1962. szeptember 27-én, Gyöngyösön született. Elvált, volt felesége Czeizel Endre lánya, Czeizel Barbara gyógypedagógus, akitől két gyermeke született: Dániel Jakab és Júlia Rebeka. [1][5]
1977-től a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium tanulója volt. Itt érettségizett 1981-ben, majd 1982-től az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán tanult, s itt is szerzett jogi doktorátust 1987-ben. A Jogász Társadalomtudományi Szakkollégium (Az intézmény politikai okokból akkor még nem viselhette Bibó István nevét) tagja, ahol többek között Orbán Viktor, Deutsch Tamás és Kövér László is társa volt. 1988-1989 között a kollégium tanára volt. 1989 és 1990 között tudományos kutatóként munkálkodott. 1989 szeptemberétől 1994 júliusáig tanársegéd volt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar filozófia tanszékén, majd tanársegéd állását felhagyva, 1996-tól ismét tanított a Bibó István Szakkollégiumban. [1][2]
A Fidesz alapító tagja, 1988 márciusától októberig a párt szóvivője volt. 1988. októberében megválasztották a párt országos választmányi tagjává, tisztségét 1993. októberig tölthette be. 1989-ben részt vett az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásokon (EKA), a Fidesz képviseletében. [1]
1990-től országgyűlési képviselő (1990: Fidesz budapesti lista, 1994: Heves 3. választókörzet, Gyöngyös, 1998: országos lista). 1990-ben választották meg az Emberi jogi, kisebbségi, vallásügyi bizottság elnökének, mely posztot 1993-ig töltötte be. 1990-től hosszabb-rövidebb ideig tagja volt a Nemzetbiztonsági, Alkotmányelőkészítői és Környezetvédelmi bizottságnak. Ő volt azon kevés személyek egyike, akik bepillantást nyerhettek a Németh Miklós által Antall Józsefnek átadott ügynöklistába, melyben láthatta az akkori Országgyűlés érintett tagjainak, valamint az egyes ügynökmúlttal rendelkező közéleti szereplők nevét. 1991 és 1993 között tagja volt az Európa Tanács magyar delegációjának. [1][2]
1993 áprilisában a Fidesz alelnökévé választották, ám november 3-án minden párttisztségéről, így képviselői mandátumáról is lemondva, otthagyta a pártot. Vele tartott többek között Ungár Klára, Molnár Péter és még megközelítőleg kétszáz Fidesz-tag. Okként a Fidesz jobbra tolódását jelölték meg., Ezt követően az 1994-es országgyűlési választásokon már az SZDSZ színeiben indultak. Orbán Viktor 1993-ban azt nyilatkozta, hogy kifejezetten bosszantja, hogy pártjának lázadói háromnaponta jelentik be felmondásukat. Úgy fogalmazott: emberileg megérti Fodorékat, de politikusként nem ért egyet velük, mert a felmondások időzítése nagyon rossz volt a Fidesz számára. Kövér László akkori elmondása szerint a Fidesz Fodor kilépésével lett nagykorú. [1][2][3]
Orbán személyesen nem támadta Fodort, de a rendszerváltás elárulásaként értékelte az SZDSZ és az MSZP koalícióját. 1994 szeptemberében a parlamentben kijelentette, a két kormánypárt egy és ugyanaz, majd Willy Brandt-től idézett: „Most összenő az, ami összetartozik.” Az összenőtt MSZP és SZDSZ politikai szövetségben is maradt 14 évig, amíg a szabad demokraták 2008. április 30-án fel nem bontották a koalíciós szerződést. [3]
1994-ben, az országgyűlési választások második fordulójában Heves 3. választókörzetében (Gyöngyös) szerzett országgyűlési mandátumot, majd a Horn-kormányban 1994. július 15-én megkapta a Művelődési és közoktatási miniszteri tárcát. Ezen tisztségéről 1996. január 1-jén mondott le. Nagy vihart kavart azon írása, melyet középiskolákban terjesztett minisztersége idején a homoszexualitás elfogadását, tisztelését kérve. [1][2]
1996 novemberétől, többszörösen megerősítve, az SZDSZ országos ügyvivője lett. Az 1998-as országgyűlési választásokon egyéni körzetét elveszítve az SZDSZ országos listájáról jutott be az Országgyűlésbe. 1998. szeptember 15-től az SZDSZ frakcióvezető-helyettese volt, mely posztját 3 hónap kihagyással mai napig őrzi. [1]
2000. december 2-án a pártelnöki tisztségért is elindult, akkor még sikertelenül. A 2002. évi országgyűlési választásokon újfent az SZDSZ országos listájáról került be a parlamentbe, majd a 2002 októberében megrendezett önkormányzati választásokon a Heves megyei közgyűlés tagjává választották, amely mandátumáról lemondott egy SZDSZ-es képviselő javára. A 2006. évi országgyűlési választásokon ismételten az SZDSZ országos listáján szerzett mandátumot. [1]
