Arcok > Történelmi arcok > Jozef Tiso (1887 - 1947)

Jozef Tiso Szlovák származású római katolikus pap, államfő és politikus, a fasiszta Hlinka Szlovák Néppárt vezetője. [2] [4]

1887. október 13-án Magyarországon a Trencsén vármegyében található Nagybiccsén született. [1]

1894 és 1898 között a nagybiccsei katolikus népiskola tanulója volt, majd 1898 és 1902 között a zsolnai (Îilina) királyi katolikus gimnáziumban gyűjthetett további ismereteket. 1906-ig a piaristák nyitrai gimnáziumában folytatta tanulmányait, majd 1910-ben végzett a bécsi Pázmáneumban teológusként. Több szlovák városban is katolikus kurátori pozíciót vállalt. Szlovák nyelvtant tanított, színielőadásokat és más kulturális rendezvényeket szervezett. [1] [3]

1910. április 14-én a Pázmáneumban pappá szentelték, 1911. július 15-én pedig Bécsben avatták a teológia doktorává. 1911 és 1913 között a Trencsén megyei Rajecben volt káplán. [3]

1914-ben, az I. világháború elején, tábori lelkészként dolgozott a Monarchia hadseregében. [1] [2]

1915-ben a nyitrai teológiai szeminárium igazgatója és egy helyi gimnázium tanára volt, majd 1918-tól a morálteológia professzoraként folytatta pályafutását.
1920-ban – a trianoni békeszerződés következtében – a felvidéki, valamint kárpátaljai magyar vármegyék Szlovákia néven az újonnan létrejövő Csehszlovákia részévé váltak (61.633 km², 3.517.568 fő, melynek 30,3%-a volt magyar). Ugyanebben az évben Tiso képviselőjelöltként indult az első csehszlovákiai parlamenti választásokon, de ekkor még sikertelenül. 1921 és 1924 között püspöki titkár volt, 1924-ben pedig Bán káptalana és parókiája került irányítása alá. 1925-ben a Szlovák Néppárt parlamenti képviselőjévé választották. [1] [2] [3]

1927 és 1929 között a szövetségi kormány egészségügyi- és sportminisztere lett a csehszlovák kormányban, 1929-ben pedig az Andrej Hlinka vezette Szlovák Néppárt alelnökévé választották. 1934-ben, Bánban római katolikus tanítóképzőt hozott létre, melynek ő volt az első igazgatója. 1937-ben a Matica slovenská vezetőségi tagjává választották. (A Szlovák Tudományos Akadémia létrehozása előtt működő szlovák közjogi kulturális és tudományos intézmény, mely szélsőséges magyarellenes nézeteiről volt ismert. A felvidéki magyarság politikai és kulturális szervezetei ellen is aktívan fellépett, valamint támogatta a szlovák kisebbséget Magyarországon.). [1] [3]

Miután Hitler megszállta a Szudéta-vidéket 1938. október 1-10. között, a csehszlovák elnök, Edvard Beneš pedig elmenekült, a káoszt kihasználva a szlovák nép deklarálta autonómiáját. Élve a történelmi lehetőséggel Magyarország érvényre juttathatta revizionista politikáját: Németországot és Olaszországot rábírta az első bécsi döntés meghozására (1938. november 2.), aminek eredményeképpen Magyarország visszakapta a mintegy 86,5%-ban magyar lakosságú déli területeket (11.927 km², 1 millió fő). [1]

Ezt látva az összes szlovákiai párt (a kommunistákon kívül) önként egyesítette erőit, és létrehozta a Szlovák Néppárt - Szlovák Nemzeti Egységpárt nevű szervezetet, ami magában hordozta a későbbi önkényuralmi rendszer kialakulásának lehetőségét (két héttel később ugyanez történt Csehországban is). 1939. januárjában hivatalosan betiltottak minden pártot a HSzNP-SzNEP, a Deutsche Partei és az Egyesült Magyar Párt kivételével. [1]

