzel tudja támogatni a költségvetési hiány finanszírozását. A kötelező tartalékoltatás, pontosabban a tartalékráta változtatása alkalmas eszköz monetáris restrikció esetén. Az expanzív monetáris politikát azonban ezen eszköz kevéssé tudja támogatni. A kötelező tartalékráta emelése közvetetten hat a kamatokra is. Így ezen eszköz befolyásolja a bankok üzleti tevékenységének jövedelmezőségét is. A jövedelmezőség oldaláról gyakorolt hatás jelentős mértékben függ attól, hogy a tartalékráta változtatása nyomán megváltozott kamatok miként befolyásolják a magánszektor hitelkeresletét. Gyorsuló, vagy tartósan magas infláció esetén a magánszektor könnyen tovább képes hárítani a finanszírozás költségeinek növekedését, így a tartalékráta

emelése nem csökkenti a hitelkeresletet. Ennek kielégítésére a kereskedelmi bankok likviditásukat megnövelhetik növekvő viszontleszámítolással. Ilyen esetben veti be direkt eszközként a monetáris hatóság a viszontleszámítolási plafon előírását. További direkt eszköz a hitelkontingensek alkalmazása. Ekkor a monetáris hatóság – büntetés terhe mellett – előírja az egyes kereskedelmi bankok által nyújtható hitelek nagyságát. Az 1970-es évekig egyes országokban használatos volt az irányított hitelek rendszere (Franciaország) és a betéti kamatok maximálásának előírása(USA). Az előbbi állami struktúra politikát támogató monetáris eszköz volt, amely hitellel (esetleg államilag támogatott kamatokkal kombinált módon) segítette a preferált ágazatok fejlődését. A betéti kamatok maximalizálása a megtakarítások a tőkepiac felé terelését szolgálták, rontva ezzel a betéti bankok forrásszerző esélyeit. A magyar

belföldi fizetési rendszer főbb jellemzői Egy ország belföldi fizetési rendszere a különböző (monetáris, egyéb pénzügyi, kormányzati és magánszektorbeli) szereplők közötti elszámolásokra vonatkozó jogszabályokból, megállapodásokból és szervezetekből áll. A szervezetek típusai a pénzforgalmi közvetítők (kereskedelmi bankok, posta stb.), elszámoló házak és a végső kiegyenlítő A fizetési rendszer a gazdaság vérkeringéséhez hasonlítható. E rendszerek potenciális pénzügyi válságok közvetítői, illetve kiváltói lehetnek. A fizetési rendszer a monetáris politika és a likviditás menedzselés szempontjából is kulcsfontosságú elem. A hazai fizetési rendszer fenntartása, működtetése és szabályozása – egyéb más feladatai mellett - az MNB feladata. A jegybank emissziós tevékenysége keretében forgalomba bocsátott készpénzt, azaz a bankjegyek és érmék túlnyomó többségét a lakosság használja. A gazdaság

egyéb szereplői, a nem pénzügyi vállalatok, pénzügyi szolgáltatók, bankok, valamint az államháztartás pénzforgalma főként bankszámlák közötti pénzmozgás útján bonyolódik le. Az MNB – a jegybankról szóló törvény előírása szerint – a következő szereplők elszámolási számláit vezeti: - hitelintézetek (bankok), - Országos Betétvédelmi Alap, - Elszámoló házak, - Befektetővédelmi Alap, - Magyar Posta Rt., - Magyar Államkincstár, - Államadósság Kezelő Központ Rt., - Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. A magyar belföldi fizetési rendszerben a Jegybank a végső kiegyenlítő is. A többi gazdasági szereplő, vagyis a lakosság, a nem pénzügyi vállalatok, a helyi önkormányzatok és non profit szervezetek számlapénzforgalmát a hitelintézeteknél (bankoknál) vezetett elszámolási számlák segítségével bonyolítják le. A bankok az ügyfelek számláinak kiegyenlítését, az ügyfelek fizetési

