Műelemzések

Kérlek válassz a lenyíló mezőből:
Albert Camus - Közöny

Első rész
1
Meursault úrnak meghalt az anyja. Az öregek otthonából kapott sürgönyből értesült róla. Az aggápolda Marengóban van, nyolcvan kilométerre Algírtól.

Meursault úr kép nap szabadságot kért a főnökétől. A felettese még részvétét sem nyilvánított, bizonyára nem tetszett neki ez a rögtönzött „szabadság”.

Meursault Céleste-nél ebédelt, Emanueltől kért fekete nyakkendőt és karszalagot. A férfinek a nagybátyja pár hónappal ezelőtt halt meg.

A férfi autóbusszal ment a helyszínre. A faluba érkezvén gyalog kellett az otthonba eljutnia, mert az két kilométerre volt a településtől. Az idősek otthonába való megérkezéskor a kapus fogadta, aki elküldte az igazgatóhoz. Meursault úr azt hitte, hogy szemrehányást kap, azonnal elkezdett magyarázkodni, ám az igazgató leintette, mert tisztában volt a helyzetével. Tudta, hogy a nénit a fia nem tudta ellátni, ápolónőre pedig nem volt pénze, az aggápolda bizonyult a legjobb alternatívának.

A holttest már el volt szállítva a hullaházba, hogy ne izgassák a többieket, ugyanis, ha valaki meghal mindegyik lakó ideges lesz. A Meursault né „nem volt hitetlen, de sose gondolt a vallásra”. Most azonban meghagyta, hogy egyházi temetésben kíván részesülni. A hullaházba érvén a kapus felajánlotta, hogy kinyitja a már lezárt koporsót, de a férfi nem akarta látni az anyját, minél előbb túl kívánt esni a temetésen.

Megtartották a virrasztást. Itt részt vett az anyóka minden otthonbéli barátja. A temetés másnap tíz órakor volt, a hajlott korúak nem mehettek el. Thomas Pérez rendhagyó módon mégis elmehetett a végtisztességre, ugyanis közel állt Meursaultnéhez. Az otthonban azzal viccelődtek, hogy a néni Pérez bácsi menyasszonya.

A gyászszertartáson csak a plébános, a gyászkocsit vivő négy ember, az igazgató, egy ápolónő, a rendező, Meursault és Pérez vett részt. A sírba tétel után Meursault visszament Algírba, ennek nagyon örült.

2
Meursault a hazaérkezése után döbbent rá, hogy szombat van. Szerinte e miatt neheztelt rá a főnöke.

Kikapcsolódás gyanánt elment az uszodába. Találkozott Marie Cardonával. A hölgy az iroda gépírónője volt, annak idején nagyon tetszett Meursault-nak, de elment és nem volt köztük semmi. A férfi elsegítette a bójára, közben a mellét simogatta, majd ő is felfeküdt ugyanarra a bójára. A fürdés után, amikor hazafelé mentek, a férfi meghívat a hölgyet moziba. Marie észrevette, hogy fekete nyakkendőt visel, megkérdezte, hogy kit gyászol. Meursault elmondta, hogy az anyját, tegnap volt a temetés. Ennek ellenére elmentek a moziba, itt a férfi ismét megsimogatta a nő mellét, csókolóztak, végül a féri lakásán kötöttek ki.

Reggel a nő már nem volt ott. Meursault nem sem szereti a vasárnapot. Nem ment el ebédelni sem. Rántottát sütött. Még kenyérért is lusta volt lemenni a pékhez. Később elővett egy régi lapot és elkezdte olvasni. Kivágott egy gyógyszerhirdetést és beragasztotta egy füzetbe. Mindig ezt teszi, ha a számára nevetséges, mulatságos írást talál az újságokban.
Az erkélyen ülve nézte az utcán elhaladó embereket egészen estig. Aztán lement a pékhez, vett kenyeret meg makarónit. A makarónit megfőzte és elfogyasztotta. Az nyitott ablaknál elszívott egy cigarettát, majd becsukta.

Gondolta magában „hál’ istennek egy vasárnappal kevesebb, hogy anyámat eltemettük, hogy kezdheti újra a munkát, és hogy alapjába véve nincsen semmi változás”.

3
Meursault sokat dolgozott az irodában, mert már egy csomó üzleti levél gyűlt össze az asztalán. A főnöke kedves volt vele, az anyja halálával kapcsoltban kérdezgette.

