I. András (1046 - 1060)

I. András I. András 1015 körül született Vazul fiaként. Miután I. István fia, Imre herceg 1031. szeptember 2-án meghalt, a koronára csupán Vazulnak, Mihály fiának és Szár László három fiának volt joga; Orseolo Péter pártja azonban Vazul szemeit kiszúratta, Szár László fiait pedig Magyarország elhagyására kényszeríttette. András Lodomeriába, innen pedig a kunokhoz, s végül Jaroszláv orosz fejedelemhez menekült. Jaroszláv saját leányát, Anasztáziát adta Andráshoz. [2]

Ekkortájt Magyarországon Orseolo Péter III. Henrik segítségével legyőzte Aba Sámuelt, s másodszor is elfoglalta a trónt. Amint kitudódott, hogy Henriknek a segítség fejében hűséget esküdött, a Csanádon összegyűlt urak elhatározták megbuktatását, s követeket küldtek Oroszországba, hogy az ott élő András herceget visszahívják. András és Levente orosz had kíséretében jött be az országba – a felkelők 1046 őszén Abaújvárnál királyként üdvözölték. Kemény csaták után, 1046 szeptemberében lépett trónra I. András magyar király. [1] [2]

Míg András nem volt megkoronázva, tűrnie kellett a pogányságra hajló magyarok féktelenkedését; hangosan követelték tőle, hogy törölje el az új vallást, és állítsa vissza a régit, de a katolikus szokásrend alapján történő koronázását követően 1047-ben megerősítette a keresztény vallás támogatását. [2]

1048 körül I. András hazahívta Lengyelországból öccsét, Béla herceget. [1]

1051 szeptemberétől októberéig III. Henrik német–római császár hadjáratot vezetett Magyarországra. Serege mélyen benyomult az ország területére, de ellátási nehézségei adódtak amiatt, hogy I. András király az érintett vidékeket kiüríttette – az utánpótlást pedig, vagyis a Dunán haladó német hajókat csellel visszafordulásra késztetette. A legyengült német sereget a magyarok a Vértes hegységben szétverték és megfutamították. E tájegységünk a német katonák által szétdobált páncélok és mellvértek után kapta a Vértes elnevezést. [1]

1051 végén III. Henrik a pápai közvetítés ellenére is elutasította az I. Andrással kötendő béke gondolatát. [1]

1055-ben I. András király Szent Ányos tiszteletére bencés monostort alapított Tihanyban. [1]

1056. október 5-én meghalt III. Henrik német–római császár. Utódaként trónra lépett az akkor még gyermek IV. Henrik. 1058. szeptemberében IV. Henrik német király és I. András magyar király békét kötöttek, melyhez kapcsolódóan I. András fiát, Salamont eljegyzték IV. Henrik testvérével, Judittal. 1058 körül I. András királlyá koronáztatta a még gyermek Salamont. A lépést sérelmesnek tartó Béla herceg és I. András viszonya megromlott. [1]

1059-ben I. András király a hercegséget jelképező kard, és a királyságot jelentő korona közötti választásra kényszerítette Béla herceget, a Tisza melletti Várkonyban. Megtudván, hogy ha a koronát választja, azonnal megölik, Béla a kardot vette kezébe e szavakkal: „A kard szerzett nekem feleséget, s ez fogja megszerezni a koronát is!”, majd apósához, a lengyel királyhoz menekült, akinek lányát egy, az öreg király helyett megvívott párbajért vehette feleségül.[1]

1060 őszén I. András király és Béla herceg seregei a Tisza mellett vívtak csatát. A győztes Béla Moson vidékéig üldözte bátyját, akit menekülés közben baleset ért. A sebesült András fogságba esett, s hamarosan meg is halt. Családja és öccse, Salamon IV. Henrik német királynál keresett menedéket. I. Andrást a tihanyi apátságban temették el. [1]

Forrás:

[1] http://ehumana.hu/arpad/idorend/ido2.htm
[2] http://hu.wikipedia.org/wiki/I._Andr%C3%A1s



Vissza

Tanárajánló - kiemelt tanáraink

Szeretnél itt megjelenni? Tájékoztatónkat itt találod.