megbízásainak teljesítését részben saját belső elszámolási rendszerének keretében, részben más hitelintézetek, illetve elszámoló házakkal történő számlakiegyenlítéssel végzik. A fejlett pénzügyi rendszerekben a fizetési rendszerek meghatározó eleme a bankközi fizetési rendszer. A bankközi elszámolás-forgalomban keletkezett tartozások és követelések kiegyenlítése a pénzintézetek jegybanknál vezetett elszámolási számláin történik. A kiegyenlítést azonban megelőzi az elszámolás, azaz a fizetési megbízások célba juttatása, és a kölcsönös tartozások és követelések kiszámítása, ami a bankközi elszámolás-forgalom keretében történik. A bankközi fizetési rendszer stabilitása, biztonságos működtetése alapfeltétele a teljes hazai pénzügyi rendszer stabilitásának. Ezt tükrözi az Alkotmány és a jegybanktörvény is, mely szerint az MNB feladata a fizetési és az elszámolás-forgalmi rendszer

kialakítása és zökkenőmentes működtetése. Az MNB elnöke rendelkezést bocsát ki, amely hatálya a pénzforgalom tekintetében magánszemélyekre is kiterjed. Jegybankelnöki rendelkezés állapítja meg a belföldi fizetési forgalomban alkalmazható fizetési módokat és lebonyolításuk lényeges szabályait, így egyebek között a teljesítés rendjét és határidejét. Szabályozási jogkörén túl a jegybank felügyeleti tevékenységet is folytat, amelynek célja elsősorban a pénzintézetek pénzügyi kapcsolatrendszereként működő elszámolási rendszerek hatékonyságának és stabilitásának biztosítása, a fizetési kockázatok minimalizálása. A jegybank engedélyezi a pénzintézeti elszámolóházak működését, és ellenőrzi tevékenységüket. A bankközi klíringrendszer jelenti a fizetési rendszer „lelkét”. A Giro Elszámolásforgalmi Rt által üzemeltetett bankközi klíringrendszer a giro elszámolási rendszer (Bankközi

Klíringrendszer – BKR). Az átutalásokat a rendszer bruttó módon kezeli, azonban nem azonnal, a megbízás időpontjában küldi el az átutalásokat, hanem a tárgynapon egy meghatározott időpontban történik meg ezek rendezése. A kereskedelmi bankok közvetlenül tagjai az elszámolási rendszernek, az egyéb pénzintézetek, – mint például a takarékszövetkezetek – a kereskedelmi bankokon keresztül, ún. levelező tagként kapcsolódnak a giró elszámolás-forgalmi rendszerhez. A rendszer a bankközi klíringforgalomban csak olyan megbízást fogad el, melynek fedezetét a megbízó hitelintézet előzetesen biztosította. Ez a fedezet a jegybanknál vezetett elszámolási számla egyenlegéből és a KELER Rt.-nél az elszámolás előtt a bank által zároltatott értékpapírokból áll A giro rendszer az adott napi forgalom után késő délután és éjszaka feldolgozza a beérkezett átutalásokat. Amennyiben a zárolt összeg valamilyen oknál fogva nem

nyújt fedezetet egy pénzintézetnél az átutalások összegére, a rendszer sorba állítja ezeket az átutalásokat. A bank vagy további – saját – likviditás felszabadításával nyújt lehetőséget a sor lebontására, vagy különböző eszközök (hitellehetőségek) állnak rendelkezésére a jegybank részéről pótlólagos likviditás felvételére. Az MNB-nek kettős szerepe van az elszámolási rendszerben: egyrészről elszámolja és lekönyveli az éjszakai bankközi zsírórendszer működése során keletkezett pozíciókat, másrészt napközben saját számlatulajdonosainak (pénzintézeteknek) egymással szembeni fizetéseit közvetlenül rendezi és könyveli. A Giro Elszámolásforgalmi Részvénytársaságot 1989-ben alapították azzal a céllal, hogy létrehozza és üzemeltesse a bankközi klíringrendszert. A részvénytulajdonosok a pénzintézetek az MNB-vel együtt, amely a legnagyobb részvénytulajdonos a részvénytőke 14,7 százalékának

