Augusto Pinochet (1915 - 2006)

Augusto Pinochet Augusto Pinochet Ugarte néven, 1915. november 25-én született a chilei Valparaísoban. [1]

A valparaísói San Rafael Papneveldében, a Quillota Iskolában, illetve a Ferences Atyák Valparaísói Iskolájában is folytatott tanulmányokat. 1933-ban iratkozott be egy katonai iskolába, amelynek elvégzése után hadnagyi ranggal került a gyalogsághoz. [1]

A következő években a folyamatos áthelyezéseknek köszönhetően egyre magasabbra tört a ranglétrán. [1]

1943. január 30-án feleségül vette Lucía Hiriart Rodríguezt, akitől később öt gyermeke született, három lány és két fiú. [1]

1948-ban a Hadi Akadémiára ment, ahol később katonai földrajzot és geopolitikát oktatott (1951). Ugyancsak ebben az évben kapta meg a Cien Águilas, vagyis a Száz Sas című magazin szerkesztésének felügyeletét. [1]

1953 elején a Hadi Akadémia professzora lett, majd beiratkozott a Chilei Egyetem jogi karára. [1]

1956-ban Pinochetet egy csoportnyi fiatal tiszttel együtt megbízták, hogy Quito-ban (Ecuador fővárosa) hozzák létre az Ecuadori Hadi Akadémiát. Az intézmény megépülése után több mint három évig a geopolitika, a katonai földrajz és a hírszerzés oktatását irányította. [1]

1963-ban a Hadi Akadémia aligazgatója lett, majd 1968-ban a chilei fővárosban, Santiagóban, a második hadsereg vezérkari főnökévé léptették elő, és több hadseregcsoport élére is kinevezték. 1971-től a santiagói katonai laktanya vezénylő tábornoka lett, majd 1972-ben kinevezték a chilei hadsereg vezérkari főnökévé. [1]

Népszerűsége egyre növekedett, s 1973. augusztus 23-án Salvador Allende, Chile akkori elnöke kinevezte a hadsereg főparancsnokává. Pinochet ekkor már a hatalom előszobájában állt. [1]

1973. szeptember 13-án bejelentette a katonai államtanács megalakítását, mivel az elnöki palotát brit Hawker Hunter típusú vadászgépekkel támadták meg a "lázadók". Az elnök a palotában maradt, és megadás helyett öngyilkosságot követett el. Pinochetet nevezték ki a győzedelmes katonai junta kormányzótanácsa élére. (Emlékirataiban Pinochet is megerősítette, hogy szerepet vállalt az államcsínyben). Ugyanakkor önmagát nevezte ki a junta egyedüli elnökévé, mellyel sikeresen erősítette meg egyeduralmát. Hamarosan kinevezte magát a Köztársaság Elnökévé is, s felvette a "Capitán General" címet, felélesztve ezzel a chilei függetlenségi háborús hős, Bernardo OHiggins kultuszát. [1]

A kortárs politikai nyelvben a spanyol eredetű Junta (kiejtése: hunta) szó a katonai diktatúra leginkább Dél-Amerikában előforduló formájára utal. A Juntákban a hatalom hivatalosan egy, magas rangú katonatisztekből álló bizottságé, de ez a testület gyakran csak a diktátor szerepének elfedésére szolgál. Ilyen kormányzati formája volt Görögországnak 1967 és 1974 között, valamint Argentínának 1976 és 1983 között.

A spanyol szó eredeti jelentése (közös) bizottság v. tanács. A szó jelenleg is használatos tanácskozó testületek megnevezésére.

A szót a spanyol nyelvű országok történelme során többfajta kormányzati rendszer vagy testület megjelölésére is használták (például a napóleoni háborúk során), ezért ilyen szövegkörnyezetben nem feltétlenül katonai diktatúrára utal [1].