2007. januárjában bejelentette, hogy negyedszerre is megpályázza a pártelnöki pozíciót, mivel az addigi pártvezető, Kuncze Gábor akkor már nem jelöltette magát. Fodor ellenfele a márciusi tisztújító kongresszuson az SZDSZ öregjei által támogatott Kóka János Gazdasági és Közlekedési miniszter volt. Az elnökválasztás első fordulója eredménytelen volt, mivel 377:377 arányban szavazategyenlőség alakult ki. A megismételt második fordulóban végül 380:367 arányú vereséget szenvedett. Kárpótlásul az SZDSZ 2007. április 18-án Persányi Miklós helyére jelölte Fodort Környezetvédelmi és Vízügyi miniszternek. Miniszterként látványos nyilatkozatokkal lépett fel a szerencsi szalmatüzelésű erőmű ellen, a verespataki bánya ügyében és a Rába habzása ellen. [2][5][6]
A 2008. március 9-i „Szociális népszavazás” a kormány, s benne az SZDSZ számára katasztrofális vereséggel zárult, amelyet tetézett a népszavazás előtt kirobbant botrány, az SZDSZ egy évvel korábbi elnökválasztásán történt csalásokkal kapcsolatban. Ezért, valamint az liberális párt 1%-ra olvadt népszerűsége miatt (a közvélemény-kutatások szerint), Fodor Gábor a többi SZDSZ-es miniszterrel együtt, 2008. április 30-i hatállyal kilépett a második Gyurcsány-kormányból. [2][4][5][6]
A 2008. június 7-én Budaörsön tartott rendkívüli tisztújító küldöttgyűlésen ismét összemérte erejét Kóka Jánossal, ahol ismét szoros verseny eredményeként alakult ki az ezúttal számára kedvező végeredmény: 346:344 arányban választották meg a Szabad Demokraták Szövetsége elnökévé. Fodor véleménye szerint a csupán kétszavazatnyi különbség rávilágított, hogy valódi választás történt, valódi programok versengtek egymással. Megválasztását követően elmondta, hogy soha nem lehet kizárólagos vélemény egy pártban, mindig demokratikus vitát kell folytatni. Hozzátette: olyan szereppel tüntették ki a küldöttek, amelyet előtte Kis János, Tölgyessy Péter, Pető Iván, Kuncze Gábor, Magyar Bálint, Demszky Gábor és Kóka János töltött be. [2][5][6]
Fodor kereken egy évig volt a liberális párt elnöke, hivatali ideje alatt a párton belül folyamatos küzdelmet folytatott a Kóka János frakcióvezető személye körül csoportosuló pártbeli ellenzékkel. [2]
Az SZDSZ súlyos 2009-es EP-választási kudarca után (2,16%-os eredményével, messze elmaradva a bejutáshoz szükséges 5%-os küszöbtől, kiesett az Európai Parlamentből) Fodor Gábor még a választások estéjén bejelentette távozását pártelnöki tisztéről, majd alig egy hónap múlva lemondott az Országgyűlésben betöltött képviselői helyéről is. A pártelnöki székben utódja Retkes Attila zeneesztéta lett. [2]
A 2010-es országgyűlési választás utáni tagrevízió során nem újította meg párttagságát.
2013-ban jelentette be, hogy Magyar Liberális Párt néven új pártot alapít. A pártot fiatal, politikai múlttal addig nem rendelkező politikusok (Bősz Anett, Sermer Ádám) mellett a közéletben és a gazdasági életben ismert és tapasztalt szereplőkkel közösen hozta létre (Bodnár Zoltán, Szent-Iványi István). A párt a 2014-es és a 2018-as országgyűlési választásokon is mandátumot szerzett.
2019. augusztus 27-én jelentette be, hogy lemond a pártelnöki tisztségéről. Nyilatkozatai szerint nem kívánt az akkori formában kibontakozó ellenzéki összefogásban részt venni.
A Bibó István Szakkollégium szerződtetett oktatója és mentorként is szerepet vállal a szakkollégium életében. [2]
I. András 1015 körül született Vazul fiaként. Miután I. István fia, Imre herceg 1031. szeptember 2-án meghalt, a koronára csupán Vazulnak, Mihály fiának és Szár László három fiának volt joga; Orseolo Péter pártja azonban Vazul szemeit kiszúratta, Szár László fiait pedig Magyarország elhagyására kényszeríttette. András Lodomeriába, innen pedig a kunokhoz, s végül
1962. szeptember 27-én, Gyöngyösön született. Elvált, volt felesége Czeizel Endre lánya, Czeizel Barbara gyógypedagógus, akitől két gyermeke született: Dániel Jakab és Júlia Rebeka. [1][5]