birtoklásával. A pénzintézetek közötti elszámolás-forgalomhoz hasonló kockázatok adódhatnak az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet által felügyelt Központi Elszámolóház és Értéktár Rt. (KELER Rt.) tevékenységében is, amely az értékpapírok és származékos tőzsdei ügyletek pénzforgalmának feldolgozását végzi. A KELER Rt esetében az MNB a részvények 50 százalékának tulajdonosa. A fejlett pénzügyi piacokkal rendelkező országokban létrejöttek olyan intézmények, melyek fő funkcióként – szolgáltatásként – látják el mindazokat a feladatokat, melyek a hatalmas mennyiségű piaci értékpapír-állomány kezeléséhez és elszámolásához szükségesek. A tőzsdei forgalom rohamos bővülésével Magyarországon is megfogalmazódott egy önálló elszámolóház és értéktár létrehozásának az igénye, amely a szolgáltatások szélesebb körét tudja hatékonyan, gyorsan és biztonságosan biztosítani a tőzsdei

ügyletkötésben résztvevők számára. 1993 október 12-én alapos szakmai előkészítő munka eredményeként megalapításra került a Központi Elszámolóház és Értéktár (Budapest) Rt., rövidített nevén KELER Rt A KELER Rt.-t a Magyar Nemzeti Bank, az Árutőzsde Kft, valamint a Budapesti Értéktőzsde alapította, s a tulajdonolja azóta is. Fő feladataként a magyarországi értékpapír-piaci ügyletek biztonságos, gyors és olcsó elszámolásának és teljesítésének elősegítését jelölték meg, egy, az elsősorban tőkepiaci közösség tagjai (értékpapír-forgalmazók, bankok) számára létrehozott, azok piaci tevékenységét támogató szolgáltató központ működtetése révén. A KELER Rt tehát ellátja a központi értéktári funkciókat, és az ezzel kapcsolatos értékpapírszámla-vezetési és egyéb szolgáltatásokat nyújtja. Elszámolóházi funkcióiban nemcsak a BÉT (Budapesti Értéktőzsde) azonnali piacának nyújt

szolgáltatásokat, hanem a BÉT és a BÁT (Budapesti Árutőzsde) határidős piacának elszámolóházaként is működik. A legnagyobb kockázatokat ez utóbbi szerepkörében vállalja magára, hiszen a határidős ügyletek esetében a nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan az elszámolóház szerződő félként lép be a vevő és az eladó közé, és garantálja az ügyletek teljesítését. A KELER Rt ezen túlmenően a tőzsdén kívüli állampapírpiac (OTC) számára is elszámolási szolgáltatásokat nyújt, valamint egyre kiterjedtebb banki jellegű funkciókat lát el (tőzsdeforgalmi számlavezetés: ki- és befizető pénztár működtetése, kamatfizetés, elszámoláshoz kapcsolódó technikai hitelezés stb.; Treasury tevékenység). A KELER Rt létrejöttével és a fizetési rendszer fejlődésével egyre szélesebb körben nyílik lehetőség a DVP (Delivery Versus Payment) elvű elszámolás 2 megvalósítására. A fizetési forgalomban felmerülő kockázat

lényegesen mérsékelhető abban az esetben, ha a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszer működése megfelel a szállítás fizetés ellenében (DVP) elvnek, azaz olyan mechanizmust alkalmaz, amelyben az értékpapírok szállítása csak és kizárólag abban az esetben történhet meg, ha az ellenérték kifizetése is megtörténik. Az értékpapír-elszámolási rendszer (az azt végző intézmény), illetve a monetáris politika (a jegybank) számos területen kapcsolódnak össze. A jegybank maga is részt vesz olyan tranzakciókban, amelyek mögött fedezetül állampapírok állnak, illetve saját 2 DVP elv: értékpapírügyleteknél a teljesítés csak akkor történik meg, ha eladói oldalon az értékpapír, vevői oldalon pedig a szükséges pénz rendelkezésre áll a megfelelő számlákon. műveletei egy részének az elszámolását is a KELER Rt. végzi Az értékpapírok pénzoldali elszámolása pedig gyakran a jegybankoknál vezetett számlákon

