Középiskola > Műelemzések > Az öreg tekintetes

Kérlek válassz a lenyíló mezőből:
A XIX. és XX. század fordulóján Magyarország dinamikusan változott mind társadalmi, mind gaz-dasági szempontból. A többé-kevésbé végbement polgárosodási folyamat újfajta kultúra kialakulásával járt, így az irodalom is formálódott. Az ekkor kialakult városi értelmiség új életérzésével és gondolatiságával megreformálta a 19. század második felére jellemző életidegen, akadémikus irodalmi életet, illetve más kontextusból vizsgálta a klasszikusabb témákat. Gárdonyi Géza (1863–1922) ezen új témákat feldolgozó kor igen gazdag munkásságú alkotója, a későbbi modern irodalom előhírnöke. El-sősorban prózai alkotásai jelentősek; munkássága talán legtökéletesebb művei gondosan megformált novellái, de történelmi és társadalmi regényei is nagy jelentőségűek. Társadalmi regényeiben kifejezetten sok a modern vonás, kiválóan ábrázolja bennük egyszerre a korabeli társadalmat illetve szereplőinek belső változásait. Ilyen társadalmi regénye Az öreg tekintetes, mely Gárdony egyik legművé-szibb alkotása.

A mű 1905-ben keletkezett. Gárdonyi saját idejének egyik legnagyobb problémájával szembe-sült ebben az időszakban: a kapitalizmus szinte mindent megreformáló hatásának, a sok újdonság megítélésének problémájával (a mű elsősorban az életformabeli változásokat boncolgatja).

A cím a főszereplőt nevezi meg, Csurgó Károlyt, aki rendszerint kijavítja környezetét, amikor „nagyságos úrnak” szólítják; helyette a „tekintetes” megnevezést várja el. A címben megjelenő, a ké-sőbbi cselekményre utaló parányi ellentét magában hordozza a mű fő konfliktusának lényegét is (így tehát a cím is a cselekmény viszonya harmonikus). A mű témája a falusi-paraszti illetve a városi-polgári miliő között feszülő éles ellentét, a két környezet értékeinek, életvitelének, normarendszerének összeegyeztethetetlensége.

Az öreg tekintetes műfaja terjedelme szerint kisregény, témája szerint társadalmi regény. Csurgó Károly lelki világának változásairól ugyan csak közvetve értesülünk a történet folyamán, mégis követhető a főszereplő belsejének alakulása, vagyis pszichoanalitikus vonulat is megjelenik a műben. A történet furcsa hangulatú első fejezettel indul: megismerjük az egyik fontos szereplőt, Tardy Imrét, akire rendelőjében betegek tucatjai várakoznak. A diagnózis felállítása fél percbe sem telik ne-ki: ennek oka, hogy a szegényektől egyébként sem kap honoráriumot. Az órásné halálának megjósolá-sa megdöbbentő befejezése a rövid jelenetnek. A mű kezdete általánosságban jeleníti meg a városi tár-sadalomra Gárdonyi szerint jellemző kegyetlenséget, önzést. A cselekmény ideje állandó, az esemé-nyek lineárisan követik egymást a jelenben. A kisregény 12 fejezetből áll. A történet alaphelyzete, hogy a vidéki megözvegyült földbirtokos öregúr, Csurgó Károly eladja birtokát, és házasságban élő lányához költözik fel Pestre, hogy ott élje le életének hátralévő éveit. Megismerjük a házban lakó személyeket és halványan képet kapunk jellemükről is. Az alaphelyzet a mű első két fejezete: a vacso-ra eseményei és az alatta folyó diskurzus előrevetíti a műben megfogalmazódó városi-falusi környezet értékeinek konfrontálódását.

A történet bonyodalma Csurgó első „kirándulása” a városban. Ekkor szembesül először új kör-nyezetének másságával. A nagyváros dinamikája, nyüzsgése annyira ámulatba ejti, hogy csak késő délután érkezik vissza Tardyékhoz. A cselekmény kibontakozása arányaiban a leghosszabb szerkezeti egység. Gárdonyi nagy gondot fordított arra, hogy sok-sok kisebb-nagyobb mellékkonfliktus kibontá-sával érzékeltesse az öreg tekintetesben végbemenő változásokat. A városi lét csodálata lassan, fokozatosan vált át a valóság felfedezése okozta kiábrándulásba. Felismeri, hogy az impozáns környezet mögött valójában egy farkastörvények uralta társadalom áll, ahol minden csakis az önérdeknek van alárendelve. A városi emberek számára a szolidaritás ismeretlen fogalom, nem törődnek egymással. Csurgó Károly nem találja a helyét új környezetében: ennek oka, hogy igyekszik megvédeni saját ér-tékrendjét, ami nem mindig összeegyeztethető a polgári világ értékeivel. Rajta kívül álló okokból azonban egy idő után erre nincs lehetősége; vagy beletörődik a sorozatosan elszenvedett értékveszte-ségbe, vagy pedig az öngyilkosságot választja.