A magyar irattárakban található iratok szerint Tiso a müncheni egyezmény előtt tárgyalt Szlovákia Magyarországhoz csatolásáról. Részt vett egy titkos tárgyaláson is a magyar külügyminiszterrel, Kánya Kálmánnal, még 1938-as nyarán. Ezen a budapesti tárgyaláson Tiso felajánlotta Szlovákia Magyarországhoz csatolását azzal a feltétellel, hogy magyar kormány hajlandó elismerni Tiso néhány követelését. A magyar kormány azonban csak 1938. szeptember 27-én hagyta jóvá Tiso javaslatát, s két nap múlva megköttetett a müncheni egyezmény is, megelőzve Tiso tervének megvalósítását. [5]

1938-tól 1939-ig – Andrej Hlinka pártelnök halálát követően – Tiso lett a Szlovák Néppárt vezetője. Előbb az autonóm Szlovákia, 1939. márciusától a független Szlovák Köztársaság miniszterelnöke, majd 1939. végétől köztársasági elnök és a hadsereg főparancsnoka volt. [1] [3]

1939-ben Hitler megfenyegette Tiso-t, hogy amennyiben nem kiáltja ki Szlovákia függetlenségét, felosztja országát a magyarok és csehek között. Tiso parlamenti gyűlést rendelt el, hogy dönthessenek a kérdésről. Végül Szlovákia március 14-én kikiáltotta függetlenségét, és német bábállam lett. A magyar hadsereg március 15-18-a között visszafoglalta a saját függetlenségét nemrégiben kikiáltott Kárpátalját (12.061 km², 600.000 fő, melynek 7%-a volt magyar). [1]

1939. március 14. és október 26. között Tiso töltötte be Szlovákia miniszterelnöki tisztségét, s a Szlovák Néppárt elnöki széke is az övé volt; a párt gyakorlatilag az egyetlen politikai erő volt Szlovákiában. [1]

1941. június 24-én bejelentette, hogy Szlovákia is csatlakozik Németország szovjetellenes hadjáratához. A szlovák állam német nyomásra zsidóellenes törvényeket is bevezetett. Tiso maga is zsidóellenes volt, ez magánlevelezéseiből is kiderül, de katolikus papként elutasította az erőszak minden formáját. [1] [3]

1942. márciusában megkezdődött a szlovák zsidóság deportálása, de már októberben leállították, mivel a szlovák parlament olyan hatalmat adott Tiso kezébe, amivel az állam minden ügyét egymaga irányíthatta. Két évig egyfajta menedékké vált Szlovákia a zsidók számára, ahová a környező államokból is érkeztek menekültek. Ennek ellenére összesen mintegy hetvenezer zsidót és cigányt szállítottak munkatáborba a világháború során Szlovákiából. [1]

1944-ben a Vörös Hadsereg elérte Szlovákia határát, melynek hatására felkelés tört ki. A németek Tiso hívására megszállták Szlovákiát, leverték a lázadást, így a deportálások is újrakezdődtek. [1]

1945. április 4-én a szovjetek elfoglalták Pozsonyt. A menekülést választó államfőt az amerikai hadsereg fogta el Németország területén, s hamarosan át is adták őt Csehszlovákiának. A „klerofasisztának” kikiáltott Tiso-t hazaárulással vádolták, aki bűnösségét tagadta. 1947-ben a Pápa közbenjárása ellenére halálra ítélték, és Pozsonyban április 18-án felakasztották. [1]

Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Jozef_Tiso
[2] http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/who/tiso.html
[3] G. Kovács Lászó. Ivan Kamenec - Jozef Tiso http://mek.oszk.hu/03900/03949/03949.pdf
[4] Szabolcs Ottó és Závodszky Géza: Ki Kicsoda a világtörténelemben
[5] Láng Tamás történész cikke a szlovák SME-ben, 2007. április 4.



Vissza