történik. A VIBER Az MNB, a hitelintézetek részére nyújtott szolgáltatásokat korszerűsítendő, 1999 őszén új szolgáltatást vezetett be, a valós idejű bruttó elszámolási rendszert (VIBER). A valós idejű bruttó elszámolás (Real Time Gross Settlement – RTGS) lényege, hogy a kiegyenlítés és az elszámolás mozzanata időben nem válik el egymástól, a könyvelés tételenként, folyamatosan és valós időben zajlik. A bruttó rendszerek általában jegybanki számlavezetési szolgáltatásra épülnek. A VIBER is egy olyan bruttó elvű kiegyenlítési rendszer, amelyben a fizetési megbízások feldolgozása és végleges kiegyenlítése folyamatosan zajlik az érintett résztvevők valós idejű értesítése mellett. A teljesítésre beküldött fizetési megbízásokat – meglévő fedezet esetén – az MNB azonnal teljesíti, és erről a rendszer értesíti a megterhelt és jóváírt bankokat. Magyarországon a VIBER-t a sürgős, tipikusan nagy

összegű, bankközi fizetési megbízások elszámolása és kiegyenlítése érdekében hozták létre. A VIBER 2000 márciusától opcionálisan, júliustól kötelezően teljesíti a bankok ügyfeleinek sürgős, nagy összegű megbízásait is. A kisösszegű fizetések lebonyolítása továbbra is a BKR-ben fog történni, azonban a VIBER és a BKR között nincs kötelező forgalomterelés értékhatár vagy egyéb ismérv szerint. A VIBER üzenetközvetítő hálózata a SWIFT (A SWIFT – Society for Worldwide Interbank Financial Tele-communication – több országra kiterjedő, üzenetközvetítő kommunikációs rendszer). A VIBER résztvevői egyfelől a hitelintézetek, másfelől a KELER Rt., a napközbeni hitel fedezetéül szolgáló értékpapírok kezelőjeként és értékpapír-forgalom elszámolójaként, a Magyar Államkincstár, valamint az MNB mint számlavezető és levelező banki szolgáltatást nyújtó, szabályozó és felügyelő szerv, a rendszer

üzemeltetője. A VIBER közvetlen tagjai azon bankok és egyéb intézmények, amelyek az MNB-nél számlát vezetnek, és a fizetési megbízásokat saját interfészük segítségével fogadni és küldeni tudják. A közvetlen VIBER-tagok levelezett ügyfelei nem tagjai a VIBER-nek, tehát VIBERszámlájuk sincs. A VIBER-t úgy alakították ki, hogy már indulásakor adottak voltak a jövőbeli csatlakozás technikai feltételei a közös európai fizetési rendszerhez, a TARGET-hez. (Trans-European Automated Real-Time Gross Settlement Express Transfer – a TARGET az EMU harmadik szakaszában bevezetett közös európai fizetési rendszer, amelyet a nemzeti fizetési rendszerek integrációja és harmonizációja érdekében hoztak létre.) A VIBER megvalósulásával gyorsul a pénzforgalom, ezért várhatóan ugyanakkora fizetési forgalom lebonyolításához kevesebb pénzre lesz szüksége a bankoknak. Látható, hogy a VIBER egyrészt technikai változást, másrészt

kockázat-csökkentést, nagyobb hatékonyságot jelent a korábbi rendszerhez képest. Azok a tételek, amelyeket eddig a zsírórendszer közbeiktatása nélkül közvetlenül könyvelt le az MNB a bankszámlán a délelőtt vagy a kora délután folyamán, 1999 szeptemberétől valós időben, a VIBER-en keresztül számolódnak el. Ezen műveletek közé tartoznak például az elszámolási számlával rendelkező bankok közötti fizetési műveletek, az olyan értékpapír-műveletek, amelyekre a KELER DVP elszámolást biztosít, az olyan beszedési megbízások, amelyek kötelezettje egy számlatulajdonos bank, az MNB-vel kötött ügyletekből eredő fizetések (refinanszírozási hitelek folyósítása és törlesztése, nyíltpiaci műveletek, devizaműveletek stb.), a Posta közvetítésével lebonyolított készpénzforgalom kiegyenlítése, vagy egy kereskedelmi bank számláját érintő készpénzforgalom. A VIBER-ben (délelőtt 10 órakor) történik a bankkártya