1973 után Pinochet gyors gazdasági reformokat indított be az országban. Az új gazdaságpolitika kidolgozására érkeztek az országba az ún. "Chicago-fiúk" (a monetarista Milton Friedman elképzeléseinek követői, a Chicago-i Egyetemen végzett közgazdászok). Az ő támogatásukkal Pinochet uralmának korai évei alatt Chile gazdasága komoly változásokon esett át. Allende korábbi gazdaságpolitikája ugyanis azon alapult, hogy a fontos nagyvállalatokat állami kézben kell tartani, így például az USA birtokában lévő rézbányákat is. Az államosításokra az Egyesült Államok akkor a gazdasági segély leállításával válaszolt. A réz világpiaci ára is zuhanni kezdett, így az ország gazdasági káoszba került. Ekkor sokan láthatták fontosnak, hogy a katonák átvegyék a hatalmat, és véget vessenek ennek a káosznak. Pinochet ugyanis egy nyitottabb és szabadabb piacot ígért: "Chile a proletárok országa helyett a vállalkozók országa lesz". [1]

Pinochet kemény kézzel kormányzott, elsőként a baloldali ellenzéket zúzva szét. Az első pár napban több mint ötezer embert öltek meg, illetve a következő három év során százharmincezer embert tartóztattak le. A terrortól félve több ezer chilei hagyta el az országot és menekült külföldre. [1]

Egyre gyakoribbá váltak a zendülések, fegyveres lázadások, melyek sok zavart és szinte paranoiás állapotokat keltettek a kormányon belül. [1]

A chilei helyzet 1976. szeptemberében kapott nemzetközi visszhangot, amikor Orlando Letelier, Chile korábbi washingtoni nagykövete, és az Allende-kormány korábbi minisztere egy autóba rejtett bomba áldozata lett Washingtonban. Mindez azért került a figyelem középpontjába, mert nem sokkal előtte Pinochet egyik korábbi katonai ellenlábasa, Carlos Prats tábornok hasonló körülmények között vesztette életét Buenos Airesben. (Ez volt a "Kondor-akció", a latin-amerikai diktátorok összehangolt akciója ellenfeleik kiiktatására.) [1]

1983. májusától az ellenzék és a szakszervezetek felvonulásokat és sztrájkokat szerveztek a rezsim ellen, ám emiatt még erőszakosabb fellépésre számíthattak a biztonsági erők részéről. A legkomolyabb fellépésre 1986. szeptemberében került sor, amikor a Manuel Rodríguez által vezetett Hazafias Front (FPMR - Frente Patriótico Manuel Rodríguez) merényletet kísérelt meg Pinochet ellen, valószínűleg a helyi kommunista párttal is kapcsolatban állva. A merénylet sikertelen volt, s Pinochet csak kisebb sérüléseket szenvedett. [1]

1988. október 5-én új népszavazást tartottak, melynek tétje Pinochet elnöki hatalmának újabb 8 évre való meghosszabbítása volt. Az ellenzékiek ekkorra egyesített támadást indítottak az államhatalom ellen: követeléseikben cenzúra nélküli nyilvánosságot, televízióban és rádióban való szereplési jogot követeltek. A Ricardo Lagos által vezetett ellenzék hirdetésekben kért mindenkit, hogy szavazzanak nemmel Pinochetre. [1]

A szavazáson a "Nem" szavazatok aránya volt a magasabb, ezért 1989-ben nyílt elnökválasztást tartottak. Az elnöki székéből 1990. március 11-én, a chilei hadsereg főparancsnoki posztjáról pedig 1998-ban váltották le, az akkori chilei törvényeknek köszönhetően azonban élethosszig tartó szenátori széket kapott, ami miatt nem lehetett őt Chilében felelősségre vonni. 1998-ban az Egyesült Királyságba utazott egy orvosi vizsgálatra, ahol már nem védték őt hazája törvényei, így letartóztathatták, s a bírósági tárgyalása idejére házi őrizet alá helyezhették. A bíróság végül betegségére való tekintettel szabadon bocsátotta, ezért visszatérhetett Chilébe, ahol haláláig élt.

2006. december 10-én halt meg szívroham következtében Santiagoban. [1] [2]

Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Augusto_Pinochet
[2] http://en.wikipedia.org/wiki/Augusto_Pinochet



Vissza