I. Lipót (1657 - 1705)

I. Lipót I. Lipót 1640. június 9-én született III. Ferdinánd és Mária Anna spanyol infánsnő (a királyi hercegnők címe Spanyolországban és Portugáliában) harmadik gyermekeként. [1]

Lipót egyéniségére jellemző volt a családja iránti szeretet, a vakbuzgó vallásosság, amely a más hitűekkel szembeni mérhetetlen türelmetlenségben is megnyilvánult.[1]

Bátyja, IV. Ferdinánd 1654-ben meghalt, így előtte nyílt meg a trónöröklés lehetősége. 1657. július 27-én magyar királlyá, 1658. augusztus 1-jén pedig német-római császárrá koronázták. [1]

Lipót magyarországi uralkodása kezdettől nagy vallási és politikai elégedetlenséget szült. Megkezdődött a törökökkel vívott harc, melyet az Erdély zavaros helyzetébe való értelmetlen beavatkozás robbantott ki. A harc Lipót seregének szentgotthárdi győzelmével végződött. 1664. augusztus 14-én megköttetett a szégyenteljes vasvári béke. Ebben elfogadták, hogy soha többé nem épül fel Zrínyiújvár, továbbá a törökök kezében maradhatott az erdélyi Várad és Érsekújvár, valamint egyéb 1660 és 1664 között szerzett hódítások, mint az erdélyi Lugos, Karánsebes és Jenő. Emellé egy osztrák-török kereskedelmi szerződés is köttetett, amely az Udvar reményei szerint megtölthette volna a mindig üresen tátongó kincstárat. Továbbá lerombolták Székelyhídat, de I. Lipót kezében megmaradhatott Szabolcs és Szatmár, Erdély pedig megmaradt korábbi állapotában, de az összes osztrákot kitelepítették. A fentieken kívül a két udvar kölcsönösen 200 ezer Forint értékű ajándékot küldött egymásnak. [1] [2]

A békének gazdasági értelemben is voltak súlyos következményei. Érsekújvár bevételével egy hatalmas ék keletkezett Magyarországon, mivel Kassa és Pozsony között elvágta az addigi utat, s a Lengyelországba és Erdélybe futó kereskedelmi utakat át kellett szervezni. Emellett a török portyázók fenyegetéseire is számítani kellett.

A Habsburg udvar is alaposan melléfogott, mert nem akadályozta meg az egyre erősödő magyar-francia barátságot. A helyzet bizonytalan volt, ezért az udvar komolyan tartott egy esetleges felkeléstől. A velencei francia követ úgy vélte, hogy a magyar rendek inkább Lajost választanák királyuknak. Később Velence pénzbeli támogatást nyújtott a magyar mozgalom számára.
Zrínyi Miklós horvát bán Csáktornyán belefogott egy Habsburg-ellenes szervezkedésbe, mivel meg akarta szabadítani hazáját a török és az osztrák hódítóktól. A szomszédos államokat is be akarta vonni, egy konföderációt képzelve el.
Nem tudni, hogy a Habsburgok tudtak-e erről. Zrínyi egy vadászbalesetben meghalt, de utódot nem nevezett ki, így a később kibontakozó Wesselényi-összeesküvés tekinthető a Zrínyi által indított szervezkedés folytatásának. A Wesselényi Ferenc nádor vezetésével kibontakozó felkelés nagyon szűk körű maradt, ezért nem ért el komoly sikereket. Amikor Wesselényi is meghalt, Zrínyi Péter, Miklós testvére és Frangepán Ferenc vették át a szervezkedés vezetését, amelyhez már a törökök segítségére is számítottak. Elhamarkodottan indították meg a Habsburg-ellenes felkelést, így az csak kis területre terjedt ki, az osztrák hadseregnek nem okozva nagy nehézséget. [2]

A vezetőket és a résztvevőket halálra ítélték, vagyonukat pedig elkobozták, de a pereket kiterjesztették azokra is, akik nem voltak részesei a szervezkedésnek. [2]

Lipót a nádori tisztség törvénytelen eltörlése után Ampringen János Gáspárt nevezte ki teljhatalmú főkormányzónak (1673. február 27.), aki Magyarországgal mint fegyverrel meghódított, minden jogát elvesztett tartománnyal bánt. [1]

Gáspár fanatikusan üldözte a protestánsokat, lelkészeiket és tanítóikat törvényszék elé állította, és gályarabságra küldte. A vagyonos hazafiakat hadbíróság elé vitette, s törvénytelen, szinte elviselhetetlen mértékű adókat vetett ki. Osztrák tábornokai – Kobb, Spankau és Strasoldo – embertelenül fosztogattak az országban. [1]

Csakhogy a külföldi visszhang ezúttal is óriási volt, sőt Északkelet-Magyarországon egy olyan felkelés bontakozott ki, amely az egész országrészre kiterjedt. Létrejött egy önálló államalakulat, amely török hűbéressé vált, s ezzel négy részre szakította Magyarországot. A mozgalom vezére Thököly Imre volt. [2]

