Arcok > Magyar uralkodók > II. Mátyás (1608 - 1619)

II. Mátyás 1557. február 24-én született II. Miksa császár és Habsburg Mária spanyol infánsnő (a királyi hercegnők címe Spanyolországban és Portugáliában) fiaként. Minél előbb hatalomra akart törni, de bátyja, II. Rudolf tanácsát – miszerint egyházi hercegséget kellett volna vállalnia – nem volt hajlandó követni. [1]

A németalföldi szabadságharc során a déli, katolikus tartományok helytartója lett 1578-ban. Jogköre igen korlátozott volt, ráadásul a tartományokat sem sikerült megtartania. Kegyvesztetten Linzben kellett letelepednie, de kisebbik bátyja, Ernő halála után megszerezte a felső és alsó-ausztriai hercegségeket. [1]

Mivel Rudolf székhelye Prágában volt, Mátyás nagy szabadságot élvezhetett. A tizenöt éves háborúban Mátyás lett a magyarországi keresztény hadak fővezére, sikereket azonban sehol sem tudott elérni. [1]

II. Rudolf egyre betegesebb lett, és az üldözési mánia is elhatalmasodott rajta. 1606-tól kezdve Mátyást a fivérei már a dinasztia fejének tekintették. Rudolf engedélye nélkül Pozsonyban hívta össze az országgyűlést, ahol a magyar, felső- és alsó-ausztriai rendek konföderációra léptek a császár lemondatására. Később a morva rendek is csatlakoztak, Mátyás pedig seregeik élén betört Csehországba. [1]

Rudolf lemondott a Magyar Királyságról és az osztrák örökös tartományokról, cseh királyi és német-római császári címét azonban megtartotta. Mátyás a malosevicei mezőn vette át bátyja küldöttségétől a Szent Koronát; 1608. november 9-én magyar királlyá koronázták. Ekkor említik először a krónikák a piros-fehér-zöld nemzeti színeket. [1]

A rendek kihasználták helyzetüket és szentesíttették a szabad vallásgyakorlatot; Mátyás folytatta a nádori tisztség reformját, a jobbágyköltözést pedig a vármegyékre bízta. Ausztriában és Morvaországban is kénytelen volt elfogadni a vallásszabadságot engedélyező törvényt, ugyanis az őt hatalomra segítő rendi konföderáció tovább működött, de már azért, hogy az ő esetleges túlkapásait visszafogja. [1]

Az új magyar nádor Illésházy István, majd halála után a protestáns Thurz György lett, aki szintén a vallásbékéért szállt harcba. [1]

Mátyás az Erdélyi Fejedelemséggel kezdetben baráti politikát folytatott. 1611-ben, Tokajban örök béke született Magyarország és Erdély között. Mátyás mégis pénzt kért az osztrák rendektől – a linzi gyűlésen – a Bethlen Gábor fejedelem elleni harcra (1614). A fejedelemmel kénytelen volt kiegyezni 1615-ben, Nagyszombatban, amikor elismerte Erdély fejedelemválasztó jogát. Bethlen viszonzásul elismerte, hogy fejedelemsége a magyar korona alá tartozik, és titkos szövetségi és segítségnyújtási szerződést is kötött Mátyással. [1]

Mátyás azonban másodszor is Bethlen ellen fordult, s Homonnai Drugeth Györgyöt, Zemplén vármegye főispánját léptette fel trónkövetelőként (1616). A kísérlet azonban hamar kudarcot vallott, az erdélyi seregek pedig feldúlták Felső-Magyarországot. [1]

1611-ben, 54 évesen vette el Habsburg Annát, aki az unokahúga volt. Mivel trónörökös nem született, Mátyás 1617-ben unokaöccsét, Ferdinándot nevezte ki utódjaként. Ferdinándot még Mátyás életében királlyá koronázták. [1]

II. Mátyás 1619. március 20-án hunyt el, a bécsi Kapucinus-kriptában helyezték örök nyugalomra. [1]

Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/II._M%C3%A1ty%C3%A1s



Vissza