1952. augusztus 4-én született Budapesten, édesapja Demszky Rudolf közgazdász, édesanyja Király Irén közgazdász, aki a Pénzügyminisztériumból ment nyugdíjba. Testvére, Anna gyógypedagógus. A Kaffka Margit Gimnáziumban érettségizett, majd 1970-től az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója lett, de 1972-ben politikai szervezkedésben való részvétel miatt egy évre kizárták az ELTE-ről és KISZ tagságát is felfüggesztették. Ezalatt taxisofőrként, majd könyvtárosként dolgozott. Ekkoriban írta meg első szociográfiai művét Borravaló címmel. [1][3]
1976-ban jogi diplomát szerzett. Fiatal diplomásként nehezen kapott állást, nehezen tudott megélni. 1976 és 1981 között a Világosság című folyóirat munkatársa volt, majd 1979-ben részt vett a Szegényeket Támogató Alap (SZETA) megalapításában és aláírta az emberi jogokkal foglalkozó Charta 77-tel szolidaritást vállaló nyilatkozatot. Ezután politikai tevékenysége miatt elvesztette állását, valamint egy időre utazási és publikációs tilalom alá is került. [1][3]
1981-ben az ELTE-n szociológus diplomát szerzett, majd 1981 végén Rajk Lászlóval közösen létrehozta és vezette az AB Független Kiadót. Részt vett a Beszélő munkájában, megalapította és szerkesztette a Hírmondót, részt vett a Magyar Zsidó szamizdat (illegális kiadvány a kommunista diktatúrával sújtott országokban) lapok és a Máshonnan Beszélő kiadásában is. [1]
1981-ben a lengyel demokratikus ellenzékkel került kapcsolatba. 1983-ban hatóság elleni erőszakért hat havi börtönt kapott, amit 3 évre felfüggesztett a bíróság. Ugyanebben az évben a svájci székhelyű Kiadók Nemzetközi Egyesülete a Freedom to Publish (A kiadás szabadságáért) díjjal ismerte el munkásságát. 1988-1989-ben a Soros alapítvány ösztöndíjasaként tíz hónapot tölthetett el az Egyesült Államokban található Columbia University hallgatójaként. [1][3]
1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a belőle kialakuló Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) alapító tagjaként vált ismertté. Az 1990-es Országgyűlési választásokon a VII. kerület parlamenti képviselőjévé választották, s a Parlament nemzetbiztonsági bizottságának elnöke és a külügyi bizottság tagja lett. Ezt követően 1990. október 31-én Budapest főpolgármesterévé választották, de a két tisztség összeférhetetlensége miatt parlamenti mandátumáról le kellett mondania. 1990-től főpolgármester (négyszer választották újra). [1]
1991 vette át az Európa Tanács Helyi és Regionális Közhatóságok Állandó Konferenciájának magyar delegációjának vezetését. 1992 márciusában, majd rá két évre a Kongresszussá alakuló szervezet ismét alelnöknek választotta. Az 1994-ben megrendezett önkormányzati választásokon ismét főpolgármesterré választották a budapestiek. Az 1998-as országgyűlési választásokon az SZDSZ budapesti listavezetőjeként jutott mandátumhoz. Az 1998-as önkormányzati választásokon az SZDSZ jelöltjeként harmadik alkalommal is ringbe szállt Budapest főpolgármesteri tisztségéért, sikerrel. Az 1998-al kezdődő önkormányzati ciklusban ismét az SZDSZ és az MSZP koalíciójával vezette a Fővárosi Önkormányzatot. Megválasztását követően, november 2-án újból lemondott parlamenti mandátumáról. [2]
A Bécs tartománnyal kapcsolatos kiemelkedő munkásságáért a bécsi tartományi parlament 1998. április 27-i ülésén a Nagy Arany Díszjelvényt adományozta neki. [3]
2000 januárjában – közép-európai városvezetők közül elsőként – átvette az amerikai Fortune Magazin és az Arthur Andersen Consulting díját, amelyet Budapest, mint Európa üzleti szempontból harmadik legkiemelkedőbb városa nyert el.
1998-ban, 2002-ben és 2006-ban is parlamenti képviselő lett az SZDSZ listavezetőjeként; 2002-ben lemondott mandátumáról Mécs Imre javára. 2004. január 1-től az Európai Uniós Fővárosok Uniója (UCUE) elnökévé választották. Az uniós fővárosokat tömörítő szervezet elsődleges célja a nagyvárosok és a városlakók érdekeinek fokozott védelme Európában. A tisztséget 2005. január 1-jéig töltötte be. [1][3][4]
A 2004-es Európa Parlamenti választásokon az SZDSZ listájának vezetőjeként az Európai Parlamentnek is tagja lett, mandátumáról azonban polgármesteri, illetve EP-képviselői tisztségei összeférhetetlensége miatt még ugyanabban az évben le kellett mondania. [1][3][4]
2005-ben a második legtöbb szavazattal beválasztották az SZDSZ ügyvivői testületébe, amely testületnek napjainkig tagja (2008). 2006 májusában bejelentette, hogy ötödször is versenybe száll a főpolgármesteri posztért az önkormányzati választásokon, amelyet szoros versenyben (46,84% vs. 45,20%), Tarlós István ellenében nyert meg. [3]
A fővárostól nyugatra fekvő Budakeszi városában él. Nős, négy gyermeke van: Alma (1973), Dániel (1974), Dorottya (1994) és András (1995). [1][3]
A BKV-vel kapcsolatos 2009-es nyári botrány oda vezetett, hogy 2009. október 13-án felbomlott az MSZP és az SZDSZ 2006-ban megkötött fővárosi koalíciós megállapodása, ami 1994 óta biztosította a többséget Demszky számára a fővárosi közgyűlésben. [1]
2010-ben SZDSZ-párttagságát nem újította meg.[ 2011-ben, 58 évesen (korkedvezménnyel) nyugdíjba vonult.
1952. augusztus 4-én született Budapesten, édesapja Demszky Rudolf közgazdász, édesanyja Király Irén közgazdász, aki a Pénzügyminisztériumból ment nyugdíjba. Testvére, Anna gyógypedagógus. A Kaffka Margit Gimnáziumban érettségizett, majd 1970-től az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója lett, de 1972-ben politikai szervezkedésben való részvétel miatt egy évre kizárták az ELTE-ről és KISZ tagságát is felfüggesztették. Ezalatt taxisofőrként, majd könyvtárosként dolgozott. Ekkoriban írta meg első szociográfiai művét Borravaló címmel. [1][3]
