Középiskola > Műelemzések > Balassi Bálint költészete

Európa fejlett országaiban a reneszánsz a modern polgárság kialakulásának az időszaka. Nálunk fénykora a 15-16. században, Mátyás király uralkodása alatt volt. Ekkor az udvar sok itáliai humanistát hívott; nagy építkezésekbe kezdett (Visegrád, Bp.). Megalakult a Corvina könyvtár és 1470. Hess András nyomdája. A király halála után egy új főnemesség játssza a vezető szerepet a reneszánsz életszemlélet kialakításában. S mindez egybeesett a török elleni harcokkal, az ország három részre hullásával, a feudális anarchia tombolásával. A 16. század a magyar reneszánsz második nagy korszaka. Az irodalmi műveltség magyar nyelven terjedt el. A magyar nyelvű irodalom első klasszikus, neves, világirodalmi szintű költője Balassi Bálint. Balassi poeta doctus, vagyis tudós költő volt. Ezt igazolja, hogy megteremtette a szóverset az énekelt helyett, hogy a hangsúlyos verselést alkalmazta és önálló strófát hozott létre. Balassi versei összegeznek, korának minden jellegzetességéből (virágének, petrarkizmus, humanizmus, népdalok -török, lengyel, magyar- trubadúr költészet).

Balassi Bálint: Egy katonaének

Ez a vers 1589-ben keletkezett, Lengyelországba bujdosása előtt. Sorszáma: 61, latin címének magyar fordítása: A végek dicsérete, mely alatt a költő a végvárakat érti, amelyek nagyon fontos szerepet játszottak a három részre szakadt Magyarországon a török ellen vívott harcokban, és a török hódítás megállításában. Bár az Ó én édes hazám… c. verse is tartalmaz a vitézi versekre jellemző vonásokat, mégis ez Balassi egyetlen katonaverse. A mű alapjául a személyesen megélt események (Eger, Érsekújvár, Esztergom), a tavasz-énekek és harcainak helye, a táj szolgál.

A vers felépítésében a harmónia és a szimmetria reneszánsz rendje, törvényszerűsége érvényesül, s uralkodó szerkesztési elve a hármas szám. Ez a számszerűen leírható, szigorú kompozíció az aranymetszés. A költemény ún. Balassi-strófában íródott, azaz a hangsúlyos verselésű, 3 sorból szerkesztett versszakok minden sora a belső rímek által 3 egységre tagolódik. Emellett az egész vers háromszor három, azaz 9 strófából áll. Az Egy katonaének ennek megfelelően "hárompillérű verskompozíció"; ez a három pillér az 1., az 5. és a 9. strófa. A pillérek az eszmei mondanivalót fogalmazzák meg. A pillérek közt a pillérközök állnak. Az eszmei mondandót valósághű képekkel, a vitézi életből vett jelenetekkel illusztrálják. A filmszerű építkezés, az egymásra torlódó képek a meghatározóak.

Az 1. versszak a vitézek megszólításával, egy igenlő kérdéssel indul; a költő katonatársait szólítja meg. A természet is megjelenik, mint a szabadság kifejezője, és ezután dicséri a végvárak katonáinak életét, szemlélteti a vitézi élet nagyszerűségét. A 2-4. versszakban nyelvtani szempontból az igék dominálnak, ezért ez a rész mozgalmasságot fejez ki a sok cselekvő ige miatt. Ebben a szerkezeti egységben a költő a katonai, a vitézi élet jó és szép oldalát mutatja be (portya, stb.). A természetélmény harmóniát sugároz. A sereg felvonultatásával írja le a katonai felszereléseket (zászló, kopja, párduckápa, sisak, forgó), melyen át a katonai végvári életet fejezi ki. Éppen ilyen módon, a harc, a csata leírásával a kor embereszménye jelenik meg a hős, a vitéz katona személyében, aki küzd a hazáért, a tisztességért, és nem utolsósorban a hitért, a kereszténységért. A kereszténységért folytatott küzdelem ilyen történelmi helyzetben (a török hódítás veszélye) különösen fontos lehetett. ĺgy jutunk el a második tartóoszlopig, ami a verstengely s, ahol Balassi a katonaéletet a kor legmagasabb eszményének rangjára emeli. Itt jelennek meg a 16. századi magyar humanista világnézetnek az értékei: vitézség, emberség, tisztesség. Ezeket a hazaszeretet alá rendeli: "Az jó hírért névért, s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak / Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak".