Emanuelel ment ebédelni fél egykor, aki a szállítási osztályon dolgozott. Az iroda a tengerre nézett, egy ideig a teherhajókat nézték. Aztán egy teherautó érkezett és azt rohantak megnézni. Céleste-nél ebédeltek. Az ebédszünet után Meursault még egész délután dolgozott. Vacsorára főtt krumplit akart enni. A lépcsőházban találkozott Salamanóval, aki a bőrbeteg kutyáját sétáltatta. A szomszédjának már nyolc éve van kutyája, már kezdtek hasonlítani egymásra külsőleg. Meursault-val nem akart beszélni a szomszéd, még el is küldte. A lakásába menet Raymound Sintès-el is összefutott. A kerületben azt mondják, hogy a széplányok kitartottja, egyébként, ha valaki kérdi, hogy mi a foglalkozása azt mondja, hogy raktáros. Meursault-nak nincs semmi problémája velem, sőt néha meglátogatja, a féri, és el is beszélgetnek. A Raymound meghívta vacsorára és borozgatásra.

A férfi elfogadta a meghívást, hurkát ettek. Raymound keze megsérült verekedés közben. Meursault-nak elpanaszolta az aktuális nő ügyét, ugyanis, akivel verekedett a barátnőjének a testvére volt. A lány megcsalta, és a pénze sem volt neki elég. Most bosszút akar állni rajta. Az alvilági barátai azt tanácsolták, hogy süssön rá bélyeget, de túl primitív megtorlásnak vélte ezt a módszert. Raymound levelet akart íratni az arab nőnek, amely segítségével visszacsalná, „lefeküdnének, s a „végső percben” a férfi szembe köpné, aztán meg kitudná.” Meursault-t kért fel a levél megírására. A férfi elvégezte a dolgát aztán hazament.

4
Ezen a héten Meursault Emanuelel volt moziba kétszer. Szombaton felkereste Marie. Autóbuszra szálltak, Algírtól pár kilométerre lévő strandon töltötték a szabadidejüket. Hazamentek, a nő ismét ott aludt nála, ezúttal a hölgy másnap is ott maradt. Meursault a hentesnél járt, Raymound szobájából női hangokat hallott. Marie és Meursault kiment az utcára, csókolóztak, az idillt Raymound-ék veszekedésének lármája törte meg. A második emeleti bádogos rendőrt hívott. Raymound verte a nőt. A rendőr felpofozta a férfit, a lány pedig sírt és azt ismételgette, hogy megverte a férfi. Marie elment. Három órakor Raymound átment Meursault-hoz, elmondta neki, hogy minden a terv szerint alakult, de a nő hirtelen pofon vágta, ezt nem tűrhette, revánsot vett a nőn. Raymound megkérte Meursault, hogy menjen el vele a rendőrségre, tanúskodni, hiszen a lány megsértette, mert selyemfiúnak nevezte. A férfi beleegyezett.

Elmentek egy kávézóba, Raymound konyakot fizetett Meursault-nak, majd biliárdozott.

Hazaérve Meursault találkozott Salamanóval. A bácsi elvesztette a kutyáját és kétségbe volt esve. A férfi azt tanácsolta az öregnek, hogy a gyepmesternél keresse.

5
Raymound telefonált az irodába, a barátja meghívta őket egy Algír környéki nyaralóba, vasárnapra. Meursault szívesen elment volna, de már elígérkezett a barátnőjének. Raymound közölte velem hogy Marie-t is örömmel látják. A férfi nem csak ezért hívta fel Meursault. Raymaundo-t egész nap arabok követték, és most retteg, megkérte a barátját, hogy amikor este jön haza, akkor nézzen szét az utcán.

Meursault cége nyit egy párizsi irodát is, a főnöke azt szerette volna, ha a férfi Párizsban dolgozik. Meursault nem fogadta el az állásajánlatot, neki megfelelnek ezek az algíri életkörülményei is. Marie jött az irodába, megkérte Meursault elmondta neki, hogy kapott egy állásajánlatot, de nem fogadta el. Marie szeretett volna Párizsban élni, de a férfi elmondta neki, hogy ő diákkorában ott élt. Nem tetszett neki a város. Párizs piszkos, rengeteg a galamb és az emberek bőre fehér. A lány azért jött a férfihoz, hogy megkérje, vegye feleségül. Meursault azt mondta, hogy, ha akarja, akkor feleségül veszi. Nő megkérdezte, hogy szereti-e. A férfi azt mondta, hogy nem. A lány meglepődött ezen a kijelentésen, közölte vele, hogy azért szereti, mert ilyen „furcsa”, de majd egy napon ez okból kifolyólag fog szakítani vele.

