Arcok > Történelmi arcok > Moamer Kadhafi (1942 - 2011)

1942-ben született egy kis parasztcsaládban Szirte (Líbia) sivatagos részén. A jogi egyetem elvégzését követően felvételt nyert a bengázi Katonai Akadémiára, ahol megismerkedett Gamal Abden-Nasszer egyiptomi elnök tervével, melynek középpontjában az arab egység megteremtése állt (pánarabizmus). Politikai nézetei miatt később kirúgták az iskolából. [2]

1969-ben tisztek egy kis csoportja az ő vezetésével távolította el Idrísz királyt; az új uralkodó Idrísz unokaöccse, Szajjid Haszan ar-Ridá al-Mahdi asz-Szanusszi herceg lett. Őt azonban házi őrizetben tartották és kimondatták vele a monarchia bukását, illetve a Líbiai Arab Köztársaság létrejöttét, melyet Líbia, Egyiptom és Szíria alkotott. A líbiai vezér emiatt vette fel a Forradalom Testvéri Vezére és Útmutatója nevet.[1]

Az új vezető hatalma idővel korlátlanná vált Líbiában. Mindenkinek magánál kellett hordania a Kadafi bölcsességeit tartalmazó háromkötetes zöld könyvet, melynek harmadik kötete húsz oldalban kívánt választ adni szinte minden jelenkori társadalmi problémára. [4]

Kadhafi a köztársaság új berendezkedését nacionalizmuson alapulva, népi demokratikus jóléti államként képzelte el, így vált az arab egység és ez által példaképének (Nasszer) célkitűzései legfőbb szószólójává. Támogatta az iszlám országok közötti együttműködést szorgalmazó (pániszlám) törekvéseket. Nasszer halála után e mozgalom élére állt. [1]

1972-ben bejelentette az arab köztársaságok (Líbia, Egyiptom, Szíria) föderációjának megalakulását. A három állam azonban nem tudott megállapodni az egyesülés feltételeiről. 1974-ben Tunézia elnökével, Habib Bourguibával írt alá egyesülési megállapodást, de ez is életképtelennek bizonyult, a két ország között hosszú távú ellenségeskedés alakult ki. [1]

Kadhafi támogatta a Palesztin Felszabadítási Szervezetet (PSZF), emiatt megromlott a viszonya Egyiptommal. Az egyiptomi elnök, Anvar Szadat számára egyre kellemetlenebbé vált az iszlám világ forradalmi szárnya, ezért Kadhafi a Szadat által elhagyott Szovjetunió felé fordult. Így lett Líbia a keleti országok közül az első, aki MIG-25-ös szuperszonikus repülőgépeket kapott. Ennek ellenére Kadhafi Szovjetunióval való kapcsolata meglehetősen távolságtartó maradt. [1]

Líbiai rezsimjét terrorakciókkal hozták kapcsolatba, mikor 1981-ben nemzetközi területeken gyakorlatozó amerikai repülőgépekre lőttek, valamint hozzá kötötték a 1986-os nyugat-berlini diszkó felrobbantását is. Megtorlásképpen Ronald Reagan, az USA akkori elnöke utasítást adott Tripoli (Líbia fővárosa) bombázására. Az akcióban tizenöt ember vesztette életét, köztük Kadhafi kislánya is. 1988-ban, Skóciában lezuhant egy Londonból New Yorkba tartó PanAm gép, a terrorakciót senki nem élte túl. 2011-ben a líbiai kormány egyik minisztere úgy nyilatkozott, hogy az utasítás egyenesen Kadhafitól jött. [5]

2003 augusztusában Líbia hivatalosan is vállalta a felelősséget a terrorcselekményért és 2,7 milliárd dolláros, a 270 áldozat családjainak egyenként 10 millió dolláros kártérítés fizetésébe egyezett bele. [1]

Az USA 2004-ben, George W. Bush kormányzata alatt szüntette meg a Líbiát sújtó szankciókat, illetve levette a terrorállamok listájáról, ugyanis Kadhafi állítólagosan felhagyott a tömegpusztító fegyverek gyártásával. [5]

2004-ben Tony Blair brit miniszterelnök évtizedek óta az első nyugati vezető volt, aki hivatalos látogatást tett az országban. Nyilatkozatában kifejezte reményét, miszerint Líbia erős szövetséges lesz a nemzetközi terrorellenes harcban. [1]

