III. András (1290 - 1301)

III. András II. András (Endre), magyar király halála után utolsó feleségétől, Estei Beatrixtól született egy fia, akit Istvánnak kereszteltek és később – mivel apja halála után született – Utószülött Istvánnak is neveztek. II. András harmadik felesége a személyét körülvevő ellenséges légkör miatt kénytelen volt Itáliába menekülni, gyermekét pedig menekülés közben, német földön megszülni. A magyar udvari szóbeszéd szerint a gyermek nem az idős II. Endrétől származott, hanem az egyik főúrtól, Apodfia Dénestől, akinek a királynéval tiltott viszonya volt. IV. Béla nem ismerte el testvérének Istvánt, s a hiedelem is azt tartotta, hogy István nem „igazi” Árpád-házi herceg. [2]

Beatrix 1254-ben meghalt. Árván felnőtt fia végül az előkelő, velencei Morosini családba nősült; 1265-ben született fiát Endrének (Andrásnak) keresztelték. A választott név is mutatja, hogy bár Magyarországon kétségbe vonták István „szent királyok nemzetségéből” való származását, Utószülött István fontosnak tartotta azt. Ezt az is mutatja, hogy 1271-ben végrendeletében fiára hagyta a Szlavónia hercege címet, melyet ő is viselt és jogcímül szolgálhatott egy magyarországi országrész birtoklására, illetve a magyar trón öröklésére. A gazdag Morosini családban úgy is nevelték Endrét, mint királyi herceget, aki egyszer majd elnyeri a magyar koronát. Az, hogy Endre neve a magyar trón betöltésében reálisan szóba kerülhetett, nem hercegi neveltetésének, hanem a magyarországi eseményeknek tulajdonítható. [2]

Az országban kialakult anarchia eredményeként a hatalomból éppen kiszorult tartományurak többször kísérleteztek – IV. Kun László ellenében – ellenkirály állításával, de mikor IV. László András nevű öccse 1278-ban meghalt, a figyelem a Velencében élő Endre felé fordult. E figyelem is mutatja, hogy bár Magyarországon az Árpádok hatalma megrendült, mégsem kérdőjelezte meg senki, hogy a királynak ebből a családból kell kikerülnie. Endre IV. László uralkodása alatt kétszer is járt az országban, de mindkétszer távozni kényszerült. Második ittlétekor, 1290 nyarán, Hahót Arnold bihari várúr kiszolgáltatta az ifjú herceget Habsburg Albert osztrák hercegnek, így a fiú utódot hátra nem hagyó Kun László halálakor Bécsben volt házi őrizetben. A magyar politikai élet szinte összes szereplője meglepően gyorsan elnyomta származásával kapcsolatos kételyeit és egységesen kiállt Endre herceg királysága mellett. Az egység azonban eltérő indítékokat takart: a főurak politikai játszmáik eszközét látták a jövendő királyban, míg az egyház és a nemesség a feudális állam regenerálását és valós, vagy vélt jogaik érvényesítését várták az új uralkodótól. [2]

Lodomér érsek két szerzetes megbízottja álruhában szöktette Endrét Bécsből Magyarországra, majd 1290. július 23-án Székesfehérvárott megtörtént III. András megkoronázása. A magyar szokásjognak megfelelő koronázási szertartás egy új mozzanattal bővült: az uralkodónak esküt kellett tennie egy felolvasott koronázási hitlevélre, melynek főbb pontjai szerint az egyház hű fia lesz, üldözi az ország rablóit és gyújtogatóit, gyarapítja Magyarországot és visszafoglalja elfoglalt részeit. III. András még ez év szeptember 1-jén kiadta az óbudai országos gyűlés végzéseit. [1] [2]

1291 nyarán hadjáratot vezetett Ausztriába, hogy rákényszerítse I. Albertet a hatalmában tartott nyugat-magyarországi városok és várak visszaadására. A sikeres hadjáratot a hainburgi béke zárta le. [1]

1291. december 2-án III. András városi kiváltságot adott a pozsonyi hospeseknek. A hospesek eredetileg a XI-XII. században a társadalom felső, vagyonos rétegéhez tartozó előkelő, aki hazáját elhagyva letelepülő vendégként érkezett Magyarországra, hogy a király udvarában katonai és egyéb szolgálataival szerezzen birtokot. A XIII. században vendégnek nevezték már azokat a parasztokat is, akik korábbi urukat kedvezmények érdekében elhagyva más birtokos földjeire települtek. 1292. január 5-én a magyar trónra igényt tartó Mária – V. István leánya – és férje, II. Anjou Károly nápolyi király lázadásra hívták fel a Kőszegieket III. András ellen, hogy Martell Károlyra, Mária fiára ruházhassák át a trónt. 1292. augusztus elején a fellázadt Kőszegiek fogságba ejtették III. Andrást, akit csak hónapok múltán tudtak kiszabadítani hívei. [1] [3]

1293 közepén III. András anyjának, Tomasina Morosininek adta a szlavón hercegséget. 1294. szeptember 6-án III. András serege leverte Loránd erdélyi vajda lázadását. [1]

1295 augusztusában meghal Martell Károly salernói herceg. 1296 augusztus–október között III. András második felesége apja, I. Albert herceg támogatásával hadjáratot vezetett a fellázadt Kőszegiek ellen, s végül elfoglalta Kőszeg várát. [1]

1297. október közepén Csák Máté fellázadt III. András ellen. [1]

1298. augusztus 5-én kiadták a pesti országgyűlésen hozott törvényeket, s még ebben az évben III. András szerződést kötött öt báróval, egymás megsegítésére. [1]

1298–1301 között a királyi tanács határozatot hozott a jobbágyparasztok szabad költözési jogáról. [1]

1299-ben III. András egyik szövetségese, Balassa Demeter hadjáratot indított Csák Máté ellen. [1]

1300. augusztus elején megérkezett Spalatoba (napjainkban Split) Károly (Róbert) herceg, Martell Károly fia, akit nagyapja, II. Károly nápolyi király a magyar trón elfoglalására küldött. [1]

1301. január 14-én utód nélkül halt meg III. András magyar király, akit a ferencesek budavári kolostorában temettek el. Ezzel az eseménnyel halt ki férfiágon a nagy múltra visszatekintő Árpád-ház. [1]

Forrás:

[1] http://ehumana.hu/arpad/idorend/ido5.htm
[2] http://hu.wikipedia.org/wiki/III._Andr%C3%A1s
[3] http://hu.wikipedia.org/wiki/Hospes



Vissza

Tanárajánló - kiemelt tanáraink

Szeretnél itt megjelenni? Tájékoztatónkat itt találod.