Meursault Celéste-nél vacsorázott, egy roppant roppan különös hölgy társaságában, akit még soha sem látott.

Az ajtaja előtt Salamano volt. Beengedte a szobába, és beszélgettek. A kutyáját még mindig nem találja, már volt a gyepmesternél is, de ott se nincs, talán elgázolták. Az öreg nagyon megszerette az ebet. A felesége halála után vette magához. „Az asszonnyal nem volt boldog, de azért hozzászokott”. A kutya fiatalon került hozzá, és együtt öregedtek meg.
Éjjelente mindig, amikor a kutyák ugatását halja, azt hiszi, hogy az övé ugat.

6
Meursault, Marie és Raymound strandruhába öltözve vasárnap autóbusszal mentek a kiruccanás helyszínére. Az utcán arabokat láttak.

A busz a villa előtt tett le őket, gyalog mentek tovább. A környék ámulatba ejtette a triót. A villában Masson és felesége fogadta őket. Meursault-nak feltűnt, hogy a nő párizsi kiejtéssel beszél. A tengerpartra Marie, Meursault és Masson ment fürödni, Raymound-nak és Massonnénak nem nem volt kedve. Halat ebédeltek. Az ebéd után a három férfi ment le a tengerpartra sétálni. Marie segített Massonnénak a mosogatásban.

A férfiak találkoztak két kék munkásruhába öltözött arabbal, akik követték őket. Masson és Raymound kiosztották egymás között az ellenfeleket. Meursault-nak az volt a feladata, hogy, ha előbukkan egy másik támadó, akkor azzal küzdjön meg. A Raymound-nal harcoló elővette a kését, és megsebezte vele Raymound alkarját és ajkát. Az arabok ezután elmentek. Masson és Raymound felkerestek egy orvost. Meursault visszament a villába és elmondta a hölgyeknek, hogy mi történt, azok sírtak az események hallatára.

Az orvostól visszajöttek a férfiak és kiderült, hogy nem komolyak a sérülések. Raymound és Meursault lementek a tengerpartra sétálni, rátaláltak a két arabra, akik strandon feküdtek. Raymound meg akart küzdeni az egyikkel, a revolverét Meursault-nak adta. Az arabok elsiklottak. Raymound visszament a nyaralóba.

Meursault a tengerparton sétált. Az egyik arab elő rántotta a kését és a feltartotta, Meursault elővette a revolvert és meglőtte. Aztán még négyszer belelőtt a mozdulatlan testre.

Második rész
1
A gyilkost letartóztatták, majd többször kihallgatták. A kihallgatások mindig rövid ideig tartottak, és csak a nevét, születési dátumát és foglalkozását kérdezték.

Egy hét múlt el, Meursault azt gondolta, hogy senki sem foglalkozik az ügyével. De nem így történt. A vizsgálóbíró előtt kellett megjelennie. A bíró megkérdezte, hogy szándékában áll-e fogadni védőügyvédet, vagy a bíróság rendeljen ki a számára egyet. A vádlott elmondta, hogy egyszerű az ügye, ezért úgy hiszi, hogy nem kell ügyvédet fogadnia, megfelel erre a célra egy törvényszék által kirendelt személy is. Másnap egy fiatal, kis, kövér ügyvéd látogatta meg Meursault. A védő elmondta a férfinak, hogy a nyomozás folyamán a rendőrök a magánéletét is szemügyre veszik. A nyomozók megtudták, hogy az anyja temetése napján „érzéketlenséget tanúsított”. Az ügyvéd megkérdezte a vádlottat, hogy szomorú volt-e azon a napon. Meursault feszélyeztette a kérdés. Elmondta neki, hogy szerette az anyját, de szerinte „Nincs olyan egészséges ember, aki ne kívánta volna valaha szerette halálát. A ügyvéd megfogadtatta vele, „hogy ezt sem a tárgyaláson, sem a vizsgáló bíró előtt nem” mondja.

