Műelemzések

Kérlek válassz a lenyíló mezőből:
Csík Elvira - A "szőlőszem-monológ" elemzése

Petőfi Sándor Az apostol c. művében a főhős, szilveszter személyiségének fejlődését és mozzanatokban elénk tárt életútját ismerhetjük meg. A fejlődés leginkább belső monológok által mutatkozik meg. A "szőlőszem-monológ" 16-17 évesen fogalmazódik meg a főhősben a világtörténet olvasása közben.

A monológ rímtelen, szerkezetileg három részre tagolható. A "szőlőszem-monológ" párhuzamba állítható a költő Az ítélet c. versével.

Az első egység elejéből rögtön kiderül, hogy egy metaforával a szőlőszem és a Föld azonossá lesz. Itt filozofikus tartalmú gondolatokat olvashatunk: a szőlőszem megéréséhez egy egész nyár kell, nem csoda hát, hogy a világ "megéréséhez" évmilliókra van szükség. A gondolkodó Szilveszter igen bizakodó a jövővel kapcsolatban: "bizonyára meg fog érni egykor". És ha megérik a Föld, akkor a nép boldogan lakomázik belőle, tehát a fejlődésnek meglesz a gyümölcse. "A szőlő a napsugaraktul érik", állapítja meg Szilveszter, s az allegorikus gondolatmenetet folytatva a Föld éréséhez szükséges napsugaraknak az emberek lelkét nevezni meg. "Csak a nagy lélek, s ez ritkán terem; / Hogyan kívánhatnók tehát, hogy / A föld hamar megérjék? ..." szilveszter tehát türelmes, szerinte nem kell sürgetni a természetes folyamatokat. Az egységen egy jól kidolgozott, komplex kép vonul végig.

A második egység szerkezeti határa az "Érzem, hogy én is egy sugár vagyok" tagmondat, ugyanis itt jelenik meg először a monológ során a "lírai én". Szilveszter úgy érzi, hogy küldetése van a világban. A "nagy szüret" elérkezése akkor lesz, amikor tehetségével és elhivatottságával hozzátehet valamit a világ előrejutásához. A főhős úgy gondolja, az ő műve nem lesz kiemelkedően nagy, de legalább mű lesz, és ez a tudat segít neki az újrakezdésben a kudarcok után, valamint értelmet ad a halálának: ". életemnek a tudat erőt ad, / Halálomnak pedig megnyugovást." Az emberi élet parányi időtartam a világ megéréséhez képest, ezért kell újrakezdeni, és nem elvesztegetni az időt. "Mi a célja a világnak? / Boldogság! S erre eszköz? A szabadság! / Szabadságért kell küzdenem.": ebben a három sorban Petőfi világszemléletére ismerhetünk, amely lényege abban áll, hogy az emberiség fő célja a boldogság elérése, ennek eszköze pedig az egyéni illetve nemzeti függetlenség kivívása.

A harmadik szerkezeti rész a "fogadjatok, ti szabadság vitézek" tagmondattal indul, amelyben az eddig szabadságért elhunyt, illetve ezután meghalni kész emberekhez szól Szilveszter egyes szám második személyben. Itt esküszik hűséget a szabadságnak, illetve kimondja, hogy kész az életét is adni a haza illetve a világ sorsának jobbá tételéért: "S hahogy véremben lesz egy pártütő csepp, / Kiontom azt."

A "szőlőszem-monológ" jól tanúsítja azt, hogy Petőfi sok meggyőződésében fellelhető elemet szőtt Szilveszter életébe, sorsába; így bátran tekinthetünk erre a monológra Petőfi eszméinek lecsapódása, kivonataként.