Magyar Bálint (1952 - napjainkig)

Magyar Bálint 1952. november 15-én, Budapesten született. Apai ükapja Szemere Bertalan (1812-1869), 1848-ban az első parlamentnek felelős magyar kormány belügyminisztere, aki 1849-ben, a trónfosztás után az ország miniszterelnöke volt. Nagyapja, Magyar Elek 1926-tól egy évtizeden át a Magyarország című lap főszerkesztője volt. Édesapja Magyar Bálint (1910-1992) 1931-ben szerzett egyetemi doktorátust irodalmi és művészettörténeti tanulmányait követően. [3]

Anyai ági családja kolozsvári származású, 1927-ben került Magyarországra. Édesanyja, Siklós Olga (1926) az Ifjúsági Színháznál, a kecskeméti Katona József Színháznál és a Veszprémi Petőfi Színháznál volt dramaturg. 1973-tól nyugdíjazásáig a Magyar Rádió rendezője volt. Magyar Bálintnak wgy testvére van, Fruzsina (1954). Nős, 1993-ban vette feleségül Hodosán Rózát, aki korábban SZDSZ-es országgyűlési képviselő volt. [3]

A Deák téri Általános Iskola elvégzése után a Budapesten található Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnáziumban, orosz nyelvi tagozaton érettségizett 1971-ben, történelemből pedig második helyezést ért el az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen. Gimnáziumi tanulmányait lezárva sorkatonai szolgálatot teljesített Hódmezővásárhelyen, majd történelem és angol szakon az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta tanulmányait. Negyedéves korától, 1973-tól az angol helyett szociológiát tanult. Itt az ELTE-n szerezte első diplomáját 1977-ben. Két félévet a Közgazdasági Egyetem népgazdasági tervezői szakán is tanult, de megtiltották számára, hogy egyszerre két egyetem hallgatója legyen. Később az MTA Világgazdasági Kutató Intézetében a kelet-európai osztályon kapott tudományos és gyakornoki ösztöndíjat, majd tudományos segédmunkatárs lett. Kutatásainak középpontjában a kelet-európai országok 1945 utáni gazdasági fejlődése volt. [1][2][3]

Politikai okokból elbocsátották az MTA tudományos intézetéből, így kutatói munkásságát feladva Hankiss Elemér értékszociológiai műhelyének lett a munkatársa 1981-ben. 1982-től 1987-ig a Szövetkezeti Kutatóintézet tudományos főmunkatársaként találta meg a helyét, ahol Juhász Pál szociológus hatására agrárkérdésekkel, valamint a falusi társadalom történetének 1945 utáni részével foglalkozott. 1982-től hat éven keresztül a Medvetánc című lap szerkesztője volt. 1988-tól 1990-ig a Pénzügykutató Rt. tudományos munkatársaként dolgozott. 1980-ban doktori címet szerzett a lengyel agrárfejlődésről írott értekezésével, majd szervezett falukutatások vezető munkatársaként, illetve résztvevőjeként vette ki a részét a falusi élet hagyományainak, jellegzetességeinek feltárásából. [3]

1982-től szerepet vállalt a Szövetkezeti Kutatóintézet és a Hunnia Filmstúdió közös filmdokumentációs programjában. Dunaapáti 1944-1958 címmel háromkötetes dokumentumszociográfiai tanulmánya jelent meg 1986-ban, amelyet a Magyar Szociológiai Társaság Erdei Ferenc-díjjal ismert el. Schiffer Pállal közösen készített faluszociográfiai munkája, mely „A Dunánál” címet kapta, az 1988. évi Magyar Játékfilmszemlén a társadalmi zsűri különdíját, majd a kritikusok díját is elnyerte. A filmet a San Francisco-i filmfesztiválon is bemutatták, a művet a nyoni fesztiválon ezüst díjjal honorálták. [3]

1979-ben kapcsolatba került bizonyos ellenzéki csoportokkal. A Charta 77 nevet kapó nyilatkozat mellett szolidaritási ív aláírásával és a lengyel ellenzékkel való kapcsolatfelvételével neve rendszeresen szerepelt az ellenzék köreiben. 1981 januárjában, lengyelországi tanulmányútjának nyolcadik napján kitiltották az országból, majd februárban munkahelyéről is elküldték, amiért munkaügyi bírósághoz fordult. A júliusig tartó per elvesztését követően útlevelét is bevonták. 1981-től közel négy éven át összekötőként tevékenykedett az illegálisan működő szamizdat (Illegális kiadvány a kommunista rendszerekben, amelyet azért írtak, nyomtattak és terjesztettek titokban, mert a rezsim cenzúrája betiltotta volna a közölt tartalmak terjesztését), a „Beszélő” szerkesztősége és nyomdája között. A folyóiratban Kürthy Emil (apai dédapja) nevét használva publikált. 1982-től 1989-ig a Medvetánc című lap egyik szerkesztője volt. [1][3][5]