Thököly Imre XIV. Lajos francia királlyal szövetkezett és 1678-ban felkelést robbantott ki a kegyetlenkedő János Gáspár vezette főkormányzat ellen, sikerrel. Lipót véget vetett a nyolcévi zsarnokoskodásnak, helyreállította a nádorságot, biztosította az alkotmányt és a vallásszabadságot. Mindez azonban nem tudta lecsillapítani a kedélyeket. [1]

Thököly 1682-ben másodszor is felkelést szervezett a szabadság védelmére, Kara Musztafa – az új török fővezér – pedig 1683-as hadjáratával végveszélybe döntötte a Habsburgokat. Lipót először Linzbe, majd Passauba menekült; Bécset a hatalmas török sereg ostrom alá vette. [1]

A városi polgárok ellenállása és a felmentésükre siető lengyel-német-francia segédcsapatok hősiességének köszönhetően a törökök 1683. szeptember 12-én visszavonulásra kényszerültek. Bécs felszabadítását diadalok sorozata követte:

- 1684 – Visegrád, Vác
- 1685 – Érsekújvár, Arad
- 1686 – Buda, Pécs, Szeged
- 1687 – Eger, Mohács;
- 1688 – Székesfehérvár, Belgrád (Utóbbit pár év múlva visszafoglalták a törökök)
- 1691 – Szalánkemén, Nagyvárad;
- 1697 – Zenta

A fentiek lezárásaként köttetett a karlócai béke 1699. január 26-án. [1]

Ennek alapján egész Magyarország – az úgynevezett temesi bánság kivételével – felszabadult a török iga alól. A magyar nemesség már előbb, az 1687-i pozsonyi országgyűlésen (november 7. és november 10.) lemondott az Aranybulla 31. pontjában foglalt „ius resistendi”-ről (ellenállási jog) és a szabad királyválasztás jogáról is, majd törvénybe iktatta a Habsburg-ház német és spanyol férfiágának az elsőszülöttségi elv szerinti örökösödését. A fentiekben nagy szerepet játszott Antonio Caraffa tábornok eperjesi vértörvényszékének működése [1]

Az erdélyi viszonyok rendezése érdekében Lipót hadat küldött Erdélybe (1687), amely az I. Apafi fejedelemmel kötött egyezség alapján megszállta és osztrák uralom alá kényszerítette Erdélyt. Az árnyékfejedelemmé vált Apafi 1690-ben meghalt, Thököly utolsó felkelése pedig meghiúsult, ezért bujdosnia kellett. Lipót kiadta 1690. október 16-án adta ki a híres Diploma Leopoldinum-ot. Ez magában foglalta a Habsburg-ház erdélyi uralmának feltételeit, miután a rendekkel megegyeztek. II. Apafi még egy ideig viselhette a fejedelmi címet Lipót kegyelméből, de 1697-ben ezt is elvették tőle: Erdély teljesen az abszolutizmus szellemében kormányzott tartomány lett. [1]

Magyarországon Széchenyi Pál kalocsai érsek ellen a fellépés fokozódott; Kollonich Lipót esztergomi érsek magyarellenes tervei szerint bizottság létesült „Magyarország újjászervezésére”, amely be akarta vezetni az osztrák örökös tartományok abszolutista közigazgatását Magyarországon is. [1]

I. Lipótnak három felesége volt. 1666-ban feleségül vette unokahúgát, Margit spanyol infánsnőt, IV. Fülöp spanyol király leányát, akitől négy gyermeke született. Második házassága 1673. október 15-én kötetett Bécsben; feleségül vette Claudia Felicitas osztrák hercegnőt, Ferdinánd Károly tiroli gróf leányát. E házasságából két leánya született. Utolsó feleségét, Pfalz-Neuburgi Eleonóra hercegnőt 1676-ban vette el, aki Fülöp Vilmos pfalzi választófejedelem leánya volt. Ebből a házasságból tíz gyermekük született. [1]

Lipót szembeszállt XIV. Lajos világuralmi politikájával. Három nagy háborút viselt a franciákkal. Az első háború 1672-től 1679-ig tartott. Lipót császár Spanyolországgal és Brandenburggal szövetkezett Hollandia megmentése érdekében. A háború a nymwegeni békével végződött. A második háború 1688-tól 1697-ig, s XIV. Lajos Pfalzba érkezése miatt tört ki. Lipót szövetkezett Hollandiával, Brandenburggal, Spanyolországgal és Svédországgal. A háború a ryswicki békével zárult. A harmadik a spanyol örökösödési háború, melyet Lipót egy hatalmas szövetség élén, 1701-ben kezdett meg azért, hogy második fiának, VI. Károlynak megszerezze a spanyol trónt, melyet XIV. Lajos unokájának, Anjou Fülöp hercegnek akart biztosítani. [1]

I. Lipót a spanyol örökösödési háború alatt, 1705. május 5-én halt meg. [1]

Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/I._Lip%C3%B3t
[2] http://hu.wikipedia.org/wiki/Vasv%C3%A1ri_b%C3%A9ke



Vissza