A vizsgálóbíró előtt kellet megjelennie ismét. Az védőügyvédnek dolga akadt, nem tudott megjelenni, csak egy gyorsíró, a bíró és Meursault volt jelen a meghallgatáson. A bíró számára voltak dolgok, amiket nem teljesen értett az üggyel kapcsolatban. A vádlott elmondta a történteket újra. A bíró minden egyes mondatra annyit mondott, hogy jól van. A bíró elmondása szerint segíteni szeretne a vádlottnak. Megkérdezte, hogy szerette-e az édesanyját. Meursault azt felelte: „Igen, úgy, mint bárki”. Elővett egy feszületet és megkérdezte, hogy hisz-e istenben. A férfi nemmel felet, erre a bíró dühös lett.

2
A börtönben arab szobatársakat kapott, elmondta nekik, hogy ezért van itt, mert megölt egy arabot. Egy idő után áthelyezték egy másik cellába, ahol egyedül volt.

Levelet kapott Marie-tól, amiben az ált, hogy nem engedik, hogy meglátogassa, mert nem házasok.

Marie az egyik napon mégis csak eljött, egy teremben tudtak beszélni, azonban nem voltak egyedül, sőt itt beszélt az összes fegyenc a látogatóival, akik többnyire arabok voltak. A hangzavar iszonyatos volt. Marie-nak az volt a terve, hogy, ha szerelme kiszabadul, akkor összeházasodnak. Az asszony beszélt a munkájáról is

Az első börtönben töltött hónapok keservesek voltak. Meursault napjai eleinte unalmasan teltek, nem tudott még éjjel sem aludni. Aztán beletörődött a sorsába. A börtönéletét a visszaemlékezéssel, a csehszlovák utas történetének olvasásával és alvással töltötte, naponta tizennyolc órát aludt.

A szalmazsák és az ágydeszka között egy régi újság foszlányt talált, egy napihírről volt benne szó. Az eleje hiányzott, de Csehszlovákiában történt. Egyszer, egy ember egy cseh faluból elment világgá, hogy szerencsét próbáljon. Huszonöt év múlva visszajött vagyonnal, asszonnyal és gyermekkel. Az anyjának és a húgának fogadója volt a szülőfalujában. A férfi meg akarta őket lepni. A feleségét és a gyermekét egy másik fogadóban helyezte el. A férfi egyedül ment az anyjához, aki nem ismerte fel. Tréfából szobát kért, és megmutatta, mennyi pénze van. Éjjel az anyja és húga kalapáccsal agyonverték, kirabolták és holtesté a folyóba dobták. Amikor tudomást szereztek, hogy kit öltek meg, akkor mind ketten öngyilkosok lettek.

3
Meursault egyik napon csendőrök vitték a bíróságra. Megkezdődött a tárgyalása. A nyáron csak két fontosabb esemény történt, ami az embereket érdekelte. Meursault ügye és egy apagyilkos pere. Az újságírók valóságos médiacirkuszt csináltak az ügyekből.

A tárgyaláson több tanút is meg hallgattak. Meursault anyjának halála is napirendre került. Beidézték tanúnak az aggápolda igazgatóját, a kapuőrt és Thoms Pérezt.

Az igazgatóúr elmondta, hogy a férfi nem tudta az anyjának gondját viselni, ezért az öregek otthonában helyezte el. A kapuőr elmondta, hogy nem volt kíváncsi az anyja holtestére, a virrasztáson elaludt, tejeskávét ivott és dohányzott. A kapus beismerte, hogy ő kínálta meg tejeskávéval, de nem kellett volna elfogadnia, továbbá ő is részt vett a dohányzásban, mert Meursault megkínálta. Pérez elmondta, hogy nem sírt az anyja temetésekor.

Marie-t kifaggatták, a megismerkedésük körülményeiről. Érdekesnek találták, hogy pont az anyja halála utáni napon uszodába ment, majd a moziban egy komédián nevetett. Masson derék embernek nevezte a vádlottat. Céleste az alperes mellett tanúskodott. Raymound szerint a véletlen műve volt az egész. A védőügyvéd megkérdezte, hogy valóban mivel vádolják az ügyfelét. Az ügyész elmondta, hogy e kétrendbeli tény között igenis van összefüggés.

Meursault a bűnös szívével sírba vitte az anyját. A tárgyalást felfüggesztették, a vádlottat visszavitték a börtönbe.

4
A védőbeszédben igen sokat beszéltek a vádlottról. A védő bűnösnek találta, de mentségekkel. Az ügyész bűnösnek nevezte, mentségek nélkül.

