Erwin Rommel (1891 - 1944)

Erwin Rommel 1891. november 15-én született egy Heidenheim an der Brentz nevű faluban, Ulm közelében, a Német császárságban. Értelmiségi családból származott. Apja tanított, anyja pedig Wurtenberg kormányzójának lánya volt. Rommel eredetileg mérnök szeretett volna lenni, de 1910. júliusában belépett a hadseregbe. [1]

A 124. Wurtenbergi regimentben szolgált segédtisztként. Igen könnyen tizedesi, majd őrnagyi rangot szerzett, s az első világháború alatt többször is kitüntették hősiességért. 1914. szeptemberében megsérült a lába, amikor három franciának rontott neki, mert kifogyott a lőszere. 1915-ben kapta meg az első vaskeresztjét. [1]

Az első világháború első felében a keleti fronton szolgált, majd visszakerült a kárpáti frontra. 1916-ban megmérette magát a románok ellen, majd Olaszországban Caporettóban kiérdemelte az akkor létező legmagasabb német katonai kitüntetést: a Pour le Mérite-t. 1918. januárjától az Alpen Korps törzsében szolgált. [1] [2]

A két világháború között a Potsdami Katonai Akadémián tanított, de továbbra is katona maradt – Drezdában, majd 1929-ben Stuttgartban szolgált. [1] [2]

Könyvet is írt, „Gyalogság előre” címmel, amit maga Hitler is elolvasott; 1933-ban pártfogásába vette Rommelt. [2]

A második világháború kitörésekor vezérőrnagyi rangban szolgált Hitler saját testőreként a lengyelországi hadjáratban. [1]

1940-ben részt vett a franciaországi invázióban; hamarosan a hetedik tankhadosztály parancsnokává léptették elő. Tankhadosztálya 1940. májusában kemény küzdelmek során kelt át a Meuse folyón, majd egészen Araszig jutott. Itt két brit hadosztály ellen vívott harcot, melyet a német Flack, későbbiekben tankgyilkosnak elnevezett ágyuk segítségével nyert meg. Ezt követően Rommel Abbeville-en valamint Rouene keresztül egész a nyugati parton Dideppe-ig hatolt, majd júniusban körülvette seregével Cherburg városát is. [1]

Rommel tankhadosztályát a francia hadjárat alatt szellemhadosztálynak nevezték el, mert soha senki nem tudta, hogy merre jár. Rommel sikere főleg rendkívüli gyorsaságán alapult. Átlagosan napi 50-60 km tettek meg, de volt olyan nap, amikor 160 km-es (!) mélységben tudtak behatolni az ellenséges területre. [1]

Emberei elismerését hamar kivívta azzal, hogy mindig az első vonalban volt, mivel úgy gondolta, hogy a parancsnoknak folyton a serege mellett kell lennie. Feletteseit nem becsülte sokra. Gyakran lecsapta a telefont, amikor velük beszélt, s saját igazát megkérdőjelezhetetlennek érezte. Úgy gondolta, hogy sokkal okosabb feletteseinél. [1]

A franciaországi győzelem után Rommelt visszarendelték Berlinbe, ahol a Vaskereszt Lovagkeresztjével tüntették ki, s rábízták az Afrika Korps vezetését.
1940. decemberében az észak-afrikai olasz arcvonal összeomlott, s ettől kezdve az angolok nyomultak előre. Rommel nem hagyta magát, hanem a franciaországi hadjáratban alkalmazott Blitzkrieg-technikával (Villámháború) visszaverte az angolokat El Agehilánál és Mers Begánál. [1]

Az angolok vegyes tisztelettel Sivatagi Rókának nevezték Rommelt. A titulust azzal érdemelte ki, hogy folyton változtatta taktikáját, és ezzel állandóan becsapta az ellenséget. Ennek elismeréseként Hitler marsallá léptette elő. A Führer olyannyira meg volt elégedve szolgálataival, hogy felajánlotta neki, hogy bármely alakulatot vezetheti. [1] [2]

A Rommelnek köszönhetően elhíresült Flak ágyúkkal újabb sikereket ért el: az ágyúkat U alakban helyezte el egy nagyobb, viszonylag sík terepen, az ellenséget pedig egészen közel csalogatta hozzájuk, majd tüzet nyitott rájuk. Rommel ezen taktikai húzása nem maradt visszhang nélkül. Az arabok szinte hősként tisztelték, az angolok között pedig félelem övezte nevét. [1]

Azonban a Sivatagi Róka sikerei sem tarthattak örökké. Az angolok folyamatos utánpótlásuknak köszönhetően folyamatosan erősödtek, mígnem az egyiptomi El Alameinnél legyőzték Rommel seregeit. [1]

A híres vereség még nem jelentette a németek totális legyőzését, de amikor az amerikaiak Marokkóban és Algériában partra szálltak (1942. november 7-8.) a Torch-hadművelet (Fáklya) keretében, a bukás egyértelművé vált. Rommel megbetegedett, és a hadi utánpótlás elapadása okán bekövetkező folyamatos vereségek miatt kezdeti lelkesedése egyre apadt. Az afrikai fronton elszenvedett vereségek miatt a német hadsereg létrehozott egy Afrika nevű hadtestet, melynek irányítását Rommelre akarták bízni, ám ő ezt már nem vállalta el, hanem inkább hazarepült Németországba. Otthon kitüntették, de már nem engedték vissza Afrikába. [1]

Rommel már az el Alamein-i csata óta reménytelennek tartotta a háborút. 1944-ben a háború vége felé ő volt a felelős a normandiai partraszállás elleni előkészületekért, s az Atlanti-fal védelméért. A németek azonban újra vereséget szenvedtek (Normandiai-partraszállás, 1944 június 6., D-Day), így Rommel kénytelen volt belátni, hogy a háborút elveszítették. [1]

Erwin Rommel látva, hogy a háború már nem végződhet német győzelemmel, részt vállalt egy összeesküvésben, mely Hitler ellen irányult. Amikor a szervezkedés lelepleződött, Rommelnek két lehetőséget kínáltak fel: vagy öngyilkos lesz, és a német propaganda a haza halottjának tekinti majd, vagy árulóként végzik ki, és így családját is veszélybe sodorja. Rommel az elsőt választotta. [1]

Az ulmi kórházi ágyon, ahova egy a fronton szerzett súlyos sérülés miatt került, saját magának beadott méregtől halt meg 1944. október 14-én. Rommel volt az egyetlen magas rangú német katona, akinek nevéhez semmilyen háborús bűn nem tapadt. Éppen ezért nemcsak a németek, de ellenségei körében is hatalmas tisztelet övezte. [1]

Forrás:

[1] http://solair.eunet.yu/~namesz/rommel.htm
[2] http://hu.wikipedia.org/wiki/Erwin_Rommel



Vissza