Középiskola > Műelemzések > Kosztolányi Dezső élete és novelláinak elemzései

1885. március 29-én (virágvasárnap) született Szabadkán. Kosztolányi Árpád tanár, iskolaigazgató és Brenner Eulália gyermeke. A gimnáziumot Szabadkán kezdi, majd kicsapják, Szegeden tesz érettségit.1903-ban Budapestre utazik; a bölcsészkar magyar-német szakát végzi; megismerkedik és barátságot köt Négyesy professzor stílusgyakorlatain Babitscsal, Juhász Gyulával. Hatással vannak rá a kortárs Zalai Béla filozófiai munkái. 1904-ben beiratkozik a bécsi egyetemre; 1905-ben hazatér, de nem megy vissza az egyetemre. Újságíró lesz: (Szeged és Vidéke, Bácskai Hírlap); 1906-ban a Pesti Napló kéri fel munkatársnak Ady helyére, aki Párizsból küldi tudósításait. 1907-ben jelenik meg első verseskötete, a Négy fal között – elismerő a fogadtatás, egyedül Ady bírálja. Recenziójának lényege, hogy Kosztolányi irodalmi író, nem életdokumentumokat ír, hanem irodalmi témákat versel meg. Szász Károlyhoz hasonlítja költészetét. Kosztolányi a későbbiekben kilenc cikket ír Adyról. Az utolsó a legnagyobb horderejű. 1929-ben A Toll körkérdést intézett az írókhoz: mit jelent számukra Ady öröksége. Kosztolányi válasza: Írástudatlanok árulása – különvélemény. Trianon után fölfokozott az Ady-kultusz, Adyt hivatalosan is beemelik a magyar irodalomtörténetbe. Erre a kultuszra születik meg válaszként az írás, mely átmenet az esszé és a pamflet között. Kosztolányi szerint Ady költészete időszerűtlen, az általa képviselt magatartás visszautalja őt a XIX. századba (lásd messianizmus, költészetének politikai jellege). Elutasítja szerelmi költészetét, mely nem újszerű, hanem mélyen konvencionális. Bírálólag szól Ady ún. nyelvteremtő zsenijéről, mely szerinte egyszerűen a magyar nyelv ismeretének hiányából fakad. Rámutat arra, hogy az Ady-kultusz, illetve költészetének kizárólagossá tétele gátat emel a magyar líra fejlődése elé. 1913-ban házasságot köt Harmos Ilona színésznővel, aki Görög Ilona néven írt is. 1915-ben születik fia, Kosztolányi Ádám. Mint minden írástudó és művész, az első napokban támogatja a Tanácsköztársaságot. A bukás után az Új Nemzedék című lap Pardon rovatának szerkesztője, s a cikkek vitriolos hangon szólnak a Tanácsköztársaságról és annak vezetőiről. Emiatt éles támadás éri Kosztolányit mind politika jobb, mind a bal oldaláról. 1933-ban mutatkoznak betegsége (rák) első jelei. 1934-től sorozatos műtéteken esik át. 1935-ben szerelemre lobban Radákovich Mária iránt. 1936. november 3-án halt meg Budapesten. Decemberben a Nyugat emlékszámmal adózik emlékének, melyben Babits rehabilitálja fiatalkori barátját, művésztársát.

A novella jellemzői:

A novella a francia nouvelle, vagyis újdonság szóból ered. Cselekmény általában egy szálon fut, és egyetlen sorsfordulat köré épül. Legtöbbször kevés szereplő jelenik meg benne. Az idő és a tér viszonylag szűkre szabott, szerkezete behatárolt, egyenes vonalú. Lezárására jellemző a csattanó. A történet nem valós, hanem egy bonyolult jelrendszer, melynek célja egy bizonyos élmény közvetítése. Szerkesztése szerint megkülönböztethetünk keretes novellát (pl. Boccaccio novellái), ez a típus általában novellafüzér része, és keret nélkülit (ilyen az újkori novellák nagy többsége). A műfaj megteremtőjének általában Giovanni Boccacciót tekintik a szaktudósok, az első jelentős magyar novellaszerző Mikszáth Kálmán volt.

