V. László (1444 - 1457)

V. László V. László Komáromban született, 1440. február 22-én. Habsburg-házi magyar király, Ladislav néven cseh király. [1]

Négy hónappal apja halála után született, ezért gyakran Utószülött (Postumus) Lászlónak is nevezik. Apja Albert magyar, német és cseh király, anyja pedig Luxemburgi Erzsébet volt. [1]

Amikor László megszületett, a magyar rendek már megválasztották királynak a Lengyelországból behívott I. Ulászlót, László anyja azonban a magyar királyi koronát Bécsújhelyre vitette. [1]

Az anyakirályné rábeszélésére Szécsi Dénes esztergomi hercegprímás – többek között Cillei Ulrik gróf, valamint Ujlaki Miklós és Garai László bánok jelenlétében – 1440. május 15-én magyar királlyá koronázta Lászlót. [1]

I. Ulászló 1440. június 29-re Budára országgyűlést hirdetett, ahol a rendek újból királlyá koronázták őt. [1]

Az anyakirálynő a megkoronázott gyermekkirállyal és a koronával már korábban Pozsonyba menekült, mivel a magyar főurak többsége elpártolt tőle. Fiát III. Frigyes német-római császár gondjaira bízta, ő azonban féltve osztrák főhercegi címét, a gyermekkirályt az Orth-i kastélyba záratta. [1]

Az 1444. november 10-i várnai csata után majdnem kétéves interregnum következett (az uralkodó halála és az új uralkodó trónra lépése közötti átmeneti időszak), ugyanis nem lehetett biztosan tudni, hogy I. Ulászló valóban elesett-e, vagy esetleg túlélte a vesztes csatát. Végül az 1446. áprilisi országgyűlésen döntés született, hogy amennyiben a király május 30-ig nem tér haza, a gyermek Lászlót a magyar rendek királyuknak ismerik el. Nemsokára küldöttséget is menesztettek Frigyeshez, hogy engedje szabadon a gyermekkirályt, ő azonban ezt megtagadta. Szükségmegoldásként a magyar országgyűlés Hunyadi Jánost választotta kormányzónak, a csehek pedig Podjebrád Györgyöt tették meg régensüknek. A régens az a személy, aki a törvényes uralkodó helyett uralkodik. Erre akkor kerül sor, ha a törvény szerinti uralkodó kiskorú, beteg, vagy hosszabb ideig távol van; illetve interregnum idején. [1] [2] [3]

1451 őszén Frigyes – római császárrá koronázására – magával vitte Rómába a fogoly Lászlót is. Ekkor az alsó-ausztriai rendek beleegyezésével, Einzinger Ullrich gróf biztatására, Wendell Gáspár nevelő megpróbálta megszöktetni a fogoly gyerekkirályt, de a cselszövés kitudódott, és maga a nevelő is börtönbe került. [1]

1452. március elején a magyar és az alsó-ausztriai rendek, akikhez közben csatlakoztak a felső-ausztriai, a cseh és morvaországi rendek is, szövetségre léptek Frigyes ellen, és június 20-án, amikor Frigyes a gyermek Lászlóval Bécsújhelyre érkezett, 16 ezres osztrák és cseh haderő kerítette be. A fegyveres erő megtette hatását, hiszen a császár a 13 éves Lászlót Cillei Ulrik grófnak átadta. László ekkor – bizonyára Cillei és a környezetében lévő más főurak segítségével – november 11-re Bécsbe országgyűlést hívott össze (tehát példátlan módon, az ország határain kívül). A magyar rendek nagyszámban meg is jelentek, s némi késéssel maga Hunyadi János is, akinek kormányzói tisztsége megszűnt, de Magyarország „királyi főkapitányává és a királyi jövedelmek kezelőjévé” nevezték ki. Hatalmi helyzete valójában azonban nem változott, mivel továbbra is kormányzóként járt el. [1]

1453. szeptember 28-án az osztrák rendek – Hunyadi és Podjebrád egyetértésével – eltávolították Cillei Ulrikot László környezetéből, majd Lászlót Prágába vitték, ahol Podjebrád foglyul tartotta. Enea Silvio jegyezte fel az osztrák és magyar főurak cinikus mondását: „Mi vadásztunk, de a vad a cseheknek jutott!” (Hunyadi János, Vitéz János, Podjebrád György, két Sternberg gróf, négy Eizinger, és Plankenstein Pongrác 1453. október 27-én írásban rögzítették szövetségüket). Közben újból László király közelébe került Cillei Ulrik, így a Hunyadi Jánossal folytatott hatalmi harc újrakezdődött. Az ország főurainak közvetítésével kibékültek, majd elhatározták, hogy családi szövetségre lépnek, s összeházasítják gyerekeiket. Hunyadi János fiát, Mátyást mintegy zálogként Prágába küldte a király és Cillei mellé, Cillei pedig Erzsébet leányát Vajdahunyad várába rendelte, de a leány rövidesen meghalt. [1]

1456. augusztus 11-én, a nándorfehérvári csata után nem sokkal meghalt Hunyadi János, Magyarország kormányzója pedig Cillei Ulrik lett. A futaki országgyűlésen Hunyadi László, Hunyadi Mátyás testvére csak azzal a feltétellel jelent meg, hogy az apja által kezelt királyi vagyonokról nem kell elszámolnia; egyben megígérte Nándorfehérvár mint királyi birtok átadását. [1]

László 4000 fegyveressel és Cillei Ulrikkal 1456. november 8-án érkezett hajón Futakról Nándorfehérvárra. Hunyadi László és a királyt, Cilleit és még néhány urat a várba hívták, de a kíséretet alkotó fegyveresek előtt a várkapukat hirtelen bezárták. Másnap Hunyadi László Cilleit – rövid szóváltás után – karddal megölte, így a fiatal király kénytelen volt a Hunyadi fiút az ország főkapitányává kinevezni. [1]

1457. március 16-án Hunyadi László feje a hóhér pallosától sújtva (negyedik próbálkozásra) a porba hullt. Öccse, Mátyás (a későbbi Hunyadi Mátyás király) megmenekült. [1]

A Prágába 1457. szeptemberben megérkező királynak találkozója volt jegyesével, VII Károly francia király Madeleine nevű leányával, ám 1457. november 23-án, három napig tartó rosszullét után váratlanul meghalt. Halálával kapcsolatban okkal merült fel a mérgezés gyanúja, de az új kutatásokra alapozva feltételezhetjük, hogy fehérvérűség (leukémia) végzett vele. [1]

Forrás:
[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/V._L%C3%A1szl%C3%B3
[2] http://hu.wikipedia.org/wiki/Interregnum
[3] http://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A9gens



Vissza