A következő nagyobb szerkezeti egység (6-8.) három strófából áll. Az első pillérközzel párhuzamos szerkesztésű, de annak derűje helyett komor, a halál közelsége jellemzi. Ekkor kezdődik meg a valós katonaélet bemutatása, a harc kezdetének leírása: az igazi, komoly csatákban vér folyik. A természetben érzi otthon magát a hős vitéz, le kell, hogy mondjon a palotákról, a tanuló oskolásokról, a mulatságról - éppen ezért válik önfeláldozóvá, éppen ezért veszélyes, izgalmas és kockázatos a vitézi élet. A 7. versszak kezdő és utolsó sora között ellentétek bontakoznak ki: az első sorban fellelhető mező, liget, erdő szavak nyugodtságot, szépséget fejeznek ki, míg a harmadik sorban található éhség, szomjúság, fáradtság szavak a katonaélet rossz oldalát taglalják. A költő talán így akarta kifejezésre juttatni, hogy a vitézi élet nem gyerekjáték: itt az önfeláldozóké, a bátraké, a hősöké az érdem, az elismerés és a hírnév. A 8. strófa a vers legkomorabb része, a hangulati mélypont. Az itt lévő alliterációk ("viadalhelyeken véressen", "gyomra gyakran") nyomatékot adnak annak, hogy a csatatereken bizony a halál is megeshet, de ettől nem kell megijedni, hiszen "vitézül holtak" a katonák.

A 9. versszak a harmadik pillér, s egyben a verset záró strófa is. Itt ismét található egy megszólítás, akárcsak az első versszakban. Egy természeti hasonlattal kíván bajtársainak a mű végén áldást, szerencsét, zsákmányt, hiszen nem kicsi a tét: vagy a csatatéren elpusztulnak, vagy ha hősiességük, becsületük, tisztességük, önfeláldozó hazafiságuk, s a keresztény hit védelméért tett erőfeszítésük megmutatkozik bennük, övéké a hírnév, a vitézi cím, mely e korban nagy elismerést jelentett. A pillérekre a mű folyamán az emelkedett, patetikus hangnem, ami ódai sajátosság volt a jellemző, bár a verszárlatban himnikus.

A vers kulcsszavai: mező, vitéz, szép, úgy helyezkednek el, hogy azonos átlókkal és felezővonallal összekötve Jézus Krisztus nevének rövidítését adja. Ez a krisztus-ábra, ami tükrös szimmetriát ad. Verselése hangsúlyos, szótagszáma 6 6 7.

Balassi Bálint tulajdonképpen a 16. századi históriás énekek epikus anyagát olvasztja lírává. A korabeli európai humanista poézisban az effajta vitézi ének ismeretlen volt, csak a mi irodalmunkban lett és lehetett lírai témává a kereszténységért folytatott önfeláldozó harc.

Balassi szerelmi költészete

A költészetének java részét megőrző kódex írója Balassiban elsősorban a szerelem költőjét tisztelte és értékelte, a magyar szerelmi líra megteremtőjét. Szerelmi versei a petrarkizmus sablonjai szerint születtek. Losonczy Annának, "Júliának" írt verseit költői tudatossággal versciklussá, magyar "Daloskönyvvé" szervezte. Ezek a boldogság eszményétől kezdődően az elérhetetlenségig végigkövetik kettejük kapcsolatát. A Júlia-versek kifinomult stílusa, összefüggésrendszere költészetének csúcspontjává avatja.

Ezek ütemhangsúlyos verselésben íródtak: e verselési módban a hangsúlyos és a hangsúlytalan szótagok váltakozása adja a ritmust. Verstani alapegysége az ütem. Háromféle ütemünk van: 2, 3 és 4 szótagos.

Meg kell említeni még a Célia-verseket: ehhez a szerelemhez nem kapcsolódott annyi lángolás, a versek terjedelme kisebb, itt a könnyedség az uralkodó hangnem (Kiben az kesergő Céliárul ír). Balassi a "szebb élet kulcsát ... a szerelemben látta. Ennek szolgálatába állította tollát, s így tudta kifejezni a legtöbbet a reneszánsz lényegéből."

Hogy Júliára talála, így köszöne neki

A 39. költemény egyenes folytatása ez a vers, mely elragadtatott bókok halmaza. Hármastagoltságú tükörszimmetria jellemzi (1-6, 2-5, 3-4), ami az úgynevezett univerzum-kép. Az 1. versszak felkiáltás: a véletlen találkozás (1588. Pozsony) által kiváltott üdvözlés; Júlia nélkül értelmetlen a világ. Az első és utolsó strófa a keletkezés körülményein kívül a költői hagyományról ír. A következő négy strófa állandó metaforasorral rendelkezik: a lelki élet értékei (vidámság, kívánság, boldogság), a reneszánsz főúri világ (palota, fejedelem), a női test szépsége, virágének (viola, rózsa) és egyéb értékek sorakoznak föl. Ez a rész vallomás Júliának, valamint egy nagy köszöntés, ami bókokból áll. A jelzők érzetekre hatók, érzékletesek és az együvé tartozás vágyát fejezik ki: az m msh-k. Szintén ezek teszik kellemessé és lágy hangzásúvá a költeményt. Az ötödik versszak összefoglalása az előző négynek, de fokozásos halmozás található itt (vallásos himnuszrészlet; imákból való üdvözlés). A felfelé ívelő hangulat az 5. Strófában teljesedik ki, ezért ez az érzelmi, hangulati csúcspont. Kifejeződik Balassi öröme. A záró versszak a lovagi szerelmi lírából jól ismert helyzetet rögzíti: Júlia is csak fölényesen mosolyog az előtte hódoló szerelmesen. Egymáshoz kapcsolódnak a Júlia-ciklus darabjai, így válik ez a "Daloskönyv" Balassi érzelmi-lelki regényévé.