A történetet elbeszélő író gyakran a háttérben marad, nem magyarázza az eseményeket, az olvasóra bízza az értelmezést. Az egyszerinek tűnő események túlmutatnak magukon: a jelenségekben az író az általános igazságot, törvényszerűséget akarja megmutatni. A novella kiterjesztése a novellaciklus, amely ugyanannak az alaknak különböző élményeiről, kalandjairól szól (Chesterton Pater Brown, 1911; Krúdy Gyula Szindbád utazásai, 1912; Kosztolányi Dezső Esti Kornél, 1933).

A kulcs

A mű az 1936-ban megjelent Tengerszem c. novellagyűjteményben található, a cselekmény itt is egyszerű történet, mely lélektani elemekkel és jelentéstöbblettel gazdagodik.

A novella hőse, főszereplője egy kisfiú, Takács Pista. Az ő szemszögéből mutat be mindent az író. Tisztességtudó, jól nevelt (Száz bácsi), értelmes, okos (majdnem mindenből jelest kapott az első gimnáziumban), szegény (ruhája elnyűtt, kinőtt). Ruházata megvilágítja az otthoni viszonyokat, melyekből következtetni lehet az apa társadalmi helyzetére.

Pista a kamrakulcsért keresi fel apját a misztikusan leírt Hivatalban. Az apja az 578-as szobában van (= börtön? – lásd korábban: „farácsok mögött hivatalnokok görnyedeztek, bezárva, mint a rabok”) a harmadik emeleten, mely utal a hivatal nagyságára és az apa alacsony rangjára, hisz ez a legutolsó szoba. A kisfiú keresi a szobát a harmadikon, de annak se híre, se hamva. Ekkor lassan megindul a Hivatal mítoszának megsemmisülése a kisfiúban.

Száz bácsi vezeti a fiúcskát az apja irodájába. Az ajtó szemöldökfáján három szám, mely furcsává, meseszerűvé teszi ezt az eldugott helyiséget.

A Hivatal mitikus varázsának szétfoszlása az apa tekintélyét csorbította a gyerekben. Ám ez csak a kezdet volt, ezután indult meg a csalódások igazi sorozata:

1.) A meglepett apa kísérletet tesz, hogy helyreállítsa megingott apai méltóságát, és szidni kezdi a gyerek rendetlen öltözetét.

2.) Megjelenik a méltóságos úr, és az apa szolgalelkűen hunyászkodik meg előtte.

3.) A főnök elbeszélget a fiúval, és a leereszkedő, dicsérő szavak az apjában olyan változást idéznek elő, hogy meghazudtolja korábbi önmagát.

A gyerek hite megrendül a rendben, a jóságban, az igazságban, a felnőttek világában. Elveszíti bizalmát az emberekben. A gyermek ekkor találkozott először a felnőttek furcsa, kiismerhetetlen világával. Repülős szeretett volna lenni, s azt hitte, ezt az elhatározását semmi sem ingathatja meg. Egy pillanatra azonban megérzi álmai halálát, apja megalázott sorsában megsejti saját jövőjét.

