Martin Luther King, Jr. (1929 - 1968)

Martin Luther King, Jr. 1929. január 15-én született az Amerikai Egyesült Államokban, az Atlanta állambeli Georgia-ban. Édesanyja Alberta Christine Williams King tanárnő, apja Martin Luther King, aki baptista lelkészi tevékenysége előtt kisegítőmunkás volt egy autóműhelyben, de tűzoltóként is dolgozott. Fia születése előtt az atlantai NAACP elnöke volt. [1] [4]

A család 1941-ig az Auburn Avenue 501-ben élt a város egy olyan részében, ahol csak feketék laktak. A többi feketéhez hasonlóan őket is utolérte az akkori Amerikában uralkodó rasszizmus. [4]

14 évesen egy szónokversenyen vett részt, amit sikeresen meg is nyert. Szónoklata vezérgondolata a követező volt: „Nem lehet a miénk a demokrácia, ha a lakosság egy csoportja nem vesz róla tudomást. Nem lehetünk erős nemzet, ha a lakosság egytizede rosszul táplált és betegségeket terjeszt, ha a feketék, és fehérek között megkülönböztetés van”. Az iskolával könnyen boldogult, így már 17 évesen apja segédprédikátora lett. [4]

1944. szeptember 20-ig az egyetlen déli fekete főiskola tanulója volt. Mély vallásossága ellenére nem akart prédikátor lenni, de végül professzorai és apja meggyőzésére elment a Crozer teológiai szemináriumra Chesterbe, Pennsylvania-ba, ahol teológiát tanult. Sokat olvasott Platónt, John Locke-ot, Jean-Jacques Rousseau-t, Arisztotelészt, Henry David Thoreau-t és Walter Rauschenbusch-t is. Legnagyobb hatással Karl Marx írásai, valamint Nandhi erőszakmentessége és felebaráti szeretete voltak rá. [4]

1951. májusában teológiai doktorátust szerzett. [4]

1953-tól baptista lelkészként dolgozott az alabamai Montgomeryben. 1953. június 18-án elvette Coretta Scott Williams-t. Az esküvőt Scott-ék házában tartották Marionban; az esketőjük Martin Luther King apja volt. 4 gyermekük született: Denise, Martin, Dexter Scott és Bernice Albertine. [4]

Montgomeryben a lakosság alig egyharmada volt fekete, akik legfőképp földmunkásként és házi személyzetként dolgoztak. [4]

1955. december 1-jén letartoztatták a polgármester asszonyt, amiért nem adta át helyét a buszon egy fehér férfinak. Mindez egy szolidaritási mozgalomhoz vezetett, amit a fekete lakosság szervezett. [4]

1955-ben lépett fel először polgárjogi aktivistaként, amikor az autóbuszokon érvényben levő, a feketéket sújtó ülőhely-elkülönítés ellen emelte fel szavát, s busz-bojkottot szervezett Montgomeryben. Akcióját siker koronázta, hiszen egy évvel később megszűnt a faji megkülönböztetés a város tömegközlekedési eszközein (1956). A köztudatban Montgomery-bojkottként vált ismertté az eset. [4]

1957-ben megalapította, és elnökként vezette a Southern Christian Leadership Conference-t, a több mint száz egyházi és polgári szervezetet tömörítő erőszakmentes ellenállási mozgalmat. Ebben az évben összesen 208 beszédet tartott, amelyekből könyvet szerkesztett „A Montgomery story” címmel. [4]

1961. december 15-én a szintén Georgia-ban található Albany-ba utazott, ahol hamarosan a szólásszabadság “lovagjaként” ünnepelték. Itt kisebb, gyengén szervezett csoportok küzdöttek a nyílt rasszizmus ellen. Egy nappal érkezése után már 600 emberrel együtt szervezett tüntetést, de az apró tömeget a rendőrség körbekerítette, majd erőszakosan szétoszlatta. Ezután betiltották Martin Luther King mindenfajta tevékenységét, ami újból elégedetlenséget váltott ki a feketék körében. [4]

1963. április 3-án 30 társával együtt kezdte meg ülősztrájkját, ami több napon át tartott. Esténként a templomban próbálta meggyőzni az embereket, hogy vegyenek részt a demonstrációban, azonban sokan féltek attól, hogy ez csak ronthat helyzetükön és megbonthatja a törékeny társadalmi békét. [2] [4]

Az erőszak nélküli ellenállás szellemében mondta el 1963. augusztus 28-án "I have a dream" (Van egy álmom) című híres beszédét Washingtonban, ahol hívó szavaira 200 ezer fős békemenet vonult fel és tüntetett a faji megkülönböztetés ellen. [4]

Nagyszerű szónok, a feketék jogainak leghatásosabb szószólója volt, de felemelte szavát az Egyesült Államok vietnámi háborúja ellen is. 1964-ben ő volt a legfiatalabb férfi, aki elnyerte a Nobel-békedíjat. Beszédeiben, nyilatkozataiban és tetteiben mindig az erőszakmentességet hirdette. Ugyanebben az évben a Time az év emberének választotta. [1] [3]

Martin Luther King szerint a feketéket ugyanúgy kellett volna kárpótolni az évek során elszenvedett rasszizmus miatt, mint a hátrányos helyzetű amerikaiakat. [4]

1965-ben azt mondta Aley Haleynak, hogy az amerikai feketék egyenlősége nem tudta megakadályozni a feketék és a fehérek közötti gazdasági szakadék mélyülését, ezért azt javasolta, hogy a kormány 50 milliárd dollárral kárpótolja a több mint 10 éven át hátrányos helyzetben élők csoportjait. [4]

1968. március 28-án első alkalommal végződött egy általa szervezett demonstráció erőszakos tüntetéssel, fosztogatással és gyújtogatással. [4]

1968. április 3-án elmondta „Én voltam a hegycsúcson” című híres beszédét, amelyben az ígéret földjét láttatta az emberekkel. [4]

1968. április 4-én este 18:01-kor a Lorraine Motel balkonján találta el egy bérgyilkos lövése, aminek következtében a helyszínen életét vesztette. [4]

1968. április 9-én temették el Tennesee-ben, egy feketék számára fenntartott temetőben. [4]

1986-ban minden év januárjának harmadik hétfőjét Martin Luther King nap néven ünnepnapnak nyilvánították az Egyesült Államokban. [1] [2] [4]

1996-ben posztumusz kapta meg a Szabadság elnöki medált azért, mert kiállt a fehérek és feketék közötti egyenjogúság mellett; ekkoriban ugyanis a feketék nemcsak, hogy nem szavazhattak, de nem is járhattak ugyanabba az iskolába, amibe a fehérek. [4]

2004-ben az amerikai Kongresszus posztumusz kitüntette a Kongresszusi Aranymedállal is. [1]

Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Martin_Luther_King
[2] http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=8942
[3] http://bocs.hu/enapon.php?hw=y&x=20061221
[4] http://de.wikipedia.org/wiki/Martin_Luther_King



Vissza

Tanárajánló - kiemelt tanáraink

Szeretnél itt megjelenni? Tájékoztatónkat itt találod.