Mahatma Gandhi (1869 - 1948)

Mahatma Gandhi 1869. október 2-án született a brit koronagyarmat Indiában, Porbandarban, Móhandász Karamcsand Gandhi néven, jómódú fűszerkereskedő családban. A Mahatma nevet később kapta híveitől, amelynek jelentése „nagy lélek”. [1]

Középiskoláit Indiában végezte, majd Angliába ment, hogy jogi pályára lépjen. [2]

1888-tól 1891-ig Londonban tanult jogot. Odautazása előtt önmegtartóztatási fogadalmat tett, melyhez egész életében hű maradt. Az indiai hagyományoknak megfelelően korán, tizenkét évesen nősült, ezért elutazása előtt már négy gyermeke volt. [1] [2]

Mint ügyvéd tért vissza Indiába, de később feladta ügyvédi praxisát, mert arra a meggyőződésre jutott, hogy „a törvénykezés oly módszer, amely erőszak alkalmazásával akar igazságot tenni”. [2]

Nyilvános szereplése 1893-ban kezdődött Brit-Dél-Afrikában, a helyi indiai kisebbség védelmével kapcsolatban. Natalban felvette a harcot a hinduk ellen irányuló kizárási törvényekkel, s a hinduk egyenjogúságának és polgárjogaiknak elismertetését tűzte ki célul. [2]

Durban közelében telepet létesített, ahová a dél-afrikai hinduk tömegeit gyűjtötte. Gandhi szegénységi fogadalmat tétetett híveivel is. [2]

Gandhi kimondta, hogy az erőszakra nem szabad agresszivitással válaszolni. Az igazsághoz rendületlenül ragaszkodott és nem tűrte, hogy a nemes ügyet méltatlan eszközök alkalmazásával szennyezzék be. A cél nem szentesítheti az eszközt – mondta. [2]

1899-ben kitört az angol-búr háború. Gandhi azt vallotta, hogy nem szabad kihasználni az ellenfél szorult helyzetét, ezért hinduk ezreiből vöröskeresztes különítményeket szervezett, amelyek az ő vezetése alatt teljesítették önként vállalt nehéz kötelességüket. A háború végeztével azonban ismét megszakították az angolokkal való együttműködést (1902). [2]

1908-ban írta meg a Hind Szvarádzsát, vagyis az Indiai Önkormányzat című művét. [1]

1913-ban törvénnyel garantálták a dél-afrikai hinduk egyenlőségét és polgárjogait. Gandhi bebizonyította, hogy az erőszakot egyedül béketűréssel, a gyűlöletet pedig csak szeretettel lehet legyőzni. [2]

1915-ben családjával együtt visszatért Indiába, ahol a függetlenségi mozgalom élére állt. Ekkoriban kapta a Mahatma jelzőt is híveitől. 1916-ban Csamparanban polgári engedetlenségi mozgalmat, Ahmedábádban sztrájkot szervezett. A szabadságmozgalom első jeleire az angolok – a régi nyugati recept szerint – tűzzel-vassal próbálták lehetetlenné tenni India terveinek megvalósítását. 1919-ben, az amritszári vérfürdő alkalmával békés, fegyvertelen hindu férfiak, nők és gyermekek tömegét kaszálták le a brit gépfegyverek. Gandhi, s India hite azonban erősebbnek bizonyult a brit fegyvereknél. [1] [2]

1920-ban a Kongresszus Gandhi javaslatára jóváhagyta a kormánnyal való együttműködés megtagadását, az idegen intézmények bojkottját és a teljes önkormányzatra vonatkozó követelést is. 1922-ben letartóztatták, és 6 évi börtönre ítélték. 1924-ben vakbélgyulladással operálták, majd szabadon bocsátották. [1]

1930. január 30-án lapjában, a Young Indiában tette közzé 11 pontos követelését. 1932-ben Gandhit és a Kongresszus vezetőit is letartóztatták, a pártot pedig illegálisnak nyilvánították. [1]

1939-ben kitört a II. világháború. Gandhi tekintélyének szavával intette India népeit, hogy nem szabad visszaélniük Anglia súlyos helyzetével. Az indiaiak becsülettel álltak a brit birodalom mellett és jó szolgálatot tettek az angoloknak a világháborúban. [2]

Gandhi Londonba ment, hogy ismét hindu vöröskeresztes különítményeket szervezzen. A hinduk ígéreteket is kaptak, hogy a háború elmúltával komolyan fontolóra veszik India követeléseit, és lépéseket tesznek az indiai autonómia megalapozása érdekében. [2]

A II. világháború idején többször hangsúlyozta, hogy csak a független, szabad India tud csatlakozni a szövetséges hatalmakhoz. A polgári engedetlenség és a passzív ellenállás a leghevesebb európai és észak-afrikai harcok idején érte el csúcspontját, ám India függetlenségét mégsem sikerült kivívni. 1942 és 1944 között Gandhit ismét bebörtönözték, előzőleg ugyanis a „Quit India” jelmondattal a britek azonnali távozására szólított fel. [1]

1944. május 6-án Wavell alkirály szabadon bocsátotta Gandhit. [2]

A háború végeztével az angolok nem váltották be ígéreteiket, sőt a Rowlatt-törvény még jobban megnyirbálta India jogait. Egész India felzúdult, s egyedül Gandhinak és híveinek volt köszönhető, hogy nem tört ki forradalom. [2]

Szabadulása után szembesülnie kellett azzal, hogy politikai küzdelme nem érte el célját: a hinduk és a muzulmánok kiegyezése nem jött létre, s nem tudta elejét venni a véres zavargásoknak sem, így a volt gyarmat 1947. augusztus 15-i függetlenné válásával két országra szakadt: a hindu Indiára és a muzulmán Pakisztánra. [1]

1948. január 30-án, mivel arra akarta rávenni a hindu közösséget, hogy tegyen engedményeket a muzulmán kisebbségnek, Új-Delhiben egy szélsőséges nacionalista, Nathuram Godse lelőtte. [1]

Az iránta érzett mélységes tiszteletből Dzsahavaral Néhru, az első indiai elnök lánya, nevét Indira Gandhira változtatta. [1]

Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Mahatma_Gandhi
[2] http://home.hu.inter.net/~prochess/lovass/gandhi.htm



Vissza

Tanárajánló - kiemelt tanáraink

Szeretnél itt megjelenni? Tájékoztatónkat itt találod.