Lev Davidovics Trockij (1879 - 1940)

Lev Davidovics Trockij Zsidó származású, orosz marxista államférfi, forradalmár, a Vörös Hadsereg alapítója. Eredeti neve Bronstein. 1879. november 7-én született az oroszországi Janovkában. Apja, David Leontyijevics Bronstein jómódú gazdálkodó; Trockijnak két testvére született [1]

1888-ban Odesszába ment tanulni, ahol a kultúra iránti érdeklődése fokozódni kezdett – különösen a könyvek érdekelték. A Szent Pál reáliskolában folytatta tanulmányait, de a hetedik osztályt már Nyikolajevben végezte, ahol a forradalmi eszmékkel is megismerkedett. Kezdetben a narodnyikizmus (liberális-anarchista ideológiai nézet, amely a parasztságot tekintette a szocialista forradalom vezető erejének) volt rá kiemelkedő hatással, ezért a marxizmus ellenfelének érezte magát. [1]

1897-től részt vett a későbbi bolsevik forradalmár, Ivan Andrejevics Muhin által vezetett Délorosz Munkásszövetség munkájában, így egyre inkább a szociáldemokrata hatás érvényesülését lehetett megfigyelni munkásságában. 1898-ban letartóztatták marxista szervezkedésért. A börtönben vette feleségül Alexandra Szokolovszkaját. Ezt követően négy évre Szibériába száműzték. [1] [2]

Száműzetése ideje alatt ismerkedett meg a marxista Dzerzsinszkijjel és Urickijjel. Egy irkutszki narodnyik újságba kezdett marxista szellemű cikkeket írni, Antid Oto álnéven. Írt az orosz paraszti életről, Hauptmannról, Ibsenről, Nietzschéről, Gorkijról. Olvasta az Iszkra néhány példányát, valamint Lenin „Mi a teendő?” című művét is. Trockij néven, hamis útlevéllel szökött meg száműzetéséből. [1]

Lenin sugalmazására külföldre szökött. Bécsbe ment, majd Viktor Adler segítségével tovább Zürichbe, Akszelrodhoz. 1902-ben Párizson keresztül Londonba érkezett, ahol találkozott Leninnel, Zaszuliccsal és Martovval. A legnagyobb hatással Lenin volt rá, aki felismerte a 23 éves fiatalember tehetségét, intelligenciáját, Trockij azonban ennek ellenére sem rokonszenvezett Lenin ideáival. Elutasította a „hivatásos forradalmárokból” álló csoport elképzeléseit. A mensevikek (Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt jobbszárnyához tartozó csoport tagjai) oldalára állt, és Lenint is többször durván támadta, például az OSZDMP második kongresszusán. 1903-ban megismerkedett második feleségével, Natalja Szedovával. 1904-ben a mensevikekkel is szakított, és 1917-ig frakción kívülinek tekintette magát. [1] [2]

1904-ben, Münchenben került kapcsolatba Parvusszal, az akkor baloldali német szociáldemokratával. Kezdett formát ölteni Trockij permanens (folyamatos, egész világot átölelő) forradalmi koncepciója. (Oroszországban a megkésett történelmi fejlődés miatt a burzsoá demokratikus forradalom és a szocialista forradalom szorosan összekapcsolódik) [1]

1905-ben Genfben tartózkodott, de októberre a nagy sztrájkok idejére már Szentpétervárra ment. Vezető szerepe volt a Pétervári Szovjetben, majd annak Végrehajtó Bizottsága elnökévé is választották. A Szovjet tagjait 2 hónap után letartóztatták, majd 1907-ben életfogytiglani száműzetésre ítélték. Hamarosan újra megszökött; először az Urál hegységbe ment, sarkkutatónak adva ki magát, majd rövid időre visszatért Pétervárra, de hamarosan ismét Londonba utazott. [1]

Itt megismerkedett Makszim Gorkijjal és a német Rosa Luxemburggal. Részt vett a párt V. kongresszusának munkájában. Bécsben telepedett le, ahonnan Berlinbe is gyakran átlátogatott. Kapcsolatot tartott az ausztromarxizmus (a reformizmus osztrák változata) képviselőivel, Hilferdinggel és Kautskyval, de a német szociáldemokrácia balszárnyával, Karl Liebknechttel is érintkezett. [1]

1908-tól a Pravda című lapot szerkesztette; mind a bolsevikoktól, mind a mensevikektől elszigetelődött. 1909-ben, Bécsben alapította meg a "trockista" Pravdát. [1] [2]