A doktor ugyanis eljátssza az összes Csurgó-birtokért kapott pénzt, így az öreg tekintetes nem tudja folytatni a rövid ideig működő „jótékonykodó” életét. Eleinte az órásné és családjának támogatá-sát kell feladnia, míg később már saját igényei kielégítésére sem jut pénze. Ahogy fogy a pénz, úgy csökken az öregúr mozgástere, és egyre kevésbé tetszik neki új környezete. A feszültség megállíthatat-lanul fokozódik, és Gárdonyi mesterien érzékelteti a feszültség kipattanásával várható tragikus végki-fejletet. A cselekmény tetőpontja egy meglepően kis esemény a műben: Csurgó méheket szeretne az ablakánál „tartani”, de amikor az öregúr távol van, a ház lakói elűzik azokat. Az író szándékosan ilyen elenyésző horderejű cselekményelemben írja le a konfliktus tetőpontját: ezzel is azt sugallja, Csurgó milyen sokat tűrt el, és környezete mégis milyen keveset engedett neki. A végkifejlet tragikus: az öreg tekintetes nem képes beilleszkedni a városi miliőbe, ezért végső „megoldásként” az öngyilkosságot választja.

A mű narrációja E/3. személyű. Az író ugyan objektíven írja le az eseményeket, valójában az ál-tala ábrázolt nagyvároskép egy kicsit túlzottan is rideg, ellenséges. A történettel egyértelműen kifejezi, hogy ő maga konzervatívabb nézeteket vall, a vidéki értékrendet humánusabbnak ítéli, a kapitalizmust a régi jó értékek elpusztítójának tekinti.

Motívumokban nem igazán gazdag a mű, de bizonyos többszöri ismétlődések szembetűnők. Például Csurgó pipázási szokása is egy ilyen dolog; sokszor előkerül a műben, hogy környezete elcso-dálkozik furcsa szenvedélyén. Ez az apró cselekmény-elem nem is igazán nevezhető a mű témáját pél-dázó ellentétnek, de jelentőségét erősíti az a jelenet, amikor a doktor dühében széttöri az öreg pipáját, ezzel az öregúr értékeit sértve meg. Ilyen apró, látszólag elhanyagolható fontosságú ellentétnek tekint-hető még például Csurgó „öreg tekintetes” megnevezéshez történő ragaszkodása is, amely szintén többször előkerül a történet folyamán.

A szereplők közül elsősorban a házban élők fontosabbak, de majdnem az összes műben megfor-duló személy hozzájárul a városi társadalom képének kiegészítéséhez. Sok tipikus figura jelenik meg a műben, elsősorban a társadalom alsóbb rétegeiből; ezek a szereplők általában negatívan festik le a mindennapi városi embert. A házban élők nem igazán komplex jellemek. A zsugori Mayer, a határo-zatlan Tardyné, a kicsinyes, törtető Tardy egy-egy főbb jellemvonással körülírható. Az öreg tekintetes már komplexebb jellem. Igazi talpig becsületes, jókedvű, jóindulatú öregúr: ezért is ütközik össze képmutató városi környezetével. Az elveiből nem szívesen enged, bár „lakótársai” nem ritkán elnyom-ják, és az öregúr szerény igényeit is sárba tiporják. Szándékosan Csurgó lelkiismeretességére, jólelkű-ségére apellálnak, a végletekig kihasználják. Csurgó néhány jellemvonását tekintve éles kontrasztban áll az öreg Mayerrel. Míg az öreg tekintetes mindig segítőkész, bőkezű, Mayer úr a legkisebb támoga-tást is megtagadja másoktól. Gárdonyi talán szándékosan látja el Mayer figuráját német eredetű név-vel: az egyik jelenetben Csurgó németellenes-nacionalista nézeteit taglalja, ezzel is talán a két öreg közötti jellemkontrasztra játszik rá.

A mű szókészlete népies szavakat is tartalmaz, igen gazdag szókinccsel dolgozik az író. A nyel-vi réteg teljesen idomul a műben leírt „világhoz”, tehát a polgári, mindennapi megfogalmazás a jel-lemző. A műre nem jellemző a lirizálás.

A mű remekül ábrázolja a régi nemesi világ pusztulását, feloldódását a kapitalista polgári társa-dalomban. Hogy ez a folyamat teljesen végbement, kétségtelen, de véleményem szerint Gárdonyi na-gyon eltúlozta a polgári társadalom negatív vonásait, és a városi környezet közel sem ilyen borzasztó a valóságban. A régi és új dolgok közötti ellentét mindig jelen volt az emberiség történetében, és ez a jövőben sem lesz másképp. Gárdonyi a múlt értékeit pártolta inkább, elég határozottan foglalt állást a mű megírásával a múlt és jelen közti ellentét kérdésében. Talán a túlzottan éles (és nem igazán objek-tív) állásfoglalás miatt van az, hogy Az öreg tekintetesnek kevesebb figyelmet szentelnek az irodalom-történetben, mint az író egyéb munkáinak. Mindenesetre Az öreg tekintetes pontos társadalomrajza és kiváló cselekménye miatt üde színfoltnak tekinthető a századforduló magyar irodalmában.