2009-ben Saif Kadhafi, az ezredes fia Hillary Clintonhoz látogatott, aki nagyra értékelte a líbiai-amerikai kapcsolatokat. Az amerikai kormányok 2,5 millió dollárral támogatták Líbia demokratikus átalakulását, illetve az emberi jogok kiszélesítését, az összeg azonban a diktátor alapítványában landolt. [5]

Kadhafi 2009-ben New Yorkba utazott az ENSZ közgyűlésére, ahol maratoni szónoklatában felelősségre vonta az ENSZ-t, mivel nem volt képes a világszerte kitörő háborúk megakadályozására, majd látványosan széttépte a világszervezet alapokmányait és a terror tanácsának nevezte az intézményt. Felszólalásában védelmébe vette a szomáliai kalózokat és az afganisztáni tálibokat, valamint a H1N1 elterjedésért a külföldi hadseregeket hibázatta. Javasolta, hogy Izrael és Palesztina összeolvadásával hozzanak létre új országot, Izratinát. Barack Obamát „Afrika fiának” nevezte. [4]

Két évvel a 2001. szeptember 11-i terrortámadás előtt Líbia biztosította a Nyugatot az al-Kaida elleni harcban való részvételéről és felajánlotta a fegyverkezés nemzetközi ellenőrzését, de a Clinton nevével fémjelzett kormányzat ezt nem értékelte túlságosan. Egy későbbi ellenőrzés során viszont néhány tonnányi vegyi fegyverről és nukleáris fegyverkezési programról számoltak be. Líbia hozzájárult a megsemmisítéshez és az ellenőrzési rendszerekkel való együttműködéshez. 2006 márciusában atomenergia-megállapodást kötött Franciaországgal. [1]

A Kadhafi családnál többször léptek fel amerikai popsztárok: többek között Lionel Richie, Jose Carreras spanyol tenorista, Mariah Carey, Beyoncé és Usher. [6]

Kadhafi első feleségétől, Fatiha-tól született Muhammad, aki a líbiai olimpiai bizottság, a líbiai posta és az állami telekommunikációs társaság vezetője lett. Második feleségétől, Szafia Farkastól hét gyermekük született, köztük Ajisa, Szaddám Huszein egykori ügyvédje. Fogadott fia és unokaöccse a Milad Abuztaia nevet kapta. A Wikileaks által kiszivárogtatott amerikai diplomáciai jelentésekben Kadhafi családját egy olyan cégként emlegetik, aminek tagjai gyakran kerülnek apjukkal, a kormánnyal, külföldi intézményekkel konfliktusba, amelynek egyik legfőbb hajtóereje az olajból származott profit. [3]

Afrikában egészen 2011-ig, a forrongásokig népszerű vezetőnek számító Kadhafi „régi és bölcs, törekvő vezető”-ként élt az emberek tudatában. Megítélésében döntő szerepet játszottak a szubszaharai térség államainak nyújtott nagy összegű támogatások. 40 éves vezetése alatt fokozatosan növekedett a Líbiába bevándorlók száma, a jobb munkalehetőségek miatt. Ugródeszkának tekintették ezt a földrészt az emberek az európai országok, elsősorban Olaszország felé vándorlásban. [1]

Az egykor lényeges növekedési potenciállal rendelkező Líbia politikájának megváltozását részben azzal magyarázzák, hogy az olajárak csökkenése ráült a diktátor politikai mozgásterére. Sokkal kiszolgáltatottabb lett az USA és az ENSZ szigorodó szankcióinak, mind gazdasági, mind politikai értelemben. [1]

A függetlenségükért felkelő Líbiaiak vetettek véget bujkálásának. 2011 októberében, szülővárosában, Szirtben találtak rá. Minden bizonnyal halálát megelőzően egy betoncsőben bujkált a volt diktátor, aki belehalt az elfogása során szerzett sérüléseibe. Ahmúd Samman információs miniszter nyilatkozata szerint Kadhafi halála a Líbiai nép győzelmét jelenti. [7]

Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Moamer_Kadafi
[2] http://www.afrikatanulmanyok.hu/htmls/moamer_kadhafi.html
[3] http://www.origo.hu/nagyvilag/20110223-moammer-elkadhafi-es-csaladja-fiai-lanyai.html
[4] http://atv.hu/kulfold/20110224_az_ezredes_meg_a_tobbiek
[5] http://hetivalasz.hu/kronika/a-kadhafi-fiuk-edes-elete-35693
[6] http://letavertes.info
[7] http://index.hu/kulfold/2011/10/20/karnyujtasnyira_kadhafi_utolso_eroinek_bukasa