1914-ben Svájcban, majd Franciaországban folytatott háborúellenes propagandát. A háború kitörésekor távozni kényszerült Bécsből, ahonnan Franciaországba költözött. A Martovval alapított Goloszba, illetve a Nase Szlovóba írt. 1916-ban kiutasították Franciaországból, ezért az Egyesült Államokba utazott. Kapcsolatba került egy helybeli szociáldemokrata mozgalommal, így folytathatta háborúellenes propagandáját [1] [2]

A februári cári rendszer elleni forradalom hírére elhagyta Amerikát, s 1917. április végén érkezett haza. Kapcsolatot épített ki a Petrográdi Szovjet Forradalmi Katonai Bizottsággal. Egyetértett Lenin azon téziseivel, melyek a proletárforradalom napirendre tűzéséről szóltak. [1]

1917-ben, egy júliusi puccskísérlet után az Ideiglenes Kormány elfogatta, de az ellenforradalmi veszély növekedése miatt jobbnak látták Trockijt szabadon engedni. Nem sokára az egyre inkább bolsevik befolyás alá kerülő Pétervári Szovjet elnökének választották. 1917. augusztusában a bolsevik párt, valamint a Központi Bizottság tagja lett. [1]

Trockij irányította a Szovjet 29 tagú Forradalmi Katonai Bizottságának tevékenységét, s tagja lett az ad hoc Politikai Bizottságnak is. Lenin után a forradalom második legtekintélyesebb vezetője lett. [1]

1917 végére a kormány külügyi népbiztosává választották, de hamarosan lemondott posztjáról; Hadügyi népbiztos, majd a Köztársaság Forradalmi Katonai Tanácsának elnöke lett. A Vörös Hadsereg megszervezésében jeleskedett. 1918-ban részt vett a breszt-litovszki béketárgyalásokon. [1] [2]

1919-ben Kolcsak és Vrangel csapatait szétverte, 1919. október 2-án pedig Szentpétervár védelmében játszott fontos szerepet. 1920 nyarán aktívan részt vett a lengyelországi hadjárat megszervezésében. [1]

Tagja lett a Politikai Irodának, mely akkoriban a legfelső politikai irányító testületnek számított. 1920-ban a közlekedési hálózat, a vasút helyreállításában vállalt szerepet, ami alapfeltétele volt a polgárháború miatt romokban heverő gazdaság élénkítésének. Ekkor vált általánosan ismertté, mint a „gazdaság militarizátora”, és a „munkáshadseregek” szervezője. [1]

Trockij 1923. végén a munkásdemokrácia követeléseit tűzte zászlajára, majd a baloldali ellenzék vezetője lett. [1]

1924 folyamán Sztálin, Zinovjev és Buharin irányítása alá került a párt, akik Trockijt „bonapartizmus” vádjával politikailag elszigetelték. Trockij „permanens forradalom” elmélete állt szemben a „szocializmus egy országban” ideával. Zinovjev és Kamenyev már 1925. januárjában ki akarta záratni Trockijt a KB-ből, de akkor csak a hadügyi népbiztosi tisztségétől tudták megfosztani. [1]

1927-re Trockij már nyíltan szembehelyezkedett az egyre erősödő sztálini uralommal: ellenforradalmi tüntetést szervezett Leningrádban, ami miatt őt és Zinovjevet is kizárták a pártból. [1]

1928. elején a GPU (Állami Politikai Igazgatóság, azaz a szovjet titkosrendőrség) rendelkezése értelmében száműzték Oroszországból. Alma-Atában (Kazahsztán) élt 1929-ig, majd Konstantinápolyban, valamint Prinkipóban telepedett le. 1933-ban Franciaországban, Barbizonban, 1935-től Norvégiában, majd 1937-től haláláig Mexikóvárosban élt. [1]

1939-ben Trockij felfedte a nyilvánosság előtt Sztálin és Hitler szövetségét.

1940. augusztus 20-án Sztálin ügynöke, Ramon Mercader halálosan megsebesítette Trockijt, aki másnap belehalt sérüléseibe.
Íróasztalán éppen a bolsevik Politikai Bizottság és a szovjet politikai rendőrség titkos történetével foglalkozó feljegyzések tornyosultak, amikor koponyájára lesújtott (a később a Szovjetunió Hőseként Moszkvában eltemetett) Ramon Mercader jégtörő csákánya. [1] [2]

Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Trockij
[2] http://www.lemontree.hu/egyebkep/linkkep/history/szemelyek/trockij.htm



Vissza

Tanárajánló - kiemelt tanáraink

Szeretnél itt megjelenni? Tájékoztatónkat itt találod.