Az ügyész szerint szándékosan követte el bűneit. Arra is felhívta a figyelmét a hallgatóságnak, hogy még az anyja életkorát sem tudta. A védőügyvéd szónoklata nem volt olyan meggyőző, mint az előzőé. A védőügyvéd mindig egyes szám első személyben beszélt. A teremben meleg volt. A védő arra hivatkozott, hogy ügyfele becsületes, dolgos ember. Egyetlen perc őrülete miatt ne ítéljék el. Raymound és Céleste is a közönség táborát gyarapította.

A tárgyalás újra kezdődött, az esküdtek egy csomókérdést tettek fel, majd elvonultak. Meursault egy kicsike várószobába vezették. Az ügyvéde utána jött, optimista volt az ítélete tekintve, azzal vigasztalta, hogy legfeljebb pár év fegyházbüntetést kap. A vádlott felvetette a pertörlés lehetőségét, de az ügyvéd elmondta, hogy erre nincs lehetőség. Újra bementek a tárgyaló terembe, megkérdezte tőle az ügyvéd, hogy van-e valami mondanivalója. A vádlott nemmel válaszolt. Megszületett az ítélet is az ügyben, lefejezik Meursault-t. A pap több alkalommal is meglátogatta, azonban mindig visszautasította. Az apja történetére emlékezett, amit hajdanán az anyja mesélt. Az apját nem ismerte. Az apja egyszer elment egy nyilvános kivégzésre. Az ítélet végrehajtása után hazament és egésznap hányt. Az elítélt a hajnalokat ébren és izgatottan töltötte, minden nap a kivégzőket várta, nappal aludt.

A pap ismét ellátogatott a cellába, ezúttal baráti szándékkal jött hozzá. Meursault nem volt kétségbe esve, csak fél. A pap vigasztalta, hogy isten segítni fog rajta. A tiszteletes furcsállta, hogy mindvégig uramnak szólítja, nem pedig atyának. Az mondta neki, hogy ő nem az apja.

Az atya azt mondta, hogy imádkozni fog az elvakult lelkéért. Nem tudni miért, de valami meghasadt Meursault-ban, és szitkokkal látta el a papot. A férfi nem bánta, hogy meg fog halni, számára mindegy volt, szerinte mindenik meg fog halni, és épp mindegy, hogy harminc, vagy hatvan évesen történik vele.

Azt szerette volna, hogy: „És hogy minden beteljesüljön, s kevésbé elhagyottnak érezzem magam, még csak azt kellett kívánnom, hogy minél több nézőm legyen az ítélet végrehajtásakor, s hogy a gyűlölet ordításaival fogadjanak, ha meglátnak.”

Meursault jelleme
Meursault, a magányosan élő algériai kishivatalnok idegen a társadalom világában, erre utal a mű eredeti címe is: Az idegen.

A főhős személyisége az elidegenedést, az abszurditást testesíti meg. Számára csak a jelen létezik, a mában él, emlék és reménység, valódi emberik kapcsolatok, igazi feladatok nélkül. Kedvét leli egyhangú, hétköznapi életében, nem szereti a vasárnapokat, mert azok kizökkentik a szürke hétköznapokból. Más az értékrendje, mint a többi embernek. Neki minden mindegy, számára nem fontos a szerelem, a karrierépítés, a barátság. Anyját az aggok otthonában helyezi el. Temetésén nem érez különösebb fájdalmat. Mindent megtesz, amire kérik. Feleségül venné Marei-t, meghallgatja a szomszédját, elfogadja Raymound barátságát.

Meursault bukásának oka
Meursault jogi értelemben valóban bűnös. A bíróságon azonban nem a gyilkosság miatt ítélik halálra.

Azért látják szörnyetegnek, mert nem hazudik nem létező érzelmeket, gyöngédséget, együttérzést, nem fedi el önmaga ürességét frázisokkal. Felháborodnak, mert mindaz, ami az ő üres, képmutató életüket adja, Meursault-t közönyösen hagyja. A bírák önmagukat érzik fenyegetve, azzal, hogy a vádlott megtagadja a társadalom hazug rendszeréből fakadó képmutatást. Egyesek szerint világossá válik, hogy a köznapi élet és a gyilkosság egy tőről fakad.

A halál közelében az élete visszanyeri értékét, a hazug világban a magát idegennek érző ember a természettel való azonosulásban találja meg a boldogságot.


Tanárajánló - kiemelt tanáraink

Szeretnél itt megjelenni? Tájékoztatónkat itt találod.