Arcok > Történelmi arcok > Dwight David Eisenhower (1890 - 1969)

Dwight David Eisenhower Az Amerikai Egyesült Államok tábornoka és 34. elnöke.
1890. október 14-én, szegény körülmények között látta meg a napvilágot a Texas állambeli Denisonban. Hat testvére volt; ő volt a harmadik gyermek. Édesapja David Jacob Eisenhower tejüzemi munkás, édesanyja Ida Elizabeth Stover. Keresztény, azon belül mennonita nevelést kapott. Az Abilene-i Középiskolában, valamint a West Point Katonai Akadémián végezte tanulmányait. [1] [3]

Iskolaévei után San Antonióba ment, ahol hadnagyként dolgozott. Itt ismerte meg későbbi feleségét is, Mamie Geneva Doud-t. 1916-ban házasodtak össze, s két gyermekük született, de csak a második élte meg a felnőttkort. [1]

Az I. világháború idején egy páncélos kiképző központ parancsnoka lett, ahol századosi rangig jutott. 1922-től 1924-ig az USA fennhatósága alatt álló Panama-csatorna övezetében teljesített szolgálatot. Őrnagyi rangot kapott, miután befejezte a Forth Leavenworth hadvezetési és vezérkari iskolát. A továbbiakban Washingtonban, majd a széles belső önkormányzatisággal bíró amerikai gyarmat Fülöp-szigeteken szolgált. [1]

A II. világháború idején ezredesi rangot kapott, majd a 3. hadsereg vezérkari főnöke lett. Washingtonban a háborús tervezési osztály főparancsnokává nevezték ki. Előbb dandártábornoki, majd vezérőrnagyi rangot kapott. Később a hadügyminisztérium hadműveleti osztályának vezetője, emellett az USA Európában harcoló csapatainak parancsnoka lett. [1] [3]
1942-ben megkapta az altábornagyi rangot is: a szövetséges haderők partraszállását irányította Észak-Afrikában, majd 1943-ban Olaszországban teljesített szolgálatot. 1943 karácsonyán kinevezték a szövetséges európai haderők főparancsnokává. [1] [2]

1944-ben a szicíliai és olaszországi seregek tábornokaként bevette Rómát. Részt vett a híres Overlord-hadművelet előkészítésében, melynek keretein belül 1944. június 6-án hajnali 2 órakor megtörtént az amerikai és brit erők normandiai partraszállása, a második világháború legnagyobb tengerideszant-hadművelete. Katonaként higgadt, jó szervezői erényekkel rendelkező parancsnoknak ismerték. Néha szemére vetették túlzott óvatosságát, de elismerték, hogy kitűnő érzékkel tudta kezelni a szövetségesek egymás közötti konfliktusait. [1] [2] [3] [4]

1943-ban szóba került a neve az amerikai elnökválasztás kapcsán is. [1]

1944. decemberében ötcsillagos tábornokká nevezték ki. Irányította a német hadsereg, a Wehrmacht 1945-ös kapitulációját eredményező hadműveleteket. A háború után a hadsereg vezérkari főnöke lett, majd 1948-ban szerelt le, és a Columbia Egyetem rektoraként dolgozott tovább. [1] [2]

1950-ben megkapta a kapitalista nyugati országokat tömörítő katonai szervezet, a NATO (North Atlantic Treaty Organisation - Észak-Atlanti Szerződés Szervezete, amelynek Magyarország 1999 óta tagja) főparancsnoki posztját. 1952-ben vonult vissza a katonai pályáról, s innentől kezdve koncentrált igazán politikai karrierjére. [1]

1952-ben a republikánus párt jelöltjeként amerikai elnökké választották. Alelnöke Nixon lett. A választásokon demokrata ellenfele E. Stevenson volt, de Eisenhower népszerűsége és választási ígéretei elsöprő győzelmet hoztak a republikánus pártnak (az 52 államból 39-ben nyert). [1] [2]

Elnökségét konzervatív belpolitika jellemezte. Csökkentették az adókat, kevésbé avatkoztak bele a gazdaságba, valamint törvényen kívül helyezték az Amerikai Kommunista Pártot. 1953-ban létrehozták az Egészségügyi, Oktatási és Népjóléti Minisztériumot. A külpolitika terén a békepártiság jellemezte a kormányzatot. 1957-ben Eisenhower javaslatára 62 ország megalapította a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökséget (IAEA - International Atomic Energy Agency). [1] [3]

1956. novemberében újraválasztották, így pozícióját még négy évig birtokolhatta. A második ciklusban fellépett a faji megkülönböztetés ellen – 1957-ben el is fogadták a polgárjogi törvényt. [1] [2]

Eisenhower csökkentette a katonai kiadásokat, s kevesebb pénzt szánt az űrkutatásra is. A Szovjetunió viszont fellőtte az első, emberiség által gyártott űreszközt, a Szputnyik műholdat (1957), amelyre válaszul 1958-ban megalapították a NASA-t (National Aeronautics and Space Administration – Az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Légügyi és Űrhajózási Hivatala), hogy megindulhasson a nagyszabású űrprogram. Ennek keretében célul tűzték ki, hogy a hatvanas évek végéig embert küldenek a Holdra, amely esemény 1969. november 14-én be is következett. Második elnökségének idejéhez kötődik az Eisenhower doktrína, mely kimondta, hogy az USA köteles segítséget nyújtani minden olyan közel-keleti államnak, amely támogatást kér az Amerikai Egyesült Államoktól a kommunista elnyomással szemben. [1]

1959-ben Európába, Ázsiába és Afrikába utazott, majd 1960-ban Latin-Amerikát látogatta meg. A Hruscsov vezette Szovjetunióval a javuló diplomáciai viszonyokat az rontotta meg, hogy 1960-ban a szovjetek lelőttek egy amerikai kémrepülőgépet. A Fidel Castro-vezette Kubával 1960-ban szakadtak meg a kapcsolatok. [1]

Elnöksége után gettysburgi birtokára vonult vissza. Ekkor írta meg emlékiratait: „A megbízás a változásra szól” (1963), „Békeviselés” (1965), „Kényelmesen: Történetek, melyeket barátaimnak mesélek” (1967). [1]

Szívbetegségben hunyt el 1969. március 28-án. A kansasbéli Abilene-ben temették el, ahol ifjúkorát is töltötte. [1]

Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Dwight_David_Eisenhower
[2] http://mek.oszk.hu/01900/01937/html/szerviz/kislex/biograf/eisenhow.htm
[3] http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/who/ike.html
[4] http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=5647



Vissza