IV. (Boldog) Károly (1916 - 1918)

IV. (Boldog) Károly IV. Károly az ausztriai Persenbeugban született 1887. augusztus 27-én, Ottó Ferenc főherceg és Mária Jozefa szász királyi hercegnő fiaként. A Habsburg-Lotharingiai-ház utolsó uralkodója, 1916 és 1918 között I. Károly néven osztrák császár, III. Károly néven cseh, és IV. Károly néven magyar király. 1922-ben bekövetkezett haláláig azon fáradozott, hogy visszaállítsa a monarchiát, ám nem járt sikerrel. [1]

1911. október 21-én vette feleségül Zita bourbon-pármai hercegnőt (1892-1989), akitől nyolc gyermeke született. [1]

Apja 1906-ban gégerákban meghalt, Ferenc Ferdinánd pedig 1914. június 28-án Szarajevóban merénylet áldozatává vált. Ez az esemény Casus Belli-ként (háborús ok) szolgált az I. világháború kitöréséhez. Két év múlva, 1916. november 21-én elhunyt Ferenc József császár és magyar király, így a trón Károly főherceg örökölte. [1]

1916. december 2-án maga vette át az osztrák-magyar hadsereg szárazföldi és tengeri erőinek főparancsnokságát. A címmel együtt megkapta a tábornagyi rangot is. [1]

IV. Károlyt 1916. december 30-án koronázták meg Budapesten. A koronázásra a Mátyás-templomban került sor. Vele együtt magyar királynévá koronázták feleségét is. [1]

IV. Károly egy rossz helyzetben lévő, az I. világháborúban hadviselő félként résztvevő birodalmat örökölt. Gyenge kísérleteket tett a háborúból való kilépésre. 1917-ben felesége fivére, Sixtus pármai herceg révén titokban felvette a kapcsolatot Clemenceau francia miniszterelnökkel, aki nyilvánosságra hozta üzenetét, és amikor emiatt II. Vilmos német császár Károlyt kérdőre vonta, meghátrált, így a kapcsolat megszakadt. [1]

Trónra lépésekor az egyik első intézkedése gróf Tisza István miniszterelnök lemondatása volt. Az összeomlás előtti utolsó pillanatokban Károly választójogi könnyítéssel, nemzetiségeknek adandó engedményekkel próbálta egyben tartani a monarchiát. [1]

1918 októberében a birodalmat független egységekből álló szövetségi állammá kívánta alakítani. A magyar kormány követelésére kinyilvánította, hogy az átalakítás a magyar korona országait nem érinti. Ajánlata azonban így is elkésett: a nemzetiségek többsége – az antant támogatását élvezve – ekkor már a birodalomból való kiszakadást tűzte ki célul. [1]

1918-ban sztrájkok, béketüntetések, katonalázadások és tömeges dezertálások jelez¬ték, hogy a lakosságnak elege van a háborúból. A központi hatalmak 1918 nyarán és őszén valamennyi fronton súlyos vereséget szenvedtek; október¬ben gyors ütemben bontakozott ki a Monarchia felbomlása. Október végén Bécsben és Budapesten győzött a polgári demokratikus forradalom. November 3-án Padovában aláírták a fegyverszüneti megállapodást. A vesztes háború vége egyben a történelmi Magyarország végét is jelentette. [2]

IV. Károly 1918. november 11-én Ausztriában, 13-án pedig Magyarországon mondott le a kormányzásról. November 12-én Ausztriában, november 14-én Csehszlovákiában, november 16-án pedig Magyarországon kikiáltották a köztársaságot, így Károly Svájcba menekült. [1]

1921 márciusában visszatért Magyarországra, s Horthy Miklós kormányzótól követelte a hatalom átadását. Horthy nemleges választ adott. Ezután IV. Károly visszavonult Szombathelyre, majd levélben szólította fel Horthyt a hatalom átadására, aki ismét elutasította, majd utasítást adott a katonai erőknek, hogy távolítsák el a trónörököst az országból. [1]

IV. Károly tudomásul vette a történteket és visszatért Svájcba. Károly másodszor 1921. október 20-án tért vissza repülőgéppel Magyarországra. Ellenkormányt alakított, és a Sopronban állomásozó csendőr-csapataival Budapest felé indult. Október 23-án megütköztek a királyhű és a horthysta csapatok Budaörsnél. A kormánycsapatok körülzárták a királyi katonákat, így azok megadták magukat. A királyt kiadták az angoloknak, akik Madeira szigetére száműzték. [1]

Károly – a Habsburgok számára „kötelező” katolikus vallásosságon túl – kezdettől fogva mély hitet mutatott. Édesanyja, Mária Jozefa szász királyi hercegnő gondos katolikus nevelésben részesítette. Soproni évei alatt nemcsak a lelki életéért felelős domonkos atya, hanem a szintén hívő katonai nevelője, gróf Georg Wallis is nagy hatással volt rá. (Később a gróf felesége, Pálffy Zsófia szervezte meg a császár boldoggá avatását előkészítő ún. Gebetsligát, amelyet aztán évtizedekig Kurt Krenn, Sankt Pölten elhíresült püspöke vezetett.) [1]

A herceg mind gyermekkorában, mind felnőttként barátságosnak, türelmesnek, jámbornak mutatkozott. Feleségében, Zitában méltó társra lelt: a házasság előtt a menyasszony személyesen ment Rómába, hogy áldást kérjen frigyükre X. Pius pápától. [1]

A Madeira-szigeteki Funchal-ban halt meg 1922. április 1-jén, spanyolnáthában. [1]

II. János Pál pápa IV. Károlyt 2004. október 3-án a Vatikánban, a Szent Péter téren boldoggá avatta. [1]

Károly halálával elsőszülött gyermeke, Habsburg Ottó lett a trónörökös, aki sohasem került a trónra, s végül 1961-ben egy nyilatkozatában lemondott trónutódlási igényéről. [1]

Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/IV._K%C3%A1roly_magyar_kir%C3%A1ly
[2] http://www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/torttud_magy/mo_Ivh.htm



Vissza