Édes Anna

Ez újszerű vállalkozás Kosztolányi számára, mivel az úr és a szolga viszonyát mutatja be. Ez a kapcsolat mindkét félnek embertelenítő, mivel, ha a cseléd rendes a gazda annál kegyetlenebb. Annával eszközként bánnak és, amikor felszínre tör a tudatalattija, megöli a gazdáit. Anna a századot jelképezi, mivel 1900-ban születik és alakja is jelképessé válik. Ez a kor a feszültségek koraként jelenik meg. A megoldást Moviszterrel közli az elbeszélő, ő Kosztolányi szócsöve. Tiszteli az emberi egyéniséget, a polgári szabadelvűség jegyében. Ettől Patikárius Jancsi álla legtávolabb, mivel őt csak a pénz érdekli és nincs személyisége, ő az új polgári középosztály képviselője. Anna adna, de nem engedik személyiségét kibontakozni és el kell fojtania az érzéseit (Freud). Kosztolányi műveiben sokszor nincs cselekvés csak történés. A bűn után Kosztolányi egyre inkább távolabbi nézőpontból tekint Annára, végül eltűnik. A művet társadalmi kritikának szánja Kosztolányi, de a korban a rendszer elleni megnyilatkozások miatt nem jelenhetett meg teljes egészében.

Keletkezés: 1926. június 1-jétől a Nyugat közli folytatásokban. A regény egyértelmű kritikai és közönségsikere oldotta azt a feszült és ellenséges légkört, mely Kosztolányit a ’20-as évek elejétől körülvette. A jobboldali sajtó az őszirózsás forradalom, illetve a Tanácsköztársaság idején vállalt, különben csekély szerepéért támadta; a baloldali sajtó pedig az ‘Új Nemzedék’ ‘Pardon’ rovatának szerkesztéséért, a kommün ironikus bemutatásáért. A regény több mint 2 év eseményeit öleli fel. 1919. július 31-én kezdődik a történet és 1921 őszén zárul. A címszereplő – hatásos dramaturgiai fogással – késleltetve jelenik meg. 1919 augusztus 14-én lép szolgálatba Édes Anna Vizyéknél, s a kettős gyilkosságot a következő év május 28-ról 29-re virradó éjszaka követi el. A regényen a freudista lélekelemzés irodalmi hatása mutatkozik: az öntudatlan lázadás a fő motívum. A "tökéletes cseléd"-nek tartott Annának fel kell adni egyéniségét, állatként bánnak vele, kinevetik, a szerelemben is csalódnia kell. Mindezek arra vezetnek, hogy váratlanul meggyilkolja gazdáit. A gyilkosságáról nem tud számot adni magának sem: csak Moviszter doktor látja át (tanító szerepe van), hogy azért tette, hogy megmentse szuverenitását, emberségét. Anna és a Vizy család sorsának hátterében a XX. századi magyar történelem tragikus fordulatai állnak: a Tanácsköztársaság utolsó napjai, Budapest román megszállása, Horthy bevonulása, a trianoni békeszerződés aláírása.

Néró, a véres költő

"Fáj, annyira igaz" - mondta a művészi kisebbrendűségének félelme miatt zsarnokká lett császár történetéről Thomas Mann.

Pacsirta

Az idős Vajkay házaspár egyszem, kissé csúnyácska lánya elutazik egy hétre a rokonokhoz. A szülőknek hiányzik, neki is a szülei, írja is szorgalmasan a leveleket, aztán hazatér. Ennyi a regény külső története. De a soványka elbeszélés mögött mély, lélektani konfliktusok húzódnak meg.

Aranysárkány

A vidéki értelmiség csüggedt világát rajzolja meg a regény. Főszereplője egy Sárszeg nyüzsgő városának gimnáziumában tanító humánus, de sikertelen tanár, akit tanítványai és lánya is megaláz, az újságok nyilvánosan megszégyenítik, s ez öngyilkosságba kergeti a főhőst. A címbéli aranysárkány = az álmok, amik eleinte színesen lebegnek az égen, aztán aláhullanak és elrongyolódnak.

Művei:

•1907 Négy fal között (versek)
•1910 A szegény kisgyermek panaszai (versek)
•1921 A rossz orvos (regény)
•1922 Néró, a véres költő (regény)
•1924 A bús férfi panaszai (versek)
•1924 Pacsirta (regény)
•1925 Aranysárkány (regény)
•1926 Édes Anna (regény)
•1933 Esti Kornél (novellák)
•1936 Tengerszem (összegyűjtött novellák)
•1936-40 Összegyűjtött művei