Arcok > Történelmi arcok > Nelson Mandela (1918 - 2013)

Nelson Mandela 1918. július 18-án született a Dél-Afrikai Köztársaságban, Transkei állam Qunu nevű falujában.
Apja az afrikai xhosza nép thembu törzsfőnöke, Gadla Henry, anyja pedig Nosekeni Fanny, aki apjának harmadik felesége volt. Mandela második neve annyit jelent: ?aki bajba sodorja magát?. [1]

Nelson nyugati típusú nevelésben részesült. 1938-ban beiratkozott a Fort Harei-University College-ba, mely egy, a feketék számára létesített egyetem volt. 1940-ben kizárták az egyetemről, mert diáktüntetéseken vett részt. [1]

Hazatérni nem akart, mivel egy akkori afrikai szokás szerint a családja szemelt ki számára feleséget, akit nem kívánt elvenni, így inkább Johannesburgba ment. Itt megismerkedett Walter Sisuluval, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (African National Congress, ANC) későbbi főtitkárával, aki segített neki, hogy a Witwatersrandi Egyetemen befejezhesse jogi tanulmányait. [1]
Az Alexandria nevű fekete-negyedben talált otthont magának, s egyre inkább megtapasztalta a huszadik század közepét jellemző radikális faji megkülönböztetés embertelenségét. [1]

Ennek hatására hamarosan belépett a feketék jogaiért küzdő ANC-be (1944), aminek 1947-ben a titkára lett. [1]

A 1950. májusi tiltakozássorozat következtében egységbe olvadt az ANC a kommunista párttal, a szakszervezetekkel és a Dél-Afrikában élő indiaiak jogaiért síkra szálló Indiai Kongresszussal. 1950. június 26-án Mandela is részt vett egy országos tiltakozáson és gyásznapon, sőt a szervezésben is szerepet vállalt, mivel a májusi tüntetések alatti rendőri brutalitás következtében tizennyolc fekete halt meg. [1]

1950 végére már az ellenszegülési kampány fő szervezőjévé választották, az ANC pedig az indiai polgárjogi aktivistákkal együtt küzdött a nem fehérek mozgásszabadságát korlátozó jogszabályok eltörléséért. [1]

Mandela 1952-ben egy dél-afrikai regionális szervezet elnöke, s így az ANC elnökhelyettese lett. A feketék és a rendőrök közötti ellenségeskedések miatt Mandelát és az ANC más vezetőit még kinevezésük évében letartóztatták, sőt úgynevezett kitiltó rendszabályokat is alkalmaztak velük szemben, miszerint nem vehettek részt gyűléseken, nem mehettek be bizonyos épületekbe. [1]

Mandela kidolgozta az ún. M-tervet, mely akkor lépett volna hatályba, ha az ANC vezetőit a hatóságok mozgásképtelenné tették volna. A terv szerint a mozgalomnak illegalitásba kell vonulnia, s erős lakóhelyi csoportokba szerveződnie, amelyekkel a megmaradt szervezők szoros kapcsolatot tartanak. [1]

1952-ben Mandela és Oliver Tambo, az ANC egyik későbbi elnöke megnyitotta az első fekete ügyvédi irodát Johannesburgban. [1]

1953-ban az addig vegyes népességű johannesburgi Sophiatownt fehér kerületnek nyilvánították, az ott élő feketéket pedig kilakoltatták. [1]
1955-ben Mandela részt vett egy népi kongresszuson, melyen szövetségre lépett az ANC, a dél-ázsiai kongresszus és a Fehérek Demokratikus Kongresszusa. Az eseményen elfogadták a szabadságjogi chartát, ami kimondta, hogy Dél-Afrika egész népét illeti a hatalom, osztály- vagy bőrszín-különbségre való tekintet nélkül. [1]

Az állam az egységfronttal szemben agresszívan lépett fel. 1956. decemberében letartóztatatta a kongresszusi szövetség 156 vezetőjét, köztük Mandelát is, hazaárulás vádjával. A négy évig húzódó per után valamennyiüket felmentették. [1]

A rendőrség 1960-ban Sharpeville-ben, az övezetátlépési engedély ellen tüntető feketék közül 69-et megölt ? a vérengzés híre világszerte felháborodást keltett. A válság súlyosbodott, rendkívüli állapotot hirdettek, s 22 ezer embert letartóztattak, köztük Mandelát is. Hendrik F. Verwoerd miniszterelnök, az apartheid eltörlését követelő ENSZ-határozat ellenére a fehér uralom fenntartása mellett döntött, és törvényen kívül helyezte az ANC-t. [1]

Az apartheid (a dél-afrikai búrok által megfogalmazott állammodell) politikájának megfelelően független fekete államok alakultak, melyek valójában rezervátumok voltak ? Mandela elkeseredetten tiltakozott tehát az intézkedés ellen. Egyre inkább úgy látta, hogy a fokozódó elnyomás ellen harcolni kell. Illegalitásba vonult, és földalatti katonai szervezetet hozott létre, amelynek ő lett a főparancsnoka. [1]

1962-ben adományokat gyűjtött egész Afrika területén. Amikor hazatért letartóztatták, mert útlevél nélkül hagyta el az országot. Kényszermunkára, majd 1964-ben szabotázs és terrorcselekményben való részvétel miatt életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. Börtönbüntetését Robben-szigetén kellett letöltenie, ahol a 46664-es rabszámot kapta, mivel ő volt a 466. fogoly, aki a börtönszigetre érkezett 1964-ben. Tisztelői ma is így utalnak rá időnként, s a Nelson Mandela Alapítvány is ezt használja webcímként. [1]

Mandela nem irányíthatta tovább a faji megkülönböztetés elleni mozgalmat, de felesége Winnie az ANC egyik legjelentősebb alakjává nőtte ki magát. [1]

Mandelát 1990-ben szabadon bocsátották, 1993-ban pedig megkapta a béke Nobel-díjat. 1991-től 1997-ig az ANC vezetői tisztségét töltötte be. [1]

1994-ben az ANC nyerte a választásokat, így Nelson Mandela lett az új parlament és Dél-Afrika első fekete elnöke. [1]

1998-ban katonákat küldött Lesothóba, hogy megakadályozzák az országban kibontakozni készülő puccsot. [1]

1999. júniusában lemondott elnöki tisztségéről. [1]

2001-ben prosztata-rákot diagnosztizáltak nála, de a több hetes kemoterápia után sikerült felépülnie betegségéből. [2]

2004-ben 86 évesen visszavonult a közélettől, hogy családjával tölthesse idős éveit. [2]

Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Nelson_Mandela
[2] http://en.wikipedia.org/wiki/Nelson_Mandela



Vissza