George Catlett Marshall (1880 - 1959)

George Catlett Marshall Szándékaiban rendíthetetlen, egyenes jellemű, beszédeiben visszafogott ember volt, így kitűnően beleillett az amerikai katonai-polgári emberideál képébe. [3]

George Catlett 1880. december 31-én született Uniontownban, Pennsylvania államban. Jómódú családban nőtt fel, apja szénkereskedő volt. Tanulmányait a lexingtoni katonai főiskolán kezdte 1897–ben. [1]

1902. februárjában alhadnagyi rangot szerzett és a gyalogsághoz került, majd a széles belső önkormányzatisággal bíró amerikai gyarmat Fülöp-szigeteken szolgált 18 hónapig. Karrierje folyamatosan ívelt felfelé. [1]

1917-ben, az első világháború idején annak az amerikai hadosztálynak lett a hadműveleti főnöke, amely elsőként látogatott Franciaországba.

A következő fontos állomás életében a Fort Benning gyalogsági iskola volt 1927 és 1933 között, ahol tanulmányi parancsnokhelyettesként szolgált. [1]

1939. szeptember 1-jén, a második világháború kitörésének napján vette át az amerikai hadsereg vezérkari főnöki tisztségét, s négy év alatt sikerült egy rendkívül ütőképes hadsereget létrehoznia, ami több mint 8,3 millió főből állt. 1940-ben új hadosztályokat hozott létre, kihasználva az új sorozási törvény alapján létrehozott, az újonnan bevezetett általános hadkötelezettségről szóló törvénycikkelyeket. Az amerikai hadsereg második világháborúban követett stratégiájának kidolgozásában nagy szerepe volt, s főleg a nyugat-európai offenzíva tervét támogatta. [1]

1941-ben az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke lett. Az USA hadba lépését követően feladata volt többek között a hadsereg létszámának növelése és a teljes hadsereg újjászervezése. Az ő hatáskörébe tartozott a parancsnokok kinevezése – munkáját jó érzékkel végezte, hiszen ő nevezte ki Eisenhowert is. [2]

Marshall félelmetes munkamoráljának és fegyelmének köszönhetően nagyon népszerű volt katonái körében, s Winston Churchill is nagyon jó véleménnyel volt róla. [3]

Véleménye szerint a háború menetét Németország korai legyőzésével lehetett volna meggyorsítani. Minden fontos szövetséges konferencián részt vett, emellett szoros kapcsolatban állt Roosevelt elnökkel is. [2]

1945. november 21-én, a háború befejezése után lemondott a vezérkari főnökségről, majd pedig a kínai polgárháborúban vállalt közvetítő szerepet Harry S. Truman elnök felkérésére, de nem sok sikerrel. [1]

1947-től 1949-ig az Egyesült Államok külügyminisztere volt. Hivatali ideje alatt több jelentős tervet is kidolgozott; az ő nevéhez fűződik többek között az Európai Újjáépítési Program is (Marshall-terv, 1948. április - 1951. december), amelynek keretein belül 17 európai állam kapott több mint 13 milliárd dollár értékű segélyt Amerikától, amit a gazdaságuk újjáépítésére fordíthattak. [1]

A pénzügyi segítség másik célja az volt, hogy a háború utáni politikai eszmék esetleges rossz irányba tolódását megakadályozza – erre volt jó a gazdasági fellendülés lehetősége. A program sikeresnek bizonyult, így a nyugat-európai acélipar, gépipar és vegyipar rövid időn belül talpra állt. A program keretében élelmiszer, ipari berendezések és más segélycsomagok jutottak el Európa feldúlt, összeomlott gazdaságaihoz. A Marshall-terv „bója volt a fuldokló emberiségnek, nagylelkűségében minden képzeletet felülmúlt” – mondta a brit államférfi, Ernest Bevin. [1]

A gyakorlatban az Európai Újjáépítési Program (European Recovery Program, ERP) kizárólag Nyugat-Európára korlátozódott, mivel Európa közép- és keleti része a Szovjetunió érdekszférájába került (köztük Magyarország is), amely térség mereven szemben állt az Egyesült Államokkal. A Szovjetunió ellenállása miatt a szovjet érdekszférával szembehelyezkedő országokat támogató Marshall-terv nem juthatott el Kelet-Közép-Európába, így Magyarországra sem, ami elmélyítette és rögzítette a földrész keleti felének gazdasági lemaradását. Az anyagi támogatás folyósítása érdekében létrejött a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF – International Monetary Fund). [4]

Marshall külügyi tevékenységének köszönhetően elismerték Izraelt, mint önálló államot, s sokkal közelebb jutottak a kapitalista nyugati országokat tömörítő katonai szervezet, a NATO (North Atlantic Treaty Organisation - Észak-Atlanti Szerződés Szervezete, amelynek Magyarország 1999 óta tagja) megalakulásához is.

Marshall külügyminiszteri posztjáról egészségügyi okokra hivatkozva mondott le, 1949-ben. [1]

A fentiek ellenére 69 éves korában elfogadta az Amerikai Vöröskereszt elnöki posztját. Truman elnök kérésére pedig a védelmi miniszteri tisztséget is elvállalta, hogy támogassa a koreai háborúra való felkészülést (1950). 1951-ben látszólag megvált tisztségétől, de magas rangját megtartva a hadsereg tábornokaként továbbra is aktív szerepet vállalt a katonai életben. [1]

1953-ban Nobel-béke díjra terjesztették elő, hogy Európa gazdaságának helyreállításáért tett erőfeszítéseit elismerjék – így ő lett az egyetlen katona, aki ilyen elismerésben részesült. [1]

1959. október 16-án hunyt el. Azóta is évente emlékeznek meg arról a kanadai Vancouverben és az amerikai Washingtonban, hogy mi mindent tett Amerikáért és a világért. [3]

Forrás:

[1] http://www.rev.hu/sulinet45/szerviz/kislex/biograf/marshall.htm
[2] http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/who/marshall.html
[3] http://www.sulinet.hu/tart/ncikk/Rba/0/10490/marshall.htm
[4] http://hu.wikipedia.org/wiki/Marshall-terv



Vissza