Júliát hasonlítja a szerelemhez, mely hasonlatosságot a Júlia dicséretén kezdi el

Ez a vers a Balassa-kódex 50. költeménye. Itt Júlia azonos a szerelemmel, vagyis Vénusz istennővel, ezért a távolság a földi költő és az égi lény között már elérhetetlen. Az első négy versszak eszményítés: Júlia ugyanazt "míveli", mint Vénusz. A következő három szakasz (5-7.) az eszményítésből fokozatosan vált át a valódi földi asszony szépségének csodálatába: Júlia közel a költőhöz, mégis elérhetetlen távolságban. Az utolsó három versszakban azt tudatja a költő, hogy a szerelem egyúttal kínokat is okoz, miközben alvilági iszonyatok, mitologikus elemek járják át a verset. A költő epigrammatikus módon zárja le a költeményt az azonosság és a különbözőség kiemelésével: Júlia maga a szerelem, de erkölcse különbözik tőle.

Vallásos lírái

Balassi legértékesebb, legmodernebb alkotásai. Pályájának valamennyi szakaszában foglalkoztatja a téma. Ihletője a hiányérzet, válsághelyzet. Összefonódik a szerelmes versekkel, oka a közös alaphelyzet. Az istenes versek segítségért, áldásért, megbocsátásért ellenben a szerelmes versek viszonzásért könyörögnek. Balassi Isten-képe: mindenható, de megbocsátó, emberarcú (vitatkozni, perlekedni, dialógust folytatni lehet vele), hasonló Ady Endre istenéhez. Főbb művek: Három himnusz a Szentháromsághoz, Kiben bűne bocsánatáért… (akrosztichon, a megjelölt betűket összeolvasva értelmes szót kapunk), Végtelen irgalmú (utolsó verse, halálos ágyán írta), Adj már csendességet...

Adj már csendességet...

Az 1591. Lengyelországban keletkezett verset jellegzetes élethelyzet szüli. Nevezetesen a csalódottság, kirekesztettség, otthontalanság és a magány érzése. Címe az első sorból lett kiemelve. Nótajelzés nélküli, tehát szóvers. Balassi sajátosan írja le lélekállapotát: a lelki fájdalmat, szomorúságot és egyedüllétet: „nyomorult fejemnek letört szárnya”.

Műfaja zsoltár v. könyörgés, ami azt jelenti, hogy közösségi jellegű műfajból személyes ihletettségűvé válik, s így alapeleme a könyörgés. A könyörgést részekre bonthatjuk. A lírai ént a birtokos személyrag (E/1) m betűje jelzi (szívemet, elmémet, lelkem); címzettként az Úrhoz szól, felszólító módban (adj, őrizd); a könyörgés tárgyát pedig a tárgyas igék (t) segítik (szárnyát, sokakot, szolgádot). Szerkezetileg három részre bontható a vers, amit az ad ige változatai jellemeznek. Az 1-2. strófa könyörgés (adj); az igék felszólító módban állnak, a költő megváltásért, „békességért” esedezik. A második (megadod) nagy egységben (3-6.) folyamatosan érvel, azért, hogy megkapja ezt a „csendességet”: elmondja, hogy Krisztus halálával váltotta meg a világot, s, hogy ő is ezért vezekel és szolgál. Az érvelés monológja az ötödik versszakban kétségekbe, bizonytalanságba megy át (érezhet-é, ébreszthet-é). Balassi érzelmei itt teljesen felborulnak, zaklatott lesz. Aztán kicsit nyugodtabban megismétli az Úrnak a kérelmét, a lelki béke vágyát. A 7-8. versszak bizonyosságát az add, vagyis a tárgyas ragozás adja meg.

Balassi műgonddal írja a költeményt, hiszen azonos jelentésű szavakat csendít össze: vétkem-bűnöm. Módosul a strófa szerkezet: a 6 6 7 helyett 6 6 4 lesz a szótagok száma.

A tudó költő ezen művének jelentése több rétegű: először könyörgés a lelki béke iránt, majd érvelés, ahol az Úr megbocsátó voltára hivatkozik (Jézus, irgalom mértéke, hitének ereje, vitatkozás, alkudozás). Balassin kívül Ady az egyetlen, aki ilyen közvetlen kapcsolatban van Istennel.