|
1943. szeptember 29-én született a lengyelországi Popowoban egy ács fiaként. Iskolái elvégzése után a Gdanski Lenin Hajógyárban kezdett el dolgozni, elektrotechnikusi beosztásban (1967). Hamarosan feleségül vette Danuta Golost, aki 8 gyermekkel ajándékozta meg. Politikusként a Szolidaritás (lengyelül Solidarność) szakszervezeti mozgalom egyik alapítója, Nobel-békedíjas, illetve lengyel államfő is volt. [1] [2]
1970-ben a hajógyárban lett tagja az illegális sztrájkbizottságnak; a sztrájk folyamán 80 munkást öltek meg, Wałęsa-t pedig a szocialista rend ellen elkövetett bűncselekmény vádjával egy éves börtönbüntetésre ítélték. [1]
1976-ban elvesztette hajógyári állását, mert aláírásokat gyűjtött egy, a meggyilkolt munkások emlékművéről szóló petícióra. Ezután a feketelistákra is felkerült, így nem kaphatott állást, kénytelen volt tehát barátai támogatásaiból élni. [1]
1978-ban Andrzej Gwiazda-val és Aleksander Hall-al együttesen illegalitásban szervezték meg a Wolne Związki Zawodowe Wybrzeża (Tengerparti Szabad Szakszervezetek) elnevezésű szakszervezetüket, amely független volt az állampárttól. A következő évben többször őrizetbe vették államellenes tevékenység vádjával, ám felmentették, így 1980-ban újra elhelyezkedhetett a hajógyárban. [1]
Augusztus 14-én a hajógyári munkásság sztrájkolni kezdett, Walesa pedig az élükre állt. A megmozdulást az egész ország figyelemmel kísérte. Néhány nappal később Wałęsa meggyőzte a gyárukat elhagyni kívánó gdański munkásokat, hogy hozzanak létre Lengyelországban a meginduló általános sztrájkot irányító bizottságot (Międzyzakładowy Komitet Strajkowy). [1] [2]
A sztrájkolók elfoglalták a hajógyárat és követeléseiket 21 pontban foglalták össze. Többek között a párttól és a munkaadótól független, szabad szakszervezetek megalakítását, munkareformok bevezetését és polgári jogok biztosítását követelték. [1]
A következő napokban csatlakozott a sztrájkhoz Szczecin, Wrocław és Jastrzębie Zdrój. A hajógyár augusztus 31-ig a szabadság jelképévé vált, ami kihatott az egész ország hangulatára is. Szeptemberben a bizottság sikeresen megállapodott a kormánnyal: megszületett a "Szolidaritás Független Önkormányzó Szakszervezet" (röviden: Szolidaritás), az első szabad szakszervezet a vasfüggöny mögött – elnöke pedig Wałęsa lett. 1981. december 11-én letartóztatták Lech Wałęsát, Wojciech Jaruzelski tábornok pedig két nappal később hadiállapotot hirdetett ki. Wałęsát tizenegy hónapra a szovjet határ közelébe, dél-kelet Lengyelországba internálták; 1982. november 14-én szabadult. [1]
1983-ban villanyszerelőnek jelentkezett korábbi gdański munkahelyére. Hivatalosan egyszerű munkásnak tekintették, de 1987-ig gyakorlatilag házőrizetben volt. [1] [2]
Ugyanebben az évben Nobel-békedíjat kapott, amit nem mert személyesen átvenni, mert félt, hogy a hatóságok nem engedik vissza Gdańskba. Felesége vette át helyette, a díjjal járó pénzt pedig a Szolidaritás ideiglenes vezetőségének adományozták, amely ekkor Brüsszelben székelt. [1] [2]
1987 és 1990 között szervezte és vezette a félillegális Szolidaritás Ideiglenes Végrehajtó Bizottságát. [1] [2]
1988-ban a Szolidaritás újbóli engedélyezéséért ismételten sztrájkot szervezett. Nyolc nap után a kormány beleegyezett a kerekasztal-tárgyalások megkezdésébe, ahol Wałęsa a kormánnyal tárgyalók informális vezetőjeként vett részt. Elérték a Szolidaritás engedélyezését és egy, legalább részben szabad parlamenti választás megtartását. [1] [2]
1989-ben megszervezte és vezette a Szolidaritás Szabad Szakszervezet Állampolgári Bizottságát, amely hivatalosan tanácsadó testület volt, ám valójában pártként működött, s az azévi parlamenti választásokon győzött is. Az ellenzék megszerezte a Szejm és az újjáalapított szenátus összes szabadon választott helyét, ám a kerekasztal-megállapodások szerint a kommunisták és szövetségeseik megtarthatták a helyek 64%-át. [1] [2]
Szakszervezeti elnöksége mellett fontos szerepet játszott a lengyel politikai életben. 1989 végén rábírta a kommunistákat arra, hogy a szövetséges pártokkal képjen koalícióra, így létrejött a keleti blokk első nem kommunista kormánya. Megegyezésük után a kommunisták meglepetésére a parlament Tadeusz Mazowieckit választotta meg miniszterelnöknek. Lengyelország ugyan tagja maradt a blokknak, de elindult a kapitalista típusú gazdaságra való átállás. [1] [2]
1990. december 9-én megnyerte az elnökválasztást. A következő öt év kormányválságoktól volt hangos, az elnököt is sok kritika érte szinte minden politikai párt részéről, s az emberek szimpátiáját is elvesztette. [1]
1995-ben elvesztette az elnökválasztást, ezért bejelentette visszavonulását a politikától, ám továbbra is aktív maradt. Megpróbált saját pártot alapítani. [1]
1997-ben támogatta egy új párt létrejöttét: a Szolidaritás Választási Szövetség (Akcja Wyborcza Solidarność) meg is nyerte a parlamenti választásokat. Wałęsa azonban nem viselt lényeges funkciót a pártban, befolyása kicsi volt a tényleges vezetőhöz, Marian Krzaklewskihez képest. [1] [2]
2000-ben ismét harcba szállt a köztársasági elnökségért, ám a szavazatok 1%-át tudta csak megszerezni. Sok lengyelnek nem tetszett, hogy újra politikai hatalmat akart szerezni, ezért Wałęsa ismét bejelentette visszavonulását. Azóta külföldi egyetemeken közép-európai politikát és történelmet ad elő. [1] [2]
2004. május 10-én a gdański nemzetközi repülőtér felvette a nevét, hogy híres polgárának emléket állítson. Aláírása belekerült a repülőtér emblémájába is. Egy rövidebb vita is kialakult azzal kapcsolatban, hogy a hagyományos Lech Wałęsa vagy a világon jobban elterjedt Lech Walesa írásmódot használják-e, de végül az előbbi mellett döntöttek. [1] [2]
Egy hónapra rá ő képviselte hazáját Ronald Reagan volt amerikai elnök temetésén az Egyesült Államokban. 2006-ban kilépett a Szolidaritásból. Döntését az AP hírügynökségnek adott interjújában a Jog és Igazságosság (PiS) nevű párt politikájával, és annak vezetőivel, Lech és Jarosław Kaczyńskival való egyet nem értésével indokolta. [1] [2]
Forrás:
[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Lech_Wa%C5%82%C4%99sa
[2] http://www.mult-kor.hu/cikk.php%3Farticle%3D10586
|