Alapító tagjai között szerepelt a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének, majd a szervezet országos tanácsának tagjaként tevékenykedett. 1988 májusában társaival együtt megalapította a Szabad Kezdeményezések Hálózatát, majd beválasztották az országos tanácsba is. Felismerte, hogy az irányító szervezet nem nyújt megfelelő hátteret a politikai életben való aktív részvételhez, ezért szorgalmazta és koordinálta a demokratikus ellenzék párttá szervezését. 1988. november 13-tól, a pártalapítás napjától, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) egyik vezetői székét foglalhatta el, de eközben a szervezet ügyvivői teendőit is ellátta. 1988-ban az első pártprogram, a rendszerváltás programjának egyik szerkesztője. A háromoldalú politikai egyeztető és Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalásokon pártja képviselője volt. 1990 januárjában kinevezték a párt kampányfőnökévé, majd az 1990-ben megrendezett országgyűlési választásokon zuglói választókerületében (21. egyéni választókerület) a második fordulóban képviselővé választották (43,91%). Ezt követően 1990. május 3-tól az Országgyűlés önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi állandó bizottságának tagja volt, tisztségét 1992 februárjáig tölthette be. Ekkor pártja a külügyi állandó bizottságba küldte. 1990 májusától majd egy évig az SZDSZ képviselőcsoportjának vezetőségi tagja, általános szóvivője és a frakció működési szabályzatának kidolgozója volt. [3]

Az 1990. decemberi küldöttgyűlés ügyvivővé választotta; feladata az apparátus irányítása volt. 1991. június 23-án Bécsben megalapította a közép-kelet-európai szociálliberális fórumot. A párt élén történt novemberi elnökcsere után nem jelöltette magát újra. Háttérbe vonulása csak átmenetinek bizonyult, ugyanis Pető Iván pártelnökké választása után, 1992 novemberében újra visszatért az SZDSZ legfelső vezetésébe, mint ügyvivő és kampányfőnök. A választások előtt egy évvel az ő irányítása alatt dolgozták ki a kampányszervezet, a jelöltállítás terveit és a választási program alapelveit. [3]

Többedmagával aláírta a Fidesszel kötött liberális szövetségi szerződést 1993. február 24-én. Az 1994. évi országgyűlési választásokon ismét a zuglói választókerületében indult, de 31,99 %-os második fordulós szavazati hányada csak a második hely megszerzésére volt elegendő Baráth Etele (MSZP) mögött. Pártja országos listáján a kilencedik helyen is jelölték, mandátumát azonban a budapesti területi lista ötödik helyéről szerezte. Az új országgyűlés nemzetbiztonsági állandó bizottságának alelnökévé nevezték ki. 1994 júniusában jelentős szerepet töltött be az MSZP-vel történő közös kormányzás alapelveinek írásba foglalásában és a szerződés aláírásában az SZDSZ négyfős koalíciós tárgyalóküldöttségének tagjaként. Az 1994. októberi tisztújító küldöttgyűlésen a negyedik legjobb eredménnyel választották ügyvivővé, így az SZDSZ 1994. őszi önkormányzati kampánya is az ő felügyelete alatt zajlott. A választások után koalíciós együttműködési megállapodást hozott létre, majd aláírta azt a szocialistákkal. Az ő közreműködésével született meg 1995 őszén a médiatörvényt előkészítő hatpárti politikai egyezség. [3]

Fodor Gábor a Horn-kormány művelődési és közoktatási miniszteri székének elhagyása után pártja 1995 novemberében Magyar Bálintot jelölte a megüresedett posztra, így lemondott bizottsági alelnöki tisztségéről. Az MSZP elfogadta jelölését, miniszteri hivatalát 1996. január 1-jén foglalta el. A Fodor Gábor által elkezdett reformpolitikát más pártok és az egyes szakmák képviselőivel együttműködve, konszenzusra törekedve folytatta. Az 1996. novemberi küldöttgyűlésén újra az SZDSZ ügyvivőjévé választották. [3]

Miniszteri tisztségét – az SZDSZ számára katasztrofális 1998-as választási szereplés következtében – 1998. július 8-ig tölthette be, amikor is pártjával együtt ellenzékbe vonult. 1998 és 2000 között az SZDSZ elnöki teendőit látta el, s alelnöke volt a Liberális Internacionálénak is. [2][4]

A 2002-től kezdődő kormányzati ciklusban oktatási miniszter a Medgyessy Péter, majd a Gyurcsány Ferenc vezette szocialista-szabaddemokrata kormányban. [2][4]

A 2006. évi országgyűlési választásokon országos listán szerzett mandátumot, majd 2006 júliusban a Nemzeti Fejlesztési Tanács és a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület alelnöki tisztségét töltötte be. 2007. január elseje óta a Miniszterelnöki Hivatal kormányzati fejlesztéspolitika irányításában közreműködő államtitkár. [2][4]

2008-ban az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EITI) igazgatótanácsának tagjelöltje volt. [1]

2009-ben kilépett az SZDSZ-ből, de továbbra is a párt frakciójának tagja maradt. [1]

Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_B%C3%A1lint
[2] http://www.meh.hu/kormany/kormtag/magyar20031223.html
[3] http://www.parlament.hu/kepviselo/elet/m247.htm
[4] http://www.meh.hu/kormany/allamtitkarok/magyar20070207.html
[5] http://hu.wikipedia.org/wiki/Szamizdat



Vissza