nettó elszámolások teljesítése is. A VIBER-ben – mint eddig is – minden elszámolás fedezetvizsgálat mellett történik. A fizetési rendszerrel kapcsolatban az MNB feladata és célja az, hogy a belföldi fizetési rendszer működőképességét biztosítsa, és egy olyan országos fizetési és elszámolási rendszert alakítson ki, amely minimális kockázattal működik. Az elszámolási rendszer és a pénzügyi piacok hatékony működése között szoros kapcsolat van, ugyanis minél fejlettebb a fizetési rendszer, annál likvidebbek a pénzügyi eszközök, annál jobban integrálódnak a pénzügyi piacok, csökken a tranzakciós költség és a kockázat. Ezáltal és a gyorsuló adat, illetve információáramláson keresztül javulhat a hatékonyság, amellyel a jegybanki lépések a különböző piacok kamatlábain és változóin keresztül a végső kamatcélra hatnak. Másrészt azonban a fizetési rendszer egy olyan csatorna is, amelyen keresztül a

pénzügyileg nem stabil hitelintézetek az egész fizetési rendszer stabilitását veszélyeztethetik. Ilyen esetekben, a veszélyt elkerülendő, a központi bankok kénytelenek utolsó mentsvár funkciójuknak eleget tenni. Kulcsfogalmak Monetáris intézmények, Pénz-aggregátumok, Emisszió és pénzteremtés, Monetáris intézmények mérlege, a monetáris rendszer összevont mérlege, Pénzkereslet, hitelkereslet, Pénzkínálat, Monetáris politikai célok, Monetáris politikai eszközök, Fizetési rendszer, Bruttó és nettó fizetési rendszer, Ellenőrző kérdések 1. Melyek a monetáris hatóság funkciói? 2. Mit jelent az az állítás, hogy a kereskedelmi bank monetáris pénzügyi közvetítő? 3. Vezesse le a bankrendszer összevont mérlegéből a különböző pénzügyi aggregátumokat! 4. Mutassa be az exogén és endongén pénzteremtést! 5. Milyen tényezők határozzák meg a magánszektor pénzkeresletét és hitelkeresletét? 6. Mitől függ a pénz

kínálat és a hitelkínálat? 7. Ismertesse a monetáris politika célrendszerét! 8. Mutassa be a monetáris politika eszközeit! 9. Mi a fizetési rendszer funkciója és milyen elemei vannak? 10. Mutassa be a magyar belföldi fizetési rendszert! Irodalom: Bánfi Tamás- Hagelmayer István (1998): Pénzelmélet és pénzügypolitika Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest Bánfi Tamás- Sulyok Papp Márta (szerk.)(1999): Pénzügytan I Egyetemi Tankönyv Tanszék Kft. Kohn, Meir (1998): Bank- és pénzügyek, pénzügyi piacok Osiris-Nemzetközi Bankárképző Magyar Nemzeti Bank (2002)Monetáris politika Magyarországon Pete Péter (1996): Bevezetés a monetáris makroökonómiába Osiris Kiadó Szalkai István (1995): A monetáris irányítás Bevezetés a monetáris gazdaságtanba Második, átdolgozott, bővített kiadás Bankárképző Száz János (1989): Hitel, pénz, tőke. A hitelpénz és a pénztőke idődimenziója Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó

Tarafás Imre (2001): A monetáris politika a nagy válságtól az ingatag pénzpiacokig (Aula) Woodward,B. (2001): A gazdaság karmestere Greenspan és a FED Perfekt Kiadó